„Nem ez dönti el a háborút” – Deák András új szankciókról, azeri–magyar gázmezőről
Hétfőn újabb szankciókkal sújtotta az EU Oroszországot, már a gázexporthoz is hozzányúltunk. Mit okoz ez Oroszországban, és hogyan bonyolítja tovább az európai gázpiacot? A magyar kormány eközben azeri gázmezőben vett részesedést. Mi értelme ennek? Ezekről is kérdezi HetiVálasz podcastunkban Deák Andrást, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukács Intézetének tudományos főmunkatársát Magyari Péter és Vörös Szabolcs.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Részletek a műsorból:
Miről szól és mire lehet elég a hétfőn elfogadott 14. uniós szankciós csomag Oroszország ellen?
Talán a legfontosabb elem, hogy hozzányúltak a cseppfolyósított gázexporthoz is. Korábban nem volt a gázexportot érintő döntés az Európai Unióban. Önkéntes alapon egy csomó ország lemondott az orosz gázexportról, vagy a Gazprom elzárta számukra a gázt, és ezért a csöves export Oroszországban nagyon nagy mértékben lecsökkent. Ez a GDP 1,3-1,4 százalékát érintő veszteség volt Oroszország számára. Ettől függetlenül azonban a Jeges-tengeren vannak Oroszországnak cseppfolyósított gáztermelő mezői, ahonnan, minthogy közelebb van, főleg Európába exportált és exportál most is cseppfolyósított földgázt. Ez különben nőtt is az utóbbi időben, és szó volt arról, hogy ezt valamiképpen korlátozzák vagy teljes egészében megszüntetik. A németek azt mondták, hogy ők nem szeretnék azt, ha teljes egészében leállítanánk az orosz cseppfolyósított gázimportot, ezért egyelőre az átrakodását tiltották meg, a reexportját. (…) Nagyon nagy lépések nincsenek már. Egy efféle szankciós politika nagyon sok pici lépésből áll, a nagy lépéseket már elhasználtuk. Ez egy pici seb, egy újabb lépés. Nyilván lehet ebben az ügyben még tovább lépkedni, de nem ez fogja eldönteni a háborút. A gázexport az utolsó nagy szankcionálatlan szelete volt az orosz gazdasági portfóliónak, amire le lehetett csapni, és most e tekintetben is valamilyen mozdulás történt. Ezt lehet fölírni a táblára vívmányként.
Mennyire volt racionális döntés, hogy a magyar állami MVM 4,5 százalékos részesedést vásárolt egy azeri földgázmezőben?
Minden az ár kérdése. A Shah Deniz egy olyan földgázmező, ami most van a csúcson. Nagyon bonyolult geológiája van – a Kaszpi-tenger alatt van, és a második rétegét fúrták meg –, hatalmas projekt. A következő években éri el a csúcstermelését, 26 milliárd köbmétert. Annak a lehetőségét és értelmét nem nagyon látom, hogy azt a földgázt, amit ott kapunk, idehozzuk. Csakhogy egy olyan cégnek, mint az MVK, amelynek az egyik oldalon viszonylag nagy kitettsége van – az értékesítési nagyon érzékeny arra, hogyan változnak az árak –, érdemes fedezeti ügyletet kötni valahol a kitermelési oldalon. Ha tehát kedvezőek voltak a pénzügyi és egyéb feltételek, akkor lehet, hogy megéri. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy innen őrült mennyiségű földgáz fog érkezni, még ha ezt is mondja majd az MVM. (…) A 4,5 százalék 1,5 milliárd köbmétert jelentene, miközben az importunk durván 8 milliárd. Ehhez kell mérni a dolog méretét.
Kell-e aggódni itthon a téli gázellátás miatt?
Ekkora tárolói volumennel, ami Magyarországon van, nem a következő téltől, hanem az azt követőtől szokás félni. Jelen pillanatban az európai tárolók tele vannak, aggódnivalónk nincs. Ha valami ellátási zűr bekövetkezik – akár az ukrán tranzit leállása, akár év végi meteorológiai kockázatok miatt –, ezt a telet akkor is így-úgy-lefutjuk – és akkor marad fél évünk, hogy kitaláljuk, hogyan tovább.
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
