Hadinapló: itt a vége, de Ukrajnára tovább figyelünk
Napi elemzésnek indult, aztán heti egy lett belőle. Lapunk – elsősorban a fordító, Zeöld Zsombor fáradhatatlan munkájának köszönhetően – összesen 219-et közölt 2022 februárja óta. Az általános háborús fáradtság miatt viszont úgy látjuk: az invázió második évfordulója alkalmat kínál arra, hogy a varsói Keleti Tanulmányok Központja (OSW) összefoglalóinak fordítását és publikálását lezárjuk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Válasz Online-on a jövőben ne jelennének meg Ukrajnáról szóló beszámolók. Zeöld Zsombor búcsúja az olvasóktól.
Magyarország közvetlen szomszédságában két éve tart egy háború, amelyben az agresszor nyíltan kommunikál arról: az ukrán gyerekek erőszakos deportálásával háborús bűncselekményt követ el (Római statútum 8. cikk 2. bek. (a)(vii) – egyéb bűncselekmények mellett [pl. Római Statútum 8. cikk 2. bek. (b)(viii)]). Visszagondolva arra, hogyan gondolkodott a biztonságpolitikai szakma és a közvélemény az orosz és az ukrán fél közötti relatív erőkülönbségről, kisebbfajta csodának tekinthető, hogy az ukrán államiság megmaradt, másfelől pedig, hogy az agresszornak az ukrán kulturális intézmények teljes eltörlésére (ukrán értelmezés szerint kulturális népirtásra) tett kísérletei nem voltak teljesen sikeresek.
A posztszovjet térséggel foglalkozó – Magyarországon szűk, Lengyelországot tekintve tágabb – (kül)politikai elemzői közösség gyorsan reagált a 2014 után kiújuló és abszolúttá váló fegyveres harcra. Mennyiségükben és minőségükben a nyilatkozatok és elemzések meghaladták a média rövidtávú információigényének kielégítését. A közép-európai színtéren a varsói Keleti Tanulmányok Központja (OSW) a 2022-es háború első időszakában napi hírösszefoglalókat és elemzéseket tett közzé, melyek az idő előrehaladtával ritkultak, s a heti egy anyag szintjén álltak meg.
Ezt a gyakoriságot, illetve a más csatornákon elérhető információk mennyiségét figyelembe véve a háború második évfordulója alkalmat kínál arra, hogy az OSW-s összefoglalók fordítását lezárjuk.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Válasz Online-on a jövőben ne jelennének meg Ukrajnáról szóló beszámolók. A lengyel elemzői gárda pedig minden valószínűség szerint folytatja az írást, s az anyagokat angolul is közzé fogja tenni.)
Ez az a pillanat, amikor az anyagok egyik fordítójaként köszönetet kell, hogy mondjak azoknak is, akik neve az Olvasó előtt ismert volt, s azoknak is, akik eddig a háttérben segítették a fordítói munkát.
- Az első köszönet az anyagokat elkészítő OSW-stábot (Andrzej Wilk, Piotr Żochowski, Jadwiga Rogoża, Krzysztof Nieczypor, Sławomir Matuszak, Jakub Ber) illeti – a fontosság szerinti hírkiválogatáson túlmenően írásaik kiemelkedően értékes részét az ukrán féllel is helyenként kritikus elemzések, értékelések alkották.
- Köszönöm Mitrovits Miklósnak, hogy a kiújult háború első napjaiban elkezdte az OSW anyagainak magyarra ültetését.
- Köszönöm a Válasz Online szerkesztőségének – s kiemelten Vörös Szabolcsnak, Zsuppán Andrásnak és Laky Zoltánnak –, hogy az elmúlt közel két évben nagyon flottul tudtunk együtt dolgozni.
- Köszönöm azoknak, akik sokat segítettek a katonai és egyéb szakkifejezésekkel kapcsolatos kérdéseim megválaszolásában: Rácz Andrásnak, Jójárt Krisztiánnak és Takács Márk századosnak.
- Köszönöm azoknak, akik a lengyel nyelvet nálam sokkal jobban beszélőként segítettek ki a szövegek egyes mondatainak kibogozásában: Mitrovits Miklóson kívül Anikónak, Gazsinak és Petinek.
- Köszönöm az OSINT-közösség hihetetlen alaposságát és kitartását – az ő munkájuk nélkül nem lehetett volna a fordításokban megjelent képanyag nagy részét biztosítani.
- És legfőképpen: köszönet az Olvasónak, köszönet azoknak, akik megosztották és kommentálták az anyagokat.
A fordítások lezárásával a háború nem ér véget, de
bármikor és bárhogy is lesz vége, a következményei még hosszú ideig velünk maradnak, s bőven érintenek nem katonai aspektusokat is.
A teljesség igénye nélkül itt most nem csak a háborúban megnyomorodott ukrán katonák munkaerőpiaci reintegrációjáról vagy mentális traumáinak kezeléséről beszélünk. Az utóbbi időben újfent előtérbe került az Ukrajnának (kétoldalú alapon) biztosítandó biztonsági garanciák kérdése – az ügy az ukrán újjáépítést megelőző egyik lépésnek tekinthető. Az újjáépítéssel kapcsolatos egyik legfontosabb, nem katonai jellegű kérdés az ukrán energiahálózat újjáépítésének üteme és mikéntje: az utóbbival kapcsolatban pedig az, hogy a hálózati decentralizációt meg lehet-e oldani – s ha igen, milyen mértékben. A további kérdések között nagy valószínűséggel ott találjuk az EU agrárpolitikájának jövőjét, az ukrán földbirtokszerkezet jövőjével kapcsolatos elképzeléseket (milyen mértékben alakul ki nagybirtokrendszer), s akár azt is, hogy Kijev milyen álláspontot vesz majd fel a GMO-val kapcsolatban.
A katonai szempontokat nézve a mostani orosz–ukrán háború is bizonyította, hogy a technológiai-technikai fejlődés ellenére a harcot még mindig elsősorban hús-vér emberek vívják. Azzal párhuzamosan, hogy az EU-ban (lassan) elindul a védelmi ipari kapacitások visszaépítése, stratégiai szintű döntéseket kell meghozni például a hadseregekről is. Jelen pillanatban a politikusok előtt álló, saját hadseregüket illető egyik legfontosabb kérdés, hogy visszaállítják-e a kötelező sorkatonaságot (ezt történt Lettországban, és ezt ajánlják Horvátországban), vagy a területvédő erőket fejlesztik (ezek a tervek például Varsóban). A horvát felvetés nagyon világosan mutatja, hogy Magyarország tőszomszédságában egy másik olyan térség is található, amely történelmileg nézve nem a feltétlen nyugodtságáról ismert.
A harctéren már most, a logisztika biztosítására vagy az aknatelepítésre is kiterjedő robotizáció nagy valószínűség szerint azt is elősegíti, hogy a mesterséges intelligenciát szélesebb körben használják fel a harcászatban. (Szintén jó példa erre az az ukrán tüzérségi tűzvezető rendszer, amely gyakorlatilag ugyanazon az alapon működik, ahogy az ember applikáción keresztül taxit rendel.)
*
Magyarországon a külpolitikai elemzés, illetve hírtálalás mindig „mostohagyerek” volt; a Brüsszel–határon túli magyarok–„aktuális világvége”-háromszögből nehezen lehetett kimozdulni. Úgy érzem, hogy az orosz–ukrán háború ebben is változást hozott.
A legvégén egy kérés az Olvasóhoz: a mindenki által érzett háborús fáradtság miatt ne veszítse el kül- és biztonságpolitikai érdeklődését – hiszen „túl kicsi a világ ahhoz, hogy bezárkózzunk”!
Nyitókép: az ukrán 93. önálló gépesített dandár katonái a Donyeck megyei Bahmutnál 2024. február 20-án (fotó: AFP/Anatolii Stepanov)
Az OSW-elemzéseket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
