Megdőlt a negatív születési rekord – 7 női csoport, akik miatt bajban a kormány családpolitikája
Soha nem született még olyan kevés gyerek a modern Magyarország történetében, mint 2023-ban – derült ki a Központi Statisztikai Hivatal pénteki gyorsjelentéséből. A tavalyi már a második év, amikor megtört a 2012 óta tartó demográfiai lendület. 2021 óta közel nyolcezerrel csökkent a megszületett babák száma. Ott esett leginkább a születésszám, ahol már eleve alacsonyabb volt a termékenység: főként az ország fejlettebb régióiban élő nőknél. Hét pontba szedtük, milyen társadalmi csoportok miatt dőlt be a születések száma, és kerül az ország egyre távolabb a kormány demográfiai céljaitól. Át kell írni emiatt a népesedési forgatókönyveket is, mert 2050-re várhatóan 8,5 milliós sem lesz hazánk lélekszáma. Még a lakosságszám milliós bezuhanásához is legalább 1,65-ös termékenységi mutatóra lenne szükség. A következő 25 év alatt 1,1 milliónál is több ember tűnhet el Magyarországról.
Fordulat látszik a magyar demográfiában: már második éve csökken a termékenység, 2023-ban pedig a valaha mért legalacsonyabb születésszámot regisztrálták a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) pénteki gyorsjelentése szerint. 1900 óta – itt kezdődnek a KSH adatsorai – még sosem fordult elő, hogy mindössze 85 200 gyerek szülessen egy év alatt.
A 2011-as termékenységi mélypont után 2021-ig a családok több gyermeket vállaltak, mint korábban: az időszak alatt 1,23-ról 1,59-re nőtt a teljes termékenységi arányszám, ami azt mutatja meg, hogy egy nő az adott év születési gyakorisága mellett élete során hány gyermeknek adna életet. Az elmúlt évtizedben az átlagosan egygyerekes családmodellről – ami bevándorlás nélkül a népességszám feleződését okozná egy-két generáció alatt – elmozdultunk egy inkább kétgyerekeshez közeledő modell irányába. A termékenység növekedése nem emelte lényegesen a születésszámot, az végig 90 ezer körül ingadozott, mert a szülői korban levők létszáma folyamatosan csökken. Az 1,59-es termékenységi csúcs és az 1,23-as mélypont éve között a születések számában alig ötezer baba volt a különbség. Hogy ez a viszonylag alacsony szám mégis mennyire fontos, ezt éppen az ilyen években érzékeljük leginkább, amikor mindkét mutató negatív irányba fordul.
A most történtek az ország egyes területein három év múlva óvodai csoportok, hat év múlva iskolai osztályok vagy teljes iskolák bezárását okozzák majd. Hosszabb távon pedig a munkavállalási célú migráció jelentős erősödését a munkaerőhiány miatt.
A csökkenő népességszám nem csak demográfiai adat, amin keresztül megítélhetjük a kormány családpolitikáját. Ha egy országnak eltűnik a fiatalsága, az megroppanthatja a gazdaságát is. A magyar korfa már most is tragikus, egy egészséges társadalomé karácsonyfa alakú, vagyis jóval szélesebb alul, mint felül, mert sokkal több a gyerek, mint az idős ember. A magyar korfa azonban nem ilyen, hanem éppen az idősebbeknél szélesedik ki, ezért inkább hasonlít kettős tetejű kínai pagodára, mert már évtizedek óta kevés gyerek születik. Tavaly például éppen annyi kislány jött világra, mint ahány 77 esztendős asszony élt hazánkban. A jövő kihívásait jól érzékelteti, hogy a termékenységi életszakaszból kilépő 47 éves nők 89 ezren voltak, a 20 esztendősek viszont csak 51 ezren.
Korábbi összeállításunkban azonosítottuk, hogy a termékenységi arányszám 2021-ig tartó javulása a vidéki Magyarországnak volt köszönhető, azon belül is elsősorban az északkeleti, szegényebb régióknak. Csupán a 20 ezer lakosnál kisebb településeken sikerült jelentős eredményt elérni, a fővárosban még csökkent is a kisbabák száma.
Az akkori demográfiai trendváltást főként az érettségizett, érett vidéki nők – és persze párjaik – érték el, körükben nőtt legnagyobb mértékben a gyerekvállalás, vélhetően azért, mert a családpolitikai intézkedések számukra ígérték a legtöbbet. A növekmény elsősorban Északkelet-Magyarországra volt jellemző: 2013 és 2019 között Nógrád 11 százalékkal, Szabolcs 9 százalékkal, Borsod 4 százalékkal növelte a termékenységi mutatóját, míg Budapest mindössze eggyel. Az akkori növekedési lista első hét helyén kivétel nélkül kelet-magyarországi megyéket találtunk.
Megvizsgáltuk a legfrissebb adatokat is. Elsősorban arra voltunk kíváncsiak: ha korábban a kelet-magyarországi térség és az érettségizett, érett nők körében nőtt átlagon felüli mértékben a termékenység, akkor most főként náluk csökken-e, mert akkor egyszerű visszarendeződésről van szó. Vagyis arról, hogy a családok előbbre hozták a gyerekvállalási terveiket, és emiatt emelkedett az előző években a születésszám. A korábbi hullámhegyet hullámvölgy követi, és végül pontosan ugyanannyi gyerek születik, csak más években, ezért esetleg hiábavaló volt a rengeteg erőfeszítés a születésszám növelésére. A jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint nem erről van szó: a mostani rossz számok nem teszik zárójelbe a korábbi magasabb értékeket.
Az elmúlt két évben az ország minden területén esett a születések száma, de nem azoknak csökkent átlagon felüli mértékben a termékenysége, akiknek a korábbi javuló adatokat köszönhetjük. A visszaesés éppen azokat jellemzi leginkább, akik már eleve kimaradtak a növekedésből, és kevéssé rezonáltak a kormány intézkedéseire. Az egyetlen kivétel az érettebb nőké.
A 2021-ig tartó felívelő szakaszban elsősorban az ezer lakos alatti aprófalvakban nőtt az újszülöttek száma. 2020-ban 2013-hoz képest az emelkedés 23 százalékos volt, és még a 2000-5000 közötti lakosú községekben is 19 százalékos, tehát az országos átlag többszöröse. Akkor két meghatározó csoportot lehetett beazonosítani a trend mögött. Elsősorban egy alsóközéposztálybeli réteget, akiket a kisvárosi agglomerációkba kiköltözők, a harmincas, negyvenes éveiben járók és a középfokú végzettségű nők alkottak.
A másik meghatározó csoport főként az északkelet-magyarországi területeken él, körükben a gyerektöbblet fontos oka az volt, hogy a támogatások legalább annyira ösztönzik a legális munkavállalást, mint a nagyobb családméretet. Sok helyen az anyasági támogatásokat ezért a munkaerőpiacra visszatérő apák veszik igénybe (az edelényi, a mezőcsáti és a záhonyi járásban arányuk megközelítette a 40 százalékot), és a munkanélküli anyák maradnak otthon a gyerekkel. A családtámogatási rendszer megengedi a gyerek melletti munkavégzést, sőt kifejezetten ösztöni, ezért vehetik fel a gyedet az apák.
A családi pótlékra épülő régi szisztéma az extra nagy családokat jutalmazta kiemelkedően. Az Orbán-kormány adókedvezményes-lakhatásos modellje viszont a tartósan és piaci körülmények között dolgozó három- és négygyerekeseket. A jelek szerint ez most is hat, az északkeleti térségben kevésbé esett vissza a születések száma, mint a fejlettebb régiókban, de 2021 óta a csökkenés mindenhol megfigyelhető.
Összesen hét mutató alapján tudtuk körbeírni azokat a társadalmi csoportokat, amelyek az átlagnál kevesebb gyereket vállaltak az elmúlt években. Nézzük tehát, hol roppant meg a korábban sikeres modell.
| 1. Közép- és Dél-Dunántúlon zuhant a születésszám, Budapesten esett, Északkelet-Magyarországon viszont az országos átlagnál mérsékeltebb volt tavaly a csökkenés a 2021-es „csúcsévhez” viszonyítva. Az országos átlag két év alatt jelentős, mínusz nyolc százalék volt, de például Somogyban, Békésben jóval nagyobb, 14-15 százalékos. Borsodban ellenben csak öt százalékkal zsugorodott a születések száma. A legkisebb termékenységű fővárosban kilenc százalékkal kevesebb baba jött a világra tavaly, mint 2021-ben. 2022-ről nem csak születésszámot látunk, hanem teljes termékenységi arányszámot is. Akkor Jász-Nagykun-Szolnok és Borsod-Abaúj-Zemplén megyét leszámítva mindenhol csökkent ez az érték az előző évhez képest. Az olló tehát tovább nyílt: 2022-es adatok szerint a legkisebb termékenységi mutatójú Budapesten 100 nő 116 gyereket vállalt volna élete folyamán, Borsodban 188-at. 2. Egész régiókban csökkent a harmadikként születő gyerekek száma. A kisbabák születésének földrajzi helyén túl 2022-ről részletes adatokat is látunk a KSH Demográfiai Évkönyvének köszönhetően. 2022-ben az újszülöttek száma az egy évvel korábbihoz képest összességében öt százalékkal lett kisebb, de harmadik gyerekből hét százalékkal kevesebb született. A visszaesés nem azonos mértékben érinti az országot: Budapesten, Dunántúlon és a Dél-Alföldön jóval kevesebb harmadik gyereket vállaltak, mint egy évvel korábban. A fővárosban, Pest megyében 11 százalékos az esés, a Dunántúl hat megyéjében szintén tíz százalék feletti, és Kelet-Magyarország „klasszikus egyetemi” megyéiben (Hajdú és Csongrád) is 13-14 százalékos az apadás. Szabolcsban nem történt lényegi változás, Nógrádban pedig emelkedett a harmadik gyerekek száma. Ott csökkent tehát többnyire a harmadikként születők száma, ahol a születésszám korábban is alacsonyabb volt. 3. Elsősorban a városi lakosság vállalt kevesebb harmadik gyereket. Nemcsak megyénkénti bontásban, de településnagyság szerint is látjuk a 2022-ben a harmadikként megszülető gyerekek számának alakulását az egy évvel korábbihoz képest. A visszaesés elsősorban a városiakra jellemző, ott 10 százalék, falun 4 százalékos. 4. A diplomások körében átlagot meghaladó a születésszám csökkenése. A tanultabbak között jelentősebben esett vissza a gyerekvállalók aránya, és ehhez elég volt az is, ha csak az egyik szülő szerzett felsőfokú végzettséget. 5. Megváltozott az érett nők magatartása. A termékenység korábbi növekedésében kiemelkedő szerepe volt az ország fejlettebb régióiban élő 35 éven felülieknek. Most viszont Budapesten és Pest megyében az ezer megfelelő korú számú nőre jutó születések száma 8–10 százalékkal esett vissza körükben a 2021-es évhez képest. A Dunántúl északi részén és a Dél-Alföldön az egy korcsoporttal fiatalabbak, a hazai gyermekvállalás szempontjából a legfontosabb korban levő 30-35 éveseknél látszik megtorpanás. A KSH adataiból az is kitűnik, hogy a 35 évnél idősebbek a második és főként a harmadik gyerek tervezésénél inognak meg, itt 8 és 12 százalék a visszaesés. A negyven év felettiek gyerekvállalási viselkedése is megváltozott, második gyereket hét százalékkal, harmadikat 13 százalékkal kevesebben vállaltak, mint 2021-ben. A korábbi sikeresebb demográfiai szakasz gyengesége az volt, hogy nem lehet tartós fordulatot főként 35 és 40 éven felüli nőkre alapozni. Ám elhanyagolni sem lehet a szerepüket, mert az európai középosztálybeli nők olyan későn kezdenek szülni, hogy a nagycsaládossá válás gyakran átcsúszik ebbe az életkorba. 6. A házasok furcsa viselkedése – kevesebb frigy, kevesebb gyerek. A kormány jelentős anyagi ösztönzést nyújt a házasságkötéshez, adókedvezmény és a lakhatási célú családtámogatások formájában, ezért a korábbi években robbanásszerűen nőtt a házasságkötések száma, 2022-ben kétszer annyian járultak anyakönyvvezető elé, mint 2012-ben. A korábbi felívelő időszakban a születésszám növekedését elsősorban a házasoknak köszönhettük. Mégpedig időnként egészen furcsa módon: például 2020-ban a „születésszám-emelkedést teljes egészében a házasságban világra jött gyermekek számának a növekedése eredményezte” – olvasható a KSH Demográfia 2020 című kiadványában. Ez úgy lehetséges, hogy a házas szülők újszülöttjeinek száma egy év alatt mintegy 9700 fővel, közel 18 százalékkal emelkedett, miközben a házasságon kívül születetteké 19 százalékkal, közel 6700 újszülöttel csökkent. Nem a házasságlevéltől váltak hirtelen annyira termékennyé: a magyarázat abban rejlik, hogy a párok úgy érezték, megéri hivatalossá tenni egy már régebb óta meglévő kapcsolatot, ezért amikor kiderült, hogy gyereket várnak, gyorsan összeházasodtak. 2021-ben, a demográfiai csúcsévben például a házasságban születő 42 ezer elsőszülött közül több mint 20 ezer megszületett már az első házassági évforduló előtt, 2022-ben viszont csak 13 ezer ilyen babát regisztráltak. Nem függetlenül attól, hogy 2022 óta a házasságkötések száma is visszaesett, tavaly 23 százalékkal, vélhetően azért, mert kevéssé hatnak azok az ösztönzők, amelyek miatt hivatalossá teszik a párok a kapcsolatukat. Például csökken az ingatlanpiaci forgalom, mert a magas infláció miatt a családok nem mernek belevágni egy ingatlanvásárlásba. A házasok körében elsősorban a már említett harmadik gyermeket vállalók aránya lett kisebb, a 30-35 éves korcsoportban például 12 százalékkal. A visszaesés így is a házasok körében volt alacsonyabb, ott leginkább a harmadik-negyedik gyerek vállalásánál volt észlelhető. 7. Az élettársi kapcsolatban élők születésszámának bezuhanása. Láttuk, hogy a házasoknál 2022-ben a harmadik gyermeknél volt átlagon felüli a csökkenés. Az élettársaknál ez már az első babánál is megjelenik: 19-40 éves életkor között 9-13 százalékkal esett az először szülő nők száma. Második gyereknél ugyanezeknél a korosztályoknál gyerekből 8-18 százalékkal kevesebb született, mint egy évvel korábban. A csökkenés elsősorban a hajadon kategóriába tartozók miatt alakult ki. |
A számok alakulásában szerepet játszik, hogy a kormány családpolitikája részben a lakhatási körülmények javítására épül, ezért kevéssé tud hatni a nagyobb városokban élőkre, mert a magas ingatlanárak miatt az otthonteremtési támogatás ösztönző hatása ezeken a helyeken jóval kisebb. Emellett az ingatlanvásárlásra nagyon erős hatással van a gazdaság állapota, sokan ugyanis recesszió idején nem mernek hitelt felvenni. Viszont a csokos rendszer költözésre ösztönöz, és sok esetben falusi lakossá változtat eredetileg városiakat, akik a családi kedvezmény miatt a fővárosból Pest megyébe, vagy a kisebb városokból azok agglomerációjába költöznek. Az Orbán-kabinet ugyan bőségesen költ családpolitikára, de a hatást csökkenti, hogy elsősorban a harmadik gyerekek megszületését ösztönzi, miközben a második, és – egyre nagyobb körben – az első babák sem születnek meg. A gyerektelenség terjedése szintén fontos demográfiai ok, de erre rövidtávon nehezebb rálátni, mert az általunk használt adatbázisok a gyermekesek és nem a gyerektelenek adatait rögzítik.
A cikkünkben láttatott tendencia nem független a baloldali kormányok korábbi elhibázott, a családokat érintő sorozatos megszorító intézkedéseitől, mert ezek hatottak a mostani szülői generáció létszámára. A következő években, évtizedekben emiatt is sorra dőlnek a negatív rekordok,
a népességpolitika sikerét vagy kudarcát ezért sem lehet önmagában a születésszámon mérni, mert potenciális anyák és apák tízezrei tűnnek el.
Nem létező párok pedig nem tudnak családdá válni. Ahogy említettük, a 2022-es és a 2023-as év demográfiai adatai azért csalódást keltőek, mert a termékenység is csökken. Fontos látni, hogy a mostani visszaesés után – a 2021-es „csúcsév” 1,59-es értékéhez mérten 2023-ban 1,50-re – ez az érték még mindig jóval magasabb, mint a 2011-es mélypont 1,23-as értéke. Ugyanakkor az eddigi növekedést sem lehet a családpolitika egyértelmű sikerének beállítani, mert a térségünkben csaknem mindenhol lezajlott némi felkapaszkodás a demográfiai mélypont után. A magyar adat csak a hetedik a javulás mértékében, és hazánk előtt kizárólag volt szocialista országok foglalnak helyet.
A termékenység alakulása azért különösen fontos, mert az elmúlt években elapadt egy fontos „lakosságpótló” forrás. Hazánk az elmúlt évtizedekben bevándorlásból igyekezett legalább részben pótolni a természetes veszteséget. A határontúli magyarok gyors fogyatkozása miatt azonban több százezres bevándorlással már nem lehet számolni, ezért a termékenység növelésével lehetne lassítani az anyaországi magyarság számának csökkenését. Vagy a nemzeten kívülről érkező migrációval, de ezt a magyar lakosság nehezen fogadja el.
A következő években így várhatóan a lakosság számának zuhanása lesz a meghatározó trend. Obádovics Csilla és Tóth G. Csaba tanulmányából kitűnik, hogy
2050-re a legjobb forgatókönyvnél is 8,5 milliós lenne a magyar lakosság száma. Ám ehhez 1,65-ös teljes termékenységi arányszámmal számolnak 2030-tól, és ennek még a legjobb évben sem jártunk a közelében, tavaly pedig még távolabbra kerültünk.
A mostani adatok ismeretében már az rémálom is vágyalomnak tűnik, hogy a következő 26 év alatt „csak” 1,1-1,2 millióval esik Magyarország lakosságának száma, pedig már az Obádovics–Tóth-tanulmány legjobb forgatókönyve szerint is 30 százalékos lenne a népességcsökkenés például a Dél-Dunántúlon és Északkelet-Magyarországon. A termékenységi mutató meghatározó szerepét jelzi, hogy ha ez 1,85-re felszökne, akkor 8,8 millió lenne 2050-re Magyarország lakosságszáma. A népességfogyatkozás így is jelentős volna, ám nem néptelenednének el teljes települések vagy településrészek, és értéktelenednének el ingatlanok tömegei az ország meghatározó részében, ami önmagában is súlyos hatással jár, mert számos családnak a háza vagy a lakása a legértékesebb vagyona.
A legfőbb remény az lehet, hogy a demográfiai visszaesést 2022-ben a rezsiválság, 2023-ban a magas infláció és a gazdasági visszaesés okozta, emiatt talán nem végleges trendfordulóról van szó, hanem az átmeneti nehézségek bizonytalaníthatták el a fiatal generációkat.
Emellett a teória mellett szól, hogy a családtámogatások terén nem volt érzékelhető szigorítás, sőt a támogatások újabb elemekkel bővültek. Viszont a családbarát ország képét számos elem rontja. A családi támogatások mellől hiányzik egy baba- és mamabarát szülészeti rendszer. A hálapénz kivezetése óta a nők az állami rendszerben nem szülhetnek a saját orvosuknál, ismeretlen szülészhez, az éppen ügyeleteshez sorolják őket. A fővárosi, nagyvárosi középosztály emiatt megindult a magánszülészetek felé, ami viszont igen tetemesen megemeli a gyerekvállalás kezdő költségeit. Az óvodáknál és a bölcsődéknél az agglomeráció egyes településein elviselhetetlenné vált a zsúfoltság a családtámogatási rendszer által is generált kiköltözések miatt, és nem mindenhol találnak erre megoldást. Az oktatásban levő feszültség – a szülők és pedagógusok döntési lehetőségeinek korlátozása – sem azt erősíti, hogy Magyarországon minden téren támogató környezet segítené a családokat.
Írásunkban megpróbáltunk a számok mögé nézni, nem elfelejtve, hogy ezek csak adatok. Nem derül ki belőlük: tudatosodott-e az érintett párokban, hogy a családtervezés terén a döntés elhalasztása gyakran maga a döntés. A gyerekvállalási életszakaszból kicsúszó családok egy részénél a csúszás végül eggyel vagy akár kettővel kevesebb gyerekkel járhat. Társadalmi szinten pedig egy elveszett eséllyel, mert évről évre újabb női évjárat ér termékenységi korszaka végére, a nála fiatalabbak pedig már jóval kevesebben vannak, és ezért várhatóan kevesebb gyerekük is fog születni.
| Módszer: A 2023 decemberi demográfiai adatokat is tartalmazó gyorsjelentés mellett cikkünkhöz felhasználtuk a KSH adattábláit és a Demográfiai Évkönyv aktuális köteteit. A megyei adatoknál és az országos termékenységi arányszámnál 2023-as, a részletes demográfiai adatoknál a 2022-es év számait elemeztük, bázisként a 2011-es termékenységi mélypontot, a járási adatoknál a 2013-as esztendőt és a 2021-es „csúcsévet” használtuk. |
Nyitókép: MTI/Mónus Márton
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
