Lelkiismereti kérdés volt írni neki – Fabiny püspök Karsai Dániel harcáról, karácsonyról, háláról
Mit tegyen az, aki advent végén jön rá, hogy nem tudott felkészülni karácsonyra? Háború a szomszédban, háború a Közel-Keleten – miért lehetett mégis hálát adni idén? Mi a tanulsága az egyházaktól való elfordulást megmérő népszámlálásnak? Miért ír levelet egy főpap az eutanázia legalizálásáért küzdő Karsai Dánielnek? 2023 utolsó HetiVálaszában ezekről kérdezi Fabiny Tamást, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspökét Ablonczy Bálint és Vörös Szabolcs.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Részletek a műsorból:
Mi a tanulsága a népszámlálási adatoknak? (A 2011-es 215 ezerhez képest most 176 ezren vallották magukat evangélikusnak.)
„Nagyon nem lepődtünk meg; föl tudtunk készülni a nyilatkozatra. Lehet számháborúzni, arcmentésbe menekülni, hogy 40 százalék nem mondott semmit, de azt gondoltuk, hogy az az őszinte, ha szembenézünk ezzel. Miért hazudnánk? Nem csapjuk be magunkat, egymás között vagyunk ebben az országban, mindenki nyitott szemmel jár. Őszintén meg kell néznünk, hogy miért nem tudjuk az embereket elég hitelesen elérni, vagy mi az, ami esetleg túlságosan régies az egyház nyelvezetében, vagy a módszerekben túlságosan sok a frontális tanítás, igehirdetés, és kevesebb az interperszonális kapcsolat. Kevésbé folytatunk párbeszédet emberekkel. Van az a régi tréfa, hogy teleplakátozzák a várost egy evangelizáció keretében azzal, hogy »Jézus a válasz«, mire valaki odaírja a plakát szélére, hogy: »De mi a kérdés?«. Először hallgassuk meg az embereket, mi a kérdésük, és utána arra válaszoljunk – akkor valószínűleg hitelesebb lesz. Párbeszéd a társadalommal, párbeszéd a saját híveinkkel.”
Miért írt levelet Karsai Dánielnek?
„Nem ismertem Karsai Dánielt, és tényleg lelkiismereti kérdés volt számomra, hogy a szolidaritás jeleként írjak neki egy levelet. Az a bibliai ige járt a fejemben, amit Jób könyvében olvastam: hogy irgalomra, szeretetre van szüksége a szenvedőnek. Ezt akkor olvassuk Jób könyvében, amikor az okoskodó barátok meg akarják magyarázni a szenvedést, hozzák a jogi érveket, a száraz emberi tényezőket, csak éppen nem veszik észre az embert, a szenvedő embert. Én Karsai Dánielben a szenvedő embert látom, számomra őszinte az ő törekvése, és teljesen meg tudom érteni, hogy nem is csak önmagáért küzd, hanem másokért. Eredetileg nem a nyilvánosságnak szántam, hanem csakis őneki írtam ezt a levelet. A tartalma az volt, hogy az eutanáziát nem támogatom, de őt a küzdelmében igen; imádkozom érte, és sok mindent át tudok gondolni, mióta az ő sorsát megismertem, még biztosnak vélt teológiai kérdéseket is. Ez utóbbi sokaknál kiverte a biztosítékot, de ez valóban egy – fölvállaltan – bizonytalan mondat volt. Az úgynevezett szituációs etika ismeretében nem lehet doktriner módon gondolkodni emberi életekről és halálról. Persze, hogy életpárti vagyok, és az abortuszban teljesen egyértelmű az álláspontom. Az eutanáziában is egyértelműen az aktív eutanázia ellen vagyok. Ugyanakkor a passzív eutanázia egy olyan széles kör, amit érdemes megvizsgálni. Nem vagyok a kérdés szakértője, kevés személyes tapasztalatom van. Ezért is rendített meg, amikor megismertem Karsai Dániel sorsát.”
Karsai pontosan azért küzd, hogy az aktív eutanázia legális legyen, a passzív eutanázia ugyanis számára nem jelent segítséget. Az ön támogató levele értelmezhető úgy, hogy evangélikus püspökként kinyitott egy kiskaput az aktív eutanázia felé.
„Valaki megkérdezte tőlem, hogy ha Karsai megkapná ezt a jogot, és még élni tudna vele – bár azt hiszem, ő is azzal számol, hogy már inkább másokért küzd –, akkor áldásomat adnám-e erre a cselekedetre. Egyértelműen az a válaszom, hogy nem tudom rá az áldásomat adni. De imádkoznék érte, és talán még vele, mellette is.”
Miről prédikál karácsonykor?
„Ezt akkor tudom megmondani. Az adrenalin meg a Szentlélek így működik: az utolsó pillanatig nyitva kell, hogy legyen az ember arra, mit mond. (…) Isten a történelemben a hátsó ajtón, a kiskapun jön be, nem ott, ahol várják, hanem ahol a legkevésbé várják. Ez szerintem örömüzenet: akadnak, akik Isten háta mögött vannak, és Kányádival együtt kérjük, hogy »nézz uram a hátad mögé is // ott is lakoznak // s örülnének a mosolyodnak.« A mosolyt szeretném belehozni a szenvedő világba – nem az embernek a vigyorgását és a hepiségét, hanem az Isten mosolyát. Lehet, hogy ez lesz a karácsonyi fő üzenetem.”
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
