Lázár János elérte: jönnek a vállalati kastélyok
Törvény lett a lapunk által márciusban megszellőztetett tervezetből, amely lehetővé teszi az állami kastélyok ingyenes magánkézbe adását. Az ötletgazda Lázár János azt állítja, mindössze az a célja, hogy néhány tőkeerős magyar nagyvállalat, például a Mol, a Richter és az OTP „örökbe fogadjon” egy-egy épületet. A jogszabály szövege azonban továbbra sem csak erről szól – hogy miért, azt legfeljebb találgatni lehet. A vállalati kastélyok ötlete mindenesetre egy késő Kádár-kori elképzelést melegít fel, ami annak idején már megbukott.
Lassan őröltek a malmok idén kastélyügyben: a Válasz Online márciusban elsőként adott hírt arról, hogy Lázár János minisztériuma az elmúlt években közpénzből mintaszerűen felújított és idegenforgalmi látványosságnak berendezett állami kastélyokat, kúriákat teljesen ingyenesen magánkézbe vagy tartós vagyonkezelésbe akarja adni. Május végén meg is jelent az Építési és Közlekedési Minisztérium oldalán a tervezet, Lázár pedig nyilvánosan is kiállt az ötlet mellett, amit azzal indokolt, hogy az állam nem jó gazda. Noha az állami kastélyvagyon szétosztogatása már nyáron megindulhatott volna, az Országgyűlés kormánypárti többsége ezúttal nem sietett: a törvényjavaslatot egy időre félretették, és végül csak december 12-én fogadták el.
Idén tehát a kezdeti sietség ellenére a NÖF (Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési NKft.) kezelésében lévő kastélyokkal nem történt semmi: mindegyik felújított épület nyitva van, és ádventi programokkal várja a látogatókat. A Lázár János által kinevezett új NÖF-vezető, Oláh Zsanett tavasszal két kastélyt ugyan értelmes indoklás nélkül, statáriálisan bezáratott, de ezek közül a jelentősebb edelényi érdekében olyan térségi összefogás bontakozott ki, hogy mindössze néhány hétig volt lakat a kapuján: július elején az épület újra megnyitott, miután a kezelését átvette a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei önkormányzat. Ez a megállapodás jövő év május 24-ig szól, de a lejártát követően meghosszabbítható.
Csak találgatni lehet, hogy a máskor a legfontosabb törvényeket is egyik napról a másikra elfogadó kormánytöbbség miért tette félre a kastélyügyet fél évre. Lázár János terve elég nagy felháborodást váltott ki: nemcsak az ellenzéki pártoknak adott egy időre témát, de a hírek szerint a Fideszen belül is értetlenséget okozott, hogy azokat az épületeket, amelyek a Nemzeti Kastélyprogram keretében éppen csak elkészültek, és egy-egy megye, választókerület büszkeségei lettek, miért akarja a kormány váratlanul magánkézbe adni. Ha voltak is ezzel kapcsolatban a kormánypárton belül ellenérzések, a törvény tartalmát végül nem befolyásolták: az elfogadott szöveg érdemben nem változott a fél évvel ezelőtti javaslathoz képest.
A narratíva viszont finomodott: Lázár december 17-én a fenékpusztai majorság átadásán egyértelműen lezárta a 2016-ban megindított kastélyprogramot, és meghirdette annak magántőkére alapozott folytatását. Érveit már egy Füzzérradványt bemutató videóban kifejtette egy hónappal korábban: a kastélyok jelenleg nem termelnek annyi pénzt, hogy önfenntartók legyenek, az állam minden évben forrásokat kénytelen biztosítani százmilliós nagyságrendben, hogy legalább a jelenlegi állapot fennmaradjon, miközben egyik épület sem készült el teljesen, a felújítások befejezésére azonban nem lesz pénz. (Azt nem tette hozzá, hogy emellett jó néhány kiemelkedően értékes épület úgy romladozik az állam kezén, hogy részleges felújítás sem történt, például az iszkaszentgyörgyi kastély, amelynek finn bérlőjét a NÖF az év elején egy engedély nélküli filmforgatásra hivatkozva utcára tette.)
Lázár szerint ezért meg kell teremteni annak a feltételeit, hogy egy nagyvállalat a társadalmi felelősségvállalás jegyében „örökbe fogadjon” egy-egy épületet,
gondozza, saját céljaira használja, de ugyanakkor a köz számára is hozzáférhető maradjon. „Nekem nem több a célom, én nem elkótyavetyélni akarom, nem privatizálni akarom ezeket, csak azt szeretném, ha egyrészről lenne gazdája, aki napi szinten jól üzemelteti, másrészről pedig van forrása és igénye is arra, hogy [az épületek] jó állapotban legyenek” – magyarázta a miniszter.
Fenékpusztán aztán újabb részletek derültek ki a tervekről. Lázár három nagyvállalatot, a Molt, az OTP-t és a Richtert név szerint is megemlített, és azt mondta, más nemzetközi háttérrel rendelkező vállalatoknak is fel fognak ajánlani egy-egy kastélyt. A NÖF feladata öt kiemelt épület kezelése marad: ezek a keszthelyi Festetics-kastély, Eszterháza, a nagycenki Széchenyi-kastély, a még felújítás alatt álló geszti Tisza-kastély és a fenékpusztai majorság. (Eszterháza és Nagycenk papíron nem tartozik a NÖF-höz, de júliusban a két épületet kezelő állami cég vezetőjének is Oláh Zsanettet nevezték ki.) Végül lesz egy harmadik csoport: az MNV Zrt-nek átadott épületek. A korábbi tapasztalatok alapján ezeket vagy értékesíti az állami vagyonkezelő, vagy lassan elpusztulnak, mert az MNV érdemi felújítást, hasznosítást nem szokott végezni. A bejelentést akár úgy is értelmezhetjük, hogy a Nemzeti Kastélyprogramban idegenforgalmi célra helyreállított, nagyszerű épületek – konkrétan Dég, Tata, Majk, Bajna, Nádasdladány, a sümegi Püspöki Palota, Füzérradvány, Szabadkígyós és Tiszadob – közül még azok járnak jól, amelyeket elvisz egy-egy nagyvállalat. Ha az állam tényleg csak öt kiemelt épületet akar tartósan saját maga nyitva tartani, akkor azok, amelyekre nincs jelentkező, az MNV elfekvőjébe kerülnek.
Van abban valami szomorúan szimbolikus, hogy ez az öt épület gyakorlatilag ugyanaz, mint amit annak idején az államszocializmus hajlandó volt üzemelteti a magyar kastélyok közül. Akkor három nagy ház (Keszthely, Eszterháza, Nagycenk) várta a látogatókat, ehhez képest most többletet csak Geszt (Tisza István kultusza miatt) és a Keszthely függelékeként értelmezhető Fenékpuszta jelentene – ez visszatérés a 70-es évekbe.
Az, hogy a nagyvállalatokra rá lehetne bízni a felújított épületek közül egyet-egyet, már tavaly megfogalmazódott, állítólag francia és osztrák példák nyomán. A NÖF-ben Farsang Csaba ügyvezető igazgató-helyettes volt az ötlet fő támogatója, és tavaly novemberben a Richter három középvezetőjét már körbevezették Nádasdladányban, Dégen és Tatán, hogy megismerkedjenek az épületekkel – noha ekkor hivatalosan még szó sem volt örökbefogadásról. Legjobban Nádasdladány tetszett nekik Budapesthez való közelsége és az üres, felújításra váró Schmidegg-szárny miatt, amelyben látták a lehetőséget egy kisebb, elegáns céges üdülő, felsővezetőknek szánt rekreációs központ kialakítására. Az épületek hasznosítását úgy képzelték el, hogy a jelenlegi múzeumi főszárny az év nagy részében továbbra is látogatható maradna, de meghatározott számú napot céges rendezvények, fogadások számára tartanának fenn.
A törvényből is kiolvasható egy ilyen üzemeltetési modell: e szerint a vagyonkezelő „a közgyűjteményt magában foglaló épület vagy épületek bejárását a nyilvánosság számára ingyenesen vagy térítés ellenében lehetővé teszi évente legalább 300 napon, az ingatlanhoz tartozó parkot, kertet az év minden napján a nyilvánosság számára ingyenesen
nyitva tartja 10.00 óra és 19.00 óra között.”
A hozzánk eljutott információk szerint a kezdeményezés nem a három nagyvállalattól érkezett, hanem kifejezetten politikai elvárásként fogalmazódott meg, hogy egy-egy kastély át kell venniük.
Éppen ezért szinte biztos, hogy a következő hónapokban néhány kastély gazdára talál. A három említett nagyvállalat mellett van még néhány olyan NER-közeli óriáscég, ami szintén kaphat ilyen utasítást (mondjuk a 4iG Nyrt. vagy az MBH Bank). Ezzel együtt érdekes, hogy a törvényből nem került ki az az opció sem, amely lehetővé teszi magánszemély számára történő ingyenes tulajdonba (tehát nem csak vagyonkezelésbe) adást. Emiatt tartottak sokan attól, hogy a kastélyvagyon egyes elemei egyszerűen Tiborcz István vagy Mészáros Lőrinc tulajdonába kerülnek. A jogszabály ezt lehetővé teszi, de a dolog optikája annyira kedvezőtlen lenne, hogy ilyesmi valószínűleg nem fog történni – legalábbis mostanában. A gyermekvédelminek nevezett törvény homofób passzusainak esete azonban mutatja, hogy az semmire nem garancia, ha egy rossz jogszabályt néhány évig nem alkalmaznak, mert ez bármikor bekövetkezhet.
A kastélytörvény megfogalmazása nemcsak ezért rossz. A látogathatóságot garantáló passzus – talán szándékosan, talán nem – egyáltalán nem garantálja a tényleges látogathatóságot, amikor olyan épületekről beszél, amelyekben közgyűjtemény működik. Egyrészt a használaton kívüli műemlékekre ez értelemszerűen nem igaz, tehát már most is két tucat olyan kastély van, ahova az új gazdának sosem kell beengednie a népet. A másik probléma a közgyűjtemény fogalma. A jelenleg látogatható, felújított kastélyok többségében kiállítások vannak, de ezek jogi értelemben nem múzeumok, hanem közérdekű muzeális kiállítóhely besorolással rendelkeznek. Ha a törvény a látogathatóságot egyértelműen biztosítani akarta volna, ezt a fogalmat használja, a jogalkotó azonban nem így járt el – kérdés, hogy a közgyűjtemény megnevezés vonatkozik-e ezekre a kiállítóhelyekre. (Hagyományos értelemben vett közgyűjtemény egyik érintett kastélyban sincs.)
Mindenesetre a következő két-három évben a vállalatok minden bizonnyal nyitva fogják tartani az épületeket, legalább addig, ameddig az uniós támogatások utáni kötelező ötéves fenntartási időszak le nem jár.
Olyan nagy baj, hogy az OTP vagy a Richter átveszi egy-egy kastély vagyonkezelését, befejezi a felújítást, és üzemelteti, ha az továbbra is megtekinthető marad?
Látszólag nem. A vállalati kastélyok ötlete egy késő Kádár-kori elképzelést melegít fel. Az 1981-ben megindított első hazai kastélyprogram célja volt, hogy minden épületnek legyen egy olyan kezelője, aki azt használja és gondozza. Erre vállalatok is bejelentkezhettek, és akadt is néhány épület, amit vagyonkezelőként átvettek. A mostanihoz képest persze nagy különbség, hogy akkor a cégek a romos házak felújítását is elvégezték, míg most sok százmillió forint közpénz elköltése után, jó állapotban vehetik őket birtokba. Tanulságos azonban megnézni, hogyan alakult az akkori történet.
A program zászlóshajója a seregélyesi Zichy-Hadik-kastély volt, amelynek megmentését a Taurus Gumiipari Vállalat vállalta. A Taurus abban az időben jelentős nyereséget termelő, sikeres nagyvállalat volt. Az 1985-ben elkészült épületet mintaszerűen felújították vállalati üdülő és oktatási központ céljára, de mindössze pár évig működött: a rendszerváltás után megalakult leányvállalatként a Taurus Kastélyhotel Kft., amit már 1993-ban már meghirdették eladásra, és az ÁPV hozzájárult, hogy a funkció megtartása esetén az épület kikerüljön állami tulajdonból. Seregélyest 2000-ben sikerült eladni, de a hotel 2008-ban csődbe ment és bezárt. A történet folytatása hírhedt és közismert: az üres épületet 2015-ben a kormányközeli kapcsolatokkal rendelkező Gaith Pharaon szaúdi bankár és körözött nemzetközi bűnöző vásárolta meg, aki még a seregélyesi falunapon is felbukkant, de 2017-ben bekövetkezett halála miatt a terveit nem tudta megvalósítani. A kastély időközben romossá vált, ma már kritikus állapotban van.
Vas megyében két kastély talált vállalati gazdára: a vasegerszegi Markusovszky-kastélyt a Középülettervező Vállalat állította helyre 1985-re szintén vállalati üdülő és oktatási központ céljára, de már 1992-ben bezárták, hamarosan magántulajdonba került, régóta nem látogatható. A vasszécsényi Új-Ebergényi-kastélyt a Villanyszerelőipari Vállalat vette gondjaiba, ez ma is kastélyszállóként szolgál, de már rég nem tartozik a céghez.
A mostani helyzethez a legszorosabb párhuzamot a sziráki Teleki-Dégenfeld-kastély kínálja, mivel ezt pont a most vagyonkezelőként/tulajdonosként kiszemelt Mol elődje, a Kőolaj és Gázipari Tröszt állította helyre 1982-1984-ben akkoriban kiemelkedően magas, 170 millió forintos költségen. Noha eredetileg céges üdülési és oktatási helyszínnek szánták, 1985-ben szállodaként nyílt meg a vállalat alá tartozó Magyar Szénhidrogénipari Kutató-Fejlesztő Intézet kezelésében. „A sziráki szálloda üzemeltetése nem kecsegtet nagy nyereséggel, de jól szolgálja a kettős célt: a nemzeti érték megőrzését és a turizmus igényeinek a kielégítését” – nyilatkozta a megnyitáskor az ügyvezető igazgató. Az intézet megszűnése miatt a kastély már 1991-ben visszaszállt a Mol-ra, amely 2002-ben eladta a Forever Resorts-nak. A nemzetközi szállodalánc máig üzemelteti az épületet, amely ezzel az ország legrégebben működő kastélyszállója. Valószínűleg nem véletlen, hogy ezt az eredményt egy szakmai befektető érte el.
A fenti esetekben közös, hogy a vállalati üzemeltetés mindenhol hamar csődöt mondott.
Lázár János természetesen jogosan válaszolhatná erre, hogy ennek a rendszerváltás volt az oka, most a nagyvállalatok stabilan működnek, el fogják bírni a rájuk testált feladatot. Ez igaz, de van egy lényeges ok, amiért mégsem annyira más a mostani helyzet, mint a harminc évvel ezelőtti: a kastélyüzemeltetés alapvetően idegen feladat e vállalatok számára. Nem arról van szó, hogy a Mol költségvetésébe ne férne bele a villanyszámla kifizetése, de arra nem lesz kapacitása és figyelme, hogy az idegenforgalmi funkciót megfelelő szinten fenntartsa. A NÖF által üzemeltetett kastélyok látogatottsági adatait ismerjük egy közérdekű adatigénylésből:
A 2022-es számok kimondottan jók: a legvonzóbb helyszínnek számító Nádasdladány tavaly 101 ezer látogatót vonzott, a nehezen megközelíthető Füzérradvány és Szabadkígyós 84-85 ezret, a leggyengébben teljesítő sümegi Püspöki Palota közel 20 ezret. Kétségtelen, hogy ez nem elég az önfenntartó működéshez. Információnk szerint még Nádasdladány is évente körülbelül 80 millió forint veszteséget termel. Ha viszont úgy nézzük, hogy ezek az épületek a kulturális turizmus helyszíneiként működnek, idegenforgalmi szempontból egyébként – a legtöbb esetben – nem felkapott, nem népszerű vidéki térségekben, akkor a látogatottsági számok valójában örömteliek: azt mutatják, hogy sok embert meg lehet szólítani a magyar történelmet, múltat bemutató, vonzó látnivalókkal.
A valóság az, hogy e számok mögött rengeteg munka van, nem maguktól állnak elő.
A helyszíneket kezelő csapatnak szinte folyamatosan marketingtevékenységet kell folytatnia, és közkedvelt rendezvényeket kell szerveznie, hogy az emberek el- és visszajöjjenek a felújított kastélyokba. (Valójában a látogatottság csökkenése még ezzel együtt is természetes folyamat, mert a kezdeti érdeklődést nem lehet fenntartani, jó menedzsment mellett is egy alacsonyabb szinten állna be a látogatottság.) Ebben segít a NÖF-márka, a közös honlap, a kastélykártya, vagyis az egységes állami kezelő nyújtotta előnyök. A tevékenység nem nyereséges, de eláruljuk Lázár Jánosnak: a múzeumok vagy a nemzeti parkok működtetése sem az.
Ezek az épületek ténylegesen közcélt látnak el, ezért kerül a fenntartásuk pénzbe a költségvetésnek.
A Mol vagy a Richter mindezt nem fogja csinálni, és ezt nem is lehet felróni nekik. A látogatottság ezért idővel csökkenni fog, az épületek lassanként kikerülnek a köztudatból, elfelejtődnek, még ha nyitva is állnak. De ez a nyitva állás elég zavaró lesz, ha tényleg elkezd az egyik szárnyuk céges üdülőként működni, ezért erősödni fog a szándék egy zártabb működésre, hogy ne kószáljanak idegenek a házban és a parkban. A látogatás korlátozására az üzemeltetőnek természetesen sokféle, nehezen számonkérhető eszköze van.
Az a veszteség, amit az éves fenntartás jelent, az állami költségvetés helyett a vállalati büdzsében jelenik majd meg, és a pénzügyi igazgató idővel felteszi a kérdést: kell ez nekünk? Az elfogadott törvény jelenleg lehetővé teszi, hogy a vagyonkezelő lemondjon a megszerzett jogról, és visszaadja az épületet az államnak: ez jelent még egy kiutat arra az esetre, ha Lázár által üdvözítőnek tartott modell nem állja ki a valóság próbáját. Legalább ezért a legrosszabb opciót, az ingyenes tulajdonba adást mindenképpen el kéne kerülni.
Frissítés: Novák Katalin köztársasági elnök december 20-án nem írta alá az Országgyűlés által néhány nappal korábban elfogadott törvényt. Az államfő szerint az állami kastélyok „örökbefogadására” vonatkozó koncepció támogatható, de a törvény rendelkezései anélkül teszik lehetővé a magántulajdonba adást, hogy ehhez a törvényalkotó a nemzeti vagyon megfelelő védelmét biztosító garanciális szabályokat teljeskörűen meghatározta volna.
A köztársasági elnök előzetes alkotmánybírósági normakontrollt kért, ami kimondhatja a jogszabály egyes szakaszainak alaptörvény-ellenességét. A szokatlanul erős lépésre – a szuverenitásvédelmi törvényt ugyanakkor kihirdette az elnök, bár elismerte, hogy szövegét sokan bírálták – Lázár János indulatosan reagált. A Facebookon megjelent posztjában úgy fogalmazott az elnök lépésének jóhiszeműen sem érti a célját, rosszhiszeműen viszont igen:
„gyávaság és régi kommunista reflexek vannak mögötte. Remélem tévedek, és az elnök jogászai csupán nem olvasták a törvényt, vagy nem értik annak lényegét.
Abban viszont biztos vagyok, hogy történelmi örökségünk, kastélyaink jobb sorsa érdemesek – ehhez viszont változásra és bátorságra van szükség. Megtisztelő Elnök asszony kitüntető figyelme, hiszen az alkotmányos normakontroll intézményét szinte csak az ÉKM-es jogszabályoknak tartja fönn. Mi pedig nem hátrálunk, hiszen Magyarország előre megy, nem hátra.”
Az elnöki vétó megteremti a lehetőséget, hogy a törvénynek legalább azokat a részeit megsemmisítsék, amelyek egyértelműen az állami vagyon széthordásának nyitnak lehetőséget, vagyis az ingyenes tulajdonba adásról szóló passzusokat. Lázár kommunistázása ellenére az is kérdés, hogy lesz-e a továbbiakban politikai akarat az állami kastélyvagyon általa kezdeményezett szétosztogatására.
Nyitókép: Vörös Szabolcs / Válasz Online
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
