Szikra a puskaporos hordóba – a Trump elleni merénylet erőszakspirálba torkollhat
A Donald Trump elleni szombati merénylettel szintet lépett az amerikai politikában mindig jelenlévő erőszak: a Ronald Reagan elleni 1981-es merénylet óta nem sebesítettek meg elnököt vagy elnökjelöltet. A meglepő persze inkább az, hogy eddig nem történt merénylet, hiszen az amerikai politika a kétezres évek óta törzsiesedik. Minden választás élet és halál kérdése, az átjárás a táborok között szinte megszűnt, a másik jelöltje pedig gonosz, akivel szemben minden eszköz felhasználható. A jövő nem sok jót ígér: egy friss reprezentatív kutatás szerint milliók tartják elfogadható eszköznek az erőszakot Donald Trump hatalomba való visszatérésének megakadályozására – és milliók segítenék akár erőszakkal is a Fehér Házba a volt elnököt. Háttér.
A merénylő puskagolyója Donald Trumpot célozta, de könnyen lehet, hogy Joe Biden újraválasztási esélyeit végezte ki. Így is összefoglalható az amerikai politika legdrámaibb eseménye. Múlt szombaton a volt amerikai elnököt a Pennyslvania államban található Butlerben, egy kampányrendezvényen a 20 éves Thomas Matthew Crooks próbálta megölni. A közönség soraiból egy ember meghalt, ketten súlyosan megsebesültek, de a politikus megúszta könnyű sérüléssel; az egyik lövedék a fülét lyukasztotta át. (A merénylőt agyonlőtték.) A vérző, az őt menekítő testőrök gyűrűjében öklét felmutatva híveit harcra buzdító Trumpról készült képek villámgyorsan bejárták a médiateret és máris az amerikai történelem ikonikus fotói közé kerültek. Merthogy két dolgot is szimbolizálnak: egyfelől a politikus megtörhetetlenségét, energiáját sugallták, amit republikánus kommentátorok rögvest szembe is állítottak Joe Biden elnök szellemi hanyatlásával. A merénylet előtti napok ugyanis a láthatóan mind nehezebben kommunikáló, rohamosan gyengülő államfő visszalépéséről szóltak. Ahogy a neves amerikai geopolitikai szakértő, Edward Luttwak megjegyezte: Trump merénylet során tanúsított viselkedése összhangban volt az általa régóta épített keményfiú-imázzsal, márpedig a politikában a hitelesség az egyik legfontosabb előny.
A merényletről készült fotók ugyanakkor egy jóval súlyosabb folyamatot is jelképeznek: magasabb fokozatba kapcsolt a politikai erőszak az Egyesült Államokban.
Noha a szabad fegyvertartás hazájából sajnos túlságosan gyakran érkeznek hírek véres lövöldözésekről, iskolai mészárlásokról, elnök vagy elnökjelölt utoljára 43 évvel ezelőtt, 1981-ben sérült meg támadásban. Akkor Ronald Reagan elnököt sebesítette meg egy mentálisan zavart férfi. (A merénylet nagyot dobott az elnök népszerűségén, amely akkor 60 százalékról 70 százalékra ugrott.)
Nem véletlen, hogy rögvest a támadás után záporoztak a kérdések a vezető politikusokat, tisztviselőket, így Donald Trumpot is védő Titkosszolgálat (Secret Service) alkalmasságával kapcsolatban. Sokan feltették a kérdést, miképpen lehetséges, hogy a politikustól mindössze 150 méterre egy fegyveres férfi felmászhatott egy tetőre anélkül, hogy észrevették volna. Pontosítsunk: a merénylőt észrevették, csak nem azok, akiknek kellett volna. Tanúvallomások mellett a támadás előtt mobiltelefonnal készült videók is napvilágot láttak, amelyeken világosan kivehető a tetőre fegyverrel felmászó, majd ott elhelyezkedő Crooks. S bár a nézők közül többen is kiabálással igyekeztek felhívni a figyelmet, a hatóságok emberei nem érzékelték a veszélyt.
A támadás miatt dühös republikánusok a demokraták Donald Trump elleni verbális hadjáratát és a sajtó volt elnökkel kapcsolatos ellenségességét okolták. Steve Scalise kongresszusi republikánus frakcióvezető leszögezte, „demokrata politikusok nevetséges hisztériát keltenek, miszerint Donald Trump újraválasztása az amerikai demokrácia végét jelentené. A múltban is láttuk, hogy ezen retorika alapján szélsőbaloldali őrültek milyen tetteket követnek el. Ennek a retorikának véget kell vetni.”
Az erőszak azonban mindig is része volt az amerikai politikai kultúrának. Négy hivatalban lévő elnököt öltek meg az elmúlt szűk kétszáz évben, és szinte minden elnök, illetve komolyabb jelölt ellen kíséreltek meg merényletet. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy az amerikai politika jelentősen eldurvult az elmúlt években. Habár elnököt vagy elnökjelöltet négy évtizede nem ért támadás, 2011-ben Gabrielle Giffords demokrata képviselőnőt lőtték fejbe egy arizonai kampányrendezvényen, 2017-ben pedig a már említett republikánus Steve Scalisét lőtték meg egy washingtoni baseballedzésen. (Mindketten túlélték a merényletet.) 2021. január hatodikán pedig a Trump választási vereségébe belenyugodni nem tudó tömeg támadta meg és foglalta el a Capitoliumot: a zavargás során öten meghaltak, 174-en megsebesültek.
Tulajdonképpen az a meglepő, hogy csak most került a célkeresztbe a legmagasabb pozíciót betöltő vagy arra pályázó politikus. Körülbelül az ezredforduló óta arról szólnak a kutatások, hogy Amerikában a politikai megosztottság mértéke egyre növekszik, és jóval nagyobb mint a 20. században.
A „politikai törzsek” már rég megmerevedtek, a Demokrata és a Republikánus Párton belül is eljelentéktelenedtek a kompromisszumot, konszenzusokat kereső mérsékelt erők.
Ebben Trumpnak republikánus oldalon óriási szerepe volt. Ingadozó, nem elkötelezett szavazókból is egyre kevesebb van. Márpedig ez nem csupán közérzületi kérdés. Az amerikai rendszer a híres-nevezetes fékekre és ellensúlyokra épül; az elnök, a Képviselőház, a Szenátus, a Legfelsőbb Bíróság, az ötven tagállami kormányzó kölcsönösen ellenőrzi egymást, együttműködés és kompromisszumra való törekvés nélkül a rendszer lebénul.
A törzsekkel viszont együtt jár a törzsi gyűlölet. Elgondolkodtató, hogy az idei év egyik legnagyobb filmsikere a Civil War (Polgárháború) című disztópia, amely egy polgárháborús Amerikában játszódik. Az alkotásról szóló kritikák is kiemelték, hogy a választási év feszültsége, a hiszterizált közhangulat megágyaz a politikai erőszaknak. A harmadik ciklusát töltő autoriter elnök ellen lázadó, Texas és Kalifornia vezette Nyugati Szövetség és a központi hatalom háborúját bemutató film az amerikai psziché rémálmát idézi meg. A kontinensnyi ország történetének egyik legnagyobb traumája ugyanis az 1861 és 1865 között zajló polgárháború, amelynek során 620 ezer amerikai halt meg. Azaz többen, mint az első, a második világháborúban és a vietnámi konfliktusban összesen.
Az amerikai politika törzsiesedésének lényeges állomása egyfajta lopakodó delegitimizáció: a másik oldal elnöke nem igazi elnök, mert nem Amerikában született és muszlim (Obama), mert nem is ő nyerte meg a szavazatok többségét, csak az avítt elektori rendszer tette azzá (Trump), mert csalással jutott hatalomra (Biden). Ahhoz, hogy ebből politikai merénylet legyen, még egy dolog kell: azt gondolni hogy egy politikus hatalomra kerülése halálos fenyegetést jelent az országra.
Trumpot a demokraták – beleértve a mainstream sajtót, nemcsak a radikálisokat – régóta az amerikai demokráciát fenyegető halálos veszélyként írják le. Demokrata oldalon általános a meggyőződés, hogy Trump újabb győzelme elhozhatja az amerikai demokrácia végét, vagyis ezen a választáson óriási a tét, minden eldől. A republikánus politikus a felmérések szerint az őszi elnökválasztás nagy esélyese. Ezért indulhatott el a Biden visszalépéséről szóló vita, a párt nagyadományozói, támogatói egyre többen tartják valószínűtlennek az elnök újrázását. Innen nézve logikus, hogy valaki úgy dönt: a veszélyt már csak golyóval lehet megállítani. (Ettől még egy újabb Trump-ciklus persze lehet tényleg komoly fenyegetés az amerikai demokráciára. Attól, hogy valaki paranoid, még nem biztos, hogy nem üldözik.)
Egy különösen érdekes, éppen a merénylet napján publikált felmérés vészjósló képet fest arról, az Egyesült Államokban mennyien készek erőszakhoz nyúlni politikai céljaik elérése érdekében. A Chicagói Egyetemen belül működő Chicago Project on Security & Threats júniusban elvégzett reprezentatív felmérése szerint a felnőttek 10 százaléka, 26 millió amerikai gondolja úgy, hogy akár fizikai erőszakkal is meg kell akadályozni Donald Trump hatalomba való visszatérését. Még aggasztóbb, hogy közülük kilencmillióan lőfegyverrel is rendelkeznek. Ezzel szemben „csak” 6,9 százalék, azaz tízmillió amerikai gondolja úgy, hogy a volt elnököt akár erőszakkal is a hatalomba kell segíteni. Azaz jóval nagyobb a Trumppal szembeni, mint a Trump melletti erőszak társadalmi bázisa – íme, a pennsylvaniai támadás valószínű szociológiai-gondolati háttere. Amely egyben jelzi, hogy a sokáig stabil amerikai politikai rendszert milyen kihívások érhetik olyanok részéről, akik az intézményes mechanizmusokat en bloc elvetik és a politikai nézetkülönbségeket erőszakkal oldanák meg.
Az intézményrendszert ugyanakkor nem pusztán az erőszakban hívők nagy száma fenyegeti. A négy évvel ezelőtti Trump-Biden-párharc újrajátszása az amerikai politika személyi állományának elkopását is jelzi. Kettejük minapi televíziós vitája nem csak abból a szempontból volt tanulságos, hogy a látványosan indiszponált, az időskori szellemi hanyatlás minden jelét felmutató Joe Biden alkalmassága hirtelen a saját táborában is téma lett.
A 78 éves Trump és a 81 éves Biden párbaja leginkább két, a parkban egy padon üldögélő idős ember elmérgesedő vitájára emlékeztetett, amelynek mélypontján egymás golftudását támadták.
Taktikai szempontból Trump jött ki jól a disputából, mert nem gúnyolta ki és nem alázta meg a sokszor küszködő Bident. Az előző elnöktől szokatlan önmegtartóztatás pedig szimpatikus lehetett azoknak a nem elkötelezett szavazóknak, akik többek között éppen stílusa miatt idegenkednek a republikánus párt jelöltjétől.
Trump a merénylet után sem a helyzet élezésére törekedett, ellenkezőleg: nyilatkozatában egységre szólított fel, és arról beszélt, mennyire szereti az országot. Hasonló húrokat pengetett Joe Biden, aki a támadás után felhívta riválisát, jobbulást kívánva neki. Majd rövid televíziós beszédében felszólította Amerikát, hogy fogjon össze a merénylet után, és megígérte az események teljeskörű kivizsgálását. Most az a legnagyobb kérdés, hogy a két politikus józan magatartása tartós lesz-e, illetve képes-e hűteni a felforrósodott közhangulatot. Az első nagy teszt a republikánusok ma kezdődő elnökjelölő konvenciója a Wisconsin államban található Milwaukee-ban, ahol nem csak Donald Trumpot emelik pajzsra, hanem várhatóan alelnökjelöltjét is megnevezik. A hangulat felfokozottsága egészen bizonyos.
Az is, hogy a politikai erőszak kiszabadult a palackból.
A következmények egyelőre beláthatatlanok.
Nyitókép: Trump közvetlenül a lövések után, magasba tartott ököllel (fotó: MTI/AP/Evan Vucci)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt.
