Stadionért CT-t! – a nagy Karácsony–Orbán-csörte
Stadionstop! – ez volt Karácsony Gergely 2019-es kampányának egyik sarokpontja, ám a kormány rendületlenül építette tovább a gigapályákat Budapesten is, mégpedig a főpolgármester hozzájárulásával. Karácsony 50 milliárd forintot kért cserébe, hogy jelszavát „stadinonért CT”-re módosítsa. Végül alig több, mint a pénz fele érkezett meg, de a program így is több ezer embernek segített. Valódi áttörést a daganatos ellátásban azonban nem hozott. Karácsony csapata most olyan szakembereket állít a budapesti rákbetegek mellé, akik a kezelésüket is megszervezik. De lehet-e kórház nélkül segíteni, amikor a helyzet olyan rossz, hogy a rákbetegek akár fél évet is várakoznak a kezelés megkezdéséig? A fővárostól márpedig az összes kórházát elvették. Hogyan végződött Karácsony és a Fidesz nagypolitikai csörtéje, amiben a végső szót persze Orbán Viktor mondta ki? Háttér.
Stadionstop – 2019-ben ezzel a programmal kampányolt Karácsony Gergely főpolgármester-jelöltként. A politikus Baranyi Krisztina akkori ferencvárosi ellenzéki polgármesterjelölttel – mai polgármesterrel – arról beszélt: a stadionépítés a lopás szinonimája, és meg fogják akadályozni, hogy a kormány újabb látványberuházásokat hozzon létre. Akkori érvelésük szerint a Puskás Ferenc Stadionban nem lehet atlétikai versenyeket rendezni, ezért cipőkanállal szeretnének beszuszakolni egy parkoló nélküli sportpályát a Csepel-szigetre. Karácsony úgy látta, ezt a pénzt az egészségügyre kellene fordítani, meghirdette hát a „stadion helyett minden kerületbe CT-t” programot, valamint aláírásokat gyűjtött a stadionépítés meggátlására. Azt ígérte, ha főpolgármester lesz, megvétózza az atlétikai világbajnokság stadionját, és az Üllői úti Fradi pályával szembeni kézilabdacsarnok felépítését is.
Főpolgármester lett.
Ma mindkét sportlétesítmény áll.
Nem tartotta be tehát saját stadionos ígéretét, saját egészségügyi szakértői pedig a fejüket fogták a szlogen hallatán, mert addigra hasonló programmal már több városvezető is előállt. Például fideszes (V. kerületi) és szocialista (XIII. kerületi) politikus is vásárolt CT-t, és éveket töltöttek el azzal, hogy kisírják a tb-finanszírozást – pártállástól függetlenül sikertelenül. A várospolitikusok nem értették: ha Magyarország akkoriban az egymillió lakosra jutó CT-k számában Románia mögött állt, hogyan lehetséges, hogy a legnagyobb gondot mégsem ezeknek a drága speciális röntgeneszközöknek a hiánya okozza. A valódi nehézség akkoriban nem a könnyen jött uniós forintokból való eszközbeszerzés volt, hanem az, hogy az egészségbiztosítónak nincs elég „itthoni” pénze a nagy értékű képalkotó diagnosztikai eszközök működtetésére. A főváros egészségügyi szakértői szerették volna elkerülni, hogy Budapest maga is egy legyen a tb-támogatásért – hiába – kuncsorgó kérelmezők közül, és a drága eszköz kihasználatlanul álljon. Saját szakértői is szerették volna tehát áthangolni Karácsony Gergely programját.
1. fejezet – Az ALKALMATLAN főpolgármester „eladja” a programját a kormánynak. Deal
A Fidesz-propaganda által alkalmatlannak minősített Karácsony öt éve megnyerte a választásokat és speciális helyzetbe került. Nyilvánvalóvá vált, hogy nem tudja betartani az ígéretét, viszont óriási zsarolási potenciál (hivatalos szóval politikai nyomásgyakorlási eszköz) állt a rendelkezésére. A kormány addigra már elkötelezte magát a 2023-as atlétikai világbajnokság megrendezésére, és egész Magyarország számára kínos lett volna, ha Budapest ellenállása miatt kényszerül visszalépésre. Ugyanakkor világos volt az is, hogy
a legfontosabb választási ígérettől való eltérésnek komoly ára lehet a főpolgármester számára. Akár politikai is.
A Válasz Online a főpolgármesterrel, számos egészségügyi szakértővel és az egészségügyi kormányzattal (utóbbiak cikkünk megjelenéséig nem válaszoltak kérdéseinkre, de ha válaszuk megérkezik, frissítjük cikkünket) igyekezett összerakni a képet, hogyan vezetett a stadionstop odáig, hogy Karácsony Gergely lényegében egy egészségügyi reformtervet hirdetett a fővárosban, és vegyes finanszírozási modellt vezethetett be. Budapest kezdte el ugyanis fizetni a daganatgyanús fővárosi lakosok CT- és MR-vizsgálatainak árát. Soha korábban nem fordult elő, hogy az egészségbiztosítás mellé – pontosabban helyett – belépjen egy másik közfinanszírozó. A fővárosiak öt állami és öt magánintézményben térítésmentesen, soron kívül jutnak hozzá a nagyértékű vizsgálatokhoz. Ez volt a stadionstop program visszavonásának ára. Vagy ahogy a kormánypárti sajtó gúnyolta, a stadionstopstop.
Fontos leszögezni: a kormány 2010 óta folyamatosan szűkíti az önkormányzatok hatáskörét. A fővároshoz 2012 előtt kórházak egész sora tartozott, 2019-ben azonban Karácsony Gergely már egy lecsupaszított önkormányzatot vett át. Az egészségügyből például ma már csupán a hajléktalanok ellátása tartozik hozzá. A kerületeknél sem sok minden maradt, csupán néhány olyan szakrendelő, amely nem egy kórház részeként működik, mint a Kapás utcai vagy az Örs vezér téri. Azok sem sokáig, mert várhatóan a választások után államosítják őket. Meg persze a háziorvosok, de rövidesen ezt az ellátást is elveszik a helyhatóságoktól, és fokozatosan a járásokhoz, vagyis az államhoz teszik át azokat. Ahogy az ügyeletekkel – Budapest kivételével – már mindenhol megtörtént.
Ott állt tehát Karácsony Gergely a frissen elnyert főpolgármesterséggel és a kevéske hatáskörével. Miközben az államosított kórházakban daganatos betegeket vagy onkológiai kivizsgálás alatt állókat hetekig várakoztattak CT- és MR vizsgálatra. Karácsony gyakorlatilag bármit kérhetett az atlétikai standionhoz való hozzájárulásért cserébe. A főpolgármester valószínűtlenül magasnak tetsző árat, 50 milliárd forintot mondott. A kormány azonnal megadta.
Igen: miközben a Lánchíd felújítására kiírt tenderen 27 milliárd forintos ajánlatot tett a nyertes, és milliárdokon ment hónapokig a vita, a kabinet a stadionstopos 50 milliárdra simán rábólintott.
Más kérdés, hogy öt év múltán ennek alig több, mint a fele, 27 milliárd forint érkezett meg az önkormányzathoz.
A fővárosnak tehát lett hirtelen – legalábbis elviekben – 50 milliárd forintja arra, hogy fejleszthesse a kerületi szakrendelőket és megvalósítsa a „minden kerületbe CT”-programot, a főpolgármester kampányszlogenjét. Az összeget az Egészséges Budapest kormányzati programból csoportosították át. Évek óta keveset hallunk erről, a legemlékezetesebb eleme az volt, hogy 2023-as átadással Budára szerettek volna 300 milliárdos uniós forrásból szuperkórházat építeni, de azután még a közlekedési csomópont kiépítésére sem jutott forrás, és tavaly a projektcéget is törölték.
2. fejezet – A szakértők saját megbízójuk programját fúrják. Elesik a „minden kerületbe CT-t” elképzelés. Győz a józan ész
A főpolgármester tanácsadói hasznosnak gondolták a kerületi szakrendelők fejlesztését, de a CT-program áthangolását javasolták. Dózsa Csaba egészségügyi közgazdász – az egészségbiztosító korábbi főigazgató-helyettese – lapunknak úgy fogalmazott: azt tanácsolták a főpolgármesternek, hogy ne CT-ket vegyen, hanem CT-vizsgálatokat.
„Mi is a probléma ezzel? A CT-t, MR-t az önkormányzatok megveszik. És? Ki fogja üzemeltetni ezeket?” – érvelt Karácsonynak egy másik szakértő. A kormány némi kárörömmel nézhette, ahogy Karácsony önként bemászik a sárkány barlangjába, és egészségügyi programot hirdet. A választók ugyanis az egészségügy valóban kritikus állapotánál csak egy dolgot rühellnek jobban: a változtatásokat. Azokból politikailag szinte lehetetlen jól kijönni.
Hiába hirdette meg például a kormány 2015-ben a 14 napos szabályt, amelynek az volt a lényege, hogy daganatgyanú esetén két héten belül el kell végezni a CT- és MR-vizsgálatokat. Az ígéretet a súlyosan eladósodott kórházaknak gyakran nem sikerült teljesíteni. Az egészségügy ugyanis egy sajátos „kvótarendszer” alapján dolgozik. Ha a keret elfogy, a biztosító nem fizeti ki a teljes vizsgálat árát, így választás elé kerülnek: a 14 napos szabályt sértsék meg, vagy kockáztassák a kórház – még durvább – eladósodását. Végül sokan felemás megoldást választottak: ha a vizsgálat időben meg is történt, a leletre akkor is annyit kellett várni, mint korábban, vagy még többet is. Amit a 14 napos szabállyal nyertek a réven (a vizsgálatoknál), elvesztették a vámon (az eredmény leletezésénél).
Karácsony csapata ebből tanulva azt javasolta, a főváros ne drága képalkotó berendezéseket vegyen az összegből, hanem szerződjön le 10 szolgáltatóval, a már meglévő CT-éket és MR-eket használva vizsgálják meg a daganatgyanús és más onkológiai eseteket. Szabják a fizetés feltételéül azt, hogy a leletezéssel is el kell készülni tíz napon belül. Az egész program arra a jogos társadalmi igényre épült, hogy rengeteg ember szenved a várakozás hetei közben a bizonytalanságtól, akiről esetleg végül kiderül, hogy nem is beteg. Mások – akiknél tényleg daganatot találnak – életesélyt veszítenek, ha a késői diagnózis miatt a kezelésüket is késve kezdhetik meg. Aki időt nyer az onkológiában, az életet nyer.
Persze Karácsonynak igaza volt abban, hogy a CT-k számában is rosszul álltunk, 2016-ban – ez volt akkor az utolsó hozzáférhető nemzetközi adat –, nálunk 9 készülék jutott egymillió lakosra, az Európai Unió összesítése szerint Romániában 13, a cseheknél 16, a szlovákoknál és a lengyeleknél 17. A vizsgálatok számában már sokkal jobban előrébb tartottunk. A kevés gépen ugyan negyedannyi vizsgálatot végeztünk, mint a fejlett egészségüggyel rendelkező osztrákok, de négyszer annyit, mint a románok, a lengyelek. Karácsony stadionstopos, CT-s programja fordulatot hozott azzal, hogy a CT-és MR-ügyet egyszerre a legfontosabb nagypolitikai színpadra, a pártpolitikai témák közé emelte.
A kormányfő már korábban is úgy képzelte a CT- és MR-problematika megoldását, hogy kiszorítja a közintézményekből az ott a rendszerváltás óta jelenlevő magáncégeket, és ezután a kórház – vagyis az állam – maga szolgáltat. Önmagában ez semmit sem old meg, a betegnek teljesen mindegy, hogy a forráshiányos egészségbiztosító pénzéből a közfinanszírozott magán vagy az állami CT és MR áll le, amikor elfogy a keret.
Ahol lejárt egy magánszolgáltató szerződése egy államosított kórházzal vagy egyetemmel, onnan a kormányzati verdikt hatására rendre kipakolták őket, és a vállalkozó eszközének helyére gyakran uniós pénzből vásárolt új gépeket tettek. A gépek egy része így „osztódással szaporodott” a kiszorított magánszolgáltatók magánklinikákba, bevásárló központokba, magán diagnosztikai egységekbe telepítettek eszközöket. A nagypolitikai verseny és a kiszorítósdi – meg az uniós pénzek – hatására nőni kezdett a CT-k száma, 2021-ben már nem 9, hanem 10 állt rendelkezésre egymillió magyar állampolgáronként, 2023 nyarán a Radiológia.hu szakportál arról számolt be, hogy Magyarországon összesen 14 CT- és 10 MR-berendezés jutott egymillió lakosra. Lendületes a növekedés, de ahhoz még nem elegendő, hogy a magánokat idén őszig kiszorítsák a közintézményekből. A határidőt kitolták. Közben a fővárosban ma sokkal kevéssé része a közbeszédnek vizsgálatok csúszása, mint 2019-ben volt.
– A daganatos ellátásban a CT-hez való hozzáférés már nem feszültségpont, és ennek az az oka, hogy az egészségbiztosító is vásárolt többletkapacitást, a főváros is és a magánszektor is fejlődött – értékel Dózsa Csaba.
Volt tehát katalizáló hatása Karácsony akciójának, ám vele is pontosan az történt, ami korábban a Fidesszel:
egy folyton újranövő fejű sárkánnyal kezdett viaskodni, a magyar egészségügy nevű szörnyeteggel. Ráadásul Karácsony erre jóval kisebb befolyással rendelkezik, mint a kabinet, mert a daganatos ellátás főként kórházakban történik, és azokra egyetlen városvezetőnek sincs ma hatása.
A stadionstop feloldásából származó milliárdokból mindenesetre kipótolták a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) által biztosított összeget, a nemzetközi biztosítói gyakorlatnak megfelelően a pluszpénzből azok a szolgáltatók részesülhettek, akik a leletezéssel is belefértek az időkeretbe. Így vágták le a sárkány egyik fejét, a várakozási idő nevűt, vagyis eggyel tovább jutottak, mint a kormány 2015-ben a 14 napos időkorlát bevezetésével.
Az intézkedések hatására 2020 és 2022 között 5400 CT és 300 MR vizsgálatot végeztek, idén februárig pedig – a Főpolgármesteri Hivatal sajtóirodája szerint – összesen 9100 plusz CT és 4500 MR lelet készült.
Rékassy Balázs és kutatótársai azt találták, hogy a CT-nél ezzel lényegében megfelezték a várakozási időt – daganatgyanú esetén 31 nap helyett 16 nap alatt jutottak a betegek a vizsgálathoz. MR-nél még nagyobb a változás: 17 helyett 4 nap alatt – derült ki a Semmelweis Egyetem és a főváros szakértőinek közös kutatásából. Még így sem mindig fértek bele a főváros által kínált 7+3 napos új lehetőség időkeretébe, de határozott lendületet kaptak az események. Rengeteg olyan biztosított jutott lehetőséghez, akinek eddig odasúgták, hogy ha gyorsan akar eredményt, oldja meg privátban, amire viszont a szegényebbeknek nincs anyagi forrásuk.
Mindez meggyorsította a nem daganatgyanús betegek vizsgálati idejét is, mert a tb-kvótán nem kellett az onkológiai esetekkel osztozniuk.
A szervezők megtapasztalták, hogy a sárkánynak még van 106 másik feje. Egy CT-MR programmal nem lehetett úrrá lenni azon, hogy a legfrissebb, 2021-es nemzetközi adatok szerint az egész EU-ban nálunk volt a legmagasabb a rákhalálozás, 286 haláleset százezer lakosra vetítve. (A legjobban álló finneknél 181 ez az adat.)
Pedig közben Karácsony Gergely partnerre talált Takács Péter egészségügyért felelős államtitkárban, aki a tárgyalásokon azt hangoztatta, hogy a rákbetegek gyógyítása nemzeti ügy, és támogatja a fővárosi emberek részére megszervezett programot. Vagyis lett stadion is, meg CT-vizsgálat is. Hurrá.
3. fejezet – Egy lelet még nem gyógyítás. Meg lehet-e javítani az állami egészségügyet? Kísérlet indul
Azért nem teljesen hurrá. Másodlagos célként ugyanis azt tűzték ki, hogy a betegek kezelését is minél előbb megkezdjék. Nincs lélekölőbb ugyanis, mint amikor a szűrésekre azzal buzdítják az embereket, mennyire fontos az időben felfedezni a betegséget, azután pedig a lelettel a kezükben heteket, esetenként hónapokat kell várniuk anélkül, hogy bármi történne velük, mert mindenütt hosszú előjegyzési listákkal kell számolni.
A vizsgálatok jelentős részét a Semmelweis Egyetemen végezték, célszerűnek látszott ott megnézni, mi történik a kezelések megkezdésével. Papp Zsombor Mátyás, az egyetem kutatója és szerzőtársai 450 „stadionstopos” és 450 másik beteg adatait nézték meg, és azt találták, hogy a vizsgált betegek 60-70 százalékánál szövettani vizsgálatra is sor került, vagyis a daganatgyanút igazolta a CT- vagy MR-vizsgálat. A Semmelweis Egyetemen is jelentősen gyorsult a vizsgálatok elvégzése, ám a specifikus onkológiai kezelés megkezdéséig eltelt idő nem különbözött a két csoport között. Magyarán a főváros által CT- és MR-vizsgálattal támogatott betegek éppen akkor kerültek sorra, mint azok, akiknél lassabban készült el a CT- vagy MR-lelet. A program valódi előnyt azoknak hozott, akikről így gyorsabban kiderült, hogy nem rákosok. Ám a legfontosabban, a beigazolódott daganatgyanú esetén a kezeléseknél már nem sikerült időt nyerni.
Túl rossz tehát a helyzet ahhoz, hogy pusztán egy elem kijavításával áttörést lehessen elérni.
A kezelés megkezdéséhez nemcsak CT- és MR-vizsgálat, de – szakrendelők által ritkán végzett – szövettani vizsgálat, laborlelet és gyakran még sebészeti konzultáció is kell. A daganatos betegeknél elég csak egy lelettel megcsúszni, és máris minden borul, ráadásul az is előfordult, hogy egy-egy vizsgálatot meg is kell ismételni, mert nem terjed ki annyi szervre, mint ahányra szükség lenne. Karácsony azonban nem rettent meg attól, hogy csak részeredményeket tudtak elérni.
– Visszük tovább ezt a programot, az első akadályt már megugrottuk, a másodikat még nem. Új szolgáltatást építünk fel, többet között a Semmelweis Egyetemmel együttműködve – mondja erre a főpolgármester.
Kapóra jött, hogy néhány évvel ezelőtt Kaposváron sikeres kísérletbe kezdtek: a betegek kaptak egy személyes betegmenedzsert, aki kijárta, kitaposta nekik az utat, ami a kezelésükhöz, és a – korábbinál sokkal több esetben – a gyógyulásukhoz vezetett. Szakszóval betegút-menedzsernek hívják azt a segítőt, aki egy számítógépes program segítségével megszervezi a biztosítottaknak, mikor, hova kell menniük, beszerzi a leleteket és a kijelölt úton továbblökdös beteget, orvost, folyamatot… mikor mit kell.
A tragikus magyar rákhalálozási mutatókhoz ugyan mi magunk is hozzájárulunk a túlsúlyosok, a cigarettázók, a nagyivók magas arányával és a stressz magas szintjével, de a kaposvári OnkoNetwork rendszer adatelemzői azt tapasztalták, hogy nem egyszer fél év (!) is lepergett, mire a beteg kezében volt minden lelet, és a kezelésről döntő onkoteam elé kerülhetett. Ráadásul ez nem extrém ritka eset: 300 olyan pácienst találtak, akinél egy hónap sem telt el a diagnózis és az onkoteam összeülte között, és 200 olyat, akinél ez hat hónapot vett igénybe. (Az onkoteamben minden szakma képviselteti magát a sebészettől a sugárkezelésig, s közösen döntenek a gyógykezelés módjáról.)
A módszer lényege tehát az, hogy a túlterhelt orvosok és szakdolgozók helyett adminisztrátorokra és az őket segítő számítógépes programra bízzák a beteg útjának megszervezését. A kezelést magát persze orvosok végzik, és az egész folyamatot is supervisor orvosok felügyelik. A projekt során Kaposváron kedvező eredményeket kaptak, a túlélés szignifikánsan növekedett a vizsgált rákbetegek körében. A programot Kaposváron 2015-ben indították el, de a szakmai siker ellenére országosan azóta sem terjedt el.
A főváros azt reméli, hogy az OnkoNetwork rendszer átvételével újabb sárkányfejek potyoghatnak a porba. Ám a főváros nem kezelhet például taj-számot, a biztosítottak azonosítására szolgáló jelet, ennek bevezetéséhez tehát kormányzati támogatás is kell. Az egészségpolitika nyitott rá, hogy terjesszék ki a budapesti szakrendelőkre a betegmenedzselési programot. Takács Péter egészségügyi államtitkár leült az illetékes Kiss Ambrus főpolgármester-helyettessel, és meg is állapodtak. „Mindenki akarja, senki sem fúrja, a pénz is megvan rá, de az adminisztratív szinteken két éve nem tudtak áthatolni. Mintapéldája annak, hogyan üli meg a bürokrácia, egy rossz struktúra a legjobb gondolatot is” – mondta egyik forrásunk.
Az elmúlt két évben az energiák nagy részét az kötötte le, hogyan tudnák az állami bürokratikus akadályokat kikerülni. Végül a rendszert három kerületi szakrendelőben sikerült bevezetniük, a IX., a XV. és a XXII. kerületiben, és a következő napokban újabbak csatlakozhatnak hozzájuk. Összesen hét kerület, közülük hárommal, a XIV., a XI. és a XXIII. kerülettel már aláírták a szerződést.
Bár az állam igyekszik kialakítani egy belső kommunikációs csatornát, ez döcögősen megy, ezért gyakran az orvosok is azokat a telefonszámokat hívják, amelyeken a betegeik próbálnak időpontokhoz, vizsgálatokhoz jutni. Vagyis ők is órákon keresztül próbálkoznak hiába. Kivéve, ha valakinek évfolyamtársa, jó barátja, ismerőse az érintett doki, és ismeri a mobilszámát. Csakhogy ez olyan, mintha a MÁV csak akkor állítaná át a váltót, ha a váltókezelő ismeri és kedveli a mozdonyvezetőt. Valójában mindkettőn életek múlnak. A különbség csupán annyi, hogy az egészségügyben évek óta rengeteg ember külön-külön hal bele, ha nem kezdik meg időben és nem végzik szakszerűen a gyógyítást, egy vonatkatasztrófánál meg sokan egyszerre.
– A beteg ebből csak annyit észlel, hogy felhívja a betegútmenedzsere: „Kedves István, kérjük, kedden reggel 9.15-re fáradjon be a Semmelweis Egyetemre biopsziára” – érzékelteti Sinkó Eszter, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának egészségügyi közgazdásza. – A betegeknek esetmenedzsereik lesznek, akiknek egyetlen dolguk van: az ő útjukat egyengetni az egészségügy bonyolult rendszerén belül.
– Az általam ismert német és angol tapasztalatokat emelnénk át. Továbbra is a háziorvos tartja kezében az ellátást, de ha a következő szint kellően jól finanszírozott és érdekelt a gyógyításban, akkor nem akadályokat gördít a betegellátás elé, hanem a partnere lesz – mondja Rékassy Balázs, a program egyik szakértője.
Vagy inkább reméli, mert könnyen kiderülhet, hogy a sárkánynak még számos feje van.
4. fejezet – Mi történik, ha jön a betonfal? Az alulfinanszírozott egészségügy dilemmái
– Szerettük volna elérni, hogy legyen egy ellátási szabályzat, amely megmutatja, hány nap alatt kell megkezdődniük a kezeléseknek, és ha nem sikerül tartani az időpontokat, akkor azt az egészségbiztosító büntesse. Vagy a mi programunkból kevesebb pénz kerüljön az ellátóhelyhez, így ösztönözve azt a pontos munkára. Kerestük a szakmai kollégiumokat, a minisztérium tanácsadó szervezeteit, de nem sikerült együttműködni velük. Nem mertek – meséli Rékassy Balázs.
Felhívtuk hát a programban résztvevő kilencedik kerületi szakrendelőt, hogy megtudjuk, nekik mi a tapasztalatuk. Ha ugyanis most nem a betegnek, hanem a betegút-menedzsernek adnak későbbi időpontot a kórházak, akkor sokra nem mennek az egésszel.
– Feltérképezzük az utat, a beteg előtt haladunk, próbáljuk nyitogatni számára az ajtókat – mondja Radnai Zoltán, a Ferencvárosi Egészségügyi Szolgálat általános igazgató helyettese. – Elvileg minden kerületnek van egy kórháza, amelyhez a szakrendelő tartozik, és igyekszünk kialakítani egy kontingenst a helyi betegek számára. A Dél-Pesti Centrumkórházzal ez jól működik. A nehéz pont akkor jön el, amikor egy ajtót zárva találunk, mert a kórház már elhasználta a finanszírozott keretét, és onnantól a gyógyítás ráfizetésessé válik a számára – mondja Radnai Zoltán.
Ilyenkor az ajtó mögött betonfal van.
– A CT- és MR-várólistarövidítő program terén a kormány betartotta, amit ígért – összegzi a történeteket lapunknak Karácsony Gergely. – Mostanáig 15 ezer vizsgálatot finanszíroztunk ebből a programból. Összességében azonban
az 50 milliárdból csak 27 milliárd érkezett meg a fővároshoz és a kerületekhez, ennek nagy részét a kerületi járóbeteg-szakellátás fejlesztésére fordítottuk.
Az elmúlt 30 évben nem volt ilyen összehangolt nagy fejlesztés. Huszonhárommilliárd forinttal még lógnak, a Belügyminisztériumban ígéretet kaptam arra, hogy a maradékot is megkapják a kerületek – mondja a főpolgármester.
A főváros közben egészségügyi szűrőbuszokat biztosít a budapestieknek, ám ott is felvetődik a kérdés, mi történik a kiszűrtekkel? Nem fognak hónapokig bolyongani az egészségügyi rendszerben?
– Paradox a helyzet, mert ugyan ezek a főváros szűrőbuszai, de mi nem látjuk a leleteket, nem tudjuk az eredményeket. Az adatok egyenesen az egészségügyi felhőbe (EESZT) töltik fel. Ám, ha bejelentkeznek a szakrendelőinkben, az új programunk az ilyen helyzetekben is segít majd, és képzett szakemberek egyengetik a betegek útját – mondja Karácsony Gergely.
5. fejezet – A kétharmad az kétharmad. A szakrendelőket viszik, a probléma marad
A program jövője azért bizonytalan, mert ha a parlament a választások után az eddig önkormányzati kézben levő szakrendelőket is államosítja, nem marad olyan önkormányzati szereplő, amellyel egy onkológiai projektet le lehetne bonyolítani.
– Országos modell kidolgozásán dolgozunk – mondja Dózsa Csaba –, azt szeretnénk, ha példaértékű lehetne, amit Budapesten kipróbálunk. Most azokat a feszültséggócokat keressük, amelyek miatt a beteg gyógykezelésének kezdete hátrébb csúszik. Mert ha csak egyetlen ponton késik az egészségügy, az a teljes kezelést későbbre tolja ki – mondja az egészségpolitikai tanácsadó.
– Valóban politizálunk – mondja Karácsony Gergely –, mert a kormányzat azt tervezi, hogy államosítja a szakrendelőket, ezeket is elveszi az önkormányzatoktól, pedig a centralizáció eddig még mindig rosszabb minőséget hozott. A programmal jelezni szeretnénk, hogy fontosnak érezzük a fővárosiak egészségét, és hibás döntésnek tartanánk, ha az önkormányzatok elveszítenék a szakrendelőiket. Nem támogatjuk az újabb államosítást.
Pedig itt van a küszöbön. A választások után várhatóan meglépi a kormány.
Nyitókép: Karácsony Gergely főpolgármester beszél a Fővárosi Közgyűlés ülésén a Városházán 2022. október 26-án (fotó: MTI/Mónus Márton)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt
