NER-elit a Balkánon: magyar állami „csilliárdok” nélkül ott sincs biznisz
Megérkezett a kormányközeli gazdasági elit a Nyugat-Balkánra, pontosabban a térség (még) nem EU-tag országaiba. Immár van irdatlan méretű szerbiai irodakomplexum, óriási boszniai cementgyár és mészkőbánya, tenger alatti adatkábel-beruházásban érdekelt albán telekommunikációs gigász is a Tiborcz–Mészáros–Jászai-körnél. Ám szó sincs arról, hogy a NER főalakjai igazi külpiaci versenyben akarnák bizonytani vállalkozói rátermettségüket. Ezekhez az üzletekhez is ugyanúgy magyar állami tőkét és hiteleket használnak – százmilliárd forintos nagyságrendben –, mint a hazaiakhoz.
„Brüsszel magára hagyta a Balkánt úgy, ahogy van, mert kell a pénz Ukrajnára” – jelentette ki Orbán Viktor a minapi évértékelőjében. A mondat mélyebb rétegeivel most nem foglalkozunk, épp csak jelezzük, hogy a magyar kormányfő számára nyilvánvalóan fontosabb Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Észak-Macedónia és Albánia EU-csatlakoztatása, mint az orosz invázió célországának bármiféle integrációja. Ez persze régi történet, a miniszterelnök szívesen hangoztatja, hogy a fenti államok számára az út az Európai Unióba Közép-Európán és főként Magyarországon keresztül vezet. Orbán állandósult kapcsolatban áll Aleksandar Vučić szerb elnökkel, a boszniai Szerb Köztársaság – Vlagyimir Putyinról szinte leválaszthatatlan – első emberével, Milorad Dodikkal, és alighanem nagyon drukkol a közelgő észak-macedóniai választások ellenzéki favoritjának. Közben a magyar állam legalább 850 milliárd forintot költ szerb-magyar vasútfejlesztésekre – annak ellenére is, hogy mire kínai koprodukcióban megépül a Budapest–Belgrád-vonal, mindenki másfelé szállíthat majd (legalábbis a G7 gazdasági portál elemzése szerint).
A Magyarország és a Nyugat-Balkán közötti politikai hídépítés persze csak úgy lehet teljes, ha a folyamatban a Nemzeti Együttműködés Rendszerének elitje is meglátja magát. A korábbi években már érkeztek hírek arról, hogy 24 szerbiai közvilágítási pályázatból 22-t Tiborcz István egykori cége, az Elios nyert meg. A Mészáros Lőrinc–Szíjj László-kör Bulgáriában bejegyzett társasága viszont nem hajtott fel szerbiai, albániai vagy koszóvói munkákat – noha ezt tervezték –, illetve a Jászai Gellért-féle 4iG szépen beharangozott ügylete, a Szerbiában és Bosznia-Hercegovinában vezető informatikai rendszerintegrátorként ismert TeleGroup bekebelezése sem jött össze.
Az elmúlt három-öt év relatív összevisszasága után mára egyértelműbb lett a helyzet. Egyrészt, mint nemrég világossá tettük, szinte teljesen nyílttá vált az összefonódás a kormányzat és a hatalomhoz családilag leginkább kötődő üzletember, Tiborcz István között. Olyannyira, hogy a miniszterelnök legutóbb már nem is a munkahelyén, a Karmelitában, hanem saját vejének budavári – néhány száz méterrel odébb lévő – ingatlanában tartott politikai háttéregyeztetést a legfőbb hatalomgyárosokkal (Rogán Antallal, Dömötör Csabával és Orbán Balázzsal). Ám nemcsak „oligarchológiai”, hanem külpiaci értelemben is egyértelműbb a helyzet. Mint az alábbi összeállításból kiderül, a Tiborcz–Mészáros–Jászai-tengely immár nem ötletszerűen foglal területeket a Balkánon, hanem egyértelmű mandátummal.
Természetesen nem arról van szó, hogy a főnök valós külpiaci versenyben akarja megmérni az érintett üzletemberek vállalkozói rátermettségét. Inkább az a feladat, hogy az Orbán-közeliek a magyar állam forrásainak felhasználásával fogjanak magánpozíciókat a balkáni térségben – több százmilliárd forint értékben. Vagyis legyen közvetlen holdudvari, családi pillére is a fent említett politikai hídépítésnek. Mint a következő bekezdésekből kiolvasható, Tiborcz Istvánhoz hasonlóan Mészáros Lőrinc is kapott 50 milliárd forintnyi tőkét egy magántőkealapba a külföldi terjeszkedéshez, miközben a Jászai Gellért-féle 4iG-nek legalább 72 milliárdnyi központi befektetés jutott. A felcsúti kolléga hozzájutott továbbá egy 140 millió eurós hitelhez is az állam legfőbb pénzintézetétől, hogy tényleg „odaérjen” a Balkánra, a 4iG pedig meg sem állna a kormányzati Eximbank és az MFB forintszázmilliárdjai nélkül.
Így jutottunk el mára oda, hogy Tiborcz Istváné a belgrádi irodapiac 10 százaléka – olyan stratégiai bérlőkkel, mint az Air Serbia légitársaság, valamint egy különleges orosz-szerb innovációs központ. A miniszterelnök veje begyűjtött továbbá egy fuvarozással és raktározással foglalkozó belgrádi vállalatot, illetve külön vagyonkezelő céget is gründolt a szerbiai bizniszekhez. Mindeközben Mészáros Lőrinc magyarországi közpénzek felhasználásával újította volna fel montenegrói szállodáját (ettől a Hunguest tájékoztatása szerint végül elállt), de ennél jóval fontosabb, hogy vett egy boszniai cementgyárat – ha már a belmagyar piacról eddig nem sikerült kiszorítani a domináns német, illetve svájci-francia szereplőket. Kívülről nézve a legnagyobb show nem a cementügy, hanem a 4iG albániai és montenegrói terjeszkedése – a Jászai-cég eladósodottságának mértéke ugyanakkor a piaci logika felől nézve felfoghatatlan, itt tehát alighanem a továbbiakban is lesz szerepe a magyar adófizetői pénzeknek. Alábbi listánk végére bónuszként odatettük a hazai dohánymonopólium gazdáját, Sánta Jánost is, hogy egyértelmű legyen: neki is van logisztikai feladata Szerbiában – őt a kormányzat 2,5 milliárdnyi ingyenpénzzel segítette át a külpiacra.
És akkor mindez részletesen, személyekre bontva:
I. Tiborcz István
– A belgrádi irodakapacitás közel 10 százalékának felvásárlása (Szerbia). A magyar kormányfő veje nemrég szerzett meg összesen 11 épületet a szerb főváros öt üzleti parkjában (Green Heart, FortyOne, Belgrade Business Center, 19 Avenue, House Office); a házak teljes alapterülete 122 ezer négyzetméter. Az újbelgrádi irodakomplexumok bérlői között stratégiai jelentőségű vállalatok is akadnak, például az Air Serbia a Belgrade Business Centerben (amely az Emirátusok-beli Etihad Airways kiszállása után a minap teljesen állami tulajdonúvá vált), illetőleg egy kalandos hátterű orosz innovációs központ a FortyOne negyedik emeletén – ezt a szervezetet 2022 áprilisában, mindössze néhány hónappal az Ukrajna elleni támadás és az első EU-s szankciók után közösen alapította Oroszország és Szerbia. Miként megírtuk, az irodaház-együttes korábban a lengyel központú, de a Magyar Nemzeti Bank irányítása és többségi befolyása alatt álló GTC tulajdona volt, innen került 2021-ben Jellinek Dániel Indotek-csoportjához, majd idén januárra a Tiborcz-tulajdonú Gránit Alapkezelőhöz. Az épületek piaci értékét három éve bő 100 milliárd forintra tartották, most pedig már ennél is jóval több lehet, hiszen az Indotek jelentősen növelte az irodaterek kihasználtságát. Szó sincs ugyanakkor arról, hogy Tiborcz Istvánnak hirtelen 120-150 milliárd forintnyi pénzt kellett előteremtenie az adásvételhez. A házakat közvetlenül birtokló kft. mögött ott egy 180 millió eurós OTP-kölcsön, másrészt a cég végső tulajdonosaként jegyzett Gordiusz Magántőkealapba annak idején 50 milliárd forintos tőkét tett a magyar kormányzat Jellinek 21,4 milliárdnyi saját forrása mellé. A miniszterelnök veje tehát az OTP-hitelt és az alapban lévő 50 milliárdos állami részt „megörökölte” az Indotektől, s csak a befektetési jegyekért kellett fizetnie (vélhetően 22-25 milliárd forintos összeget).
– Az MD International nevű disztribúciós cég megszerzése (Szerbia). A Tiborcz István többségi tulajdonában álló Waberer’s Csoport tavaly októberben jelentette be, hogy többségi, 55 százalékos részesedéshez jut az MD International (MDI) nevű, közúti fuvarozással és raktározással foglalkozó vállalatban, illetve opciót szerez a további 45 százalékos cégdarab felvásárlására. A történet éppen csak elérte a szerb sajtó ingerküszöbét; piaci becslések szerint a magyar fél öt-tízmillió eurót költhetett eddig a részesedésszerzésre, amit viszont biztosan tudunk, hogy az MDI négy elosztóközpontot üzemeltet (Belgrádban, Újvidéken, illetve Niš és Čačak városában), és például az Unilever, a Henkel, a Vileda és a Wilkinson termékeit forgalmazza.
– Vagyonkezelő cég alapítása (a BDPST-Serbia leányaként). Ugyancsak tavaly októberi hír, hogy Tiborcz István Szerbiára szakosodott, de komolyabb aktivitást nem mutató társasága, a BDPST-Serbia Zrt. alapított egy vagyonkezelő érdekeltséget is Prisuro Kft. néven – amelynek viszont egyelőre ismeretlen a funkciója.
II. Mészáros Lőrinc
– A Lukavac cementgyár akvizíciója (Bosznia-Hercegovina). Mint fent írtuk, Orbán Viktor nem általában Bosznia-Hercegovinával, hanem a boszniai Szerb Köztársaság nevű entitás urával, Milorad Dodikkal ápol elmélyült politikai kapcsolatot. A Mészáros-csoport által 2023-ban felvásárolt cementgyár azonban nem ebben a zónában, hanem a tuzlai kantonban lévő Lukavac városban, tehát a bosnyák-horvát entitás területén van (miközben az is igaz, hogy a vállalat további üzemeket működtet az ország fővárosa, Szarajevó mellett Banja Lukában, a boszniai Szerb Köztársaság de facto központjában is). A hivatalos bejelentés szerint Mészáros Lőrinc érdeme a nagyszabású boszniai ügylet, ugyanis az ő Talentis International Construction Investments (TICI) Kft.-je „énekelte ki” az osztrák Asamer Baustoffe AG portfoliójából a Lukavac Cementet, valamint a Vijenac mészkőbányát (utóbbi félig török kézben van). Csakhogy a TICI mindössze negyede tartozik közvetlenül a felcsúti üzletember Talentis Groupjához, a 75 százalékos üzletrész azé a MBH (korábban MKB) Magántőkealapé, amely – a Tiborcznál említett Gordiusz Magántőkealaphoz hasonlóan – az állami Magyar Fejlesztési Bank kiemelt kedvezményezettje. A kormányzati pénzintézet a „Krízis” nevű program örve alatt konkrétan 50 milliárdos tőkét pumpált az MBH Magántőkalapba, vagyis a magyar állam biztosan többet kockázat a lukavaci cementüzem megvételével, mint Mészáros. Annál is inkább, mert a hitelbiztosítéki nyilvántartás adatai szerint az MFB további 140 millió eurós (közel 55 milliárd forintos) kölcsönt is adott a TICI-nek, azaz a Mészáros Lőrinc-féle nemzetközi terjeszkedés előmozdítására. A félreértésék elkerülése érdekében rögzítjük: az MBH Magántőkealap nem kizárólag a cementiparba szállt be közvetett módon; ugyanebből a zsákból jutott pénz arra is, hogy Mészáros Lőrinc felvásárolja Horvátország legnagyobb alma- és nektarintermelőjét.
– A Hunguest Hotel Sun Resort fejlesztése (Montenegró). A szállodapark Herceg Novi történelmi óvárosától néhány percre, a tengerparti promenád mellett található (a települést északról 1600-1800 méter magas hegyek, délről pedig a Kotori-öböl partja szegélyezi). Annak idején ez a hotel is Leisztinger Tamásé volt – a Hunguest-lánc részeként –, de a „baloldali” üzletember 2010-ben megértette az idők szavát, és megvált érdekeltségei egy részétől. A Hunguest Hotel Sun Resortot már a Mészáros-érában tervezték felújítani; a gépészeti, belsőépítészeti, energetikai korszerűsítési munkákhoz a magyar adófizetők 1,025 milliárd forint vissza nem térítendő „külpiaci növekedési támogatással” járultak hozzá. Pontosítás: A Hunguest cikkünk megjelenése után közölte: az elnyert támogatástól az orosz-ukrán háború kitörése után a montenegrói turizmusban bekövetkezett változásokat mérlegelve 2022-ben elálltak, a támogatás összegét nem hívták le, a tervezett fejlesztést nem hajtották végre.
III. Jászai Gellért
– A One telekommunikációs-távközlési vállalatcsoport átvétele, felépítése (Albánia, Montenegró). A Vodafone Magyarországot is megszerző 4iG Nyrt. roppant büszke arra, hogy az elmúlt három évben megszerezte, felfejlesztette Montenegró jelentős mobilcégét (One Crna Gora) és Albánia vezető telekommunikációs szolgáltatóját (One Albania), illetve ma már egy Egyiptom és Albánia között húzódó tenger alatti adatkábel-beruházásban is érdekelt. A legfrissebb pénzügyi jelentések szerint a 4iG nettó árbevételének 9 százalékát adja az albán, 4 százalékát a montenegrói piac (a többi 87 százalékot pedig a magyar). A 4iG sokáig azt a látszatot igyekezett kelteni, hogy ez a csoda alapvetően Jászai Gellért és csapata zsenialitásának köszönhető – a tőzsdei cég legnagyobb tulajdonosaként jegyzett iG COM Magántőkealapot is hozzá sorolták. Aztán a Direkt36 kiderítette, hogy a magántőkealapot nem ő, hanem a magyar állam volt szíves kistafírozni 72 milliárd forinttal (a Széchenyi Alapok nevű befektetési társaságon keresztül). Ma már azt is tudjuk, hogy a nagy 4iG-gömböcöt a kormányzati Eximbank és az MFB is folyamatosan fújja, csak fújja, így a Jászai-féle vállalatcsoport tejes adósságállománya meghaladja a 900 milliárd forintot.
IV. Sánta János
– Logisztikai és ipari épületek létrehozása, bérbeadása (Szerbia). Az országos dohánynagykereskedelmi monopóliumon ülő üzletember – akit Lázár János építési miniszter holdudvarába szokás sorolni – ugyancsak részesült „külpiaci növekedési támogatásban”, csak épp nagyobb összegűben, mint Mészáros Lőrinc montenegrói hotelje. A Sánta János által fémjelzett Tradis Zrt. 2,5 milliárd forint vissza nem térítendő magyar kormánypénzt kapott raktárépítésre – melynek helyszíne a Belgrádtól 30 kilométerre lévő Šimanovci ipari zónája.
*
A cikkben szereplő cégadatokat az Opten Kft. szolgáltatta.
Nyitókép: Orbán Viktor és Milorad Dodik, Bosznia-Hercegovina államelnökségének szerb tagja a Karmelita kolostorban 2022. október 13-án (fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
