A migráció mindent visz – Ausztria az orbáni úton?
„Amennyire nem foglalkozik az osztrák választási kampánnyal a magyar sajtó, olyan sokszor hangzik el Magyarország és Orbán Viktor neve az osztrák választási kampányban” – a Válasz Online felkérésére Kováts Eszter politológus, a Bécsi Egyetem kutatója mutatja be az osztrák szélsőjobb várható sikerének okait, valamint azt, miért nem lehet mégsem mérget venni arra, hogy kancellárt is adhat majd a Szabadságpárt. Azt egyébként tudták, hogy az osztrákoknál is van LMP, s ott is pont annyira, mint itthon? Vagy hogy az osztrák szocdemek épp MSZP-üzemmódba kapcsolva teszik tönkre magukat, a hazai Botka-történetet szinte megismételve? A most vasárnapi osztrák választások háttere.
„Schönwetterthema” – közvéleménykutatók értelmezése szerint a klímaváltozás akkor érdekes az osztrák választóknak, amikor nincsenek fontosabb problémáik. Vagyis amikor szép idő van. Ezzel magyarázták, hogy az utolsó, 2019-es szövetségi parlamenti választás idején ez volt a legfontosabb téma a választók számára. A Zöldek akkor 2017-hez képest 10 százalékpontot javítva 4 helyett 14 százalékkal jutottak a parlamentbe, és a Sebastian Kurz vezette Néppárttal (ÖVP) koalíciós kormányt alakíthattak. Azóta sok víz lefolyt a Dunán: beütött a Covid, recesszióba döntve az osztrák gazdaságot is; Kurz belebukott a korrupcióba és abba, hogy eskü alatt hazudott: 2021 decembere óta Karl Nehammer a kancellár. Oroszország Ukrajna elleni háborúja nyomán aztán megugrottak az energiaárak, az infláció mértéke pedig EU-s átlag feletti lett: tavaly augusztusban az EU-s 5,9-hez képest 7,5 százalék volt (erről mi itthon persze csak álmodoztunk az EU-ban legmagasabb 14,2 százalékunkkal). Az aszályos nyár után a választást megelőző két hétben pedig tényleg nagyon sok víz lefolyt a Dunán, ez alapján nehezen értelmezhető az az állítás, hogy a klímaváltozás kérdése csak akkor lenne releváns, amikor épp nincsenek nagyobb problémák. Egyelőre azonban
nem látszik, hogy az utóbbi évtizedek legnagyobb természeti katasztrófája (öten életüket is veszítették Ausztriában és többszáz millió eurós károk keletkeztek) megváltoztatná a választói preferenciákat.
Hónapok óta – az utóbbi hetekben is – stabilan egyformán mérik a pártokat, 1-2 százalékpontos eltérésekkel: 27-28 százalékkal vezeti a közvélemény-kutatásokat a Herbert Kickl vezette szélsőjobboldali Szabadságpárt (FPÖ). Hibahatáron belüli eltéréssel 23-25 százalék között áll a nagyobbik kormánypárt, a már említett ÖVP. 20-21 százalék körül áll a szociáldemokrata SPÖ Andreas Babler kancellárjelölttel az élen, s 8-10 százalékra mérik mind a Zöldeket a jelenlegi alkancellár Werner Koglerrel, mind a gazdaságpolitikájában az ÖVP-nél is liberálisabb, Beate Meinl-Reisinger vezette NEOS-t. A 4 százalékos bejutási küszöb körül mérik a látszatra balos, valójában neoliberális, az utóbbi hetek szivárogtatásai alapján autoriter családi vállalkozást, az úgynevezett Sörpártot, valamint a második legnagyobb osztrák város, Graz polgármesterét adó és a salzburgi tartományi parlamentbe tavaly 12 százalékkal bekerülő, nevében kommunista, programjában a lakhatási válságra fókuszáló KPÖ-t is (gyorstalpaló itt). Akárcsak nálunk, bejutásra esélytelennek, 1 százalék alatt mérik az LMP-t ott is: csak Ausztriában ez a rövidítés a Zöldekből a Covid-intézkedések miatt kivált politikus listáját takarja (Liste Madeleine Petrovic).
A kampány elejére mindenesetre a választók öt évvel ezelőtti problématérképe meglehetősen átrendeződött: a klíma kérdése lecsúszott a negyedik helyre. Magasan vezet a menekültügy és migráció, azt követik az infláció és a megélhetés kérdései, majd pedig az egészségügy. Nem véletlenül ezekben kapták a kancellárjelöltek a legtöbb kérdést az interjúkban és – a magyar szemmel elképzelhetetlennek tűnő – érdemi, politikai és szakpolitikai köztévés vitákban is.
Taylor Swift és a németországi migráns késelő
Bár korántsem dominálja a kampányt, nehéz nem észrevenni, mennyire fontos a migráció kérdése: a választók 43 százaléka szerint ez a legfontosabb téma, amivel a politikának foglalkoznia kell.
A téma súlyát Ausztriában nem a központilag hiszterizált közbeszéd adja,
hanem az, hogy érezhető az osztrák választók mindennapjaiban: 2022-ben Ausztriában megháromszorozódott, ezzel csúcsokat döntött a menekültügyi kérelmek száma; 2023-ban váltak gyakoribbá a családegyesítések Szíriából; a közoktatásban gondot okoz a németül iskoláskorra nem beszélő bevándorlók aránya; megszaporodtak a késelések és bandaháborúk Bécs bevándorlók lakta negyedeiben; s alig néhány hete hiúsítottak meg terrortámadást a tervezett, végül a veszély miatt lemondott Taylor Swift-koncerten. A szomszédos Németország történései is befolyásolják az osztrák közhangulatot: augusztus végén az észak-rajna-vesztfáliai Solingenben ölt meg késsel egy elutasított menekültstátuszú férfi három embert egy városi ünnepen; szeptember elején pedig Münchenben egy bosnyák származású osztrák állampolgár készült lövöldözésre a zsidó konzulátus közelében – mindkét esetben az Iszlám Államhoz kötődő radikalizált fiatal férfiról volt szó.
A fenti példák is felvillantják, hogy számos kérdés keveredik a témakomplexumban: az illegális határátlépés és a menekültek befogadásának feszültségei; a menekültek befogadásának kulturális korlátai; a szociális ellátórendszerre kifejtett hatások, amelyek értelemszerűen a társadalmi létra alsóbb fokain keltenek feszültséget. Utóbbi leágazása, hogy milyen szociális ellátásra legyenek jogosultak a menekültek ahhoz, hogy ne legyen Ausztria, Kickl megfogalmazásában „menekültmágnes”. Statisztikailag elenyésző az esélye, hogy valaki terrortámadásban veszítse életét, de érthető, ha a meglévő esetek táplálják a félelmet. Abban nincs is vita, hogy hatékony megelőzés kell, vita tárgyát képezi viszont a radikális iszlám fő toborzó platformjai, a TikTok és a Telegram megfigyelése. A menekültek közötti bandaháborúk felszámolása is biztonsági prioritás. Arról is zajlik vita, Németországhoz hasonlóan, hogy bűncselekmények esetén a menekültek (vagy kérelmezők) kitoloncolhatóak-e, s hogy mely bűncselekmények számítsanak ilyennek. Továbbá: milyen országba nem szabad visszatoloncolni őket, milyen egyéb megoldások vannak? Téma még a maradók nyelvi, kulturális, munkaerőpiaci integrációja is.
Borzasztó nehéz kérdések ezek, és minden párt lavírozgat: hogyan lehet a valós biztonsági igényeket kielégíteni úgy, hogy közben ne váljanak bűnbakká teljes népcsoportok vagy az iszlám – Ausztria pedig nemzetközi szerződések megszegőjévé. Bár Kickl így próbálja meg felfesteni, de egyszerűen
nem igaz, hogy a valóságtagadó jóemberkedők állnának szemben az osztrák emberek érdekeit egyedül szem előtt tartó szabadságpártiakkal.
Az összes párt elismeri, hogy az illegális migráció rossz, és hogy a fenti problémák megoldás után kiáltanak. A megoldási javaslataik egyrészt eltérnek, másrészt nem írhatók le a faék egyszerűségű mi–ők-tengelyen. Épp erről szól a pluralizmus, ami viszont sem Herbert Kicklnek, sem itthoni drukkereinek nem a kedvenc demokráciaelméleti fogalma.
A háttérben meghúzódó magyar szál
Amennyire nem foglalkozik az osztrák választási kampánnyal a magyar sajtó, annyira sokszor hangzik el Magyarország és Orbán Viktor neve az osztrák kampányban. Emlékszünk: Bécsben bontott zászlót június 30-án a Patrióták Európáért, az Európai Parlament átbrandelt Identitás és Demokrácia frakciója. Az alapítók: Orbán Viktor, Andrej Babiš, Herbert Kickl és az FPÖ listavezetője, Harald Vilimsky. Kickl már korábban is többször elmondta, hogy példaképként tekint Orbánra, mind a migráció, mind az orosz–ukrán háború, mind a „woke őrület” tekintetében.
Így aztán a kampányban is hivatkozási alap számára a magyar miniszterelnök: úgy kell kezelni a migráció kérdését, ahogyan Orbán teszi, és ami miatt most 200 millió euróra bünteti az Európai Unió.
Ellenfelei is rendre besétálnak az Orbán-utcába
– csak ők azért mutogatnak Magyarországra, hogy elrettentsék az esetlegesen csak protestből az FPÖ-re szavazni kívánókat: ez vár Ausztriára, ha Kickl nyer. A sajtó eközben tényfeltáró cikkek sorát publikálja gazdasági és egyéb összefonódásokról, például az MCC és ezzel a Fidesz ausztriai ideológiai terjeszkedésével kapcsolatban (pl. itt és itt).
Amikor Kicklt orbáni tendenciákkal támadják, rendre visszatámad: valójában a vitapartnerének van problémája a demokráciával. Meinl-Reisinger, Kogler és Nehammer is megkapta tőle a tévés párbajban, hogy miközben őrá mutogatnak, megbélyegezték a Covid-intézkedések elleni békés tiltakozókat, és egy totalitariánus kivételes állapotot vezettek be. A Covid kezelése, elsősorban a lezárások, kijárási tilalmak, a kötelező oltások, tartós nyomot hagyhattak az FPÖ potenciális szavazóin, ha Kickl még most is ezekkel kampányol. Persze jól is jön neki a vitastratégiájához, hogy visszafordítja, amit ellene felhoznak: valójában ő a legnagyobb demokrata.
MSZP-t megszégyenítő SPÖ
Andreas Babler 2023 júniusában nehéz körülmények között vette át a szociáldemokrata párt vezetését: egy számolási baki miatt először ellenfelét, Burgenland miniszterelnökét, Hans Peter Doskozilt hozták ki győztesnek, csak két nappal később derült ki az excelhiba. Ez a blamázs természetesen nem az ő hibája volt, de kétségkívül el lehet képzelni jobb startpozíciót egy kormányzóképességet bizonyítani kívánó párt új vezetőjének. Ambíciója volt, hogy rendbe teszi a pártot, ami egy év alatt nyilván nehéz vállalkozás volt. Stratégiája: a bázis megerősítése a pártelitekkel szemben és a párt szociáldemokrata ideológiájának felélesztése, illetve megtöltése 21. századi tartalommal. Többek között a zöld átállás szociális megvalósításának terveivel.
Nem úgy alakult a dolog, ahogy megálmodta.
Linz SPÖ-s polgármestere, Klaus Luger augusztus végén mondott le egy korrupciós, majd még egy azt is tetéző hazugságügy miatt. Babler a lemondást úgy kommunikálta, hogy az ő nyomására történt, ám Luger nyilvánosan megcáfolta. Hogy kinek van igaza, kívülről nehéz megítélni, azonban
a választási kampány hajrájában a pártelnök-kancellárjelölt hazugozása nem túl elvtársias.
Itt azonban nem ér még véget a történet: Luger lemondásának másnapján Babler még hosszabb kést kapott a hátába: Doris Bures, az SPÖ bécsi listavezetője, a párt bécsi szervezetének erős embere az SPÖ elnökségének küldött levelében aggályait fogalmazta meg a párt még be sem mutatott programjával kapcsolatban (túl balos, túl komolytalan). Dörzsölt politikusról lévén szó számolnia kellett azzal, hogy ha ezt írásban teszi, annak következménye lehet. Néhány órával később a választók a sajtóból értesülhettek is az SPÖ belbotrányáról.
A kiszivárogtatás körüli (és egyáltalán, a Babler személye körüli) konfliktusok számosak. Ezeknek részint ideológiai alapjuk van: ellenlábasai szerint az elnök túl balos, hiszen a dolgozókat sújtó nehézségekről beszél és alapvetően konfliktusosnak ábrázolja munkáltatók és dolgozók viszonyát, valamint csökkentené a bérből és fizetésből élők terheit; zászlóshajó-projektje például a vagyonadó és az örökösödési adó. Csakhogy az ellentábor szerint az ÖVP-vel kötendő koalícióhoz a kompromisszumkészséget már a párt programjában is fel kell mutatni, hogy Nehammer készségesebben tárgyaljon velük mint Kickllel.
Bablerről a magyar olvasónak könnyen eszébe juthat Botka László, aki hozzá hasonlóan sikeres vidéki polgármesterből lett pártelnök; aki ha Bablerrel ellentétben nem is volt beágyazva a szakszervezeti mozgalomba, de legalábbis balos, a gazdagokat a kasszához invitáló állításokkal próbált érvényesülni; és akit szintén saját pártelitje buktatott meg – igaz, nem a választási kampány közepén.
Hogy már a választások előtt nyilvánosan megy a latolgatás, ki fogja követni Bablert az SPÖ szempontjából elbukott választás után a pártelnöki székben, nem javítja a legitimációját.
Kickl a kapuk előtt
A vasárnapi választás legnagyobb tétje: nyere-e az FPÖ, és ha igen, mi történik akkor? Van der Bellen köztársasági elnök hatásköre szerint megteheti nemcsak azt, hogy a szokásjoggal ellentétben nem őt kéri fel elsőként arra, hogy igyekezzen egy koalíciót tető alá hozni, de azt is, hogy – ha mégis sikerül neki, például a második helyezettel – nem nevezi ki Kicklt kancellárnak. Ha azonban új választásokon az FPÖ még nagyobbat nyer, nehéz dolga lesz van der Bellennek.
Az ÖVP továbbra is megkerülhetetlen. Nehéz ezt elképzelni, de 37 éve folyamatosan hatalmon van a párt, az egyetlen rövid intermezzó a 2019-es szakértői kormányzás volt az első női kancellár, Brigitte Bierlein vezénylete alatt. Mint ismeretes, Ausztriában nem tabu a szélsőjobboldallal együtt kormányozni: az ÖVP volt már velük koalícióban szövetségi szinten, 2000-2003 és 2003-2007 között Wolfgang Schüssel kancellársága alatt, majd pedig 2017 és 2019 között – annak Hans Christian Strache Ibiza-botránya vetett véget. Jelenleg is együtt kormányoz az ÖVP az FPÖ-vel három tartományban. Nehammer, aki 2021 decembere óta tölti be a kancellári posztot, és újrázni tervez, úgy próbálja feloldani a helyzetet, hogy „FPÖ-vel igen, Kickllel nem”.
Ez körülbelül a Gyurcsány nélküli DK receptje – ennyire is vehető komolyan.
Az ÖVP másik opciója, hogy – tekintve, hogy mai tudásunk szerint nem lesz meg a többsége egyetlen másik párttal összefogva sem – az SPÖ-vel és mellettük vagy a Zöldekkel vagy a NEOS-zal hoz tető alá egy hármas koalíciót. Németországban most három éve nézzük, milyen, amikor három, különösen gazdaságpolitikai kérdésekben nagyon eltérő és a nyilvánosság előtt civakodó párt koalíciója folyamatos kormányválság benyomását kelti, így ezt nem lenne könnyű sem összehozni, sem fenntartani. A kampányban annyit ismételgette Nehammer, hogy a radikális, összeesküvés-elméleteket dédelgető Kickllel nem lehet kormányt alakítani, hogy nagyobb arcvesztés nélkül egy FPÖ–ÖVP- vagy ÖVP–FPÖ-koalíció csak akkor lenne lehetséges, ha Kickl átadná a helyet másnak. Pártja jó választási eredménye esetén ez nagyon valószínűtlen. Lehetőség az is, hogy Nehammer maga lép hátra, és az ÖVP-ból más viseli a Kickllel kötött koalíció politikai felelősségét. Ő mindenesetre most arról igyekszik meggyőzni a választókat, hogy az ÖVP-t válasszák azért is, hogy neki nagyobb legyen a politikai mozgástere a koalíciós tárgyalásokon.
Ami bizonyosnak látszik: Ausztria ugyan most vasárnap választ, de aznap este a következő szövetségi kormánynak még a körvonalait is alig fogjuk látni.
Nyitókép: Herbert Kickl FPÖ-elnök pártja grazi kampánynyitó rendezvényén 2024. szeptember 7-én (fotó: AFP/Alex Halada)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt.
