A világ pénzét veszítjük el, ha Orbánnak most nem sikerül időt nyernie Brüsszelben
A lengyelek előtt megnyílt az uniós pénzcsap, de Magyarország egyelőre nem kap érdemi részt az RRF-nek nevezett óriási alapból. Pedig 2026 végéig közel annyi járna belőle, mint a tavalyi költségvetési hiány. A magyar kormány most igyekszik meggyőzni a többi országot, hogy hosszabbítsák meg a programot, és legalább később legyen esély megszerezni a beragadt eurómilliárdokat.
Ursula von der Leyen február 23-án Varsóban bejelentette, hogy 137 milliárd euró (54 ezer milliárd forint!), 2021 óta befagyasztott EU-s támogatás nyílik meg a lengyel kormány előtt, mert a Donald Tusk vezette új varsói kabinet megfelelő lépéseket tesz a jogállamiság visszaállítása érdekében.
A bizottsági elnök ezzel sokakat meglepett Brüsszelben is, a biztosok egy részét csak órákkal a bejelentés előtt tájékoztatták döntésről. Múlt csütörtökön aztán a Bizottság hivatalosan is jóváhagyta a források felszabadítását. A lengyel kormány máris kezdeményezte több mint 6 milliárd euró lehívását az úgynevezett RRF-keretből. Ez az a keret, amelyhez a magyar kormány egyelőre alig férhet hozzá, és még csak nem is látszik, hogy mikor érkezhet ide is belőle. Úgyhogy
az Orbán-kormány felvetette Brüsszelben: hosszabbítsák meg a programot, hogy legyen elég ideje hozzáférni a pénzhez.
Kincs, ami nincs
Alapvetően három nagy kosárból jár pénz 2021 és 2028 között Magyarországnak az EU-ból. Az egyik kosárban a mezőgazdasági támogatások vannak, ez a pénz rendben és folyamatosan érkezik, a ciklus végéig összesen 8,4 milliárd euróra (3300 milliárd forintra) lehet számítani innen.
A második, és léptékében legnagyobb kosár az úgynevezett kohéziós alap. Ezeket szokták általában EU-pénzeknek nevezni. A keret nagy része olyan régióknak jár, amelyeknek GDP-je nem éri el az EU-átlag 75 százalékát. A fővároson kívül márpedig az összes magyarországi régió ilyen, tehát 22 milliárd euró (8600 milliárd forint) a magyar keret. Ebből a mostani állás szerint mintegy 12 milliárd euró hozzáférhető a magyar kormány számára, ám a maradék 10 milliárdot különböző szankciók miatt befagyasztotta a Tanács vagy a Bizottság. Ez a pénz utófinanszírozásban érkezik (ha éppen érkezik). Ez azt jelenti, hogy a magyar kormány pályázatokat ír ki, a győztest saját forrásból kifizeti, és amikor már megvalósult a pénzből az a valami, amire szánták, akkor a magyar kormány kiküldi a számlákat az Európai Bizottságnak, jellemzően negyedévenként összegyűjtve az aktuális adagot. E rendszer miatt egyelőre nem nagy gond a kormánynak, hogy a keretnek csak a fele hozzáférhető most, hiszen évekig tart a lehívás, a befagyasztott rész megszerzésére van még annyi idő, hogy érdemi forrásvesztés nélkül végig lehessen csinálni a ciklust.
Főleg, hogy az utolsó számlát ráér 2030 végéig kiküldeni majd, csak a pályáztatási szezont kell lezárni 2027 szilveszteréig. Fontos megjegyezni, hogy a kohéziós keret csak nemrég óta hozzáférhető, 10 milliárdot tavaly decemberben nyitott meg a Bizottság, az általa kikényszerített bírósági reformok nyomán; további 2 milliárdot pedig a múlt héten, a közoktatás fejlesztéséről szóló magyar stratégiai tervek elfogadása után. Így érkezhet pénz például a pedagógusok béremelésére, amit erre az évre jórészt az EU finanszíroz.
A harmadik nagy kosár az RRF, azaz a járvány okozta gazdasági visszaesést kompenzáló rendkívüli EU-s kassza. Ebből a magyar kormánynak összesen mintegy 10 milliárd euró járna, amiből nagyjából 6 milliárd vissza nem térítendő támogatás, és 4 milliárd hitel. Utóbbi kamatai jóval kisebbek, mint ha a magyar állam a piacról venné fel.
Ezt a keretet viszont más logikával lehet lehívni, mint a kohéziós pénzeket. Itt nem projektek számláit egyenlíti ki utólag a Bizottság, hanem általánosabb stratégiák mentén reformokat kell ígérni (például ennyivel és ennyivel több zöld energiát, rövidebb várólistát az egészségügyben, de például a spanyolok egy teljes nyugdíjreformot is beígértek). Ezekre a reformokra előre odaadják a pénzt, és ha teljesült az aktuális reform (ezt nevezik itt mérföldköveknek), akkor adnak csak pénzt a következő reformra. Azaz olyan tempóban jön ebből a kosárból a pénz, ahogy egy tagállam képes bemutatni a megfelelő statisztikákat arról, hogy a támogatásnak érdemi hatása van. Erre nincs már sok idő: 2026 végéig lehet igényelni az RRF-ből pénzt. A mostani szabály szerint amit addig nem sikerül megszerezni, az örökre elvész.
Magyarországnak az a problémája, hogy eddig csak 920 milliót sikerült megszereznie a 10 milliárdból, és a mostani állás szerint többhöz nem is férhet hozzá.
A pénz nagy részét ugyanis úgynevezett szuperfmérföldkövek blokkolják. Olyan feltételek, amelyek teljesítése a beugró ahhoz, hogy egyáltalán az első reformokat az RRF-ből elkezdje finanszírozni a Bizottság, aztán azok teljesülése nyomán (sima mérföldkövek) döntsön a következőről, majd az azutániról. Ezek a szupermérföldkövek ráadásul jórészt ugyanazok, amelyek teljesítését az egyéb jogállamisági eljárásokban követelik a brüsszeli intézmények. Olyanok, amelyekről kínnal és keservvel alkudozik a magyar kormány, tavaly egész évben például csak 4 ilyen szupermérföldkő teljesítését sikerült abszolválni.
Éppen ezért komoly aggodalma a magyar kormánynak, hogy 2026 végéig alig tud lehívni RRF-pénzt már. Ha a szupermérföldkövek ügye meg is oldódna addig, akkor is alig marad idő nagy reformok végrehajtására, és az újabb és újabb részletek lehívására. Pedig nagyon sok pénzről van szó.
A költségvetés tavalyi hiánya 4600 milliárd forint volt, miközben a teljes magyar RRF-keret megközelíti a 4000 milliárd forintot.
Ha az RRF-pénzre lehetne számítani, akkor sokkal kevesebb hitelt kellene felvennie az országnak. Hogy mekkora a baj, jól mutatja, hogy tavaly olyan trükkökre volt szükség, mint amilyen például az MVM kínai hitele volt. Az állami energiacég 100 milliárd forintot kért kölcsön egy kínai banktól, majd 300 milliárd forint osztalékot fizetett be a költségvetésbe, 209 milliárd adózott eredmény mellett. Vagyis a kínai hitel lényegében az állam finanszírozására, és nem az MVM beruházásaira ment el.
Ilyen körülmények között óriási könnyelműségnek tűnik elmenni 4000 milliárd forint EU-s pénz mellett, csak azért, hogy ne kelljen meghozni bizonyos korrupció-ellenes intézkedéseket, vagy éppen felszabadítani az alapítványi egyetemeket a politikai befolyás alól.
A lengyel példa
A Lengyelországnak járó RRF-pénzeket teljesen felszabadította a Bizottság csütörtökön. A varsói kormánynak 25 milliárd euró támogatás és 34,5 milliárd euró hitel jár a keretből. Míg a magyar RRF pénzt 27 szupermérföldkő blokkolja, addig a lengyelekét csak 2, így könnyebb helyzetből indultak eleve, és mint látni fogjuk, ezúttal a Bizottság nagyon engedékeny volt velük.
Az egyik feltétel az volt, hogy számolják fel a bíróságok ellenőrzésére létrehozott fegyelmi testületet, mert az politikai komisszárokkal volt teli, akik az igazságszolgáltatás függetlenségét fenyegették. Még az előző kormányzat idején a lengyel parlament döntött ugyan a testület feloszlatásáról, ám a törvény nem léphetett hatályba, mert a köztársasági elnök nem írta alá. Úgyhogy az új kormány ehelyett létrehozott egy párhuzamos rendszert a fegyelmi ügyek kezelésére, ám formaliag az előzőt nem tudták felszámolni, csak kiüresítik. Ehhez kapcsolódó feltétel volt, hogy a feloszlatásra ítélt fegyelmi testület eddigi döntéseit érvénytelenítsék. Jogilag még ez sem lezárt ügy, csak határozott ígéret van rá. A másik szupermérföldkő arról szólt, hogy a lengyel közbeszerzéseket kapcsolják össze egy online EU-s felülettel, az Arachnéval, a lengyel kormány ezt is megígérte most.
Nem volt feltétele a pénz megszerzésének, de politikai szempontból sokat számíthatott, hogy a lengyel kormány arra is ígéretet tett, hogy az ország csatlakozik az Európai Ügyészséghez. Erre a magyart is erősen biztatják, de az Orbán-kormány a kérést határozottan visszautasítja.
A helyzet azért izgalmas, mert
a magyar kormány esetében eddig sokkal szigorúbb volt a Bizottság.
Csak azt értékelték teljesített feltételnek (szupermérföldkőnek), amiről nem csupán ígéret, kezdeményezés, elköteleződés volt, hanem hatályos jogszabályok születtek, és az is előfordult, hogy ez sem volt elég, mert látni akarták az új szabályok gyakorlati működését, vagy a hozzájuk rendelt kormányhatározatokat is. Talán túlzás azt állítani, hogy az új lengyel kormánynak bemondásra elhitték, hogy megteszik amit kell, de nem meglepő, hogy a Bizottsággal kiritikus hangok – és ilyen a magyar kormányé is – így értékelik a történteket.
A magyar kormány mindig is azt mondta, hogy az EU-s szankciók nem technikai jellegűek, azaz nem a magyar jogrend hiányosságain alapulnak, hanem politikai támadások. A lengyel ügyben mutatott bizottsági nagyvonalúság Budapest értékelése szerint most azt bizonyítja, hogy tényleg ez a helyzet. Néhány európai kormány ezért attól tart, hogy Orbán arra jut: továbbra is zsarolásokkal, vétók lebegtetésével kell küzdenie a pénzekért, mert ez egy politikai harc, és nem a szabályok betartásán múlik a megoldás.
Ugyanakkor a Bizottság környékéről hallottunk olyan véleményt is, hogy a lengyel esetben a brüsszeli testület következetesen járt el, és a magyarokkal szemben azért nagyobb a szigor, mert ennek a kormánynak elég rossz a hitelességi mutatója: többször előfordult, hogy nem azt tették, amit ígértek. Tuskékban egyelőre megbíznak, aztán ha kiderül, hogy bennük sem lehet, akkor majd újra szankcióznak.
Hallottunk Brüsszelből olyan véleményt is, hogy a magyarok is kaptak decemberben a jóindulatból, amikor az igazságügyi reform egyes elemeit elfogadták, mielőtt látták volna az új szabályok gyakorlati átültetését. „Ha a Bizottság nagyon szőrszálhasogató akart volna lenni, megvárhatták volna az új Országos Bírói Tanács megválasztását például, de a decemberi csúcsra Orbán már úgy érkezhetett, hogy 10 milliárd euró a kohéziós alapból megvan neki” – fogalmazott egy keleti tagállam diplomatája, aki szerint a politikai gesztusokkal nemcsak a lengyelek felé játszik a Bizottság. Bár kétségtelennek tartja ő is, hogy a lengyel kormány most komoly engedményt kapott.
Hallottunk olyan brüsszeli véleményeket is, hogy a Bizottság jól használta a korbács és kenyér taktikáját a két országgal szemben. Ezen értékelés szerint Orbánra hatott a büntetés, és most először fordul elő, hogy törvénymódosításokra, reformokra lehet kényszeríteni a magyar kormányt.
Információink szerint ezt a szigort a Bizottság fenn kívánja tartani, az eddigi politikát a Leyen-kabinet sikeresnek értékeli,
és mivel a mostani testület őszig még hivatalában marad, a magyar kormány látványos tettek hiányában egyelőre nem juthat további forrásokhoz.
Hogy a következő testület milyen lesz, ez az EP-választásoktól és a tagállamok biztosjelöltjeitől függ. Egyelőre az az általános vélekedés Brüsszelben, hogy Ursula von der Leyent újraválasztják bizottsági elnöknek, és marad a mostani irány magyarkérdésben is. Nem véletlen, hogy a magyar kormány nem támogatja a német kereszténydemokrata politikus mandátumának meghosszabbítását, ám ebben a kérdésben nincs vétójoga Orbánnak, többségi szavazással döntenek majd, várhatóan még a nyáron. Jó eséllyel a nagy országok vezetői a június 13-i olaszországi G7 csúcson egyeztetnek majd erről is. 2019-ben is egy hasonló, Japánban tartott konferencián ütötték nyélbe a németek, a franciák és az olaszok az akkori alkut.
Hosszabbítsuk meg
Amikor a brüsszeli magyar diplomaták az év elején arról alkudoztak a többiekkel, hogy a február 1-i csúcson Orbán Viktor második nekifutásra megszavazza-e az Ukrajnának szánt 50 milliárd eurós támogatást, akkor többek között az RRF-program meghosszabbítása volt a magyarok egyik kérése.
Aztán kiderült, hogy a magyar kormány ezúttal nincs alkupozícióban, Orbán szó szerint öt perc alatt úgy megszavazta a csúcson a pénzt, hogy nem tudott cserébe semmit sem kicsikarni a többiektől.
Ettől függetlenül az RRF meghosszabbításáról szóló ötlet, amit elsőként a magyar kormány vitt be a Tanácsba, napirenden maradt. A hosszabbítást ugyanis sok más ország is szeretné. Komoly probléma viszont, hogy a javaslatot a német kormány kifejezetten utálja. Néhány diplomata szerint ezért többeknek is jól jött, hogy a magyarok vetették fel először hivatalos megbeszélésen az ügyet, mivel nekik nincs vesztenivalójuk, könnyebben kinyithatnak konfliktusos témákat, mint mások. Ilyenkor lehet figyelni az első reakciókat, és e szerint készíteni stratégiát azoknak, akik szintén érdekeltek a kérdésben.
A hosszabbítást indokolná, hogy a 2021-ben indult program keretének csak 30 százalékát bírták lehívni 2024 februárjáig a tagállamok, és mivel már csak 2026 végéig hozzáférhető a pénz, szinte biztosnak látszik, hogy nem lehet az egészet felhasználni. Persze így is sok pénz, 220 milliárd euró (közel 87 ezer milliárd forint!) ment ki eddig, és a program meghirdetésekor sem feltétlenül az volt a cél, hogy mind a 750 milliárd elmenjen. Az óriási összeg bemondásával a tagállamok vezetőinek az volt fő célja 2020 nyarán, hogy üzenjenek a befektetőknek: nincs az a pénz, amit ne biztosítanának az EU gazdaságának stabilizálásáért.
A helyzet tömören összefoglalva a következő: azok az országok, akik sok pénzt hívhatnak le a programból, a hosszabbításban érdekeltek (déliek és keletiek), míg a nettó befizetők nem akarnak hosszabbítást.
A hosszabbítás technikailag kétféle lehet. Az egyik lehetőség, hogy magát a programot hosszabbítják meg, de ehhez módosítani kell az ORD-t. És ez nagyon durva lenne. (Az ORD a „saját forrásról szóló döntés”, ami alapján az Európai Bizottság az RRF-hez szükséges pénzt piaci hitelként felveszi. A törlesztést 2027-ben kezdi meg, a tagállamok tagdíjából.) Csakhogy a nettó befizető országok hallani sem akarnak arról, hogy a Bizottság rendszeres hitelfelvevő legyen. A német kormány arra hivatkozik, hogy a saját alkotmánya eleve tiltja, hogy ilyen konstrukcióhoz hozzájáruljon, és a német alkotmánybíróság csak azzal a feltétellel engedte az RRF elindítását, hogy ez egyszeri, rendkívüli alkalom, kifejezetten a világjárványra tekintettel.
Ezzel szemben a francia kormány nemcsak hogy nyitott a hosszabbításra, hanem most azzal állt elő: az európai hadiipar fellendítésére induljon el egy másik hasonló program, amit a Bizottság szintén hitelből finanszírozhatna.
Ha a berlini ellenállást valahogy sikerülne is letörni, a másik gond az ORD módosításával az, hogy a Bizottság felhatalmazását 2026 utáni hitelek felvételére nemcsak a kormányoknak kellene jóváhagyniuk, hanem a tagállami parlamentek többségének is. Itt pedig elég nagy a kockázat, hogy például a holland törvényhozás, vagy az őszi választás nyomán az osztrák, nem fogadna el ilyet.
A másik lehetőség, hogy a Bizottság 2026-ig bespájzol hitelekből, a pénzt az Európai Központi Bank számláján pihenteti, és azt még 2027-ben és 2028-ban is továbbadja az RRF-program keretében a tagállamoknak. Úgy tudjuk, hogy a magyar kormány is ezt a változatot erőlteti.
Ezzel viszont az a baj, hogy az Európai Bizottság hivatalnokai nem szívesen vállalnák magukra azt a felelősséget, hogy megtippeljék, mennyi pénzt tudnak kiosztani 2027-ben és 2028-ban. Jelenleg annyi pénzt kérnek kölcsön, amennyi éppen kell, és elég bizarr jogvitákhoz vezethetne, ha mondjuk pont nem maradna elég 2028 novemberére egy már elindított tagállami program kifizetésére; vagy éppen bent ragadna több tízmilliárd euró, aminek a kamatait utána a tagállamokkal kell kifizettetni.
A magyar diplomaták információink szerint erre azt mondták, hogy ezek túlzó aggodalmak, hiszen az ukrán támogatás egy részét, meg egyéb országok segélyezését is hitelből finanszírozza a Bizottság, van elég mozgástér a rendszerben. Ha elfogy a pénz, lehet játszani a harmadik országoknak szánt támogatásokkal.
Az olaszok vitték eddig a legtöbbet
Az olasz kormány ebben a vitában fontos támogatója a magyarnak. Olaszország az RRF-program legnagyobb kedvezményezettje, és jól is állnak a többiekhez képest a lehívásokkal, a 191 milliárd eurós keretükből 102 milliárdot már elvittek, még úgy is, hogy a 2022 őszi kormányváltás után kicsit átszabták a programokat, és ezzel időt vesztettek. Arányosan a görögök hívtak még le sok pénzt, a nekik járó 36 milliárdból 15 milliárdot. A második legnagyobb kedvezményezett az olaszok után Spanyolország, 161 milliárd járna nekik, de még csak 38 milliárdot tudtak lehívni. A franciák hitelt nem kérnek, és a nekik járó 40 milliárdos támogatásból 23-at már lehívtak, és további 7,5-re számíthatnak heteken belül, ha a Bizottság elégedett lesz a legújabb mérföldkövükkel, azaz a megújuló energiára vonatkozó új francia törvényekkel.
A németeknek járó 28 milliárdból csak 2-t hívtak le eddig, a svédek egyetlen centet sem igényeltek, míg a holland kormány még alá sem írta a Bizottsággal azt az együttműködési megállapodást, amely alapján hozzáférhetnének a nekik járó pénzhez. Utóbbi országok nettó befizetők, kormányaik úgy érzik, hogy az egyik zsebükből a másikba tennék csak a pénzt, ráadásul a Bizottság bele is szólna, hogyan költik el, úgyhogy nem különösebben érdekeltek az RRF felhasználásában.
Az RRF-keretek lehívását lassítja, hogy ez a mérföldköves rendszer teljesen új. A kormányok és a Bizottság is először bajlódik vele, és sokszor hosszan elnyúló vitákhoz vezet, hogy egy-egy átfogó reformot ki lehet-e pipálni. Legalább ekkora probléma, hogy a tagállamoknak át kellett írniuk tavaly a terveiket, a vártnál magasabb infláció és a globális ellátási láncok fennakadásai miatt. Minden drágábban és lassabban készül el, legalábbis ezekre hivatkoznak azok, akik a hosszabbításban reménykednek. Illetve a magyar kormány abban bízik, hogy egyszer majd elkezdhet élni a lehetőséggel.
Brüsszeli forrásaink szerint ez a vita a júliusban kezdődő magyar tanácsi elnökség idején dőlhet csak el, mert az EP-választások előtt ilyen horderejű döntést már nem hoznak. Illetve abban is bíznak néhányan, hogy addigra a németek ellenállása is tompulhat. A magyar gazdaságnak nagyon kellene a friss pénz, kérdés, hogy lesz-e mód megkapni. A tanácsi üléseket az év második felében vezető magyar diplomatáknak komoly feladat lesz, hogy ehhez úgy segítsék hozzá a magyar kormányt, hogy közben mindenki megelégedésére semleges közvetítőként irányítsák a tárgyalásokat.
Nyitókép: Balint Szentgallay / NurPhoto via AFP
Ez a cikk nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
