Álom marad Brüsszel bevétele – halvány reménysugárba kapaszkodhat Orbán Viktor
Ismételten bebizonyosodott, hogy stratégiai hiba volt a Néppárttal való szakítás: a Fidesz egykori pártcsaládja magabiztosan szerezte meg az első helyet a vasárnapi európai parlamenti választáson. A néppárti frakcióban ismét lesz magyar erő, nem is súlytalan: a Tiszának több képviselője lesz ott, mint a francia Republikánusoknak, a svéd, a finn vagy a horvát kormánypártnak. Noha a választás két legnagyobb nyertese a francia Marine Le Pen és az olasz Giorgia Meloni, továbbra sem tűnik valószínűnek, hogy Orbán Viktorral összefogva megalkotják az Európai Parlament második legnagyobb frakcióját. Ehhez ugyanis az olasznak el kellene ismernie a francia vezető szerepét, miközben Le Pen pártja könnyen kormányra kerülhet egy előrehozott választáson. A nagy széljobb sátorban a Fidesznek ráadásul meg kellene fognia az Úz-völgyi katonatemető kerítését szaggató román kezeket is. Körkép csata után.
Nyugat-Európában áradt, Közép-Európában visszahúzódott az uniós renddel szembenálló pártok folyója. Így is összefoglalhatjuk a vasárnapi európai parlamenti választást, s e ténynek komoly befolyása lesz az EU elkövetkező öt évére. Franciaországban Marine Le Pen jobboldali radikális Nemzeti Tömörülése (RN) 31 százalékot szerezve soha nem látott magasságba került, tizenhét százalékot vert Emmanuel Macron államfő centrista pártjára. Az első sokkot követte a második: az elnök egy órával urnazárás után bejelentette a Nemzetgyűlés feloszlatását, s előrehozott választást; a két fordulót június 30-án és július 7-én tartják. Reális lehetőségnek tűnik, hogy az EU egyik magállamában kormányra kerül a radikális jobb. Igaz, ennek súlyát csökkentené, hogy Macron még 2027-ig hatalmon marad, azaz győzelem esetén Le Penéknek társbérletben kell kormányoznia az államfővel.
Földindulás történt Németországban is, ahol a szélsőjobboldali AfD a második helyen futott be 16 százalékkal, megelőzve ezzel Olaf Scholz kancellár mindössze 14 százalékkal szerénykedő szociáldemokratáit. (A radikális párt öt százalékot javított 2019-es eredményéhez képest.) Első helyen azonban a CDU végzett 30 százalékkal, így Berlinben kisebb a felfordulás, mint Párizsban. Ezzel szemben Lengyelországban a kormányzó jobbközép PO ugyan csak egy százalékkal, de többet szerzett a Jarosław Kaczyński-féle nemzeti-konzervatív PiS-nél, 37-36 lett a meccs végeredménye. (2014 óta először fordult elő, hogy egy választáson nem a PiS kapta a legtöbb szavazatot.) Szlovákiában szintén második hellyel kellett megelégednie a nemrég merénylet áldozatává vált Robert Ficónak. EU-kritikus Smer pártja 25 százalékot szerzett a liberális Progresszív Szlovákia 28 százalékával szemben. Végül Magyarországon a Fidesz jelentősen gyengült 2019-es eredményéhez képest (52 százalékról 45-re), új szereplőként pedig 30 százalékkal berobbant a Tisza. Utóbbit tárt karokkal várja a jobbközép-kereszténydemokrata pártokat tömörítő Európai Néppárt, amely perben-haragban vált el Orbán Viktoréktól, s amelynek a magyaristák várható csatlakozása komoly erősödést jelent. A Tisza hét mandátummal nagyobb súlyt képvisel majd a Néppártban, mint a francia jobbközép Republikánusok, a horvát, a finn vagy a svéd kormánypárt, s éppen annyit, mint a szintén hatalmon lévő görög Új Demokrácia. Ennek azért van jelentősége, mert az Európai Néppárton belül a nemzeti delegációk mérete alapján osztják el a parlamenti pozíciókat.
A választás másik nagy sztorija tehát, hogy az Európai Néppárt nemcsak megőrizte, de bővíti is csapatát.
A legfrissebb számítások szerint 186 mandátummal rendelkezik majd a 720 fős testületben, azaz nemcsak a legnagyobb frakció marad, mint 1999 óta mindig, de tízzel még növelte is képviselői számát. Finnországtól Németországon át Bulgáriáig összesen tizenkét tagállamban végzett első helyen az Európai Néppárt, végleg zárójelbe téve a 2021-es szakítás idején tett magabiztos fideszes jóslatokat, amelyek szerint a Néppárt balra tolódása miatt elveszíti az európai polgárok bizalmát és ők majd tömegesen keresnek oltalmat a jobboldali radikális, rendszerellenes (más olvasatban szuverenista) pártoknál. Amint azt előrejeleztük, némileg erősödtek az Európai Parlament jobbközép, balközép és liberális pártok alkotta kormányzó koalíciójától jobbra eső formációk, ám a csodálatos forradalom érdeklődés hiányában ismét elmaradt.
A Giorgia Meloni olasz kormányfő által dominált Európai Konzervatívok és Reformisták jelenlegi tudásunk alapján 73 mandátumra számíthatnak (néggyel többre, mint 2019 után), a Le Pen-féle Identitás és Demokrácia pedig 58-ra (itt kilenc mandátumos a növekedés). Ez nem elég ahhoz, hogy a szociáldemokrata gyengülést (mínusz négy képviselői hely) és a liberális bezuhanást (mínusz 23 mandátum) ellensúlyozzák, s domináns új hatalmi központot hozzanak létre. A jobbközép–balközép–liberális koalíció a választás után is 400 fővel rendelkezik, bőven megvan tehát a többség. Ennek azért van jelentősége, mert az Európai Parlament választja meg az Európai Bizottság elnökét, s a néppárti Ursula von der Leyen kezét-lábát töri, hogy 2019-hez hasonlóan a középpártokból szervezzen maga mögé többséget.
Persze sokan tennének botot a küllők közé. Erről is szólt Orbán Viktor miniszterelnök tegnapi köztelevíziós interjúja, ahol arról beszélt: ha a Konzervatívok és Reformisták, valamint az Identitás és Demokrácia megegyeznek egymással, a jelenleg pártcsalád nélkül tengődő Fidesz EP-képviselőivel kiegészülve az Európai Parlament második legnagyobb politikai ereje lehetnének. Azaz nemcsak a bizottsági elnök megválasztásában lenne döntő szavuk, az egész uniós jogalkotást befolyásolhatnák az elkövetkező öt évben. Ugyanakkor Orbán Viktor, tőle szokatlanul, némi bizonytalanságról is tanúbizonyságot tett, amennyiben hozzátette: azt nem tudja még, mennyi esélye van egy ilyen szövetségnek, nyáron kiderül.
Amint azt a választás előtt jeleztük, igény bizonyosan lenne egy nagy EU-kritikus politikai sátor összefércelésére.
Marine Le Pen többször nyilvánosan táncra kérte Giorgia Melonit, s javasolta erőik egyesítését. Az olasz kormányfő a választás egyik legnagyobb nyertese, hiszen magabiztosan nyert hatalmi pozícióból. (Franciaország és Németország példáján láttuk, ez mennyire nem magától értetődő.) Az Olasz Testvérek majd’ 29 százalékot szereztek, megelőzve a dobogó második fokára 24 százalékkal felállt balközép Demokrata Pártot. Míg Meloninak a korábbi ciklusban 10, az újban már 24 képviselője lesz. Ezzel a Konzervatívok háziversenyében megelőzte a lengyel PiS-t, amelynek meg kellett elégednie húsz mandátummal, öttel kevesebbel a 2019-ben szerzettnél.
Minden adott tehát Európa két erős asszonya, Le Pen és Meloni összefogásához, s ha nem is Brüsszel, de legalábbis az Európai Parlament elfoglalásához? A helyzet ennél bonyolultabb. Meloni eddig ugyanis süketnek tettette magát Marine Le Pen és Orbán Viktor felhívásaira, stratégiáján a sikeres választás után sem változtatott. Erre jó oka van, ugyanis hatalma és Olaszország befolyásának növeléséhez a következő ciklusban szüksége van a megerősödött Európai Néppártra, amely nélkül gyakorlatilag lehetetlen jogszabályokat elfogadni az Európai Parlamentben. Márpedig a Néppárt számára egy Le Pennel, s különösen Orbán Viktorral való összebútorozás hadüzenetet jelentene. A lázadók internacionáléjának összehozása nemcsak külső, hanem belső okok miatt is nehézkes. A jellemzően atlantista, oroszellenes, piacpárti Konzervatívok svéd, cseh, finn tagpártja már jelezte: amennyiben a Fidesz jön, ők a távozás hímes mezejére lépnek. A Finnek Pártja például nemes egyszerűséggel „hányingerkeltőnek” nevezte a Fidesz Ukrajna-politikáját.
Újabb töréspont lehet a 15 százalékot szerzett román radikális jobboldali AUR ügye is; a nagyrománok többször kifejezték a konzervatív frakcióba való belépési szándékukat, s ez tudhatóan nem lenne Meloni ellenére.
Azért azt jó lenne hinni, hogy a szuverenizmus nem írja felül az alapvető magyar nemzeti érdekeket.
Igaz, a Fidesz kiegyezett a korábban élesen magyarellenes szlovák Smerrel is, de talán legalább az Úz-völgyi katonatemető kerítését szaggató román kezeket nem fogja meg. (Georghe Simion AUR-elnök az egyik mozgatója volt az első világháborúban elesett magyar katonák végső nyughelyéül szolgáló sírkert elleni nacionalista akcióknak.) Lázár János legalábbis nemrég azt nyilatkozta az AUR kapcsán: aki az erdélyi magyarok ellensége, az Magyarország ellensége.
A nagy jobboldali frakció előtt tornyosul még egy egóakadály is. Amennyiben Meloni közös frakciót hozna létre Le Pennel, átengedné neki a vezető szerepet. A francia politikus pártja ugyanis harminc mandátumot szerzett, azaz rögtön ő dirigálhatna a közös házban. Jelenleg tehát az tűnik a valószínűbbnek, hogy némi mozgás ellenére megmarad a Konzervatívok és az Identitás külön frakciója. Sőt, lehet, hogy még tőlük jobbra is lesz egy csoport, tovább törve a Néppártól jobbra álló erők amúgy sem acélos egységét. Toroczkai László Mi Hazánk-elnök a választások után bejelentette: az Identitásból különféle botrányok miatt (némi nácirelativizálás, még radikális jobboldali mércével mérve is túl szoros orosz és kínai kapcsolatok) Le Pen kezdeményezésére kizárt német AfD-vel és többek között a bolgár testvérpárttal hoznának létre új frakciót. Toroczkai azonban beleütközhet a matematikába: egy új frakció létrehozásához legalább 27 mandátum kell minimum hét országból, s egyelőre nem látni, miképpen jöhetne ez össze.
A francia előrehozott választás azonban alaposan megkavarta a kártyákat. Eddig ugyanis a harmadik legnagyobb EU-tagállamot vezető Giorgia Meloni a hatalmon lévők magabiztosságával nézhetett a pálya széléről kiabáló Le Penre. Most azonban reális esély nyílik a hatalom megragadása, s a miniszterelnöki szék megszerzésére. Noha azt egy győzelem esetén nem a 2027-es elnökválasztásra összpontosító Le Pen, hanem pártja ifjú elnöke, a mindössze 28 éves Jordan Bardella töltené be, máris más lenne a francia radikális nagyasszony megítélése. Még Meloni számára is.
Joggal vetődik fel a kérdés: vajon Macron megzavarodott, hogy az európai parlamenti siker után felkínálja az ország kormányrúdját is a jelenleg legnépszerűbb francia pártnak? A valóság persze bonyolultabb. Macron jó ideje küszködik, mert nincs többsége a Nemzetgyűlésben. Azzal kalkulál, mindenki számára váratlan választás huszárvágásával a maga javára fordíthatja szorult helyzetét. Eddig ugyanis, bár egyre kisebb hatékonysággal, de működött a „republikánus front”: az egyéni kerületekben a mérsékelt szavazók a választás második fordulójában a lepenista jelölttel szemben álló jobbközép, balközép vagy centrista indulóra voksoltak. Az államfő úgy számol: a protestszavazásként értelmezhető európai parlamenti megmérettetésen ugyan az emberek masszívan támogatták a Nemzeti Tömörülést, de visszarettennek attól, hogy a kormányrudat a kezébe adják. Ha pedig mégis megkapják a felhatalmazást, az sem feltétlenül rossz Macronnak. A rekordmagas államadóssággal, gazdasági bajokkal, migrációs feszültségekkel küszködő ország kormányzása bizonyosan nehéz lesz a korábban legfeljebb középvárosokat irányító radikális pártnak. Egy ilyen helyzetben Macron szinte ellenzéki pozícióból politizálhatna, előkészítve a terepet egy centrista jelöltnek a 2027-es elnökválasztásra, amikor ő már nem indulhat újra. A cinikus számítás szerint addigra a Nemzeti Tömörülés leharcolhatja magát annyira, hogy nem lesz képes az államfői pozíció megszerzésére.
A hazai kavarással azonban Macron uniós szinten meggyengítette magát: két nappal az első forduló előtt, június 28-án döntenek az európai uniós állam- és kormányfők az EU legfontosabb vezető pozícióiról. Így arról is, kit javasolnak az Európai Bizottság elnökének, kit terjesztenek majd az Európai Parlament elé. Márpedig ha akkor a felmérések szerint Le Penék nyerésre állnak, Macron szava jóval kisebb súllyal esik latba. Mindenki a múlt emberének, félig-meddig béna kacsának tartja majd.
Nyitókép: Orbán Viktor miniszterelnök és Marine Le Pen, a francia ellenzéki Nemzeti Tömörülés párt vezetője tárgyalásuk előtt az európai konzervatív pártvezetők találkozóján Madridban 2022. január 29-én (fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt
