Bábszínház az egész ország – Novák Katalin lemondására
Ez Orbán Viktor bábszínháza, ahol eljátsszák nekünk, hogy vannak méltóságok és vannak egyéni döntések. A színfalak mögötti lényeget azonban a közönség nem láthatja. Most, egy pillanatkép erejéig felsejlett ugyan néhány részlet, de nagyon fontos kérdésekre nem derült fény. Viszont ismét kiderült, hogy a NER propagandagépezete nem mindenható. Szerkesztőségünk véleménye.
Szokatlanul éles pillanatfelvétel készült Magyarországról szombat este. Novák Katalin köztársasági elnök lemondása és a vezető Fidesz-politikus Varga Judit egyidejű távozása a közéletből, valamint az ezekhez vezető egyetlen hét történései éles kontúrokkal rajzolták ki, milyen országban, milyen rendszerben élünk. Nézzük hát meg tüzetesen, mit látunk ezen a felvételen most, amikor a polaroid még épp csak kirajzolta a formákat!
Kezdjük a szép részletekkel! Merthogy vannak rajta ilyenek is. Novák Katalin lemondása és Varga Judit visszavonulása először is egyértelműen mutatja, hogy a kiskorúak elleni szexuális bűncselekmények elkövetőivel szemben a magyarok sem hajlanak engedményekre. Ebben legalább nemzeti egység van: ha fideszes, ha DK-s a polgár, bár politikai perverziói szép számmal akadhatnak, a gyerekek ellen elkövetett perverziókra azért nemet mond mindenki, egységesen. A politikai elemzés terepén lépdelve se feledkezzünk hát meg azokról, akik miatt valóban fontos volt, hogy botrányos kegyelmi döntésének napvilágra kerülése után Novák Katalin lemondjon hivataláról: az áldozatokról. A szexuális ragadozó a leggyengébbet ejti el, ezért a közösség erős, tekintélyes tagjai gyakran nem hiszik, hogy ez megtörténhet, így akaratlanul is falaznak az elkövetőnek. Minden gesztus, példatörténet, morális felzúdulás, amely erőt adhat az áldozatoknak és a környezetükben lévőknek a fellépésre, segíthet elkerülni az újabb eseteket, illetve igazságot szolgáltatni. Ezért is volt fontos Novák Katalinnak ez a néhány mondata: „Hibáztam, mert a kegyelmi döntés és az indokolás hiánya alkalmas volt arra, hogy a pedofíliára vonatkozó zéró tolerancia kapcsán kételyeket ébresszen. Márpedig itt nincs, és nem is lehet kétely.”
Valóban nem lehet, ezért a lemondás fontos volt még akkor is, ha azon a már említett fényképen egyébként koszlott kis bábszínházat látunk. A döntés ugyanis nyilvánvalóan nem erkölcsi alapon született, s nem is a Sándor-palotában. Azt bizony a szomszédos Karmelitában hozták meg. A botrány kirobbanása után, első megszólalásakor, amikor Novák Katalin már biztosan egészen pontosan tudhatta, miért ítélték el azt, akinek ő kegyelmet adott, az akkor még elnök cseppnyi jelét sem mutatta a megbánásnak. Kormányközeli közvélemény-kutatók azokban az órákban már mérték, hallott-e a Fidesz-bázis az ügyről, s mi a véleménye róla. Az eredmények befutottak, Orbán Viktor kármentésbe kezdett: bejelentett, aztán talpasai, akik a botrány első pillanataiban még a szokásos baloldalozással látták kezelhetőnek a helyzetet, Novák Katalin ellen fordultak a nyilvánosságban is. Eztán jött a lemondás.
Mindez világosan mutatja, miféle rendszerben élünk. Nem diktatúra ez. Demokrácia. Csak éppen féloldalas. A választópolgár véleménye, érzései mifelénk igenis számítanak – ám ez kizárólag jól körülhatárolható választópolgárok véleményére, érzéseire igaz.
Hogy az ellenzéki vagy politikailag inaktív mit gondol: teljesen mindegy. Az viszont nagyon is számít, mit gondol a Fidesz-tábor. Novák Katalin bukása egyértelműen annak köszönhető, hogy ezzel a kegyelmi üggyel kapcsolatban már ők sem voltak hajlandók megenni semmilyen maszlagot. Erre most ők is nemet mondtak.
Pillanatfelvételünkön azonban nem csupán az elnök feliratú báb szerepel, amint éppen rázódik le a bábmester kezéről. A másik kezén ugyanez történik a harcos amazon bábjával: Varga Judit is feladni kényszerült politikai karrierjét. Ő is most. Holott amikor miniszter volt, a helyettese feltehetően kenőpénzért nevezett ki végrehajtókat, és ezzel rendszerszinten tette korrupttá a magyar közigazgatást. A Pegasus-ügyben kiderült, hogy minisztériumának kérésére magyar polgárokat hallgattak le titokban. Ezekért Vargának nyilvánosan nem kellett politikai felelősséget viselnie. Aztán: ő volt az igazságügyi miniszter, amikor az EU kormányai minősített többséggel megszavazták, hogy Magyarországon súlyosan sérül a joguralom, ezért pedig példátlan pénzbüntetésre ítélték hazánkat. Ő volt a jogszabályok helyes megfogalmazásán őrködő és az EU-s ügyekért is felelős miniszter, amikor Magyarországon olyan kártékony törvény született például az egyetemek fenntartásáról, amelynek nyomán a magyarországi hallgatók nagy részét kizárták az EU-s ösztöndíjakból, a tanárokat pedig az európai kutatási programokból. Ha valakinek szólnia kellett volna, hogy ebből a törvényből baj lehet, akkor az ő volt.
Novák Katalin pedig elnökként gond nélkül aláírt olyan törvényeket, amelyek nyomán kötelezettségszegési eljárások indultak a magyar kormány ellen, eurómilliárdokban mérhető pénzügyi veszteséggel fenyegetve az országot. Legutóbb a szuverenitásvédelminek nevezett törvény volt ilyen.
Novák Katalin kegyelmi döntése, az azt ellenjegyző Varga Judit aláírása az áldozatok felé borzalmas üzenet volt, mégis: hogy valóban azzal okozták-e a legnagyobb kárt Magyarországnak, erősen vitatható.
De a bábszínház már csak ilyen. Amikor kicsi gyerekként kiabálunk az egyik bábnak, hogy „Ott van a hátad mögött!”, akkor sem vettünk észre semmit. Azt a jelenetet is a bábjátékos alakítja.
Polaroidunk központi figurája ugyanis ő, a bábmester maga. Hogy éppen melyik kesztyűbábját húzza fel vagy le, arról egymaga határoz. Az örökös kétharmad országában két hét alatt módosítani lehet az alkotmányt akár úgy is, hogy a köztársasági elnököt a miniszterelnök bármikor leválthatja. Ameddig tehát kétharmad van, addig így vagy úgy, de mindig a bábmester akarata érvényesül. A következő köztársasági elnök személyéről is ő dönt majd – akkor is, ha látványosan rossz döntéseket hoz ilyen ügyekben. Hiába szóltak neki sokan nyilvánosan (mi is, még Heti Válasz-korunkban), hogy Sólyom László bizony jó elnök, nem kellene Schmitt Pálra cserélni. Hiába utaltak rá sokan, hogy a Fidesz-fülbevalók nem biztos, hogy elég stabil alapot jelentenek az ország első számú közjogi méltóságává váláshoz. Hogy az alkalmasságnak vannak szakmai és erkölcsi feltételei is. Hogy ez valójában egy ország, nem pedig bábszínház. Nem hallgatott ezekre a hangokra, s többek között ezért állt elő a furcsa helyzet:
a Fidesznek most, 2024 elején, a választások előtt néhány hónappal nincs köztársasági elnöke, EP-listavezetője és főpolgármester-jelöltje, s igazán alkalmas karakterek sem látszanak ezekre a pozíciókra. Majd’ másfél évtizednyi kontraszelekció következménye ez.
Mindhárom tisztségben közös, hogy az egyszerű lojalitásnál jelentősebb kvalitásokat követelnek meg. Az influenszerpolitika jegyében az ilyesmire persze legyintettek. Elképesztő erőforrásokból, sok gigabyte-nyi imázsfotóból és -videóból építették fel a Fidesz valaha volt legnépszerűbb női politikusait, akikért a tábor őszintén és lángolva rajongott. Novák Katalin kirándult, úszott, főzött, szelfizett, néniket látogatott, Varga Judit mindig tökéletes hajjal és a Hampel Katalin-ruhaszalon teljes kollekciójával ment Brüsszel ellen. A lájkok pedig csak gyűltek, ezer- és tízezerszámra.
Február 10-e, ez a többszörös határkő egy kicsit a politikai influenszerek bukása is. Elnöknek, a közjóért felelős miniszternek lenni tényleg nem egyenlő népszerű közösségi médiás képek elkészítésével. Ezt most Orbán Viktor is megtapasztalhatta. Hogy a súlytalannak tűnő – és általa szándékosan súlytalanított – köztársasági elnöki pozíció valójában veszélyes üzem. Három NER-elnökből kettő csúfosan megbukott, csak a rutinos, öreg róka Áder János tudta a ciklusát kitölteni. A bábmesterre persze ezek a fejlemények sem jelentenek közvetlen veszélyt. Most éppen azt bábozza el: meglepte, hogy a bábok nem elég értelmesek. Sebaj, felhúz majd újabbat és bábozik tovább azzal, netán levonja a következtetést, hogy ezt is neki kell csinálnia, aztán bevezet egy elnöki rendszert – nem tudhatjuk. Csak azon múlik, mit tart éppen kifizetődőbbnek. Hogy mi van a fejében. Oda pedig a mi kis polaroid-kameránk sem lát be.
Pillanatfelvételünk remekül mutatja viszont, hogy a NER rettegetett propagandagépezete sem mindenható. Olyasmit nem tudnak elhitetni a fideszes táborral, ami annak valóságérzékelésével teljesen ellentétes és morálisan számukra teljesen elfogadhatatlan. A propagandagépezet ettől még a hétköznapokban hatékony politikai fegyver, ám főként addig, ameddig olyan üzeneteket közvetít, amilyeneket a Fidesz hívei hallani akarnak. A NER eddigi történetében négy ügyben bukott meg drámai körülmények között vezető politikus: Schmitt Pál, Szájer József, Borkai Zsolt és most Novák Katalin/Varga Judit járt így. Schmitt Pál esete kissé különbözik a többitől, mert a plágiumvita értelmiségi diskurzus volt, de mind a négy ügyben közös, hogy egyik sem volt korrupciós jellegű.
A lopás a legnyilvánvalóbb, legfeltűnőbb formáiban sem jelent politikai kockázatot. Bizonyára ez is alakította ki a NER elitjében azt a hamis tudatot, hogy bármit meg lehet tenni. Ez azonban nem igaz: a magyar társadalom súlyos és egyértelmű morális kisiklásokat nem tolerál.
Az még homályos a képen, hogy a lopási ügyek esetleg átszakítják-e a gátat a jövőben, Novák Katalin és Varga Judit lemondását azonban követte még egy távozás. Magyar Péteré. A volt igazságügyi miniszter exférje állami céges pozícióit adta fel, illetve a Mészáros Lőrinc dominálta MBH Bank felügyelőbizottsági székét. Efféle kísérőszövegeket írt a lelépéshez: „egy percig sem akarok olyan rendszer részese lenni, amelyben az igazi felelősök nők szoknyája mögé bújnak, ahol Tónik, Ádámok és Barbarák vígan röhöghetnek a markukba”, illetve „hiszem, hogy Magyarország nem a Rogán Antalok, nem az oligarchák és még csak nem is pár befolyásos család országa”, továbbá „tisztában vagyok vele, hogy a rogáni propagandagépezet szemében a mai naptól egyszerre leszek áruló, bűnöző, bosszúálló, pszichopata, drogos, gyerekverő, brüsszelita, sorosbérenc, háborúpárti, stb…”. Az a Magyar Péter fogalmazott így, akinek zéró felelőssége volt a kegyelmi ügyben, senkinek nem volt zavaró a léte, nyugodtan éldegélhetett volna tovább a NER-ből, a NER-ért. Ám volt felesége feláldozása után kínossá vált neki a hatalomgyárban való (bűn)részesség, és körülbelül ugyanolyan mondatokat kezdett írni, mint Hadházy Ákos. Hasonló szavakat használt, mint bárki, akinek van szeme: eldobta az újbeszél szótárt, nem becézte „nemzeti nagytőkének” az oligarchiát, nem hívta „társadalmi célú hirdetésnek” a nettó propagandát.
Mivel a Fideszt alighanem csak maga a Fidesz képes megbuktatni, intő jel lehet a párt számára, hogy a NER tisztikarában is vannak, akik pontosan azonosítják, milyen világot épített a miniszterelnök hatalmi gépezete.
Ezek az emberek egy ideig lojálisak. Az eszmében már nem hisznek, de kerülik a csalódás, kiábrándulás élményét. Jól élnek a rendszerből, viszont van tükrük otthon. Még óvják a bennük élő Orbán-képet, Rogán Antalt viszont már simán képesek rühellni. A mindenhonnan kicsekkoló Magyar Péter először szintén csak a kabinetminiszternek mert nyíltan nekimenni, az ő irányába dobott nehéz követ – aztán a vasárnap esti Partizánban már Tiborcz Istvánt is a szájára vette, épp a Válasz Online minapi cikkét idézve.
A nehéz kő tehát elrepült – s ki tudja, hol áll meg? Nagyon úgy tűnik, hogy Magyar Péter épp valamiféle lelki koalíciót igyekszik szervezni régi és leendő Fidesz-károsultaknak (legalábbis erre utalnak legutóbbi Facebook-bejegyzései, melyekben II. János Pál „Ne féljetek!”-biztatását használja). Fogalmunk sincs, mi következik ebből – az viszont biztos, hogy a volt miniszter egykori férjének ismertsége körülbelül az ezerszeresére nőtt két-három nap alatt. Az elmúlt 14 év ismeretében akár vele is megtörténhet, hogy hirtelen csendben marad majd. Csakhogy a Novák–Varga-ügyre sem számított senki. Olykor igenis jönnek meglepetések, azokat viszont nem a Soros család, nem Brüsszel – és nem is az ellenzék fogja szállítani.
Sajnos vannak homályos foltok apró polaroidunkon a kegyelmi ügy kapcsán is. Pedig ha komolyan akarjuk venni magunkat állampolgárként és hazafiként, akkor nem lehetünk elégedettek, amíg ki nem derül, pontosan hogyan került Novák Katalin és Varga Judit íróasztalára K. Endre kegyelmi ügye, kik és miért tették a támogatható kérvények közé, és ők miért döntöttek végül a kérvény támogatása, ellenjegyzése mellett. Miért állíthatja azt Novák Katalin: abban a hiszemben volt, hogy az elítélt nem élt vissza a gyermekek kiszolgáltatottságával. Volt esetleg információja arról, hogy a bíróság első- és másodfokon is botrányos módon járt el, rossz döntést hozott? Honnan lehetett Novák Katalinnak olyan értesülése, hogy a falazó igazgatóhelyettes mégsem bűnös? Hiszen elnöki ügyészség, elnöki nyomozók nem léteznek.
Esetleg csupán hitelt adott egy baráti csevejben elhangzott néhány mondatnak a jóságos Endre bácsiról? Netán valami befolyásos ember mondta neki, hogy Endre bácsi igazából aranyos?
Ezt még mindig nem tudjuk, holott már a Budaházy Györgynek adott elnöki kegyelem idején is kiderült, hogy az ilyen ügyek intézése Magyarországon károsan átláthatatlan. A bábszínházzal ellentétben egy jogállamnak márpedig az volna a lényege, hogy az igazságszolgáltatásban és annak érvénytelenítésében is bízhassanak az emberek. Hogy értsék, miért lehet valakit elengedni, ha egyszer már elítélték. Ennek megoldására nem kell alkotmányba írni, hogy kiknek nem lehet kegyelmet adni – bőven elég lenne kötelezően nyilvánossá tenni a kegyelmi döntéseket és azok indokolását. Szinte biztos, hogy Novák sem így dönt, ha nem teheti abban a hiszemben, hogy úgysem derül ki sosem.
Az ugyanakkor régen volt ennyire világos, hogy a politikai verseny, illetve a szabad sajtó nem a nyünnyögő értelmiség nünükéje meg a hanyatló Nyugat ópiuma. Ha nincs verseny, a domináns szereplő elkényelmesedik és azt hiszi, mindent megtehet. Akárhogy is született meg a kegyelmi döntés, valaki vagy valakik úgy gondolhatták, nem lesz semmi gond, vagy ha igen, majd „lekommunikáljuk”. Mint a Magyar Posta, amely akkor sem tud változni, amikor a futárcégek már valódi konkurenciát jelentenek. Mára a Fidesz lett a politika Magyar Postája. Csupán a propagandatermékekből, a szabad sajtó maradéka nélkül pedig soha nem tudtuk volna meg, hogy a pedómentegető figura kegyelmet kapott. Ismét nyilvánvalóvá vált: a szabad sajtó nem afféle kesztyűbáb a nyugati bábjátékosok kezén, ahogy azt sok-sok kesztyűbáb mondja itthon. Nem.
A szabad sajtó a nemzet immunrendszerének egyik legfontosabb eleme.
Nyitókép: Novák Katalin köztársasági elnök lemondó nyilatkozatot tesz 2024. február 10-én (fotó: MTI/Sándor-palota)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
