Vidéken magányos férfiak, nagyvárosokban szingli nők – tömeges lett itthon a gyermektelenség
Soha nem jött a világra olyan kevés gyerek, mint idén az első félévben: júniusban megyénként naponta átlagosan mindössze 10 baba született. A 40-49 évesek között több a gyermektelen, mint a nagycsaládos. A családi adókedvezmény jövő évre ígért megduplázása ennek ellenére továbbra is a legalább háromgyerekeseket részesíti előnyben – csakhogy fiatalok tízezreinél már az első gyerek sem születik meg. Nem csoda: párt találni sem könnyű, ha a magányos férfiak vidéken élnek, a szingli nők meg a nagyvárosokban. Nagyon fogy a magyar. Mutatjuk is, miért.
A kormányzati családpolitika arra az elvre épül, hogy a magyar társadalom alapvetően családbarát, a párok többsége legalább két gyereket szeretne, ezért az államnak a sikeres népesedéspolitikához csak segítenie kell terveik megvalósítását. Úgy látszik, a gyerekek iránti vágyakozásban nincs változás, a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) felmérése szerint a megkérdezettek több mint fele 2020-ban is úgy vélekedett: két gyerek lenne az ideális ma Magyarországon. 49 százalékuk maga is két utódot tervezett. Vagyis jóval többet, mint ahány gyerek ma Magyarországon születik. Átlagosan 1,36.
A kérdésre megadott lehetséges feleletek között azonban nem is szerepelt a tudatos gyermektelenség: nulla gyereket eleve nem lehetett tervezni a felmérésben. Mindez tükrözi az idősebb generációk hozzáállását, amelynek tagjai el sem tudták képzelni gyermektelenként az életüket, de meglepő annak tükrében, hogy a kérdőívet demográfusok állították össze. Ők tudták: az 50 évnél fiatalabb nők 6, a férfiak 10 százaléka már 2001-ben is állította, hogy nem kíván gyereket vállalni. Az Életünk fordulópontjai felmérés legmeghökkentőbb adata az volt, hogy ez a szám a fővárosban milyen magas: a budapesti nők 12, a férfiak 15 százaléka nem tervezett gyereket a 45 évesnél fiatalabbak körében, amiből a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) kutatói arra következtettek, hogy növekvő tendencia kezdetén álltunk.
Nem tévedtek, de a részletes népszámlálási számok ennél is rosszabbul alakultak. 2022-ben a fővárosi 40-49 évesek 32 százalékának nem volt gyereke, tehát a budapestiek messze túlteljesítették a „tervet”.
A gyermektelenségi adat azért kiemelt fontosságú, mert amíg a születésekről minden hónapban vannak adataink, a gyermektelenségről csak a népszámlálások szolgáltatnak megbízható számokkal. A jelenség már a 2011-es népszámláláskor is megfigyelhető volt, a KSH Népesedési Kutatóintézete már akkor arra figyelmeztetett, hogy a terjed a gyermektelenség és a fővárosi nők ötöde gyermek nélkül éli le az életét. Ám nagyvárosi problémából ez mára sokkoló mértékű országos jelenséggé vált. A már említett Kopp Mária Intézet által kiadott tudományos folyóirat, a Kapocs nyári számában több cikket is szentelt a témának.
A kiindulópont: a 2011-as demográfiai mélyponttól a 2021-es csúcsévig
Jól ismert, hogy 2011-re a teljes termékenységi mutató 1,23-ra esett vissza, ez lényegében az egygyerekes családmodell általánossá válását jelezte, és azzal fenyegetett, hogy változatlan tendenciák esetén egy-két generáció alatt feleződik a lakosságszám, ennek következtében bedől a gazdaság, szétporlad a nyugdíjrendszer. A kormány a kedvezőtlen folyamatok visszafordítására számos intézkedést hozott, és alapvetően liberális családpolitikát folytatott, főként a skandinávok sikeres intézkedéseit átemelve: ilyen a dolgozó nők támogatása, az apáknak biztosított azonos jogok, a gyed „átruházhatósága”, a munkavégzés és a gyerekvállalás együttes támogatása, a bölcsődefejlesztési program és az orosz mintára bevezetett „gyerekért új otthon”, vagyis a babaváró támogatás. Mindez évtizedek óta nem látott mértékben növelte a foglalkoztatási mutatókat, és a 2021-es „csúcsévre” 1,23-ról 1,59-re lökte fel a teljes termékenységi mutatót. (A szám azt mutatja meg, hogy az adott évi születésszám állandósulása esetén egy nőnek élete folyamán átlagosan hány gyereke születne.)
A hullámvölgy és hullámhegy évének mutatói között azonban mindössze ötezerrel nőtt az újszülöttek száma. Mégis jelentős eredmény ez, mert a potenciális anyák és apák számának zsugorodása ellenére sikerült stabilizálni a születésszámot, így a népesség számának csökkenése az ország nagy részén elviselhető mértékű maradt.
A termékenységben jelentkező kedvező tendencia nem ért el minden társadalmi réteget. Korábban kiszámoltuk, hogy a 2013 és 2020 közötti „többletbabák” elsősorban a 20 ezer lelkesnél kisebb településeken, középfokú végzettségű, idősebb nőknél és főként harmadik gyerekként jöttek világra. A fővárosban, és az ötvenezer lakosúnál nagyobb városokban nem sikerült növelni a születésszámot.
Mindez nem volt független attól, hogy a kormány elsősorban a dolgozók körében, a nagycsaládosoknál és a lakhatási feltételek javításával jutalmazta a gyerekvállalást. A falusi és kisvárosi ingatlanárak mellett a támogatás összege tényleg nagyvonalúnak bizonyult, akár kertes házat lehetett venni belőle. A nagyvárosokban, és főként Budapesten azonban még a gyerekszoba megvásárlásának költségeit sem ellensúlyozta.
2022-ben fordulat, 2024-ben zuhanás
A 2021-es csúcsév után kedvezőtlen tendenciák indultak meg. Akkor úgy tűnt, hogy a koronavírus-járvány, majd az Ukrajna elleni orosz agresszió miatti energiaválság következtében. A családokat ekkor érték el az első megszorítások, a kormány ugyanis az energiaárakat csak egy limitig fagyasztotta be, azon felül a villany és különösen a gáz ára durván megnőtt, ami jelentősen megnövelhette az egy- és kétgyermekesek kiadásait. Magasabb keretet csak a nagycsaládosok számára állapított meg a kabinet.
A következő kedvezőtlen lépés az volt, hogy 2024 januárjától a 30 év feletti, nem várandós nők már nem vehetik igénybe a babaváró támogatást, és ezzel a nagyvárosi képzett nők nagy része kiesik a támogatotti körből. Hazánkban 2022-ben a nők átlagosan 30 évesen szültek, de egészen más a helyzet a falvakban és a kisvárosokban, mint a nagyobb településeken. A Demográfiai Évkönyv 2022-es adatai szerint a 20 ezer főnél nagyobb lakosú városokban a gyerekek jóval több mint a fele az anya 30 éves életkora fölött, míg a 10 ezernél kisebb lélekszámú településeken az alatt születik. Vagyis
olyan intézkedést hoztak, amit legkevésbé a Fidesz törzsbázisának számító kisebb települések lakói éreznek meg. Nem járt tehát nagy politikai kockázattal.
Demográfiai szempontból azonban katasztrofálisak a következmények: 2024 első félévében 14 százalékkal kevesebb gyerek született, mint a 2021-es „csúcsév” hasonló időszakában. 2023 első félévéhez viszonyítva is jelentős, 10 százalékos volt a visszaesés. Ráadásul megismétlődött a korábbi tendencia, hogy az alacsonyabb termékenységű területek zuhantak tovább: Zalában 25, Budapesten 22 százalékos a csökkenés 2021-hez mérten. A legkevésbé érintett Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében négy százalék a kiesés.
Berobbanó a gyerektelenség
A két utolsó népszámlás, vagyis 2011 és 2022 között a magyar családpolitika nagy évtizedét láttuk tehát. Ám nemcsak a termékenység növekedése, de csendben egy másik folyamat is lezajlott. 2011 és 2022 között a 40–44 éves nők körében 72 százalékkal nőtt a gyermektelenek száma. A 45–49 éves nőknél még durvább a növekedés, közel két és félszeresére emelkedett a gyerek nélküliek aránya. Két olyan korosztályról beszélünk tehát, amelynél életkoruknál fogva jelentős méretű családbővülésre már nem lehet számítani. Innen nézve érthetővé válik, miért olyan törékenyek a magyar családtámogatási program eredményei. A havonta érkező születési adatokból eddig csak a vékonyka csúcsokat, dombokat láttuk, most viszont az egész képet megpillanthattuk, és kiderült, hogy köztük nem az Alföld terült el, hanem árkok, mély völgyek, szakadékok.
A gyermektelenség egyenlő meddőséggel?
Az esetek nagyobb részében a gyermektelenség nem azonos a meddőséggel. Gyermektelennek azokat nevezik a demográfusok, akiknek nincs saját vagy örökbefogadott gyerekük. Vagyis köztük ott vannak a meddők, de a gyermektelenséget tudatosan vállalók és azok is, akik szerettek volna utódot, lehetett is volna nekik, de valamiért mégsem jött össze.
A jelenség mindig is jelen volt, de sokáig a közvélemény nem foglalkozott vele, mert a rendszerváltás után jelentős csökkenés állt be a gyerek nélküliek számában. Az utóbbi években viszont dinamikus a növekedés: az 1961-ben született nők 8, az 1975-ben születettek 18 százaléka maradt gyermektelen termékeny korszaka lezárultával.
2010 és 2022 között a 40–49 éves nők körében 10 százalékról 18 százalékra, a férfiaknál 20 százalékról 28 százalékra emelkedett a gyerek nélküliek aránya.
Rövid Irén és Szilágyi Dániel kutatásaiból tudjuk, hogy 2022-ben már közel 420 ezer 49 év feletti gyermektelen élt Magyarországon.
Fontos jelezni, hogy a demográfusok legtöbbször a nők adatain keresztül érzékeltetik a jelenséget, de ez csak azért van, mert a nők termékeny korszakát könnyebb behatárolni. Valójában a társadalomban jóval több a gyermektelen férfi. A 30-39 éves korosztályban például a nőknél 14 százalékról 36 százalékra, a férfiaknál 28 százalékról 53 (!) százalékra emelkedett az arány. Amennyiben a folyamatok nem változnak, a gyermektelenség a következő években még tömegesebbé válhat. ) A gyermektelenségnek két fontos fajtáját különböztetik meg, lehet tudatos vagy akaratlan. Az érintettek legnagyobb része nem akaratlagosan dönt így, hanem belesodródik a helyzetbe, többnyire azért, mert nem talál megfelelő partnert, túl sokáig halogatja a gyerekvállalást, meddőségi problémával küzd vagy anyagi okokból nem mer gyereket vállalni.
Aligha hihető azonban, hogy 2011 és 2022 óta a körülmények romlottak volna annyit, hogy tömegek sodródhattak volna bele a nem tudatos gyermektelenségbe. Hosszabb ideig gazdasági növekedés jellemezte ezt az időszakot, javultak a foglalkoztatási mutatók és emelkedett a reáljövedelem. Vélhető tehát, hogy a tudatos gyermektelenek aránya is jelentősen nőtt, ám ezzel azért nem szembesültünk, mert a magyar társadalom idősebb generációi, és ennek megfelelően a politikai közbeszéd is erősen családpárti. Ez stigmatizálhatja a gyermektelenséget tervező fiatal nőket, akik emiatt (vagy az emiatt érzett aggodalom miatt) nem vállalják fel nyíltan a hozzáállásukat. A férfiakkal megengedőbb a vélekedés, talán emiatt magasabb náluk a tudatos gyermektelenséget nyiltan tervezők aránya is.
Az új modell: több a gyermektelen, mint nagycsaládos
Bár azt gondolnánk, hogy a családpolitika sikerét a három- és többgyerekesek száma határozza meg leginkább, valójában a csökkenő gyerekszámért nem annyira a háromgyerekesek alacsony száma a felelős, sokkal inkább a gyermekteleneké. A gyermektelenség terjedésének jelentőségét könnyű belátni, ha figyelembe vesszük, hogy 2022-ben a 45–49 éves nők körében több volt a gyerek nélküli, mint a háromgyerekes. A különbség 18 százalék.
A 40-45 éves nők között még durvábbak a számok, nehezen hittünk a szemünknek, de a népszámlálási adatok szerint 54 százalékkal haladja meg a gyerek nélküliek száma a háromgyerekesét. Mindez annál elgondolkodtatóbb, mert az elmúlt közel másfél évtized családpolitikai intézkedéseinek legfőbb sikere a háromgyerekesek számának növelése volt.
A gyermektelenség jelenségét nagyon is komolyan kell venni, mert ha az összes 40-44 éves nagycsaládos nőt összegyűjtenénk, tehát a három-, négy-öt tíz gyerekeseket is, ők még mindig több ezerrel kevesebben lennének, mint a velük egyidős gyermektelenek.
És ez vélhetően így is marad. A 2020-as Magyar Ifjúság Kutatás eredményei szerint a tudatos gyermektelenséget választó 19-25 éves fiatalok aránya megegyezik a három vagy több gyereket tervezőkével: egyaránt 12 százalék.
Kutatások sora bizonyítja, hogy a gyermektelenek között felülreprezentáltak a férfiak, a fővárosban élők, a nem házasok, valamint azok, akik úgy gondolják, a gyermekvállalás rontana az életesélyeiken.
A népszámlálási adatok azt jelzik tehát, hogy a gyermektelenség járványszerűen terjed, ami azért is rossz hír a népesedéspolitika számára, mert tudatos formája ellen a hagyományos intézkedések hatástalanok. Pedig valamit tenni kell, mert a gyerekszám csökkenése felborítja a generációk közötti egyensúlyt, nehéz helyzetbe hozza a nyugdíjrendszert, és lassítja a gazdaság fejlődését.
A hiány egy részét a kevéssé iskolázott, nagyon szegény társadalmi csoportok mobilizálásával lehet pótolni. És persze migrációval. Magyarország évtizedek óta él is ezzel a módszerrel a határon túli magyarok bevándorlásának bátorításával. Most utoljára még a fiatal kárpátaljai magyarság maradékát befogadhatjuk, de ezzel lényegében elfogy az utánpótlás.
A családpolitika a vágyott gyerekek megszületését tudja segíteni, a világban kevés jele van annak, hogy hasonló módszerekkel a tervezett gyermektelenség is csökkenthető. Németország, Ausztria és Olaszország példája érzékelteti, hogy a tudatos és tömeges gyermlektelenség ellensúlyozása leginkább az egyre növekvő mértékű, és végleges letelepedéssel járó migrációt tudták bevetni.
A politikai szólamok szintjén ostorozott tömeges migráció Magyarországon is a mindennapok részévé vált, a kormány felemelte a sorompót, és ennek jeleit ma már minden iparosodott térség észleli. Tavaly 93 ezer ázsiai és 11 ezer afrikai élt hivatalosan Magyarországon, közel négyszer annyi, mint 2011-ben.
A gyermektelenség öngerjesztő folyamat. Ha a gyerekesek aránya jelentősen csökken egy társadalomban, akkor a szomszédok hangot adnak annak, hogy zavarónak érzik a gyerekzajt, aláírásokat gyűjtenek a játszóterek építése ellen. Az emberek olyan repülővel akarnak utazni, amire nem engednek fel nyűgös gyerekeket, felnőttbarát szálloda címeket grundolnak és az éttermekben felárat számolnak fel a rosszul viselkedő kölykök után.
Mindezek ismeretében kulcskérdés: érvényes-e még a 2012-ben elhunyt demográfus, Kopp Mária által megfogalmazott alapelv, hogy a családpolitika legfőbb feladata és eszköze megteremteni a lehetőséget a vágyott gyerekek megszületésére? Egyre kevéssé: a tudatos gyermektelenséget tervezők véleményének megváltoztatására ezek a módszerek alig alkalmasak.
Azok körében viszont, akik családra vágynak, egyre nagyobb lesz a családtámogatás jelentősége. Az idei első félévi adatok valószínűsítik, hogy Magyarország a korábban vártnál is súlyosabb demográfiai katasztrófába süllyed. Az eddigi népesedési előszámítások közül az alacsony termékenységű forgatókönyv felé (vagy inkább alá) sodródunk, amely szerint 2070-ig folyamatosan csökkenő népességszámmal kell számolnunk, hazánk lakossága akár hatmillió főre is zuhanhat. A csökkenés mértéke egyre gyorsul majd, már most is a lélektani határoz közelítünk. Hazánk népessége idén januárban 9 millió 580 ezer fő volt, ez azóta a születések és a halálozások különbsége miatt még 24 ezer fővel visszaesett. Rövidesen már csak kilenc és fél millióan leszünk.
A termékeny korosztályok létszáma rohamosan zsugorodik, mert a korábbi népes generációk helyét mostanában veszik át a „Bokros-babák”, az 1996-os megszorítások utáni kisebb létszámú évjáratok.
A tudatos és a nem akaratlagos gyermektelenség akár harmadolhatja, vagy le is felezheti körükben a potenciális szülők számát. Minden korábbinál fontosabb tehát ösztönzésük a gyerekvállalásra.
Kapitány Balázs és Spéder Zsolt demográfusok már korábbi tanulmányukban is jelezték: nem csupán a teljes termékenységi arányszám további növelése szükséges, hanem „mindezt olyan társadalmi környezetben kellene megvalósítani, ahol a gyermektelenség aránya is csökken.”
De mégis hogyan? Szerencsére lehetnek még tartalékok az elrontott intézkedések kijavítása révén. A szólamokban családbarát országban a gyerekeseknek számos hátránnyal kell szembenézniük. Korábban részletesen írtunk róla, hogy a szabad szülészetválasztás után és a szabad szülész- és szülésznőválasztás megszüntetésével milyen kiszolgáltatott helyzetbe kerültek a családok. A rutinszerűen alkalmazott császármetszés akár meg is akadályozhatja a következő babák megszületését, az idősebb párok kicsúsznak az időből. A meddőségi centrumok át nem gondolt államosítása a belepumpált milliárdok ellenére is alig növeli a lombikbabák számát – kiugróan magassá vált a sikertelen kezelések aránya.
Nem családbarát az óvodások iskolába küldésének időpontjáról szóló döntés megnehezítése sem. A pedagógusbérek körüli hercehurca, vagy a tankönyvválasztás korlátozása sem azt sugallja a középosztálybeli szülőknek, hogy az állam partnerként tekint rájuk és a pedagógusokra. A gyerekegészségügy alulfinanszírozottsága pedig számos helyen a létezés peremére sodorta a szolgálatokat.
Különösen szembetűnő a gyermektelenek arányának növekedése a legfeljebb nyolc osztályt végzett nők körében. A kutatók úgy vélik, esetükben a várandós nők és a kisgyerekes anyák fokozott munkapiaci kiszolgáltatottsága magyarázhatja a gyerekvállalás kitolódását és elmaradását.
A kormányfő csodafegyverként a családi adókedvezmény 2025-ös megduplázásában gondolkodik. A lépés nagyon is ráfér a bevezetése óta jelentősen elinflálódott kedvezményre, amely enélkül januárra nagyjából a felét érné a bevezetéskori értékének.
Ám a családi adókedvezmény már bevezetésekor sem hozta meg a várt eredményt: akkor sem az volt a magyar demográfiai helyzet legnagyobb baja, hogy az emberek nem vállaltak harmadik vagy negyedik gyereket. Most pedig már emberek százezreinek ér véget úgy a termékeny életszakasza, hogy az első gyerekük sem születik meg. A kormány később a kétgyerekeseknél korrigált, de a családi adókedvezmény – és a legtöbb családpolitikai intézkedés – továbbra is az első és második gyerek születését jutalmazza legkevésbé. Vagyis azt, amit leginkább kellene ösztönöznie. Az első gyereket támogatni ugyan hatékonyabb lehetne, de sokkal drágább, mint a jóval ritkább harmadik–negyedik gyerek vállalását. Viszont a Fidesz idősödő törzstábora számára megnyugatóan hat a nagycsaládok támogatásának szlogenje, ők nem olcsó és főként kommunikációs megoldást látnak ebben, hanem azt, hogy a kormány mindent megtesz a családi értékek védelmében.
Férfitöbblet vidéken
A gyerekszám persze nem elsősorban a kabinet döntésein múlik, hanem a párokén. A fiatal generációk azonban sokkal komolyabb párválasztási nehézségekkel néznek szembe, mint a korábbiak. A gyermektelenség egyik legfőbb oka a megfelelő pár hiánya – és a férfiak egyre növekvő alulképzettsége a nőkhöz képest.
A 25-34 éves diplomások körében a rendszerváltás idején még csak két százalékpontos női többlet volt, ma 12 százalék. A diplomások könnyebben találnak munkát a nagyobb városokban, ezért ott jelentős a női többlet. Térképen ábrázolva a magyar vidék férfitöbbségű kék tengerként jelenik meg, amelyben néhány nőtöbbletű kis rózsaszín sziget úszik, és egy nagyobb: Budapest. A férfiak alulképzettsége mára demográfiai jelentőséggel bír: vidéken tömegesen élnek a magányos férfiak, a nagyvárosokban pedig a szingli nők. Nehezen tudnak egymásra találni.
Nem lehet tehát mindent a politikától várni, fontos a munkahelyek, a család, a szomszédok, a barátok, az éttermek, a szállodák és egyáltalán az egész társadalom támogató hozzáállása egy kisbaba érkezéséhez. És a nem érkezéséhez is.
Számos országban ugyanis sokkal rosszabb forgatókönyvek valósulnak meg, mint az, hogy egy intézkedés nem elég hatásos. Kellemetlenebb volna, ha más bevándorlásellenes pártokhoz hasonlóan a Fidesznél is hangsúlyt kapna a gyermektelenek elleni gyűlöletkeltés. Szerencsére ennek nincs jele. Amíg ez nem változik, hosszabb távon nyitva áll a lehetőség arra, hogy családpolitikát egyszer a realitásokhoz igazítsák: vagyis az első és a második gyerek megszületését támogassák kiemelten.
Nyitókép: kutyáját sétáltató fiatal nő halad át a gyalogátkelőhelyen a főváros VII. kerületében a Dózsa György úton 2021. június 13-án (fotó: MTVA/Bizományosi: Róka László)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt
