Tabudöntő brüsszeli tervek: első lépések a közös európai hadsereg felé?
Az Európai Bizottság bemutatta a tervét, hogyan kívánja felpörgetni, és minél inkább közössé tenni a hadiipart. Az ötletek egyelőre óvatosak, de az alapgondolat így is tabudöntögető, hiszen a hadseregek ellenőrzésénél érzékenyebb szuverenitási kérdés nincs.
Kedden az Európai Bizottság bemutatott egy stratégiát és egy konkrétabb programot is az európai hadiipar felfuttatása érdekében. Egyelőre mindkét dokumentum tervezet, amelyről csak az EP-választás után, éppen a magyar tanácsi elnökség idején születhet döntés.
A terveknek 2027-ig meglehetősen korlátozott hatása lenne akkor is, ha a jelenlegi formájukban elfogadnák, hiszen összesen 1,5 milliárd eurót (590 milliárd forintot) pumpálnának vele közvetlenül az európai hadiiparba. Ebben az iparágban ez semmiség. Tavaly havonta ennyit adott az EU Ukrajnának nem katonai célokra, míg idén ennek négy és félszeresét ígérte a német kormány fegyverekre Ukrajnának.
Amerika mindig megvéd?
A Bizottság bejelentésének lényege az ambíció, amely a terv mögött van. Ez már nem 1,5 milliárd eurós, hanem világpolitikai jelentőségű kérdés. A tervek mögötti vízió arról szól, hogy Európa katonai nagyhatalom lesz-e. Jelenleg az EU egy izgalmas történelmi kísérlet, mert miközben a világ második legerősebb gazdasága, és ezáltal a kereskedelmi szabályok diktálása tekintetében igazi globális nagyhatalom, addig katonai tekintetben nem számít világpolitikai tényezőnek. A védelem ugyanis nemzeti ügy, így ebben a tekintetben a tagállamok között nincs érdemi intézményes együttműködés.
Az EU tagállamainak többsége ugyanakkor a NATO-nak is tagja, amely szövetség az Egyesült Államok vezetésével a legnagyobb katonai erőt tudja felmutatni a világon. Az európaiak az elmúlt évtizedekben a saját védelmüket lényegében Amerikára bízták.
Csakhogy ez a védelmi stratégia egyre bizonytalanabb alapokon áll. Egyrészt mert az USA egyre kevésbé érdeklődik Európa iránt, és figyelmét inkább a Csendes-óceán térsége felé fordítja. A folyamat már Obama elnök idején elkezdődött, később Donald Trump a NATO feloszlatását is felvetette. A Biden-adminisztráció ugyan igyekezett európai szövetségeseit megnyugtatni, hogy nem hagyják cserben őket, de Washington elköteleződésében egyre kevésbé bíznak az európai kormányok. Figyelmeztető jel, hogy miközben két éve az USA elnöke megígérte, hogy addig támogatja Ukrajnát, amíg csak szükséges, idén januárra kifutott az utolsó program is, és a belpolitikai viták miatt nem látszik, hogy lesz-e folytatás. Ha novemberben Trump megnyeri az elnökválasztást, akkor az európaiak még kevésbé érzik majd elegendőnek, hogy a Fehér Ház lakójának jóindulatára bízzák a védelmüket.
Ráadásul mostanság az egész világ fegyverkezik. Kína például 7,2 százalékkal emelte katonai költségvetését 2024-re tavalyhoz képest, az USA 5 százalékkal, és mindkét nagyhatalom eleve magas bázisról indult. A NATO-tag európai országoknak is emelniük kell, hogy mindannyian elérjék a GDP 2 százalékát kitevő védelmi kiadást, ahogy ezt megígérték.
Az Ukrajna ellen 2022-ben indított orosz invázió fokozta a szorongást Európában. Az USA fegyverei nélkül az európaiak nem tudták volna megvédeni Ukrajnát. Egy NATO-ban készült elemzés szerint körülbelül tíz évre lenne szüksége az EU-nak ahhoz, hogy olyan szintre erősítse magát katonailag, hogy amerikai segítség nélkül is képes legyen legyőzni egy Oroszország méretű ellenfelet. Vagy legalábbis megfelelő elrettentő erőt mutathasson fel vele szemben.
Jó hír lehetne, hogy az európai katonai elemzők többsége szerint ez a tíz év rendelkezésre áll, csak ki kellene használni. Azért áll rendelkezésre, mert az európaiak egyetlen igazán komoly potenciális ellensége Oroszország, és az oroszok olyan súlyos veszteségeket szenvedtek az elmúlt két évben Ukrajnában, hogy akár egy évtizedig is eltarthat, amíg annyira megerősödnek, hogy ismét éles fenyegetést jelentsenek Európára nézve.
Látszik tehát, hogy több okból is konszenzus van Európában arról, hogy fegyverkezni kell. A kérdés csak az, hogyan. Külön-külön, továbbra is bízva a NATO, azaz lényegében az USA védőernyőjében, vagy Európai Unióként.
Európai haderőnek európai fegyvert
A NATO-ra támaszkodó koncepcióval a legnagyobb gond az, hogy most az európaiak többsége Amerikától vesz fegyvert. A tagállamok tavaly a fegyvervásárlására költött pénzüknek csak a 20 százalékát költötték el EU-s gyártónál, a többit amerikai, esetleg brit, török, dél-koreai vagy izraeli eladóknak fizették ki. Ahhoz viszont, hogy az európai gyártók helyzetbe kerüljenek, koncentrált beruházások, ehhez pedig nagy megrendelések kellenek. Akkor éri meg új termékeket fejleszteni, a gyárakat bővíteni, ha aztán sokat vesznek belőlük, és az egyenként nem túl nagy európai hadseregek nem vesznek eleget. A hadiipar felpörgetéséhez az kellene, hogy sok ország egyszerre rendeljen ugyanabból a termékből.
Idáig ez egyszerűen hangzik, ám ami a terv megvalósításából következik, az már nagyon bonyolult ügy. Ahhoz ugyanis, hogy az európai hadseregek közösen vásároljanak európai gyártóktól komoly fegyverrendszereket, olyan szinten össze kellene hangolniuk a védelmi politikájukat, ami jelentősen átalakítaná az európai szövetségi rendszert. A katonainál érzékenyebb szuverenitási kérdés ugyanis nincs, és egy fegyverrendszer melletti elköteleződés évtizedekre meghatározza a védelmi politikát. Ha a tagállamok koordinált tervezésre, akár EU-s intézmények által ellenőrzött stratégiára állnak át, akkor az nagyobb ugrás egy föderális Európa felé, mint a közös pénz bevezetése óta bármilyen intézkedés.
Ahol a pénz- és védelmi ügyeket, és utóbbiból következően a külügyeket is egyesített erővel szervezik, az már tényleg föderáció, és nem szuverén államok szövetsége.
Nem véletlen, hogy a katonailag leginkább potens három nagy tagállam, Franciaország, Németország és Olaszország diplomatái gyanakodva figyelik a bizottsági fejleményeket. A keddi bejelentéskor és az azt kísérő háttérbeszélgetéseken a bizottsági megszólalók nem győzték ismételni, hogy a tervek egyáltalán nem korlátozzák a tagállamok szuverenitását, szó sincs az alapszerződés módosításáról, a Bizottság semmilyen jogkört sem akar elvenni a kormányoktól, és egyetlen olyan terv sem készült, ami kötelezővé tenne bármit, a programokhoz önkéntesen lehet majd csatlakozni.
Ám vannak még merészebb ötletek is. Ursula von der Leyen bizottsági elnök azt tervezi, ha újraválasztják a nyáron, akkor külön biztosa lesz a hadiipari fejlesztéseknek a következő testületben. Ez az ötlet viszont arra inti a szuverenitásukat féltő tagállamokat, hogy egyáltalán nem olyan ártatlanok a bizottsági tervek, mint ahogy most el akarják adni őket a sajtónak.
Az új biztosi pozíció terve egy belső, intézményközi rivalizálásra is utal. 2017 óta ugyanis van egy nem túl ambíciózus, de azért működő EU-s védelmi program, a PESCO, amely több tucat fegyver fejlesztését, illetve kiképzési programokat hangol össze és támogat. Csakhogy a PESCO kormányközi együttműködés az EU-n belül, ilyen értelemben lazább, mint egy biztos vezette bizottsági intézmény, ráadásul a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő alá, nem pedig a bizottsági elnökhöz tartozik. Von der Leyen terve az új biztosról egyben arról is szólna, hogy megerősítse a hatalmát a főképviselő kárára.
Vakcina, gáz, tank
A mostani tervezgetés egyik legfőbb ígérete, hogy a Bizottság segít koordinálni a közös bevásárlásokat. Ilyen közös beszerzést először a koronavírus elleni vakcinák esetében intézett a Bizottság, aztán volt közös földgázvásárlási program tavaly, illetve lőszerbeszerzés Ukrajnának. Az újdonság az lenne, hogy a közös fegyverbeszerzéseket állandósítanák, és nem egy-egy vészhelyzet elhárításáról szólna a vásárlások koordinálása.
A mostani tervek egyelőre nagyon apró lépések egy közös EU-s haderő felállításához képest, viszont
tabudöntögetők onnan nézve, hogy a Bizottság jelezte az igényét: kompetenciát szeretne katonai ügyekben.
Ráadásul a terv mellett van egy francia-észt-belga közös kezdeményezés is, amely szerint az Európai Bizottságnak 100 milliárd eurónyi kölcsönt kellene felvennie, amit hadiipari beruházások támogatására költhetne el. Ennyi pénzzel már az EU-s intézmények komoly szerepet kapnának a hadiipar felpörgetésében. (A javaslat elől a német kormány egyelőre mereven elzárkózik.)
Mindeközben más, sokkal kisebb léptékű védelmi kérdésekben sem jutnak dűlőre az európaiak. Az EU tavaly márciusban például megígérte, hogy 1 millió lövedéket ad át Ukrajnának, és 500 millió eurót költ ezek pótlására, illetve az EU-n belüli gyártás felpörgetésére. Ám több százezerrel kevesebbet sikerült csak Ukrajnába szállítani az ígértnél. Úgyhogy a cseh miniszterelnök bejelentette, hogy találtak az EU-n kívüli piacokon 800 ezer nagykaliberű lövedéket, és már számos EU-s tagállamot beszerveztek, hogy vegyenek részt a közös megvásárlásukban. Ezzel az egész projektet kiszervezték az EU-ból, és várhatóan EU-n kívüli országok, például Kanada is részt vesz a programban, amit a terv szerint fél éven belül végig is vinnének.
Szintén elakadtak a tárgyalások az Európai Békealapból Ukrajnának szánt 5 milliárd eurós fegyvervásárlási támogatásról, amely szintén az EU által koordinált projekt lenne. A német kormány azonban ebbe nem akar beszállni, mondván: kétoldalú megállapodások alapján csak az idén 7 milliárd eurónyi fegyvert adnak Ukrajnának. A németek szerint aki közvetlenül ad, annak az országnak nem kell a közös programba is beszállnia. A francia kormány viszont ragaszkodna a közös beszerzéshez és finanszírozáshoz, azzal a kitétellel, hogy csak EU-ban gyártott fegyvereket lehessen vásárolni a keretből.
Amíg ezek az együttműködések is ilyen nehezen haladnak, addig nehéz lesz összeurópai terveket kovácsolni, miközben abban mindenki egyetért, hogy sokkal drágább párhuzamos képességekkel bíró, viszonylag kicsi, egymástól eltérő eszközökkel felszerelt, közös műveletekre alkalmatlan hadseregeket fejleszteni. És az is látszik, hogy az európai politikusok szeretnék otthon tartani a fegyverekre költött egyre több pénzt. A Bizottság keddi bejelentéseivel megnyílt egy elvi lehetőség az együttműködésre, de rengeteg vita jön még, mielőtt kiderül, hogy lesz-e belőlük valami.
Nyitókép: Francia és német katonák közös hadgyakorlata a Visztulán. AFP / NURPHOTO / Dominika Zarzycka
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt
