18 ok, amiért Orbán Viktor köszönetet mondhatna Brüsszelnek árvízügyben
„Minden tiszteletem mellett is, ha arra várnánk, hogy Brüsszel kisegítsen bennünket a bajból, akkor nyakig állnánk a vízben” – jelentette ki Orbán Viktor. A helyzet azonban az, hogy Brüsszel kisegített minket, és nem is most, hanem már évekkel ezelőtt. Nagy arányban éppen az unió anyagi támogatásának köszönhető, hogy nemhogy nyakig, de még bokáig sem álltunk a vízben. Az árvízi védekezés megmutatta, hogyan hallgatja el az Orbán-kormány az uniós tagság előnyeit, és vindikálja magának az árvízi védekezés érdemét, holott azon az unióval, a hivatásos és önkéntes segítők ezreivel is osztoznia kell. Orbán Viktor elfelejtett brüsszeli projektje, vagyis 18 ok, amiért a magyar miniszterelnök köszönetet mondhatna „valami Ursula nevű hölgynek”.
2013-ban úgy érkezett rekordmagas árhullám a Szigetközbe, hogy a Duna Győr előtti szakaszán éppen nem volt gát. A régit elbontották, hogy uniós támogatásból megmagasítsák, az új meg még nem készült el. A környékbeliek a gátra zarándokoltak, mert ilyet szigetközi ember még nem látott. A félig elbontott védművet úgy magasították meg, hogy a földsánc alsó részét feltolták a felsőig. Így az alja elvékonyodott, a teteje meg inkább hasonlított egy homokvárra, mint egy komoly gátra.
Két-három nappal voltak a tetőzés előtt, a szakemberek sosem látott víztömeget vártak. A helyzet olyan súlyos volt, hogy Győrújfalut kitelepítették, és a Szigetköz több településének központjában járó motorral álltak a buszok, hogy azonnal evakuálják a falvak lakóit, ha valahol repedne-szakadna a gát. A réseken kitörő víztömeg mindent vihetett volna: embert, házat, állatot.
Heroikus küzdelem folyt, az ország más területéről átvezényelt dömperek először utak sorát építették, amin a nehéz gépek eljuthattak gáthoz, hogy felhordják a homokot, amit sok száz szorgos kéz rakott zsákokba, majd több ezer helyi lakos és katona a földsánc tetején állva adogatott kézről kézre, amíg eljutottak a kijelölt helyükre. Ha egy falu határával végeztek, az ottaniak nem haza tértek aludni, hanem átmentek a szomszéd község folyópartjára, hogy ott legénykedjenek a gáton, mert ha az egy helyen szakad, akkor mindenhol szakad. Az egész környéket elönti a víz.
Még honvédségi helikoptert is be kellett vetni az átázott töltések védelmére. Sok ezer ember közös sikere volt, hogy sikerült megvédeni a Szigetközt, és később a többi dunai települést is.
A kormánynak akkor jó oka volt, hogy nem beszélt az uniós gátépítős projektről. Jobb volt hallgatni róla.
Azután a fókusz lekerült az árvízvédelemről, a munkát csendben befejezték. Most az azóta már elkészült gát védi a szigetközi falvakat. Mindjárt akadna is egy ok, amiért a miniszterelnök köszönetet mondhatna az uniónak. (1.)
Hasonló történt Sződligeten is, meg ki tudja még hány helyen. 2013-ban már vízben állt a mobilgát talapzata, de a védmű még nem készült el az akkori nagy áradat érkeztéig. Mostanra igen: 375 millió forint vissza nem térítendő uniós támogatásból. A víz is alacsonyabb volt a 2013-asnál, a védelem is nagyobb, Sződliget is megúszta tehát az áradást. (2.)
A rekordárvizek évtizede
A pályázatokra annak idején éppen azért volt szükség, mert a magyar kormány – és a többi Duna melletti ország vezetése – a kétezres években arra eszmélt, hogy a korábbinál jóval gyakoribbá váltak a súlyos árhullámok. 2002-ben Budapestnél 848, 2006-ban 860 centiméteren, vagyis a most szombati 830 centiméternél jóval magasabb szinten tetőzött a Duna.
2010-ben volt ráadásul másik sokkoló áradat is: a vörösiszap-katasztrófa. Az Ajka és Kolontár közötti ipari tározó gátszakadása tíz ember életét követelte, és rávilágított a magyar mentési rendszer hiányosságaira. (Emlékezetes, hogy a súlyosan maró anyagról először azt a tájékoztatást adták, hogy az nem veszélyes az egészségre.)
A kabinet reagált, új katasztrófavédelmi törvényt terjesztett a parlament elé, új szervezetet állított fel, és okosan kihasználta az unió adta forrásokat. 2013-ban ugyan rosszkor jött a víz, mert a fejlesztések közül még csak néhány állt készen, de például a szentendrei mobilgát már megvolt – az országban először itt emeltek ilyen szerkezetet.
A festői település ezzel a modern, de akkor már bizonyítottan biztonságos ideiglenes védművel kerülte el a „betoncsapdát”. Vagyis azt a kihívást, hogy az alapvetően turisztikai, pihenési, sportolási és persze ipari tevékenységnek teret adó folyópartot „békeidőben” is magas töltések mögé zárják, elvágva a várost a folyótól. A magyarországi első mobilgát 1,3 milliárd forintos költségét az unió állta. (3.) Sok vízparti város számára példa volt, hogy a mobil árvízvédelmi fal 2,4 méter magasságig bővíthető, és 8 óra alatt szerelhető össze. A 2013-as beruházás során a belvárosi gát több mint 2,5 kilométeres szakaszon újult meg, ebből 300 méter hosszan létesült mobil árvízvédelmi fal. A most 11 éves szerkezet idén is jól vizsgázott.
2013 óta nem volt olyan magas vízszint a Dunán, ami a védekezést hetekre beemelte volna a közbeszédbe. A politikai kommunikáció alapszabálya, hogy a gátépítéssel csak árvíz idején lehet babérokra törni. Az tehát érthető volt, hogy az elmúlt egy évtized zömmel aszályos éveiben a politika nem szívesen hozta fel a százmilliárdos uniós támogatás ügyét.
Nem sok szó esett róla, hogy óriási összeget fordítottak egy jól átgondolt, az egész országra kiterjedő védelmi rendszerre, a régi megerősítésével és új elemek felépítésével. Pedig ez történt.
Közben annyi idő telt el, hogy már az uniós támogatásról szóló tájékoztató táblákat is leszerelték. A mostani árhullámnál mégis szembeötlő, hogy miközben a programok jó része az EU 100, kisebb hányada 50 százalékos finanszírozásával valósult meg, a kormányfő azt állítja, hogy Brüsszelre nem lehet számítani a bajban.
Pedig alapból sem lenne szabad összekeverni az árvízi katasztrófa által sújtott országoknak felajánlott gyorssegélyt, és az árvíz kezeléséhez nyújtott támogatást.
Magyarországon az idei árvíz szerencsére nem okozott katasztrófát, amiben a hivatalos szervek, az önkéntes segítők áldozatos munkája mellett két fontos tényező is szerepet játszott: egyrészt alacsonyabb szinten tetőztek a folyók, másrészt 2013-hoz képest korszakos megújuláson esett át a magyar árvízvédelem. Nagyobb részt uniós forrásokból, Összeállításunkból az is kiderül: a víz alacsonyabb tetőzési pontja és a támogatások sem függetlenek egymástól. Több program ugyanis éppen azt célozta meg, hogy a folyómedrek és a holtágak kitisztításával, kotrásával magát a vízszintet csökkentse.
Csütörtökön Ursula von der Leyen elnök bejelentette, hogy a kohéziós alapokból 10 milliárd eurót lehet mozgósítani a súlyos áradások által sújtott országok támogatására, később Robert Fico szlovák miniszterelnök már ennél is magasabb összegről számolt be, azonban hazánkat nem említette a segélyezendők között. Hétfőn aztán egyértelművé vált, hogy Magyarország is hozzájuthat a helyreállításhoz szükséges uniós forrásokhoz és élhet az ezek igénylését felgyorsító intézkedésekkel. Felesleges volt tehát Orbán kifakadása.
Másfél atlétikai vb
Hadházy Ákos, Zugló országgyűlési képviselője hívta fel a figyelmet arra, hogy Magyarország 180 milliárd forintot költött a 2013-as áradás óta árvízvédelemre. Az ellenzéki honatya kifogásolta az összeg nagyságát: „Ennek csak az atlétikai vb megrendezése több, mint másfélszeresébe (!) került, de a Puskás Stadion is drágább (190 milliárd) volt.”
Vélhetően ennél többet fordítottak árvízvédelemre, de nem egyszerű összerakni a számokat, mivel a mostani védekezésnél nem sok szó esett arról, hogy a védművek uniós támogatásból készültek. A kormányzati kommunikáció arra épült, hogy Orbán Viktor a védelem vezetője, Brüsszelre pedig nem lehet számítani. „Magyarok vagyunk. Annak van egy történelme és egy tapasztalata – mondta a kormányfő. – Ha baj van, csak magunkra számíthatunk. Hogy aztán majd valaki, valamikor, valahonnan, valami Ursula nevű hölgy, Európai Unió meg bizottság küld-e nekünk pénzt. Az olyan, mint a kutya vacsorája. Ha láttuk, majd hisszük. Nekünk egyetlen dolgunk van: ha baj van, akkor magunkra számítsunk és oldjuk meg.” A valóság ezzel szemben az, hogy
az uniós pénzből épült védelmi rendszerrel, és annak okos felhasználásával és jelentős összefogással sikerült megvédeni a településeket.
Visszatérve Hadházy Ákos gondolatmenetéhez, az egybevetés más projektekkel azért sem egyszerű, mert az árvízvédelemre fordított összegek nagyobb arányban hasznosultak más támogatásoknál. Maga a cél egy pillanatig sem megkérdőjelezhető. (Szemben a lombkorona-sétányok, a minikilátók és a betonkockával felújított főterek sorával, hogy a legkirívóbb példákat említsük.) Emellett nem érvényesült az a szabály sem, hogy csak öt évig kell az eredeti elképzelésnek megfelelően használni a támogatásból létrehozott intézményt vagy épületet. Egy 2013-ban felépült vendégház jó eséllyel 2018-ra már „átlényegülhetett” családi házzá vagy villává, de a gátőrházak, zsilipek, gátak, árvízkapuk és árvízvédelmi csónakok tíz év múlva is a közösséget szolgálják.
Összeállításunkban a Duna felső szakaszán számos példával mutatjuk be, hogy az árvízi védekezés a magyar uniós programok legsikeresebbjei közé tartozik, és mindez rámutat arra is, hogy a kormánypropaganda állításával szemben uniós tagságunk fontos előnyökkel jár. Nem elhanyagolható, hogy ezt a pénzt nem kell visszafizetni, ez a tagságunkért jár nekünk. Magyarország még 2023-ban is, a Brüsszellel való háborúzás sokadik évében összességében 5,1 milliárd euró nettó finanszírozásban részesült.
Gumicsizmával az uniós gáton
Az elmúlt napokban látszik a legjobban az árvízvédelmi projekt grandiózussága: a kormányfő alig tudott olyan helyen büszkélkedni a védelem eredményességével, ahol a gumicsizmás nagy menetelésben ne uniós támogatásból épült védművekre mutatott volna rá, ne azok mellett vagy azokon állt volna. Ráadásul most csak a Dunáról esik szó, de 2010 óta a Tiszán talán még jelentősebb fejlesztések történtek.
Cikkünkben nem térünk ki arra, hogy uniós forrásból főpolgármesteri ciklusokon átívelő tudatos tervezés folyt a fővárosban is. A már megvalósult védművek mellett még 30 milliárd forint brüsszeli forrás áll rendelkezésre a tízezrek otthonát biztosító Nánási út–Királyok útja szakasz megerősítésére, mint erről Ez az árvíz figyelmeztetés: meg kell végre építeni a Nánási úti gátat című cikkünkben részletesen írtunk.
2013-ban tehát megdőlt az árvízi rekord, és ez az ár levonulása után is óriási terhet jelentett volna a magyar költségvetésnek, mivel törvény írja elő, hogy a gátaknak a rekordszintnél (hivatalos kifejezéssel a mértékadó árvízszintnél) 1,3 méterrel magasabbnak kell lenniük. A Duna mentén sok száz kilométeren kellett megemelni a védművek magasságát. Meg is növelték, de zömmel nem magyar költségvetési forrásból.
A kihívás ott kezdődött, ahol a Duna belép hazánk területére. A folyó kettéválik az Öreg-Dunára és a Mosoni-Dunára, e kettő között terül el Magyarország legnagyobb szigete, a Szigetköz, az egyik leginkább árvízveszélyes terület. Az első magyar Duna-parti középváros, Mosonmagyaróvár a Mosoni-Duna mellett fekszik. A mostani védekezést nehezítette, hogy a város másik folyója, a sok ágú-bogú Lajta rekordszintre áradt. Mégsem lett baj, és nem pusztán azért, mert az ártér egy erre előzetesen kiválasztott részét (jellemzően erdőket és mezőket) elöntötték a gát átvágásával. (Ezt jelentette az a bejelentés, hogy feltöltötték a lajtai szükségtározót). A védekezés fontos eleme, hogy a mosonmagyaróvári duzzasztót 2015-ben uniós pénzből felújították, kicserélték az elzárószerkezeteket és a mozgatóberendezéseket, valamint a beton pillérek és támfalak burkolatát, így a város készen állt a rekord vízszint fogadására. (4.)
Győrig a Szigetközt uniós forrásból védték (5.), a már említett szintig megmagasítottak a gátat, ami most jól vizsgázott, megvédte a településeket. A megszámlálhatatlan lassú folyású, szinte tószerűen elterülő szigetközi holtág közül az elmúlt években 34-et 1,9 milliárd forintból kimélyítettek egy gumikerekes forgókotrógép megvásárlásával. A fejlesztés révén a mostani vízbőség idején feltöltik a mellékágrendszert, így tartják meg a vizet a természetvédelmi területen, és csökkentik a mennyiségét a Mosoni-Duna és ezzel persze a Duna teljes későbbi hosszán is. (6.)
Uniós projektből adtak át 2018-ban egy 12,5 kilométer hosszúságú tömlős mobilgátat. A 600 milliós támogatással készült szerkezet másként mozgatható, mint egy „normál” mobilgát, aminek azért betonból van a talapzata. A tömlős változatot konténerekben tárolják, és ezek mozgatásával bárhol felállítható. Szerencsére pont azzal kell teletölteni a tömlőt, amiből egy áradás idején a legtöbb adódik. Vízzel. (7.)
A következő nagy feladat Győr megóvása volt az áradattól, és a nagyváros is másként nézett szembe az árhullámmal most, mint 11 évvel ezelőtt. Azóta 30 milliárd forint tervezett költséggel, amelynek fele volt elszámolható brüsszeli forrás, áthelyezték a Mosoni-Duna folyton eliszaposodó torkolatát és árvízkapu épült a Győrnél. (8.) A beruházással a most szintén áradó Rába árterén is csökkenteni lehet a nyomást. A véneki árvízkapu impozáns látvány, önmagában egy méterrel vitte lejjebb a tetőző szintet a megyeszékhelyen. A Mosoni-Duna torkolatánál tehát „levágták” az árhullám csúcsát.
Az elmúlt napokban sokan átérezhették azt is, milyen fontos és látványos volt a győri belvárost védő mobilgát felállítása. (9.) Minden helyi gyerek ismeri a nyelvtörőt – „Meguntam gyönyörű Győrnek gyöngyvárában laktomat, mert a Duna, Rába, Rápca rákja rágja lábomat” –, de árvíz idején van igazán tétje annak, hogy Győr három folyónak a városa. Ha ezek egyszerre áradnak – mint most –, akkor a belváros is veszélybe kerülhet. A mobilgátat úgy építették meg, hogy száraz időkben a szerkezet alapját egy járókelő jó eséllyel észre sem veszi. A városba most már a megzabolázott Rába és Rábca érkezett, a két folyónak ugyanis 5,5 milliárd forintból rendbetették a zsiliprendszerét és kitisztították a medrét. (10.)
A gátak 2013 után olyan rossz állapotban voltak, hogy nem mindenhol bírták volna el a homokzsákos megerősítést. Országosan 12 milliárd forintos uniós támogatást nyertünk el 2017-ben a buzgárosodás, a rézsűcsúszás, töltésroskadás megelőzésére, amelyből ez az áradásveszélyes terület is részesedett. (11.)
Amikor Orbán Viktor azt mondta Komáromban, hogy „ez a gát mindent kibír”, a 2014-ben a Széchenyi Terv, az uniós források felhasználására szolgáló akciótervek részeként felépült a védműről beszélt,
amire hétmilliárd forintot nyert el a város. (12.) Emellett Komáromot (13.), Tátot (14.) és Esztergomot is mobilgát védi. Impozáns látvány a Mária Valéria hídnál 900 millió forintból elkészült, összességében több mint 7 km hosszú védmű (15.). Uniós pénzből, 2,8 milliárd forintból épült mobilgát Visegrádon is, a menet nem volt egyszerű, többször is nekifutottak a tervezésnek, de a gát áll, és ez jelentősen csökkentette az elöntött terület nagyságát. (16.)
Mobilgátrendszer állja útját az árnak ezekben a napokban Nagymaroson is. (17.) A 1,5 milliárd forintra tervezett, az unió társfinanszírozásával megvalósuló mintegy 2,5 kilométer hosszú védmű építése során helyenként a házak kerítését használták padlóhüvelyként a mobilgáthoz. Szép példája annak, hogyan lehet a helyi ötleteket az ottani közösség, az európai források és a magyar állam közreműködésével megvalósítani.
A Szentendrei-sziget csúcsán levő Kisoroszi is sokszor szerepelt a hírekben. A mostani védekezést segítette, hogy itt is jelentős árvízvédelmi fejlesztések történtek. Tahitótfalun 770 millió forint uniós költségből épült meg egy 900 méteres gázszakasz. (18.) Himnuszos, szavalásos átadásakor 10-20 ember állt a gát tetején, akkor Sajtos Sándor polgármester élete legnagyobb kihívásának nevezte az építkezést, ami most megkönnyítette a védekezést.
Az unió máskor utálatosnak tartott vonása, hogy hosszú távú, kormányzati ciklusokon átnyúló programokban gondolkozik. Pedig ez előny: a tervezéshez vészhelyzeti felméréseket végeztek, kiszámolták, melyik partszakasz megerősítésétől mekkora kármentés várható, és ennek alapján rangsorolták a terveket. Most a Dunáról beszélünk, annak is a felső szakaszáról, de legalább ilyen lendületes program zajlott az elmúlt években a Tiszán és mellékfolyóin is. Szerencsére ott ezt még nagy árvíz nem tette próbára.
Vácon viszont azért nincs mobilgát, mert 2019-ben a kormány lehúzta a fejlesztési tervek közül. 2019 júniusában az Innovációs és Technológiai Minisztérium a kormánypárti városvezetést arról értesítette, hogy a projektet törölték az uniós forrásból támogatott fejlesztések közül. Egy valami valósult meg, kihelyezték a beruházást hirdető táblát. Baj szerencsére nem lett, Vácott a hagyományos módon védekeztek.
A mostani árvíz tehát nem arra példa, hogy Brüsszel nélkül nyakunkig érne a víz. Inkább arra int, hogyan miután 2022-ben az Európai Bizottság – a jogállamisági mechanizmus aktiválásával – az uniós támogatások magyarországi igénybevételét jórészt felfüggesztette, hazánk nehezebben jut hozzá azokhoz a fejlesztési forrásokhoz, amelyekből korábban a nagy rendszereit megújította. A mostani fejlesztések zömmel még a Brüsszel elleni hergelés előtt dőltek el.
A közösség, amelyek tagjai vagyunk, 2010 és 2022 között évente átlagosan 4,3 milliárd euróval, tavaly év végéig összesen 56 milliárd euró nettó összeggel támogatta Magyarországot.
Gulácsi Gábor, aki a Közgazdasági Szemlében Kerényi Ádámmal közös tanulmányban elemezte az unió szerepvállalását a magyar gazdaságban, lapunknak azt mondta: a GDP arányában ez 3 százaléknak, a csúcson több mint 5 százaléknak felelt meg. A közgazdász azzal érzékeltette az összes nettó támogatás nagyságát, amit 2023-ig kaptunk az uniótól, hogy az durván 40 metróvonal építésére lenne elég.
Az árvízi védekezésre ennek töredékét költöttük. A mostani nagy árhullám mégis abban különbözik a korábbiaktól, hogy 2013 óta rengeteg árvízvédelmi fejlesztést hajtottak végre, és ezek majdnem mind 100 százalékos uniós támogatással mentek végbe. A mostani árhullám is emberpróbáló, de a kormányfő maga is utalt rá, hogy az új gátakkal és mobilgátakkal homokzsákok tízezreit, százezreit, országosan akár millióit spórolták meg. A kritikus szakaszok rövidebbek lettek, és ezekre több emberi erő jutott. A folyó felső szakaszán már tetőzött, az ár lapzártánkig szerencsére nem követelt emberéletet, és a levonuló víztömeg jelentős vagyoni kárt sem okozott.
Nyitókép: Orbán Viktor miniszterelnököt partra segítik az árvízvédelmi munkálatok megtekintése közben Visegrádon 2024. szeptember 19-én (fotó: AFP/Isza Ferenc)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt.
