Az új adókból éppen annyit szedne be a kormány, amennyit veszni hagyott Brüsszelben
Hiába volt tavaly ősszel egészen közel a magyar kormány és az Európai Bizottság ahhoz, hogy megállapodjanak a befagyasztott pénzek és egyetemi ösztöndíjak feloldásáról, 2024-re a tárgyalások teljesen megszakadtak. Állítólag egy brüsszeli, válasz nélkül hagyott levél miatt állt le minden, de a háttérben Orbán Viktor döntése állhat, aki nem akart a választás előtt alkudozni. A késlekedésnek komoly ára van: 400 milliárd forint. Éppen ennyit szedne be a védelmi hozzájárulás nevű új különadóval a kormány idén.
– Mi történt 2024-ben a befagyasztott uniós támogatások ügyében?
– Semmi.
Ezt a párbeszédet négy, az Európai Bizottság és a magyar kormány közti tárgyalásokat jól ismerő emberrel folytattuk le júliusban. Az egymástól függetlenül zajló beszélgetéseknek ez a része szinte szó szerint megegyezett.
Amikor részletesebben is belementünk a befagyasztott EU-s támogatások megvitatásába, az is kiderült, hogy 1 milliárd eurót a magyar kormány már lényegében elengedett, nem tesz minimális erőfeszítést sem a lehívásáért. Ez 390 milliárd forint, lényegében éppen annyi, mint amennyit a július 8-án bejelentett, védelmi hozzájárulásnak nevezett különadókból szeretne még az idén beszedni a kormány.
A költségvetésnek kell tehát a pénz, de azt nem az EU más tagállamainak adófizetői, hanem a magyarországi cégek, illetve közvetetten azok magyar ügyfelei fizetik ki.
Valamiért a magyar kormány 2024-re behúzta a féket, és teljesen leálltak a tárgyalások a befagyasztott EU-s pénzekről. Sőt, a közalapítványi kézre adott egyetemektől elvett Erasmus-ösztöndíjak és a Horizont kutatási támogatások visszaállításáról sincs már párbeszéd. Pedig ezek annyira hiányoznak huszonegy magyar felsőoktatási intézmény életéből, hogy a SOTE vezetésével beperelték az EU Tanácsát a programokból való kizárásuk miatt (ítélet az EU bíróságán csak jövőre várható).
A helyzet nehezen érthető, 2023 őszén ugyanis a magyar kormány nevében Brüsszelben tárgyaló Bóka János és Navracsics Tibor miniszterek a nyitott kérdések többségében már megegyeztek az Európai Bizottság tisztviselőivel, a vitás pontokat rögzítették, és az ellentétek nem tűntek feloldhatatlannak. Ezt bizottsági és magyar kormányzati források is megerősítették lapunknak.
A tárgyalások elakadását firtató kérdéseinkre a magyar kormány illetékes sajtóosztályán semmit sem válaszoltak, de a Bizottság brüsszeli központjából is csak az egyébként nyilvános, általános jogi hátteret küldték el a Válasz Online-nak. Úgyhogy háttérben nyilatkozó forrásokra kellett hagyatkozzunk, hogy bemutassuk, mi történik. Nem sokkal cikkünk megjelenése előtt Bóka János egy Facebookra kirakott videóban a Bizottságot hibáztatta a tárgyalások elakadásáért, bár az elmúlt hetek beszélgetésein azt hallottuk, hogy a magyar kormány térfelén van a labda, és Budapestnek kellene lépnie, hogy kimozduljanak a holtpontról a tárgyalások.
5 milliárd forint is jöhetne minden egyes nap
2021 és 2027 között több EU-s támogatás érkezhetne Magyarországra, mint valaha. Ez annak lenne köszönhető, hogy a szokásos, a szegényebb tagállamoknak járó támogatások mellett útjára indították az EU történetének eddigi legnagyobb gazdaságélénkítő programját, a járvány okozta leállások kompenzálására kitalált RRF nevűt (magyarul: Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz). A kettő együtt, azaz a szokásos kohéziós pénzek és az RRF, mintegy 32 milliárd eurós keretet jelentene Magyarország számára (az agrártámogatások 8,4 milliárd eurós keretén felül).
Ez a két fejlesztésekre szánt keret mai áron összesen 12 500 milliárd forint, azaz 7 éven keresztül naponta közel 5 milliárd.
Mintha minden nap valaki megnyerné az ötös lottó eddigi legnagyobb nyereményét.
A mostani állás szerint ennek a harmadához férhet csak hozzá Magyarország, és a maradék kétharmad megszerzése érdekében 2024-ben a magyar kormány a kisujját sem mozdította.
Feltételek, mérföldkövek
A befagyasztott pénz nagy részének felszabadításához azt a tizenhét feltételt kellene a magyar kormánynak teljesítenie, amelyet még 2022 kora őszén állított az Európai Bizottság, amikor először és eddig egyetlenként az EU történetében élesítették az úgynevezett jogállamisági feltételességi mechanizmust. Az ott lefektetett feltételeket kicsit átfogalmazva és más logika szerint szétszedve megismételték azokban a szupermérföldköveknek nevezett feltételekben, amelyek az RRF-pénzek lehívásához kellenek. Így a tizenhét feltételből papíron huszonhét lett, de ez inkább címkézési és nem tartalmi változás. Ha az RRF-hez rendelt huszonhét szupermérföldkövet Magyarország el tudná érni – azaz a feltételeket teljesíti –, akkor az RRF is és a kohéziós pénzek zárolt része is nagyrészt lehívható lenne.
Az összes befagyasztott pénz több mint 85 százalékának kiszabadításának feltételeit a magyar kormány lassan két éve elég pontosan ismeri, míg a maradék 15 százalék részben bürokratikus intézkedéseket követel (elszámolások ellenőrzési rendszerének javítása), részben pedig a menekültügyi és gyermekvédelmi törvényekkel kapcsolatos viták megoldásával függenek össze.
Ha a bővebb, azaz részletezett listával számolunk, és huszonhét megoldandó ügyet azonosítunk, akkor a magyar kormány 2023 őszére meglepően jól állt a teljesítéssel. Tizenöt ügyet a Bizottság megoldottnak tekintett, ennek is köszönhetően szabadítottak fel a kohéziós alapból 10,2 milliárd eurót. A maradék tizenkét ügyből információink szerint nyolc esetében megegyezett a Bizottság a magyar kormánnyal abban, hogy milyen törvényeket kellene hozni, konkrét szövegezésről született megállapodás. Csak éppen ezek közül egyiket sem fogadták még el Magyarországon, annak ellenére sem, hogy ezeknél a magyar fél is elfogadta a kitárgyalt változatokat. A függőben lévő négy ügyből pedig egyik sem tűnik ránézésre olyan súlyosnak, hogy ne lehessen kellő akarattal továbblépni.
A nyitott kérdések a következők:
- pontosan mely politikusoknak milyen szinten, milyen családtagok esetében, milyen részletességgel készítsenek vagyonbevallásokat;
- az ügyészek milyen feltételekkel nyithatnak ki már lezárt ügyeket;
- az Integritás Hatóság milyen jogosítványokat kapjon még;
- a vagyonkezelő közalapítványok kurátorai egy vagy két évet várjanak, miután befejezték politikai pályafutásukat, illetve kétszer négy vagy kétszer hat évre lehessen őket kinevezni, illetve egész pontosan milyen pozíciókkal összeférhetetlen a kuratóriumi tagság. Itt a megegyezés kinyitná az Erasmus- és Horizont-programokat is a modellváltó egyetemek előtt.
A magyar kormány szerint ezekben a kérdésekben aránytalanul szigorúak a Bizottság elvárásai. Ám ha messziről nézzük, aligha azon múlik Magyarország szuverenitása és az Orbán-kormány sikeres működése, hogy mondjuk a Miskolci Egyetem kuratóriumába tizenkét vagy nyolc évre ültethetnek-e be egy tagot.
Elakadás
Az egyeztetések 2022 késő nyara és 2023 késő ősze között úgy néztek ki, hogy a magyar kormány javaslatokat tett új törvényekre, erről leveleztek illetve személyesen is tárgyaltak a Bizottság szakembereivel, a megállapodáshoz közeledve egyre magasabb szinten. Így sikerült megoldani többek között az igazságügyi reformot, azt a négy szupermérföldkövet, amelyek teljesítése kulcsfontosságú volt tavaly decemberben 10,2 milliárd euró addig befagyasztott kohéziós pénz megnyitásához, amihez további 2 milliárdot nyitottak meg 2024 elején.
A Válasz Online információi szerint ez az egyeztetési folyamat akkor akadt el, amikor egy 2023 utolsó negyedévi levélváltás alkalmával a Bizottság visszautasított egy magyar javaslatot. A magyar kormány ezután nem új javaslatot készített, hanem további pontosításokat, részletes magyarázatot kért, hogy miért nem jó a tervük. Erre a Bizottság érdemben nem válaszolt, csak megerősítették Brüsszelből, hogy mást vártak.
Valószínűleg erre az esetre célozhatott Bóka János EU-ügyi miniszter, amikor szombat reggel, a Facebook oldalán megjelent videójában ezt a kritikát fogalmazta meg a Bizottság felé: „Vannak olyan esetek, amikor nem kapunk érdemi visszajelzést egy általános elutasításon vagy rosszalláson túlmenően, ami nagyon nehézzé teszi azt, hogy a folyamatot továbbvigyük.”
Az egyeztetések korábbi fordulóiban is voltak hasonló elbeszélések egymás mellett, és ha lett volna erős politikai akarat Budapesten a tárgyalások folytatására, akkor lett volna mód túllendülni ezen a problémán. Vagy legalább lehetett volna a többi nyitott kérdéssel haladni. Vagy legalább elfogadhatta volna a magyar parlament azokat a törvényeket és a kormány azokat a rendeleteket, amelyek szövegében addigra már megállapodásra jutottak, azaz hét-nyolc szupermérföldkövet simán ki lehetett volna pipálni idén anélkül, hogy tovább kellett volna egyezkedni róluk a Bizottsággal.
De az említett levelezés megszakadása óta semmi sem történt. Hogy miért nem, az nem világos.
A magyar kormány visszatérő problémája volt a tárgyalások alatt, hogy a Bizottság menet közben szigorít a feltételeken, újabb és újabb követelésekkel áll elő. Bóka az említett szombati videóüzentében erre is kitért: „Az uniós források esetében az én problémám az, hogy a Bizottságtól van, amikor kapunk visszajelzéseket, van, amikor ezek érdemiek, van, amikor ezek részletesek. Ezek a visszajelzések hol változnak, hol nem, általában változnak, tehát mozgó célpontra lövünk, ami megkérdőjelezi azt, hogy a Bizottság valóban a megállapodás szándékával tárgyal-e ezekről a kérdésekről.”
Bizottsági forrásaink szerint azonban a magyarok nem mindig úgy intézték a dolgokat, ahogy abban megállapodtak. Ilyesmi viták miatt húzódott a már említett igazságügyi reform elfogadása több mint fél évig tavaly: a szükséges törvényeket a magyar parlament már tavasszal elfogadta, de a Bizottság további kormányrendeletekre és még két további törvénymódosításra várt, így végül csak decemberben látta teljesítettnek a mérföldköveket. Ez egyrészt bizonyítja, hogy az alkudozás tényleg nem egyszerű menet, de azt is, hogy ha van nyitottság, akkor előbb-utóbb meg lehet állapodni. Ehhez viszont tárgyalni és lépni kellene, és
Brüsszelben az az általános vélemény, hogy a magyar fél állította le az egyeztetéseket.
Bóka pont fordítva látja: „Mi úgy ítéljük meg, hogy a forrásokhoz való hozzáférés feltételeit teljesítettük, ugyanakkor továbbra is nyitottak vagyunk arra, hogy konstruktívan egyeztessünk a Bizottsággal. Azt azért el kell mondanom, hogy a Bizottság az elmúlt hónapokban sem technikai, sem érdemi politikai egyeztetésre ebben a kérdésben nem volt hajlandó.” A miniszter és a magyar kormány kiindulópontja tehát az, hogy már nem is kellene egyeztetni, mert a magyar fél minden szükséges intézkedést meghozott. Ezzel szemben a Bizottság szerint legalább nyolc mérföldkő esetében csak elvi megállapodás van, és a magyar törvények hiányoznak még, illetve további négy mérföldkő esetében elvi megállapodás sincs.
Több brüsszeli forrásunknak az volt a benyomása, hogy a magyar kormány már elengedte a pénzeket, és semmilyen erőfeszítést sem tesznek ezek megszerzéséért. Bóka a szombati videóban határozottan állította, hogy hamarosan újrakezdődhetnek a tárgyalások: „Bízom abban, hogy az intézményi kérdések lezárultával párhuzamosan lesz lehetőségünk arra, hogy ezeket a megbeszéléseket folytassuk. A célunk továbbra is az, hogy az uniós forrásokhoz teljes körű hozzáférést kapjunk, mi ennek érdekében továbbra is készek vagyunk konstruktív egyeztetésekre.”
Ugyanakkor az EU-s pénzek elosztásának társadalmi felügyeletét ellátó úgynevezett monitoring bizottságok egyes nem kormánypárti tagjainak az a határozott benyomása, hogy az üléseken a kormány emberei arra utalgattak: az RRF-pénzek érkezésére nem lehet számítani. Többen közülük lapunknak felidézték, hogy amikor rákérdeztek a programok indításának várható idejére, akkor azt mondták nekik, hogy ez nincs napirenden. (A kohéziós operatív programok mellett működnek ezek a monitoring bizottságok, ahol a magyar kormány és a Bizottság képviselőin kívül civilek és önkormányzatok is képviseltetik magukat, és félévente-évente átnézik a pályázati kiírásokat.)
Bóka nyitottságát a további tárgyalásokra azért is fogadhatják kétkedéssel Brüsszelben, mert több olyan tagállami diplomatával is beszéltünk, akik úgy vélték, hogy a miniszter az elmúlt hónapokban megvezette őket, és ezek a vélemények a Bizottság tisztviselőihez is eljutottak. A júliusban kezdődött magyar elnökségre készülve ugyanis Bóka és a teljes magyar diplomáciai kar, élükön Ódor Bálint brüsszeli állandó képviselővel (lényegében EU-nagykövettel) azzal nyugtattak mindenkit, hogy a magyar kormány visszafogott, konszenzuskereső vezetője lesz a Tanácsnak. Ehhez képest Orbán Viktor rögtön a magyar elnökség elején egyeztetés nélkül Moszkvába utazott, ahol Putyin orosz elnök az EU soros elnökeként üdvözölte – ezt a húzást épp ellentétesnek élték meg az EU intézményeiben ahhoz képest, amit Bókáék ígértek.
Mennyit számít a politika?
Nagyon fontos lenne pontosabban megérteni, hogy a pénzek felszabadítása mennyire politikai és mennyire jogi kérdés. Nyilvánvalóan mindkettő, de nagy kérdés, hogy melyik számít jobban.
A magyar kormány határozottan állítja a jogállamisági vizsgálatok kezdete óta, hogy politikai nyomás van rajta, és a pénzek befagyasztásának az a fő oka, hogy a magyar kormány nem ért egyet a tagállamok többségével és a Bizottság tisztviselőivel sok fontos kérrdésben. A Bizottság viszont azt állítja a kezdetek óta, hogy az uniós jogot próbálja betartatni, és ha Magyarországon a joguralom érvényesülne, és nem lenne kockázatos pénzt utalni a kormánynak, akkor nem lennének szankciók.
A kérdés azért lényeges, mert ha a magyar kormány tényleg úgy véli, hogy mindegy hány mérföldkövet teljesít, valamilyen ürügyre hivatkozva úgysem kap pénzt, akkor némileg érthető, hogy nem is próbálkozik, nem akarja, hogy csuklóztassák. Ha viszont bízna abban, hogy megfelelő törvények elfogadásával sok ezer milliárd forinthoz juthat hozzá, akkor teljesen érthetetlen, hogy miért nem tesz erőfeszítéseket, és adóztatja inkább a hazai cégeket.
Az Európai Parlamentben többségben lévő pártok is úgy gondolják, hogy elsősorban politikai kérdés, hogy a magyar kormány kap-e pénzt a közös kasszából, csak ők pont fordított tartalommal panaszkodnak, mint Orbánék.
Nem az a bajuk, hogy nem megy a pénz Magyarországra, hanem az, hogy túl sok megy még mindig.
Az előző EP (ahol ugyanazok a pártok voltak többségben, mint az újban) ugyanis határozatban ítélte el a Bizottságot és a Tanácsot, mert 2023 decemberében 10,2 milliárd eurónyi befagyasztott támogatást felszabadítottak a magyar kormány számára, az igazságügyi reformok sokszorosan korrigált elfogadása nyomán. A parlamenti képviselők szerint Orbán kizsarolta ezt a pénzt, hogy cserébe ne akadályozza a csatlakozási tárgyalások megkezdését Ukrajnával, és ne vétózzon meg egy 50 milliárdos segélycsomagot a kijevi kormánynak. A képviselők még be is perelték a Bizottságot, mert szerintük túl engedékeny volt a magyar kormánnyal.
Az elmúlt hónapokban több EU-s diplomatával is beszéltünk, és egy nyugati, illetve egy keleti tagállam képviselője is azt mondta lapunknak, hogy több kormány is jelezte tavaly év végén a Bizottságnak: szabadítson fel pénzt a magyar kormány számára, mert fontos lenne Ukrajna ügyében Orbán együttműködése. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy ha a magyar kormány nem teljesíti a négy, akkoriban napirenden lévő szupermérföldkövet, és nem módosít két törvényen közvetlenül a pénz felszabadítása előtti napokban, akkor technikailag eleve kizárt lett volna, hogy legalább részben megnyissák a kohéziós forrásokat. Vagyis ha a magyar kormány újabb politikai alkura készülne – vagy csúnyábban fogalmazva zsarolni akarná a többi országot tanácsi vétókkal –, akkor is érdemes lenne konstruktívabban együttműködnie, hogy egyáltalán képes legyen kérni valamit.
Egy másik elmélet szerint Orbán Viktor úgy számolt az év elején, hogy a mostani Bizottságtól már semmi jót nem várhat, és felesleges a választóinak azt mutatnia, hogy alkudozik velük, amikor az EP-kampányát arra építette, hogy meg akarja buktatni a mostani vezetést. Csakhogy az EP-ben a választás után is megmaradt a néppárti–szocialista–liberális koalíció többsége, és Ursula von der Leyen bizottsági elnököt is újraválasztották, az említett négy frakción kívül a zöldek támogatásával. Deutsch Tamás fideszes EP-képviselő szerint a zöldek a támogatásukért a magyar kormány elleni intézkedéseket kértek Ursula von der Leyentől, bár ezt más forrás nem erősítette meg. Az viszont biztos, hogy a politikai környezet nem lett kedvezőbb a magyar kormány számára, így ha ilyen fordulatra várva halogatta az egyeztetéseket Budapest, akkor a számítás nem jött be.
Szorít az idő
Akármiért is álltak le a tárgyalások a befagyasztott pénzekről, a késlekedésnek ára lesz. A feltételességi mechanizmus miatt befagyasztott
6 milliárd euró kohéziós pénzből 1 milliárd ugyanis végleg elveszik, amennyiben az év végéig a magyar kormány nem teszi meg a szankció feloldásához szükséges intézkedéseket.
A szankciós szabály szerint ugyanis időarányosan a befagyasztott pénz egy része elveszik, ha nincs megegyezés.
Mivel az új biztosok megválasztása és az új Bizottság felállása csak novemberre várható, ezért idén akkor sem biztos, hogy sikerülne ezt a pénzt megmentenie a magyar kormánynak, ha már ezen a héten elkezdené teljesíteni a Bizottság feltételeit. Magyar Péter frissen megválasztott EP-képviselő (Tisza, Néppárt) lobbizni kezdett azért, hogy a Bizottság módosítsa a feltételeket, és könnyebben számon kérhető, de egyszerűbb feladatokat adjon a magyar kormánynak, hogy fel lehessen gyorsítani a folyamatot. Ám egy ilyen szintű módosítás aligha reális még az idén, főleg úgy, hogy a magyar kormány teljesítsen is legkésőbb december elejéig, hogy a Bizottság még az idén azt javasolhassa a Tanácsnak: engedje ki a magyar kormányt a mechanizmus szorításából.
Az RRF összesen 10 milliárdos keretének lehívhatósága sem tűnik már egyszerű menetnek. A programban lévő pénzt legkésőbb 2026. augusztus 31-ig ki kell osztani magyarországi pályázatokon, és Brüsszelből 2026 decemberéig az utolsó centet is le kell hívni. Amit addig nem sikerül megszerezni, az örökre elveszik. A magyar kormány ugyan lobbizott a program meghosszabbításáért, de a németek határozott ellenállása miatt az RRF kitolása reménytelennek látszik.
Ez a határidő azért szoros, mert az RRF-ből nem lehet egyszerre kivenni az összes pénzt. A program úgy épül fel, hogy akkor lehet újabb részletet kérni, ha bizonyos célokat a Bizottság teljesítettnek fogad el. Például a magyar RRF-tervben szerepel a bölcsődei férőhelyek bővítése vagy éppen a szélerőművek építése. Az ilyen programok esetében részeredményeket kell felmutatni, hogy a pénzügyi keret újabb részlete hozzáférhetővé váljon. Ám Magyarországon még el sem indultak ezek a programok, és idén már nincs is remény rá, hogy elinduljanak. Úgyhogy szinte biztosak lehetünk benne, hogy nem lesz idő a teljes, összesen 10 milliárd euróra rugó RRF-keret lehívására. Ha egyáltalán valaha megnyílik ez a program Magyarország előtt.
Közben Románia már 9,5 milliárd eurót hívott le a saját RRF-keretéből, Szlovákia és Csehország egyaránt 2,7 milliárdot, Horvátország több mint 3 milliárdot, Lengyelország pedig 12 milliárd felett jár.
(Az RRF-nek csak egy része vissza nem térítendő támogatás, van benne kedvezményes hitel is, a fenti összegeknél a két részt összeadtuk.)
Hivatalosan minden kell
„A magyar kormány eddig mindent megtett azért, hogy ez a megállapodás megszülessen, és a jövőben is így kívánunk eljárni” – mondta Bóka János szombat reggel a Facebookon. Annak ellenére, hogy brüsszeli forrásaink ezt az igyekezetet nem tapasztalták még 2024-ben, a magyar gazdaságra mindenképpen ráférnek az uniós források. Úgyhogy jó lenne, ha még idén folytatódnának a tárgyalások.
Annak ellenére is, hogy idén több új konfliktus is támadt a magyar kormány és a Bizottság között:
- az EU bírósága a Bizottság feljelentése nyomán 200 millió euróra büntette a magyar kormányt, mert évek óta nem tette EU-konformmá a menekültügyi törvényt, és ha a magyar kormány nem változtat a törvényen, akkor napi egymillió euró további bírságot kell fizetnie visszamenőlegesen is, egészen addig amíg a törvény nem változik;
- a magyar kormány megtámadta az EU bíróságán az európai médiatörvényt;
- akár már idén ítélet születhet a magyar gyermekvédelmi törvény miatt indított perben;
- a Bizottság túlzottdeficit-eljárást kezdeményezett a magyar kormánnyal szemben;
- megy a magyar alapítványi egyetemek pere az Erasmus befagyasztás miatt;
- a magyar kormány jelezte, hogy nem teljesíti a migrációs csomagnak nevezett, idén elfogadott európai jogszabályból rá vonatkozó kötelezettségeket (a csomag 2026 nyarán lép csak hatályba).
Hogy csak néhányat említsünk az aktuális nagy viták közül. Politikai szempontból pedig a magyar kormány továbbra is kemény vitában áll a tagállamok többségével, elsősorban az ukrajnai háború ügyében vitt sajátosan oroszbarát politikája miatt. Innen lesz szép visszaülni a tárgyalóasztalhoz, és minél több pénzt megszerezni a befagyasztott eurómilliárdokból.
Nyitókép: Orbán Viktor érkezik az Európai Tanács brüsszeli épületébe 2024. július 1-jén (fotó: Anadolu Agency/Dursun Aydemir)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt.
