„Nem leszünk gyarmat!” – így verte vissza a koreaiakat a polgármester
A két tárgyalás között a köreikből megkeresett valaki azzal, hogy „sétáljunk”, a telefonomat pedig hagyjam az épületben – idézi fel Zsuffa Erzsébet, azaz „Bözsi” a történetet, amikor a környékbeli akkumulátorgyárnak szüksége lett volna az általa vezetett város, Pusztaszabolcs víztartalékára. A Válasz Online két éve nagy hatású interjút készített a jobbos keresztényként a Fidesszel szemben városvezetői címet elnyert, egykor karateedző Zsuffával. Most, a választás előtt újra felkerestük, hogy megnézzük, mit sikerült elérnie. Egyébként elég sokat. Sőt, mint mondja: jobban is járnak a végén, mint azok a környékbeli települések, amelyek szerinte gyarmati sorba kerültek. Interjú.
– Tegye a szívére a kezét és mondja, hogy a tatamin sosem adott tockost az egyik kis karatetanítványának!
– Tockost sosem. A karatéban ilyen nincs. Bár értem, mire akarja ezt kifuttatani, hadd jelezzem: nagyon mellé ment.
– Csupán arra, hogy fideszes kihívóját, az igazgatóhelyettes Tüke Lászlót azzal veszik épp elő, hogy diákot vert fejbe naplóval.
– Na, akkor nézzük ezt meg rendesen! A karatéban vizsga van, övfokozatszerzés, szabályos körülmények közötti küzdelem. Mindig. Akkor is, ha az edző – a tanítvány legnagyobb örömére – maga is felmegy a tatamira egy-egy vizsgán. Ennek semmi köze ahhoz, hogy egyes embereknek indulatkezelési problémáik vannak. Nekem nincsenek és nem voltak akkor sem, amikor 13 éven át iskolában tanítottam. Nem volt szükségem verekedésre ahhoz, hogy fegyelmet tartsak. Nem vagyunk egyformák.
– Örül akkor, hogy Tükét indítja a Fidesz ön ellen? Könnyű ellenfél?
– Felháborítónak tartom, hogy őt indítják, de nem a naplós ügye miatt. Hiszek a megbocsátásban, azt a hibáját pedig már szerintem levezekelte magában – nyilván van lelkiismerete neki is. Azért roppant megalázó, hogy ő a kihívóm, mert alpolgármesterként végigasszisztálta a polgármesterségem előtti ciklust, amelynek végén mindössze 3 millió forint volt az önkormányzat számláján.
Kifosztott, szétesett, eladósított várost vettünk át tőlük négy és fél éve.
Az elmúlt években több mint 102 millió forintot fizettünk ki büntetésekre a pályázataik után, a rosszul kivitelezett beruházások javítására, a szabálytalanul elköltött pénzek pótlására és még sorolhatnám. Ez a pénz a fejlesztésektől az itt élők jövőjétől lett elvéve. Mindezek után kihívómnak jutott energiája maroknyi csapatával a folyamatos lakossági hergelésre – Kibic néven. Elképesztő arcátlanság ezek után elindulnia. Ha karatéról lenne szó, nem állnék vele egy tatamira – nem vagyunk egy súlycsoport. Én szolgálom a várost, ő meg kiszolgáltatná. De ez most nem karate, hanem egy választás, hát szíve joga indulni – a pusztaszabolcsiak pedig tudják úgyis, mit tett korábban alpolgármesterként.
– Visszamutogat, hogy azért nem volt sikeres a ciklusa, mert a korábbi vezetés rosszul tette a dolgát?
– Miről beszél? Elképesztően sikeres ciklus a mienk! Közel másfél milliárd forintnyi beruházás valósult meg Pusztaszabolcson, felújítottuk a közkonyhát, utak újultak meg, a vízellátásunk biztonságos lett a vízbázis felújításával, sikerült stabilizálnunk és fenntartható pályára állítanunk a város gazdasági helyzetét. Úgy, hogy közben volt egy Covid-járvány, aminek következménye volt a források elvonása, kezelnünk kellett egy energiaválságot és a megörökölt hitelválságunkat… Csupán tényeket közlök tehát. Ezt szívesen megtenném a kampányban egy kettőnk közötti vitában is. Remélem, lesz annyi a kihívómban, hogy kiáll vitázni velem a város népe elé.
– Múltkori interjúnkban arról beszélt, hogy 600 milliót vettek el önöktől politikai alapon. Azzal mi lett?
– Még mindig nem kaptuk meg a pénzt, pedig azóta két év eltelt. Több felülvizsgálat is volt, ígéretünk végre van a minisztériumoktól, hogy nyáron esetleg megkaphatjuk az egyik TOP pályázatunkat.
– Molnár Krisztiánnak, a megyei közgyűlés fideszes elnökének tulajdonította akkor, hogy bár megnyerték a pályázatot, egyszer csak eltűntek a táblázatból.
– Most is neki tulajdonítom.
– Két éve Molnár ezért perrel fenyegette meg. Abból mi lett?
– Azóta sem kaptam semmilyen bírósági papírt, idézést ez ügyben. Azt sem vitte bíróságra, pedig megígérte szintén, hogy elmeséltem önöknek: lekommunistázott, amiért független vagyok és nem fideszes. Nemcsak lehangoló, nevetséges is ez a hozzáállás egyébként akkor, amikor a Fidesz a közeli Dunaújvárosban olyasvalakit indít polgármesterjelöltként, aki két éve még a helyi MSZP elnöke volt, és a környékbeli fórumokon Gyurcsány Ferencnek agitált.
Mi többek között éppen azért indultunk el a választáson 2019-ben, hogy legyen vége az emberek állandó felcímkézgetésének.
Én vállaltan és tudhatóan, büszkén jobboldali, keresztény ember vagyok, de a csapatomat nem világnézeti alapon válogatom. Mindenki esetében az érdekel csak, milyen ember és mit tesz a városért. A városra esküdtem fel ugyanis. A megyei elnök meg arra, hogy a Fejér megyei településeket szolgálja. Csak sajnos láthatóan félreértette az esküjét. Ő inkább azokat szolgálja, akik őt szolgálják. Az én itteni kihívóm fő programpontja nem véletlenül az, hogy a városnak jó viszonyban kell lennie a megyei közgyűlés elnökével.
– Nincs igaza? Ha őt választja Pusztaszabolcs, minthogy ő jóban van a megyei vezetéssel, egy-kettőre meglennének a 600 milliók!
– Hallja is, amit mond? Ne üljünk már fordítva a lovon! Amire szükség volna, az egy részrehajlásmentes megyei közgyűlés, amely nem pártpolitikai és rokonszenv-ellenszenv alapon osztogat vagy tart vissza pénzeket! Az ezzel szembeni ajánlatot pedig úgy hívják, hogy kiszolgáltatott, függőségi viszony. Ha a kihívóm, Tüke László ebben látja a város jövőjét, az rendkívül kártékony. Amíg én vagyok a polgármester, addig a város nem eladó. Partneri együttműködés a város érdekében mindig szóba jöhet, de a város nem fog kiszolgálni politikai érdekeket.
– Nem lehet, hogy ön egyszerűen összeférhetetlen?
– Elvileg lehetne, de miniszterek, államtitkárok is megfordultak a rendezvényeinken Pusztaszabolcson, s a körzet fideszes országgyűlési képviselőjével sincs rossz viszonyom. Amikor édesanyám stroke-ot kapott múlt nyáron, utóbbinak, Mészáros Lajosnak, aki a dunaújvárosi kórház igazgatója volt korábban, szóltam. Innen is köszönöm neki, hogy édesanyám megfelelő ellátást kapott.
– Nem visszaélés ez a pozíciójával?
– Hogy felhívtam, amikor ott mentünk kocsival a mentő mögött enyhén sokkos állapotban? Nem hiszem, hiszen semmilyen juttatást nem adtam a segítségért. Másrészt Mészáros Lajos más pusztaszabolcsinak is segített, olyannak, aki nem rokonom, viszont gyerekkora óta súlyos fájdalmakkal élt – megműtötték, jól van ő is. Ezért is jár a köszönet. Ezek emberi ügyek. Nagy, városi kérdésekben azonban egyelőre nem kértem segítséget az országgyűlési képviselőtől – egyszerűen azért, mert nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni a sajátjai körében.
– Akkor a több mint egymilliárd nem az ő segítségével érkezett?
– Nem. Minthogy a megyei elnök nem tekint partnernek, felsőbb szinteken igyekeztem pénzt szerezni a városnak. Fontos és jó tapasztalatom egyébként, hogy a kormány sok esetben nem pártpolitikai szimpátia alapján támogat önkormányzatokat, hanem bizony van, hogy szakmai alapon. A Pénzügyminisztériumban és a Belügyminisztériumban is vannak szerencsére olyan pályázatok, amelyeket, ha jól megírunk, el is nyerünk. Így újítottuk fel a közkonyhát 160 millióból, most épül egy bölcsőde 400-ból, Latorcai Csaba államtitkár segítségével pedig megoldódik a négy évtizedes cikolai ivóvízprobléma is, 250 millióból.
– Mi a különbség aközött, ha a fideszes minisztériumtól kap pénzt, és ha a fideszes megyei elnöktől?
– Nem kellene különbségnek lennie, de előbbieknél nem tapasztaltam extra elvárásokat, utóbbinál meg igen. Ennél többet viszont most már tényleg nem mondok. Megtanultam az elmúlt években, hogy a város érdekében képesnek kell lennem olykor befogni a számat.
– Magyar Péter felívelése, aki önhöz hasonlóan a Fideszből kiábrándult figura és szintén civil csapattal hódít, jót tesz most az ön kampányának helyben?
– Nem tudom. Ragaszkodom a függetlenségemhez és tudatosan tartom távol a pártpolitikát ettől a hatezer fős közösségtől. Ettől függetlenül persze már elkezdtek olyan mémeket készíteni rólam is, hogy gyurcsányista vagyok – édesapám meg forog a sírjában. Természetesen
sosem voltam és soha nem is leszek gyurcsányista – igaz, ma már olyan nagy különbséget nem látok az oldalak országos politikájában.
Ezzel foglalkozni viszont Pusztaszabolcs vezetőjeként nem dolgom. Az a dolgom, hogy senkinek ne engedjem kiszolgáltatni és gyarmati sorba taszítani ezt a várost. Lehet, hogy lassabban haladunk így, de csodájára fognak még járni a szabad városunknak.
– Az lenne a csodás pusztaszabolcsi szuverenitás, hogy kimaradtak a Duna-mente Gazdasági Övezetből és mégis elvette a vizüket az odatartozó ipari park?
– Két évig valóban ingyen kapta a vizet egy török cég az ipari parkban, mert fideszes polgármester elődöm valamiért ezt jó ötletnek tartotta – vagy nem mert nemet mondani. Én aztán ötvenmilliót kértem egy évért. Addig tárgyaltunk, amíg kaptunk egy 117 milliós víztározó glóbuszt. Tehát igen, van értelme a szuverenitásnak. Volt akkor is, amikor jött a szomszédba ez a szörnyű, környezetpusztító akkumulátorgyár.
– Az iváncsai akkugyárnak is a pusztaszabolcsi vízre fájt a foga?
– Igen. A gyár felépítéséhez szükség lett volna a tartalékunkra.
– Nem kaptak belőle?
– Hosszabb ennél ez a történet.
– Van időnk.
– Jött az üzenet, hogy baj van, segítsünk, ezért én a fiam osztálykirándulásáról rohantam be az irodámba, ahol meg is jelent két koreai vezető meg egy tolmács. Már az rettentő sértő volt, hogy a koreai vezérek fel sem néztek a telefonjukból. Ott nyomkodták végig. Mondtam a tolmácsnak, hogy tetesse le velük a készüléket. Legalább annyi tiszteletet adjanak, hogy a szemembe néznek, főleg, ha épp kérni szeretnének a várostól valamit. A tolmács erre közölte, hogy ő ezt nem szeretné lefordítani.
– Erre ön?
– Mondtam, hogy rendben, akkor fordítsa le ezt: most azonnal el lehet hagyni az irodámat. A tolmács ekkor úgy döntött, mégis inkább a telefonos mondatot fordítja le. Az urak meglepődtek, de eltették a kütyüket, fölálltak, elnézést kértek, szemkontakt megvolt. Akkor aztán mondtam a tolmácsnak: akkor most lehet lefordítani, hogy el lehet hagyni az irodámat.
– Szegény! Miért? Letetette velük a telefont!
– Mert olyan tolmácsra van szükség ilyen súlyú ügyeknél, akiben van annyi bátorság, hogy lefordítja, amit mondok. Például azt, hogy „nem értek egyet az önök ittlétével”. Pusztaszabolcs büszke a termőföldjeire, a jó levegőjére, az életközösségre, amely itt felépült – a gyár felépítését tehát nem fogom segíteni. Két nap múlva az urak megjelentek egy másik tolmáccsal. A módszerekre egyébként jellemző, hogy a két tárgyalás között a köreikből megkeresett valaki azzal, hogy „sétáljunk”, a telefonomat pedig hagyjam az épületben.
– Elég félreérthetetlen.
– Mondtam is az illetőnek, hogy összekever valakikkel, a város nem eladó, meg a családom sem, tökéletesen megfelel a piros Multipla, nem vágyunk hófehér KIA-ra.
– De ezek szerint egy második tárgyalásra is leült velük ezek után.
– Le, hiszen vannak lakók Pusztaszabolcson, akiknek a pénz fontosabb, nekem őket is képviselnem kell. Úgyhogy bemondtam egy összeget: egymilliárd forint a városnak. Az ingyen vízhez képest, amit ők szerettek volna, elég sok.
– Megadták?
– Számolgatták ott a telefonjaikon, hogy az hány won, hány dollár, aztán kérték, hogy küldjem el az ajánlatot levélben. Erre mondtam nekik, hogy fordítva ülnek a lovon. Ők szeretnének valamit tőlünk, tehát küldjék el az ajánlatukat ezzel az összeggel nekem, én meg beviszem a képviselőtestületem elé, amely annak rendje és módja szerint dönt majd róla.
Azóta sem küldték a levelet. Tehát végül egy csepp vizet nem adtunk nekik. Megoldották másképp.
A kastélyunkból pedig egyébként munkásszállót akartak csinálni, 100 férfi részére. Azért fizettek volna a városnak legálisan, de abból sem kértünk. Az itt élők nyugalma, biztonsága megfizethetetlen. Ezért is mondom: valójában jól jártunk azzal, hogy nem vagyunk része a gazdasági térségnek – ha azok lennénk, vihetnék a vizünket akár ingyen is, akár a megkérdezésünk nélkül is. A környezetvédelembe, a településképbe is beleszólhatna a megyei közgyűlés és megjelennének a konténerlakások, betelepítésekkel.
– Cserébe jönne a pénz.
– De milyen áron? Ha eladjuk a jövőnket, a biztonságos otthon nyugalmát, az egészségünket… én ezzel nem tudok azonosulni. Ha valamit szeretünk, arra vigyázunk és ellenállunk minden kísértésnek. Hiszek az itt élők értékrendjében és sajnálom a környéken élőket, akiket kiárultak térkőért, utakért…
– Tíz és fél kilométer poros út van jelenleg Pusztaszabolcson, tehát talán érdemes lenne átgondolnia…
– Ha nem az utolsó pillanatban vett volna fel 250 milliót az elődöm öt és fél kilométer útra, amit aztán nekünk kellett törlesztenünk, aszfaltozhattunk volna a város saját pénzéből ebben a ciklusban. Ehelyett 180 milliót fizettünk vissza a banknak az elmúlt négy évben ennek az elődeink által felvett hitelnek a törlesztésére. A végösszeg úgy négyszázmillió lesz. Kicsit felpaprikáz tehát, amikor épp mostani kihívóm, az akkori alpolgármester támad minket azzal, hogy nem aszfaltoztunk le semmit. Ráadásul ez nem is igaz. Igaz, ehhez négyszer kellett a negyven fokban sétálnom Mészáros Lőrinc embereivel közel 8 kilométert, akik a vasútfelújítás során három utcánkat tettek tönkre, de végül újraaszfaltozták azokat – úgy, hogy Pusztaszabolcsnak mindez egy fillérjébe sem került, hitelt sem kellett felvenni rá.
– Jól értjük, hogy szuverenitásharcot vív Pusztaszabolcs élén, csak itt a megye Brüsszel?
– Fogalmazhatunk így is, habár a gazdasági térségbe minket a megye ugye nem hívott meg, annak tagjai nem vagyunk, csupán a kihívóm kampányol azzal, hogy bevinné oda a települést. Adja Isten, hogy ez ne sikerüljön se neki, se másnak. Mert akkor gyarmat leszünk, mint a környező négy település.
– Ha már Isten! A helyi plébánossal, aki kiprédikálta múltkor, polgármesterként azért megjavult a viszonya?
– A plébános úr továbbra is a Fidesz jelöltjeinek útját egyengeti. Többen úgy hallottuk legalábbis: nemsokára Deutsch Tamás jön kampányolni Pusztaszabolcsra, a katolikus közösségi házba.
– Mégis hova menne? Ön talán odaadta volna a város közösségi terét a helyi Fidesznek?
– Persze. Kerestek is minket, hogy kellene rendezvényre a művelődési ház. Egyáltalán nem zárkóztunk el, de úgy néz ki, megoldották másképp. Azt csak remélni tudom, hogy ha valóban lesz ilyen rendezvény az egyházi ingatlanban, ott nem engem, a tényleg szentségi házasságban élő családanyát és a családomat igyekszik majd baloldalizni, háborúpártizni meg keresztényellenesezni a keresztény életszentség nagyköveteként némiképp talán hiteltelen Deutsch Tamás – vagy bárki az ő oldalán.
– Ha mégis így lenne, az EP-kampány pedig meghúzná a Fidesz önkormányzati szereplését is, ön ősszel menne vissza a tatamira, vagy a vállalkozását folytatni?
– Annyit kérek, hogy ha a Jóistennek B-terve van velem, azt el tudjam fogadni. Nekem ugyanis nincs B-tervem. Egy biztos: ha nem én kellek, nem fogok álprofilokkal hazudozni és rágalmazni senkit.
Ez ugyanis, amit ma ellenfeleim gyakran megtesznek, merénylet a városi közösség ellen. Őszintén szólva viszont hiszek benne: képviselőtársaimmal együtt sikerült annyit letennünk a város közös asztalára, hogy a pusztaszabolcsiak megbízzanak minket még egy ciklussal. Az imént már említett beruházásokon túl ugyanis ifibázist nyitottunk, játszótereket újítottunk fel, megmentettük a 270 milliós Zöld Város-projektet, az egészségház harmadik ütemét befejeztük, betöltöttük az orvosi körzeteket – utóbbi manapság nagy szó, nem kevés pénzt teszünk hozzá havonta. A vasúti átjárót pedig, amelynek botrányáról önök írtak először, állami forrásból átépíttettük. A megye packázása ellenére tehát voltak lehetőségeink, éltünk is velük – szerintem kár lenne megállni félúton.
Nyitókép: Válasz Online/Vörös Szabolcs
Ezt az interjút nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt
