Boris-paradoxon: hiába jön most özönvíz, ettől még aszályból is egyre több lesz
A mérések kezdete óta regisztrált legmelegebb nyár után az évtized árvize vonul végig Magyarországon – hogy lehet ez? Pótolják-e az óriási őszi esőzések az aszályban elvesztett talajnedvességet? Éghajlatkutató, vízgazdasági elemző és ökológus segítségével válaszolunk a legfontosabb kérdésekre.
Csütörtöktől hétfő délig az átlagos szeptemberi teljes csapadékmennyiségnél is több hullott le hazánkban a Boris névre keresztelt mediterrán ciklon következtében. A Hungaromet szakemberei azt írják, országos átlagban több mint 50 mm eső esett, úgy, hogy a szokásos teljes havi mennyiség 59 mm. Ausztriában, Szlovéniában és Horvátországban néhol 150, egyes részeken 2-300 mm-t mértek.
Mindez a szisztematikus mérések kezdete (1901) óta regisztrált legmelegebb nyár után történik. A Hungaromet adatai szerint az évszak középhőmérséklete országosan 23,5 Celsius-fok volt (1991–2020-as átlag: 20,8 fok), ami a legmagasabb érték a 20. század kezdete óta. A 2024. nyári középhőmérséklet országos átlagban 0,76 fokkal haladta meg az eddigi legmelegebb, 2022-es nyár hőmérsékletét. Hosszú aszályhelyzet is volt a nyáron, melyet csupán a most érkezett esőzések szüntettek meg.
Hogy értsük, mi történik a klímában és a vízmérlegben, alapvető kérdéseket tettünk fel kutatóknak. Az alábbiakban Szabó Péter éghajlatkutató, az ELTE Meteorológiai Tanszékének doktorandusza, Ungvári Gábor közgazdász, a REKK Vízgazdasági Csoport vízgazdasági elemzője és Lukács Balázs biológus, ökológus, az Ökológiai Kutatóközpont főmunkatársa válaszol.
×××
Néhány hét alatt egyszerre éltünk át hőhullámot és aszályt, valamint özönvízszerű esőzést. Hogy lehet ez?
Szabó Péter éghajlatkutató: Mérésekkel dokumentálható, hogy a csapadékos napok éves száma ugyan csökken, de a lehullott csapadék összmennyisége érdemben nem változik Magyarországon; ebből következik, hogy egyre többször tapasztalunk nagy esőzéseket. A fizika törvényei szerint egy melegedő közeg – mint amilyen most a Föld – több nedvességet tud magába fogadni, vagyis a felmelegedés végső soron sokkal több, intenzívebb csapadékkal jár. Az úgynevezett Clausius–Clapeyron-egyenlet szerint
minden egyes Celsius-fok emelkedésre 7 százalékkal nagyobb kihulló vízmennyiség jut.
Ezt a képletet egyre többször tapasztaljuk a gyakorlatban.
Rendkívül sok csapadék érkezett. Helyreáll ettől a vízmérleg?
Ungvári Gábor közgazdász, vízgazdasági elemző: Lényegében egy paradoxont látunk: az átlagosnál jóval több csapadék hullott az elmúlt napokban, a talajba szivárgás és a víztartalékképzés lehetősége mégis csökken. A rohamszerű esőzés ugyanis gyorsan jön, de gyorsan is megy. Milliméterben számolva sok csapadék hullott, de a víz nagyobb része ilyen rövid idő alatt nem tud beszivárogni a talaj mélyebb rétegeibe. Keresztülfolyik az országon, amit felgyorsít az egyre nagyobb kiterjedésű mesterséges felszínborítottság és a csatornahálózat. Hogy miért van szükség talajnedvességre? Az tud párologtatni olyan időszakban, amikor nem esik elég eső. Így működik a víz körforgása: amíg van talajnedvesség, addig van párolgás, ha a talaj kiszárad, akkor hő keletkezik, és a kicsapódás, felhőképződés valószínűsége is csökken. Mindez öngerjesztő negatív folyamathoz vezet.
Lukács Balázs biológus, ökológus: Idén látszik igazán a csapadékszinteken, hogy durván elválik az Alföld az ország többi részétől. Az év első fele a nyugati országrészben és a hegyvidékeken „jól sikerült”, vagyis átlagos vagy átlag feletti csapadék hullott. Az Alföldön viszont csak a január volt átlagos, utána az elmúlt 20 év átlagához képest minden hónapban kevesebb eső esett. És még erre jött rá az aszályos július-augusztus. Ha az elmúlt 15-20 év csapadék- és hőmérsékleti adatait nézzük, kirajzolódik a trend: ritkán és nagy zuhéban jön az eső, nyáron pedig súlyos aszályok vannak. A csapadék időbeli eloszlása kiegyenlítetlen, ráadásul a víz java átmegy az országon.
Kedvező fejlemény, hogy a hullámtéri – vagyis gáton belüli – holtmedrek megtelnek, a kiszáradó kisebb medrek, morotvák életre kapnak, de összességében a fő trend a szárazodás.
Az Országos Vízügyi Főigazgatóság folyamatosan figyeli a talajvízszinteket. A kutakból vett adatsorok térképre vetítésén látszik, hogy ez a szint folyamatosan csökken: az eltérés a 30 éves átlagtól néhol 150, 200 cm vagy még több. Vagyis ennyivel „ereszkedett” mélyebbre a talajvíz szintje. (Lásd a térképet lent!) Főleg a Nyírség és a Duna–Tisza köze érintett ebben. Hiába zúdul le időnként sok csapadék, annak időre lenne szüksége, hogy elszivárogjon. Ráadásul az aszály miatt jellemző lett a talajvízből származó öntözés; ez is nagy mértékben apasztja a talajvizet.
Miért lettek ekkora árvizek a Boris néven emlegetett ciklonból?
Szabó Péter éghajlatkutató: A jelenség az északról érkezett hideg levegővel kezdődött, melyből kialakult egy ciklon, mely egy úgynevezett blokkoló anticiklon miatt négy napig egy helyben „pörgött”. A feltorlódott nedves légtömegekből egyszerre zúdult ki rengeteg csapadék az Alpok torlasztó hatása következtében.
Ungvári Gábor közgazdász, vízgazdasági elemző: Egy spanyol kutató néhány évvel ezelőtt tüzetesen megvizsgálta a földközi-tengeri esőket. Spanyolország keleti felén, a parton fekvő Valenciánál készített méréseket egy-egy sávra, a tengertől a szárazföld felé. Ötven éve még rendszeres napi esőket okozott a reggel feltámadó szél, de azzal, hogy mesterségesen kiszárították a part menti mocsarakat, a szél is kevesebb párát képes felvenni a felmelegedő felszínről. Így amikor „nekifut” a hegyeknek és felemelkedik, sokkal kisebb valószínűséggel lesz belőle csapadék. A szélrendszer kicsapódás nélkül visszatolja a légtömeget a tenger fölé, majd újra a kontinensre, egyre beljebb. Ha ennyi idő után nekicsapódik egy hegynek, akkor már sokkal-sokkal több csapadék lesz belőle, özönvízszerű esőzésekkel. Ez történt tavaly Szlovéniában, és valami ilyesmi történik most Ausztriában.
Aszályok és kisebb-nagyobb árvizek váltakozására kell mostantól felkészülni?
Szabó Péter éghajlatkutató: A méréseink szerint a szeptemberek csapadékosabbak lettek az elmúlt bő 50 évben. Az önmagában „természetes”, hogy egy tartós meleg-száraz periódust egy nagyobb csapadékkal kísért időszak zár le. A pesszimista forgatókönyv szerint
a globális felmelegedés következtében minden szélsőség erőteljesebb lehet a jövőben:
hosszabb száraz időszakok nyáron, majd intenzívebben érkező csapadék. Mondhatnánk, hogy Magyarország „mediterránná válik”, de az azt is jelentené, hogy július-augusztusban alig esik az eső – ilyesmire hazánk földrajzi adottságai miatt nem kell számítani. Elsőre furcsának tűnhet, de nem a száraz napok száma nőtt meg drasztikusan, hanem a párolgás intenzitása, mégpedig a hőhullámok erősödése miatt. Nemcsak az okoz aszályt, ha nem esik az eső, hanem az is, ha a talajnedvesség gyorsabban párolog.
A most nagy mennyiségben érkező csapadékvizet kellene „eltenni” a következő aszályig?
Ungvári Gábor közgazdász, vízgazdasági elemző: Szemléletváltásra van szükség. Érzi ezt minden szereplő a vízügytől a zöldeken át a gazdákig, de a szabályok és az érdekeltségek még nem mutatnak egy irányba. Sokan nem szembesülnek az egymásnak okozott költségekkel, nem származik káruk a kihagyott lehetőségekből. Konkrét példával: a vízügyi rendszerben mind az aszály, mind az árvíz „katasztrófa”, melynek elhárítása a rendes működésen kívüli finanszírozásból történik. Vannak komoly lépések a megelőzésre, de közel sem használunk ki minden lehetőséget. Ennek egyik eleme, hogy a hozzánk érkező vízből egyre nagyobb mennyiséget kellene tudni „megszelídíteni” és valamilyen módon felhasználni. A táji víztárolás hosszú távú folyamat, melyben minden négyzetméter számít, és az a cél, hogy mire elérünk a nyárig és egy újabb, potenciálisan aszályos időszakig, addigra legyen elég talajnedvesség, ami párologni tud. Nemcsak a szántóterületeken kellene sokkal hatékonyabb talajnedvesség-megőrzést végezni, szükség lenne agroerdészeti (agroforestry) megoldásokra, vagyis olyan földhasználat-gazdálkodási rendszerre, amelyben az erdő és a mező egymás mellett jelenik meg. A mélyebben levő talajnedvesség-tartalékot ugyanis csak a fák tudják mobilizálni egy-egy hőhullámkor. Ez
világosan látszik a nyáron készült hőtérképeken: az erdő felett 26 fokot mértek, a tarra vágott mezőn 42 fokot.
A nem túl mély gyökérzetű növény ugyanis nem tudja felszívni több méter mélyről a talajnedvességet, így abból nem lesz aszálykori párolgás.
Ki a felelős a magyar táji vízgazdálkodásért?
Ungvári Gábor közgazdász, vízgazdasági elemző: Ez kulcskérdés. A magyarországi vízügy emberállománya ehhez kevés, ők nem tudnak az egész magyarországi táj „vízgazdái” lenni. A 19. században még működtek ármentesítő és belvízrendező társulatok, ezeket viszont 1945 után államosították. Lettek helyettük a kommunista rendszerben termelőszövetkezetek, de azok nem tudták ezt a funkciót is ellátni. Majd a tsz-ek is eltűntek. A táj sokszor valóban gazdátlan Magyarországon.
MEGOLDÁSOK
Az Ungvári Gábor által felvetett táji vízmegtartást is tárgyaltuk két évvel ezelőtti páros interjúnkban. Timár Gábor geofizikus, az ELTE TTK tanszékvezető egyetemi tanára akkor elmondta: a nyári alföldi zivatarok újra előidézhetők, de ehhez vissza kell vadítani másfél megyényi területet. Mészáros Csaba vízépítő mérnök a kiszáradással kiemelten sújtott Homokhátság vízhiányát szivattyúkkal oldaná meg.
Tavaly interjút készítettünk Mádlné Dr. Szőnyi Judit hidrogeológussal, aki szintén a Homokhátság sivatagosodásának visszafordítására hirdetett programot. „A világ számos részén éltek már ezzel Ausztráliától az USA-ig, Indiától Pakisztánig: rájöttek, hogy nemcsak a felszínen raktározhatjuk el a többletvizet a száraz időszakokra, hanem a felszín alatti »víztározók« is alkalmasak lehetnek erre. Nem mesterséges tárolómedencéket jelent ez, hanem a földfelszín és a vízszint közötti »telítetlen zónákat«, ahol a pórustérben víz és levegő is van. Ezek a terek alkalmasak arra, hogy ha van megfelelő minőségű tározható vizünk és megfelelő víztartónk, akkor ide bejuttassuk, tudatos és ellenőrzött módon megnövelve a vízszintet.”
Nyitókép: Árvizi védekezés Szentendrén (forrás: Isza Ferenc / AFP)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt
