Az utolsó keszthelyi baba mítosza – kórházak miatt veszített városokat a Fidesz
Az önkormányzati választáson a Fidesz több olyan középvárost is elveszített, amelynek az elmúlt években válságba került a kórháza. A Válasz Online Keszthelytől Orosházáig, Mosonmagyaróvártól Pápáig mutatja be, az egészségügy krízise hogyan vált fő kampánytémává ott, ahol a kórház nem pusztán gyógyító hely, de a helyi identitásnak is fontos része.
– Magas labda volt ez nekünk – emlékszik vissza Tóth Gergely, Keszthely megválasztott polgármestere arra, amikor a kórházuk honlapján meglátta a hírt városuk szülészetének megszüntetéséről. A helyiek nem fogadták jól a kommunikációnak ezt a nyers, rideg formáját. Az ellenzék fáklyás felvonulást hirdetett, amire váratlanul sokan mentek el. Azért váratlanul, mert a város többszörösen is „fideszes” térség. A kormányfő veje, Tiborcz István a jachtkikötőktől a vízparti szállodákig számos ingatlant vásárolt a helyiek által a Balaton fővárosának tartott helység központjában. Kormánypárti az országgyűlési képviselőjük és a város jelenlegi, a júniusi választáson vesztes polgármestere is. Manninger Jenő városvezető nem egy az ismeretlen kisvárosi polgármesterek közül: az országos politikában is neve van, korábban húsz évig a Fidesz országgyűlési képviselője volt.
– Jött a hír, hogy Nagy Bálint országgyűlési képviselő fontos telefonra készül – eleveníti fel Tóth Gergely lapunknak, hogyan alakult tovább a szülészet bezárásának története. A Fidesz helyi vezetői valóban bekapcsolták a szirénát, és latba vetették politikai befolyásukat. A képviselőjük telefonált, az önkormányzat pedig villámgyorsan 15 millió forintot utalt át a kórház számlájára, és szolgálati lakást biztosított, hogy megoldódjon a szülész- és nőgyógyászhiány. Idén május ötödikén valóban újraindult a szülészet tizenöt ággyal, így csak néhány hétig kellett Zalaegerszegre, Nagykanizsára, Ajkára és Kaposvárra menni a keszthelyi kismamáknak.
A várost a Fidesz így is elveszítette, és nem csak Keszthellyel történt ez így: a Népszava által 2019-ben megszellőztetett kórházbezárási listán található városok közül jó néhány járt hasonlóan. Sok a közös pont az ellenzék által behúzott középvárosokkal, Pápától Keszthelyig, Orosházától Mosonmagyaróvárig. Pedig a kormánypárt felmérte a 2019-ben kiszivárgott elképzelésekben rejlő politikai kockázatokat, és tervei nagy részét nem valósította meg. Az események azért valahogy mégis az akkor kijelölt irány felé mutatnak.
– Mosonmagyaróvárról jöttek? Miért? Ott is van kórház! – nem egyszer hallották ezt, vagy ehhez hasonló mondatot a győri kórházban az óváriak. Annak a nyugat-magyarországi városnak a lakói, amelynek polgármesteri székét a Fidesz 14 év után veszítette el június 9-én. Tavaly márciusban a nyugati határszélen fekvő közel 40 ezres városban is hasonló események történtek, mint Keszthelyen, de azért nem teljesen, mert ott hétvégénként szűnt meg – egy ideig – a gyerekügyelet és a szülészet.
Elsőre nem hallatszik túl drámainak, ha hétvégére bezár egy kórházi osztály. A gyakorlat az volt, hogy pénteken sorban álltak a mentőautók a város központjában levő, szépen felújított épület udvarán, bepakolták a frissen szült nőket és a kisbabákat, hogy Győrbe szállítsák őket. Mindenki átérezhette: friss császármetszéssel és egy néhány órás újszülöttel zötykölődni a forgalmas M1-es autópályán egy mentőautóban aligha tartozik a leggyengédebb bánásmód kategóriájába. Ahogy az sem, ha a kismamáknak és kispapáknak azon kell stresszelniük, melyik napon indul majd meg a szülés: győrin (hétvégén) vagy óvárin (a hét elején).
A kormány mentségére legyen szólva: nem így tervezték. Három hatás adódott össze:
- a kabinet titkosított egészségügyi reformja,
- a „postcovid” és az
- egészségügyi munkaerőhiány. A középvárosokat azért érintette ez különösen érzékenyen, mert az utolsó 2012-es egészségügyi reformnak még ők voltak a nyertesei. Most úgy érezhették, azt vették el tőlük, amit 12 évvel ezelőtt megkaptak.
A kabinet 2012-ben államosította az önkormányzati kórházakat, és nekifogott az egészségügy átalakításának. Az önkormányzatoktól való elvételre racionális okot azóta sem könnyű találni, de a kisvárosi kórházak átalakítására igen.
Az egykor 10,5 milliós országban a lakosságszám már a 9,6 milliót sem éri el. Közben olyan jelentős változás történt a gyógyítási technológiában, amely lerövidítette a kórházban töltött átlagos időt. A korábbi nagy műtéti sebek helyett ma már általános a „lyuksebészet”, amivel nem kell két hétig a kórházi ágyat nyomni. Az egészségügyi matek nem túl bonyolult: ha kevesebb beteg kevesebb napot tölt az ispotályokban, akkor sok ágy marad üresen.
Mégis nehéz volt elfogadni az ebből következő döntést, mert számos kisváros elveszítette a sebészetét, szülészetét. A szomszédos közepes városok – történetünk szereplői közül például Mosonmagyaróvár, Orosháza, Ajka – intézményeit uniós forrásból felújították, új műtőblokkokat, szárnyakat kaptak, és hangsúlyt fektettek a sürgősségi ellátás és a mentőszolgálat fejlesztésére. Az egy évtizede már jól bejáratott rendszer lényege, hogy a városi kórházakban minden egyszerű bajt helyben tudnak orvosolni, viszont a komolyabb betegségben szenvedőket tovább kellett küldeniük a megyei centrumba, hogy ott speciálisan képzett orvosok láthassák el őket. Csakhogy mára ez a rendszer is fenntarthatatlanná vált.
Ahol megroppant, ott tüntettek, élőláncot alkottak, aláírásokat gyűjtöttek a kórházukért. És: fideszes polgármestereket buktattak.
Pedig a városvezetőnek semmi köze a kórházhoz. Legalábbis elvileg.
A második okként a „postcovidot” neveztük meg. A kormány 2020-ban a tervezett műtéteket törölte, hosszú hónapokig lényegében csak sürgősségi és járványellátás folyt. Orosházán több tragédia is történt, orvosok haltak bele a fertőzésbe. Az idős doktorokra különösen veszélyes volt a vírus, ezért őket nyugdíjba küldték. A fiatalok elszivárogtak. Nem tömegesen, de jó néhányan. Egy fővárosi nagy kórházban egy-két ember kiesése nem okoz akkora gondot, de egy kis helyen az osztály léte múlhat egy-egy hiányzó szakemberen, mert nem tudják kiállítani az ügyeletet. Onnantól háromféle megoldás kínálkozik: teljesen bezárnak, mint átmenetileg Keszthelyen, csak hétvégére csuknak be, mint Mosonmagyaróváron, Orosházán és még több helyen, és ott a harmadik: fáklyát fognak és utcára mennek a helyi ellenzék hívására.
A Fidesz azonnal váltott, amikor nagypolitikai kérdéssé vált az addig unalmas kis helyi „szakmázásnak” tűnő helyzet.
Csakhogy elkéstek. A helyi politikában a megosztott ellenzék legnagyobb baja, hogy évek óta képtelen közös témát találni, a kórházért viszont az élőláncban egymás kezét foghatja a helyi mérsékelt jobboldali ellenzék és a baloldal. Mosonmagyaróváron a mozgalom élére Szabó Miklós, a Mosonmagyaróvári Polgári Kerekasztal politikusa állt. Szabó 2010-ig a Magyar Demokrata Fórum (MDF) színeiben politizált, 2006 és 2010 között már vezette a várost. Most a Momentum, az MSZP, az MMM és az LMP-Zöldek is támogatták. 2010-ben a térség országgyűlési képviselője, Nagy István későbbi agrárminiszter ütötte ki a polgármester-választáson. A városnak ma is ő a legbefolyásosabb embere, de miniszterré választása óta Árvay István jogászé a polgármesteri cím. Múlt vasárnap a várost soha nem látott mértékben sikerült mozgósítani. A polgármester az urnazárás után abban bízott, hogy ez a Fidesz sikerét jelzi majd. Tévedett. Testületi többsége ugyan nincs Szabó Miklósnak, de a várost visszavette a Fidesztől. Végig a kórház ügyére építve a kampányát.
– Seszták Miklós Kisvárdára, Tállai Miklós Mezőkövesdre vitt stadiont, mi a kórházunkat szeretnénk – idézi fel lapunknak, hogyan érvelt a polgármesterjelöltek vitáján.
Nem csak a Fidesz észlelte késve, mi történik a városban: a DK helyi elnökét például arra utasították, a Jobbik jelöltjét támogassa, ő viszont Szabót látta esélyesnek, és inkább a pártból is kilépett, hogy mellé állhasson. „Narancsvidék” ez is, ezért is jelzésértékű volt, hogy a hivatalosan 34 ezer lakosú városban tízezer aláírást tudtak gyűjteni a kórházukért.
A polgármesterjelölti vitán Szabó Miklós felvetette, hogy a polgármester nem ment el a tüntetésre, amit a kórházért tartottak, pedig ez sokat nyomott volna a latban, és nem jelent meg a Magyar Orvosi Kamara vitáján sem, ahol a színpadra kiállított üres székekkel jelezték a döntéshozók távolmaradását. Árvay a szócsatát akkor veszítette el, amikor megkérdezte: miért a polgármestert teszik felelőssé az állami fenntartásban lévő kórház helyzetéért?
Az egész helyzetnek ez a kulcsa. Árvay István igazat mondott. Jogilag semmi köze a kórházhoz, a fenntartó nem az önkormányzat, hanem az állam. Ám ez a védekezés nem hangzott jól egy fideszes várospolitikus szájából. Tóth Gergely is azzal érvelhetett Keszthelyen Manninger Jenővel szemben, hogy a fideszes polgármesternek felelőssége van ebben, mert országgyűlési képviselő volt, amikor az államosítást a kormánypárt keresztülvitte. Manninger Jenő viszont úgy látja, nem a működtető a meghatározó, mert a Gyurcsány-kabinet idején önkormányzati kézben voltak a kórházak, mégis volt egy nagy egészségügyi válság.
Az államosítással a helyi önkormányzatok elveszítették a befolyásukat a fekvőbeteg-intézményükre. 2012 óta a helyzetük romlott, mert az újabb kórházreform az egy vármegye, egy kórház-elképzelésre épül. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy minden kórházra lakat kerül, de a gazdálkodási jog évek óta a megyei kórház főigazgatójáé. A napokban megjelent salátatörvény szerint a jövőben a munkáltatói jogok is a megyéhez kerülnek. Orosházáról Békéscsabán és Gyulán (Békésben két megyei kórház van), Mosonmagyaróvárról Győrben, Keszthelyről pedig Zalaegerszegen határoznak.
hirdetés
Bár formálisan a kórház ügyében döntő személy a megyei kórház főigazgatója, a meggyengített főigazgatóktól most politikai döntést várnának, hiszen egy megye sok milliárdos egészségügyi büdzséjének újraosztása nem pusztán szakmai kérdés, de vastagon politikai is. A főszereplő nemhogy színpadra nem lépett, de az előadás plakátjáról is lehagyták a nevét. Valójában a megyei kórházak igazgatóinak annyi döntési jogkörük sincs, hogy szabadon nyilatkozhassanak, vagy meghatározzák, hányszor kell felmosni a műtőt.
A Fideszben nem számoltak azzal sem, milyen kellemetlen következményei lehetnek annak, hogy az átalakítás terheit a lakosság viseli. A mosonmagyaróvári halottakat például Győrben boncolják fel, majd utolsó útjukra már a Lajta-parti városban kísérik őket. Szabó Miklós a polgármesteri vitán azzal érvelt, hogy ennek a számláját végül a gyászoló családokkal téríttetik meg.
A Fidesz, miután leesett a tantusz, tényleg mindent megtett a kórház vagy egy-egy osztály megmentése, újraindítása érdekében. Nagy István miniszter felemelte a telefont, néhány napon belül a városba érkezett az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) illetékese, még televíziós nyilatkozatot is adott: lett pénz, paripa, fegyver Mosonmagyaróváron. Visszaállt a szülészet, megszervezték a gyermekorvosi ügyeletet. Éppen úgy, ahogy Manninger Jenő és Nagy Bálint, a keszthelyi fideszes országgyűlési képviselő tette. A keszthelyi polgármester szerint erre nem lehetett előbb felkészülni, mert nem ők a fenntartók.
„Politikailag erős ütés volt”, hogy a városban arról kezdtek beszélni: már megszületett az utolsó keszthelyi baba.
Érzelmileg érintette meg a várost, megváltoztatta a hangulatot, pedig az okára nem volt hatásuk. A polgármester úgy látja: a hálapénz megszűnésével a leginkább érintett nőgyógyászok közül többen feladták a kórházi állásukat és főállásban a magánegészségügyben kezdtek dolgozni. Manninger lapunknak elmondta: szerinte erre megoldást kell találni, mert ez máshol is gondot okoz az országban.
Kiderült az is, hogy az államosítás ellenére az önkormányzatoknak döntő szerepük van a kórház jövője szempontjából.
A városi kiskórházak képtelenek eltartani olyan létszámú személyzetet, amely az éjszakai és a hétvégi ügyeletet is biztosítja. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőtől (NEAK) érkező pénz erre nem elég, ezért az önkormányzatok kipótolták, hogy legyen szombaton éjjel kettőkor is szülész, sebész, intenzívterápiás orvos a kórházukban. Így ment ez országszerte a szolgálati törvény elfogadásáig, és a megyei kórházhoz való integrálódásig. Mosonmagyaróváron is százmillió forintos nagyságrendben költöttek arra, hogy amikor a fiatal orvosok valahol máshol az országban pénteken letették a köpenyt a saját kórházukban, autózzanak 30-150 kilométert, így egy-két heti fizetésüknek megfelelő összeget megkereshettek az önkormányzati „pótlékból” azzal, hogy végigügyelték ott a hétvégét.
Amikor ennek vége szakadt – mert egy önkormányzat ezt nem vállalta, vagy a megyei kórház nem garantálta, hogy a városi kórház kapja meg a számlájára küldött összeget –, akkor jöttek a gondok. Bezárt a gyerekosztály, a szülészet, megreccsent a sebészet. Egynapossá nyilvánították. Utóbbi kevéssé verte ki a lakosságnál a biztosítékot, mert laikusként nehezebb megítélni ennek szerepét. Nem közismert az sem, hogy az egynapos beavatkozások zömét a változtatások létjogosultsága ellenére sem a kis, hanem a nagy kórházakban végzik.
A közepes méretű városok egy részében a kórház fontos identitáspont. Mosonmagyaróváron, Keszthelyen, Orosházán, Pápán és még egy sor helyen nem a focicsapat, a kézilabda, a színház, egy fontos gyár, hanem a kórház áll a középpontban.
Az államosítás kudarcának egyik oka éppen az, hogy kicsatornázták a helyi támogatásokat. Pedig jól jelzi ezek mértékét, hogy az – egyelőre – az önkormányzatoknál maradt szakrendelőkre milyen óriási pénzeket fordítanak a helyi közösségek. A Medicina2000 Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség felmérése szerint a fejlesztésekhez már minden öt forintból négy forintot helyben biztosítanak. Az elkötelezettség szintjét jelzi, hogy noha ez az egészségbiztosító feladata lenne, mostanra a betegellátás finanszírozásában is részt vállalnak, minden hetedik beteg gyógyításának költségét az önkormányzatok vállalták át.
A fideszes városvezetők érvelhettek volna a kórházzal kapcsolatos viták során azzal is, hogy az átalakítás nem feltétlenül ördögtől való, mert a kis forgalmú szülészetek nem mindig biztonságosak (a komplikációk kezelésében az orvosok nem szereznek kellő gyakorlatot az alacsony esetszám miatt), és rémisztően gazdaságtalan a kis helyeket fenntartani.
Ha például valahol évi 500-nál kevesebb a szülés, akkor átlagban alig több mint napi egy babának tartanak fenn egy szülésznős-szülészorvosos-altatóorvosos-altatóasszisztenses-műtőnős-műtőfiús-újszülöttgyógyászos méregdrága csapatot, akik a nap 24 órájában, a hét hét napján szolgálatban állnak, hátha császármetszésre lesz szükség. A kis kórházakban a szülészeti, nőgyógyászati beavatkozásoknál 58 százalék a ráfizetés, ennyivel többet kell költeni a NEAK által fizetett összeghez képest. Ugyanez a sebészetnél 20 százalék, a kardiológián 21 százalék – derült ki Ivády Vilmos, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központja kutatójának számításaiból. A városvezetők azonban nem érveltek így, mert nem készítették fel őket, hogy helyben ez lehet a kampány egyik legfontosabb témája. Országosan a háborútól való rettegésre fűzték fel a választásokat.
A megyei kórházakat sem készítették fel a változásokra. Egy-egy városi kórház kiesésével akár 80-100 ezer emberrel több zúdult a központra. A szülő nőket azért sem fogadták kitörő lelkesedéssel a megyeközpontban, mert nemcsak többletfeladat, de 17 százalék veszteség is jött velük. A sebészetnél, kardiológián más a helyzet, azok általában jól finanszírozott ellátások, ott viszont a várakozási idők nyúltak meg.
A forgatókönyv Ajkától Orosházáig hasonló volt, csak a politikai következmények tértek el egymástól. A kórházügy Ajkán például nem járt polgármesterváltással, vélhetőleg azért, mert ott alapból sem kormánypárti volt a polgármester. Ott hagyományosan – most is – a baloldali Schwartz Bélát választják meg. Ajka is bajba került persze, leminősítették a sürgősségi betegellátó osztályukat, mert kiesett egy-két dolgozó. Röst Zsaklin, a sürgősségi betegellátó osztály Szent-Györgyi Albert Orvosi Díjjal kitüntetett főorvosa könnyek között mondta a tüntetőknek, hogy ezután sem fognak senkit elküldeni. Valójában nem vehették át a mentővel behozott betegeket, át kellett irányítaniuk őket Veszprémbe. Onnan azután, ha kórházi ellátásra van szükségük, majd visszaküldik a kisebb intézményekbe. Szerencsére csak átmenetileg, mert Ajkán is megoldódott a baj, és ma is Röst főorvos vezeti az osztályt.
Emlékezetes, hogyan veszítette el a Fidesz 2015-ben a szomszédos Tapolcát – éppen a kórház az átminősítése kapcsán. A barlangfürdőjéről híres hely rekreációs feladatokat kapott, és ebben volt logika, de megcsúsztak az ezzel kapcsolatos beruházások, ezért elbukták a tapolcai országgyűlési körzetet. Az országgyűlési mandátumot 2018-ban Fenyvesi Zoltán visszaszerezte, majd 2022-ben Navracsics Tibor megtartotta, de a polgármesteri széket nem tudták visszahódítani. Ősztől is a jobbikos Dobó Zoltán marad a város vezetője. Szervezete, az Egységben Tapolcáért Egyesület az összes egyéni képviselői helyet elhozta a Fidesz elől a mostani választásokon. Pedig Dobóval szemben nagy (vezeték)nevet indítottak: Lasztovicza Jenő egykori országgyűlési képviselő fiát, Lasztovicza Mátét. Az egészségügy most is központi témája volt a kampánynak. A korábbi jobbikos országgyűlési képviselő Rig Lajos mentővel érkezett meg a fideszes kampánygyűlésre. A volt honatya 2022-től visszatért mentőápolónak, de besegített azért Dobó kampányába – mit tegyünk, éppen arra járt –, emlékeztetve a tapolcaiakat, hogy az ajkai zűrök az ő életükre is hatással vannak. (Ajkán idén márciusban lemondott a kórház igazgatója, mert a nővérek a várakozások ellenére nem mindannyian jutottak hozzá a kormány által megígért 20 százalékos béremeléshez.)
Az ajkai pánik nem tartott sokáig, visszaállt a régi rend. Van az a pénz, amiért fel lehet tölteni a személyi állományt. Mosonmagyaróváron is gyorsan rendezték a szülészet ügyét, befejezték a nők és babák mentőbe pakolgatását, találtak humánusabb megoldást, ám az ellenzék itt is, ott is olyan témához jutott, amit hónapokig felszínen tudott tartani, mert a vidék egészségügye rosszabb állapotban van, mint a fővárosi. Budapesten sok intézmény van, a magánegészségügy is erősebb, több a menekülőút.
A Fidesztől szintén az ellenzékhez került Orosházán is furcsa helyzet alakult ki a kórház körül. Raffai János megválasztott polgármester itt 38 százalékkal nyert, Dávid Zoltán a Fidesz részéről 32 százalékot kapott. Kórházi forrásunk úgy fogalmazott: „minket nem központilag korlátoztak, saját magunkat kezdtük bezárni”.
Ugyanaz a kényszerhelyzet alakult ki, ami a többi kisvárosban: elfogyott a személyzet. Több orvosukat is tragikus körülmények között veszítették el a covid idején, néhány fiatal orvosuk pedig elment a járvány évei alatt, emiatt leállt a fekvőbeteg traumatológiai ellátás. Ficamot és egyszerű törést tudnak kezelni, bonyolultabb eseteknél elszállítják a betegeket. A sebészeten is kevesen vannak, ezért nincs hétvégi ügyeletet. Hiába elegendő a stáb a hétköznapokra, csak hét elején operálhatnak teljes gőzzel, azután csak egynapos ellátást tervezhetnek. Pénteken délután le kell zárni az osztályt, mert az ügyeletre nincsenek elegen. Addigra mindenkinek fel kell annyira gyógyulnia, hogy hazaengedhessék. Akinél ez eleve kérdéses, azt a beteget továbbküldik a megyeszékhelyre. A korábbi átszervezések hatására Orosházán is felújították a központi műtőblokkot, ám az csak döcögve működik. Ellátási katasztrófa nincs, mert az úthálózat fejlesztése miatt a városból több kórház is leérhető 25-30 perc alatt, 70 kilométeres körben pedig vagy öt-hat ispotály is van, de ez nem vigasztalja a helyieket.
Orosházán a botrányt a Momentum szállította. Sebők Éva, a liberális párt orosházi illetőségű országgyűlési képviselője a parlamentben arról beszélt, hogy Duray Gergő, az orosházi kórház és szakrendelő főigazgatója a kórház épületétől alig egy kilométerre nyitott magánklinikát, miközben a kórház a szétesés szélén áll, az orosházi kórház igazgatója pedig a körülmények javítása helyett magánintézményt nyit. Duray valójában felüllőtt az elnevezéssel: OrosKliniknek hívta a régi parasztház felújításával létrehozott rendelőjét.
„Dr. Duray Gergőnek mennie kell, ez egyértelmű” – jelentette ki a képviselő, és a főigazgató ment is. (Orvosként azért szerencsére maradt.) Az orosháziak sorban zarándokoltak el az OrosKlinikhez, mert a hírekből úgy tűnt, a kórházigazgató a kórházzal vetekedő méretű magánklinikát nyithatott. Ám csak egy szakrendelőt találtak, ahol tényleg ott dolgozik a kórház néhány orvosa, ahogy az egyébként a magánegészségügy nagy részében a fővárosban és minden nagyobb helyen is történik.
Az új polgármester győzelmében vélhetően nemcsak a kórháznak van szerepe, hanem ott a Simonka-hatás is, a korrupciós ügybe belebukó országgyűlési képviselőhöz kapcsolódó botrány.
A Simonka György és 32 vádlottársa elleni 1,4 milliárd forintos korrupciós ügy tárgyalása 2020-ban kezdődött, majd 2022 nyarán újraindult a tanácsvezető bíró cseréje miatt a Fővárosi Törvényszéken. Ítélet még nincs.
A Fidesz a kórházi fekély kifakadása után Orosházán is nagy energiákat fektetett az ügy kezelésébe, tízmilliós támogatást állítottak be, hogy a leginkább égető sürgősségi és intenzívterápiás területre orvost hozzanak. Sikerült is enyhíteni a feszültséget. Országosan azonban nem segített, hogy sorozatban mondtak fel kórházi vezetők és mentettek fel kórházigazgatókat. A tavaly év végén kirúgott vagy nyugdíjba küldött huszonnégy vezető között jó néhány olyan volt, akit kis kórházak éléről küldtek el, erősítve helyben a bizonytalanságot. Így például a kormánypártok által elveszített Pápa kórházigazgatójának, Havrilla Gyulának is mennie kellett.
Megszenvedik azt is, hogy éppen a kormányzati kommunikáció fojtja le a nagy nehézségekkel küzdő magyar egészségügy sikereinek bemutatását. Vannak ilyenek. Miközben az olasz és a brit egészségügyben hősökként ünnepelték a járvány alatt a frontharcos orvosaikat, egy magyar orvost még a királynő is kitüntetett, itthoni kollégái küzdelmét nem lehetett megjeleníteni. A szürkehályogműtéteknél sikerrel csökkentették a várólistákat. Sok ezer embert érint, hogy a szívműtétek terén forradalmi változások történtek, az utóbbi években tömegesen végeznek olyan eljárásokat, amelyek során nagy műtéteket váltanak ki éren keresztül felvezetett eszközökkel. Nagy jelentőségű az is, hogy minden kisbaba számára – akinek szülei ezt kérik – elérhető az SMA-szűrés, és a betegséget gyógyító sok százmillió forintos gyógyszer. Júliustól az állami szakrendelőkben is lehet majd online időpontot foglalni, és ahol ez működik, ott máris jelentősen csökkentek a várólisták (például Orosházán). Fontos előrelépés az is, hogy az egészségbiztosító a korábbi merev szabályozástól eltérően elveszi a teljesítményüket visszafogó kórházak megmaradó költségvetési keretét, és átcsoportosítja a többet dolgozóknak.
A választási eredmény mindenesetre fontos jelzés lehet a kormány felé, hogy változtatni kell. Banai Péter Benő, a Pénzügyminisztérium államháztartásért felelős államtitkára az IME múlt heti egészségügyi konferenciáján azonban arról beszélt, a ciklus hátralevő részében a fő cél a költségvetési hiányból származó kamatterhek enyhítése. Egészségügyre akkor tudnak többet fordítani, ha ezen túl lesznek, és nagyobb összeg áll rendelkezésre.
Itt véget is érhetne a történet, de valójában csak most kezdődik. A megválasztott polgármesterek könnyen csapdahelyzetbe kerülnek, mert hiába tették fő témává az egészségügyet, a városi kórház továbbra is állami kezelésben marad, nem lesz befolyásuk a működésére.
Szabó Miklós azt mondja, minden követ meg fog mozdítani, hogy a város méltó ellátáshoz jusson, hiszen a saját lakosságukon kívül egy igen jelentős belső migrációval is számolniuk kell. A városban és környékén tízezres nagyságrendben dolgoznak Kelet-Magyarországról és Erdélyből, Kárpátaljáról érkező vendégmunkások, akik szintén a helyi kórházban keresik a gyógyulást. Ha kell, ismét tömegmegmozdulást szerveznek, hogy biztosítsák a kórház jövőjét. Tóth Gergely is azt mondta lapunknak, első dolga lesz megkeresni a megyei kórház főigazgatóját, hogy egyeztessenek, és elmegy azokba a hasonló méretű városokba is, ahol sikerült megoldani a kórház ügyét.
– Ez a legfontosabb, mert sokan attól tartanak helyben, hogy hónapokon belül „megszünedezik” a kórház – fogalmaz Tóth Gergely, aki októberben veszi át a város irányítását.
Nyitókép: Tóth Gergely későbbi megválasztott polgármester beszédet mond a keszthelyi kórház előtt 2024. április 22-én (fotó: Facebook/Tóth Gergely)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt
