Csak azóta veszekszik az ukránokkal az olajon a magyar kormány, hogy Szijjártó találkozott Lavrovval
Az ukránok azt állítják, hogy nem zártak el egy csepp olajat sem a százhalombattai és a pozsonyi finomítók elől. A magyar és a szlovák kormány szerint viszont elzártak egy csomót, és válaszul szankciókkal fenyegetik Kijevet. A vita jóval az ukrán döntést követően, viszont éppen azután robbant, hogy a magyar és az orosz külügyminiszter New Yorkban tárgyaltak.
A magyar és a szlovák kormány hetek óta élesen támadja Ukrajnát, mert Volodimir Zelenszkij elnöki rendelettel szankció alá helyezte a Lukoil nevű orosz olajvállalatot. Magyarországon és Szlovákiában is nagyon magas rangú politikusok állítják, hogy az ukrán elnök rendelete nyomán üzemanyaghiány, de legalábbis jelentős áremelkedés jöhet szeptemberre, ha sikerülne drágább forrásból pótolni a szankció miatt kieső mennyiséget.
A két ország főként Oroszországtól vásárol olajat, a Barátság vezeték déli ágán, amely átmegy Ukrajnán. A vezetéken érkező orosz olajnak összesen mintegy 40 százalkát a Lukoiltól vásárolják, és az új ukrán rendelet megtiltja a Lukoilnak, hogy az áruját keresztül vigye Ukrajna területén. Tehát az intézkedés nagyon sok olajat vesz el a két országtól – állítják a budapesti és a pozsonyi kormány illetékesei is.
Az ukrán kormány viszont azt állítja, hogy egy csepp olaj áramlását sem akadályozták meg a két ország irányába, és Zelenszkij szankciós rendelete nem is okozhat ellátási problémát. Ukrán kormányközeli forrástól egy angol nyelvű háttéranyagot kaptunk a helyzetről, amely szerint a szállítmányok júliusban csökkentek ugyan Szlovákia és Magyarország felé, de a kiesett mennyiséget orosz oldalról mondták le. Konkrétan az orosz olajvezetékeket üzemeltető állami vállalat, a moszkvai székhelyű Transznyeft.
Az ukránellenes tandem közben egymásba is harap
Hogy a helyzetet tovább bonyolítsuk, a konfliktus egy egészen bizarr részletére is felhívjuk a figyelmet. Szijjártó Péter a vezeték és a Lukoil problémájával kapcsolatban közölte: „Én azt is világossá tettem, hogy mindaddig, amíg ezt a kérdést Ukrajna nem oldja fel, addig az Európai Békekeretből származó 6,5 milliárd eurós fegyverszállítási ellentételezés kifizetését felejtse is el mindenki, mert hogy nézne az ki, hogy mi 6,5 milliárd euró kifizetéséhez hozzájárulunk, miközben Ukrajna az energiaellátásunk biztonságát veszélyezteti.”
Itt az az érdekes, hogy ebből a 6,5 milliárd euróból egy csomó pénz Szlovákiának járna. Ugyanis ez a fegyvervásárlási támogatás nem közvetlenül Ukrajnának menne az EU-s tagállamoktól, hanem ebből fizetnék ki azokat az európai országokat, amelyek fegyvert adtak Ukrajnának, hogy pótolhassák készleteiket. Vagyis a magyar bosszú a Lukoil elleni ukrán szankcióért részben azon a Szlovákián csapódik le, amely ugyanúgy károsultnak érzi magát olajügyben, mint Magyarország. Peter Pellegrini szlovák köztársasági elnök így reagált erre: „Természetesen Szlovákiának jól jönne, ha ezeket a forrásokat mihamarabb megkapnánk a számlánkra. Hiszen az Ukrajnának átadott haditechnikáért cserébe kompenzációként ígérték ezeket nekünk. Másrészt ez Magyarország szuverén álláspontja.” Egyelőre tehát a szlovákok kitartanak a magyarok mellett ebben az ügyben, de azért a témát Pellegrini felhozta Sulyok Tamásnak július 18-i budapesti találkozójukon.
Hogy még egy kicsit csavarjunk a történeten: a magyar kormány már több mint egy éve blokkolja ezeket a kifizetéseket. Először azt követelte Szijjártó Péter a vétó feloldásáért, hogy egy ukrán állami ügynökség vegye le a feketelistájáról az OTP-t, mint az orosz agressziót támogató céget. (Az OTP amúgy nem állt szankció alatt Ukrajnában, ez egyfajta megbélyegzés volt a bank oroszországi működése miatt, számos egyéb EU-s cég, például az osztrák Raiffeisen Bank is rajta volt a listán.) Amikor ez megtörtént, akkor a keret feloldásáért Szijjártó két dolgot követelt: adjanak az ukránok garanciát, hogy az OTP nem kerül vissza a listára; illetve ne tiltsák be a Richter azon gyógyszereinek ukrajnai forgalmazását, amelyek orosz alapanyagokból készülnek. A Lukoil elleni szankció követelése már a harmadik, és egyben legújabb indoka a vétónak, de semmiképpen sem állíthatjuk, hogy csak ezen múlt magyar részről a pénz kifizetésének megakasztása.
Három hétig mintha észre se vette volna a magyar kormány, hogy mi történt
Június 24-én adta ki a Lukoilt is érintő rendeletét Zelenszkij, az már aznap hatályba is lépett. Az ukrán elnöki hivatal oldalán olvasható rendelet második kiegészítésének 264. pontja foglalkozik a Lukoillal, és azon belül a 3. cikkely tiltja meg, hogy a Lukoil termékeit átszállítsák Ukrajnán keresztül.
Ez egy sokszor kiegészített, rengeteg orosz és ukrán személyt és céget érintő szankciós csomag, a mostani körben többek között orosz légitársaságokkal, bányavállalatokkal, a Gazprom elnökével és az egykori ukrán oligarchával, Dmitrij Firtassal is kiegészítették a szankcionáltak listáját. (Firtasnak 2009-ig komoly érdekeltsége volt a magyar gázkereskedelemben is, az Emfesz nevű cégen keresztül.)
A Lukoil elleni új szankció azért lehet érdekes Magyarországon és Szlovákiában, mert az orosz olajvállalat az ukrán állami vezetékeken keresztül adott el olajat a Molnak. A Mol tulajdonában van Szlovákia és Magyarország olajfinomítója is, az orosz nyersolajat Pozsonyban és Százhalombattán dolgozzák fel.
Vagyis ha az EU-ból valakinek kárt okozhat a szankció, az valójában a Mol, és nem közvetlenül a magyar vagy a szlovák kormány. Ha a Mol máshonnan kényszerül olajat vásárolni, mint eddig tervezte, akkor annak plusz költségei lehetnek, bár erről konkrétan soha senki sem nyilatkozott a budapesti központú vállalattól. Sőt, a Mol az egész szankciós ügyről egyetlen szót sem mondott még (mi is megkerestük ehhez a cikkhez a társaságot, hiába). Teljes hírzárlatot rendeltek el az ügyben az olajvállalat magyar és szlovákiai részlegeinél is. Úgy hallottuk iparági (nem Mol-os) forrásból, hogy „csak Szijjártó Péter nyilatkozhat ebben az ügyben Magyarországon”, és ehhez tartják magukat.
Ukrán és orosz iparági szakértőktől azt hallottuk (utóbbiakkal csak közvetetten tudtuk felvenni a kapcsolatot), hogy az ukrán kormány előre figyelmeztette a Molt és a Lukoilt is a várható szankcióra, és egyik cég sem jelezte, hogy ez megoldhatatlan problémát jelentene számukra. Még annak ellenére sem, hogy a Mol-nak idénre összesen mintegy 4 millió tonna olaj megvásárlására van szerződése a Lukoillal, amit a Barátság vezetéken kellene leszállítani.
A túlzott idegeskedés elmaradására utal az is, hogy Orbán Viktor július 2-i kijevi útján sem került szóba az ügy, legalábbis semmi sem utal erre a nyilvános közlemények és sajtótájékoztatók alapján, pedig akkor már egy hete hatályban volt Zelenszkij rendelete. Július 10-én Szijjártó Péter egy akciótervet adott át az ukránoknak az együttműködés fejlesztésének lehetőségeiről a washingotni NATO-csúcs alatt, egyeztetett a magyar kisebbségi jogokról is, de a nyilvánosságnak kiadott közlemény szerint szó sem volt a vezetékes olajtranzit problémáiról.
A magyar kormány részéről Szijjártó Péter július 16-án hozta fel először a témát, közvetlenül azután, hogy Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel tárgyalt.
Addig semmilyen nyilvános bejelentés vagy közlemény sem utalt arra, hogy az addigra már három hete hatályos szankció bárkinek fájna Szlovákiában vagy Magyarországon.
Szijjártó és Lavrov az ENSZ fenntartható fejlődésről szóló konferenciáján találkoztak, és a magyar külügyminiszter a megbeszélésük utáni sajtótájékoztatóján a következőket mondta el: „jelenleg a Lukoil nem szállít Magyarországra Ukrajnán keresztül, de keressük a jogi megoldást a tranzit újraindítása érdekében”. A meglehetősen visszafogott nyilatkozatot csak három nappal később követték az első, Ukrajnát elítélő mondatok, de még 19-én is óvatos optimizmus érződött Szijjártó szavain: „Dolgozunk a megoldáson, azzal együtt, hogy a problémát nem mi idéztük elő, azt az ukránoknak kell megoldani, és őszintén remélem, hogy meg is fogják oldani ezt hamarosan. Még egyszer szeretném aláhúzni, hogy átmeneti megoldásokkal most biztosított a szállítás. Azaz a probléma középtávú, és erre viszont gyorsan megoldást kell találni.”
A kommunikációs támadás azután lett igazán éles, hogy július 20-án a Politico lehozott egy cikket az ukrán szankcióról, amiben egy Ilona Gizińska nevű, lengyel elemzőintézetnél dolgozó szakértő árrobbanástól és áramszünettől féltette Magyarországot és Szlovákiát. Sok magyar lap azonnal átvette a riogatást, annak ellenére, hogy sem Magyarországon, sem pedig Szlovákiában nem termelnek áramot olajból, így az áramszünettel való fenyegetés biztosan nem tűnt megalapozottnak. Mégis, a „Heteken belül energiaár-robbanás és áramhiány jöhet Magyarországon, ha nem lesz megoldás a kieső orosz olajra” típusú címek lepték el a nyárközepi szombaton a magyar nyelvű internetet. A bombasztikus hírek jól megalapozták a magyar és a szlovák kormány ezután induló kampányát, amiben már súlyos károkozással és zsarolással vádolták Ukrajnát.
Az ukránok szerint tőlük bármennyi olaj mehetne a Mol-nak, ha az oroszok adnának neki
Ukrán kormányzati forrásból úgy értesültünk, hogy a Mol még július elején, tehát bőven a sajtónyilatkozatok előtt, levelet írt az Ukrtransznafta ukrán állami vezetékes vállalatnak, amelyben tisztázták, hogy a Lukoil tulajdonában lévő olaj nem megy át a Barátság ukrán szakaszán.
Az ukránok azt állítják, hogy innentől kezdve a szankció nem érinti, és nem is érintheti a Magyarország és Szlovákia felé menő szállításokat. Az ukránok álláspontja szerint a probléma, amiről a magyar és a szlovák kormány beszél, nem létezik.
Az ukránok szerint a következő cégek olaja megy át a Mol levele alapján a Barátságon: Tatneft-Europe AG, Normeston Trading SA, Blackford Corporation Ltd. és Litasco SA.
A Tatneft egy tatárföldi olajcég, a Mol levelében említett leányvállalata pedig Svájcban működött 2023-ig, akkor az EU-s olajszankciók miatt bezárták a zugi kirendeltséget.
A Normeston Cipruson van bejegyezve, korábban Belize-ben volt, és régebben a MET tulajdonosai között is szerepelt a vállalkozás, még 2009-2012-ben, és akkoriban iparági pletykák a Magyarországon élő orosz milliárdoshoz, Mehmet Rahimkulovhoz kötötték a céget. Alapvetően orosz-magyar gyökerű energiakereskedőről van szó, a Krím 2014-es megszállása után ez a cég vette át a Lukoil magyarországi benzinkútjainak az üzemeltetését is.
A Blackford egyike annak a számos új olajkereskedő vállalkozásnak, amelyeket a háború kitörése óta alapítottak orosz állami megbízásból, és az egyik fontos közvetítője lett az orosz nyersolajnak a legfontosabb új piacon, Indiában. A Litasco pedig a Lukoil svájci leányvállalata, amely egyébként szintén bezárta már az ottani irodáját a szankciók nyomán.
Az ukránok azt állítják, hogy mivel ezek a cégek nincsenek szankció alatt, ők nem érvényesítettek semmilyen korlátozást az olajtranziton. Ugyanakkor azt is mondják a lapunkhoz juttatott dokumentumban, hogy a Litasco júliusban az előzetes tervét felmondta, és a Szlovákiának szánt 260 000 tonna, illetve Magyarországra szánt 105 000 tonna olajat nem küldte el.
Ez nagyjából megfelel annak a kiesési aránynak, amiről a szlovák és a magyar kormány beszélt, miszerint a magyar ellátás harmadát, a szlováknak pedig mintegy 45 százalékát érintheti az ukrán szankció. Hangsúlyozzák azonban az ukránok, hogy a szállítás lemondása az oroszok döntése volt, és nem rajtuk, illetve a Lukoil elleni szankción múlott.
Annyi összefüggés persze biztosan van, hogy a Litasco nyilván a Lukoil olaját szállította volna, hiszen a Litasco a Lukoil európai kereskedelméért felelt mindig is. Ám ukrán értelmezés szerint a mennyiségnek nem kellett volna kiesnie, ha az oroszok nem csinálnak hisztériát ilyen formán a szankcióból, és nem állítják le maguk a tranzitot.
Nem tudjuk biztosan, hogy ez a teljes igazság-e, de ha elfogadjuk, hogy ez történt, értelmet nyer, hogy az ukrán kormány miért mondta azt, hogy a szankció miatt nem csökkent az olajtranzit volumene, és Szijjártó Péter miért mondja, hogy igenis csökkent. A megoldás talán az lehet, hogy csökkent, de nem közvetlenül a szankció miatt, hanem az arra adott orosz reakció miatt.
A Mol Brüsszelnek is megírta, hogy a Lukoil olaját nem viszik át Ukrajnán
Mint csütörtök délután kiderült, az Európai Bizottság is osztja az ukránok álláspontját. A Bizottság azután kezdte vizsgálni a helyzetet, hogy a szlovák és a magyar kormány panasszal fordult Valdis Dombrovskis kereskedelmi biztoshoz, azt állítva, hogy Ukrajna megsérti az EU-val kötött kereskedelmi megállapodását, és ezzel a csatlakozási tárgyalások sikerét is veszélyezteti.
A Bizottság bő egy hétig nyomozott, és többek között megkérdezte a Mol-t is. A Mol levélben tájékoztatta a brüsszelieket, hogy mire a Barátság vezetékben Ukrajnába ér az Oroszországban vásárolt olaj, addigra abból semmennyi sincs már a Lukoil tulajdonában. Ugyanazt írták, mint a hónap elején az ukrán állami vezetékes vállalatnak. Az ukrán kormány is ezt közölte a Bizottsággal, és feléjük is jelezték, hogy ezért nem vetettek ki szankciót a Mol olajára. Úgyhogy csütörtökön a Bizottság levélben értesítette a szlovák és a magyar kormányt, hogy nem látják indokát további lépéseknek, egyébként pedig azt javasolta Dombrovskis biztos, hogy vegyenek inkább máshonnan olajat. A levél ugyan nem nyilvános, de a Financial Times megszerezte a szövegét, és az egybecseng azokkal az információkkal, amelyeket ukrán forrásból korábban kaptunk.
Az EU tagállamai 2022 decembere óta nem vásárolhatnak nyersolajat Oroszországból, kivéve csővezetéken. E kivétel lehetőségével csak Magyarország, Szlovákia (a vevő mindkét országban a Mol) és Csehország él idén, és a csehek azt ígérik, hogy 2025-től felhagynak a vásárlással. A szankció alól felmentő EU-s jogszabály azt mondja, hogy amilyen hamar lehetséges, le kell mondani a vezetékes orosz olajról is, de határidőt nem szabtak meg, mert Orbán Viktor egyébként vétóval fenyegette a tengeri szállítások betiltását is. Domborvskis most erre a sürgető kitételre emlékeztette a magyar és a szlovák kormányt a levelében.
Szintén csütörtökön a horvát miniszterelnök is levelet írt Orbán Viktornak, amelyben felajánlja, hogy a Mol a finomítóit horvát kikötőkből lássa el nem orosz olajjal, amelyet az Adria vezetéken juttathatnak el Magyarországra. A Mol ugyan vásárol olajat innen is, de évek óta súlyos viták terhelik ezt az üzletet, a Mol szerint irreálisan magas horvát tranzitdíj miatt. Erről itt írtunk utoljára részletesen.
Könnyű lenne megoldani
Több, iparágban dolgozó szakemberrel is beszéltünk, és ugyan egyikük sem a Mol-nak dolgozik, de jól ismerik a piacot. Azt mondták: ha az oroszok és a magyarok is akarják, akkor a szankció nagyon könnyen kikerülhető, elég, ha nem a Lukoil nevén van az Ukrajnán átmenő olaj.
Ehhez pedig elegendő, ha az egy megbízható kereskedőt iktatnak a rendszerbe, amelyik megveszi a Lukoil olaját Oroszországban, és aztán szállítja tovább Magyarországra és Szlovákiába. Ilyen lehetséges cégként említették egyesek a Normeston-t is, amelyik Csehországba is szállít Ukrajnán keresztül orosz olajat, és szólnak róla pletykák, hogy a Lukoil által kitermelt olajat már ők szállítják Magyarországra és Szlovákiába is. Van, aki szerint ezzel a problémát már meg is oldották.
Erőfitogtatás
Ha ennyire könnyű átlépni a Lukoil elleni ukrán szankción, kérdés, hogy miért ragaszkodnak hozzá mindenáron az ukránok – Ukrajna miniszterelnöke éppen szerdán közölte, hogy még csak meg sem fontolják a visszavonását. Illetve kérdés az is, hogy a magyar és a szlovák kormány miért csinál ekkora botrányt az egészből, ha mindenki pontosan tudja, hogyan lehetne megoldani a helyzetet? És miért utalhatott Szijjártó Péter arra, hogy a szankciót Brüsszelből rendelték meg az ukránoktól, csak azért, hogy nyomás alatt tartsák a békepárti kormányokat?
Energetikai és politikai szakértők szerint minden fél próbálgatja az erejét. Az ukránok meg akarták mutatni, hogy az utolsó EU-s országok, amelyek még mindig rajtuk keresztül veszik az orosz olajat és az orosz gázt, nem vehetik garantáltnak a tranzitot, és nem lehetnek kifejezetten ellenségesek velük az EU-s döntésekkor. Utóbbira utalhat, hogy a cseh kormány semmilyen problémát sem jelzett, pedig a Barátságon keresztül Csehország is vesz olajat, csakhogy Prága kifejezetten támogatja az ukránok harcát, szemben Budapesttel és a tavaly megválasztott pozsonyi kormánnyal.
E magyarázat egyik változata, hogy a szereplők készülnek 2025-re, amikorra lejár az orosz-ukrán gáztranzitról szóló szerződés (erről itt írtunk részletesen) és minden fél kipróbálja, hogyan lehet megoldani, hogy fennmaradjon az energiatranzit új közvetítők bevonásával. Az alkudozásban pedig mindenki erősebben veri az asztalt az indokoltnál.
Felvetődhet az is, hogy az oroszok kicsit megdolgoztatják a magyarokat és a szlovákokat, jelezve Ukrajnának, hogy az EU-ban Moszkvának is vannak szövetségesei.
Annyi biztos: csak az Orbán- és a Fico-kormány állítják, hogy a június 24-i szankció alapján Ukrajna korlátozza a Mol olajvásárlásait. Az ukránok és az Európai Bizottság azt állítják, hogy ilyen nem történt, legfeljebb az oroszok nem adnak már el annyi olajat, mint korábban. Brüsszel és Kijev legfőbb bizonyítéka pedig a Mol nyilatkozatain alapul. A Mol a sajtóval nem kommunikál az ügyről, és hogy mit mond a magyar és a szlovák kormánynak, azt nem tudjuk.
Nyitókép: Szijjártó Péter és Szergej Lavrov 2022-ben (forrás: Handout / RUSSIAN FOREIGN MINISTRY / AFP)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt
