„Úgy éreztük, kicsavarják a kezünkből a Balatont” – Keszthely új polgármestere a megdőlt Fidesz-mítoszokról

Borbás Barna
| 2024.07.02. | riport

Ötgyerekes, hívő katolikus családapa, vidéken nőtt fel, több budapesti és külföldi kanyar után ma is vidéken él – Tóth Gergely közgazdászprofesszor majd’ minden ismertetőjegye alapján fideszes lehetne. Pedig ő győzte le a verhetetlennek hitt kormánypártot a „Balaton fővárosában”. Az első portréinterjú a megválasztott keszthelyi polgármesterrel, aki trükkel foglalta vissza a privatizált Balaton-partot és ígéri: a helyi NER-urakat is együttműködésre készteti.

„Nincs most helyi, aki ki merne állni a fideszes jelölttel szemben” – mondták ellenzékiek az országos sajtó érdeklődésére az időközi választás előtt. 2022 júliusában járunk Keszthelyen. A polgármester államtitkári megbízatást kap, ezért a nép 2019 után ismét a szavazóurnákhoz járul. Könnyű dolga van: a lapokon egyetlen név szerepel, a fideszes Manninger Jenőé, a térség korábbi országgyűlési képviselőjéé. Száz százalékos a győzelem. A részvétel persze alacsony, de a végeredmény szempontjából ez nem számít.

Aztán eltelik szűk 700 nap, és ugyanez a Manninger több mint tíz százalékponttal kikap egy, a politikában nullkilométeres civil jelölttől, Tóth Gergely közgazdásztól, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem professzorától.

A 2024. júniusi kettős választás sok meglepetése közül a keszthelyi volt az egyik legnagyobb. 2006 óta tartó szakadatlan helyi Fidesz-uralom tört meg, de a mai kormánypárt egy négyéves kitérőt leszámítva 1994 óta birtokolta a várost. Dr. Tóth Gergely a VÁRTAK Egyesület színeiben győzött. „Ez egy helyi, abszolút civil szervezet, zömmel környezetvédők, nagyon alapvető dolgokkal foglalkoznak, fákat ültetnek, virágokat locsolnak, nagyrészt önkéntes munkában, egészen minimális pénzből” – halljuk Keszthelyen a VÁRTAK-ról. A jelölt mögé – további hét szervezet mellett – beállt egy másik civil társaság, a KÉVE is, illetve két párt: a DK és a Momentum.

Ha párhuzamot keresünk, ez a Márki-Zay-történet zalai verziója: Tóth Gergely tősgyökeres jobboldali, keresztény szervezetekhez és az IGEN katolikus folyóirat közösségéhez kötődött, ahol évekig rovata is volt. Most helyben mégis beálltak mögé nemcsak a jobb-, de a baloldali ellenzékiek is.

Tóth Gerely alternatív közgazdásznak vallja magát, alapelve a „fenntartható és emberi fejlődés”. Hogy ez micsoda, azt három határral érzékelteti:

1. Nem növeljük akkorára a gazdaságot, hogy az ökológiai eltartóképesség határain túlnyúljon.
2. Figyelünk a boldogság és az anyagiak korlátozott kapcsolatára: a pénz egy bizonyos szintig boldogít, de egy határon túl boldogtalanná tesz, ezt az ősi igazságot 1974 óta Easterlin-paradoxonként ismeri a tudomány.
3. Csökkentjük az egyenlőtlenséget: a jövedelmi különbségek bizonyos határig normálisak, egy szinten túl viszont rombolják a társadalmat, sőt a gazdaságot is.

Tóth Gergely környezet-gazdaságtanból doktorált 2003-ban, A Valóban Felelős Vállalat című könyve 2007-ben, a Gazdasággép 2016-ban jelent meg, több egyetem vendégoktatója itthon és külföldön.

*

– Ötgyerekes, mélyen hívő katolikus családapa, vidéken nőtt fel, több budapesti és külföldi kanyar után ma is vidéken él. Minden ismertetőjegy szerint most a Fidesz megválasztott polgármestereként kellene, hogy kérdezzük.

– Mondhatnám a régi rendőrvicc nyomán, némi szarkazmussal: mindenki fideszesnek születik, de van, aki tovább tanul… Komolyra fordítva, nyilván voltam fideszes is, mármint szavazó. Mindig a konzervatív, jobboldali értékek vonzottak. Ugyanakkor nem tartom magam bigottnak, sőt talán megengedőnek, liberálisnak mondanám magam – ha ez nem vált volna szitokszóvá. És valóban, a megélt kereszténység, Krisztus követése fontos nekem, ez a legmélyebb hitvallásom.

– Családi örökség? Katakombakereszténység a szocializmus alatt?

– Apai nagyapám, Dr. Tóth Géza több nemzetközi díjjal elismert vegyész volt, de indult tornászként az 1928-as amszterdami olimpián is. Nagyon szelíd, hívő embernek ismertem meg. Részben a családunké volt a Pécsi Bőrgyár, nagyszüleim az ennek közepén álló villában laktak. Akkoriban a gyárosok még maguk irányították a tulajdonukat, ott éltek a közepén. A kommunisták persze államosították az egészet, a nagyszüleimtől mindent elvettek, és kész csoda, hogy az internálást megúszták. Nagyapám segédmunkásból visszaküzdötte magát a szakma csúcsára, főmérnökként vonult nyugdíjba. Úgy, hogy közben meg tudta tartani a kereszténységét. A tudása miatt elnézték neki, habár volt, hogy bilincsben vitte el az ÁVÓ egy állítólagos szabotázs miatt. Másik nagypapám állatorvos ezredesként szerelt le a II. világháború végén, emellett kántorkodott is. Szó szerint csodás módon úszta meg a kivégzést. Őket is teljesen kisemmizték. Ezek a családi történetek mélyen beleégnek az emberbe.

– Vagyis ellenállásból lett jobboldali és katolikus?

– Belenőttem valamibe, ami idővel kifakult. Volt egy pont az életemben, a gimnázium alatt, amikor – mondjuk úgy – újra megtértem Garadnay Balázs atyának köszönhetően. Persze a hit nem kizárólag az emberen múlik. Van egy mondás, miszerint a Szentlélek ott fúj, ahol akar. Nálam fújt, és fúj azóta is. De mindig tiltakoztam a kereszténység leegyszerűsítése ellen, hogy a feladat annyi, hogy eljárunk templomba, adunk egy kis alamizsnát, néha imádkozunk, XY pártra szavazunk, és akkor minden jó lesz.

– Valóban egyszerűnek tűnő képlet. Mikor ábrándult ki belőle?

– Konkrétan sosem hittem benne. Fiatalkoromban nagy hatást gyakorolt rám az Egydimenziós ember és Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz című két könyv. Ezek arról szólnak, hogy az emberek elvesztik gondolkodó, kritikai dimenziójukat. Én megtartottam a magamét. 2010 után két-három évvel már láttam, hogy

a politikában fokról fokra elhatalmasodó gőg, rablás, gyűlöletbeszéd meglehetősen távol van attól, amit Krisztus tanított.

A hatalom azt hirdeti, hogy a földi jó és rossz a pártlogók szintjén beazonosítható. Ez, illetve mások folyamatos megbélyegzése teljesen ellentétes a keresztény tanítással. Mária Magdolna, a vámos Máté, a szamariai asszony vagy Arimathiai József elméletileg mind Jézussal ellentétes csoportokban, „pártokban” voltak. Ma egy Fidesz-hívőnek a farizeusok Gyurcsány Ferenc követői. De Jézus nemcsak a farizeusokkal, hanem a leprásokkal is szóba állt! Sosem démonizálta őket.

– Ha ez ennyire régóta zavarja, miért nem keresett magának pártot, és lépett korábban politikai pályára?

– Az LMP és személyesen Schiffer András még a 2010 előtti, mozgalmi időkben megkeresett, erősen kapacitált, hogy lépjek be hozzájuk. Nemet mondtam. Önálló gondolkodónak tartom magam, nem igazán vagyok alkalmas a pártkötődésre. Akkor még álmomban meg nem fordult a fejemben, hogy politikai pályára lépjek. Aztán eltelt sok év, és a 2019-es „rendes” és a 2022-es időközi polgármester-választás előtt is kerestek, hogy vállaljam a jelöltséget.

– Kik keresték?

– Helyi erők, ellenzéki pártok, civil szervezetek is. Konkrétan nem akarok kiemelni neveket. Nagyon sokan büszkék rám most, és úgy gondolják, hogy ők voltak a „királycsinálók”. A lényeg, hogy akkor még nemet mondtam.

– Most viszont igent mondott, sőt el is rendezte a helyi ellenzéket, hogy ne legyen több kihívó: „2023 februárjában összehívtam az összes ellenzéki párt és helyi politikában érdekelt civil egyesület képviselőjét, és elkezdtünk egyeztetni […] voltak a helyi ellenzéken belül feszültségek, de a végére ezek kisimultak” – mondta korábban. Kiderül, hogy az elméleti professzor valójában machiavellista hatalomtechnikus?

– A KÖVET Egyesülettel a fenntartható vállalatokért dolgoztam. Elhiheti, nem nehezebb összerendezni a keszthelyi ellenzéket, mint kizöldíteni a MOL-t vagy társadalmilag felelőssé tenni a British American Tobaccót. Öt évet vártam arra, hogy álljon össze, szerveződjön meg az egységes helyi ellenzék, aztán adott esetben kérjen fel újra polgármesterjelöltnek. Nem így történt. Túl sok vesztett választás, egyéni baj, sértettség volt már bennük. De ez nem az én dolgom volt. Az viszont igen, hogy a parti zöldterületen NER-es beruházásokat öntenek betonba, hogy veszélyben a kastély és főleg a kórház. Úgyhogy úgy döntöttem: bármilyen kellemetlen és munkás lesz is, kézbe veszem az ügyet. Tizenhárom hónapig tartott, mire összehoztam ezt az egységet. Ezalatt volt felbomlás, frakciózás, sértődés, kibékülés. Egy ideig úgy látszott, hogy az egyik szervezet ránk indít egy másik listát, így két civil lista lesz. Az utolsó pillanatban a Mi Hazánk próbálkozott be kilenc – szerencsére 100 százalékban nem idevalósi – jelölttel. Ezeken túl kellett lépni.

Nekem végig volt egy ütőkártyám: lehetett naiv és kezdő külsősnek nézni, de elismert életutam van, és mindenki pontosan tudta, hogy a régi ellenzék, sőt a Fidesz sem képes jobb jelöltet állítani.

Sajnos ilyenné vált a politika: az az imázsa, hogy rendes ember ilyesmivel nem foglalkozik. Civilként és egyetemi tanárként beleadtam a teljes múltamat, szakmai hitelemet, minden tehetségemet és energiámat – messze erőnkön felül dolgoztunk hónapokig a teljes csapattal. Nyilván elég nagy levegőt kellett vennem, hogy mindenkivel összefogjak, de végül kialakult egy pártok fölötti együttműködés és egy lista, amiben öt civil mellett van három olyan ember, aki egyébként párttag is.

– A helyi Fidesz azt mondja, ön valójában a baloldal trójai falova, hiszen a városi listájukon szereplő Dékány Pétert és Szántó Andrást is DK-s választókerületi elnökként ismeri a helyi közélet, míg az önök honlapján civilként szerepelnek.

– A vesztesnek magyarázkodni kell. Nagyon csúnyán megvádoltak minket álcivilséggel és hazugsággal, a Helyi Választási Bizottság tizenegyszer marasztalta el a Fideszt jogsértésért és szólította fel ennek megszüntetésére – minden következmény nélkül. A választási törvény amúgy világosan szabályozza, hogy a jelölő szervezetet kell feltüntetni. A jelöltjeink lemondtak a pártidentitásukról és belementek abba, hogy civilként, pártlogók nélkül indulunk. Dékány Péter és a szintén DK-s Kovács Viktória normális és kiváló emberek, akik jól értenek a helyi politikához. Egy választás nem úgy néz ki, hogy jön tíz civil újonc, és a kisujjából megnyeri. Jogi, kampánytechnikai tudás nélkül nem megy. Szoftverek és appok kellenek, jogászok és grafikusok, szponzorok és főleg önkéntesek.

– Mi a garancia, hogy nem jelenik meg most a DK-s erős ember a megyéből és mondja azt, hogy kérjük a pozíciókat, megrendeléseket, felügyelőbizottsági tagságokat?

– Én vagyok a garancia. Aláírtunk egy megállapodást, abban sincs szó semmi ilyenről. A DK vagy a Momentum nem fog külön frakciót alakítani. A civilséget belsőleg is komolyan vesszük: ez egy választási szövetség volt, de mi a szerződés aláírásától a VÁRTAK jelöltjei vagyunk. A pártok örülhetnek, hogy nem fideszes vezetés van Keszthelyen, ez az ő sikerük is. Ennyit vállaltunk.

– Ki lesz az alpolgármestere?

– Kovács Viktória, aki a listánkon a második helyezett volt. Viszont a mai gyakorlattal ellentétben két alpolgármestert szeretnék, amihez még módosítani kell a városi szervezeti és működési szabályzatot. A másik nevet – aki biztosan a civilek közül kerül ki – egyelőre nem tudom megmondani.

– Kovács Viktória a keszthelyi DK-ból jön. Előre így szólt a megállapodás, hogy kapnak egy alpolgármesteri széket?

– Igen, ez az ötoldalú megállapodás része volt, Viktória nevesítve szerepelt benne, de nem a párthovatartozása miatt. A momentumos Deli Győző mellett, akinek szintén nagyon hálás vagyok önzetlen segítségéért, Kovács Viktória volt a szélesebb stáb főnöke. Rendkívül szorgalmas, ügyes, érett munkatársat és személyiséget ismertem meg benne. Szeretném, ha profi munkatársaim lennének, akik a közjóért dolgoznak, nem magukért vagy akár értem. Ehhez a lojalitásuknál is fontosabb a kritikai dimenziójuk. Ez a súlyok és ellensúlyok rendszere, ami a legutóbbi kori hazai politikából sajnos teljesen kiveszett.

– A Momentum kér valamit? Az említett Deli Győző a párt európai parlamenti listájának harmadik helyén szerepelt, és sokat tett az ön győzelméért.

– Deli Győző mandátuma véget ért. Azért dolgoztam vele, mert szorgalmas, normális embernek ismertem meg, aki velem ellentétben ért a kampányhoz. Végigküzdöttünk több hónapot, de nem kér pozíciót cserébe, nem is lenne életszerű, hiszen nem Keszthelyen lakik. Barátok maradunk, akik számíthatnak egymásra, ennyi. Talán ez az „ennyi” több a „mindennél”, főleg ha a mindent hálából juttatott jövedelmekben, pozíciókban, projektekben mérünk.

– Manninger Jenő június 9-én a Facebookon jó munkát kívánt önnek, de nem gratulált. Személyesen megtette?

– Nem. Furcsa dolog ez, a televíziós vitánk után is valahogy elmaradt a kézfogás. Az átadás-átvétel miatt kerestük emailben polgármester urat június 9. után, de eddig még nem reagált. Várom a válaszát, hogy megbeszélhessük a jövőbeli együttműködést.

– Manninger az egyik választás utáni bejegyzésében két tényezővel magyarázta az ön győzelmét: 1) a keszthelyi kórház nőgyógyászati osztály működésének tavaszi felfüggesztése; 2) Magyar Péter és a Tisza Párt megjelenése.

– Ez a két dolog nyilván hatott, de döntőnek az elbaltázott, leállított, be nem fejezett beruházásokat látom. Ezekből hatot vizsgáltunk, a leglátványosabb példa a Reischl Sörház felújítása, amelyben a várost több mint 1 milliárd forintos kár érte sikkasztás és vagyonvesztés miatt, és a Legfőbb Ügyészség is vizsgálódott. Sajnos csekély eredménnyel. A régi Keszthely egyik értékének, az omladozó barokk épületnek 2020 végére készen kellett volna lennie, de a nyertes beruházó eltűnt, az EU-tól nyert pénzt vissza kellett fizetni. Az önkormányzat végül eladta a sörházat a Veszprémi Főegyházmegyének. Azóta sem történt vele semmi, pedig nincs már tető se rajta, a falai védtelenül áznak. Az összesen 1,1 milliárd forint költségvetésű két pályázatból arra sem jutott 100 ezer forint, hogy egy fekete fóliával lefedjék az elbontott tető helyét. Vagy ott van a zámori csapadékvíz-elvezetésre kiutalt 412 millió állam forint, ami egy-két évig a város számláján parkolt, aztán forintra pontosan visszautalták az egészet. Hozzá se kezdtek a munkához.

– Manninger Jenő azzal védekezett, hogy ez és a többi befulladt beruházás még az előző polgármester idején kezdődött.

– Igen: a szintén fideszes Nagy Bálint idején. Aki úgy „bukott meg” városvezetőként, hogy – ilyen ügyek után! – 2022-ben beruházásokért felelős államtitkár lett az Építési és Beruházási Minisztériumban. Azért ez extrém teljesítmény.

– Tizennyolc év szüntelen fideszes városvezetés, fideszes többség az önkormányzatban, jó kormányzati kapcsolatok, államtitkári szintű bekötöttség – mi az, ami nem volt meg Keszthelyen ahhoz, hogy végigmenjenek ezek a beruházások?

– Pató Pál úr, Mekk Elek, Bólogató János – csakis e három irodalmi karakteréhez volt mérhető a helyi vezetés teljesítménye. Úgy látom, az elmúlt évtized teljes menedzsmentbeli, szervezési kudarc Keszthelyen.

– Manninger Jenő azt mondta, a közbeszerzési szabályok kötötték gúzsba őket: a legolcsóbbat kell választani. Ők ezt tették.

– A sörházzal és más beruházásokkal felsült Invest-Mondi Kft.-ről ordított, hogy nincs rendben, a tulajdonosainak volt már csődbe ment vállalkozása, egyikőjüknek óriási adótartozása volt. A Helikon parkot szétszedő, majd félbehagyó Fitotron System Kft. még a világra szóló fiaskó után is kapott megrendelést a várostól. A lényeg, hogy

megdőlt egy mítosz: a kormánypárt minden szinten azt sugallta, hogy „csak a Fidesz” számít, ha rájuk szavazunk, minden jó lesz. Keszthelyen és az ország vezetésében aztán tényleg „csak a Fidesz” van sok éve.

A hatalomban levők úgy érezték, minden az övék. És közben csőstül jöttek a bajok. A több pénz ráadásul több bajt hozott – ami országosan is „csúcsteljesítmény”.

– Több vidéki kórház, köztük kiemelten a keszthelyi ügyéről külön cikkben is megemlékeztünk. Az állam – pont a kampányidőszakban – felfüggesztette a szülészeti és nőgyógyászati osztály működését, így a helyi kismamák mehettek Zalaegerszegre, Nagykanizsára, Ajkára vagy Kaposvárra. Májusban aztán újraindult a szülészet tizenöt ággyal, végül a választás után három héttel közölték: július 1-jétől „szünetelni fog” a szülészeti-nőgyógyászati fekvőbeteg-ellátás. Polgármesterként mit tud majd tenni?

– Lobbizni fogunk, kidolgozunk több együttműködési modellt, például a hévízi kórházzal, vagy valamilyen szinten a magánegészségüggyel, amit be lehetne engedni az intézménybe, és az így nyert bevételekből finanszírozni a közellátást. Annyit tudok ígérni, hogy mindent el fogunk követni már csak saját érdekből is. Varázspálcám nyilván nincs, de a keszthelyi kórház ügye 84 települést érint, össze tudunk rakni akkora társadalmi támogatottságot, amit már nem lehet félresöpörni.

*

Elindulunk Keszthely két emblematikus, a választásban is döntő szerepet játszó része, a Helikon Park és a Balaton-part felé. A város legnagyobb zöldterülete 17 hektár, sétányokkal szabdalt platános, hársfás liget. Itt szállt be a megválasztott polgármester kampányába Litkai Gergely humorista, aki egy videóban elemezte végig az abszurd zöldterület-fejlesztéseket. A két Gergelyt régi ismeretség köti össze, zöld és fenntarthatósági ügyekben többször gondolkodtak együtt, ezért hát a baráti támogatás.

– A park fejlesztésével körülbelül 30 százalékig jutott a mostani városvezetés – mondja Tóth Gergely. – 60 fát kivágtak, egy rózsaültetvényt kiirtottak, helyére kavics került. Építettek egy futóösvényt, de csak döngölt kőpor burkolatot kapott. A futóknak még így is a legjobb a dolguk, mindenki másnak rosszabb: a régi sétányt eltüntették, maradékait gaz veri fel. Mindeközben semmiféle társadalmi egyeztetés nem volt, hogy mi történjen itt. Az önkormányzat máig sem ismertette a terveket. Mi eleinte havonta, a kampány végén már naponta tartottunk részben itt lakossági, körzeti fórumot – idézi fel a megválasztott polgármester.

„Itt van egy emlékfa. Ezt azon fák emlékére ültették, amelyeket kivágtak. Nagyon jó megoldás. A kiszáradt Aral-tó helyén is lehetne egy emlékkút” – kommentálta a Helikon Parkban történteket Litkai Gergely. A helyszínen több mint hatvan öreg fát vágtak ki az elmúlt évben, a helyükre ültetett néhány csemete köré pedig hatalmas kőtömböket helyeztek el, rajtuk versidézetekkel.

Elérjük a Balaton-partot. A NER fejlődése szempontjából is emblematikus helyszín. Ennek fontosabb elemei:

• A Keszthelyi Yachtkikötő megszerzésével lépett be Tiborcz István és csapata a Balaton-térség „fejlesztői” közé 2014-ben; a kikötőt a korábbi Bahart-portfólióból privatizálták, a keszthelyi önkormányzat közreműködésével. A kormányfő veje formálisan kiszállt a Keszthelyi Yachtkikötő Üzemeltető Zrt.-ből, de annak működését egyik bizalmi embere szponzorálja.
• Tiborcz István két szállodát is megszerzett aztán: a Hullámot és a Helikont. Utóbbi megújítására 3,99 milliárd forint vissza nem térítendő állami támogatás jutott a Kisfaludy-program szállodafejlesztési keretéből.
• Mészáros Lőrinc érdekeltségébe került a Balaton Szálloda, továbbá a Zala kemping, melynek területén nagyszabású ingatlanfejlesztés kezdődött.

A fentiek mellett megjelent egy luxusingatlan-csoport (Royal Homes) is a Keszthelyi öbölben, a tó melletti „Libás térségben” levő 2,5 hektáros területen, melynek formális NER-kötődése nem ismert.

*

– Ha Keszthely „a Balaton fővárosa”, akkor októbertől ön „a Balaton főpolgármestere”. Temérdek cikk szólt az utóbbi években túlépítésekről, természetkárosításról, gőzhenger-szerűen nyomuló kormányközeli vállalkozókról. Mi történik itt?

– Sok helyben élő ember nevében mondom, hogy néha úgy éreztük, kicsavarják a kezünkből a Balatont. A legjobb példa a Zala Kemping: régi volt, lepusztult volt, mégis emberközeli, kicsi faházakkal, átlagemberek által is megfizethető árakkal. Szépen fel lehetett volna újítani. És mi történt? Mióta NER-kezekbe került, teljesen lezárták, hagyták még jobban lepukkanni. Nekünk az egyetemmel is voltak ott nyári programjaink, azóta nem nagyon tudunk hova menni. Tizenkét darab luxus apartmanházat építenek a kemping helyére 288 lakással, másfél-kétmillió forint per négyzetméter áron. Beton monstrumok emelkednek a parton, látványos környezetpusztítással. Mondanom sem kell, hogy zéró társadalmi egyeztetés előzte meg az egészet.

– Miért baj, hogy egy erős befektető a koszos-kopott kemping helyén épít valamit, ami ráadásul tehetős embereket vonz a környékre?

– Sokan olyan közgazdászként ismernek, aki hajlamos bírálni a kapitalizmust és a bálványozott szabad versenyt. Viszont annál, ami a Balatonnál most kormányhátszéllel történik, még az is sokkal jobb lenne, ha a természetes piaci folyamatok diktálnának. Mert a dolog itt úgy megy, hogy valaki politikai alapon megszerez szinte ingyen egy rendkívül értékes telket, utána megint csak nem saját, hanem pályázati- meg hitelpénzből valamit fölépít, és onnantól kezdve amit elad, az szinte nettó haszon.

– A beruházók és a helyi Fidesz azt is mondta, hogy tessék megnyugodni, mindenkinek jut partszakasz, vagyis nem igaz, hogy bárki „elvenné” a másiktól a Balatont.

– Csak itt Keszthelyen sorjáznak az ellenpéldák. A Royal Homes beruházója komplett víziállást épített magának az állami tulajdonú Balaton-mederben, plusz önkényesen elkerített egy füves területet a partból. Kitettek feliratokat, hogy horgászni tilos, meg hogy magánstrand. Úgyhogy mi szerveztünk egy villámcsődületet, odamentünk 40-50-en, majd sípszóra elfoglaltuk ezeket a részeket. Persze nem örökre, csak egy békés piknikezés és „magánstéges” fürdés erejéig. Van eredmény: azóta le is bontották a kis engedély nélküli kerítést, a táblák eltűntek. Sok ilyen eset van még, és számomra elvi kérdés, hogy a Balaton nem privatizálható. A víz és annak 30 méteres védősávja mindenkié kell, hogy legyen.

– Mészáros- és Tiborcz-emberek, igazi nagykutyák dominálnak Keszthelyen. Politikai újoncként hogyan lesz képes tárgyalni velük, rábírni őket a szabályok betartására?

– Beszélni fogunk velük. Akármilyen nagy úr valaki, barátságban kell lennie a helyi vezetéssel. A meglevő beruházásokat szeretnénk megszelídíteni – faültetés, tereprendezés –, az újakat pedig megpróbáljuk nem engedni, vagyis elérni, hogy a maradék terület ne legyen beépítve.

Nyitókép: Válasz Online/Vörös Szabolcs

Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt.