Most üt vissza, hogy betonba és térkőbe öntöttük a pénzt – Madár István a magyar gazdaságról
Miért olcsóbb Szlovákiában vásárolni? Ha több pénz van az embereknél, miért nem mernek költeni? Miért nem járt semmiféle növekedési előnnyel a 2022-es választási év beruházási boomja? – Madár István szerint ezek a „kellemetlen kérdések” jelzik, mi lehet a baj a magyar gazdasággal. A Portfolio vezető elemzőjét az elmúlt hetekben napvilágot látott lesújtó GDP-adatok, beruházási és fogyasztási számok apropóján hívtuk podcastunkba. Az adásban szó lesz a MÁV és az egészségügy helyzetéről, valamint az USA és Kína kilátásairól is.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Részletek a műsorból:
Negyedéves alapon 0,2 százalékos gazdasági visszaesés, az előző év azonos időszakához képest 16,8 százalékos zuhanás a beruházások volumenében, pangó fogyasztás – tele volt a magyar gazdaság helyzetéről szóló negatív hírekkel a sajtó nyáron. Mi ezeknek az oka?
Muszáj picit visszalépni. Mindig azt szoktuk mondani, amikor ezeket az áttekintéseket kezdjük, hogy 2020 óta annyi sokk érte a világgazdaságot és a magyar gazdaságot is, ami általában húsz év alatt szokott bekövetkezni: járvány több hullámban, háború, energiaválság. […] Valamikor 2024 első negyedévében mondhattuk azt, hogy na oké, végre enyhülnek a gazdaságot hátráltató tényezők, innentől jöhet a dinamikus gazdasági növekedés. És erre utaltak is az első negyedéves adatok. Aztán jöttek ezek a kiábrándító számok. […] De tegyük fel fordítva a kérdést: minek kellett volna húznia a magyar gazdaságot? Nem nagyon látunk olyan tényezőt, ami valóban a növekedés irányába hatott volna erőteljesen. Nézzük a beruházásokat, mert az a leginkább kiábrándító. Az elmúlt hat negyedévből kettőben egy kicsi emelkedés volt, és hatban meredek zuhanás. Ez azért nagyon jól mutatja, hogy alapvetően arról volt szó, hogy 2022-ig iszonyatosan túlfűtött beruházási klíma alakult ki Magyarországon, mert az állam ezt erőltette. […] Ilyen mennyiségű beruházás között azért volt egy csomó rossz projekt. A végén már csak azért nőtt a beruházási ráta, mert annyira föl volt fújva az egész piac, hogy több helyen alapanyag- és kapacitáshiány lépett föl, és az árak elkezdtek őrült módon emelkedni. Ebbe belejátszott a Covid utáni ellátásilánc-probléma és sok más egyéb tényező is. Az állam kapacitáslefoglaló hatása, ami miatt a magánszektor borzasztó drágán tudott csak elkezdeni beruházni.
Ez a jelenség mennyire speciálisan magyar? Hogy állnak a környező országok?
Egész Európa igencsak lagymatag konjunktúrával jellemezhető. És ha a régióra ránézünk, akkor az az igazság, hogy nem csak mi szenvedünk a beruházásunkkal: nem áll jól a bolgár, a lengyel, a cseh gazdaság se, de például a horvát és a román egészen szépen megy. Nem vagyunk egyedül a csoportban, de azért a mi visszaesésünk unikálisnak tekinthető, vagy legalábbis kevés példa van rá az Európai Unióban.
Azért nem indult újra a gazdasági növekedés, mert „fogyasztást gátló óvatossági motívumok” vannak, főleg a középrétegnél – nyilatkozta a napokban Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter. A lakosság tehát a hibás?
Nehéz tagadni, hogy a lakosság statisztikai alapon mért vásárlóereje növekedett. És hogy ebből miért nem lett mégis érdemi növekedés: az valóban nagy kérdés. Hova szivárog el az a pénz? […] Említhetjük a külföldi vásárlásokat, a külföldi turizmus hatását – ezek mind-mind biztos, hogy fognak valamennyit, de szerintem összességében azért magyarázatért kiált, hogy ez miért van így. És itt jönnek olyan kellemetlen kérdések, hogy miért olcsóbb egy embernek bevásárolnia Szlovákiában, vagy hogy miért gondolják azt sokan, hogy nem érdemes költekezni, és sokkal biztosabb, hogyha megtakarítanak. Ennek lehetnek érzelmi okai: nem bíznak az emberek annyira a jövőben.
Hogy néz ki most a világgazdasági környezet?
Az Egyesült Államok nagyon sokáig szépen hasított, de folyamatosan az volt a félelem, hogy a magas inflációt magas kamatokkal megfékezni kívánó Fed recesszióba dönti az amerikai gazdaságot. Ez a kérdés még mindig nem dőlt el. […] Kínában rengeteg a feszültség: nem nő a gazdaság, a Covid utáni felpattanás mértéke elmarad a várakozásoktól, a fogyasztás nagyon lassan élénkül ott is, és van egy csomó strukturális probléma. Az elmúlt tíz évben mindig aggódtunk ezek miatt, de tény, hogy Kína a problémákat szépen tudta kezelni. Lehet, hogy most is tudja majd. Közben beindult a kereskedelmi háború, amiben úgy tűnik, hogy mindenki inkább a saját piaca felé fordul, és azt kezdi el inkább védeni. Emiatt a kínai piac is egyre kevésbé kíváncsi, mondjuk, a német autókra.
Nyáron tele voltak a hírek a MÁV és a kórházak riasztó állapotával. Úgy, hogy a magyar állam működtetése nemzetközi összehasonlításban is elég drága. Csak struktúraváltással lehetne nekilátni és konszolidálni ezeket a nagy rendszereket?
A nagy állami infrastrukturális rendszerek leépülése tényleg elég látványos Magyarországon: az egészségügy és az oktatás közállapotai, a MÁV most felszínre bukó, de gyakorlatilag évek óta érezhetően folyamatosan növekvő problémái mellett lehet beszélni bizonyos közművek állapotáról és a vízgazdálkodási rendszer problémáiról. […] Az elején arról beszéltünk, hogy a 2022-es óriási beruházási boom jelentős része kifejezetten az állami beruházások óriási fölfutásából fakadt. Ez nagyon komolyan fölveti azt a kérdést, hogy ha már így volt, és ez semmiféle növekedési előnnyel nem járt, akkor mi értelme volt az egésznek, okosan csináltuk-e. Valószínűleg nem. Sok beruházás betonba és térkőbe ment. A fizikai infrastruktúrát nagyon szeretjük, főleg az újat, cserébe hajlamosak vagyunk elhanyagolni a régit. […] Most a költségvetés szorult állapotában az egyik első feladat volt, hogy a vasúti fejlesztéseket, karbantartásokat húzzuk le a listáról, ha nincs EU-pénz, akkor nem keresünk rá más forrást. Rövid távon el lehet valamit odázni, de ha elég sok ilyet csinálunk, akkor előbb-utóbb csőstül fog visszaömleni ránk.
Szokás mondani, hogy a legfontosabb gazdasági mutató a termelékenység, és abban is elég rosszak vagyunk. Ez igaz?
Tényleg fontos a termelékenység, és szerintem egyre fontosabb lesz. Mit jelent ez? […] Azért alacsony a termelékenységünk, mert még inkább az ipari mennyiségi szemléletet visszük: gyártsunk minél többet, mert abban van az érték, ha van benne anyag, azt jól meg lehet fogni. Miközben az egész világ arról szólt az elmúlt évtizedekben, hogy a termelés a legkisebb hozzáadott értékű része egy termék piacra vitelének. A kitalálás, a kutatás-fejlesztés, a marketing mind-mind több hozzáadott értéket jelent, mint maga a termelés. Végig kéne gondolni, hogy hogyan tudunk értékesebb dolgokat előállítani. […] Hogyha megnézzük, hogy a cseh, a lengyel és a magyar exportnak mekkora része az, ami valójában reexport, mert importálnunk kell hozzá dolgokat, akkor magasan a mienkben a legnagyobb ez az arány. Mit jelent ez? Hogy nem igazán tudunk magyar értékekkel hozzájárulni a nagy globális értékláncokhoz. Pedig ez lenne a legfontosabb, ami a termelékenységi számokban is megmutatkozna.
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
