A jövő tényleg elkezdődött – győzött, de húsz éve nem roppant ekkorát a Fidesz
Egy három hónapja még a porondon sem levő pártnak sikerült, ami tizennégy év alatt az óbaloldalnak, a Jobbik-féle jobboldali kihívóknak vagy a Momentumnak nem: lőtávon belül kerülni a hatalomhoz. Helyzetértékelő publicisztika a 2024-es kettős választás másnapján.
Miközben a Fidesz megnyerte sorban az ötödik honi európai parlamenti választást, százalékosan soha nem szerepelt ennyire rosszul; a 2004-es, eddigi leggyengébb eredményét (47,4 százalék) alulmúlva szerzett 44,6 százalékot. Abszolút számokban elsőre nem látszik a baj: Orbán Viktor pártja 2 015 152 szavazatot kapott vasárnap. A kétmilliós szám impozáns választói tömeg, csakhogy a Fidesz 2018-as országgyűlési listás számaihoz képest 600 ezerrel, a 2022-esehez képest 800 ezerrel kevesebb. Olyan voksoláson, ahol a kampány intenzitása, tétje semmivel sem volt alacsonyabban, mint a parlamentin. Sokkal alacsonyabb részvétel mellett a Fidesz 2019-es eredménye (1 824 220 szavazat) 52 százalékra volt elég, most az ennél jóval több 45 százalékra se. Pedig a kettős választás úgy lett kitalálva, hogy az EP-n hagyományosan passzív kistelepülések szavazóit is ráhordják a kormánypárti listára. Mindeközben Magyar Péter és a Tisza Párt három hónap építkezéssel, országos szervezet, telefonközpontok, szavazói listák, óriásplakátok és milliárdos kampányköltések nélkül szerzett 29,6 százalékot: 1 341 252 voksot. Úgy ráadásul, hogy nemcsak a Fidesz, hanem a teljes ellenzéki térfél ellenérdekelt volt a sikerében.
Sorjáznak a „lehetetlen” dolgok: a fővárosi listás szavazáson a Fidesz 227 ezer, a Tisza 216 ezer szavazatot kapott. Két százalékponton (!) belüli a különbség. Az örök fideszes Debrecenben a polgármester-jelöltek versenyét fölényesen nyerte a kormánypárti Papp László, de ugyanott ez EP-listákra leadott szavazatokban mindössze 2 729 darab szavazat a különbség a Fidesz és a Tisza között.
Az új pártnak sikerült, ami tizennégy év alatt az óbaloldalnak, a Jobbik-féle jobboldali kihívóknak vagy a Momentumnak nem: lőtávon belül kerülni a hatalomhoz.
Közben a Magyar Péteren kívüli ellenzék kiütéssel felérő pofont kapott az EP-választáson. Gyurcsány Ferencék közös listája egy számjegyű, a vasárnap éjjeli sajtótájékoztatón temetői hangulat volt. Az LMP, a Jobbik és a Momentum mától lényegében nem létezik. Egyedül a Mi Hazánk ünnepelhet: a legtöbb intézet a bejutás határára mérte, miközben közel 7 százalékkal bőven átlépte küszöböt. Toroczkai Lászlón kívül viszont minden pártelnök elképesztően nagy bajban van.
Míg az EP-meccs végére Magyar Péter lett a kihívó, az önkormányzati választáson (leszámítva a fővárosi listát) szinte nem látszott, hiszen nem is indult. Ott a régi ellenzék ment hadba. A végeredmény rég látott felfordulás: az 50 legnagyobb népességű város közül a Fidesz tudott fordítani Budapest I. kerületében, Miskolcon, Egerben, Salgótarjánban, Baján és Gyöngyösön. Ellenzéki serpenyőbe került viszont Budapest XII. kerület (ráadásul itt a kutyapárti Kovács Gergely nyert – ilyet se láttunk még), Győr, Szolnok, Nagykanizsa, Mosonmagyaróvár, Pápa, Hajdúböszörmény és Orosháza. Zuglóban Hadházy Ákos emberének sikerült leváltania az óbaloldal emblematikus alakját, Horváth Csabát úgy, hogy a kerület közben ellenzéki maradt. Bőven lesz mit elemezni azon, mi történt a települések mélyén, de az biztos, hogy a választók pártszínezettől függetlenül megbüntették a rosszul teljesítő városvezetőket, és még a híres Kubatov-listák és mozgósítási akciók sem jelentettek garanciát a túlélésre.
Orbán Viktor mindent megtett, hogy győzelmi beszédében erőt mutasson, azonban azt még a józanabb Fidesz-szimpatizánsok is láthatják, hogy a Momentum EP-kiesésének ünnepeltetése sovány ovációforrás. Csőstül jönnek a személyi problémák: a hatalmi tömb az év elején elvesztette Novák Katalint és Varga Juditot, most a kampány végén beáldozták Szentkirályi Alexandrát. Csák János hétfő reggel váratlanul lemondott. A zuhanyhíradók szerint Gulyás Gergely széke inog. Németh Szilárdot a csepeli, Kocsis Mátét a józsefvárosi, Lázár Jánost a hódmezővásárhelyi bukta miatt vehetik elő. Nagy kérdés az is, mi történik az egész kegyelmi botrányt katalizáló Balog Zoltánnal a cikkünk megjelenésének napjára hirdetett Dunamelléki Református Egyházkerületi Közgyűlésen.
Ne használjunk gyengébb szavakat: tényleg földindulás van a magyar belpolitikában.
Akkora, amekkorát nem láttak előre a közvélemény-kutatók sem.
Voltak azért jelek. Múlt szerdán, amikor Győrben véget ért a Magyar Péter-féle két hónapos országos választási turné, egy résztvevő ezt a fotót készítette a kisalföldi megyeszékhelyen. A helyi sajtó azt írta, ekkora politikai rendezvény helyben még nem volt, megtelt a Dunakapu tér. Azt, hogy „váratlanul nagy tömeg volt”, majdnem az összes állomáson leírták. Rekordszámú vidéki résztvevő, rekordokat döntő lájkbajnokság. Ám sok évnyi represszív hatalomgyakorlás után kétesélyesnek tűnt, mindez szavazatra váltható-e. A válasz vasárnap kiderült: igen. Ilyen gyors felemelkedést még nem láttunk a magyar politikában. A példátlan előretörésben nyilvánvalóan benne van az ellenzéki választók kiábrándulása a pártjaikból a 2022-es negyedik kétharmadot összehozó választás után, illetve a kegyelmi botrány nyomán kialakult politikai vákuum: volt „momentum”, volt tömeg (a februári Hősök terei tüntetés), volt becsatornázható indulat, csak alkalmas politikai szereplő nem látszott kezdetben, aki képes reményt adni a sok szempontból reménytelen helyzetben.
Van persze néhány óvatosságra intő tény. Az Orbán Viktor-féle tömb úgy kapott egy arányos, listás választáson 44,6 százalékot, hogy közben a rendszert kata-tüntetések, rezsinövekedés, Európa-rekorder infláció, rég látott életszínvonal-csökkenés és a Fidesz központi arcait (köztük a köztársasági elnököt) elégető botrányok rázták meg. Átlagos kormányzat ennek a felébe is belebukott volna, az Orbán-szisztéma viszont győzni tudott. Továbbra is ijesztő fölényben levő hatalmi gépezete, erőforrásai, drasztikus és minden létező csatornán sulykolt üzenetei segítették ebben.
Óriási kérdés, hogy mit lép most a miniszterelnök. A szokásos reflex eddig minden krízisnél és támadásnál a – február óta különösen rosszul hangzó – „meghosszabbítjuk Bicskéig” volt. De lehetséges ez most? Nem lehet már erősebbet mondani, mint hogy „Orbán vagy halál”. Nincs már hova fokozni az atomháborús fenyegetéseket.
A 2024-es Fidesz-üzenetek teljesen elrugaszkodtak a valóságtól, és a legzsigeribb rettegést célozták meg. Ennél már a Fidesz sem fog tudni erősebb tétet, témát adni a magyar közbeszédnek. A konszolidáció nagyjából kizárt.
Vagy lehet egy másik út, amit egyelőre nem látunk. Orbán Viktor azért van hatalomban másfél évtizede, mert híres valóságérzékelése, a kollektív népi reflexek használata rendre átlendítette a bajokon. Erről írtuk két éve, hogy „amíg képességei birtokában van, győzni fog”. Kérdés, van-e még képessége kiutat találni a zsákutcából. Mert amit most kifelé győzelemként ünnepel, valójában az. Zsákutca.
Magabiztos többségben, 56 százaléknyian vannak azok, akik ilyen durva sulykolás mellett sem ijedtek meg az atomvillanás rémétől, amelyet arra az esetre helyezett kilátásba a kormánypárt, ha a Fidesz esetleg nem Európa legnagyobb arányú győzelmével nyer (nem azzal nyert). Ez önmagában is jó hír: végre valami, ami jót mutat az ország lelkiállapotáról. Az eredmény egyúttal aláhúzza: a politikai verseny, amely alig néhány hónapja indult újra Magyarországon, folytatódni fog. Ezért volt ennek a választásnak nagyon, tényleg nagyon komoly tétje. Ahogy nem egészen két hete megfogalmaztuk: ha ilyen körülmények között is 50 százalék fölött lett volna a Fidesz, az a leválthatatlanságát mutatta volna. „Ha viszont épp csak megugorja a 40 százalékot (…) akkor Orbán Viktor 2006 ősze óta először elszámolta magát. És akkor a jövő tényleg elkezdődött” – írtuk.
Nos: elkezdődött.
Hogy mit hoz az a bizonyos jövő, azt persze nem tudhatjuk, most mindenesetre leginkább Karácsony Gergely vakarhatja a fejét. Még akkor is, ha a Fidesz a fővárosban egyébként példátlan módon gyengült meg. Ez már a választás előtt látszott amúgy: most először fordult elő, hogy
a kétharmados hatalompárt tényleges jelöltjét álruhában, civilnek maszkírozva próbálták becsempészni a Városházára,
noha egyébként Vitézy Dávid várospolitikusként személyében alkalmas volt Karácsony Gergely megszorongatására. Mégis úgy ítélték meg, hogy Fidesz-logóval a fővárosban ma már nyerni nem lehet, ezért inkább a választók átverésével próbálkoztak (mellesleg közben pártjuk újabb női politikusát is megalázó szerepre degradálva).
A példátlanul szoros eredmény viszont Karácsony Gergelyt is elgondolkodtathatja: hivatalban lévő városvezetőként ennél sokkal egyértelműbb győzelmet kellett volna hoznia. A budapesti választók meglepően nagy része látta úgy, hogy üzenetei nem a városlakók számára lényeges kérdésekről szólnak, eredményeit nem mutatta fel meggyőzően, és hagyta, hogy a leginkább immár visszataszító erővel bíró Demokratikus Koalíció rátelepedjen. Ha a Fidesz Vitézy-trükkje netán a szavazatok újraszámolása után is elbukik, és Karácsonynak – éppen csak – sikerül megtartania főpolgármesteri székét, ilyen közgyűlési összetétellel aligha lesz egyszerű dolga: Magyar Péter pártja és a Fidesz–KDNP is 10-10 mandátumot hozott össze, a DK–MSZP–Párbeszéd trió 7 mandátumot szerzett, a Vitézy-lista és a Kutyapárt pedig egyaránt hármat. Hogy ezzel a közgyűléssel hogyan lehet irányítani a fővárost, nem tudhatjuk.
Egyet viszont biztosan tudunk: a magyar politikai verseny nem csupán szalmalángszerűen, néhány hónapra villant fel most. A magyar belpolitikát érdemes és izgalmas lesz követni a következő hónapokban, az előttünk álló években is.
Ezt pedig már nagyon régen nem mondhattuk el róla.
Nyitókép: Válasz Online/Vörös Szabolcs
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt
