„Oroszország a vihar, Kína a klímaváltozás” – Peking az EU-ra is alkalmazná a magyar modellt
Minden erejével igyekszik az EU-t befolyásolni és Amerikáról leválasztani a kínai vezetés – ezt jelzi Hszi Csin-ping kínai elnök európai turnéja, amelynek során szerdán Magyarországra látogat. Párizsi tárgyalásai jól mutatják az európai dilemmát: miközben az EU éhes a tőkére és minél jobb pozíciót szeretne cégeinek a Távol-Keleten, retteg az állami támogatással felhizlalt kínai cégek konkurenciájától. Magyarországra persze semmi nem szivárog át az európai szuverenitással kapcsolatos aggodalmakból: Hszi budapesti vizitje még egyértelműbbé teszi az iparban, államháztartás finanszírozásában, közlekedésben fokozódó kínai befolyást.
A politika a jelképek nyelve – elég csak ránéznünk Hszi Csin-ping kínai elnök európai körútjának programjára. Miután tegnap Emmanuel Macron francia államfővel és Ursula von der Leyen bizottsági elnökkel tárgyalt Párizsban, Magyarországra való érkezése előtt ma Belgrádba látogat. A szerb fővárosban megkoszorúzza az éppen 25 évvel ezelőtt, 1999. május 7-én lebombázott kínai nagykövetség emlékművét. Egy negyedszázad eltelt, de Kína nem felejt: e gesztussal is az Egyesült Államoknak üzen, amelynek rakétái lerombolták a diplomáciai képviseletet a koszovói népirtás miatt indított NATO-légiháború idején.
Mint látni fogjuk, a kínai politikus európai turnéján sok szó esett-esik francia konyakról és magyarországi beruházásokról. Ám van egy téma, amelyet a felek kevesebbet emlegetnek, mégis minden tárgyalás mögött felsejlik: az Amerika és Kína közötti fokozódó rivalizálás. E téren az Európai Unió tagállamai furcsa kállai kettőst járnak. Egyszerre igyekeznek minél több kínai céget magukhoz csábítani, s közben közös fellépéssel védeni piacukat a gyakran állami segítséggel bivalyerősre pumpált keleti vállalkozások dömpingje ellen. Fenntartanák az erős transzatlanti köteléket, ugyanakkor ki is maradnának Washington és Peking egyre élesedő meccséből.
Lehetetlen küldetésnek hangzik? Az is. Különösen, ha számba vesszük a távol-keleti érdekeket. A lassuló gazdasággal, demográfiai gondokkal küszködő Kína számára létfontosságú megőrizni az európai kapcsolatot, minél távolabb tartani a kontinenst az Egyesült Államoktól – mindezt úgy, hogy lehetőleg semmi olyasmit ne adjon az EU-nak, amivel nehezítené saját vállalatai helyzetét. Hasonló logika alapján manőverezik Peking az ukrajnai háború ügyében: megbonthatatlan barátságot hirdet Oroszországgal, fegyverekkel és technikával támogatja szomszédját, mégpedig azért, mert annak veresége amerikai riválisa megerősödését eredményezné. Ugyanakkor nem akarja elidegeníteni magától teljesen az Ukrajna ügyében mindmáig többé-kevésbé egységes nyugati világot, s azt végképp nem szeretné, hogy cégeivel szemben szankciókat érvényesítsenek a fő felvevőpiacának számító Európai Unióban. A tétet jól jelzi, hogy 2022-ben 397, 2023-ban 291 milliárd euró volt az EU-val szemben a kínai kereskedelmi többlet, azaz ennyivel több kínai árut vett Európa, mint fordítva.
Mindezt számbavéve máris jobban érthető, miért éppen Franciaországot, Magyarországot és Szerbiát keresi föl európai turnéján Hszi Csin-ping.
Emmanuel Macron régi szószólója az „európai stratégiai autonómiának”, amelyet ő biztonsági kérdésekben „több Európaként” értelmez, de rajta kívül mindenki „kevesebb Amerikát” hall. Macron egy régi francia hagyományt követ: noha Charles de Gaulle elnök krízisek idején (ilyen volt például az 1962-es kubai rakétaválság) megingathatatlanul atlantista volt, egyébként szinte sportot űzött a francia különút hangsúlyozásából. Ennek egyik jele volt, hogy hatvan évvel ezelőtt, jóval az akkor még Tajvant preferáló Egyesült Államok előtt, felvette a diplomáciai kapcsolatot a népi Kínával. (Hszi Csin-ping hivatalosan ennek megünneplésére érkezett Párizsba.)
Szintén fontos jelzést küld Hszi európai körútjának két másik állomása: Magyarország méretarányosan Kína legfontosabb uniós gazdasági hídfőállása, míg Szerbia az EU-n kívüli Európában számít Peking legmegbízhatóbb szövetségesének. (Az elmúlt bő másfél évtizedben hozzánk 8,5 milliárd, Szerbiába 4,5 milliárd dollár kínai tőke érkezett, míg a nálunk négyszer nagyobb Lengyelországba csak egymilliárd, a hozzánk hasonló népességű Csehországba pedig alig 800 millió. Magyarország az egyetlen uniós állam, amely részt vesz a Kína által vezényelt „Egy Övezet Egy Út” elnevezésű eurázsiai infrastruktruális projektben.)
Hszi párizsi tárgyalásai máris megmutatták, milyen könnyű belegabalyodni az eltérő érdekek hálójába. Macron és von der Leyen a fair verseny jelszavával megpróbálták rábírni a kínai elnököt az állami szubvenciókkal megtámogatott elektromosautó-ipar és acélgyártás piacibb működésére. (A támogatásoknak köszönhetően e termékek alacsonyabb áron kerülnek Európába, s így tönkreteszik a piaci versenynek kitett uniós konkurenseiket.) Hszi erről hallani sem akart, mire Von der Leyen az e szektorokat érintő további vizsgálatokat helyezett kilátásba. A fenyegetőzés könnyen fajulhat kereskedelmi háborúvá, amelynek során a felek vámokkal és bírságokkal lehetetlenítik el a rivális cégeit. Mintha két összekötözött cowboy pisztollyal rendezné nézeteltéréseit – mindketten garantáltan vesztesen kerülnek ki a játékból. A tárgyalások korlátozott eredményességét jól jelzi: Macron kénytelen volt eredményként kommunikálni azt az összképet tekintve hangyabokányi előrelépést, hogy a kínaiak nem alkalmaznak büntetővámokat két francia konyakmárkával szemben. Nehéz persze az európaiaknak sikert elérni, amikor mindenki magának focizik. Míg öt évvel ezelőtt Emmanuel Macron Hszit Jean-Claude Juncker akkori bizottsági elnök és Angela Merkel német kancellár társaságában fogadta, utóbbi utódja, Olaf Scholz távollétével tüntetett. Sőt, három héttel ezelőtt egy nagy német üzleti delegáció élén Pekingben járt, ahol kedvezőbb elbánást próbált kicsikarni saját cégeinek.
A németek különkezelése azonban nem tudta leállítani azt a tavaly szeptember óta folyó bizottsági vizsgálatot, amely a kínai elektromosautó-iparnak nyújtott állami szubvenciókat tárná fel. Szakértők arra számítanak, hogy a Bizottság 15-30 százalékos védővám bevezetését javasolja majd a kínai elektromosautó-dömping megállításáért. (Egyes szakértők szerint még ez is kevés, 40-50 százalékos védővámnak lenne értelme.)
Ezért különösen érdekes, hogy Magyarország már nem rés a kínai elektromosautó-ipar falán, hanem erős bástya. Nemrégiben a BYD nevű kínai cég szegedi gyárának létrehozását jelentették be, gőzerővel (és erős helyi vitákkal) zajlik az akkumulátorokat gyártó CATL debreceni gigaüzemének építése is. Egyes értesülések szerint Hszi magyarországi látogatásának fénypontja lenne a Pécs mellé tervezett újabb autógyár, most éppen a Great Wall nevű cégtől. Igaz, Szijjártó Péter külügyi- és külgazdasági miniszter ingerült hangú MTI-közleményben cáfolta az üzemlétesítés tényét, amelyet azonban nem a sötétben bujkáló dollármédia, hanem a kormánnyal, mondjuk így, nem ellenséges hirado.hu közölt.
Azt lapunknak egy magasrangú kormányzati tisztviselő és egy, a magyar–kínai viszonyokra rálátó szakértő is megerősítette, hogy az erőltetett magyarországi gyáralapítások egyik oka az előremenekülés. Peking arra számít, hogy előbb-utóbb az EU alaposan megvámolja a Kínából érkező járműveket, így ezt kivédendő az Unión belül építik föl az elektromos járgányokat gyártó üzemeket. (Más kérdés, hogy a kínai gazdasági törekvéseket örömmel fogadó kormányzat milyen árat fizettet Magyarországgal a vízkincs, a termőföld kiárusítása és a környezeti terhelés révén.) „Ez a stratégia nem teljesen új: a japánok is éltek vele a kilencvenes években, ezért is települt 1992-ben a Suzuki Esztergomba” – mondja szakértőnk.
Ugyanakkor az együttműködés nem probléma nélküli: kormányzati forrásunk megerősíti a sajtóban már megjelent értesüléseket, melyek szerint a megbonthatatlan magyar–kínai barátság fő projektje, a kínai hitelből megvalósuló Budapest–Belgrád vasút háza táján nincs minden rendben.
A nem EU-konform kínai biztosítóberendezések éppúgy problémát jelentenek, mint a két ország teljesen eltérő szervezeti kultúrája.
Emberünk szerint a roppant hierarchia- és tekintélytisztelő kínaiak például már többször sérelmezték, hogy a projektet magyar részről felügyelő Lázár János építésügyi és közlekedési tárcája miniszteri helyett csak államtitkári szinten képviselteti magát.
Jogosan vetődhet fel a kérdés: a racionális gazdasági együttműködést fenntartva miért nem hárítja el a kínai gazdasági dominanciaigényeket az önállóságára amúgy roppant kényes magyar kormány. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem július elsején kezdődő magyar uniós elnökségről szóló múlt heti rendezvényén azt kérdeztük Bóka János EU-ügyekért felelős minisztertől: az erősebb, önállóbb európai iparpolitikát szorgalmazó magyar nyilatkozatokat miképpen lehet összeegyeztetni a mind hangsúlyosabb kínai nyitással? „Úgy tűnik, elindult egy vita az európai iparpolitikáról, kérdés, át kell-e gondolni jelenlegi szabályokat az EU versenyképessége érdekében. A mi elnökségünknek az lehet a szerepe, hogy ezt a vitát lefolytassa. Nem látok kibékíthetetlen ellentétet a magyar és uniós érdekek között: az a helyes megközelítés, amikor nem nemzeti vállalatokban, hanem globális ellátási láncokban gondolkodunk. A Magyarország területén lévő nyugati és kínai érdekeltségek akadálytalan működése nemcsak hazánk és az EU, hanem az egész globális gazdaság érdeke is egyben” – mondja a tárcavezető. Ugyanerre a kérdésre Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter, egykori uniós biztos azt válaszolja: „Már az én biztosi időszakom alatt is voltak kísérletek a kínai tulajdonú vállalatok magatartásának vizsgálatára, esetleges szankcionálására. Kérdés ugyanakkor, mit tekintünk túlzott kínai befolyásnak: az EU területén működő, európai munkaerőt foglalkoztató kínai leányvállalatok bírságolása mindig hatalmas vitákat vált ki, mert érinti az adott országok versenyképességét és gazdaságpolitikáját.”
Magyarország mindenesetre láthatóan nem tart attól, hogy túlságosan Kína-függővé válna, sőt, a gázra lépett. Hszi Csin-ping budapesti látogatása előtt fölvetődött, hogy kínai hitelből, kínai alvállalkozókkal és kínai technológiával építenék meg a Rákosrendező és a ferihegyi repülőtér közötti új vasutat. (Amely ráadásul még csak be sem csatlakozna a fővárosi vagy az országos közlekedési hálózatba.) A terv azonnal a kampány része lett: Vitézy Dávid főpolgármester-jelölt, a Budapest Fejlesztési Központ egykori vezérigazgatója, majd az Orbán-kormány államtitkára szerint ez „helyrehozhatatlan hiba” lenne.
Szintén fölmerült, hogy a Budapestet a Győr–Székesfehérvár–Dunaújváros–Szolnok vonalon elkerülő teherforgalmi vasútvonalat is kínaiak építhetnék, bár kormányzati forrásunk szerint ehhez a keleti partnernek nem fűlik a foga, azt alapvetően a magyar kabinet erőlteti. Ez tulajdonképpen beillik az elmúlt évek logikájába, amikor is az uniós források csapjának elzáródásával és a saját szövetségesi rendszerben való elszigetelődéssel Magyarország egyre hangsúlyosabban fordult Peking felé. Idén év elején derült ki például, hogy 2022 őszén az MVM Zrt. az egyik legnagyobb kínai bankkal, az ICBC osztrák leányvállalatával kötött egy 100 milliárd forintos hitelkeret-megállapodást. Amint azt a Telex megírta, a titkos szerződés alapján az MVM hatszor hívott le 100 és 250 millió euró közötti összegeket, amiket aztán néhány héten, illetve hónapon belül törlesztett. Az utolsó ilyen tételt azonban, amit tavaly december elején jegyeztek le, még nem fizették vissza. Ez a tétel nem sokkal azután érkezett, miután tavaly novemberben az MVM 309 milliárd forintos osztalékelőleget fizetett be a költségvetésbe – azaz közvetetten lényegében az állami hátterű kínai bank finanszírozta a magyar büdzsét.
Az állam és a 4iG közös Vodafone-felvásárlásában is volt szerepük kínai forrásoknak: három nagy kereskedelmi, de állami fejlesztéspolitikai célokat szolgáló pekingi pénzintézet is szerepet vállalt a telefontársaság felvásárlását lehetővé tevő 750 millió eurós hitelben.
Gazdaság és politika kéz a kézben jár: Budapest talán nem véletlenül igyekszik megvétózni minden olyan közös uniós külpolitikai döntést, amely hátrányos lenne Peking számára.
Pedig Kína nem csinál titkot abból, hogy szeretné minél jobban befolyása alá vonni az EU-t – „NER-magyarul” mondva: a szuverenitását fenyegeti.
Ezt jól jelképezi, hogy nemrégiben letartóztatták Maximilian Krah európai parlamenti képviselőt, a német radikális jobboldali AfD listavezetőjének asszisztensét azzal a váddal, hogy Kínának kémkedik. (Ironikus, hogy Krah nemrég Budapesten Schmidt Mária Terror Háza-főigazgató meghívására egy konferencián szólalt fel, ahol a politikus az EU-ról mint szuverén nemzeti államok szövetségéről beszélt.)
Krah asszisztense nincs egyedül, a múlt hónapban összesen hat feltételezett kínai kémet tartoztattak le Németországban és az Egyesült Királyságban. Ahogy a német elhárítás vezetője fogalmazott egy, az európai kritikus infrastruktúrákban (közlekedés, telekommunikáció) szerzett kínai befolyásról szóló parlamenti meghallgatáson: Oroszország a vihar, Kína a klímaváltozás. Azaz a távol-keleti óriás még nagyobb erőkkel igyekszik az EU-t befolyása alá vonni, mint a közvetlen szomszédságban háborút vívó Oroszország.
Nyitókép: Hszi Csin-ping integet, miközben bemutatják a sajtónak a Kínai Kommunista Párt Politikai Bizottsága Állandó Bizottságának tagjait a pekingi Nagy Népi Csarnokban 2022. október 23-án (fotó: AFP/Wang Zhao)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt
