Az EU támogatná, az energetikai szakértők röhögnek rajta – politikai és katonai célja lehet az azerbajdzsáni zöldáram-import tervnek
A magyar kormány az Európai Bizottsággal karöltve hajlandó lenne Azerbajdzsánból zöld áramot szállítani Georgián és Románián keresztül Magyarországra, még akkor is, ha ehhez a világ leghosszabb tenger alatti villamosenergia-vezetékét kell megépíteni. A fő kérdés, hogy egyáltalán létezik-e azerbajdzsáni zöldenergia? A rövid válasz az, hogy nem.
Ezzel a cikkel az ELTE média- és kommunikáció szak volt és jelenlegi hallgatói a legjobb projektnek járó díjat nyerték el a prágai Achilles Data nemzetközi oknyomozó program résztvevőiként. A cikket már leadták, amikor kiderült, hogy a magyar állami MVM bevásárolt egy azeri gázmezőbe, ami egy sokkal racionalisább döntésnek tűnik, mint a 2022 vége óta tervezgetett, de még sehová sem jutó terv az azeri áram importjáról. Ez a cikk ez utóbbi, az EU által is támogatott furcsa tervet mutatja be különös alapossággal. A szerzők: Barczikai Fanni, Dezső Annamari, Fetter Dóra Eszter, Pruzsinszki Bence, Tárkányi Flóra és Tornyos Kata. Kollektíva Projekt néven működő csapatot Munk Veronika (Denník N) mentorálta.
„Amíg valami komolyabb ipari szereplő nem nyilvánul meg ebben, és nem mondja azt, hogy de igen, ezt tényleg meg akarom csinálni – és ilyet még nem hallottam – addig nem érdemes erről beszélni. A szektorban ezen röhögnek.” Így vélekedik az EU által is támogatott, hazai energetikai ötletről Deák András, az NKE Stratégiai és Védelmi Kutatóintézetének energiaszakértője. De nem csak ő állítja, hogy az ötletet egyszerűen nem lehet komolyan venni. Turai József energiapiaci szakértő, a T-Energy Kft. ügyvezető igazgatója például ezzel a hasonlattal érzékeltette a tervezett projekt abszurditását:
„Miért kell nekem hógolyót hoznom az Antarktiszról? Itt van az Alpok is, nem?”
Az általunk megkeresett szakértők kivétel nélkül úgy gondolják, hogy csekély az esélye, hogy a Magyarországot Azerbajdzsánnal összekötő zöldenergia vezeték valaha is megvalósul. A miniszterelnök által „energetikai megadealként” beharangozott tervezet ugyan tényleg „mega” abban az értelemben, hogy a világ leghosszabb tenger alatti áramvezetékét szeretnék megépíteni, de semmiképp sem tekinthető reálisnak. A politika tervezőasztalán jól kinéző tervek esetében nem ritka, hogy köszönőviszonyban sincsenek a valósággal.
Orbán Viktor 2022. december 17-én jelentette be a Facebook-oldalán, hogy Azerbajdzsánból „olcsó, zöldenergiát hozunk Magyarországra”. Ez volt a vezetékről szóló megállapodás aláírásának napja, az ünnepélyes találkozón pedig maga Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke is részt vett.
Ugyanebben a hónapban Szijjártó Péter külügyminiszter egy bukaresti rendezvényen az azeri vezetékről azt mondta, egy előkészítő megvalósíthatósági tanulmány elkészülése után akár 3-4 éven belül, tehát már 2030 előtt megépülhet. Ennek a tanulmánynak – habár 2023-ra ígérték – nyoma sincs.
Aztán a nagybejelentés után egy évvel Orbán Viktor mintha már meg is feledkezett volna a tenger alatti villamosenergia-vezeték megépítésének grandiózus tervéről. 2023 decemberében tartott nemzetközi sajtótájékoztatóján ugyan többek között Magyarország energiapolitikájára is kitért, a vezetéket egy szóval sem említette. Pedig egy újságírói kérdésre válaszolva a kiemelkedően magas, Európa-rekorder magyar inflációt a külföldről érkező energiaforrások árváltozásával, és a kitettséggel indokolta.
Aztán idén februári évértékelő beszédében sem tért ki a miniszterelnök az azeri vezeték építésére, pedig hosszabban beszélt az energiagazdálkodásunkról, például arról, hogy magunknak kell zöldenergiát termelni és tárolni. „A zöld átállás Magyarországnak épp kapóra jön. Két legyet üthetünk egy csapásra. Élhetőbb lesz az országunk, és kiszabadulhatunk a monarchia szétesése óta gyötrő energiafüggőségünkből is. A zöld átálláshoz két dolog kell: a zöldenergiát meg kell termelni, és el kell tárolni. A mi tervünk az, hogy megépítjük Paks2-t, Paks1 üzemidejét meghosszabbítjuk, és szélsebesen felépítjük a kisebb-nagyobb naperőműveinket” – fogalmazott.
Ilyen előzmények után joggal tehető fel a kérdés, hogy a magyar miniszterelnök miért nem számol az ország energiaellátásának jövője szempontjából egy olyan nagy jelentőségű megaprojekttel, amit ő maga jelentett be: az azeri vezetékkel. Talán ő sem hiszi, hogy ez valaha megvalósulhat? A kormányt hiába kerestük többször is az elmúlt hónapokban ezzel kapcsolatos kérdésekkel, választ nem kaptunk. Az azerbajdzsáni megújuló energia mértékét vizsgálva azonban teljesen feleslegesnek tűnik a vezetékre akár egy szót is vesztegetni. Hogy miért? Mert Azerbajdzsánban gyakorlatilag egy kisebb projektre sem lenne elegendő megújuló energia az országban.
A „testvéri nemzet”
2023 januárjában, miután Ilham Alijev azeri elnök feleségével együtt Magyarországra látogatott, hogy Orbánnal tárgyaljon, Azerbajdzsán kiemelt stratégiai partnere lett Magyarországnak. Orbán Viktor az Alijevvel közös sajtótájékoztatón a partnerség mellett külön kitért a vezeték tervére is, és arról is beszélt, hogy az európai energiaellátás helyzetére az egyetlen biztató válasz a diverzifikáció.
“Ebben a mostani helyzetben nyilvánvaló, hogy a diverzifikáció legreálisabb forgatókönyve az, hogy az Azerbajdzsánban ki- és megtermelt energiát szállítjuk be Európába” – mondta.
Habár energiaügyi szempontból a nemzetközi sajtótájékoztatóján és évértékelő beszédében mostanában nem hozta szóba a kaukázusi országot, Orbán az utóbbi években különösen pozitívan beszélt Azerbajdzsánról. Az ENSZ 2023-as bakui konferenciáján azt mondta, hogy az országgal nem „gázbarátságot”, hanem testvéri barátságot építenek, „testvéri nemzetek vagyunk”, és a két ország között az elmúlt időszakban erős energetikai együttműködést sikerült létrehozni.
A pozitív hangulatot mutatja az is, hogy 2023 augusztusában Alijev ismét Magyarországra látogatott, az Orbánnal való tárgyalás mellett pedig az atlétikai világbajnokság eseményein és az augusztus 20-i nemzeti ünnepségen is részt vett. 2024 februárjában Ilham Alijev azeri elnök újraválasztásának napján Orbán lelkesen gratulált a 2003 óta hatalmon lévő Alijevnek. Orbánon kívül aznap egyedül Alekszandr Lukasenko belarusz diktátor tett ugyanígy. A magyar miniszterelnök sajtófőnökének közleménye szerint Alijev választási győzelme „óriási és vitathatatlan”.
Habár Alijev a voksok 93,9 százalékát szerezte meg, fontos megjegyezni, hogy a fő ellenzéki pártok bojkottálták a választást és független megfigyelők szerint az azeri választások sem szabadnak, sem igazságosnak nem tekinthetők. Ebben az évben is kerültek nyilvánosságra olyan felvételek, amelyeken választási csalások láthatóak. A testvériségig, a kiemelt stratégiai együttműködésig és gratulációkig hosszú út vezetett. Orbán Viktor ugyan már 2010-ben meghirdette a keleti nyitás politikáját, de az eredeti cél leginkább szavak szintjén valósult meg, gazdasági mutatókban, például beáramló tőkében vagy exportban kevéssé sikeres. A magyar politikusok viszont feltűnően sokat látogatják Azerbajdzsánt: 2010 óta Szijjártó Péter, jelenlegi külügyminiszter nyolcszor, maga Orbán Viktor ötször utazott Bakuba, ahová egyszer még felesége is elkísérte.
A magyar kormány 2010 óta kitartóan udvarol Azerbajdzsánnak: gazdasági tárgyalások zajlottak, magyar kereskedőház nyitott Bakuban, majd a hírhedt azeri baltás gyilkost is elengedtük.
Utóbbi pont 20 éve történt. 2004-ben Ramil Safarov, azerbajdzsáni katona – aki egy NATO-békepartnerségi program keretében jött Magyarországra tanulni – brutális kegyetlenséggel meggyilkolta a szomszédos kollégiumi szobában alvó örmény katonát, Gurgen Magarjant. Safarov huszonhatszor sújtott le a baltával áldozatára, de annak magyar szobatársát nem bántotta. Safarov bár beismerte tettét, nem mutatott megbánást, azt mondta, szabadulása után újra örményeket fog ölni. Bár tettéért életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték, 2012-ben Magyarország mégis kiadta Safarovot Azerbajdzsánnak, azzal a feltétellel, hogy a férfi letölti hátralévő büntetését. Lehetett előre látni, hogy ez nem így lesz, a katona hazájába érve azonnal elnöki kegyelmet és ajándék lakást kapott, sőt nemzeti hősként ünnepelték. Örményország a történtek hatására megszakította a diplomáciai kapcsolatot Magyarországgal, az eset azonban nagyot lendített az azeri-magyar kapcsolatok alakulásán.
Magyarország a gyilkos elengedése után töretlen lelkesedéssel igyekezett Azerbajdzsán kedvében járni, többek között közvetlen járat indult Budapest-Baku között, magyar marhák érkeztek Azerbajdzsánba és még közös bélyeget is kibocsátott a két nemzet, sőt a Magyar Posta Azerbajdzsán budapesti nagykövetségével közösen emlékbélyeget adott ki Hejdar Alijev kilencvenedik születésnapjára. 2014-ben stratégiai partnerségre lépett a két ország, Magyarország 200 diáknak kínált ösztöndíjat.
hirdetés
Magyarország köztársasági elnöke kitüntette Mehriban Alijevát, az azeri elnök feleségét. Az elismerő nyilatkozatoknak és kitüntetéseknek az sem szabhatott gátat, hogy 2017 őszén a Guardian és a korrupcióellenes OCCRP szervezet feltárta, hogy 2012 és 2014 között Azerbajdzsán összesen 3 milliárd eurót költött el arra, hogy politikusokat és médiaszereplőket vesztegessen meg, ilyen módon javítva a korrupt diktatúra imázsán. Az iratokból az is kiderült, hogy 2012-ben éppen a baltás gyilkos kiadatásának idején 7,6 millió dollár érkezett egy magyarországi számlára. Hogy mi lett a pénz sorsa és vajon közrejátszott-e a két ország egyre barátibb viszonyában, azt sajnos nem lehet tudni, mivel – bár feljelentéseket többen tettek – sosem indult nyomozás az ügyben. Mindenesetre, az egyre szorosabbra fűzött viszony alapján nem meglepő az energetikai óriásberuházás terve, pláne, hogy 2023 júliusában Szijjártó külügyminiszter azt is bejelentette, hogy Azerbajdzsán földgázt kezdett szállítani Magyarországnak. De hogy jött emellé a szakértők szerint abszurd azeri zöldenergia-import ötlete?
Az azeri zöldálom, amely éppen kapóra jön
Azerbajdzsán a szavak szintjén évek óta lelkesen tetszeleg a zöld útra térő olajország szerepében. Az országban viszont jelenleg elenyésző, mindössze 0,1 százalékra tehető a megújuló energia aránya a teljes energiamixet nézve, annak ellenére, hogy a terület jelentős potenciállal rendelkezik, a nap-, a szél- és a vízenergia terén is. 2021-ben egy törvényt is elfogadott az azeri parlament, hogy élénkítsék a zöldenergia beruházásokat. Érdemi lépéseket azonban még nem tettek ezügyben.
2022-ben a kaukázusi ország exportbevételeinek 92,5 százaléka kőolajból és földgázból származott, így az messze a gazdaság húzóágazatának számít. Ezek az energiaforrások viszont nem megújulók.
Miközben Azerbajdzsán pár éve – látszólag – elindult a zöld úton, az egész európai kontinens súlyos energiaválsággal küzdött. Az energiapiacokat először a koronavírus-járvány okozta gazdasági lassulás tépázta meg, majd 2022-től, az orosz-ukrán háborút követően teljesen elszabadultak az energiaárak. Hamar világossá vált, hogy az uniónak alternatívát kell találnia az akkor még az európai import több mint 40%-át kitevő orosz gáz helyett. Ennek érdekében született meg a RepowerEU terv, amely a fenntartható, tiszta energiaforrásokra alapozná a kontinens ellátását. Azt azonban nem teszi világossá, hogy mi tekinthető pontosan „tisztának”. Ha az alacsony széndioxid-kibocsátású energiát is ide soroljuk, akkor a hagyományosan megújulónak tekinthető energiaforrásokon túl ide kell vennünk a nukleáris energiát is, amelyek zöldenergiaként való elfogadása megosztó téma az EU-tagállamok között.
Ebben a szorult energiahelyzeben fordult az Unió a jelentős gázkapacitásokkal rendelkező Azerbajdzsán felé: a RepowerEU tervvel összhangban meg is állapodtak 2022-ben az eurázsiai országgal, hogy 2027-ig évente legalább 20 milliárd köbméter gázt fog szállítani az EU-ba.
Ugyan a fentebb említett, nagyszabású azeri zöldterveknek még nem sok látszata van, az EU bőven lát potenciált az országban. Sőt, úgy tűnik, az éppen zöldülni akaró Azerbajdzsán energiapolitikai céljai és magyar kormány keleti ambíciói is tökéletesen passzolnak az energiaválságból kiutat kereső EU érdekeihez. Olyannyira, hogy a zöldáram-kábel terve a legmagasabb prioritású projektek között szerepel az EU Keleti Partnerség programjában. Az Európai Bizottság sajtóosztálya kérdéseinkre azt mondta, az azeri kábellel az EU energiabiztonságát szeretnék növelni és elősegíteni a zöld átmenetet. Az örmény kormány is csatlakozna a projekthez: erről azt írta nekünk a Bizottság, hogy „a kezdeményezés stratégiai fontosságú az Európai Unió és egész Dél-Kaukázus számára. Valamint lehetővé tenné a zöld áram exportját Örményországból az Unió felé.”
Natig Jafarli, azeri közgazdász és ellenzéki politikus szerint Azerbajdzsánban nem újdonság, hogy energiaprojektek nyugati országokkal, Izraellel, vagy éppen Törökországgal együttműködve jönnek létre. Szerinte ezen együttműködések során a nyugati országok
hajlandóak szemet hunyni az Azerbajdzsánban tapasztalható emberi jogi visszaélések felett.
A gazdasági érdekeket ezen ügyletek során „sokkal inkább preferálják, mint az emberi jogokat vagy más olyan alapvető elveket, amelyeknek állítólag Nyugaton érvényesülniük kellene” – mondta Jafarli a szerinte aggasztó együttműködésekről.
Hiába mutat minden abba az irányba, hogy az EU már áldását adta a projekt támogatására, az Európai Bizottság szóvivői osztálya megkeresésünkre azt nyilatkozta, a projektre egy fillért sem költött el az Unió. Pénz nélkül azonban aligha juthat messzire a terv.
Felmerül azonban a kérdés: ha a szakma nem tartja reálisnak a döntést, akkor miért szerepel a Fekete-tenger alatti vezeték az egyezményben a régió egyik fő projektjeként? Miért nevezi Von der Leyen a világ leghosszabb zöldáram-vezetékének megépítését „nagy lehetőségnek”, mikor a kábel túlsó vége egy olyan országban lenne, ahol papíron nincs is zöldenergia?
A kincs, ami nincs
A fő kérdés, hogy egyáltalán létezik-e azerbajdzsáni zöldenergia? A rövid válasz az, hogy nem. Vagyis alig-alig.
Az általunk felkeresett összes szakértő egyetért abban, hogy jelenleg teljesen jelentéktelen Azerbajdzsánban a megújuló energia mértéke. A teljes energiamixhez viszonyítva 2,5 százalékra tehető az alacsony szén-dioxid-kibocsátású források aránya (ezek között van a nukleáris, és a bio energia is), azonban ebből lényegtelenül kevés számít megújuló energiaforrásnak. A szél-, a víz- és a napenergia aránya mindössze 0,1 százalék a teljes energiamixből. Ez egy ekkora projekthez nevetségesen alacsony. Turai József energetikai szakértő szerint a jelenlegi zöldáram-termelés (tehát például szél-, nap-, víz- és atomenergia) egy kisebb projekthez sem lenne elegendő, és az is kérdéses, hogy lehet-e a vezetékbe bekerülő áram eredetét megbízható forrásokból ellenőrizni. Egy vezetéknek alapvetően egy betáplálási és egy kitáplálási pontja van, szóval elméleti szinten nem lenne bonyolult megtudni, hogy tényleg zöld áramot szállít vagy sem, inkább az a kérdéses, hogy ez Azerbajdzsán esetében mennyire transzparens módon történne meg.
Az azeri zöldenergia mennyiségét szélerőművek felépítésével szeretnék javítani, 2019-ben alá is írt az ország egy 20 éves szerződést szélerőmű-beruházásokról egy szaúd-arábiai vállalattal, sőt, erre a szélturbina-projektre az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank 167 millió dollár kölcsönt biztosít. A Khizi-Absheron szélerőművet 2023-ban tervezték megnyitni, 2024 elején viszont semmi jele annak, hogy ez megtörtént volna. A projekt csúszásáról vagy az aktuális helyzetről a kivitelező cég és az azeri kormány sem kommunikál.
Konfliktusok az energia útjában
A helyzetet bonyolítja, hogy a térségben több befagyott politikai konfliktus is van. Továbbra is rendkívül feszült az örmény-azeri viszony, bár Hegyi-Karabah hovatartozásának kérdése tavaly valószínűleg végleg eldőlt Azerbajdzsán javára. Az azeri hadsereg 2023 szeptemberében támadást indított az örmény szeparatista állam ellen, kevesebb mint 24 óra alatt a hegyi-karabahi örmények megadták magukat, és azóta a teljes örmény lakosság elmenekült a régióból. A Karabahi Köztársaság 2024. január elsejétől hivatalosan is feloszlott, minden állami intézménye megszűnt. Orbán Viktor gratulált is lham Alijev azeri elnöknek a régió elfoglalásához 2023 november elején.
Az azeri-örmény ellentét – két másik, Georgiát érintő konfliktussal együtt – komoly veszélyt jelenthet a vezeték szárazföldi szakaszára. Balogh József energetikai szakértő szerint bármikor elvághatják vagy felrobbanthatják a kábel egy részét. Ennek ellentmondó állásponton van Natig Jafarli azeri közgazdász és ellenzéki politikus, szerinte „ha Örményország csatlakozik hozzá, akkor ez egy nagy dél-kaukázusi projekt lesz, amely megteremti az alapot, a platformot a Georgia, Örményország és Azerbajdzsán közötti együttműködéshez, és biztosítja a fenntartható békét a régióban.”
A két kaukázusi országon kívül geopolitikai feszültségzónának számít a Fekete-tenger is, amely az orosz-ukrán konfliktus egyik hadszíntere. Arra is rendszeresen van példa, hogy Ukrajna orosz hajókat támad meg. Ez alapvetően komoly kockázatot jelentene a kész vezetékre nézve, sőt, már a megépítés feltételeit is befolyásolja.
Érdekes felvetés, hogy ha a sokszor emlegetett orosz függőséget próbálja Magyarország és az EU felszámolni, akkor miért akarnak kialakítani egy újabb külső függést Azerbajdzsán irányából azon keresztül, hogy az olaj és a gáz importja mellett áramot is onnan hoznak. Magyar László, az Energiaklub Szakpolitikai Intézet és Módszertani Központ szakértője szerint
„az egyik importfüggőséget a másikra cserélni megint csak értelmetlen, valójában teljesen mindegy, hogy Oroszországról vagy Azerbajdzsánról van szó”.
Szerinte egyébként a hosszú távú szállítás eleve nem ideális megoldás.
Vezetékterv, mint kommunikációs eszköz
Több szakértő szerint az egész projekt csak kommunikációs szinten létezik, és szinte biztos, hogy nem lesz belőle semmi. Balogh József azt mondja, „itt nem a megérkezés, a projekt befejezése a lényeg, hanem az utazás: közben rengeteg pénzt ki lehet belőle venni”.
Az Európai Bizottság szóvivői szolgálata a megkeresésünkre azt válaszolta, az azeri zöldenergia megadealben „az Európai Innovációs Partnerség keretében a Bizottság dönthet úgy, hogy legfeljebb 2,3 milliárd euró összegű finanszírozást mozgósít”, továbbá – ahogy azt már korábban is említettük –, egyelőre egy fillér EU-s pénzt sem adtak a projektre.
Balogh József becslése szerint nagyjából 8 milliárd eurót fordíthatnak a projektre, beleértve azt a 2,3 milliárd eurót, amit az Európai Bizottság adhat. Ez az összeg magasabb, mint a korábbi hasonló projektek költségvetése, például a 720 kilométeres North Sea Link, ami Norvégiát köti össze az Egyesült Királysággal, 2 milliárd euróba került. „Annyival nagyobb az azeri vezeték összege, hogy ez nem magyarázható az inflációval, ráadásul a technológia fejlődése még az ár csökkenését is hozhatná” – emelte ki Balogh József.
Miért akarhatja mégis ezt az EU?
A megvalósítás ésszerűsége és realitása tehát kérdéses. Egy biztos: politikai akarat, legalábbis látszólag, van mögötte. De vajon miért adja az Európai Bizottság elnöke az arcát, Magyarország miniszterelnöke pedig aláírását egy ilyen ügyhöz? Azerbajdzsánhoz és általánosan a keleti régióhoz történő közeledés okainak vizsgálatakor érdemes különválasztani az Európai Unió és Magyarország érdekeit.
Azt tudjuk, hogy Orbán Viktor politikájától nem áll messze a keleti kapcsolatok erősítése, ebbe pedig tökéletesen illeszkedik az azeri vezeték ötlete. Ez ugyanis egy olyan nemzeti szinten alacsony költségvetésű (egész pontosan uniós forrásból támogatott) projekt lenne, ami a jövőben nagyon jövedelmező lehet Magyarországnak külpolitikai szempontból. Jó esetben pedig még energiához is juttathatja az országot. A részvétel Magyarország részéről tehát logikusnak tűnik, főleg a keleti kapcsolati tőke erősítése szempontjából. Bár potenciálisan jutna az importált villamos energiából az országnak, nem szabad elfelejtenünk, hogy mivel az EU szabályozza a regionális piacokon az energiaelosztást, a jelenlegi rendszerben Magyarország nem részesülne nagyobb mértékben, mint az EU bármelyik másik tagállama. Ezen az sem változtat, ha történetesen itt van a vezeték végpontja.
Mivel nagyon drága beruházásról és egy mind földrajzilag, mind politikailag nehezen megközelíthető helyszínről beszélünk, az energia-diverzifikációs terveknél összetettebb politikai érdekekre kell gyanakodnunk. Önállóan egyik résztvevő állam (Magyarország, Románia, Georgia, Azerbajdzsán) sem engedhetné meg magának a megépítését uniós támogatás nélkül. E támogatáshoz azonban legalább két tagállam részvételére van szükség, így könnyen elképzelhető, hogy miközben Orbán Viktor a kapcsolati tőke és az energianyereség reményében nevét adja egy olyan projekthez, amitől a legtöbb európai vezető elfordulna, valójában az Európai Unió céljait szolgálja ki. Az unió pedig érdekelt lehet a vezeték megépülésében, hiszen
ezáltal stratégiai autonómiáját és katonai befolyását is növelheti a jelenleg inkább Oroszország által befolyásolt területen.
A nyersanyagban gazdag régióban jelenleg az uniónak nincs erős érdekérvényesítő ereje, viszont az ukrán-orosz háború miatt egyre égetőbb kérdés számára a minél gyorsabb és teljesebb gazdasági függetlenedés. A nyersanyagok védelme és a konfliktusok kezelése érdekében jelenleg csak a NATO tud beavatkozni, amit a védelemre létrehozott szervezet szigorú alapító szerződése, illetve vezető országa, az Amerikai Egyesült Államok egyaránt erősen korlátoz. Ez a helyzet azonban a beruházást követően megváltozhat. Az uniós támogatásból megépült vezeték a továbbiakban az Európai Unió tulajdonát képezné, és az EU jogot szerezne arra, hogy a NATO-tól függetlenül flottát küldjön a területre, azon a jogcímen, hogy „megvédjük ami a miénk”, ahogy Turai József energetikai szakértő fogalmazott.
Így már nemcsak gazdaságilag, de politikailag is értékesnek tűnik a vezeték, ezek együttesen pedig már indokolhatják a szakmai elutasítottság figyelmen kívül hagyását és az irreálisan magasnak tűnő megvalósítási költséget is. Az elképzelést tovább erősíti, hogy a projektre megítélt két és fél milliárd eurót (amelybe a kiegészítő beruházások díját még nem is számoltuk) energetikai projektként drágának ítélte Turai József a velünk készített interjúban. Ezzel szemben biztonságpolitikai befektetésként kifejezetten olcsónak tekinthető, hiszen ebből az – EU teljes költségvetését tekintve alacsony – összegből az unió tulajdonképpen beavatkozási jogot szerezhet a Fekete-tenger felett, és jelentősen növelhetné katonai mozgásterét.
Már a megvalósíthatósági tanulmány tervezete sem olcsó: Szijjártó Péter 2022-es nyilatkozata szerint a 2,5 millió eurós költséget a Világbank fedezi, és az elkészítésével a CESI nevű olasz tanácsadó céget bízták meg. Azt ígérték, hogy a tanulmány 2023 végére elkészül, de ez elmaradt. Idén márciusban találkozott Azerbajdzsán elnöke és Georgia februárban beiktatott miniszterelnöke, hogy beszámoljanak közös terveikről. Ekkor szóba került egy zöldenergiával kapcsolatos tanulmány, amely várhatóan 2024 végén jelenik meg az elnök hivatalos honlapja alapján, viszont az nem derült ki, hogy pontosan melyik projektről beszélt. Csak találgatni lehet, de azeri lapok szerint a fekete-tengeri vezetékről lehetett szó.
„Az útvonalat és az átalakító állomások helyét már kiválasztottuk. A jövőben a projekt keretében környezeti és társadalmi hatásvizsgálatot, valamint a Fekete-tenger fenekének geofizikai és geotechnikai vizsgálatát is el fogjuk végezni, hogy minimalizáljuk az infrastruktúra építése által okozott környezeti és társadalmi hatásokat”
– mondta Stefano Malgarotti, a CESI Engineering Consulting igazgatója 2023 áprilisában, amikor Tbilisziben találkozót tartottak Azerbajdzsán, Georgia, Románia és Magyarország kormányai között a zöldenergia fejlesztéséről és átviteléről szóló stratégiai partnerségről szóló megállapodás keretében.
Majdnem egy évvel később megtartották a Zöld Energia Tanács második miniszteri találkozóját 2024 márciusában Bakuban, amelyen részt vett az azerbajdzsáni energetikai miniszter és az Európai Unió Energiaügyi Biztosa is. Ekkor ismét kiemelték a tengeralatti vezeték kiépítésének fontosságát, és bejelentették, hogy az azeri kormány szeretné, ha 2030-ig a telepített összes villamosenergia-kapacitásuk 30 százaléka megújuló energiából származna. Számos lépést meghatároztak a folyamat felgyorsítása érdekében, többek között aláírták az Együttműködés a szélenergia területén című memorandumot (a WindEurope egyesülettel). Ennek több pontja elősegítheti a fekete-tengeri beruházás megvalósulását: megkönnyítenék a szélparkok létrehozását, hogy több zöldenergiát lehessen exportálni, megállapodtak az elektromos energiakapcsoló-hálózat fejlesztésében, amely összekapcsolja az azeri villamosenergia-hálózatot a Magyarországot is érintő távolabbi európai hálózattal, illetve kiemelték, hogy a tengeri területen létfontosságú a hálózatfejlesztés. Például a háborús területek miatt is kérdéses, hogy a hét pontból álló memorandum a gyakorlatban is megvalósul-e vagy újabb látszatintézkedésekről van szó.
A közeli energia mindig zöldebb
A költséges azeri projekt helyett többféle energiapótló megoldás is születhetne. Import Ukrajnából, Szlovákiából, szélenergia és napenergia – sorolják az azerbajdzsáni áram alternatíváit az általunk megkérdezett szakértők. „Ha összeállt volna a politika a szakpolitikával – velünk, szakértőkkel – össze lehetett volna kukázni annyi áramot, amivel egy időre megoldotta volna magának Magyarország az energiaellátását” – mondja Turai József. Majd hozzáteszi, hogy „az ország jelenlegi magas árambehozatali igénye a felére vagy a harmadára csökkenthető. Ehelyett elmegyünk Georgiába és Azerbajdzsánba – európai uniós égisz alatt – és ott próbálunk áramot keresni”.
Hasonló véleményen van Magyar László, az Energiaklub Szakpolitikai Intézet és Módszertani Központ szakértője is; szerinte abból a pénzmennyiségből, amelyből felépülne a tenger alatti vezeték, bármelyik érintett EU-s országban remek megújulóenergia-termelőket lehetne építeni. Magyarország áramfelhasználása évente 46-48 terawatt, aminek kevesebb, mint negyedét importálja 2022-es adatok alapján.
Az összes szakértő egyetértett abban, hogy növelni kellene az ország megújulóenergia-részesedését, ami jelenleg a kormány szabályozásai miatt csökkenő tendenciát mutat. 2012-ben és 2013-ban már meghaladta a 2020-ra kitűzött 14,65%-os célértéket, aztán a mutató értéke csökkent, 2019-re 12,6%-ra, derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adataiból. Ez az európai uniós trendekkel szembemenő folyamat.
Kétszer kerestük meg az azeri energiadeallel kapcsolatos kérdésekkel Orbán Viktor közvetlen munkatársait: 2024 januárjában Szentkirályi Alexandra korábbi kormányszóvivőt és Havasi Bertalant, a miniszterelnök sajtófőnökét, 2024 áprilisában pedig Vitályos Eszter jelenlegi kormányszóvivőt. Havasi Bertalannak ekkor ismételten elküldtük a kérdéseinket – cikkünk megjelenéséig egyiküktől sem kaptunk választ. Ugyanígy, kétszeri megkeresés után sem kaptunk választ kérdéseinkre Szijjártó Péter külügyminisztertől és Lantos Csaba energiaügyi minisztertől sem.
Nyitókép: A tervezett vezeték nyomvonala (Kollektíva Projekt)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt.
