Madár István: A magyar államnak nincs érvényes gazdálkodási terve 2024-re
Alig vesztett a népszerűségéből a kormány a tavalyi recessziós, magas inflációs évben, ezért érezheti felhatalmazva magát, hogy borítsa a költségvetést és elengedje a hiányt – mondja podcastunkban Madár István közgazdász. A Portfolio elemzője szerint „az egyes költségvetési sorokba írt kiadási és bevételi tételek véletlenszerűen találkoznak a valósággal”, és egyetlen cél a növekedés beindítása. Ez akkor lehet sikeres, ha semmilyen váratlan esemény vagy sokk nem következik 2024-ben. Makrogazdasági előrejelző podcast. Műsorvezető: Borbás Barna, Laky Zoltán.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Részletek a műsorból:
A gazdasági körülményekről 2024-ben
Bár nagyon csúnya év volt a 2023, mégsem sikerült tragikusan. Az elmúlt három év az a járvány, az újranyitás, az energiaválság, a háború, majd a zűrzavar utáni fölébredés jegyében telt, most mintha másnapos lenne a gazdaság, és ezt a másnaposságot nyögtük egész ’23-ban. Nagyon magas infláció gyorsuló lejtmenettel, elhúzódó recesszió, folyamatosan javuló külső egyensúly, közben természetesen fájdalmasan alacsony reálbérszint. 2024 egyelőre úgy indul, hogy ez folytatódik, de hál’ Istennek a hatások egyre kisebbek. Tehát most már az infláció alacsonyabb, a gazdaság visszaesése megállt, a külső egyensúlyunk helyreállt.
Arról, hogy az infláció csökkenését követi-e az árak csökkenése, például egy hétköznapi bevásárlásnál
Általában az a közgazdasági ökölszabály, hogy az árak felfelé ragadósak, vagyis nagyon ritka az, amikor az árak csökkennek. A piaci alapon meghatározott termékek árai nem nagyon szoktak csökkenni. Van pár olyan terméktípus, ahol esetleg valami olyan piaci anomália verte még följebb az árakat, amiből le lehet faragni, de a fogyasztói árszintek szintjén nagyon kevés ilyen van. […] A kormány várta, hogy az év második felében majd megélénkül a lakossági fogyasztás, mi pedig mindig mondtuk, hogy nem fog megélénkülni, mert az év elején nagyjából fix lett a bérszint, a legfeljebb a növekedésben megálló árszint összességében nem hoz olyan fogyasztói bizalomnövekedést, amitől el tudna indulni fölfele a fogyasztás. Erre az idei év elejétől van esély.
A legnagyobb ellentmondásról: gazdasági visszaesés volt magas infláció mellett, nagyobb elbocsátások, kirúgási hullám nélkül
Ez borzasztó érdekes kérdés, és nincsenek is még egészen konszenzusos válaszok, hogy miért alakult így. […] Az európai munkanélküliségi ráta például történelmi mélypontjára süllyedt, 6 százalék körül volt. Tehát nagyon alacsony. Magyarországon kicsivel 4 fölött van, ez is historikusan alacsonynak számít, picit emelkedett, de gyakorlatilag szinte semmit, miközben recessziót éltünk át de facto négy negyedévig legalább. Miért nem csökken a foglalkoztatottság, aminek az ökölszabály szerint kellett volna bekövetkeznie? Több válasz adható. Az egyik, hogy a válságos, gazdaságlassító időszak inkább a feldolgozóipart érintette, kevésbé a szolgáltatószektort, és a szolgáltatószektor munkaerőigényesebb. […] A másik ilyen magyarázat, hogy a munkaerőhiány nemcsak Magyarországra, sőt már nemcsak a régióra, hanem Európa elég jelentős részére kiterjedt, ez pedig fölértékelte a munkaerő szerepét. Létezik az a jelenség, hogy nem az első gondolata egy vállalkozónak, amikor bajba kerül, hogy a munkavállalót bocsátja el.
A Varga Mihály vs Nagy Márton miniszteri ellentétről, melyben előbbi a költségvetési fegyelmet, utóbbi a hiány elengedését képviseli
A Nagy Márton-féle vonal nyert, ez szerintem kijelenthető. Soha nem volt még talán eddig olyan, hogy a gazdaságpolitika különböző céljai és a hozzárendelhető intézmények és személyek közötti ellentmondások ilyen élesek voltak, mint ebben a krízisben. […] Ha nagyon szigorúan akarok fogalmazni, akkor 2024-ben a magyar államnak nincs érvényes gazdálkodási terve. Az egyes költségvetési sorokba beírt kiadási és bevételi tételek véletlenszerűen találkoznak a valósággal. Igazából nem is látszik tisztán az, hogy mi van a költségvetéssel; aki költségvetési előrejelzéssel próbál foglalkozni, az egyszerűen meghosszabbítja az eddigi vonalakat.
A költségvetés elengedésének okáról
A kormányzat az elmúlt időszak gazdasági bajait kicsi népszerűségvesztéssel úszta meg. Miért tudnánk egy politikust meggyőzni arról, hogy sokkal jobb lett volna, hogyha ebben az időszakban fegyelmezettebb a költségvetés, nem szórunk ki annyi pénzt, nem adósodunk el ennyire, ha egyszer azt látjuk, hogy egyébként ez szavazatokban mindvégig kifizetődő stratégia volt?
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
