Megmenekült a beépítéstől egy darabka erdő az újjászülető Mocsáros peremén
Két évvel ezelőtt a főváros a Mocsáros addig beépítésre szánt területének nagy részét átsorolta zöldterületi kategóriába. Akkoriban figyelmeztettünk: egy másfél hektáros, ötszög alakú terület kifelejtődött, és továbbra is megvan az elvi lehetőség, hogy egyszer az erdőbe ékelődő lakópark legyen belőle. Most az uniótól elnyert, 1,4 milliárdos LIFE-pályázati forrásból Budapest történetének legjelentősebb tájrehabilitációja kezdődhet a Mocsárosban. A természetvédelmi területet a háromszorosára növelték, és ennek során az általunk korábban jelzett tévedést is sikerült kijavítani: az erdő végleg erdő maradhat.
Másfél hektár zöldterület Óbuda kertvárosi részén, hét darab telek a Gladiátor utca erdő felőli oldalán. Az eddigi szabályozás szerint beépíthető, mégpedig kertvárosias, szabadon álló épületekkel, vagyis pont ugyanolyan nagy kertes házakkal, mint amilyenek a Mocsárosdűlő Szentendrei út és az erdő közötti részén állnak. Ha egyben szerzi meg valaki, lakóparkot is simán felhúzhatott volna rá. Kész szerencse, hogy az elmúlt évtizedekben a tulajdonos fővárosi önkormányzat egy szorultabb periódusában nem dobta piacra, és nem került ingatlanfejlesztő kezére. Ez az ötszög alakú terület ugyanis szabályozási anomáliaként szerepelt a településrendezési dokumentumokban.
A Gladiátor utca egyértelmű határt alkot Mocsárosdűlő beépített és nem beépített része között. Családi és társasházak állnak a jobb oldalán, a másik oldalon pedig sűrű, ültetett erdő, ami a Mocsáros természetvédelmi szempontból értékesebb, lápos területeit védi pufferként a város zajától, káros hatásaitól. Csakhogy ami a valóságban természetes és egyértelmű határvonal, az a szabályozásban nem egészen volt az, mert az Lk-2 jelű lakóövezet a tervlapokon egy helyen átnyúlt az erdő oldalára, ötszög alakú beékelődést alkotva. Ez a valóságban a többitől alig különböző erdős rész pont északra esett a helyiek közkedvelt, évről évre társadalmi munkával fejlesztett közösségi helyétől, a Gladiátor utcai családi pihenőparktól. Olyan szabályozási probléma volt ez, aminek
látszólag semmi jelentősége mindaddig, míg a telkek fővárosi tulajdonban vannak, és semmi nem történik velük, de egyszer baj lehet belőle.
A Mocsárosnak persze voltak ennél sokkal nagyobb gondjai is. Nemcsak az egész terület szárazodása, a láp fennmaradását veszélyeztető vízelvezető árkok, vagy éppen a rengeteg szemét, az illegális lakók, a sorsukra hagyott, romos zártkerti házak, a szabadidős infrastruktúra szinte teljes hiánya. Hanem az is, hogy 2021-ig nagy része beépítésre szánt övezet volt annak hagyatékaként, hogy az 1980-as években még nagylakótelepet terveztek ide, a szomszédos kaszásdűlői és Pók utcai panelnegyedhez hasonló városrészt. A rendszerváltás elsodorta az elképzelést, de ettől még a következő harminc évben Mocsárosdűlő fejlesztési tartalékterület maradt a fővárosi dokumentumokban. Csak a természetvédelmi szempontból legértékesebb 24,3 hektárt helyezték 1994-ben fővárosi védettség alá, ez a lehatárolás azonban teljesen esetleges és szűkre szabott volt. A terület keleti sávjának az biztosított némi védelmet, hogy erdő besorolást kapott, bár ezek az erdőtagok egyáltalán nem olyanok, mint amilyeneknek egy városi, kikapcsolódást szolgáló parkerdőnek lennie kéne. Részben törmelékre ültetett, gazdasági célú, sivár nemesnyáras ültetvények, amelyeket néhány ösvény szel át.
Két évvel ezelőtt, 2021 áprilisában örömteli fejlemény történt: a Mocsáros nagy részét átsorolták beépítésre nem szánt övezetekbe. Csak a területet rézsút átszelő távhővezetéktől nyugatra eső háromszög maradt a korábbi szabályozásnak megfelelő Lk-2 jelölés alatt. A Válasz Online akkor elsőként közölte a Mocsáros új fejlesztési koncepcióját, amelyben a természetvédelem és a szabadidős funkciók élveznek elsőbbséget. Ebből az anyagból fejlődött tovább az uniós LIFE-pályázat, amelyet most – negyedik nekifutásra – februárban elnyert a fővárosi önkormányzat. Összesen 1,4 milliárd forint uniós forrást költhetnek a következő években a természeti értékek védelmére, helyreállítására. Bár két másik helyszín is szerepel a pályázatban (a Tétényi-fennsík természeti értékeinek helyreállítása, valamint az őrmezei szikes rétek védetté nyilvánítása), az összeg nagyobb részét a Mocsárosra fordítják majd. Budapesten valószínűleg soha nem történt hasonló léptékű és jelentőségű ökológiai rehabilitáció, mint ami ezen a sokáig elhanyagolt, de fantasztikus lehetőségeket rejtő, varázslatosan szép területen készül.
Azt azonban már két évvel ezelőtt is jeleztük, hogy az átsorolásnál egy „apróságot” megint kifelejtettek: azt a bizonyos ötszög alakú területet a Gladiátor utca mentén. A nagy egészhez képest talán nem olyan lényeges, nem is a Mocsáros legszebb része, de mégis csak másfél hektár, védelemre érdemes zöld – és ami lényegesebb: a Gladiátor utca egyértelmű határvonal jellegét megtörni komoly hiba lenne.
A fővárosi közgyűlés március 27-én döntött arról, hogy a Mocsáros Természetvédelmi Területet jelentősen kibővíti: a beépítésre nem szánt részeket szinte mind védelem alá vonták, így az már kiér az Aranyhegyi útig és a Zsófia utcáig. Délnyugaton kimaradt a védelemből egy nagyobb, nyeles rombuszra emlékeztető formájú darab, amit közparkká akarnak alakítani; az a koncepció, hogy itt helyezik el azokat a szabadidős funkciókat, amelyek a természetvédelmi célokkal nem összeegyeztethetőek, de igény mutatkozik rájuk (kutyafuttatás, sportpálya, játszótér, futókör stb.). A természetvédelmi terület összességében a háromszorosára nőtt, 75 hektárra – ez már bőven elég ahhoz, hogy ne csak egy elszigetelt folt maradjon meg a Mocsárosból, hanem táji léptékben is értelmezhető egység. A bővítésbe bevették a keleti sáv gazdasági erdeit is, mivel a cél az, hogy ezeket fokozatosan természetközeli állapotúvá alakítsák a nemesnyáras állományok hosszú idő alatt megvalósuló lecserélésével. A legnagyobb erdőrészletet kezelő Pilisi Parkerdőnek nincs ez ellen kifogása, és a LIFE-projektben forrás is lesz rá, de a tarvágással járó teljes cserét a lakosság nyilván nem fogadna el.
Úgy látszik, hogy érdemes volt szólni miatta, mert
a bővítésből ezúttal már az ötszög alakú terület sem maradt ki.
Mind a hét parcella a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában van, és a lépés egyértelműen jelzi, hogy a beépítéstől itt a továbbiakban egyáltalán nem kell tartani. (Természetesen ettől még az övezeti átsorolás is szükséges a településtervben.) Kisebb vita nem is erről, hanem az ettől északra elhelyezkedő erdőrészletről alakult ki, amely a III. kerület tulajdona. Korábban voltak olyan elképzelések, hogy itt valamilyen szabadidős funkciót helyeznének el, de a bejárás során kiderült, hogy a tavaszi-téli időszakban tartósan víz alá kerül, így ennek nincs realitása, viszont a nagy, öreg nyárfák alatt szép vízjárta gyep van, tele értékes lápréti fajokkal.
Az ötszögű rész nem ilyen szép, jelentős részén sűrű, áthatolhatatlan dzsungel burjánzik, de még látszanak az egykori parcellák: a növényzet az egykori telkek szélei felől terjeszkedik befelé, lassanként beszűkítve, és idővel eltüntetve a telkek közepén lévő tisztásokat. Ha megnézzük a környék tájtörténetét, nem csak a korábbi szabályozási anomália okára kapunk magyarázatot, hanem azt is jobban megérthetjük, milyen erők formálták a városnak ezt a részét. Amelynek ma látható képe meglepően későn, csak a 20. század végére alakult ki.
Manapság a Mocsárosdűlő elnevezést használják a Szentendrei út, a Határ út, az Aranyhegyi út és az Aranyhegyi-patak által közrefogott, 156 hektáros területre, amelynek a keleti sávja a Gladiátor utcáig kertvárosias beépítésű, a többi pedig nagyrészt zöld (egy széles sáv a patak és a Zsófia utca között pedig zártkertes jellegű). A beépítéstől mentes terület különböző tájak változatos mozaikja: van itt időszakosan vízzel borított láp, szárazabb rétek és kaszálók, legelők, gazdasági erdők. Régebben azonban Mocsárosnak (Grosse Morast) csak azt a részét nevezték, amit tényleg víz borított az év nagy részében, körülbelül azt a mélyen fekvő, pangó vizekben gazdag sávot, amely eddig is természetvédelmi terület volt. Ettől keletre a Szentendrei útig már magasabban fekvő terület húzódott, amit Óbuda parasztpolgárai a 18. században művelés alá vontak. Elsősorban kaszálóként hasznosították, de voltak itt szántók is, és ennek megfelelően parcellákra osztották.
Ez az egykori dűlő ma részben a kertvárosnak, részben a gazdasági erdők sávjának felel meg. A mezőváros 1854-es határtérképén Achtmahdried („nyolcadkaszálórét”) néven találjuk, később viszont a Schneckenbergried nevű dűlő részét alkotta a mai Kaszásdűlő nagy részével együtt. A német név („csigadombi rét”) érdekessége, hogy az akkoriban még a föld alatt rejtőző polgárvárosi amfiteátrumra utalt, amelynek csak sajátos formája sejttette, hogy emberi kéz alkotása; ezt nevezték az óbudai svábok Csigadombnak. A rét német neve utoljára 1926-ban bukkan fel.
Addigra a város terjeszkedése elért idáig, és különösen a szentendrei HÉV-vonal kiépítésével a környék könnyen megközelíthetővé vált. A családi házak építése, új utcák kialakítása a feltárt amfiteátrum melletti területen kezdődött el, és onnan haladt észak-északnyugat felé, a második világháború idejére azonban még mindig csak a mai Nádszál utca vonaláig jutott el. Ha megnézzük a fővárosról 1944-ben készült légifelvétel-sorozat ettől északra eső területet mutató képkockáját, egészen meglepő, a maira nyomokban sem hasonlító állapotot látunk.
Ami elsőre szembeötlő, hogy a fotó Békásmegyer határáig tisztán mezőgazdasági vidéket mutat, amelyet a Szentendrei út fasorral kísért vonala határol. A Mocsáros látszólag nem mocsáros: vízelvezető árkok, csatornák hálózzák be, és a kiszárított, szinte teljesen fátlan terület egészén mezőgazdasági termelés folyik. Ha ma a természetvédelmi terület lápos-ligetes részén járunk, nehéz elhinni, hogy nem ősidőktől fogva fennálló tájat látunk, hanem mindez néhány évtized alatt regenerálódott, állt vissza nagyjából természetes állapotába a földművelés abbamaradása után. A terület szárazabb keleti sávjában, a későbbi kertváros helyén már áll néhány tanya, köztük az egyik a 20. század első évtizedeiben Schäffer István óbudai gazdáé volt, aki jelentős birtokkal rendelkezett a környéken, és részt vett a korai parcellázásokban is (róla kapta a nevét a Mocsáros határát jelző Schäffer-árok, amely mentén ma a tanösvény vezet). A tanyától délre ért véget a fasorral szegélyezett Gladiátor utca, amely akkoriban csak eddig tartott. A tanya központi épülete ma is megvan, az elhagyatott, üres ház a környék legöregebb épülete lehet a Gladiátor utca 35. szám alatt – bizonyára nagy családi ház épül a helyére hamarosan.
A mai településszerkezet bizonyos elemei már ott lappanganak ebben az állapotban: a tanyától északnyugatra egy rakodásra használt, nagyjából háromszögletű placc megfelel a mai családi pihenőparknak. Később a szocializmus idején ez valamiféle anyaglerakat lett, és 2002-ben a környékbeli lakókból alakult Aquincum-Mocsáros Egyesület önkéntesei a sittes, szemetes udvar helyén alakították ki az első, még kezdetleges játszóteret. Még feljebb a vízelvezető árkok rajzolják ki a máig meglévő hivatalos telekhatárokat, köztük azt a hét parcellát is, amely az említett ötszögű területtel azonos. A későbbi erdőnek azonban nyoma sincs, a földeken termelés folyik, csak a tanyák körül és a dűlőutak mentén áll néhány fa.
A Mocsárosról archív fényképeket szinte lehetetlen találni, de az egyesület a honlapján közzétett pár ritka fotót. A fenti kép például a 60-as évek elején készült, de senki meg nem mondaná, hogy a főváros kellős közepén, és nem valahol az Alföldön: a léckerítéses udvar, a fehérre meszelt tanya a távolban, a szántók és a Szentendrei utat szegélyező jegenyefák egy nyomtalanul eltűnt vidéki világot mutatnak. A fotón látható területen ma a kertváros van, de megállapítható, hogy a kép bal szélén látható épületsarok a már többször említett tanyához tartozott.
Mocsárosdűlő jellege az 1970-es, 1980-as években változott meg megdöbbentő gyorsasággal: új utcákat nyitottak, a földeket telkekre osztották, családi házak épültek, a régi tanyákat lebontották, a köztulajdonban lévő részekre viszont erdőt telepítettek. A Gladiátor utca északi meghosszabbítása az 1990-es évek első felében – az egykori tanya udvarán keresztül – kijelölte az új településszerkezeti határt:
ami jobbra esett, az város lett, ami balra, azt visszakapta/visszavette a természet.
Ebben kivételt egyedül az a hét telek jelentett, amelyek mintha nem tudták volna, merre billenjenek. A 70-es években Mocsároson sok kisebb-nagyobb víkendház épült. Voltak ilyenek bőven a terület belsejében is, de szerencsére a tervezett lakótelep építésének nulladik fázisaként kisajátították, és lebontották őket. Ha ez nem történik meg, ma már bizonyára nem beszélhetnénk összefüggő zöldterületről.
Ebben az időben házak kezdtek épülni az egymás mellett sorakozó nadrágszíjparcellákon is, a rendszerváltás előestéjén a hét telken már legalább négy kisebb-nagyobb lakóház állt. 1987-88-ban azonban az állam a hétből hat telket kisajátított, és a fővárosi tanács kezelésébe adott. Nyilván ez is a lakótelep-építés előkészítéséhez köthető. Az utolsó megmaradt magántelket, a legnagyobbat (22995/124 hrsz.) a későbbi pihenőpark mellett 1993-ban már megvásárolta a fővárosi önkormányzat óbudai magántulajdonosától. A köztulajdonba kerülés gátolta meg, hogy az ötszög végigmenjen azon a kertvárosiasodási folyamaton, ami a Gladiátor utca túloldalán lezajlott. Az utolsó családi házat csak a 2010-es években számolták fel, addig lakott maradt.
Az egykori használat nyomai máig látszanak: az egyik telken frissen elbontott épületalap mutatja, hogy zajlik a rendrakás, egy másikon kerítésalap áll ki a földből, egy harmadikon régi lámpa mered ki a burjánzó növények közül. Sok helyen látszik még a törmelék, az egykori vízelvezető árkok és a kivadult kultúrnövények: diófa, szomorúfűz, gesztenye küzd a mindent elborító nyárral és a kúszónövényekkel. Az utolsó telek még használatban van, egy méhész tartja itt a kaptárait, és mellette egy kalyibában valószínűleg hajléktalanok élnek, a szemetes udvar a Mocsáros belső részein lévő viskókhoz hasonlóan remélhetőleg eltűnik a tájrehabilitáció során. Aki ma erre végigsétál, már főként erdőt lát: a természet megdöbbentő gyorsasággal visszavette az ember által néhány évtizedre kihasított helyet.
Nyitókép: az eddig beépítésre szánt, ötszög alakú terület a Mocsáros peremén (alaptérkép: Óbuda térinformatikai rendszere)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt
