Már a látszatra sem adnak: Tiborcz István teljesen összeépült a magyar állammal
A miniszterelnök veje sokáig ellenállt a közpénz kísértésének – vagy legalábbis próbálta elhitetni, hogy gazdagodását nem központi tőkeinjekcióknak köszönheti. Most vége a szemérmességnek; ahogy egy rendes keleti „demokráciához” illik, itt is nyílttá vált az összefonódás a kormány és a hatalomhoz családilag leginkább kötődő üzletember között. Tiborcz István legújabb, korábbi összeállításainkban még nem szereplő ügyleteiben már vállaltan ott van partnerként az állam. Nem akármilyen trófeákról van szó: az olasz Benetton família somogyi latifundiumáról, vadászkastélyáról és 11 darab belgrádi luxusirodaházról. Továbbá a Kallos szépségipari cég óriáshiteléről, a Waberer’s logisztikai bázisairól vagy épp a Kopaszi-gát irodakapacitásainak feltöltéséről. És még arra is van esély, hogy Tiborcz hamarosan állami biztosítótársaságokat fog privatizálni.
Nemrég derült ki, hogy a miniszterelnök fia, Orbán Gáspár – civil ruhában mutatkozó századosként – részt vesz a csádi katonai misszió előkészítésében. A szerepvállalást az érintett nagyon nem akarta láthatóvá tenni (rendre kalap, maszk vagy oszlop mögé bújt a hivatalos alkalmakon), ám amikor egyértelművé vált, hogy küldtetésének híre előbb-utóbb meg fog jelenni a sajtóban, Szalay-Bobrovniczky Kristóf tárcavezető megelőző csapást mért az oknyomozókra. Magától értetődő tényként közölte, hogy Orbán százados a miniszteri kabinetbe „vezénylődött”, s onnan igyekszik megalapozni a magyar jelenlétet az egyébként orosz, kínai és francia befolyásoltságú közép-afrikai országban.
A kormányfő lánya és veje, az üzleti világban aktív Orbán Ráhel és Tiborcz István sokáig gáspári elszántsággal „takargatta” kapcsolatát a magyar állammal. Nekik erre nyilvánvalóan több okuk volt, mint egy katonának. Utóbbi ugyanis kizárólag a hatalommal összeépülve tudja védeni a hont, s ha már elitképzésben részesült, az sem teljesen abszurd, ha lesz belőle valaki a hierarchiában (miközben persze az efféle szokatlan villámkarrierek mindig vethetnek fel kérdéseket). Viszont
egy vállalkozó esetében aligha érdem, ha legbelsőbb körös oligarchaként azonosítják. Ez minimum kínos, rosszabb esetben büntetőjogi kategória, de mindenképp politikai kockázatot jelent az aktuális uralkodó számára.
Ahogy egy korábbi cikkünkben felidéztük: Tiborcz István 2015-ben még próbált óvatos lenni. Minden olyan cégét eladta, amely közpénzt szívott, illetve szívhatott volna magába; kiszállt a világítási tendereken hasító, később az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által körberajzolt Elios Zrt.-ből, továbbá a keszthelyi kikötőt megszerző vállalatból is. Majd „kalapot” és „maszkot” húzva bujkált a piacon – ám amikor 2017-ben betekintést kértünk a BDPST nevű ingatlanfelvásárló társaság részvénykönyvébe, hirtelen ő is a megelőző csapás intézményéhez folyamodott: a leleplező anyag publikálása előtt maga vallott vállalkozásáról a baráti Origo felületén.
Az előremenekülést választó Tiborcz hamarosan a tőzsdei Appeninn Holding büszke részvényese lett, és megint közelebb húzódott a hatalmi pénzosztó központokhoz, leginkább a százmilliárdok felett rendelkező állami turisztikai intézményrendszerhez (ahol neje „önkéntes” tanácsadóként működött). Ekkor azonban újra megszólalt a vészcsengő: a kormányfői vő 2020-ban másodszor is bejelentette, hogy nem kíván „olyan cégben tulajdonos lenni, amely állami és önkormányzati támogatások elnyeréséért indul”, s kivonult a balatoni ingatlanfejlesztésekben is érdekelt Appeninn Nyrt.-ből. (A már nélküle működő tőzsdei társaság később túladott az összes támogatott szállodafejlesztési projekten.) Tiborcz kilépési nyilatkozata őszintének és drámainak tűnt, legfeljebb a reálpesszimisták vették biztosra, hogy ez még nem a vég, hanem egy újabb bújócska kezdete.
Lett is folytatás: hirtelen elszaporodtak az – egykor a Fidesz által megvetett offshore-gyakorlatot idéző – úgynevezett magántőkealapok, amelyek aztán a Tiborcz-birodalom tartópillérévé is váltak. Ezeket az alapokat elsősorban arra használják, hogy elrejtsék a tulajdonosok személyét; azaz ne legyen egyértelmű a nyilvánosság számára, hogy hova pumpált az állam több tízmilliárd forintnyi tőkét, kedvezményes hitelt, illetve vissza nem térítendő támogatást.
2023 végén cikksorozatban igazoltuk, hogy a miniszterelnök lányának férje – részben a bőséges közpénzesőnek köszönhetően – közel negyven óriási ingatlanprojekttel és rengeteg egyébbel (pénzpiaci, szállítmányozási, vasbetongyártó, napelemparkos, hulladékgazdálkodási, informatikai, szépségipari érdekeltségekkel) van jelen a gazdasági szférában. A magántőkealapos megoldás miatt Tiborcznak sokáig nem kellett elismernie, hogy ezek a javak valóban hozzá tartoznak, mostanra viszont megint az előremenekülés korszakába lépett. Először a Budapest Business Journal angol nyelvű magazinnak mondta ki: akadnak független menedzsmenttel rendelkező társaságai, ahol nem utasíthatja a cégvezetőket, hogy „pályázzanak vagy ne pályázzanak valamilyen tenderre”, mert ezzel úgymond megkárosíthatná a többi részvényest. Értsd: nem tehet mást, el kell fogadnia az állam nagyvonalú segítségét. Mint látni fogjuk, legújabb trófeái esetében még kevésbé szemérmes – már tudatosan elő-előbújogat magántőkealapjai rejtekéből.
Ám mielőtt a konkrétumokra térnénk, még egy lábjegyzet: tavaly egy évzáró publicisztikában már utaltunk arra, hogy a NER-elit gyarapodásával párhuzamosan a kormányfő piac- és oligarchiafelfogása is sokat „fejlődött”. Míg a 2010-es váltáskor Orbán Viktor erősen fogadta, hogy „minden magánérdeket kisöprünk az állam működéséből”, hiszen magán- és közérdek nem fonódhat össze, addig most úgy véli: „közhaszon csak magánhasznon keresztül, közérdek csak magánérdeken keresztül jöhet létre”. A néhai Torgyán József bon mot-ját aktualizálva: nemcsak az MSZP jutott el „Marxtól a Fotexig”, hanem a Fidesz is. A párt híveinek azt kellene megérteniük és hirdetniük, hogy a miniszterelnök családjának sikere valójában az ország sikere.
Ebben a szellemi keretrendszerben Tiborcz Istvánnak nyilván már nem kell szégyellnie magát semmilyen új ingatlan vagy cég felvásárlásakor, nem kell adnia a látszatra, nem kell mértéket tartania (mindaddig, amíg a kabinetnek dolgozó közvéleménykutatók nem jelzik, hogy baj van).
Nézzük hát a miniszterelnök vejének öt legfrissebb bizniszét, illetve az állam szíves közreműködését ezekben az ügyletekben!
1. A szerb irodapiac „felforgatása” és más ingatlankalandok
A CBRE tanácsadó cég minapi közleménye szerint délkelet-európai méretekben is egyedülálló az az adásvétel, melynek során a Tiborcz-tulajdonú Gránit Alapkezelőhöz – „leánykori” nevén: Diófához – került a szintén budapesti Indotek Group belgrádi irodaház-együttese. Összesen 11 épületről beszélünk öt üzleti parkban (Green Heart, FortyOne, Belgrade Business Center, 19 Avenue, House Office); teljes alapterületük 122 ezer négyzetméter – ez a szerb főváros irodakapacitásának majdnem tíz százaléka. Amit biztosan tudunk, hogy a már a NER-idők előtt topmilliárdos Jellinek Dániel Indotek-csoportja a – lengyel központú, de a Magyar Nemzeti Bank irányítása és többségi befolyása alatt álló – GTC-től szerezte a portékát 2021-ben. A házak akkori értéke 267,6 millió euró, azaz bő 100 milliárd forint volt, most pedig már ennél is jóval több lehet, hiszen – miként a szerbiai Forbes megjegyzi – jelentősen nőtt az irodaterek kihasználtsága, az ingatlanokat pedig az Indotek rendbe tette.
Mindebből persze nem következik, hogy Tiborcz Istvánnak 100-120 milliárd forintnyi pénzt kellett hirtelen elővarázsolnia. A 11 épületet birtokló Office Planet Kft. mögött egyfelől ott egy 180 millió eurós OTP-kölcsön, másrészt a cég végső tulajdonosaként jegyzett Gordiusz Magántőkealapba annak idején 50 milliárd forintos tőkét tett a magyar kormányzat Jellinek 21,4 milliárdnyi saját forrása mellé (az MFB egyik programjának örve alatt). A miniszterelnök veje az OTP-hitelt és az alapban lévő 50 milliárdos állami részt „megörökölte” az Indotektől, s csak a befektetési jegyekért kellett fizetnie (az említett 21,4 milliárdnál alighanem többet). A történet legérdekesebb része azonban az, hogy Tiborczot senki nem kényszerítette, hogy ennyire láthatóvá tegye magát az állam által kitömött Gordiusz mögött. Elég lett volna titokban átvennie a befektetési jegyeket, az alapkezelést pedig másra bízni, vagy akár Jellineknél hagyni – ők ketten már amúgy is részt vettek egy közös, 27 milliárd forintos pénzutaztatásban. De nem, Tiborcz István sikere az ország sikere, amit mindenkinek látna kell. Az Indotek-főnöktől amúgy nem csak a 11 belgrádi irodaházat vette meg a közelmúltban az ország leggyorsabban gazdagodó pénzembere. Itt már bemutattuk a többi kincset, most csak egy gyors leltár:
- A budai Hotel Gellért épülete. A felújítandó szálloda majdani üzemeltetéséről Tiborcz István nemrég a nemzetközi hírű Mandarin Oriental Grouppal állapodott meg.
- Sofitel szálló és a vele összeépült Malév-székház a Lánchídnál. A felújítás alatt álló komplexum üzemeltetője a francia Accor-csoport marad (e cég egyik luxusmárkája a Sofitel). A volt Malév-székházat Jellinek 2021-ben vette meg az államtól.
- Az egykori Magyar Királyi Államvasutak igazgatóságának épületegyüttese. Az Andrássy út 73-75. alatti palotát Jellinek szintén 2021-ben vásárolta az államtól.
- A svábhegyi gyermekkórház Mártonhegyi úti ingatlana. A dunai panorámás, 2,58 hektáros telket (Budapest XII., Mártonhegyi út 6/A., Költő u. 27.) Jellinek 2019-ben privatizálta.
- A volt Svábhegyi Nagyszálló épülete. Az egykor szintén a gyermekklinikához sorolt ingatlant (Budapest XII., Eötvös út 2.) Jellinek ugyancsak öt éve vette meg.
- A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal egykori vári székháza. A magyar műemlékvédelem nagy korszakának jelképeként is ismert várbéli épületet (Budapest I., Táncsics Mihály utca 1.) Jellinek 2021-ben szerezte meg az államtól.
- Óbuda Gate irodaház. Ez a budai oldal egyik legjobb fekvésű, Duna-közeli irodaépülete (Budapest II., Árpád fejedelem útja 26-28.).
- IBS Office Center. Az ingatlan jelenleg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem kollégiumaként funkcionál (Budapest II., Budenz út 1.).
- 7 korábbi Diófa-érdekeltség. A jelenleg már Gránit Alapkezelő Zrt.-ként jegyzett Diófa Alapkezelőt anno Mészáros Lőrinc közeléből vásárolta meg Jellinek Indotek-csoportja, majd később a kormányfő veje. A Gránit nemcsak Tiborcz-befolyású, hanem régebbi, sok „kisember” által tulajdonolt ingatlanalapokat is kezel; ezek birtokában van egyebek mellett a MOM Parkkal szemközti Alkotás Point, a budai Duna-part Infoparkjának három épülete, a Váci úti irodafolyosó két egysége (Green House, V17) és a Shopmark (korábban Europark) bevásárlóközpont az Üllői úton.
Mindezek alapján akár arra is lehetne gondolni, hogy Jellinek Dániel eleve Tiborcz Istvánnak vette meg – nem egy esetben állami árveréseken – a fenti értékeket. A strómangyanút viszont némileg árnyalja, hogy a cégbírósági dokumentációban rendre azt látjuk: valóságos, hónapokig elhúzódó hitelkiváltások és menedzsmentcserék zajlanak az ingatlanokat birtokló vállalatoknál, Tiborcz tehát nem azonnal, hanem bonyolult jogi műveletek végén jut hozzá szerzeményeihez. Hajlunk tehát arra, hogy
többnyire igazi adásvételekről lehetett szó, ahol a felvásárló fél úgymond visszautasíthatatlan ajánlatokkal bombázta az eladót.
Megkeresésünkre Jellinek határozottan állítja: az ő üzleti modelljük az, hogy jó pillanatban megvesznek ingatlanokat, cégeket, azokat feljavítják, átpozícionálják vagy egyszerűen csak kivárják a piac kedvező alakulását, és utána értékesítik. „Annak adom el az éppen eladósorban lévő ingatlanokat, aki a legtöbbet fizeti érte, nem érdekel, hogy a vevő kinek a rokona, ha legális forrásból származik a jövedelme. Tény, hogy az utóbbi öt évben több ingatlant értékesítettem Tiborcz István érdekeltségeinek, de ez a most már 12 országban működő Indotek-cégcsoport tranzakcióinak néhány százaléka” – mondja az üzletember.
2. A Benetton família somogyi latifundiumának megszerzése
Ugyancsak egy hivatalos bejelentésből értesülhettünk a napokban a Tiborcz-féle Gránit Alapkezelő másik ügyletéről. Itt nem a Szerbiában befektető Gordiusz Magántőkealap a kulcsszereplő, hanem a szintén Gránit-irányítású Főnix, amely 5200 hektárnyi területet – köztük erdőket, földeket –, valamint egy faipari üzemet és egy vadászlakot vásárolt Somogyban. A közlemény arra is kitér, hogy a Főnix projektcége (az Agrár Invest Alpha Kft.) a BDPST Agráripari Holding Zrt.-vel közösen lép be a mezőgazdaság és az élelmiszeripar területére. Tehát Tiborcz István nem akárkivel szövetkezett – hanem önmagával. Még pontosabban: az állammal, hiszen a Főnix Magántőkealap szintén arról híres, hogy a kormányzat 50 milliárdnyi közpénzt fektetett bele. S hogy pontosan mit vett a miniszterelnöki család Ráhel-ága? Egy olyan területet Nagyatád-Görgeteg térségében – rajta a Széchenyi-vadászkastéllyal –, amelyre a közeli Barcson honos Losonczi Pál, a helyi Vörös Csillag Termelőszövetkezet, majd az Elnöki Tanács elnöke is átjárt „állományt ritkítani”.
A vidék a rendszerváltás után német és osztrák fennhatóság alá került, később pedig Carlo Benetton, az olasz világmárka egyik tulajdonosa rendezkedett be a birtokon, illetve műveltette az erdőt a Drawa Kft. égisze alatt. A Jobbik 2012-ben még földvédelmi akciót is hirdetett az olaszok által erőltetett, „a termőtalajt több kilométeres körzetben kiszárító nyárfatermesztés” ellen, és külföldi latifundiumok helyett kis magyar családi gazdaságokat követelt. Nos, mára megérkezett tehát egy „nagy magyar család” az olaszok helyett; ahogy írtuk, a Tiborczhoz tartozó Főnix Magántőkealap lett a vadgazdálkodásban, növénytermesztésben, raklapgyártásban is remeklő Drawa Kft. tulajdonosa. (Carlo Benetton 2018-as halála után az örökösök túl akartak adni a nagyatád-görgetegi agrárvállalkozáson, ezért „szabadult fel” a terület.) A helyiek máris tudni vélik, hogy végül nemcsak itt, hanem egész Dél-Somogyban a miniszterelnöki família fog vadászni, de mi persze csak azt írjuk le, amit magunk is látunk a hivatalos cégbírósági, földhivatali nyilvántartásokban. Egyelőre tehát erről ennyit.
3. A Kopaszi-gát irodakapacitásainak állami feltöltése
A MÁV-csoport, a számvevőszék, a Nemzeti Választási Iroda és a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala is a BudaPart néven márkásított ingatlanprojekthez tartozó irodaházakba költözhet – derült ki nemrég a Telex által megszerzett dokumentumokból. Részben tehát maga az államhatalom tölti meg bérlőkkel a Kopaszi Gát Zrt. fejlesztési zónáját; e cég legnagyobb, 41,75 százalékot birtokló részvényese a somogyi vadászbirtokszerzésben is aktív Főnix Magántőkealap (de Hernádi Zsolt Mol-vezér és Garancsi István is érdekelt a bizniszben).
4. A Kallos szépségipari cég kormányzati óriáshitele
A hitelbiztosítéki nyilvántartás friss bejegyzései között vettük észre, hogy a Kallos Cosmetics Kft. köré szerveződő vállalatcsoport a napokban 15,9 millió eurós, szuperkedvezményes kölcsönre érdemesült a Baross Gábor Újraiparosítási Beruházási Hitel Plusz keretében az állami Eximbanktól. A program kiírása szerint egy ügyfél „minimum 1 milliárd HUF vagy 2,5 millió EUR, illetve maximum 6 mrd HUF vagy 15 millió EUR finanszírozást vehet igénybe”, a Kallos tehát a végletekig kiaknázta a központi lehetőségeket – s ez persze teljesen magától értetődő, hiszen a kozmetikai társaság szintén a Tiborcz-féle Főnix Magántőkealap leágazása.
5. A Waberer’s logisztikaibázis-fejlesztéseinek állami támogatása
Ahogy tavaly októberben megírtuk, soha nem látott méretű hazai ingatlanfejlesztés előtt nyitotta meg az utat a kormány: Soroksár és Gyál területén, az M0–M5-ös autópályák térségében egy ipari, logisztikai város képe kezd kirajzolódni – a Főnix Magántőkelaphoz tartozó egyik vállalkozás gondozásában –, amely védett természeti területeket is érint. A Tiborcz-csapat azóta tisztázta a Telexnek: nem lesz akkugyár, sem vegyi elosztó a térségben. Arra viszont nyilván van esély, hogy ezt a zónát is integrálják a kormányfő veje által ellenőrzött Waberer’s International Nyrt. szállítmányozási cég logisztikai hálózatába – amely minden bizonnyal fontos szerepet lát majd el a kínai akkumulátorgyárak kiszolgálásában. Ez persze csak a jövő; a jelen friss fejleménye egyelőre az, hogy a Waberer’s új raktárcentrumot épít Debrecen frekventált ipari övezetében – a külgazdasági és külügyi tárca 6,1 milliárd forintos támogatásával.
Mindemellett akad itt még valami: épp zajlik a Magyar Posta Életbiztosító Zrt.-ben és a Magyar Posta Biztosító Zrt.-ben meglévő 66,9 százalékos állami tulajdonrész értékesítését célzó nyílt, piaci versenyfolyamat, amelynek egyik esélyese a Waberer’s International leányaként ismert – azaz Tiborcz-körbe tartozó – Wáberer Hungária Biztosító. Ezt az érdekeltséget február közepétől Gránit Biztosítónak hívják, tehát
a Gránit Bank megszerzése és a Diófa Alapkezelő „gránitosítása” után kirajzolódik egy „full service” pénzügyi csoport a miniszterelnök családja körül – bankkal, alapkezelővel, biztosítóval, amely nyilván szívesen befogadná az államtól megszerezhető Posta-érdekeltségeket is.
„Azt már nem merik megcsinálni, hogy közvetlenül Tiborcz Istvánnak privatizálnak kormányzati tulajdonú vállalatokat” – mondogatják forrásaink. Csakhogy az „azt már nem merik megcsinálni”-mondatot elég gyakran hallottuk az elmúlt években, majd „azt”, sőt „amazt” is megcsinálták.
Amint pedig fentebb láthattuk, amúgy sincs ezzel semmi gond. Az új kormányfői szemlélet szerint Tiborcz sikere végső soron az ország sikere…
*
A cikkben szereplő cégadatokat az Opten Kft. szolgáltatta.
Nyitókép: Válasz Online
Ezt az írást nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
