Kiknek köszönhetjük Szoboszlaiék remeklését? A nagy válogatott-totó

Radványi Benedek

| 2024.06.14. | sztori

Van, aki a magyar fociba ölt pénzek helyességét látja abban, hogy labdarúgó-válogatottunk zsinórban harmadszorra készülhet Európa-bajnokságra, más viszont csak legyint: külföldön pallérozódott és honosított játékosoknak köszönhető a siker. Adódik hát a kérdés: a magyar utánpótlásképzés erejét vagy éppen éles szemű menedzserek munkáját érdemes dicsérnünk az Eb-szereplésért veretlenül megvívott selejtezősorozat után? A válaszért végigelemeztük a 26 fős keretet, de cikkünkből például az is kiderül, hogy kivel húzattak meg egy üveg pálinkát a társai a nemzeti csapatba kerülésekor.

Szoboszlai Dominik és Varga Barnabás már 15 évesen külföldön edzettek, Dibusz Dénes és Fiola Attila csak hazai klubban játszottak, Willi Orbán és Callum Styles viszont sosem fociztak magyar csapatban.

Miközben a hazai utánpótlásműhelyeknek többnyire van miből gazdálkodniuk és ma már 19 futballakadémia várja az élvonalbeli pályafutást célul kitűző gyerekeket, egyértelmű: egy korai külföldre szerződés nyomán az eltérő képzési rendszer, mentális közeg és iram megváltoztatja, vagy legalábbis kiteljesíti ifjú focistáink játékát. Így aztán aki már kamaszkorában külföldön edzett, azt bajos lenne kizárólag „a mi nevelésünk” címkével a kirakatba tenni, ugyanakkor egy kisiskolás gyerek legelső edzőinek szerepét sem hanyagolhatjuk el. Ez többeknél a saját édesapjukat jelentette, de a sokszor lesajnált és a felnőttek között temérdek idegenlégióst alkalmazó felcsúti Puskás Akadémia is büszkélkedhet két, túlnyomórészt ott nevelkedő Eb-kerettag játékossal.

Akkor tehát a magyar fociba öntött temérdek pénz, vagy inkább szemfüles külföldi menedzserek érték el, hogy ismét Eb-re készülhet a magyar csapat? Hogy erre pontos választ kapjunk, posztonként elemeztük végig Marco Rossi szövetségi kapitány 26 fős gárdáját, méghozzá úgy, mintha egy meghosszabbított totószelvényt töltenénk ki, és minden szereplőnél döntenünk kellene: 1-es, azaz hazai (túlnyomórészt magyar edzők neveltje), 2-es, vagyis „vendég” (honosított vagy jelentős ideig külföldön pallérozódó), netán X, tehát döntetlen – hiszen néhányakat nem lehetett egyértelműen ide vagy oda sorolni. Jöjjön tehát a nagy válogatott-totó, amibe azért a kissé száraz felsorolás fellazításaként egy-két érdekességet is beszúrunk a játékosokkal kapcsolatban!

*

A kapusok terén eléggé lejt a „hazai pálya”: ahogy a pécsi nevelésű, 2014 óta a Ferencvárosban szereplő Dibusz Dénes, valamint a pont a Fradi akadémiáján kezdő, azóta hat magyar csapatot megjárt, ma a friss a kupagyőztes Paksban védő Szappanos Péter sem játszott még külföldi egyesületben. Eddig tehát két sima 1-es. Gulácsi Péter esetében árnyaltabb a kép: 13 éves korától nevelkedett a Sándor Károly Labdarúgó Akadémián, majd 17 évesen igazolt a Liverpool csapatába. Később Salzburgba, majd 2015-ben pedig Lipcsébe került, a német csapattal az idei Bajnokok Ligája-negyeddöntőben a Real Madridot szorongatták meg – úgy, hogy térdsérülés  és hosszú kényszerpihenő után tért vissza, aminek kapcsán állította: „Úgy nézett ki a combom, mint a felkarom, sokszor azt hittem, innen nincs visszaút.”

Gulácsi tehát idehaza kapta meg az alapokat, fiatalkora végén került külföldre, de annak hatása messze nem elhanyagolható, így meg is van az első döntetlenünk, amivel képzeletbeli totószelvényünk eleje így fest: 1, 1, X.  (Kis színesítésként érdemes megjegyezni, hogy míg Marco Rossi titkolja, kit nevezett ki elsőszámú kapusnak, azt már korábban elárulta, miért Szappanos a harmadik: „Sportszakmai teljesítményén túl fontos tagja volt a közösségnek, hatalmas szerepe volt a csapategység kialakításában.” Pedig a pályán mindössze két percet kapott egy 2022 novemberi barátságos meccs hosszabbításában, ám az öltözőben ő keveri a zenéket.)

Ha a keret hét hátvédjét abc-sorrendben soroljuk, rögtön jön egy újabb X: a pályafutását Sopronban kezdő, majd az MTK-nál is megforduló Balogh Botond Gulácsihoz hasonlóan 17 évesen (2019-ben) került ki, az olasz Serie A-ban szereplő Parma igazolta le. Azóta is ott játszik, bár már a másodosztályban, és sokszor csak a kispadra ültetik le. Botka Endre viszont sima 1-es, a Magyar Futball Akadémia növendéke, ahonnan egyenes útja vezetett annak felnőttcsapatáig, tehát a Honvédig, majd 2017-ben a Fradiba szerződött. Dárdai Márton viszont ugyanilyen könnyen kapja meg az első 2-esünket, hiszen amikor ő 2002-ben Berlinben megszületett, már több mint négy éve a Herthánál játszott édesapja, Dárdai Pál, s a család azóta is ott él. A későbbi edző és sikerkapitány középső fia is a Herthában nevelkedett, ma már oszlopos tagja a fővárosi csapatnak.

Kettős állampolgárként a németeket is választhatta volna, pláne, hogy utánpótlás-válogatottként náluk szerepelt, a 2019-es U17-es Eb-n ő volt a német csapatkapitány.

Aztán szűk öt évre rá, idén januárban bejelentette, hogy felnőtt szinten Magyarországot képviselné (úgy fogalmazott, egyáltalán nem volt könnyű döntés), s azóta három meccsen 203 percet játszott a mieinkkel.

A 34 éves Fiola Attila vele szemben már 4460 percnél jár (no és egyetlen, de annál felejthetetlenebb gólnál az előző Eb franciák elleni csoportmeccséről). Ő a Paks utánpótlásában nevelkedett, majd rövid ideig Felcsúton szerepelt, 2016 óta pedig Fehérváron játszik. Lang Ádám Veszprémben kezdett, majd Győrbe, aztán ő is a Videotonhoz került, hogy a 2016-os Eb-n mutatott játéka nyomán Franciaországba igazoljon. Később Kolozsvárt is megjárta, 2019 óta pedig Cipruson játszik az Omonia Nicosiánál. Ám mivel csak 24 évesen igazolt külföldre, Fiolához hasonlóan neki is az 1-es és a honi edzők dicsérete jár.

hirdetés

Willi Orbán esetében viszont kétség sem férhet a 2-es, „vendég” megjelöléshez, még ha gyakran nyaralt is Oroszlányban. Magyar édesapja ugyanis ideköltözött, amikor az ezredfordulón elvált feleségétől, aki viszont lengyel származású, gyermekük pedig 1992-ben Németországban született. Dárdai Mártonhoz hasonlóan játszott a német utánpótlás-válogatottban, majd – minden jel szerint – várta, hogy a nagyok közé is behívják. A Marco Rossi előtti magyar szövetségi kapitányok hiába keresték, 2017-ben még úgy nyilatkozott, hogy lipcsei csapattársa, Gulácsi Péter is rákérdezett nála, de jelezte: „Dönteni továbbra sem tudtam” (mert a lengyeleket is választhatta volna). 2018 nyarán aztán sikerült, hálásak is lehetünk érte, hogy nem várt tovább a német meghívóra, ahogy klubjában, úgy a válogatottban is védelmünk stabil oszlopa, s emellett hat gólt is szerzett. Az pedig igencsak figyelmes tőle, hogy a nemzeti, majd klubja mezén is saját kérésére ékezettel íratta vezetéknevét.

Szalai Attila maradt még a védők közül, aki bár Göd, Vác, majd Budapesten a Vasas kötelékében a Kubala Akadémia növendéke is volt, már 14 évesen elvitte az osztrák Rapid Wien. Öt évre rá két idényt Mezőkövesden töltött, de aztán Ciprus és Törökország érintésével a német Hoffeinheimben, majd idén Freiburgban (illetve annak kispadján) kötött ki. Nála tehát – nem elvéve hazai edzői érdemét – a korai külföldre igazolás miatt 2-esre teszünk, amivel totószelvényünk hátsó alakzata így néz ki: X, 1, 2, 1, 1, 2, 2 – a mérleg nyelve tehát itt pont középre mutat.

A középpályások között is vegyes a kép. A legegyszerűbb eset a BVSC-ben kezdő és az MTK-ig jutó Kata Mihályé és a Felcsútról induló és ma is ott játszó Nagy Zsolté. Szintén 1-est írhatunk Bolla Bendegúz és Kleinheisler László neve mellé: mindketten hosszú fehérvári évekkel a lábukban, 21 évesen hagyták el hazánkat (Bolla ma a svájci Servette, Kleinheisler a horvát Hajduk Split játékosa).

Egy picivel jobban remeg a kezünk Schäfer András esetében, aki Szombathelyen megjárta az édesapja által alapított Grundball PFC-t és az Illés Akadémiát, majd az MTK-t is. 19 évesen elvitte az olasz élvonalban szereplő Genoa, hogy egy évre rá kölcsönadják a felvidéki DAC-nak, 2022 óta pedig a német Union Berlin játékosa. „Az akadémiákon szerzett tapasztalatok nélkül biztosan nem jutottam volna el odáig, hogy huszonkét esztendősen Európa-bajnokságon játszhatok” – nyilatkozta korábban Schäfer, aki a három éve a németek kapujába fejelt gólján túl a válogatottban például arról is nevezetes, hogy nehezen veszít az edzőtábori kártyázások során.

Nagy Ádám esetében viszont már X-re teszünk, és nem csak azért, mert 16 évesen egy angol és spanyol gyerekeknek létrehozott és fenntartott akadémiára, a spanyolországi, majd Portugáliába költöző VSI-be került. És nem is csak azért, mert bár 18 évesen szerződtette a Ferencváros, három évre rá Bolognába szerződött, s ma is Olaszországban, jelenleg a Speziában játszik. Nagy Ádám esetében kiemelendő, hogy 12 évesen majdnem véget ért a pályafutása, mert akkori edzői a Vasasnál nem ismerték fel a tehetségét, nem bíztak benne, hirtelen a kispadra sem ültették le, mert úgy látták, egy keményebb középpályással jobb eredményt fognak elérni.

„A magyar utánpótlásban már 12 évesen is sorozatosan meccseket kell nyerni, nem pedig felépíteni egy játékost. Az edzők pedig azt gondolták, velem nem fog menni” – mondta az esetről az érintett, aki aztán futsallozni is elkezdett, de kisgyerekkori edzői visszatérítették a nagypályára, majd segítettek neki az említett külföldi akadémiára költözésben. Itt tehetnénk egy jókora kitérőt, feltéve a nagy kérdést: vajon hány hasonló tehetség kallódott már el idehaza az eredményorientált rendszerben? Röviden viszont csak az egyik, szakemberrel folytatott háttérbeszélgetésünkből idézünk egy mondatot:

„Ma már egyre jobban találjuk meg az ügyesebb játékosokat, de a képzés minősége nem elég jó és sokszor eltűnnek a tehetséges gyerekeink.”

Megjegyzendő: azt, hogy az utánpótlásképzés rendszerén még lenne mit csiszolni, a szakemberek mellett egy közelmúltban megjelent, az akadémiák tehetséggondozó tevékenységét elemző könyv is alátámasztja. Néhány hete pedig, a hagyományos felcsúti U17-es utánpótlástorna után (ahol a Puskás Akadémia és a Honvéd mellett például a Real Madrid és a Juventus is szerepelt) Orbán Viktor miniszterelnök arról beszélt, hogy minden évben szűkül a távolság a magyar és a külföldi utánpótláscsapatok között, de azért még sok tennivaló van.  

Sőt, amikor a honi labdarúgó-szövetség (MLSZ) elnöke, Csányi Sándor a 2022-es évet értékelte, azon túl, hogy összegezte: a tao-program bevezetése óta már 453 milliárd forintnyi társasági adót használtak fel a labdarúgásban, kijelentette azt is, hogy az utánpótlásba áramló pénz még nem hasznosul megfelelően. „Szeretnénk elérni, hogy a kiválasztás szervezettebb, a kiemelt akadémiák munkája hatékonyabb legyen” – mondta az üzletember, az egy évvel későbbi közgyűlésen pedig hangsúlyozta: jelenleg a legnagyobb hiány a jó utánpótlásedzők számában van, ezért a szövetség továbbra is nagy erőket fordít a képzési program fejlesztésére, megújítására.”

Visszatérve a kerethez és a középpályához, három olyan név maradt még, akiknél ránézésre kiosztható a 2-es osztályzat. A Vajdaságban született, nagymamája miatt magyar állampolgársággal is rendelkező Kerkez Milos ma az angliai Bournemouth játékosa, de 15 és 17 éves kora között játszott Győrben is. „Szerbia sohasem keresett meg, Magyarország viszont már tizenöt éves koromban” – ügyesen lecsapott tehát rá az MLSZ, aztán 2023 őszén, a kilencedik felnőtt válogatott meccsén (Szerbia-Magyarország 1-2) úgy kellett pályára lépnie, hogy a hazai szurkolók az Instagramon üzentek neki, többek között így: „Azért jöttél, hogy a hazád ellen játssz? Szerb nő szült téged, söpredék.” Tegyük hozzá: a szerbekre jellemző mentalitás és erő látszik is a játékstílusán, de ügyesen nyilatkozik magyarul.

Magyar nagymamája Callum Stylesnak is van, aki ráadásul gyakran várta húslevessel, de ennél erősebb magyar kötődése nincs az angol Sunderland játékosának. „Mindegy, melyik országból hívnak, a lényeg, hogy elérjem a nemzetközi szintet” – mondta 2021-ben, s végül őt is az MLSZ és Marco Rossi győzte meg. Aztán a második válogatott meccse után a csapattársak is, bár ők egészen másról: „Odanyomtak a kezembe egy vizes flakont – legalábbis azt mondták, víz van benne. Nagyon szomjas voltam, meghúztam, de a »víz« szétégette a torkomat. A srácok meg persze csak nevettek. Ekkor tudtam meg, mi az a pálinka.” Kiderült az is, hogy otthon a Duolingón tanul magyarul, bizonyára a pálinka szó nem az első leckék között szerepel a programban…

Nego Loic számára hosszabbra nyúlt az ismerkedés, mivel a francia Le Havre játékosa korábban röviden Újpesten, majd nyolc éven át Fehérváron játszott. De más magyar kötődése nincs, ezzel ő az egyetlen, minden értelemben honosított focista a jelenlegi keretben. 2010-ben még a franciák U19-es csapatával lett Európa-bajnok, 2019-ben tett magyar állampolgársági esküt, nemrég pedig nevetve vallotta be: „Halálom napjáig várhattam volna a francia csapatra.” Hozzátette: most egy olyan országot képvisel, amely szívélyesen fogadta és sokat adott neki, nem bánt meg semmit.

Még azt sem, hogy a 2020 novemberében, három válogatott meccsel a tarsolyában az Izland elleni Eb-pótselejtezőn edzőcipőben ült a Puskás Aréna kispadján, mivel nem számított rá, hogy be fog állni. A 84. percben aztán pályára küldték. „Sietve átöltöztem, és bemelegítés nélkül álltam be. Azt sem tudtam, milyen pozícióba megyek, csak azt mondogattam magamnak, hogy mindent bele kell adni.” Négy percre rá meg is szerezte az egyenlítő gólunkat, ami után megcsókolta a címert a mezén (újabb négy perc elteltével pedig jött a kijutást érő Szoboszlai-bomba). A három honosított játékos révén három 2-essel zárjuk a középpályások listáját, a korábban begyűjtött öt 1-es és egy X mellett.

A támadók között epizódszereplőnek számító Csoboth Kevin (Újpest FC) és Horváth Krisztofer (Kecskeméti TE) is „ikszes”. Előbbi pécsi nevelés, de 16-tól 21 éves koráig a portugál Benficánál játszott, utóbbi pedig Hévízen és Zalaegerszegen kezdett, aztán 17 és 19 éves kora között az olasz SPAL-nál, majd Torinóban szerepelt. Horváth egyébként öt évvel azután igazolt külföldre, hogy 13 éves kisfiúként nyirokmirigyrákot diagnosztizáltak nála (négy hónap elteltével már újra játszhatott, de félévente kontrollvizsgálatokra kell járjon).

Gazdag Dánielnek 18 éves korában volt egy súlyos betegsége, ő két beavatkozás után térhetett vissza. A pályafutását Nyíregyházán kezdő, aztán a Honvédnál folytató csatár 25 évesen igazolt az észak-amerikai bajnokságban (MLS) szereplő Philadelphia Unionhoz, ahol már négy éve termeli a gólokat. Hozzá hasonlóan 1-es írunk a szegedi születésű Ádám Martin neve mellé is, aki 2022-ig idehaza játszott, de 27 évesen az Ulszan Hyundaihoz igazolt. Az Eb után, mielőtt visszautazik Dél-Koreába, különös szerep várhat rá, ugyanis miután Marco Rossi megfogadta, hogy ha a válogatott továbbjut a csoportból, körbetekeri a Balatont, Szoboszlai Dominik kijelentette: „Akkor viszont mindenki megy”. Erre Ádám Martin úgy reagált: „Én azt tudom megígérni, hogy a hidratációt intézem mindenkinek tekerés közben”.

Sallai Rolandnak (és edzőinek) jár még az 1-es, diósgyőri és siófoki évei után került Felcsútra, Nagy Zsolt mellett a keret másik tagja, aki huzamosabb ideig a Puskás Akadémia neveltje volt. 19 évesen aztán ő is külföldre került, előbb Palermóba, aztán Ciprusra, 2018 nyarától pedig a német élvonalbeli Freiburg játékosa, többnyire kezdőként. Varga Barnabást a Ferencváros kevés magyar játékosai egyikeként tartjuk számon, de az ő nevéhez csak X-et írunk, mivel a válogatottban többnyire kezdőként szereplő csatárunk a szombathelyi junior évei után 15 évesen Ausztriába került, s több klubot megjárva csak 9 évre rá jött haza.

Egyvalaki van még hátra. Bizonyára tudják, ki ő, és talán azt is, hogy hozzá X-et húzunk. Igen, Szoboszlai Dominik.

Igaz, miként Varga esetében, úgy nála sem nagyon lőnénk mellé egy 2-essel: mindketten 15 évesen szerződtek külföldre. Szoboszlai is Ausztriába ment, az édesapja által alapított Főnix-Gold Akadémiában eltöltött esztendők és egyéves MTK-s (Sándor Károly Akadémia) kitérő után. A tavaly nyáron a Liverpoolhoz szerződött kiválóságnál azért is vegyes a kép, mert első külföldi idényében még az MTK játékosa is volt: hétfőtől csütörtökig Salzburgban, pénteken pedig a kék-fehérek akadémiáján edzett, a hétvégi bajnokikon pedig az MTK valamelyik utánpótláscsapatát erősítette. Miközben a kék-fehérek a büszkeségeik között tartják számon – és amiatt az egy szezon miatt is kerestek rajta temérdek pénzt –, Szoboszlai egy korábbi interjúban felelevenítette, hogy mivel az idő nagy részét nem náluk töltötte, többnyire csak egy-egy félidőt játszatták, leszámítva, ha sorsdöntő találkozó volt. „Nehezen emésztettem meg, miként lehet az, hogy miközben agyba-főbe dicsérnek, csak csereként jutok szóhoz. (…) Miután [a DVSC elleni U16-os bajnoki döntőn] rúgtam egy négyest és eldőlt a meccs, lecseréltek a 79. percben.”

Már ez az eset is sokat elmond az akadémiákat övező nehézségekről, valamint a magyar és magyar edzők közötti – e helyen részletesebben nem tárgyalandó – feszültségekről. Eredeti témánkhoz visszakanyarodva leszögezendő még, hogy miközben társai, úgy Szoboszlai tehetségének kimunkálásában is vitathatatlan érdemei vannak a hazai szakembereknek, klasszisunk egyértelműsítette, érett játéka a salzburgi éveknek köszönhető: „Maximálisan tudatos futballra neveltek.” Vagyis az adottságai megvoltak ahhoz, hogy remek sportolóvá érhessen, de pusztán a magyar közeg nem tudta volna ezt kihozni belőle.

A támadók esetében három 1-es és négy X az eredmény, összességében pedig a 26-os keretet nézve tizenhárom 1-es („hazai”), hét X (döntetlen) és hat 2-es („vendég”) áll a listánkon. Tehát

a keret több mint fele túlnyomórészt a magyar utánpótlásképzés munkáját dicséri, ám a magas szint eléréséhez kellett sokak korai külföldi tapasztalatszerzése és néhány honosított játékos is.

Ráadásul némileg árnyaltabb a kép, ha kivesszük azokat, akikre várhatóan csekély szerep hárul majd az Eb-n: ha pusztán olyan játékosokkal számolunk, akik a két múlt heti felkészülési meccsen legalább egy félidőnyi időt a pályán tölthettek, akkor már csak kilenc 1-esünk és négy X-ünk van, miközben megmaradt mind a hat 2-es.

Végezetül még két dolog: egyrészt, bár így is hosszúra nyúlt a körkép, lehetne tovább mélyíteni még számos további szempont vizsgálatával, de teljesen objektív végeredményt akkor sem kapnánk a kérdésben. Másrészt pedig, bár nem csekély számú „kettesünk” van, akik helyében talán szívesen látnánk hasonlóan teljesítő „egyeseket” vagy „ikszeseket”, ez jelenleg nem reális, viszont bízhatunk a futball előző Eb-ken mutatott nemzetegyesítő erejében. Pláne, ha az Ádám Martinnál taglalt módon a Balaton körbetekerésére is lesz oka (az) egyeseknek – meg persze a többieknek is.

Nyitókép: Szoboszlai Dominik és Gulácsi Péter a németországi labdarúgó Európa-bajnokságon részt vevő magyar válogatott tagjai a csapat nyilvános edzésén a bajorországi Weiler-Simmerbergben 2024. június 12-én (fotó: dpa/Tom Weller)

Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt