Kiáltvány: legyen önálló Tiborcz-sor a magyar költségvetésben!
Nemrég megírtuk: az állam 600 milliárd forintot fizet „fű alatt” Tiborcz István körének három irodaház-együttesért. A kormány most újabb iparágban segíti ki a miniszterelnök vejéhez köthető magántőkealapos csapatot. Gigantikus naperőműveket vásárol fel tőlük – a vételár természetesen titkos, de a tranzakciósorozat végösszege akár 150–200 milliárd is lehet. Ennyire családbarát tehát még sosem volt ez az ország – a történelmi helyzethez pedig történelmi indítvány dukál. Nem azt kérjük az oligarcháktól, hogy ne lopjanak. Ez naivitás lenne. Javasoljuk viszont a hatalomnak: legyen önálló Tiborcz-sor a magyar költségvetésben! Így az állampolgárok pontosan tudhatnák, mennyivel járulnak hozzá az Orbán-dinasztia jövőjéhez, nekik meg nem kellene annyit trükközni, bujkálni, ügyvédekre költeni. Tényleg mindenkinek egyszerűbb lenne az élete. Vélemény.
Ez az írás eredetileg ténycikk lett volna arról, hogy az elmúlt 35 év legnagyobb, a Kopaszi-gáttól Zuglóig érő ingatlanmutyija után a kormányzat újra kisegíti a többnyire magántőkealapok mögött rejtőzködő Tiborcz-kört. Most épp az MVM Zöld Generáció Zrt. kezdi felvásárolgatni a miniszterelnök vejéhez kötődő – korábban Adnan Polat török üzletember által „frontolt” – napelempark-hálózatot, amely nagyvárosnyi területek villamosenergia-ellátásáért felel. Itt is az a helyzet, hogy az állam olyan projekteket húz magához, amelyeket már a beruházási szakaszban is jócskán támogatott. Majd amikor az egyetlen kockázatosabb fázis, a tartós üzemeltetés következne, még ezt a terhet is leveszi a magánfejlesztő válláról, és sokévnyi remélt hasznot tesz az illető zsebébe egyetlen mozdulattal.
A Válasz Online már hetekkel ezelőtt hallotta, hogy
az MVM Zöld Generáció szép sorjában megveszi azokat a naperőműves vállalkozásokat, amelyekben résztulajdonos a Tiborcz Istvánhoz kapcsolható Central European Opportunity Magántőkealap.
Először a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Tiszapüspöki külterületén mintegy 80 hektárt használó, közel 12 milliárd forintos tárgyieszköz-állományú projektcéget, a Tatooine SolarPark Kft.-t, majd az ugyanebben a térségben Túrkevén, illetve a Vas megyei Sárfimizdó–Gersekaráton is aktív, az előbbinél legalább négyszer nagyobb értékű Innovolt Kft.-t. (Utóbbi nem közvetlenül, hanem a Jupiter Flex SolarPark, Jupiter Solution SolarPark és HSE Europa Solar kft.-ken keresztül birtokolja a napelemparkokat). Ezeket a felvásárlásokat már jóváhagyta a Gazdasági Versenyhivatal (itt és itt) – így vált nyilvánossá, hogy az állam ismét beavatkozott a Tiborcz-kör érdekében. Lapunk értesülése szerint az MVM-ben vizsgálják az ugyanezen klubhoz tartozó, viszont még óriásibb Neovolt Kft. megvételét is. Ez a cég a tulajdonosa annak a PolSolar Kft.-nek, amely – öt, szintén galaktikus vagy mitológiai nevű leányon keresztül (Alderaan SolarPark Kft., Mithra Solar Kft., Aton Solar Kft., Boreas Solar Kft., Theia Solar Kft.) – az ország legnagyobb egybefüggő naperőművi rendszerét ellenőrzi. A borsodi Mezőcsát térségében lévő, tavaly átadott létesítmény 440 hektárján összesen 466 ezer napelemtáblát helyeztek el, és ezzel a park országos jelentőségre tett szert: itt termelik a hazai naperőművek által előállított villamos energia 8 százalékát – a tárgyi eszközök értéke pedig a PolSolar beszámolója szerint 84 milliárd forint.
Ezen tények ismeretében billentyűt ragadtunk tehát, és újság módjára megkérdeztük az MVM-csoporttól: milyen összegért vették meg a tiszapüspöki, túrkevei, illetve sárfimizdói és gersekaráti, összesen majd’ 200 MW kapacitású szolárparkokat? (Mi előzetesen – az eszközértékek fényében – 60-70 milliárd forintra tippeltünk vona.) Továbbá: valós-e az az információnk, hogy az állami vállalat számol a mezőcsáti, hatszáz focipálya nagyságú Neovolt–PolSolar-művek bekebelezésével is? (Itt 90-100 milliárdos árat is elképzelhetőnek tartanánk a látható cégadatok alapján.) Ezen kívül vásárol-e még olyan napos vállalatokat az MVM, amelyben tulajdonosi oldalon megjelenik a Tiborcz-közeli Central European Opportunity Magántőkealap (merthogy az említetteken túl is akadnak ilyen érdekeltségek az országban)?
Éltünk tehát a kérdezés jogával, noha a tapasztalataink lesújtóak. Egy bő hónapja például semmilyen választ nem kaptunk a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőtől (MNV), amikor az 580-600 milliárd forintos kormánynegyed-fejlesztés részleteiről érdeklődtünk – pedig, mint írtuk, egy egész metróvonal kijött volna a zuglói és újbudai irodaházi tömbök államosításának árából. Kérdéseink kifejezetten indokoltnak tűntek, hiszen a kormányzat beruházási stopot hirdetett, elvileg tehát szűk esztendőket kellene élnünk.
Az MVM-hez jobb reményekkel fordultunk; biztosak voltunk abban, hogy az illetékesek érdemben reagálnak majd kérdéseinkre, hiszen mégiscsak a legfontosabb állami cégről van szó, amely energiafogyasztók millióival kommunikál napi szinten. Aztán jött a feketeleves – és nálunk is eltört valami. Ahogy már jeleztük, ez az írás eredetileg ténycikk akart lenni, de képtelenek vagyunk tartani a műfaji kereteket. Kiderült ugyanis: már az MVM-től sem lehet értelmes, legalább az olvasóinkat tisztelő válaszokat kapni egy 60-70 milliárd forintra rúgó napelemes történetről – amely, ha kiegészül a mezőcsáti biznisszel, máris a 150-200 milliárdos tartományba kerülhet. Nézzék csak, mivel ütötték el a fent tálaltnál még részletgazdagabb, kifejezetten tárgyszerű kérdéssorunkat! „Az MVM-csoport – stratégiájával összhangban – folyamatosan bővíti megújuló energiatermelési portfolióját, amellyel jelentősen hozzájárul Magyarország dekarbonizációs célkitűzéseinek megvalósításához. Az MVM folyamatosan keresi a lehetőségeket napelemparkok építésére és akár meglévők megvásárlására a zöld átmenet elősegítése érdekében. Mivel az MVM Zöld Generáció Zrt. aktív tevékenységet folytat a hazai naperőművek piacán, ezért a korábbi és folyamatban lévő tranzakciók gazdasági jelentőséggel bíró adatainak megosztása üzleti sérelemmel járna.”
Lefordítjuk: ne tessék kérdésekkel megzavarni a normál munkafolyamatot, végezzük a dolgunkat, oszt jónapot. A „kimunkált” MVM-válasz ráadásul úgy hivatkozik üzleti sérelmekre, mintha valós piaci műveletekről lenne szó, ahol az állami cég öldöklő versenyben győz le hazai és nemzetközi vevőjelölteket, illetve kíméletlen ártárgyalások után szerez unikális vállalatokat.
Hát akkor tisztázzuk, hogy jutottunk idáig!
Már 2018-ban szóltunk, hogy nagyon különös folyamat zajlik a hazai „zöldpiacon”. Az Erdoğan–Orbán-tengely közepén elhelyezkedő üzletember, a budapesti kormányfő barátságát élvező Adnan Polat a Forbes magazin török kiadásában jelentette be, hogy 1000 megawattos – azaz „fél paksnyi” kapacitású – napelempark-hálózatot szervez Magyarországon. Később bizonyítottuk, hogy a Polat család egyes tagjai itteni (és ezzel EU-s) állampolgárságot kaptak a gazdasági lehetőségek mellé, ám ennél fontosabb, hogy Orbán Viktor hat éve kínai tárgyalásaira is magával vitte a török nagyvállalkozót – hogy utóbbi napkollektor-telepítési szerződést kössön az ázsiai szuperhatalom egyik erre szakosított cégével.
A török barát tette is a dolgát: szisztematikusan felvásárolta azokat az önálló projektcégeket, amelyek korábban megszerezték a szükséges naperőművi engedélyeket. Polat első lépésben olyan vállalkozásokat keresett, amelyek a 2016 végi határidőig jelentkeztek az úgynevezett kötelező átvételi támogatás (kát) rendszerébe – ez a szisztéma biztosította, hogy a szereplők az állam segítségével 25 évig a piaci ár felett adhassák el a megtermelt villamosenergiát. Márpedig a garantált bevételeket a bankok is szeretik, könnyen adnak hitelt az efféle tuti kimenetű üzletekre, tehát csekély önerővel is lehetett nagyot álmodni. Persze, ahogy „élelmeséknél” lenni szokott, sok vállalkozó csak azért akart beférni a kátba, hogy az engedélyeztetett tervét később haszonnal továbbértékesítse egy-egy nagyobb halnak – például Polatéknak. A piaci aranylázat eredményező kát kimúlásával az Európai Unió jóváhagyta az új magyar zöldösztönzőt, a megújuló támogatási rendszert (metár), amellyel az állam már nem mindent, csakis a professzionálisan összerakott, hatékonynak ígérkező projekteket akarta „meglökni”. Nos, Adnan Polat mindenevő volt: neki kát- és metár-kompatibilis egységek is kellettek.
Három éve aztán furcsa fordulatról kellett beszámolnunk:
a török üzletember hirtelen elkezdett kiszállni az állam által garantált bizniszből,
vagyis letett arról, hogy a magyar naperőműpiac „leuralásával” megyényi területek villamosenergia-ellátása múljon rajta. Ehelyett szép sorban eladogatta az itteni napelemparkjait Tiborcz István köreinek – vagy mert eleve az ő strómanjuk volt, vagy azért, mert visszautasíthatatlan ajánlatot kapott a hatalom közeléből. A cikkünk elején említett, Tiszapüspökiben érdekelt Tatooine SolarPark például 2020 legvégén került el Polatéktól – először Sájer Gáborhoz (ő az Európai Csalás Elleni Hivatal által „körberajzolt” Elios Zrt. korábbi vezére), majd felerészben egy másik régi Tiborcz-partnerhez, Figura Ferenchez. Utóbbi egy cégen keresztül végig Tatooine-tulajdonos maradt, mellé szállt be 50 százalékos részesedéssel a híres-hírhedt Central European Opportunity Magántőkealap. Ezt a „pénzeszsákot” az az Equilor Alapkezelő menedzseli, amely papíron nem Tiborcz Istváné – viszont itt igazoltuk, hogy a társaságot szikével sem lehetne leválasztani Orbán Ráhel férjéről. És egy újabb kis pikantéria: a Tiborcz-klub Benedek Fülöp, a Fidesz által egykor elszámoltatási célszemélyként azonosított (felfüggesztett börtönbüntetésre is ítélt) volt agrárállamtitkár tiszapüspöki birtokain kezdte meg a Tatooine-naperőmű telepítését, majd két éve fel is vásárolta tőle az érintett földterületeket.
A korábban emlegetett, Túrkevétől Sárfimizdó–Gersekarátig érő szolárparki terület szintén Adnan Polattól került át 2021-ben két magántőkealaphoz: a Central European Opportunity és a Voyager nevűekhez. Előbbiről már mindent elmondtunk, utóbbiról annyit tudhatunk biztosan, hogy a Mol-csoport Lead Ventures Alapkezelőjéhez tartozik. Szintén a Tiborcz–Mol-kör közös érdekeltsége az a Neovolt Kft., amelyé Polat után a mezőcsáti gigalétesítmény lett. Ahogy jeleztük, egyelőre nem biztos, hogy ezt a hatszáz focipályányi projektet is felvásárolja a MVM Zöld Generáció – Tiszapüspökit, Túrkevét és Sárfimizdó–Gersekarátot viszont már hivatalosan is magához csatolta az állami energiaközpont.
Nagyon adja magát a kérdés: miért akar szabadulni ilyen biztos üzletektől a Tiborcz-kör? Miért nem jó, hogy a már elkészült naperőművek évről évre szinte garantált hasznot biztosítanak a tulajdonosoknak? Mégis mi lehet előnyösebb egy ilyen konstrukciónál? Talán csak az, ha sokévnyi profit egyszerre megérkezik a „gyors milliárdokra” vágyó eladókhoz. És akkor ezzel vissza is kanyarodtunk a 600 milliárdos irodaházmutyihoz, ahol a magánszereplők érdeke egyértelműen megelőzte az államét – legalábbis erős a gyanúnk, hogy elsősorban nem a kormányzatnak van szüksége új negyedekre, hanem a fejlesztőknek támadt hirtelen pénzigénye. Ha az államvezetés szándéka tiszta lett volna, nyilván nem titokban intéz új székházakat a legfontosabb hivataloknak, hanem egyértelmű költséghaszon-elemzésekkel „társadalmiasítja” az évszázad költözködését. Ugyanez a helyzet a napkollektor-területekkel. Ha az MVM büszke tulajdonosa akar lenni az ilyen csúcsprojekteknek, akkor ajánlatot tesz a piac kvázi egészének – és nem az elsők között veszi be a buliba a miniszterelnök családjáig érő magántőkealapos csoportot.
Merenghetnénk azon is, hogy az államnak azért kellenek-e most épülettömbök vagy naperőművek, mert Tiborcz István és barátai eleve úgy tervezték, egyszer fel fogják vásároltatni a javaik egy részét a „közzel” – vagy azért, mert
hirtelen rájöttek, nincs kedvük vesződni az üzemeltetéssel.
A tényeket is cizellálhatnánk még tovább; megérne például néhány bekezdést, hogy vajon miért ült be 2023-ban a naperőműves sztorit végrehajtó MVM-csoport igazgatóságába – energetikai vagy állami vállalati tapasztalat nélkül – Barlai Róbert és Benczédi Balázs. Előbbi Tiborcz-tulajdonú cégekben (Gránit Alapkezelő, Waberer’s, Equilor Befektetési Zrt.) tisztviselősködik, utóbbi ugyancsak megjárta a kormányfő vejének birodalmát, jelenleg pedig a Mol-tulajdonba került Újpest FC ügyvezetője.
Ám az igazán lényeges nem ez, hanem az oligarchia rendszerének alapműködése. Amikor különféle gazdasági tényezők nem arra használják a szellemi energiáikat, hogy a piacon – vagyis tényleges versenyhelyzetben – megállják a helyüket, hanem arra, hogy kifürkésszék: melyik állami zsákból lehetne előhúzni a nekik épp hiányzó forintokat. Nemrég igazoltuk, hogy a Matolcsy Ádám-féle üzleti közösség jólétéről például felváltva gondoskodik a jegybank budapesti és varsói leágazása – tehát köztulajdonú érdekeltségek adnak el ingatlanokat az MNB-elnök családi köreinek, majd veszik vissza tőlük magasabb áron, így előidézve a csodáslatos magánpénz-szaporodást. Emlékezhetünk a másik „ordító” NER-sikersztorira is, amikor az MVM óriási felárat biztosítva rántotta ki Mészáros Lőrinc alól a Mátrai Erőművet. A Tiborczék-féle irodaházas és naperőműves történetek után pedig már azon sem csodálkoznánk, ha a BDPST Group egyelőre inkább veszteséges luxusszállodáit hosszú hónapokra kibérelné valóságshow-forgatásra a TV2, és az egész műsorfolyamot megszponzoráltatnák az állami Szerencsejáték Zrt.-vel. Pont itt még nem tartunk, de persze a Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ) nevű kormányszerv úgynevezett influenszer tripje – egyes értékelések szerint – már részben az Orbán–Tiborcz-hotellánc népszerűsítését volt hivatott szolgálni. (Frissítés: Cikkünk megjelenése után az MTÜ-sajtó egy aláírás nélküli levelet juttatott el lapunkhoz, melyben az ismeretlen illetékes cáfolja előbbi állításunkat. Szerinte a Budapest Influencer Trip célja rövid távon a magyarországi beutazóforgalom élénkítése, hosszú távon pedig az országimázs növelése volt. „Az esemény három napja alatt – a nemzetközi trendeknek megfelelően – egy nagyívű filmforgatásra került sor Budapest ikonikus helyszínein. Az elkészült videók a főváros egyedülálló szépségét, értékeit és izgalmas programkínálatát bemutatva az egész országot népszerűsítik és erősítik a főszezont követő őszi-téli időszak foglalásait is.”)
Az ilyesfajta államhasználatnak immár központi intézménye is van: a korábban Fonográf Klubként vagy Svábhegyi Polgári Klubként ismert ingatlan helyére épült Botaniq Budai Klub, ahova földi halandó csak a tulajdonos Tiborcz család engedélyével teheti be a lábát – tagsági díj fejében. Ebben a szeparált zónában elméletileg minden belterjes dolgot meg lehet beszélni, viszont a tér feletti uralom a miniszterelnök családtagjaié. Ha a falaknak füle van, akkor azzal a füllel bizony ők hallgatózhatnak.
De inkább nem eresztjük messzebbre a fantáziánkat: valójában fogalmunk sincs, mi történik abban a vityillóban. Azt viszont tudjuk, hogy például Tiborcz Istvánért garantáltan nem mozdulna meg az állam, ha nem az lenne, aki – és tízmilliárdok (százmilliárdok?) felett sem diszponálhatna, ha rosszabb helyre házasodik. Naivitás lenne azt kérni e kaszt tagjaitól, hogy ne lopjanak – egyfelől mert (nyilvánvalóan hamis) önképük szerint ők nem elvesznek az közösből, hanem értéket teremtenek, másrészt pedig a lavinának sem lehet megálljt parancsolni, ha egyszer lételeme a terebélyesedő száguldás. Úgyhogy ezt hagyjuk is. Lenne viszont egy komoly indítványunk:
azt javasoljuk a kormányzatnak, hogy legyen végre önálló Tiborcz-sor a magyar költségvetésben.
Azt a társaságot, amelynek évente százmilliárdokat biztosít az állam, egyszerűen bele kell írni a büdzsébe! Így az állampolgárok pontosan tudhatnák, mennyivel járulnak hozzá az Orbán-dinasztia jövőjéhez; s ha a Fidesz ennek ellenére is fölényesen nyeri a választásokat, akkor „megérdemli” – és a nép is megérdemli a sorsát. Ráadásul Tiborcz István csapatának sem kellene annyit trükközni, céges ügyvédek hadát fizetni, magántőkealapok mögé bujkálni, privát klubokat üzemeltetni. Mi több: az oknyomozó újságírók is ejthetnék a témát. Ha valami ott van a kirakatban, egyszerűen nem kell kinyomozni.
Mindenkinek egyszerűbb lenne az élete.
Tényleg.
A cikkben szereplő cégadatokat az Opten Kft. szolgáltatta.
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt.
