Pár méter széles kijárat: közpark jellegét már elvesztette a NER-közeli vállalkozásnak eladott csopaki kikötő
A csopaki Bahart-kikötőt négy éve adta el az állami cég a település akarata ellenére egy NER-közeli vállalkozónak. Most a Lázár-féle minisztérium tervezete törölné a közforgalmú sétányt a területről, aminek nagy része ténylegesen már úgyis magántelekké vált – bár hivatalosan közparknak minősül. A kedélyeket újabban már a nagyszabású magánkikötőfejlesztés terve borzolja. A tulajdonos az első, túlméretezett tervektől talán visszalépett, és hajlandó szelídebb megoldásokat keresni. Három évvel legutóbbi cikkünk után visszamentünk Csopakra, hogy megnézzük, mi történik egy balatoni üdülőközséggel, ha szinte teljesen elzárják a tótól.
Három évvel ezelőtt egy hasonló nyárvégi napon azért mentünk Csopakra, hogy megnézzük, mi a helyzet az egykori Bahart-kikötővel, amit az állami tulajdonú hajózási cég a település akarata ellenére egyszerűen eladott. A Magyar Turisztikai Ügynökség fennhatósága alá tartozó Bahart eredetileg négy kikötőjét akarta privatizálni arra hivatkozva, hogy nem lehet őket nyereségesen üzemeltetni. Ez a balatoni turizmus felfutását látva nehezen hihető magyarázatnak tűnt. A négyből három község – Balatonakali, Balatonkenese és Balatonudvari – végül meg tudta menteni a kikötőjét, a negyedik, Csopak azonban nem. A másik három esetben az önkormányzatok megkapták huszonöt évre ingyenes használatba a területeket, Csopaknak azonban kizárólag a mólót ajánlotta fel az állami cég, a szomszédos közparkot nem. Miután ebbe az önkormányzat nem ment bele, az egész területet meghirdették eladásra. A vevő a Sápi Major Kft. nevű cég lett, amely döbbenetesen nagy összeget, 890 millió forintot kínált a nagyrészt közpark besorolású, nem beépíthető ingatlanért.
Már annak idején sem lehetett érteni, hogy miért fizet valaki ennyi pénzt egy területért, amit elvileg nem nagyon tud hasznosítani. Elvileg: hiszen eléggé kínálta magát a feltételezés, hogy a cél a partszakasz átformálása lehet. A Sápi Major Kft. tulajdonosát, Abronits Róbertet NER-közeli építési vállalkozóként szokás jellemezni; korábban szorosan kötődött az azóta korrupciós ügyek miatt megbukott Völner Pál államtitkárhoz.
Egy közforgalmú balatoni kikötő megszüntetése és eladása mindenképpen elfogadhatatlan, hiszen a balatoni üdülőközségek, városok identitásához a kikötők szorosan hozzátartoznak (erről részletesebben Wettstein Domonkos, a Balaton építészeti hagyományainak kutatója írt Szezonális örökség című sorozatában). Ha egy állami cég, ráadásul az idegenforgalom és a hajózás fejlesztésével foglalkozó vállalat teszi ezt, az még érthetetlenebb, és nem lehet másra gondolni, mint hogy ezúttal is a magánérdekek kiszolgálása lehetett a valós cél. Csopakkal azonban a Bahart különösen kibabrált, mert a nyaralóhely abban a kivételes – kivételesen rossz – helyzetben van, hogy
szinte egyáltalán nem rendelkezik olyan szabad partszakasszal, ahol bárki lesétálhatna a tóhoz, üldögélhetne egy padon, nézhetné a hullámokat vagy a vízen ringó vitorlásokat.
Legutóbbi írásunkban részletesen bemutattuk, hogy milyen településfejlesztési tévedések vezettek ehhez a lehetetlen, beszorított állapothoz. A lényeg: Csopak tóparti sávját két magas ökológiai értékű, szigorúan védett nádas keretezi (a Kerekedi- és a Paloznaki-öböl); a fennmaradó 900 méteres partszakaszból a fizetős Községi Strand foglal el 530 métert, a maradékon pedig négy kikötő osztozik, az egykor az állami gazdaságok üdülőjének strandja helyén létrehozott Procelero vitorlás telep, a volt Bahart-kikötő, az Egis gyógyszergyár kikötője és a Kerekedi Vitorlás Klub. A négyből csak a Baharté volt közforgalmú és csak ezen az 50 méteres szakaszon lehetett közvetlenül lesétálni a tóhoz. A csopaki Örkény István sétány ezért aztán nem a parton fut, hanem beljebb, a Községi Strand és a kikötők kerítései mellett. Látni sem nagyon lehet róla a tavat.
A Bahart-kikötő eladása bevégezte az évtizedek óta tartó folyamatot: Csopak egyfajta szélső értékként mutatja meg, mi történik, ha a tópartot teljesen kisajátítják különféle magánérdekek számára. Az állami cég az adásvételi szerződésben azért kikötötte, hogy az új tulajdonosnak a mólót és az oda vezető, rövid gyalogutat (a mólószárat) nyitva kell tartania, de amikor legutóbb Csopakon jártunk, az egész telek építési terület volt.
Mostanra ez a helyzet megváltozott, és elsőre az embert öröm töltheti el: a mólónál újra ki lehet menni a vízhez. A tulajdonos a szomszédos Procelero-telektől, ahol az időközben újjáépített Code Zero vízparti étterem működik, egy műanyag kerítéssel választotta el a megnyitott gyalogutat. A kerítést balatoni témájú festmények fotói és irodalmi idézetek díszítik. A móló mellett a legszebb balatoni motoros vitorlások egyike, az 1956-ban épített Őszöd horgonyoz. Egyórás sétahajózást kínál, ami nyilván nem pótolja a hiányzó Bahart-járatokat, de önmagában jó program. A sétányt elég szedett-vedett kiállítás kíséri: megtekinthető a Lánchíd felújítása során leszerelt, 1949-es gyártású kandeláberek közül két darab, az Országház eredeti, sérült kőelemei közül néhány, valamint három óriási szoborfej-minta, amelyek a Horvay János-féle, 2014-ben újrafaragott Kossuth téri Kossuth-emlékműhöz készültek. Még felállításra vár Párkányi Raab Péter Csopaki Rizling című alkotása: egy nagy kőpalack fém dugóhúzóval. Ennek legalább – a többi tárggyal ellentétben – van köze a helyhez, és szerencsére a kikötő jelképe, a régi vasmacska is a helyén maradt.
Az öröm azonban elpárolog, amint megnézzük, mi történt a mólószár melletti egykori közparkkal. A fák nagy többségét kivágták, a terület nagyrészt füvesített, és az Örkény István sétány felé itt is elkészült a mindenhol végigfutó kerítés. Mögé bokrokat ültettek, amik pár éven belül kitakarják a telek és vele együtt a tó látványát: a sétány befalazása a mólószár egészen rövid szakaszát leszámítva teljessé vált. A mólószár felől sem lehet a volt parkterületre belépni, innen kötélkordon és „magánterület” tábla jelzi, hogy nem várnak látogatókat. A telken belül lakókocsi parkol, pár fiatalból álló társaság használja éppen a területet. Vajon ez még továbbra is közpark?
„A helyi építési szabályzat nem változott, a terület besorolása közpark” – mondja kérdésünkre Ambrus Tibor, a község frissen újraválasztott polgármestere. „De mit tehetnénk? Magántulajdonban van, a tulajdonosnak joga van lekeríteni, és eldöntheti, hogy kit enged be oda.”
Csopakon tehát igazi településrendezési nóvum született: a közpark, ami igazából magántelek.
A tulajdonos a kikötő Facebook-oldalán még 2021 júliusában kifejtette az álláspontját: a móló megközelítését szolgáló sétány nyitva tartását vállalja, mivel az közforgalom elől el nem zárható terület, a telek azonban teljes egészében magántulajdon, „magánterület közterületként nem értelmezhető”, ezért a besorolást úgy tekintik, hogy az csak a beépítés mértékét szabályozza, mást nem. És valóban, Csopak 2015-ben elfogadott helyi építési szabályzatában a Zkk-1 (Közkert) jelzésű övezetnél semmi nem szól arról, hogy annak szabadon látogathatónak kell lennie. A településtervezőkben nyilván fel sem merült, hogy egy közparknál ebből probléma lehet, és akkoriban még senki nem sejthette, hogy a Bahart igazi mestertroll módjára kirántja a csopakiak lába alól a kikötői parkocskájukat.
Bizonyos jelek arra utalnak, hogy ezt a magánosítási folyamatot utólag teljesen legalizálni fogják. Az Építési és Közlekedési Minisztérium oldalán elérhető a Balaton Vízparti Terv tervezete, amelyet az önkormányzatok, szakmai és civil szervezetek augusztus 31-ig véleményezhetnek. Ez a régóta várt dokumentum váltja fel az elavult, húszéves vízpart-rehabilitációs terveket, és minden helyi építési szabályzatot kötelező lesz 2027-ig ehhez igazítani.
A Lázár-féle minisztérium a Vízparti Tervet óriási előrelépésként kommunikálta, amely megtiltja a tópart további beépítését, a strandok átminősítését, védi a nádasokat, természetes partszakaszokat, közterületeket. Az általános szándék bizonyára ez, de az ördög a részletekben rejlik. Lombár Gábor, a Balatoni Szövetség elnöke közel sem volt ilyen lelkes, és azt nyilatkozta, a tervezet sok helyen egyenesen utat nyit a közérdeket sértő magánfejlesztéseknek. A konkrét példák között említette a csopaki kikötő ügyét is. Egy másik, a Válasz Online által rendszeresen követetett, botrányos balatoni nagyberuházás, a volt Club Aliga terület esetén azt látjuk, hogy a Vízparti Terv legalizálja azt a felháborító tényt, hogy a volt Aliga 2 területrészen egyszerűen felparcellázták és telkenként eladogatták a vízpartot, megfosztva Balatonvilágost a helyi szabályozásban régóta szereplő parti sétány kialakításának lehetőségétől. Ezzel tulajdonképpen az állam kicsavarja az utolsó eszközt is a település kezéből a közérdek érvényesítésére.
De mit látunk Csopakon? Az Együtt Csopakért Facebook-csoport több posztban hívta fel a figyelmet arra, hogy
a Vízparti Terv elveheti azokat a maradékjogokat is, amelyek a kikötő magánosítása után még léteznek.
Az egész terület az „összevont különleges terület” kategóriába került, ami elsőre aggasztóan hangzik, de igazából az „egyéb” besorolásnak felel meg; a kormányrendelet tervezete szerint ide tartoznak többek között a közutak, közkertek, rekreációs célú erdőterületek stb. Ezzel tehát önmagában nincs baj, csakhogy a Vízparti Terv tervlapjáról – hogy, hogy nem – lemaradt a csopaki helyi építési szabályzatban még szereplő „gyalogút, parti sétány” jelzés. Ez végigfut mind a mólószáron, mind a telek partvonalán; látjuk, hogy ténylegesen már most is csak a mólószáron sikerült a létének érvényt szerezni, de ha kikerül a szabályozásból, azzal megszűnik a magántulajdont – részben sajnos csak elviekben, részben ténylegesen is – korlátozó legfontosabb elem.
Érdekesek a kikötőkre vonatkozó jelzések is. A terv jelöli a három hivatalosan létező, hajózási engedéllyel rendelkező kikötőt (volt Bahart, Egis, Kerekedi Vitorlás Klub), de új elemként alkalmaz egy „hajók kikötésére felhasználható partszakasz” jelölést is, ami meglepő módon továbbnyúlik nemcsak a Procelero telek elé, hanem a Községi Strand nyugati végére is. Ezzel párhuzamosan a strand jelölés (valamint a fürdőzésre használható partszakasz szimbólum) visszahúzódik kelet felé. (A Procelero telek szintén kikötői minősítést kapna, utólag legalizálva, hogy már rég nem működik strandként.) A tervből arra lehet következtetni, hogy a minisztériumban hallottak arról az ötletről, hogy Csopak önkormányzata idővel esetleg új közforgalmú kikötőt hozna létre az elveszett régi helyett a mostani strand szélén. Erről semmilyen döntés nem született, sőt Ambrus Tibor polgármester hangsúlyozza, hogy a képviselő-testület még nem véleményezte a Vízparti Tervet, de a jelölés alapján ennek legalább a lehetőségét kinyitnák. Tegyük hozzá:
egy új kikötő létrehozása valóban szükséges és indokolt, csak éppen a régit nem kellett volna magánosítani.
Ha Csopak önkormányzata egyszer elindul ebbe az irányba, az valójában kísérlet lenne az elkövetett hiba korrigálására azon az áron, hogy lecsípnek a strandjuk végéből egy darabot.
Az önkormányzati kikötő létesítésének ügye logikailag összekapcsolódik azzal a kérdéssel, hogy mihez is akar kezdeni a Sápi Major Kft. a megvett területtel. A mostani állapot nyilvánvalóan átmeneti, annál sokkal drágábban vették meg, hogy így maradjon. Tavaly nyáron pánikot okozott, hogy a cég a Fejér Vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságtól vízjogi engedélyt kapott egy hatalmas, C alakú móló építésére, amihez csaknem 12 ezer köbméter követ kellett volna a tómederbe szórni, és 230 méter mélyen nyúlt volna be a Balatonba. Ezzel Csopakon is létrejött volna egy olyan tájidegen óriáskikötő, mint amit tavaly Balatonaligán építettek egymilliárd forintos állami támogatásból (és egyébként jogszerűtlenül, mivel a helyi civilek beadványa nyomán az építési engedélyét megsemmisítették, csak hát addigra felépült), vagy aminek a terve Balatonföldváron vált ki évek óta heves vitákat. Csopakon annál is riasztóbb volt ez a terv, mert az óriáskikötő kitakarta volna a strandról a Tihanyi-félsziget látványát.
A kiadott vízjogi engedélyt két civil szervezet megtámadta, és első körben azt meg is semmisítette a másodfokú hatóság, az önkormányzatot viszont ügyfélnek sem ismerték el az eljárásban. A hazai önkormányzatiság eljelentéktelenedését jól jelzi, hogy a balatoni települések választott testületei egyáltalán nem szólhatnak bele, hogy magában a tóban mi épül, szabályozási jogkörük egyáltalán nincs. A csopaki képviselő-testület tavaly szeptemberben egy manifesztummal jelezte, hogy a település érdekében milyen megoldásokat látna szívesen. A dokumentumból négy pont vonatkozik a kikötőfejlesztésre:
- partra merőleges műtárgy csak úgy épülhet, ha meglévő védműhöz csatlakozik, és a vízáramlás zavartalanságát nem akadályozza;
- új kikötői műtárgy nem nyúlhat túl a meglévő kőgáton;
- új hajóhely csak a kőgát part felőli oldalán lehet;
- a tervezett fejlesztések nem akadályozhatják egy önkormányzati közforgalmú kikötő létrehozását.
Mint mondtuk ezek sajnos nem kötelező elvárások, inkább kérések a jogszabályi háttér hiányossága miatt. Mindebből valójában olyan kikötői létesítmény képe rajzolódik ki, ami párhuzamos a meglévő kőgáttal (ez az Egis és a Kerekedi Vitorlás Klub területe előtt fut végig), emberléptékű, nem akadályozza a rálátást Tihanyra, és összekapcsolható a Községi Strand végében egy új közforgalmú kikötővel.
Ez a vízió feltételezi a négy kikötőtulajdonos és az önkormányzat tartós együttműködését, barátságos viszonyát.
Annál is szerencsésebb lenne ez a megoldás, mert ezzel végleg lekerülhetne a napirendről a C alakú kikötőszörny terve.
Noha általában ahhoz szokhattunk hozzá, hogy a jó léptékű, tájba illő fejlesztések helyett rendre erőből átnyomott monstrumok készülnek, Csopakon mintha lenne hajlandóság a Sápi Major Kft. részéről arra, hogy a manifesztumban megfogalmazott szempontokat elfogadja. Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy a cég képviselője megjelent a képviselő-testület július 24-i ülésén, és ott azt ígérte, a kikötőtulajdonosok megállapodásával „elkészült egy olyan javaslat, amely ún. ívelt keleti hullámvédmű újragondolását megalapozza”, mégpedig olyan módon, hogy „a jelenleg zajló vízjogi létesítési engedélyezési eljárás módosítását eszközlik akként, hogy ami már létrejön hullámvédmű, az összhangban álljon ezzel a fejlesztési koncepcióval”.
Az önkormányzat érthető módon örömmel vette tudomásul ezt az ajánlatot. A Sápi Major tudomásunk szerint július 5-én a Veszprém Megyei Kormányhivataltól megkapta az engedélyt, hogy a három kikötő (Egis, Kereked, volt Bahart) előtti nádfoltot „a hajózásbiztonság jövőbeli fejlesztési lehetőségeihez igazodva” áttelepítse; ezt a munkálatot november 1-től kezdhetik végezni. A magyar államigazgatás persze eufémizmusokban kommunikál: arról van szó, hogy ezt a nádfoltot kiirtják annak érdekében, hogy egy új kőgátat lehessen építeni. A nádas természetesen értékes élőhely, de a nád nem olyan különleges növény, hogy egyedenként érdemes lenne áttelepíteni máshova. Az áttelepítés a hatósági engedélyben persze jobban hangzik a sima kivágásnál.
A kikötőfejlesztés ügye mintha valami kompromisszumos megoldás felé tartana, és talán a legrosszabbat ezzel megúszhatja a csopaki part.
A magánosítás azonban a régi Bahart-telken valószínűleg visszafordíthatatlanul bekövetkezett, az új közforgalmú kikötő építése viszont egyelőre csak távoli terv. A figyelem ezért jobb híján egy aprócska partszakasz felé fordul, amit már előző cikkünk végén is említettünk: az Örkény István sétány legvégén, a Kerekedi-öböl nádrengetegének peremén megbújik egy kisebb sáv, ahol még kinyílik a part. Ezt a helyiek Apáca strandnak nevezik, mert valaha az angolkisasszonyok fürdőháza volt errefelé, ma pedig egy részét a helyi horgászegyesület új csónakkikötője foglalja el. Ezen az eldugott, félreeső kis partszakaszon szeretne a csopaki önkormányzat szabadabb kijutást biztosítani a tóhoz: terveik szerint jövőre a területen lábakra állított, vízbe nyúló napozóstéget építenének, ahonnan szép kilátás nyílik majd a nádasra és Tihanyra, és ahol ücsörögni, napozni, vagy akár fürdeni is lehet majd. A semminél ez mindenképpen jobb.
Nyitókép: a csopaki kikötő egyelőre szabadon használható mólószára a Lánchíd 1949-es kandelábereivel és mellette a magánterületté vált park (fotó: Válasz Online / Zsuppán András)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt
