Árulóként tekintenek Magyarországra legerősebb szövetségeseink – az orbáni „semlegesség” eredménye
Orbán Viktor semlegességet hirdetett, valójában azonban a NATO és az EU ellenségeivel együtt támadja a saját hivatalos szövetségeseit. Válaszképpen Washington és Berlin felől is szokatlanul éles kritikát, sőt, fenyegetést kapott a magyar kormány ezen az őszön. A hangulat rosszabb, mint valaha. Háttér.
A magyar és a nyugati kormányok vitái több mint egy évtizede tartanak, és különösen felerősödtek az orosz–ukrán háború 2022-es brutális eszkalációja óta. Ami viszont ezen az őszön eddig történt, az tényleg példátlan még a magyar–nyugati konfliktusok közelmúltbeli történetében is.
David Pressman szeptember 18-án konkrétan megfenyegette a magyar kormányt: „De Magyarország szövetségesei és partnerei számára is el kell, hogy jöjjön a ráeszmélés pillanata. Nekünk is fel kell ismernünk, hogy
ami fölött eddig szemet hunytunk, azzal most egyenesen szembe kell néznünk, és határozott választ kell adnunk rá.”
Washington budapesti nagykövete arról beszélt: már rég nem igaz, hogy a magyar kormány szólamai és cselekedetei között érdemi különbség van. Fegyvernek nevezte azokat a szavakat, amelyekkel Orbán Viktor kormánya a katonai és gazdasági szövetségeseit becsmérli, míg Kínát és Oroszországot dicséri. „A kormány által ellenőrzött média agresszív támadásai nem puszta szavak. Ezeket a kormány írja, fegyverként használja, és úgy irányítja azokat, hogy drámai hatással legyenek az emberek döntéseire, életére.” A diplomáciában minden szót alaposan végiggondolnak, a választók meggyőzésére kitalált politikai kommunikációs fordulatokkal szemben itt szinte mindig jelentenek is valamit. Azzal, hogy Pressman behozta a „fegyver” kifejezést, nagyon élessé tette a kritikáját, hiszen egy szomszédban dúló valóságos háború idején beszélt arról, hogy Magyarország ebben a háborúban rossz oldalra áll, a szövetségeseivel fordul szembe. A szóválasztás arra utal, hogy a magyar kormányt immár veszélyesnek tekintik az Egyesült Államokban. Még akkor is, ha az „ellenség” szót Pressman csak úgy használta, hogy a kifejezést Orbán Viktor szájába adta, őt idézte: „Hogyan lehet az Egyesült Államok szövetségese, miközben – a miniszterelnök szavaival élve – annak ellensége is?”
Pressman ugyanebben a beszédében értetlenkedett azon, hogy 1956-os szabadságharca ellenére éppen Magyarország akadályozza az orosz agresszió elleni válaszlépéseket. Ezzel pedig belekergette Orbán Balázst abba a borzasztó gondolatmenetbe, amelyet később még Orbán Viktor is hibának nevezett.
A magyar kormány Pressman támadásait rendszerint igyekszik személyes síkra terelni, mintha a „Présembernek gúnyolt diplomata saját szakállára kötekedne. Erről szó sincs. A nagykövetek hazájuk kormányának utasításai alapján tevékenykednek, a diplomácia majdnem olyan szigorúan hierarchikus világ, mint a katonaság. Ezt tudja a magyar kormány is, ezúttal ráadásul az amerikaiak két másik nyilatkozattal is ráerősítettek Pressman szavaira. Mi több: a másik két „támadás” már republikánus politikusoktól érkezett.
Mitch McConnell, az amerikai szenátus republikánus frakcióvezetője szeptember 25-én kifejezetten Magyarországot kritizáló közleményt adott ki, illetve a szöveget fel is olvasta a washingtoni törvényhozás épületében. Orbán Viktorról többek között így beszélt: „Nem elég, hogy ez a NATO-tagállamot vezető miniszterelnök rajong Putyinért. Segít is neki. A kormánya Moszkva érdekében cselekszik, és minden lehetséges módon akadályozza az európai és transzatlanti erőfeszítéseket, amelyeket Oroszország törvénytelen agressziója elleni küzdelmének szentelnek.” Méltatlankodott, hogy Orbán hiperracionálisnak nevezte az orosz vezetést, amely százezrek halálát okozó, 200 milliárd dollárt felemésztő, sikertelen háborúba vezette a népét. Emlékeztetett, hogy már a Trump-kormány is óva intette a magyarokat a kínaiak felé nyitástól, ehhez képest
„amikor a kínai állami befektetők azt mondják, hogy ugorj!, akkor a magyar hivatalnokok megkérdezik tőlük, hogy milyen magasra?”
McConnell élesen kritizálta a kiváló iráni–magyar kapcsolatokat is, amikor arról szólt, hogy a magyar kormány egy népirtó rezsimmel kötött gazdasági megállapodásokat, a világ legnagyobb, terrorizmust támogató államával. Felhívta republikánus kollégái figyelmét, hogy a magyar kormányfőt kár idealizálni, mert ő valójában Amerika bukására tette fel a politikáját.
Október első hetében egy öt fős szenátusi delegáció érkezett Budapestre, amelyet szintén republikánus politikus, Jerry Moran vezetett. Ő az alábbi nyilatkozatot adta ki: „Delegációnk és számos kongresszusi képviselőtársunk egyre nagyobb aggodalommal figyeli Magyarország egyre mélyülő kapcsolatát Oroszországgal, valamint demokratikus intézményeinek folyamatos erózióját. Magyarország továbbra is figyelmen kívül hagyja azokat az aggodalmakat, amelyeket a Kínához fűződő kapcsolatainak mélyítése kapcsán fogalmaznak meg szövetségesei és partnerei. Közös érdekünk, hogy országaink szorosan együttműködjenek. Szorgalmazzuk, hogy Magyarország hallgasson szövetségesei aggodalmaira, és ennek megfelelően járjon el.” Bő két hét alatt ez három nagyon erős üzenet Amerikából. Ezúttal nem egy bizonyos ügy mentén gyakorolnak nyomást a magyar kormányra, hanem a teljes magyar kormánypolitikát támadják, rendkívül élesen.
Berlin is szólt
Ezzel párhuzamosan múlt szerdán a budapesti német nagykövet többek között így fogalmazott a hazája nemzeti ünnepén tartott fogadáson: „A kormány egyik képviselője sincs itt velem a színpadon, ezért ezt a javaslatot közvetlenül Önökhöz intézem. (…) Én itt most egy termet látok magam előtt, amely tele van olyan emberekkel, akikben meg lehet bízni. Jelenleg azonban Magyarország olyan úton jár, amely eltávolítja a barátaitól. Magyarország valódi barátai Európában vannak, és ezen a konnektivitásról és semlegességről szóló beszédek sem változtatnak semmit.”
Konnektivitásról és semlegességről ezen a nyáron és őszön Orbán Viktor beszélt rendszeresen, azaz a nagykövet közvetlenül a kormányfő legfőbb és legújabb stratégiai programját kritizálta, ami szokatlanul éles gesztus egy szövetséges ország nagykövetétől.
Bár a magyar kormány nem képviseltette magát a rendezvényen, Szijjártó Péter külügyminiszter másnap bekérette a nagykövetet, hogy tiltakozzon az elhangzottak ellen.
Az amerikai és a német üzenet egyértelmű: az Orbán Viktor által 2024-ben meghirdetett, semlegességről szóló külpolitikai irány elfogadhatatlan.
Több másik európai diplomatától is hallottunk az elmúlt hetekben hasonló véleményeket, a háttérbeszélgetéseken elhangzott tartalom megegyezett David Pressman és Julia Gross nagykövetek szavaival.
Az osztrák példa nagyon sántít
Orbán Viktor semlegességről szóló legutóbbi kiáltványa a közszolgálati egyetemen hangzott el, az „Európai versenyképesség, magyar gazdasági semlegesség” című konferencián. (A beszéd botrányos tartalmára a HetiVálasz podcastban Lányi András hívta fel a figyelmet.)
Előadásában Orbán Ausztria 1989 előtti szerepét nevezte meg a magyar politika példájaként: „Akkor beszéljünk arról, hogy mit is jelentene a gazdasági semlegesség! A gazdasági semlegesség lényege mégiscsak az, hogy ha kettéválasztják a világgazdaságot, akkor is lesznek olyan területek, nevezzük őket átfedési felületnek, találkozási pontok, áteresztő csatornák, ahol a két világgazdasági rendszer érintkezik. Ez még a legvadabb hidegháború idején is így volt. Elég, ha Bécsre gondolunk, Bécs ilyen hely volt.” Csakhogy Ausztria a hidegháború idején nem volt az EU (illetve elődje, az EGK) tagja, ahhoz csak 1995-ben csatlakozott; és jelenleg sem tagja a NATO-nak.
Magyarország viszont élvezi az EU-tagság jelentette gazdasági előnyöket, és a NATO-tagság jelentette katonai védelmet. A szövetség legerősebb tagjai, az EU esetében Németország, a NATO esetében pedig az Egyesült Államok emiatt tartja elfogadhatatlannak a magyar kormány legújabb, semlegességet hirdető nyilatkozatait.
Nem semleges, hanem ellenséges viselkedés
Ráadásul úgy érzik a nyugatiak, hogy a semlegességnek hirdetett politika valójában nagyon is elfogult, csak éppen a Magyarországot is tagjai között tudó szövetségek ellenségei, riválisai irányába. Erről legnyilvánvalóbban McConnell szenátor beszélt, aki Orbán Viktort Putyin rajongójaként írta le, illetve a magyar hivatalnokokat Kína szolgáiként mutatta be.
Közben a magyar diplomácia vezetője egészen extrém helyeken fejezi ki, hogy hol talált igaz barátokra. Október 4-én Banja Lukából, Bosznia-Hercegovina szerb köztársaságának fővárosából ezt posztolta Szijjártó Péter: „Magyarország a boszniai Szerb Köztársaság barátja, már csak azért is, mert közös bennünk, hogy óriási külső nyomással kell szembenéznünk. Akik ezt a nyomást kifejtik ránk, nem tisztelnek minket és megkérdőjelezik nemzeteink alkalmasságát arra, hogy saját magunk dönthessünk a saját jövőnkről. Eszközeik a fenyegetés, szankcionálás és ellenfeleink pénzügyi támogatása. A nap végén mégis csak egy dolog marad: kiállni saját érdekeink mellett, mert ha ezt nem tesszük, más biztosan nem fogja megtenni helyettünk.”
Szijjártó szerbül mondott kampánybeszédet Milorad Dodik szerb vezető és pártja mellett. Dodikot Washington számos szankcióval sújtotta, mert a boszniai háborút lezáró daytoni békemegállapodást több ponton is megsértette. Dodik annyira pária a nyugati világban, hogy amikor Orbán Viktor látványosan barátkozni kezdett vele néhány évvel ezelőtt, akkor kormánypárti szakértők azzal nyugtattak mindenkit, hogy „őt küldik a németek tárgyalni, mert nekik kínos lenne együtt mutatkozni vele, a magyar közvéleményt viszont ez nem érdekli”. Azóta Dodik állandóan visszatérő vendég Magyarországon, és magyar delegációk is egymásnak adják a kilincset ott. Most pedig Szijjártó Péter sorstársként állt ki mellette, az Amerika és az EU által üldözött vezetők klubjában üdvözölte maga mellett.
Ha csak az elmúlt két hét Facebook-bejegyzéseit nézzük, akkor is tele van Szijjártó oldala olyan üzenetekkel, amelyek világosan szembemennek a NATO és az EU politikájával. Ezt a politikát olyan dokumentumok határozzák meg, amelyeket az utóbbi hónapokban Orbán Viktor is elfogadott, aláírt, megszavazott. Ide tartoznak az Európai Tanács következtetései, amelyeket a brüsszeli csúcstalálkozók után adnak ki, és rendre határozottan elítélik benne Oroszországot, illetve támogatást ígérnek Ukrajnának. Ide tartoznak még a NATO-csúcsok után kiadott nyilatkozatok, amelyek közül a legutóbbi idén júliusban, Washingtonban készült, és abban az szerepel, hogy „Oroszország jelenti a legfőbb biztonsági kockázatot a szövetségre nézve”.
Ehhez képest Szijjártó csak pozitívan írt az elmúlt két hétben Belaruszról és Oroszországról:
- „Belaruszról érdemtelenül keveset beszélünk akkor, amikor Magyarország energiabiztonságát tárgyaljuk, pedig köszönettel tartozunk a folyamatos tranzit biztosításáért.”
- „Szergej Lavrov miniszter és az orosz diplomácia mindig igyekezett teljesíteni a magyar kormány kéréseit, pozitívan és nyitottan álltak a fontos kérdések megoldásához.”
Az említett washingtoni NATO-nyilatkozat Kínát nagyhatalmi ambíciói miatt veszélyes államnak minősíti és elítéli, mert rosszindulatú kibertámadásokkal „rendszerszintű kihívást támaszt az euroatlanti biztonságra nézve”, és különösen, mert „kulcsállammá vált” Oroszország felfegyverzésében. Ehhez képest Szijjártó szeptember végén így írt a Facebookon: „A kínaiaknak és nekünk is szomorú látni, hogy egyes amerikai és európai politikusok folyamatosan szítják a feszültséget a transzatlanti térségben, folyamatosan olajat öntenek a tűzre, ami a háborúpárti hangulattal, valamint az eszkaláció veszélyével jár együtt. Ezért mi különösen nagyra becsüljük Kína törekvését a béketeremtésre, amivel mára gyakorlatilag vezeti a globális békepárti többséget.”
Ez pont az ellentéte annak a szövegnek, amit a NATO-csúcson a tagállamok vezetői júliusban kiadtak.
Nem önmagában egy barátságos gesztus Kína felé: ez a szöveg egyenesen a transzatlanti szövetséget nevezi fenyegetőnek, vele állítja szembe Kína állítólagos béketeremtő törekvéseit. Szijjártó ezzel egyrészt nevetségessé tette a NATO-t, hiszen azt jelezte, hogy a szövetség egy tagja éppen a fordítottját gondolja annak, mint amit két hónapja a szervezet képvisel, másrészt a lehető legegyértelműbben kifejezte, hogy Orbán Viktor hazudott a többieknek Washingtonban, amikor áldását adta a zárónyilatkozat kiadására. Hiszen kormánya valójában Kína politikáját támogatja, és a NATO politikáját ellenzi.
Akivel csak lehet, azzal egyetértett Szijjártó abban is, hogy Európa a veszélyes, és nem Oroszország: „A Kongói Demokratikus Köztársaság külügyminiszterével azonosan látjuk a helyzetet: Európa maga tüzeli azt a konfliktust, ami nemcsak Európában, de globálisan is nehézségeket okoz olyan országokban is, amelyeknek semmi közük a konfliktushoz.”
Pressman fenyegető beszédében arról szólt, hogy a magyar kormány nem csak szavakkal megy neki a szövetségeseinek, és nem igaz már a régi állítás, hogy csak azt kell nézni, amit tesznek, és nem kell arra figyelni, amit mondanak. Mintha erre válaszolt volna Szijjártó ezzel a poszttal: „Mi őszinték vagyunk: azt csináljuk, amit mondunk, azt mondjuk, amit csinálunk. A mai Magyar–Orosz Üzleti Fórumon 78 vállalat képviseletében 173-an vesznek részt. A magyar vállalatoknak soha nem kell letagadniuk, hogy orosz partnereket keresnek a gazdaságban, mert ez itthon nem politikai szitokszó.”
Nem bíznak már Magyarországban
Augusztusban a spanyol kormány nemzetbiztonsági kockázatként azonosította, hogy a részben magyar állami tulajdonban lévő Ganz-Mavag Europe Zrt. megvegye a Talgo vasúti szerelvényeket gyártó spanyol cég részvényeinek egy jelentős részét, mert úgy vélték, hogy orosz érdekek mozgathatják a magyar vállalatot. Ez nagyon súlyos vád, főleg úgy, hogy a spanyolokkal elvben a NATO-ban és az EU-ban is szövetségesek vagyunk.
Szintén ezen a nyáron a német belügyminiszter élesen elítélte, hogy a magyar kormány a Nemzeti Kártya nevű, könnyített munkavállalási engedély megszerzésének lehetőségét kiterjesztette az orosz és a belarusz állampolgárokra is. Így fogalmazott: „Az EU-s tagállamoknak különös erőfeszítést kell tenniük, hogy megvédjék magukat az orosz kémektől és szabotőröktől, és nem kellene joghézagokkal növelniük a kockázatot.” Vagyis konkrétan azzal vádolta meg a magyar kormányt, hogy az orosz titkosszolgálatok kezére játszik az intézkedéssel.
Ezek együtt nagyon rosszul hangzó vádak, és mind arról szólnak, hogy Magyarországot már nem tekintik megbízható országnak a szövetségesei. Nem vitatkoznak vele, hanem elutasítják a jelenlegi politikáját. Hogy ebből mi következik, azt még nem tudjuk. Lehet, hogy a háttérben óvatos korrekció jön a magyar kormány részéről, például feloldja a vétóját az Európai Békekeret esetében, ahol 6,5 milliárd euró kifizetését blokkolja Budapest – a pénzt jórészt olyan tagállamok kapnák, amelyek fegyvert adtak Ukrajnának, és az átadott felszerelés ellenértékét várják most az alapból. Lehet, hogy a nyugatiak valamiféle intézkedésre készülnek, amellyel a magyar kormányt hoznák kellemetlen helyzetbe, és az utolsó figyelmeztetéseket láttuk-hallottuk az elmúlt hetekben.
Önfarkába harapó válasz
Nem evidens, hogyan lehet hivatalosan semlegesnek lenni egy szövetségi rendszer tagjaként. Orbán Viktor egészen hajmeresztő megoldást vetett fel a már említett, közszolgálati egyetemen elmondott beszédében. Feltette a kérdést: „Hogyha a gazdasági semlegességet vagy a semleges gazdaságpolitikát Európának kellene megcsinálnia, de nem tudja, akkor vajon Magyarország egyedül képes lehet-e erre? Ez a kihívás, ez a legnagyobb feladat Magyarország számára: semleges országnak maradni egy gazdaságilag blokkosodó világban. Meg tudjuk-e csinálni? Ez itt a kérdés.” Majd Orbán így válaszolt: „Mit kell tenni akkor, ha nem vagy biztos a válaszban. Akkor a ChatGPT-t megint meg kell kérdezni. Ezt is megtettem.” Orbán így állította be a programot:
„Adtam oda egy utasítást: írj egy beszédet a gazdasági semlegességről, mondtam a gépnek, hozzátéve: harcos, elszánt stílusban, Magyarország miniszterelnöke nevében.”
A gép hozta is a hangzatos választ. A tételmondata így hangzik: „Csak a mi utunk vezet a valódi szabadsághoz, és ezen az úton nem állíthat meg semmi.”
Ez tehát egy Orbán Viktor stílusában szavakat egymás mellé pakoló robot műve. Az értelme legjobb esetben is csak annyi lehet, mint Orbán korábbi beszédeinek volt ugyanerről a témáról. Akármilyen hihetetlennek is tűnik, bizony nagyon úgy fest, hogy egy Orbán korábbi beszédeit permutáló algoritmus, valamint az 1956-os szabadságharc hiábavalóságán lamentáló Orbán Balázs dolgoznak jelenleg a magyar nemzet úgynevezett nagystratégiáján. Amelynek eddigi leglátványosabb eredménye: legerősebb szövetségeseink ma már egyértelműen árulóként tekintenek Magyarországra.
Nyitókép: Orbán Viktor miniszterelnök beszédet mond a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Európai versenyképesség, magyar gazdasági semlegesség című konferenciáján az NKE Ludovika főépületében, a Széchenyi-díszteremben 2024. szeptember 25-én (fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
