Turisták kontra városok: Budapesten vívják az Airbnb elleni háború következő csatáját

Laky Zoltán

| 2024.08.21. | Nagytotál

A járvány utáni harmadik nyáron sem csillapodik a „bosszúturizmus”, itthon már elérte, idén globálisan is eléri a 2019-es szintet az utazások száma. A lakhatási költségek viszont annál is magasabbak, mint akkor voltak, így a frekventált városok egyre inkább a rövid távú lakáskiadásban találják meg a bűnbakot. New Yorktól Barcelonáig Airbnb-tiltásoktól hangos a világ, a következő csatát pedig Budapest szívében vívják, miután Terézváros vezetése „ügydöntő szavazást” írt ki a magánszállás-kiadás megszüntetéséről. Lejjebb vinné-e a pesti lakbéreket a tiltás? Fair dolog-e korlátozni a magántulajdon hasznosítását? Lenne-e középutas megoldás? Háttér.

Turizmus-ellenes tiltakozásokról hangos Európa. Persze még nem annyira, mint Dubrovnik a macskaköveken végighúzott gurulós bőröndöktől vagy Magaluf az utcán ordibáló brit legénybúcsús csapatoktól, de több országban is utcára vonultak a lakók. A demonstrációk epicentruma a GDP-je 13%-át turizmusból megtermelő, évi 85 millió látogatót fogadó Spanyolország, ahol április óta a Kanári- és a Baleár-szigeteken, valamint Barcelonában és Málagában is voltak tüntetések. A legnagyobb visszhangot azok a tiltakozók váltották ki, akik júliusban vízipisztollyal „támadták meg” egy étterem vendégeit a katalán fővárosban.

Görögországban az athéniak nemcsak graffitikkal fejezték ki nemtetszésüket, hanem szimbolikusan el is temették a Metaxurgio negyedet, amelyet szerintük megölt az Airbnb miatti dzsentrifikáció. Velencében áprilisban az újonnan bevezetett városi belépőjegy miatt vonultak az utcára az emberek, ami szerintük nemcsak nem oldja meg az alapproblémát, de még sértő is, mivel azt az érzetet kelti, hogy egész Velence egy vidámpark. Most épp a Skót-felföldön készülnek tiltakozni a helyiek a turisták ellen.

Túlturizmus és bosszúturizmus

A túlturizmus (overtourism) problémája nem újkeletű. Az ezredforduló utáni két évtizedben a diszkont légitársaságok megjelenésével az utazási lehetőségek elérhetővé váltak az alacsonyabb jövedelmű rétegek számára, amire aztán rátett egy lapáttal a rövid távú, turisztikai célú lakáskiadás elterjedése. Vagyis az Airbnb, mert bár papíron léteznek riválisai, mint a Vrbo, a gyakorlatban ez a platform az egyetlen komoly szereplő a piacon.

A járvány előtt már sok helyütt a pattanásig feszült a helyzet, de aztán a COVID miatt összeomlott a turizmus. Akkor sokan úgy vélték, az emberek átértékelik az életüket, és kevesebbet fognak utazni, már csak azért is, hogy csökkentsék szén-dioxid-lábnyomukat (a turizmus felel a globális emisszió 8 százalékáért). Vagy ha utaznak, a „lassú turizmus” terjed majd el: közelebbre, kevésbé felkapott helyekre, a helyiekkel harmonikus együttélésben.

Ehelyett soha nem látott erővel tért vissza az utazási vágy. A jelenség nevet is kapott a nemzetközi sajtóban: bosszúturizmus, a bezártság miatti frusztráció utazással való levezetése.

És a jelek szerint máig tart. Ráadásul miközben a Z-generáció állítólag klímaszorong, nemcsak vígan utazik, de egy tavalyi McKinsey-kutatásban nagyobb arányban (76%) mondta, hogy minden korábbinál jobban érdekli az utazás, mint a millenniumi, az X és a boomer nemzedék, ráadásul jövedelme nagyobb hányadát szánja világjárásra. És persze szívesen „airbnb-zik”.

Az eredmény? Tavaly az utazások száma globálisan elérte a pandémia előtti szint 88, Európában a 94 százalékát, és idén szinte biztosan túlszárnyalja a 2019-es volument. Idén még csak első negyedéves adatok vannak, de azok kiválóak: Európában 7 százalékkal nőtt a vendégéjszakák száma éves bázison.

Magyarországon ugyanez a szám +18%, csak a külföldi turistákat nézve pedig +21%, nálunk ugyanis magasabb a globális átlagnál a világjárvány utáni visszaépülés üteme. A Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ) adatai szerint tavaly nemcsak a 2022-es eredményeket szárnyalta túl a turizmusunk, de elérte, olykor meg is haladta a 2019-es rekordévi számokat is. Tavaly 16 millió turista 41 millió vendégéjszakát töltött hazánkban, mindezt úgy, hogy az MTÜ szerint az Ukrajna elleni orosz invázió miatt kiesett 750 ezer orosz és ukrán, a gázai konfliktus miatt pedig 230 ezer izraeli vendégéjszaka.

Ha megnézzük az egy lakosra jutó turizmus-intenzitást néhány kiválasztott városban, azt nem mondhatjuk, hogy Budapest a túlturizmustól leginkább érintett úti célok közé tartozik.

Más szempontból viszont éllovas. A G7 által kigyűjtött Eurostat-adatokból kiderül: a magánszálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák számában Budapesten lepipálja nemcsak Varsót, Bukarestet, Zágrábot és Pozsonyt, hanem a magyar turisztikai szakemberek számára évtizedek óta mitikus utolérendő célpontként lebegtetett Prágát és Bécset is. Ezt a McKinsey számai is megerősítik: tavaly a tanácsadócég szerint

Budapesten kereskedelmi szálláshelyen 8,2 millió, online kiadott magánszálláshelyen 5,9 millió vendégéjszakát töltöttek el külföldiek, Lisszabon mellett a magyar főváros volt az egyetlen vizsgált úti cél, ahol az utóbbi aránya meghaladta a 40%-ot.

Az Airbnb lett a bűnbak

A mostani túlturizmus-viták fókuszpontjában épp az Airbnb, pontosabban a rövid távú, turisztikai célú lakáskiadás áll. A túlturizmusnak tulajdonított negatív hatások alapvetően három csoportba oszthatók. Az első a zsúfoltság a köztereken, a tömegközlekedési eszközökön. A másodikat az együttélési problémák jelentik, vagyis a turisták antiszociális viselkedése.

A harmadikat összefoglaló néven dzsentrifikációnak vagy kiszorító hatásnak nevezhetnénk. Ennek megnyilvánulása, amikor a tehetősebb turisták a felkapott vendéglátó helyekről „kiárazzák” a helyieket, akik nem tudják megfizetni a külföldiek zsebéhez szabott árakat. A dzsentrifikációt pörgette fel a kritikusok szerint az Airbnb berobbanása, amely lehetővé tette, hogy a nagyvárosok belső területein lakások ezrei váljanak szálláshellyé. Olyan házak, háztömbök, utcák, negyedek alakultak ki, ahol a turisták száma átlépte a helyiekét, a lakosok kiszorultak a belvárosi területekről, és velük együtt az őket kiszolgáló kisvállalkozások is, mert jobban megéri még egy kocsmát üzemeltetni, mint órást vagy szabót.

A belvárosok kiürülésére a legdrámaibb példa Velencéé, ahol a 175 ezres csúcsról mára 50 ezer alá esett a lélekszám. Róma belvárosából 30 év alatt 20 ezren költöztek el, Prága történelmi központjában pedig a rendszerváltáskori 45 ezer lakosnak alig kétharmada maradt meg. Budapest VI. kerülete, a most reflektorfénybe kerülő Terézváros húsz év alatt 10 ezret veszített el 45 ezer lakosából.

Visszatérő kritika az is, hogy a magánszálláshelyek lakások ezreit vonták ki a bérlakáspiacról, így hozzájárultak a lakhatási költségek emelkedéséhez. Ez lehet a mostani tiltakozáshullámok kulcstényezője. A túlturizmus árnyoldalai közül a legtöbb már 2019-ben is nyilvánvaló volt. Viszont a lakhatási költségek emelkedése, ami Európában már a 2008-as gazdasági válság óta tart, az elmúlt néhány évben egyre több országban lakhatási válsággá súlyosbodott. E mögött számos ok áll az építési költségek emelkedésétől az általános urbanizációs tendenciáig (egyre többen költöznek vidékről a nagyvárosokba). Az okok egyike az Airbnb-jelenség is.

A különböző országok és városok számos kreatív módon próbálnak fellépni a túlturizmus vadhajtásai ellen.

Az eszköztár tényleg változatos. Velencében belépőjegyet szednek az egynapos látogatóktól. A bulituristák megregulázására Dubrovniktól Amszterdamon át a Baleár-szigetekig számos korlátozást hoztak a partihajók korlátozásától az éjszakai bolti italárusítás tiltásáig vagy az antiszociális látogatók feketelistázásáig. A barcelonai városvezetés rábeszélte a Google-t, hogy az egyik buszvonalat ne tüntesse fel a Térképek alkalmazásban, mivel a helyiek nem fértek fel a járművekre. Ami közös halmaz: az Airbnb korlátozásának igénye.

A különböző városokban más és más szabályozással próbálnak küzdeni a jelenség ellen.

• Időlimit. Van, ahol a kiadható napok számát korlátozzák. Ezek a városok úgy okoskodnak, hogy a főszezonban a tulajdonosok továbbra is ki tudják adni turistáknak a lakást, az év nagy részében azonban diákoknak vagy más bérlőknek jut hely. Londonban 2017 óta él a 90 napos szabály, Bécsben idén júliusban lépett életbe, Párizs évek óta 120 napos limitet alkalmaz. Nehézség, hogy a korlátozást csak ott lehet betartani, ahol az Airbnb hajlandó hozzá adatokat szolgáltatni a hatóságoknak, és ez nem mindenhol van így.
• Lakáslimit. Más városokban a kiadható lakások számát/típusát korlátozzák. Santa Monicában például csak azt a lakást adhatják ki a tulajdonosok, ahol laknak, míg Seattle-ben ezen felül még egy darab ingatlant. Berlinben a saját otthont korlátlanul, a második lakást maximum évi 30 napra lehet kiadni.
• Piaci limit. Megint máshol a már működő Airbnb-ket nem korlátozzák, viszont új szereplőket már nem engednek a piacra lépni. A portugál kormány például 2023 óta nem ad ki új engedélyeket.
• Földrajzi limit. A fenti megközelítés differenciált változata, hogy azokban a történelmi, belvárosi negyedekben, ahol már sok a rövid távra kiadott lakás, nem ad ki új engedélyeket a város, míg a kevésbé zsúfolt vagy kifejezetten fejlesztendő negyedekben igen. Így csinálja Lisszabon és Porto, de Firenze is ezzel próbálkozott tavaly (egy olasz bíróság idén nyáron elmeszelte a szabályozást).
• Teljes vagy kvázi teljes tiltás. Erre az útra lépett New York, és két sikertelen per után 2023-tól az Airbnb hajlandó is betartani a korlátozást. Az amerikai metropoliszban minimum 30 napra lehet lakást kiadni, rövidebb távra csak akkor, ha a tulajdonos is otthon van, amikor vendéget fogad. A városban azóta virágzik a feketepiac, a közösségi médiában találnak egymásra a tulajok és a turisták. Barcelona baloldali vezetése idén jelentette be, hogy 2028-ig teljesen megszünteti a rövid távú lakáskiadást.

A következő csatatér: Terézváros

A kérdés most itthon is újra napirendre került, miután Soproni Tamás polgármester bejelentette, hogy szeptemberben „ügydöntő szavazást” rendeznek az „Airbnb-típusú” szálláshelykiadás betiltásáról a VI. kerületben. (Vagyis nem hivatalos népszavazást, hanem egy konzultációt, amelynek eredményének megfelelően a képviselő-testület alkot majd rendeletet.)

Budapesten is évek óta téma az Airbnb korlátozása, de ez most mérföldkő. Soproni kérdésünkre elmondta: nem tartja kizártnak, hogy

Terézváros egyfajta „faltörő kos” szerepet tölthet be, és más belső kerületek is követik a példáját.

A helyzet hasonlít a lakossági parkolási díjak megemelésére, amelyet a VIII. kerület lépett meg először az előző ciklusban, és valószínű, hogy rövidesen más, idén újrázó kerületvezetők is követik Pikó András példáját.

Terézváros belső része a pesti bulinegyed „széle”, nem annyira felkapott, mint a szomszédos Erzsébetváros, de azért itt is előfordul, hogy egy italozó társaság hajnalban hangosan tér vissza szállására, és ezzel zavarja a lakókat. Más kérdés – mutat rá a Válasznak Schumicky Balázs, a Magyar Apartmankiadók Egyesületének (MAKE) elnöke –, hogy ez a probléma nemcsak a magánszállásoknál jelentkezik, hanem a gyakran szintén társasházakban működő hosteleknél is, sőt, ott a nagyobb létszám miatt fokozottan, azok bezárásáról mégsem tartanak konzultációt. A kerületi vezetés nem is elsősorban az antiszociális viselkedésre hivatkozik: Soproni a belváros további kiürülését szeretné elkerülni.

„Értékrendi kérdés, milyennek szeretnénk a belvárosainkat látni. Szeretem Prágát, de azt tapasztalom, hogy ott már a belvárosban gyakorlatilag nem lakik senki”

– mondja a polgármester, aki tud olyan társasházat az Oktogonon, ahol már csak egy igazi lakó maradt az Airbnb-lakások között, és kért is segítséget az önkormányzattól, de jogkör híján nem tudtak neki biztatót mondani. Hozzátette: az önkormányzatnak mintegy 870 millió forint bevétele van a rövidtávú lakáskiadásból idegenforgalmi adó és építményadó formájában, ami már érezhető tétel az évente 30 milliárdból gazdálkodó kerületnek, de a „nagyobb jót” kell figyelembe venni, még akkor is, ha egy-egy beruházást át kell ütemezni.

Olcsóbb lesz-e ettől a lakbér?

A VI. kerület a lakhatási válság szempontjából is fókuszkerület, az ingatlan.com adatai szerint a II. és az V. kerület után itt a legmagasabb az átlagos lakbér a fővárosban, 294 ezer forint havonta (a budapesti átlag 250 ezer). Magyarországon általában is az európai átlagot meghaladóan nőttek a lakhatás költségei az elmúlt évtizedben, az összevont (a lakbéreket és lakásárakat is számító) lakáspiaci árindex az EU egészében a 2015-ös szint 140%-án áll, nálunk a 240%-ot közelíti, vagyis majd’ 2,5-szeresére nőttek a lakhatási költségek.

Ezen belül a budapesti bérleti díjak duplájukra emelkedtek, igaz, a belső kerületekben éppenséggel valamivel kisebb mértékben, mint a város egészében. Aminek egyébként lehet az az oka, hogy a helyiek kijjebb szorultak a turisztikai célú lakáskiadás miatt, és felverték a külső kerületekben alacsonyabbról induló lakbéreket.

Bonyolultabb szétszálazni, hogy az emelkedésben mekkora szerepet játszott az Airbnb. A nominális drágulás tekintélyes része eleve inflációs hatás, a pénzromlással korrigált budapesti reál-lakbérindex „csak” 20%-os emelkedést mutat 2015 óta. Ez sem kevés persze, viszont nem kizárólag a rövid távú lakáskiadás miatt lehet. Az árakat olyan alapvető dinamikák is alakítják, mint hogy sokan költöznek vidékről Budapestre dolgozni vagy tanulni, sőt egyre többen külföldről is; hogy nem épül elég új lakás; hogy az ingatlancélú családtámogatások felhajtják az árakat. Hogy nem lehet kizárólag a turizmus a ludas, az is mutatja, hogy a bérleti díjak más városokban is nőnek, pedig értelmezhető méretű Airbnb-piac csak Budapesten van.

A nemzetközi adatok is megoszlanak róla, hogy milyen erős a korreláció a szálláshelykiadás és a lakhatási nehézségek között. Egy 2020-as spanyol tanulmány szerint Barcelonában átlagosan 1,9 százalékkal hajtotta fel a lakbéreket az Airbnb, a legfelkapottabb negyedekben 7 százalékkal. Eközben a városban a lakbér az elmúlt évtizedben 68 százalékkal emelkedett. A New York-i városi számvevőszéki hivatal 2018-ban arra jutott, hogy 2009 és 2016 között a bérbeadók által végrehajtott lakbéremelések 9,2 százaléka volt kizárólag az Airbnb hatásának tulajdonítható.

A Business Insider megnézte azt is, volt-e hatása az elmúlt években bevezetett korlátozásoknak. Egy 2022-es portugál kutatás kiderítette, hogy Lisszabonban 8 százalékkal estek a lakhatási költségek azokban a negyedekben, ahol 2018 óta nem lehet új rövid magánszállást nyitni. Amszterdamban arról számoltak be, hogy ha csökkenést még nem is tapasztalnak, megállt a lakbéremelkedés azóta, hogy 2020-ban 30 napos limitet vezettek be.

Balogh László, az ingatlan.com vezető szakértője úgy véli, igenis jelentős ingatlanpiaci hatása van a rövid távú lakáskiadásnak, és ez épp a járvány időszakában mutatkozott meg.

„Amikor eltűntek a turisták, és sokan hosszú távra adták ki a korábban az Airbnb-n hirdetett lakásukat, mintegy 30 százalékkal estek a bérleti díjak. Ez nem egzakt összefüggés, de máig ez a legjobb kísérleti adatunk” – mondja lapunknak az ingatlanpiaci szakértő.

Balogh szerint ha Terézváros a tiltást választaná, már úgy is érezhető hatással lenne a fővárosi lakáspiacra, ha más kerületek nem követnék a példáját. Ha az Airbnb-n ebben a kerületben hirdetett lakásoknak csak a felét adnák ki hosszú távra, már az is érezhetően megdobná a piacon lévő bérlakások állományát, amelyek volumene jelenleg, az albérleti szezon közepén 1000 körül van Terézvárosban és 5500 körül az összes belső kerületben.

Ezt a képet árnyalja Schumicky Balázs az apartmankiadók részéről. „Ezek zömmel drágán kialakított, igényes ingatlanok, amelyeket jellemzően nem magyaroknak, hanem külföldieknek adnánk ki, akik nagyobb fizetőképes kereslettel bírnak – magyarázza. – Ezek a külföldi bérlők, expatok, várhatóan meg fogják emelni az albérleti árak átlagát. Ennek hatására a magyar bérlők számára kiadó tulajdonosok is igazodni akarnak majd az új piaci helyzethez, így a belvárosi lakások bérleti díja akár emelkedhet is összességében.”

A tiltás ellenzői gyakran említik azt is, hogy az igazi baj nem az Airbnb, hanem az üres lakások száma. A VI. kerületben például a 29 ezres lakásállományból 13 ezret lakik a tulajdonos és 6300-at bérlő. A nem lakott lakások száma 9300 körül alakul, ebből valóban csak mintegy 1500 van fenn az Airbnb-n. Ám azt már nehéz eldönteni, hogy mennyi ténylegesen az üres lakás a maradékból, mivel nagyon valószínű, hogy egy részük valójában ki van adva, csak feketén, és így nincs bejelentkezve a bérlő, más részükben pedig ügyvédi iroda, magánrendelő, táncstúdió vagy valamilyen más vállalkozás működik.

Mozgásban a hotellobbi?

A magánszállások nemcsak a tulajdonosoknak (meg a nekik dolgozó szolgáltatóknak, például takarítóknak) generálnak bevételt, de az őket kiszolgáló helyi vendéglátóknak, boltoknak is. A tiltás ellenzői szerint az ő egzisztenciájuk is veszélyben forog.

A polgármester szerint túlzás, hogy teljesen megszűnne a helyi turizmus, hiszen a szállodák és hostelek tovább működnek majd, ahogy itt marad az Operaház vagy az Andrássy út is, de kétségtelen, hogy nem fog minden Airbnb-turista hotelbe menni, így a kerületben kevesebb lesz a turista. Csakhogy a helyükre beköltöző bérlők is fognak helyben költeni, így nem kevesebb, csak más típusú vállalkozásokat fognak eltartani. Jobban igénybe veszik majd a kerület egészségügyi és szociális infrastruktúráját, de Soproni erre azt mondja, hogy ő lenne a legboldogabb, ha új óvodát kellene nyitni, mert több család költözik be az elmúlt húsz évben 10 ezer lakost vesztő kerületbe.

A helyzetnek különös politikai fénytörést ad, hogy az Airbnb-k nem csak a városvezetés szemét szúrják, hanem a szállodaiparét is. Iparági szóbeszédek szerint a tavasszal kormányzati hátszéllel megalakult Turisztikai Tanácsadó Testület első ülésén a hotellobbi részéről már felmerült az igény a rövid távú lakáskiadás korlátozására, és a kormány emiatt fontolgat egy évi 180 napos országos kiadási limitet, és vannak pletykák a magánszálláshelyek adójának megemeléséről is. A 24.hu februári cikke szerint az is feszültséget okozott a szállodások és a magánkiadók között, hogy utóbbiak egy része szerint a Magyar Turisztikai Minőségtanúsító Testület, amely 2022 óta minősíti a hazai szálláshelyeket, következetesen lepontozza őket, hogy a hoteleknek kedvezzen.

Mindez azért pikáns, mert a kormányközeli gazdasági elit az elmúlt évtizedben komoly pozíciókat épített fel a magyarországi és azon belül a budapesti szállodaiparban.

Ezt a jelenséget lapunk hangsúlyosan dokumentálta, például abban a tavalyi cikkben, amelyben a Tiborcz Istvánhoz és köréhez köthető több mint 30 luxusingatlan-projekt között jó néhány fővárosi szállodát is feltüntettünk a Gellérttől a Hotel Dorotheáig.

A felvetésre, hogy egy ellenzéki polgármester miért szorgalmaz egy látszólag a NER-közeli hotellobbinak kedvező tiltást, Soproni Tamás azt mondja, hogy nem ismeri sem Orbán Ráhelt, sem Tiborcz Istvánt, sem más szállótulajt, és nem is egyeztetett az iparág képviselőivel. Mi tesszük hozzá: a budapesti hotelek sajátos tulajdonosi köre nem teszi semmissé a lakhatási költségekkel, az együttélési problémákkal és a belvárosok kiürülésével kapcsolatos aggályokat.

Középutas szabályozás

Az aggodalmakkal együtt adja magát a kérdés, hogy nem lenne-e valamilyen arany középút a mostani állapot és a teljes tiltás között. Érdemes tisztázni, hogy a rövid távú turisztikai lakáskiadás idehaza szabályozott terület. Aki akarja, legálisan, racionális adminisztrációs és adóterhek mellett hasznosíthatja így ingatlanát, a minősítés, a bejelentés, az adózás keretei is jól definiáltak. Szabályozás tehát van, korlátozás nincs: az ingatlanpiacra és a belvárosok képére gyakorolt hatás akkor is fennáll, ha egy Airbnb-lakás teljesen transzparensen működik.

A kormány egy 2020-as törvénymódosítással lehetőséget adott a települési és kerületi önkormányzatoknak, hogy limitálják az egy évben kiadható napok számát. Ezzel azóta egyetlen kerület sem élt, és Terézváros szerint nem is reális opció, mivel az önkormányzatnak nincs lehetősége betartatni. Sem a Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központból (NTAK), sem az idegenforgalmiadó-befizetésekből nem tudnak olyan adatot kinyerni, amiből bizonyítani lehetne, hány napra adták ki valójában az ingatlant, és az Airbnb-től sem kapnak ilyen információt.

Több mint 2000 lakás folyamatos ellenőrzése pedig kivitelezhetetlen. Ezért van csak az a két opció, hogy minden marad a régiben vagy jön a teljes tiltás.

Mint Schumitky Balázs elmondja, az időbeli korlátozás az apartmankiadók számára sem opció. Ha akarnák sem tudnák az év kis részében turistáknak, nagy részében bérlőknek kiadni a lakásokat, mivel ez két teljesen különböző gazdasági tevékenység eltérő adózási móddal, és év közben nem lehet adózási módot váltani.

A VI. kerület tett egyébként egy kísérletet 2022-ben egy differenciáltabb korlátozásra. Kialakítottak egy szabályrendszert, amely szerint az üzemeltetőnek más feltételek mellett rendelkeznie kellett volna a lakáskiadáshoz a társasház hozzájárulásával is. A fővárosi kormányhivatal elkaszálta ezt a rendeletet. A társasházak persze így is korlátozhatják az airbnb-zést, már ahol még többségben vannak a lakók a tulajdonosok között és hajlandóak is elmenni a lakógyűlésekre. Viszont a betartatás már nehézkes, mert csak a bírósághoz fordulhatnak, ha valaki a tiltás ellenére adja ki a lakását, a jogi út pedig hosszadalmas.

Nem kaszálta el viszont a kormányhivatal a belvárosi szabályozást, amely Schumicky Balázs szerint igenis lehetne egy arany középút. A fideszes vezetésű V. kerületben 2020-ban került a bele az építési szabályzatba, hogy a társasházakban a kiadott magánszálláshelyek száma nem haladhatja meg az összes lakás 5%-át. Új szálláshely bejelentésénél az önkormányzati rendszer automatikusan jelzi a kérelmezőnek, ha az adott házban már betelt a limit, így nem adja ki az engedélyt. Akinek már van engedélye, nem veszti el, de megakadályozható a piac további bővülése, a kerület elnéptelenedése – hasonlóan a portugál városok gyakorlatához.

Egy másik, cizelláltabb eszköz lehetne az önkormányzat kezében a feketézők elleni fokozott fellépés, ami nemcsak csökkentené az Airbnb-kínálatot, de a legális kiadók érdeke is. Az önkormányzat próbálkozott is hasonlóval: tavaly Airbnb-kommandót is indított, ám az ellenőrzések hatékonyságát visszaveti, hogy az Airbnb elzárkózott attól, hogy adatot szolgáltasson a nem bejelentett szállások hirdetéseiről.

Elvi kérdés

Schumicky Balázs szerint elvi kérdés is, hogy a tulajdonosok egy piacgazdaságban hasznosíthatják-e úgy a tulajdonukat, ahogy szeretnék.

„A családomtól vettek el kisboltot az ötvenes években, mert azzal már gazdagnak számítottak – most az számít gazdagnak, aki ki tud adni egy lakást. Az ő hosszú évek alatt felépített vállalkozása alól akarják kirántani a szőnyeget” – fogalmazott.

Hozzátette: tévhit, hogy a budapesti Airbnb-k zöme néhány nagybefektető tulajdonában van, a magánszálláshelyek 71%-át olyan tulajdonos hirdeti, aki egyetlen lakást ad ki.

A másik oldal erre mondhatja, hogy a lakást nem veszik el, továbbra is kiadhatja a tulajdonos hosszú távra. Csakhogy ennek jövedelmi potenciálja 10-25%-kal elmarad a rövid távú kiadástól (bár azt Schmiczky is elismeri, hogy zárul az olló, mivel a bérleti díjak emelkednek, az Airbnb-piacon viszont túlkínálat kezd kialakulni.)

A dilemmát a terézvárosiak két héten át online és személyes szavazáson tudják feloldani (a lakcímkártyákat utóbbi esetben is ellenőrzik). Ez így olcsóbb, mint egy „igazi” népszavazás, és nagyobb részvételiséget biztosít, főleg, hogy már 16 éves kortól lehet voksolni – bár nincs érvényességi és eredményességi kritérium, vagyis kevesen is eldönthetik a kérdést. A tájékoztatót az önkormányzat a napokban juttatja el a postaládákba, szeptember 3-án pedig az Eötvös10-ben konferencia is lesz, ahol az apartmankiadók is érvelhetnek az igazukért.

„Mint terézvárosi polgár igennel fogok szavazni – mondja Soproni. – Ez nem jelenti, hogy mint polgármester mindenkit erre biztatok. A kezdeményezésnek az is fontos része, hogy felnőttnek nézzük a polgárt. Minden postaládába eljuttatunk egy szóróanyagot, ami tartalmazz 4-4 előnyt és hátrányt, és mindenki elmondhatja a véleményét. Nem arról fog szólni a kampány, hogy az Airbnb ördögtől való, vagy hogy éppen ez menti meg a magyar gazdaságot.”

Nyitókép: NurPhoto/Jakub Porzycki

Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt