„Eszméimet nem cserélem el” – 75 évvel ezelőtt szűnt meg a Válasz, az utolsó szabad folyóirat
Hetvenöt évvel ezelőtt jelent meg a Válasz folyóirat utolsó száma, és 1949 augusztusában ezzel az utolsó szabad irodalmi, közéleti lap is eltűnt. Hogyan vált a népiek egykori folyóiratából kommunistaellenes, független kiadvány? Miért engedte át fokozatosan Illyés Gyula a főszerkesztést Sárközi Mártának, a zsidóüldözés idején gyakorlatilag éhen halt korábbi főszerkesztő, Sárközi György özvegyének? Miért javasolták neki, hogy legyen öngyilkos? Hogyan segítette Király Bélát, az 1956-os fővárosi nemzetőrség parancsnokát, és bújtatott egy sebesült forradalmárt? Hogyan lett irodalmi jellé egy Andrássy úti csók? Interjú Széchenyi Ágnes irodalomtörténésszel.
– Ötszáz, esetleg ezer példány?
– Úgy négyszáz példányt adhattak el az 1938-ban megszűnt, majd 1946-ban újraindított Válaszból.
– Hogyan lehet irodalomtörténeti jelentősége egy ilyen kis példányszámban megjelenő lapnak? Érdemes ezzel egyáltalán foglalkozni?
– A Nyugat sem fogyott el sokkal több példányban, mégis hatalmas hatása volt a magyar irodalomra. Az első Válasz egy egész generáció szemléletének kialakításában játszott szerepet, és ráirányította a figyelmet az agrárország problémáira azzal, hogy szociográfiák sorában bemutatta, mi a helyzet vidéken. A háború után indult lapok – a Magyarok, az Újhold, a Sorsunk, a Tiszatáj vagy Alföld – közül a Válasz tartotta magát a legtovább. Ami például Bibó Istvántól itt megjelent, az az okos, demokratikus és tisztességes gondolkodás példája volt. Különös értéke van a szerkesztői által képviselt szuverenitásnak.
Egyetlen olyan sor nincs a Válaszban, ami megalkuvást jelentett volna.
Elég az utolsó szám parádés névsorára tekinteni: Németh László, Illyés Gyula, Weöres Sándor, Sőtér István, Török Sophie, Szabó Pál, Keresztury Dezső, Hajnal István, Kormos István, Szentkuthy Miklós szerepeltek benne. És nem is soroltam föl mindenkit. Szimbolikus jelentése volt, hogy Lakatos Imre, aki utóbb Angliában nemzetközi hírű matematikus, tudományfilozófus lett, akkoriban viszont bigott kommunista, a Szabad Nép ugyanabban a számában írt otromba, ledorongoló cikket a lapról, amelynek első oldalán, kolumnás cikkben ismertette Révai József a Rajk László volt belügyminiszter elleni halálos ítélet indoklását. Mindenki értette az üzenetet.
– Direkt volt?
– A cikk szerzője szerint Illyés Gyula a búsmagyar örök lekésettség semmijébe, a feledésbe taszítja Petőfit, Hajnal Istvánnak, a katedráról leparancsolt és az akadémiából eltávolított történésznek pedig szemére veti, hogy visszasírja a céhrendszert, és hogy a lapban „ott brekeg az egész burzsoá-kispolgári l’art pour l’art mocsara, Kosztolányi apró utódai, akik az intellektuális anarchiát, a szemérmetlen individualizmust, nihilizmust, pornográfiát képviselik”.
– És ezzel vége lett a Válasznak. Pedig 1946-ban milyen ígéretes volt a kezdet.
– A lapot a második világháború után eredendően a Nemzeti Parasztpárt adta ki, mert ebben az időben csak pártok és egyéb szerveződések jutottak papírhoz, valamilyen politikai szervezet papírkontingense terhére. Főszerkesztővé 1946-ben az ekkor minden bizonnyal és okkal legnagyobb tekintélyű magyar írót, Illyés Gyulát nevezték ki, mivel a lap elődje 1938-ig a népi írók legfontosabb kiadványa volt.
– Csakhogy már az elődlap is meghaladta az urbánus–népi vitát. Érdemes felidézni Sárközi Márta sorait, aki a harmincas években még az akkori főszerkesztő, Sárközi György feleségeként volt jelen az újság életében. Szemléletesen írta le, hogy hétfőnként az urbánusok jártak hozzájuk vacsorára, köztük Márai Sándor, Szerb Antal, Ignotus Pál, más napokon pedig a népiek, a válaszosok. Utóbbiaknak pörköltet vagy töltött káposztát kellett főzni „óriási kvantumokban, mert a Válasz munkatársai főleg a nép fiai voltak, ezért óriási étvágyuk volt”. Az urbánusokat viszont ínyenc falatokkal kellett várni. A népiesek nem értettek a politikához, de folyton politizáltak, bujkáltak a németek elől, az urbánusok megvetették a napi politikát, de volt, aki közülük önként ment meghalni a Maginot-vonalhoz.
– A népi–urbánus vita a 30-as évek közepének komoly tétre menő konfliktusa volt, de a finom emberi kapcsolatok át- meg átszőtték a táborokat,
legalábbis voltak személyi érintkezések, barátságok, mint ahogy azt az előbb idézett, Sárközi Mártára nagyon jellemző leírás is mutatja. Az újraindított Válasz több okból is meghaladta a korábbi népi–urbánus vitát. Az 1945-ös földosztással teljesült a népi írók egyik legfontosabb célja, másrészt József Attila, aki a Szép Szó költője volt, meghalt, szerkesztői közül Fejtő Ferenc és Ignotus Pál elhagyták Magyarországot. K. Havas Géza, Gáspár Zoltán a vészkorszak áldozata lett. A Szép Szó 1945 utáni újraindítását pedig meggátolta Lukács György, a korszak nagyhatású kommunista filozófusa.
– A Válasznak elképesztő szerzőgárdája volt. Ha a jelenből tekintünk vissza, nem evidens, miért Illyés Gyula lett a főszerkesztő.
– Illyésnek óriási tekintélye volt, személye politikai védőernyőt jelentett. Babits Mihály halála után Illyés szerkesztette a legnagyobb hatású irodalmi folyóiratot, a Nyugat örökébe lépő Magyar Csillagot. Már 1945-ben falragaszok hirdették Budapesten, hogy ő az újraalakult Parasztpárt öt vezetőjének egyike. A kommunisták is Illyésre akartak támaszkodni, mert nem volt irodalmi hátterük, s mert Illyés képviselte a földosztás követelését, kísérte a földosztókat, új honfoglalásként beszélt a parasztság földhöz juttatásáról. A korszakban rendkívül fontos, ki a nemzeti költő vagy író, és Illyés – ha utóbb egyre több vívódással is –, de vállalta ezt a szerepet. A puszták népét ma is hatalmas ívű alkotásnak látjuk, mert nemcsak erkölcsi, de esztétikai értéke is kimagasló, miközben a népi írók lassan kikoptak az irodalmi kánonból.
– Nem volt szokványos, hogy nő legyen a felelős kiadó. Rájuk elsősorban mint múzsákra számított az irodalom.
– Sárközi Márta különlegesen művelt asszony volt, s bár sajnos nem ismerhettem személyesen, minden vele kapcsolatban állt író, tanár, gondolkodó szerint hihetetlen kisugárzása volt. Németh László vélte úgy, a folyóiratot főként rá kell építeni, és Illyés „periodikus természete szerint villámoljon és füstölődjön felette”.
– Ha csak a Válasz impresszumát néznénk, Sárközi Márta legfeljebb lábjegyzet lenne. Mennyire határozta meg a személyiségét, hogy nem akármilyen családból érkezett?
– Az olvasottságát magának kellett megszereznie. Édesapja Molnár Ferenc, a Pál utcai fiúk szerzője. Édesanyja Vészi Margit, Ady Margita-verseinek ihletője. Nagyapja Vészi József, Ady egyik első felfedezője. Nagybátyja Biró Lajos, aki a Korda-testvérek alkotótársaként lett világhírű, ő a VIII. Henrik magánélete című film forgatókönyvírója. Sárközi Márta három nyelvből fordított, és amikor 1946-ban újraindult a Válasz, Sárközi Györgyöt, a lap korábbi főszerkesztőjét, kisfia édesapját gyászolta.
– Az új lap első számának legmegindítóbb része, hogy nyilvánosságra hozták Sárközi György és Halász Gábor utolsó levelét.
– Sárközi Györgyöt és a Nyugat vezető kritikusát, Halász Gábort Balfra vitték munkaszolgálatra. Két nappal azután írtak levelet Weöres Sándornak, hogy Szerb Antalt, az Utas és holdvilág szerzőjét már elveszítették. A levélben utaltak a zsoltár kezdetére, „de profundis” – a mélységből kiáltok fel hozzád, uram. „Sanyikám, de profundis… Segíts rajtunk, ha lehet és ha tudsz.” Gyakorlatilag éhen haltak.
– Hogyan lehetett éhen halni a magyar vidéken?
– Nem mertek nekik ételt adni, vagy akárcsak megközelíteni a barakkot vagy istállót, ahol a zsidó munkaszolgálatosokat, a magyar irodalom korszakos jeleseit fogva tartották.
– A Válasz újraindulását korábbi főszerkesztőjük, Sárközi György emlékének ajánlották. Szerepet játszhatott ez Sárközi Márta szerepvállalásában?
– Feltétlenül.
– Férje sorsának ismeretében még megdöbbentőbb, hogy az új Válasz első számában a kompromittálódott Szabó Lőrincnek is helyet adtak, sőt Sárközi Márta nyilvánosan megcsókolta őt az Andrássy úton. Mintha a megbékélés vezette volna a szerkesztőket. Valóban volt ilyen szándékuk?
– Volt, és nagyon tudatosan. Nemcsak Szabó Lőrincet, de egy másik korábbi szerzőjüket, Németh Lászlót is szerepeltették az első számban. Szabó Lőrinc és Németh László irodalmi kvalitásai kétségtelenek, ők a 20. század legnagyobbjai közé tartoznak. Szentkuthy Miklós mondta nekem, hogy amikor először olvasta Németh László Kisebbségben című tanulmányát, nem azt gondolta, hogy az a zsidók másodrendűségéről és hígmagyarságáról szól. Inkább azt olvasta ki belőle, hogy
Berzsenyi Dánielnek tragikusabb köze van a magyarsághoz, mint Kazinczy Ferencnek, Széchenyi Istvánnak, mint Kossuth Lajosnak.
Szentkuthy felesége is zsidó volt, lett volna oka faji szempontot belelátni a mélymagyar–hígmagyar osztályozásba, mégsem ezt érezte ki a szövegből. De ettől még ez a kis könyv veszélyes volt, mert érveket kínált a közvélemény egy része antiszemitizmusának megalapozására vagy inkább megtámasztására.
– Szabó Lőrincet miért fogadták vissza?
– Mert a 20. század egyik legnagyobb költője. Kétségkívül ott a Vezér című verse, de ezt ok nélkül róják fel neki, mert még 1928-ban írta, és állítólag nem tudott arról, hogy a nyilasok újraközölték. Hitler egyik beszédéről pedig úgy írt beszámolót, „kritikát”, hogy csak azt említette meg róla, mekkora szónok. A formát elemezte, a tartalomról, legyünk jóhiszeműen elegánsak, megfeledkezett. Felettébb kínos volt az is, hogy több embernek azt ajánlotta, legyen öngyilkos.
– Micsoda?
– Igen, Sárközi Mártának is ezt tanácsolta. Elek Artúr nagyon finom tollú művészetkritikus volt, aki a 1944-ben a németek bevonulása után végzett magával. A parasztpárti Keresztury Dezső, aki a Válasz újraindulásakor éppen kultuszminiszter volt, mesélte nekem, hogy amikor ez történt, éppen egy vacsorán voltak abban a házban. Egyszer csak tompa puffanást hallottak, a cselédek hozták a hírt: „Elek nagyságos úr öngyilkos lett”. Szabó Lőrinc azt mondta, jól tette, mert mi várt volna rá. Nehezen tolerálható mondatok ezek.
– Sárközi Márta már korábban kitalálta, hogyan fogja megmenteni a családját.
– Horváth Ádámot, a legidősebb fiát, a Magyar Televízió későbbi rendezőjét, utóbb elnökét például nyaranként falura küldte hagymát szedni és istállófiúnak, így amikor bujkálniuk kellett, már ismerték a környéken, nem keltett meglepetést a jelenléte. Nem is akárkihez küldte, a Nemzeti Parasztpárt egyik alapítója, Erdei Ferenc szigetszentmiklósi tanyájára. Ő maga háztartási alkalmazottjának papírjaival húzta vidéken meg magát, a lányát, Horváth Esztert, a későbbi Lukin Lászlónét apácákra bízta, Matyi fiát pedig másik cselédjük úgy vitte haza vidékre, mint a saját szerelemgyerekét.
– Visszatérve Szabó Lőrinc és Németh László esetére, ők háborús bűn árnyékában élő írók voltak. Nem féltek publikációs lehetőséget adni nekik?
– Nagy tett volt, de Sárközi Márta semmit sem tekintett bátorságnak, ez egyszerűen vele született tulajdonsága volt. Békét szeretett volna, visszatérést az irodalom normál alkotói korszakába.
– Az első számban tehát ott van a megbékélés és az összefogás eszménye. Hogyan jutunk el innen odáig, hogy a lap megszűnésekor a Válasz már ellenzéki orgánum, erőteljes kommunistaellenes hanggal, amit üldöz a hatalom, és nemcsak kiadni veszélyes, de írni is az bele?
– Különösen annak tudatában érdekes ez, hogy Sárközi Márta 1945-ben a kommunistákra szavazott. Rác Andrástól, Sárközi Márta egyik „nevelt” fiától tudom ezt. Édesapja volt a Maros utcai zsidókórház igazgató főorvosa, édesanyjával együtt a nyilasok meggyilkolták. Dolgozott akkor a zsidóságban egy olyan hit, hogy a kommunisták nem sározták be magukat, ők lesznek a garancia arra, hogy nem lesz többet zsidóüldözés.
– Innen nézve még jelentősebb, milyen nagy szellemi utat tett meg a lap.
– A Válasz nem változott, a világ változott meg körülötte, ezért került más fénytörésbe a lap. Bibó István, a szerkesztőség oszlopos tagja, az 1956-os forradalom későbbi államminisztere például azt kérte, a fejfájára azt írják: „Élt három évet 1945 és 1948 között”. A Válaszban jelentek meg nagy hatású elemzései és tanulmányai. Közben a lap szerkesztése átcsúszott Sárközi Márta vállára, mert Illyés sokat volt külföldön, vidéken. Ha belenéz a korszak napilapjaiba, látja a kommunista propaganda nyelvezetét, és utána beleolvas a Válaszba, akkor válik érthetővé, mit jelentett ez a lap. Nem akárkik szerepeltek benne, a legnagyobbak, akikre ma is emlékszünk. A meghatározó irodalmi és szellemi alkotásokat keresték.
– Sárközi Márta közben az irodalmi élet egyik ellenállójává vált.
– Márta tudta, hogy az embereknek csak nagyon kis része hős. Bibó az volt, vállalta a tettei következményeit, 1949 és 1956 után egyformán csendes ellenzéki maradt. Illyés nem ezt az utat választotta, a nemzet nagy költőjeként kompromisszumokat kötött. A hatvanas és főként a hetvenes évektől pedig elsősorban a határon túli magyarság képviselőjeként jelent meg. Sárközi Mártát annyira tisztelte, hogy az íróasztalán két fényképet is őrzött róla. A folyóirat szerkesztése mellett a finanszírozása is Sárközi Márta feladata lett. Erős egyéniség volt, képes volt a lapot egyedül is elvinni. A Molnár Ferenctől kapott támogatást – esetenként 80-100 dollárt küldött neki és sokszor kávét, teát, csokoládét – a Válaszra, az írókra, költőkre költötte.
– Ő maga a férje után járó özvegyi nyugdíjból élt?
– Főként műstoppolásból. Nagyon okos, gyakorlatias nő volt, még a háború elején lement a Nyúl utcai villából a közeli műstoppoló műhelybe azzal, hogy kitanulná a szakmát.
– Mi az a műstoppolás?
– Egy elkopott vagy például cigarettával kiégetett szövetnadrágot vagy szoknyát úgy tudtak megjavítani, hogy észrevétlenül kihúztak belőle egy szálat, és ezzel dolgozták be a lyukat. Nagy előnye volt, hogy nem kellett hozzá nyersanyag. Minél szegényebbek voltak az emberek, annál többet műstoppoltattak. Szerényen meg lehetett élni belőle, de a nyomdaköltségre nem volt elég, az ráterhelődött a Nyúl utcai villára.
– Sárközi Márta a Duna-parti egykori Lloyd Palotában gyerekeskedett, fényűző nagypolgári lakásban, káprázatos kilátással a folyóra, és később stoppolásból, majd gyümölcskertészkedésből tartotta el magát. Hogy bírta ezt elviselni?
– Németországban, Svájcban, Olaszországban taníttatták. Éles a kontraszt. A lapot Kecskeméten, Tóth László sakknagymester nyomdájában készítették. Sárközi Márta hajnalban a kéziratokkal felült a jeges buszra, mert Tóth László kiváló ember volt, önköltségi áron nyomtatta ki a Választ.
A lapzártát gyakran lekéső Bibó az utolsó pillanatban a buszmegállóba futott a kézirattal. Vagy le is késte, és a következő járaton egy idegen kezébe nyomta az írását.
Sárközi Mártáék pedig azt kiabálták Kecskeméten a következő pesti busz utasai között: „Bibó kézirat”. Márta a gyerekeit 10 fillérért leszállíttatta a villamosról, nekik gyalog kellett menniük, de nadrágból kilógó fenekű írói, költői támogatásától nem sajnálta a pénzt. Döbbenetes minőséget hozott a lap. Itt jelent meg Szabó Lőrinc Tücsökzenéje, Pilinszkytől a Francia fogoly című vers, Weöres Sándor Békeoltár, XX. századi freskó című verse, Németh László Iszony című regénye. Sarkadi Imre is szerzőjük volt, Jékely Zoltán is, Lakatos István, Lator László…
– Lényegében Sárközi Márta elégette a vagyonát azért, hogy a lap néhány hónappal tovább fennmaradhasson. Hős volt? Bolond? Megszállott?
– Utolérhetetlen példakép volt, aki nem alkudott meg. Az utolsó pillanatig kitartott, a Nyúl utcai villát is feláldozta.
– Minden rezsimnek megvannak a maga eszközei a sajtó ellen, betiltanak, csődbe visznek, államosítanak.
– Az utolsó lapszám egyik legmegindítóbb része egy hirdetés: „Szakadt, kiégett, molyrágott ruháját szakszerű műszövéssel tökéletesen kijavítja Sárközi Györgyné és Székely Tiborné műstoppoló szalonjukban.”
– Ennyire nagy volt a baj?
– Felfoghatjuk úgy is, hogy így üzent Révai Józsefnek és az új politika irányítóinak, hogy nem hajlandó semmilyen kollaborációra.
– Többé nem lehetett lapja, de a Válasz-szalon megmaradt.
– Zugligeten vett egy kis házat és egy almáskertet. A Fény utcai piacon árulta a termést, és vasárnaponként a házában gyűltek köré a fiatalok. Itt vitatták meg a verseiket, mutatták be a menyasszonyaikat. A viszonyuk olyan szoros volt, hogy az újszülött gyerekeiket gyakran Márta fürdette meg először. Domokos Mátyással Jungot fordítottak németből. Ő maga Gide-et fordított franciából, Gerald Durellt angolból.
– Hogyan vált ezt a kis ház azután menedékké?
– Az 1956-os forradalom budapesti nemzetőrségének parancsnokát, Király Bélát ő ismertette össze Bibó Istvánnal, Illyés Gyulával és tulajdonképpen a Nagy Imre körüli baráti körrel. Király néhány hónappal a forradalom előtt szabadult a börtönből. A felesége elvált tőle a börtönévek alatt, a férfi Sárközi Márta házában lábadozott egy kisebb műtét után. Sárközi Márta állította talpra, főzött rá, kertészként alkalmazta az egzisztencia nélkül maradt, kicsapott katonatisztet.
– Kikértem Sárközi Márta anyagát az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárából, mert volt bennem egy kis félelem, hátha őt is beszervezték. Ám ennek semmi nyoma.
– Nem, a feltételezés is lehetetlenség. Megfigyelték, mert a rendszer számos ellenzéki tagjával kapcsolatban állt. 1957-ben még be is vitték, de két nap után kiengedték.
– Bántották?
– Nem. Tudni akartak Király Béla hollétéről. Király addigra már disszidált, viszont egyik sebesült társát Sárközi Márta hetekig bújtatta, az ő házában gyógyult, majd a disszidálását is segítette.
– Király Béla korábbi felesége jelentette róla, hogy a ház alsó részében volt a gyümölcsös és a kutyák, felül pedig egy másik ház, amit így nem lehetett észrevétlenül megközelíteni.
– A szomszédban volt az amerikai nagykövet rezidenciája. Védelmet jelentett nekik, hogy Sárközi Mártáék kibontották a kerítést, így végveszély esetén oda menekülhettek volna.
– Milyen sorsok ezek! Király volt feleségét még 1951-ben a férjével együtt letartóztatták, megverték, több évre internálták és beszervezték. A válóper a börtönben volt, Király Bélát vasra verve vitték a tárgyalásra. Király Béla 1956 kora őszén szabadult, és bár közben a nő férjhez ment, ekkor újra találkoztak, és több éjszakát együtt töltöttek.
– Király Bélához Sárközi Mártát is gyengéd szálak fűzték, ezért és a Választ kutató irodalomtörténészként többször is beszéltem Béla bácsival. Sosem említette, hogy a volt feleségével közeli kapcsolatban állt volna a börtönből való kiszabadulása után. Sárközi Márta azonban sejthette ezt.
– Dr. Gulyás Andorné néven többször is találkozót kért Sárközi Mártától és jelentett róla. Ám az ügynököt is megfigyelték, a találkozásukkor fotózták őket.
– Megindító szembesülni vele, mennyire megviselte Sárközi Mártát az a sok szenvedés, amin keresztülment. Márta gyönyörű nő volt a Válasz újraindulásakor, ötvenévesen azonban már legalább tíz évvel idősebbnek látszik a koránál. A kisugárzása, a személyiségének a varázsa azonban megmaradt. Király Bélával készítettem egy interjút a Sárközi Márta emlékkönyvbe, ennek a beszélgetésnek a címe is az lett, hogy „Rám ember úgy nem hatott, mint Márta”.
– Ön szerint a külföldi befolyásos rokonsága miatt lehetett ilyen bátor? Környezete pánikba esett az őrizetbe vételekor. Illyés Gyula a komoly depressziójával a „sárga ház” lakója lett egy időre.
– Nem, Sárközi Márta ilyen volt. Vagányság jellemezte. Amikor Bibó Istvánt életfogytiglani börtönbüntetés mellett teljes vagyonelkobzásra ítélték, és elvitték a bútorait, kinyomozta, melyik bizományi áruházba szállították, visszavásárolta, és visszaadta őket a családnak.
– Hiába állítottak rá ügynököket, Sárközi Márta Király Bélát titokban még amerikai akadémiai karrierjéhez is hozzásegítette. Mégis hogyan?
– Amerikai doktori értekezését Király a 18. század végének magyar társadalmáról írta, ez tette lehetővé, hogy egyetemi oktatói állást kapjon Amerikában. Ám ott nem álltak rendelkezésre a kutatásához szükséges levéltári iratok, haza pedig nem jöhetett. Márta ment a levéltárba, a könyvtárakba, titokban, időnként hazatérő külföldi rokonaival juttatta ki a jegyzeteit. Király Béla azt mondta, majdhogynem Márta diktálta, milyen irányba menjen a kutatásában. Sárközi Mártát magát is kiengedték néhányszor külföldre, utoljára Münchenben találkozott Király Bélával. Miután a férfi eltaszította magától, végleg ágynak esett.
– Soha semmilyen irodalmi díjat nem kapott. Ön sokat tett azért, hogy a munkásságát megismerjék az emberek, de helyére került? Megkapja a kellő tiszteletet?
– Nem. Szerettem volna például a Nyúl utcai villánál egy emléktáblát állíttatni neki, de ez egyelőre nem valósult meg. Megírtam a folyóirat két korszakának monográfiáját egy-egy kötetben, emlékkönyvet adtunk ki, róla szóló alapos tanulmánnyal. A levelezését is én rendezem sajtó alá.
– Miközben hallgattam, arra gondoltam, szívszorító, hogy milyen kegyetlenül bánunk a legnagyobb tehetségeinkkel.
– Márta úgy gondolta, „nincsenek jó vagy rossz, bátor vagy gyáva emberek, csak ilyen vagy olyan helyzetek, melyekben ugyanazok az emberek hol ilyenek, hol olyanok”. Illyés Gyula például 1948-ban Kossuth-díjat kapott, és az ezzel járó jelentős összeget Mártának adta, hogy ossza szét a rászoruló fiatal tehetségek között. Németh László viszont 1959-ben Moszkvába utazott, és ott Pohárköszöntőjében a forradalmat „szerencsétlenségnek”, „vigyázatlanságból” eredő robbanásnak nevezte. Litván György mesélte, hogy minden politikai fogoly cellájába jutott egy lap az írást közlő Élet és Irodalomból. Megértették, nincs miben reménykedni, elárulták őket.
– Sárközi Márta nem alkudott meg.
– Nem, túl autonóm személyiség volt. Amikor például Révai József kérte, hogy szeretne eszmét cserélni vele, azt üzente vissza: „Eszméimet nem cserélem el. Sárköziné.”
Két asszony, három különleges fotó és egy hiányzó férfi
A kádári titkosszolgálat fényképeken dokumentálta, amikor tartótisztjei utasítására a Pécsiné/Pécsi Ibolya fedőnevű ügynök, vagyis Király Béla vezérőrnagy, 1956-os forradalmár volt felesége, dr. Gulyás Andorné találkozott Sárközi Mártával Király disszidálása után.
Az ügynök feladata az volt, hogy a forradalmár itthoni kapcsolatairól tájékoztassa a politikai rendőrséget. Sárközi Márta társaságát azért kereste, mert a nő korábban volt férjének a szeretője volt, és a férfi emigrációja ellenére tartották a kapcsolatot. Gulyásné önként ajánlkozott ügynöknek, hogy gyerekeivel együtt Király Béla után mehessen.
A helyszín az I. kerületi Mészáros és Ág utca találkozása, illetve egy kávéház lehetett. Jellemző a Kádár-rendszerre, hogy az ügynököt is megfigyelték, róla is jelentettek. A fényképeket több más fotóval együtt abban a dossziéban találtuk, amit az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára őriz; a képeket mindeddig soha nem publikálták.
*
Különös kapcsolatok: Sárközi Márta, a Válasz szerkesztője és dr. Gulyás Andorné, Király Béla forradalmár volt felesége
• Gömbös Sarolta több gyermekes özvegyasszonyként lett a magas katonai rangot betöltő Király Béla felesége. Első férje a háborúban halt meg. 1951-ben az ÁVH férjével együtt őt is letartóztatta. Király Bélát előbb halálra ítélték, majd életfogytiglant kapott, a feleségét internálták.
• Az asszony ügynökdossziéjában az szerepel, hogy kontyánál fogva verték a fejét a falba, és azzal fenyegették, tollhegyet dugnak a körmei alá. A férjére vallott, az internálótáborban fogdahálózati tagként foglalkoztatták.
• 1953-ban szabadult, de folyton utánanyúltak, elbocsátották. Az újraházasodásban látta a kiutat. Férjétől 1955 végén vált el, a válóperre a rácsok mögött kerül sor. „Életem mindennél nehezebb napja volt, amikor megláncolva elém vezették”.
• Király Béla 1956 szeptemberében szabadult, akkorra volt felesége már egy szekszárdi ügyvéd asszonya volt.
• Király Béla a szabadulása után ismerkedett meg Sárközi Mártával, a nő szállást és munkát adott neki az almáskertjében, ott lábadozott egy kisebb műtét után. Bemutatta saját szellemi körének, így Bibó Istvánnak, a forradalmi Nagy Imre-kormány későbbi államminiszterének.
• Király a szabadon töltött hónapok alatt ismét intim kapcsolatba került volt nejével, de Sárközi Mártához is gyengéd szálak fűzték.
• Király Béla lett a forradalom alatt a budapesti nemzetőrség parancsnoka, a forradalom bukása után nyugatra szökött. A titkosszolgálat nagy erőket mozgósított Király itthoni kapcsolatainak feltárására. Volt felesége önként ajánlkozott ügynöknek, hogy gyerekeivel együtt Király Béla után mehessen.
• Sárközi Márta az emigráció évei alatt a férfit titokban tudományos fokozatának megszerzésében is segítette.
• Sárközi Márta saját őrizetbe vétele után jött rá, hogy Gulyásné ügynök. Korábban még a kertje és az amerikai nagykövet rezidenciája közötti menekülő útvonalat is feltárta előtte.
• Király Béla 1966-ig tartotta a kapcsolatot Sárközi Mártával. A rendszerváltás után hazatért, országgyűlési képviselő, miniszterelnöki tanácsadó lett. 2009-ben hunyt el. Sárközi Márta 1966 augusztusában halt meg.
Jelentések: ÁBTL-3.2.3.-Mt-41/1, ÁBTL-3.2.1-Bt-384. Fotók jelzete: ÁBTL-3.2.1-Bt-384.
Nyitókép: Sárközi György, Illyés Gyula és Sárközi Márta
Ezt az interjút nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt
