Novák, Varga, Szentkirályi… Odadobott nők az eddigi legabszurdabb kampányban
A legek, a sosem látottak, a hihetetlenek kampánya közelít a végéhez – elképesztő fordulatokkal még az utolsó pillanatokban is. Ma visszaléptették Szentkirályi Alexandrát, ahogy azt Karácsony Gergely régen megjósolta. Keretes szerkezet látszik kibontakozni tehát: ez a furcsa időszak ugye Novák Katalin és Varga Judit „odadobásával” vette kezdetét… Megmondjuk, most mi lett volna az igazi fordulat, a legméltóbb kampányzárás. Vélemény.
Erre minden közhely kevés. Az összes „sosem látott”, „eddig nem tapasztalt” sem elég ahhoz, hogy leírjuk a kampányt, amelyet lassan zárni kellene most már, de a jóistennek sem akar lezárulni. Még az utolsó héten is számítani lehetett nagy fordulatra – kedd óta legalábbis folyamatosan jöttek a jelzések arról, hogy a Fidesz vissza fogja léptetni főpolgármester-jelöltjét. Nemcsak hozzánk futottak be ilyen hírek: más sajtótermékekhez, több párthoz, elemzőhöz is – Török Gábor is pedzegette a lehetőséget szerda este. Aztán ma reggel Szentkirályi Alexandra el is állt a jelöltségtől.
Ehhez a kampányidőszakhoz leginkább ilyen zárás passzol. Olyasmi, amit eddig, az elmúlt 34 évben még soha nem láttunk – a Fidesz közvetlenül a választás előtt márpedig sosem vált meg jelöltjétől, még a most visszatérni készülő Borkai Zsolt is maradhatott, nyerhetett öt éve Győrben.
Szentkirályit pedig még csak le sem filmezték jachton ikerlányokkal, lukas zokniban, Fekete Pákóra. Sőt. Végigvitte, amivel megbízták. Igaz, ez annyi volt csupán, hogy ismételgetnie kellett: Gyurcsány, Karácsony, Gyurcsány, háborúpárti, háborúpárti, Karácsony, Gyurcsány… A feladatot minden bizonnyal egy mesterséges intelligencia nélküli robot is képes lett volna teljesíteni, nem úgy, mint az elmúlt évtizedek legerősebb politikai vitáján való helytállást – azon nem is vett részt a jelöltasszony. Karácsony Gergely és Vitézy Dávid összecsapása ettől függetlenül is egy ilyen „soha” – legalábbis régen nem látott elem volt ebben a különleges, a kegyelmi üggyel váratlanul már februárban bedörrenő kampányban.
Magyar Péter feltűnése, pártátvétele és nagyobb hibák nélküli több hónapos politikai teljesítménye, országos tömegmozgató képessége szintén közhely már, akármi is lesz az eredmény vasárnap. Sok váratlan fejlemény köszönhető neki: eddig sosem látott, exfeleséget bevető kampányinterjú se lett volna nélküle, de a köztévés vita kikényszerítése is neki köszönhető, akárcsak az, hogy a Fidesznek módosítania kellett eredeti stratégiáján. A miniszterelnöknek kampánykörútra kellett indulnia, hosszú idő után hazai politikával kellett foglalkoznia, s kivételesen még a kampánytechnikájáról is beszélt – ami korábban sosem volt jellemző rá. Még a békemenet sem a megszokott helyszínen dübörgött. Alighanem ahhoz is van köze Magyarnak. Döntő szerepe van tehát abban, hogy
lett megint magyar közélet, politika. Lett tét, lett verseny. Hogy lesz-e még jövő héten és azután is, az a vasárnapi eredménytől nagyban függ, de hogy most volt néhány hónapig – az mindenképpen jó.
Jó az is, hogy idén legalább százezrek kaptak lehetőséget az orrbefogás nélküli szavazásra, a politikai mocsár bűze helyett olykor legfeljebb a bőség zavarával küzdve. Ilyen jó dolga például sosem volt annak a 12. kerületi budapestinek, aki legfeljebb unicummal öblögetve lenne hajlandó DK-jelöltre vagy DK-t akár nyomokban tartalmazó listára szavazni, s akkor is csupán azért, mert a Fideszből annyira elege van már. Most ehelyett esélyes jelöltekből, listákból választhat EP-től polgármesteren át helyi képviselőig – Fidesz- és DK-mentesen. Még főpolgármester-jelöltből is van választék, hiszen személyében Karácsony sem DK-s, s ha valaki rá húzza be az ikszet, attól még DK-val közös fővárosi listájára nem kell voksolnia.) Ennyire persze nem rózsás a helyzet városszerte és országosan, Szentkirályi péntek reggeli visszaléptetése pedig Budapesten is ront rajta az utolsó pillanatban.
hirdetés
Vitézy Dávid ugyanis – ha akarja, ha nem – egy szempillantás alatt a Fidesz jelöltjévé vált. Aki tehát amúgy lehetőséget adna a láthatóan elhivatott Vitézynek, nem szavazhat rá jó lelkiismerettel többé – már ha egyébként nem kér a NER-ből.
Márpedig arra, hogy az ember ne kérjen a NER-ből, soha nem volt még ennyi ok, mint most, e kampány zárultakor. Az már például tényleg a tizenvalahány évvel ezelőtti putyini Oroszországot idézte, amikor állami hatóságok és a nemzetbiztonság emberei rohanták le Karácsony Gergely munkatársait a kampány derekán, de nem, még csak nem is erre célzunk. Hanem arra a sosem látott mélységre, amelybe a Fidesz méltóztatott alászállni az elmúlt hetekben.
Elemzői gúnyánkba bújva mondhatnánk persze, hogy jól felépített és kivitelezett politikai stratégiát láthattunk a kormánypárt részéről, az „Orbán vagy halál!”-üzenet a jelek szerint a véghajrában kiváló mozgósító erőt kölcsönzött a Fidesz kampányának, hosszú hónapok bénultsága után vissza tudták venni a kezdeményezést… De nem mondjuk. Az a gúnya most inkább a fogason marad. Hiszen nem dicsérjük a bankrablót sem azért, mert egyébként profin nyitja a páncélszekrényt. A tömeggyilkost sem ajnározzuk, csak mert kétségkívül remekül céloz.
Amit most látunk, az sem más nagyon – igaz, „csupán” a szellem és az erkölcs mészárszéke. Ennyire még Rákosi Mátyás sem rugaszkodott el soha a valóságtól, mint mostani országvezetőnk. (Mielőtt nagyon kikérné ezt magának valamely érzékeny lélek az udvari hírharsonák valamelyikénél: a miniszterelnök természetesen nem echte gyilkos terrorista, amilyen Rákosi volt.) A szöveg mondjuk nagyrészt ugyanaz: békeharc, béketábor, a párttal, a néppel egy az utunk… Még a rusz medve mancsát is hasonlóképpen illik csókolgatni most, mint a nagy előd idején. Az ellenség most is az imperialista Nyugat, akárcsak egykoron. Rákosi azonban legalább nem szovjet cárbombával riogatta a magyarokat, miközben épp szerelmet vallott Sztálinnak. Hanem az imperialisták támadásával. Abban akkor legalább volt valami logika. Most meg így hangzik az üzenet: ha nem Orbánra szavazol, magyar, lebombáznak téged atommal az oroszok – de ezért nem őket, hanem az amerikaiakat, Sorost és a magyar „baloldalt” kell utálnod. Drága Putyin elvtárs csak azért fog lebombázni, mert rákényszerítették őt a gonosz amcsik meg a Brüsszel!
Nincs ebben semmi túlzás, félreinterpretálás: tessék csak megnézni a szombathelyi Fidesz szórólapját! Amelytől nemhogy nem határolódott el a helyi fideszes, de büszkén ismételte meg a Facebookon – olyan „kultúfideszesek” lájkjait bezsebelve, amilyen L. Simon László. Az Origo eközben csonkolt ukrán embereket mutogat azzal, hogy lám, ezt teszi a háború – elfelejtve hozzátenni, hogy ki is teszi ezt ott. (Igen, éppen az, akinek a nevét háborúügyben Orbán sem volt képes kiejteni a száján a békemeneten.) A köztévé meg hirosimai képekkel hergel, s európai néppárti politikusokat mutat be „Európa mészárosaiként”.
Mondhatják erre sokan, hogy ez nem is új, Orbán és a propaganda mindig ezt csinálja. Nos, nem egészen. Ez most tényleg új „minőség”. Olyan persze volt már sokszor, hogy Orbán sorsdöntő választásként állította be az éppen aktuálisat, ahol kvázi a nemzethalál a tét, amelytől kizárólag ő tudja megvédeni a hazát – igen, ez volt a „narratíva” legutóbb, 2022-ben is. Mégis más volt a szint. Érdemes megnézni az akkori választás előtti békemeneten tartott beszédét, és összehasonlítani a mostanival.
Egyetlen magyar sem kerülhet az ukrán üllő és az orosz pöröly közé, se katonát, se fegyvert nem küldünk, a baloldal magyar katonát küldene a frontvonalba, nem hagyjuk, hogy célponttá tegyék Magyarországot – ezek voltak már akkor is. Csakhogy akkor, még ha hazugság volt is, hogy bárki szeretett volna magyar katonákat küldeni meghalni, azért mégiscsak ott voltak Márki-Zay Péter nagyon rossz mondatai hivatkozási alapnak. És ami sokkal fontosabb: akkor parlamenti választás volt, akkor a főhatalomról döntöttünk. A parlamenti többségről – amely katonát tud küldeni vagy éppen nem küld, ha nem akar.
„Ha megnyerjük, akkor béke, biztonság és nyugalom lesz Magyarországon” – ígérte Orbán Viktor 2022. március 15-én. Megnyerték. Most vasárnap pedig nem az országgyűlés összetételéről szavazunk, az marad, ahogy azóta van. Magyar katonákat tehát kizárólag Orbán Viktor tud küldeni a továbbiakban is. Mit jelent akkor ép ésszel vizslatva a fő üzenet, hogy ha nem a Fidesz nyer, ráadásul Európa legnagyobb arányú győzelmét aratva, akkor jön az atom és magyar katona fekszik majd donbaszi tömegsírban? Ezek szerint Orbán fenyeget, hogy ha nem rá szavazunk, elküld majd minket meghalni Ukrajnába? Nyilván nem ez a megfejtés. A megfejtés az, hogy ezek az üzenetek ép ésszel felfoghatatlanok.
Őrültségek, de ettől még persze van bennük rendszer. Gombafelhővel riogatni, az emberek legmélyebb félelmeire és tudatlanságára rájátszani rendkívül hatásos. Főleg, hogy bőven van mire – a magyarok 53 százaléka például egyetlen jelenlegi magyar európai parlamenti képviselőt sem képes megnevezni. Tippelhetünk, honfitársaink többsége mennyire van tehát tisztában a brüsszeli döntési jogkörökkel, azzal mondjuk, hogy Magyarországot a Tanácsban továbbra is Orbán Viktor fogja képviselni, jövő héten is, meg előreláthatólag 2026-ig legalább. Ha más nyerné az EP-választást, akkor is. Az Európai Parlament, amelybe most képviselőket küldünk, ráadásul nem dönt háborúról és békéről. Ja, és egyébként eddig is rekordszámú fideszes volt benne. Ugyanaz a Deutsch Tamás, aki a listájukat vezeti most. Hát ha csak az kell a háború megállításához, hogy sok fideszes legyen az EP-ben, hogyhogy még mindig tart a háború? No War!-rivall mindenesetre Orbán Viktor, efféle csipcsup kérdésekkel nem bíbelődve. Nem is kell neki: népe úgy tükörfordítja békeharci kiáltását, hogy „Nem a háborúra!”. Milyen szép üzenet! Hát persze, ki akarna háborút? Csakhogy háború, az éppen van, mégpedig azért, mert Vlagyimir Vlagyimirovics több mint két éve elkezdte és folytatja azóta is. Amíg halad előre, nem is fog megállni tárgyalgatni – ugyan miért tenné? Aki tehát békét akar és tárgyalóasztalt, annak látnia kell: annak feltétele, hogy előbb hátrálásra bírják az orosz agresszort. A senki ne segítsen az ukránoknak gondolatán nyugvó orbáni No War!-jelszó pontos fordítása tehát az, hogy: „Éljen Putyin!”
S ha ezt tömegek nem látják is, Vitézy Dávid egészen biztosan tisztában van fentiekkel. Ő ezért, mivel Szentkirályit leszedte a Fidesz, nehéz helyzetbe került.
Győzelmi esélyhez jutott, viszont azt a lehetőséget elvesztette, hogy valaha lemoshassa magáról: ennek a rendszernek az embere ő is.
Hacsak vissza nem lép. Ő is.
Az lett volna az igazi fordulat! A legméltóbb kampányzárás. Bár ennek már nincs esélye.
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt
