Bevenni Brüsszelt aligha fogják – meddig jut az Orbán-féle „lázadók internacionáléja”?
Orbán Viktor és a francia Marine Le Pen is Giorgia Meloni olasz miniszterelnökkel hozná létre az euroszkeptikus-radikális pártokat összefogó nagy európai parlamenti frakciót. Egy ilyen csoport a második legnagyobb lehetne a jobbközép Néppárt után, s alapjaiban befolyásolná az EU működését. Létrejöttére mégis kevés az esély: noha Meloni odahaza éppen ilyen koalíció élén kormányoz, európai színtéren inkább középre húz. Brüsszeli utunkon azt is megtudtuk, az Európai Néppárt érdeklődéssel, de némi tartózkodással figyeli Magyar Péter felemelkedését, a Tisza Párt csatlakozását pedig elvben megvétózhatja a még mindig néppárti tag KDNP. Nagykép csata előtt.
Az előrejelzések szerint soha nem szereztek még annyi képviselői mandátumot az euroszkeptikus konzervatív, jobboldali és radikális jobboldali pártok, mint amennyit a jövő szombati európai parlamenti megmérettetésen fognak. A Válasz Online ezért három napon keresztül talpalt az esős Brüsszelben, hogy utánajárjon, vajon június 9-e után létrejön-e a „lázadók internacionáléja”? Azaz a Giorgia Meloni olasz miniszterelnök dominálta Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR), a tőle is jobbra álló francia Marine Le Pen által fémjelzett Identitás és Demokrácia (ID) frakció összefogása. Olyan csapat, amelyhez az Európai Néppártból való 2021-es távozása óta csoport nélkül árválkodó Fidesz is csatlakozhat. (A szabályok szerint egy frakció létrehozásához minimum hét, eltérő uniós tagállamból származó párt szükséges.)
A feladat első látásra pofonegyszerű. A jelenlegi becslések szerint az ECR tagpártjai (például a Meloni-féle Olasz Testvérek, a spanyol Vox, a Svéd Demokraták, a cseh ODS) 75, az ID-é (Le Pen Nemzeti Tömörülése, az osztrák FPÖ, a Salvini-féle olasz Liga, a belga-flamand Vlaams Belang) 69 mandátumra számíthatnak. Ha ehhez hozzáadjuk a várhatóan tíz mandátumot (vagy többet) szállító, most a pártonkívüliek csoportjában üldögélő Fideszt, máris 154 képviselői helynél tartunk. Miközben a 171 fős jobbközép Néppárt mögött második helyre befutónak jósolt szocialisták jelenlegi tudásunk szerint 142 helyet kapnának az új ciklustól 720 fős testületben. Az ECR és az ID között ideológiai különbségek nem áthidalhatatlanok, de nem is jelentéktelenek: előbbiek általában atlantisták, elítélik az Ukrajna elleni orosz agressziót, gazdaságpolitikájuk inkább liberális. Utóbbiak viszont általában Amerika-kritikusak, megértőbbek Oroszországgal és gazdaságpolitikájuk sokszor baloldali-etatista.
Fontos különbség az is, hogy míg az ECR-t elfogadja a többi párt az európai parlamentben, s pozíciókat kapnak, addig az ID páriának számít.
Mindennek azért van jelentősége, mert az Európai Parlament két szempontból is rendhagyó testület. Egyrészt a nemzeti parlamentektől eltérően nincs benne kormánypárt és nincs ellenzék. Eddig lényegében a centrumpártok (jobbközép, balközép, liberálisok) együttműködése határozta meg a törvényhozási munkát, de gyakoriak a pártcsaládokon átnyúló alkalmi koalíciók. Márpedig – szól a közbölcsesség –, ha az euroszkeptikus-radikális tábor összefogna, s netán még az EPP együttműködne a tőle, de néha még Dzsingisz kántól is jobbra álló lázadó frakcióval, alapjaiban módosulhatna az Európai Unió hatalmi dinamikája. Itt érhető tetten az Európai Parlament másik, nemzeti törvényhozásoktól eltérő jellegzetessége: önállóan nem kezdeményezhet és fogadhat el jogszabályokat, csak az Európai Bizottság által előterjesztett szövegeket tárgyalhatja. De azt is kizárólag egy harmadik szereplővel, a tagállamok szakminisztereit tömörítő Európai Unió Tanácsával közösen. (Ha az uniós törvényhozás rendszerét kétkamarás nemzetgyűlésként fogjuk fel, az Európai Parlament az alsó-, a Tanács a felsőház.) Nagy fegyver viszont az Európai Parlament kezében, hogy jóváhagyása nélkül nem léphet hivatalba sem az állam- és kormányfők javasolta bizottsági elnök, sem az Európai Bizottság.
Minden európai választásnak van egy alapsztorija és egy központi személye. Az idei voksolás Ukrajnáról és a jobboldal relatív erősödéséről szól. A kettő metszéspontjában pedig ott van Giorgia Meloni olasz miniszterelnök.
Ezt a tétet érzik Brüsszelben is, ahol a múlt hét egyhangú szürkeségét csak két dolog dobta föl. A nemsokára megrendezett helyi választások jellemzően rikító színű plakátjai és az uniós buborék (uniós tisztviselők, politikusok, diplomaták, lobbisták, újságírók) zsizsegése. Lapunk benyomásai szerint két nevet emlegetnek a legtöbbet ebben az igen különös bioszférában: Giorgia Meloniét és Marine Le Penét. Várhatóan mindketten magabiztosan nyerik hazájuk európai parlamenti választását, előbbi kormányzati, utóbbi ellenzéki pozícióból. Lényegében rajtuk áll, felhúzzák-e a nagy közös jobboldali sátrat, amely alá minden, a fennálló renddel elégedetlen erő befér. Vagy ahogy Orbán Viktor miniszterelnök a Le Point nevű francia hírmagazinnak adott minapi interjújában megfogalmazta, az „európai szuverenisták és jobboldal jövője két nő kezében van”.
A politikus jelezte azt is, a Fidesz szíve szerint a választások után az ECR-hez csatlakozna, de utóbbinak tisztáznia kell viszonyát mind az EPP-vel, mind Marine Le Pen pártjával. A megszólalás két szempontból is érdekes: egyrészt nyomokban sem tartalmazza Brüsszel „elfoglalását”. Inkább óvatosság jellemzi. Másfelől még mindig csak szándékként merül fel az ECR-hoz való csatlakozás, miközben Deutsch Tamás lassan egy évvel ezelőtt magabiztosan közölte Magyarország és a világ közvéleményével, hogy akár „már a választások előtt az Európai Konzervatívok és Reformisták pártcsaládjának és frakciójának tagjai leszünk”. Az összebútorozásra máig nem került sor. Pedig a Fideszben többen már azzal is megelégednének, ha a kormánypárt végre frakcióra (s ezzel bizottsági pozíciókra, felszólalási időre) tenne szert. De még ez is nehézkesnek tűnik. A Válasz Online-nak már korábban arra panaszkodott a brüsszeli Fidesz-frakció mellett dolgozó forrás, hogy Meloni emberei mindig mindent testvériesen megígérnek, de aztán nem történik semmi.
Ennek oka nem a legendás olasz könnyedség, inkább a kőkemény politikai realitás.
„Meloni tényleg királycsináló lesz, kezdi kinőni magát, s Olaszországot a súlyának megfelelő szintre hozza vissza” – magyarázza a Válasz Online-nak egy magasrangú brüsszeli magyar forrás. Nem zárja ki teljesen, hogy a választások után lesz valamilyen együttműködés a Fidesz és Meloni pártja között, de ahhoz számos akadályt kellene megugrani. Emberünk szerint most az olasz miniszterelnök olyannyira nem „harcostárs”, hogy az olasz diplomatákat (akárcsak az osztrákokat) külügyminisztériumuk utasította: a Tanács ülésein akkor sem szólalhatnak fel a magyar álláspont mellett, ha az egyébként egybevág a római kormány érdekeivel.
„Bár sokat beszél a nagy jobboldali szövetségről, Giorgia Meloninek nem érdeke sem Marine Le Pennel, sem Orbán Viktorral egy pártcsaládban ülni” – mondja a Válasz Online-nak Eric Maurice, a tekintélyes brüsszeli kutatóintézet, a European Policy Centre francia elemzője. Le Pen elsősorban a Meloni számára fontos francia és EPP-relációban okozna zavarokat, a Fidesz pedig szinte mindenkivel. Maurice hangsúlyozza: az olasz politikus már csak azért sem kér Le Penből, mert utóbbi várhatóan 30 feletti európai parlamenti helyet szerez. Megelőzné tehát a Fratelli d’Italia delegációját, azaz ő lenne a frakció vezető ereje. Márpedig ezt Meloni nem szeretné, hiszen a PiS meggyengülésével, a varsói kormányrúd elveszítésével egyértelműen ő vált az ECR politikai vezérévé.
hirdetés
A magyar kormánypárt már csak azért sem léphetne be az ECR-be, mert e lépés felrobbantaná a képviselőcsoportot. A kormányzó cseh ODS, a Svéd Demokraták máris jelezték: magyar csatlakozás esetén távoznak onnan. Rajtuk kívül a Finnek Pártja is szinte bizonyosan elhagyná az ECR-t. A jelenleg a finn kormánykoalíció részét alkotó párt nem felejtette el Finnország NATO-tagságának magyar késleltetését. Fideszhez való hozzáállásukat jól szemlélteti, hogy idén februárban a pártvezetés fél óra után leszedette európai parlamenti képviselőjük, Teuvo Hakkarainen tweetjét, amelyben a magyar kormánypártot ECR-tagságát támogatta. Majd közölték, nem indítják újra. (A politikus valóban lemaradt a konzervatív párt idei EP-listájáról.)
Amennyiben Meloni keblére ölelné a Fideszt, minimálisra csökkenne az esélye az Európai Néppárttal való akárcsak informális szövetségkötésnek is.
Manfred Weber EPP-frakcióvezető éppen most üzente meg, hogy nincs együttműködés a magyar miniszterelnökkel. Márpedig Meloni stratégiája éppen arra irányul, hogy az Európai Parlamentben a Néppárttal akár alkalmi koalíciókon keresztül befolyásolja a döntéshozatalt – ez egyes esetekben már az előző ciklus idején is működött. Például az európai uniós természet-helyreállítási jogszabályt az ECR politikusai néppárti és liberális képviselőkkel összefogva próbáltak átszabni. (Úgy gondolták ugyanis, hogy az intézkedések túlságosan nagy megterhelést jelentenek az európai gazdaságnak.) Meloni felmérte, hogy jobbszélre húzódás helyett az Európai Parlamentben középre kell húzni. Rómában hiába működik az ECR-EPP-ID koalíció (amelyben együtt kormányoznak az Olasz Testvérek a néhai Silvio Berlusconi Forza Italiájával és Salvini Ligájával), ez európai színtéren túl sok politikai kockázattal jár. Le Pen érzi, hogy Meloni húzódozik a politikai összeköltözéstől, ezért igyekszik kedveskedni neki. Kitette például a német szélsőjobboldali AfD szűrét az ID-frakcióból. Ennek egyik oka, hogy Maximilian Krah, a párt Budapesten év elején körbeudvarolt európai parlamenti listavezetőjének asszisztensét Kínának való kémkedés gyanújával hallgatták ki, és Kraht az oroszokkal való túl szoros kapcsolatok miatt is bírálták. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor Krah némi ábrándozással beszélt az SS tagjairól. Egy olasz lapnak adott interjújában ugyanis úgy fogalmazott: a háborús és emberiesség elleni bűnöket elkövető náci fegyveres testület nem minden tagja volt bűnöző.
Meloni barátságáért nem csak Le Pen, mások is versenyeznek. Ursula von der Leyen bizottsági elnök kijelentette: együtt tud működni Melonival, mivel az olasz kormányfő „támogatja Ukrajnát, Európa-párti és tiszteletben tartja a jogállamiságot”. A Von der Leyen–Meloni-padödő viszont felháborította az európai baloldalt. A szocialisták, a zöldek, a liberálisok máris jelezték: nem szavazzák meg az EPP-hez tartozó bizottsági elnök újabb ciklusát, amennyiben az ECR-ra támaszkodik. Ez nehéz helyzetbe hozza Von der Leyent, hiszen már öt évvel ezelőtt is mindössze kilencfős többség támogatta kinevezését az Európai Parlamentben, s jól tudja: a baloldali pártok legalább egy részének szavazata nélkül nincs esélye egy újabb ötéves ciklusra.
Újabb érv a Le Pen és vidéke áfésszel való összefogás ellen, hogy az veszélyeztetné egy olasz politikus európai csúcspozícióba való helyezését.
Minél nyilvánvalóbbá válik Ursula von der Leyen küszködése, hogy politikai többséget szervezzen új elnöki ciklusához, annál hangosabban suttogják Mario Draghi nevét. A technokrata politikus az Olasz Nemzeti Banknál, majd a Goldman Sachsnál dolgozott. 2011 és 2019 között az Európai Központi Bank elnöke volt, majd 2021-2022-ben az arrafelé gyakori szakértői kormány élén állt Itáliában. Habár életútja alapján ő az igazi globalista, akit minden patriótának utálni illik, sajtóhírek szerint a két politikus meglepően jó viszonyt alakított ki. Sokan még a mostani olasz kormányfő prudens gazdaságpolitikáját is Draghi hatásának tudják be – Meloni pedig nyilvánosan is dicsérte elődjét, például idén áprilisban. Igaz, megjegyezte azt is, korai lenne Draghival kapcsolatban európai tisztségekről beszélni; ugyanis a brüsszeli buborék legrosszabbul őrzött titka, hogy Emmanuel Macron nem is annyira a kulisszák mögött Draghiért lobbizik az Európai Bizottság elnöki székébe, s ehhez kötelékben repül az olasz csúcspozícióban érdekelt Giorgia Melonival. (Más forgatókönyv szerint Draghi az Európai Tanács élére kerülne.) Ezt az összejátszást lehetetlenítené el, ha Meloni összeállna a Macron legfőbb hazai ellenségének számító Le Pennel.
A dolgok jelenlegi állása szerint azonban az olasz kormányfő formális szövetségkötés nélkül is az európai politikai mező közepére navigálta magát. Ukrajna rendíthetetlen támogatásával, az olasz viszonyokhoz képest stabil kormányzásával, józan gazdaságpolitikájával elnyerte a tőle korábban magassarkús Mussoliniként rettegő európai elitek támogatását. Mint láttuk, kegyeit keresi Ursula von der Leyen éppúgy, mint Marine Le Pen. Másoktól eltérően megőrizte jó kapcsolatait Orbán Viktorral is, Meloni közvetítésének fontos szerepe volt abban, hogy februárban a magyar kormányfő végül megszavazta az Ukrajnának szánt 50 milliárdos segélycsomagot. Mindez napnál világosabbá teszi: még ha meg is valósulna Orbán Viktor nagy európai álma, a radikáljobb összefogás, akkor is olyan „háborúpártiakkal” állna össze, amilyen Meloni. Miközben a Fidesz hazai kampánya másról sem szól, mint Brüsszel bevételének fontosságáról a „háborúpártiak” megállítása érdekében…
Magyar szempontból a Fidesz jövője mellett a másik legérdekesebb kérdés a Tisza Párt hovatartozása. Magyar Péter többször kijelentette, hogy a választás után az Európai Néppárthoz szeretne csatlakozni. Megkerestük hát a jobbközép pártcsaládot, s arról érdeklődtünk, hogyan állnak a magyar politika új szereplőjéhez. Miután falakba ütköztünk, az EPP belső ügyeire rálátó német forrástól kértünk segítséget. Emberünk szerint a választás előtt már aligha tesz gesztust a Néppárt, de érdeklődéssel figyeli Magyar Péter berobbanását. Nyilvánvalóan szeretnének egy Fidesszel szemben álló magyarországi jobbközép orientációjú tagpártot. A választás után megtörténik majd a hivatalos a kapcsolatfelvétel, ám forrásunk szerint bármennyire is jól szerepel a Tisza Párt, a Néppárt vezetésében van némi aggodalom azzal kapcsolatban, mennyire lesz hosszútávú szereplője Magyar a hazai közéletnek. Legutóbb ugyanis Márki-Zay Péterhez fűztek nagy reményeket, de 2022 miniszterelnök-jelöltjének már rég nem az európai értelemben vett magyar konzervativizmus brüsszeli képviselete, sokkal inkább a hódmezővásárhelyi polgármesteri cím megtartása a problémahorizontja.
A Tisza Párt néppárti tagságában még lehetnek érdekes kanyarok, hiszen elválik egymástól a párt és a frakció. Előbbibe csak a legalább egy éve létező pártok nyerhetnek felvételt, azaz legkorábban jövő tavasszal kérvényezheti a Tisza Párt a belépést a pártcsaládba. Az európai parlamenti frakció már egyszerűbb eset, többségi szavazással fogadják be a jelentkezőket, ám van egy bökkenő: egy már tagsággal rendelkező párt vétójoggal rendelkezik az ugyanabból az országból belépni szándékozó alakulat felvétele során. Márpedig az EPP-nek és a frakciónak továbbra is tagja a KDNP (képviselője is van Hölvényi György személyében), amely így elvben meg is akadályozhatja a Tisza Párt felvételét. Forrásunk ezt azonban kevéssé tartja valószínűnek: ha az EPP s a legfontosabb tagpárt, a német CDU is szeretné a Tisza befogadását, amely ráadásul több képviselővel érkezik, aligha lesz vétóhelyzetben a KDNP – azzal ugyanis saját jövőjét kockáztatja. Amennyiben viszont a Fidesz koalíciós partnere nem állít akadályt, de maradna az EPP-ben, az a furcsa helyzet állhat elő, hogy egy levegőt kell majd szívnia a hazánkra hazai kampányállításuk szerint atomháborús pusztulást kívánó Tisza Párt képviselőivel.
Nyitókép: Orbán Viktor magyar és Giorgia Meloni olasz miniszterelnök az EU-tagországok állam- és kormányfőinek brüsszeli csúcstalálkozóján 2022. december 15-én (fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt
