Orbán Viktor, a világmegfejtő – az ország elhanyagolása most már végzetes lehet
A június óta visszatért belpolitika eddig egyetlen dologra sarkallta Orbán Viktort: minden eddiginél nagyobb szerepvállalásra a külpolitikában. Hét nap a világ körül, békemisszió, Bakócz Tamásról és a világrendszerváltásról szóló megfejtések. De míg az utóbbi évtizedben az állami funkciók miniszterelnöki elhanyagolásának kis politikai kockázata volt, most ugyanez végzetes lehet, és ezt már a Fideszben is mondják. Elemzés.
Az Orbán Viktor-féle politikai törzs fő összetartó ereje hosszú ideje a miniszterelnök váteszi képességeibe vetett mély hit. „Nem igaza van, hanem igaza lesz” – mondták róla most is Tusványoson. Ez a hit három konkrét eseménysorból fakad:
- 2015. január: nagy nemzetközi gazdasági lapok katasztrófaelhárítóként és egyfajta jósként írnak Orbán Viktorról, mivel a magyar kormány és az MNB pont azelőtt fogadott el devizaadós-védelmi lépéseket (forintosítás, rögzített árfolyam), hogy a svájci jegybank teljesen váratlanul megszüntette a frank árfolyamának euróhoz kötöttségét, és a devizapiac felborult.
- 2015. június: Orbán Viktor először mondja ki, hogy a megnövekedett migráció lényegében népvándorlás, amit nem az EU belsejében, hanem a határain kell kezelni. Megközelítését sokáig vitatják, majd egyre inkább elfogadják az Unióban, aminek egyik szimbóluma a „nincs felső határ, minden szír jöhet” programját meghirdető Manfred Schmidt, a német szövetségi bevándorlási és menekültügyi hivatal vezetőjének szeptemberi lemondása.
- 2016. július: Orbán Viktor világszerte a címlapokra kerül, miután aktív politikai vezetők közül elsőként áll be az akkor még elnökjelölt Donald Trump mögé a Bálványosi Szabadegyetemen elhangzott mondatával: „A kinyílt lehetőségek közül mégiscsak ő volna a jobb Európa és Magyarország számára.” Trump nagy meglepetésre négy hónappal később megnyeri az elnökválasztást.
Bár reflexből ide szokás sorolni a britek EU-s kilépését is, a tény az, hogy Orbán Viktor fizetett angol nyelvű újsághirdetésekben kampányolt a brexit ellen, közvetlenül a népszavazás előtt.
2016 óta viszont legalább ennyi esetet találunk, ahol a kormányfői érzékelés csődöt mondott:
- 2017 nem lett „a lázadás éve”, vagyis részsikereket leszámítva nem az Orbán-szövetséges politikusok kerültek hatalomra a világban.
- 2020-ban nem sikerült felmérni a koronavírus-járvány jelentőségét: iskolabezárások megtiltása, majd elrendelése; irreális mennyiségű lélegeztetőgép vásárlása; a rengeteg gép ellenére rekord közeli halálozási mutatók produkálása.
- Közvetlenül az orosz invázió előtt a miniszerelnök békemisszióról, Szijjártó Péter teljesítményével kapcsolatban „tanítani való taktikai vonalvezetésről” beszélt, és „nem látta reálisnak”, ami 2022. február 24-én végül bekövetkezett. Az orosz gázvásárlásokra is rendkívül rossz időzítéssel és kondíciókkal került sor.
- Orbán Viktor hiába mondta tavaly novemberben, hogy „azt a pár eurót, amivel tartoznak, még be fogjuk hajtani”, nem sikerült megállapodni a befagyasztott EU-pénzek és egyetemi ösztöndíjak feloldásáról.
- Hiába minden szándék és erőfeszítés, a Fidesznek nem sikerült csatlakozni az Európai Parlamentben az olasz Giorgia Meloni-féle Európai Konzervatívok és Reformisták frakciójához. Helyette kellett érni a bé megoldással: egy új képviselőcsoport gründolásával.
Az aktuális miniszterelnöki fogadás Donald Trump újabb győzelméről szól: Orbán most már nem olyan tapintatos, mint nyolc éve: lényegében minden egyes megszólalásában sulykolja, mennyire kívánatosnak tartja a régi-új republikánus jelölt győzelmét, és mennyire nem szeretné a demokrata folytatást. A kormányfői interpretáció szerint Trumpon múlik a háború kimenetele, a magyar mozgástér, sőt: a „világrendszerváltás” is.
Nem kizárt, hogy az újabb orbáni fogadás bejön: a Biden-fiaskó, a merényletkísérlet és az USA számos belső problémája miatt jelenleg Trump az esélyes. De
van itt egy fontosabb folyamat is, amelyről nem esik elég szó, és aminek elmérése úgy erodálhatja a miniszterelnököt, mint korábban talán semmi.
Az mégpedig, hogy újra van belpolitika. Az összes komolyan vehető elemző értékelése szerint ez az egyszerűen leírható mondat volt a júniusi EP- és önkormányzati választás fő következménye. A Tisza Párt leváltotta a régi, a szavazói közérzület szerint cselekvőképtelen ellenzéket, és elkezdte újra tematizálni a régi bajokat: egészségügy, oktatás, korrupció, lakhatás, kivándorlás.
Ez a tematizációs kísérlet – némileg meglepő módon – sikerült. A Magyar Péter-féle április-júniusi országjárásnak kizárólag az állami és kormányzati alapszolgáltatásokat (és részben a korrupciót) érintő témái voltak. Ahogy a Választási Földrajz a települési eredményekből kimutatta, adott helyszíneken statisztikailag mérhető hatása volt a turnénak, vagyis ezen keresztül az ott felhozott bajoknak.
A Tisza-gépezet azóta sem állt meg. A Medián július közepi kutatása szerint ezúttal – kivételes módon – nem érvényesült a választás utáni „győzteshez húzás elve”: az európai és globális elitekkel harcoló Fidesz valamelyest gyengült, a magyar állam működésével kapcsolatos elégedetlenség becsatornázásán dolgozó Tisza erősödött. Újabb érv a belpolitika visszatérése mellett.
Hogyan reagált erre Orbán Viktor? Egyelőre a szokott módon: meghosszabbította a bejáratott vágányt Bicskéig.
A miniszterelnök kereken tíz éve, a 25. Bálványosi Szabadegyetemen elmondott „illiberális beszéd” óta kivonult az állami funkciókkal, közszolgáltatások minőségével való foglalatosságból, ehelyett nagy geostratégiai és történelmi megfejtésekkel foglalkozik, illetve a saját világpolitikai karakterét építi. Kis kockázat mellett tehette mindezt: a tízes évek közepétől a járványig szerte Európában elfogadható gazdasági növekedés volt, a magyar ellenzék pedig, bármilyen felállásban próbálkozott, képtelen volt megragadni a választók fantáziáját.
A visszatért belpolitika egyelőre egyetlen dologra sarkallta Orbán Viktort: minden eddiginél nagyobb szerepvállalásra a külpolitikában.
Július elején hét nap alatt lejárta a Kijev–Moszkva–Peking–Washington-utat, vagyis lényegében körbeutazta a Földet. Ez pusztán fizikailag is komoly teljesítmény egy 62. életévében járó embertől, de a kormányfő ráadásként végig csúcspolitikusokkal tárgyalt. Most szombaton pedig elmondta minden idők talán leghosszabb tusnádi beszédét, soha nem látott horizontokkal: az 500 évvel ezelőtti „világrendszerváltást” vetette össze a maival, elemezve Bakócz Tamás bíboros és Hunyadi Mátyás király szerepét, és eljutott a magyar nagystratégiáig.
Eközben a családtámogatási rendszert leszámítva egyetlen szót sem szólt arról, milyen változásokat, javulásokat képzel el Magyarország állapotán, beleértve annak intézményeit, klímaváltozásnak való kitettségét, infrastruktúráit, szolgáltatásait és általában a közjót.
A XXXIII. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen tartott előadás akár fordulópont is lehetett volna: Orbán Viktor visszatérése a belpolitikába, valamifajta, akár diszkrét jelzések leadása arra vonatkozóan, hogy foglalkoztatják a bajok a vészjósló GDP-adatoktól a MÁV összeomlásán át a nyáron több helyen diszfunkcionálissá váló egészségügyi intézményekig.
Hogy lehet ezzel kapcsolatban feszültség a hatalmi tömbön belül is, arra példa Kovács Péter júniusban újraválasztott XVI. kerületi fideszes polgármester nyilatkozata. Lehet, hogy Orbán Viktornak vissza kellene jönnie a magyar politikába rendet tenni a Fideszen belül – mondta a kelet-pesti városvezető Tusnádfürdőn, és kiemelte a kórházak állapotát, valamint a szakrendelők fenyegető központosítását. Kovács szerint nem szabad eltagadni, hogy a Tisza Párt sikeres volt a választásokon. Szokatlanul autonóm gondolatok.
×××
A remélt Trump-győzelem nem egy fogadás a sok közül Orbán Viktor számára, hanem va banque, mindent egy lapra tevő játék. Ha bejön, az a saját táborában meg fogja erősíteni a váteszi képességekbe vetett hitet, függetlenül attól, hogy az új elnök – szemben a legutóbbi ciklusával – mutat-e majd bármiféle érdeklődést Magyarország iránt. Ha nem jön be, kormánypárti közegekben Orbán akkor is vátesz marad, függetlenül attól, hogy lassan egy évtizedes messzeségbe vész az utolsó fogadása, amely igazán teljesült. A nyugati szövetségi rendszerben viszont példátlanul rossz helyzetbe kerülhet.
Közben tovább nőhet a belső elégedetlenség, és a belpolitikai senkiföldjét, az út szélén hagyott témákat elfoglaló Tisza Párt folytathatja a növekedést. Júniusban azt írtuk: Magyar Péteréken a Fidesz vagy az óellenzék támadásai nem nagyon fognak, az új erő akkor lehet sikeres, ha a most zajló párt- és szervezetépítő munka közben nem követ el önpusztító hibát. Ha elkövet ilyet, az végzetesen csökkenti az alternatívaépítés lehetőségét 2026-ig.
Amíg Orbán Viktor képességei birtokában van, győzni is fog – szólt a két évvel ezelőtti tézisünk. Nem kizárt, hogy a jövőben 2024 nyarát azonosítják majd fordulópontként, a politikai vég kezdeteként: amikor a tizennégy éve de facto teljhatalommal regnáló miniszerelnöknek nem volt képessége felismerni, hogy 1) szabad-e annyi kudarcos fogadás után még egyet, még kockázatosabbat tenni, és 2) hogy hol és mivel lenne valóban dolga a világon.
Nyitókép: Orbán Viktor a XXXIII. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen (forrás: Orbán Viktor Facebook-oldala)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt
