Az Orbán-kormány volt diplomatája szerint is orosz és kínai érdeket szolgál a magyar nagystratégia
Orbán Viktor Tusnádfürdőn a magyar nagystratégia előkészítéséről beszélt, nemrég pedig a „gazdasági semlegességet” tette meg a magyar állam vezéreszméjének. Fehér Zoltán az Orbán-kormány korábbi diplomatája, aki a neves bostoni Tufts Egyetemen szerezte doktori fokozatát és többször publikált az államok nagystratégiáiról, úgy fogalmaz a lapunknak adott interjúban: messze nemcsak kereskedelmi kapcsolatokat építünk Oroszországgal és Kínával, hanem kül- és biztonságpolitikánkat is egyre inkább a két keleti államhoz igazítjuk. Szerinte nem magától értetődő, hogy Donald Trump elnökké választása esetén a magyar kormánynak fel kellene hagynia pekingi orientációjával. Világmagyarázó nagyinterjú.
– Mi fán terem a nagystratégia?
– A nemzetközi kapcsolatok tudományában így nevezik azt a koncepciót, amellyel egy állam kijelöli legfontosabb külső és belső céljait. Egyszersmind elhelyezi magát a nemzetközi térben, illetve eszközöket rendel célkitűzései eléréséhez. Elsőként a 18-19. század fordulóján használták a fogalmat francia szerzők, a híres porosz katonai gondolkodó, Carl von Clausewitz is írt a kérdésről, de igazán a brit világbirodalom stratégái vezetik be a nemzetközi köztudatba. A hidegháborúban érthető okokból nagyobb figyelem hárult a nukleáris elrettentésre, de aztán az 1970-es évektől a nagystratégia ismét visszatért, elsősorban amerikai tudósok jóvoltából.
– Csak az elmúlt három évben dúlt egy világjárvány, Oroszország megtámadta Ukrajnát és felborult a Közel-Kelet hatalmi egyensúlya. Nem intellektuális himpellérség egy gyorsan változó világban hosszú távú stratégiákat kovácsolni?
– Viharos tengeren kell a leginkább az iránytű a hajózáshoz. Az amerikai külpolitikai gondolkodásban valóban vita zajlik az ügyben, én azok közé tartozom, akik szerint érdemes használni a nagystratégia koncepcióját, s évek óta próbálkozom megjeleníteni ezt a magyar nyilvánosságban. Nyilván a miniszterelnök tusnádi beszédében nálam némileg nagyobb hatásfokkal emelte be a nagystratégiát a közbeszédbe… Azzal egyetértek, hogy a világpolitikai események néha szinte követhetetlen gyorsasággal érik egymást, de ettől még nem árt kijelölni bizonyos nemzeti alapvetéseket – aztán persze menet közben lehet módosítani a körülmények változása fényében. Ha – teszem azt – Németországnak nincs világos stratégiája arról, kivel szeretne kereskedni, mit tart biztonságosnak és mit nem, mit akar az EU-s projekttől, akkor a külpolitikai vonalvezetés az éppen aktuális külügyminiszter személyétől függő kapkodássá alakul át.
A nagystratégia megalkotása segít, hogy egy aktuális kormányzat világosan meghatározott, hosszú távú célok mentén alakítsa az adott ország belső és külső fejlődését.
– A kérdésről szóló vitát az Országút című lapban elindító Németh Zsolt fideszes külügyi bizottsági elnök szerint a magyar nagystratégia lényege: „Legyen jó Magyarországon élni.” Ebbe miként fér bele, hogy szövetségesi rendszerünkben szinte mindenkivel összeveszünk, az EU-források jelentős részét zárolták, az alapítványi egyetemeken tanulók kiestek az Erasmus-ösztöndíj rendszeréből és a magyar kutatókat kizárták a Horizont uniós kutatási programokból?
– Tusnádfürdőn azt mondta Orbán Viktor, dolgoznak a nagystratégián, de még nincs emészthető formában. A mellette ülő Németh Zsolt pedig elindította ezt a vitát, miközben már körülbelül tíz éve konzekvensen ugyanazt a politikát folytatja a kormány, csak még nem nevezte nagystratégiának. Ennek lényege, hogy a nyugati orientáció helyett mind külpolitikai, mind gazdasági, mind társadalmi szempontból keleti, orosz–kínai orientációt választunk. Tíz év alatt kiderült, hogy ez a nagystratégia előmozdítja-e a magyar emberek jólétét és biztonságát. A kérdésében felsorolt példákból világosan látszik, hogy nem.
– A hozzánk telepedő kínai akku- és autógyárak, a Pekingtől kapott hitel pörgeti a gazdaságot, tehát hozzájárul a nemzeti közösség boldogulásához.
– A számok mást mutatnak. Tavaly és az idei év első felében zsugorodott a magyar gazdaság, pedig soha ennyi kínai működőtőke nem érkezett hozzánk, az egymilliárd eurós távol-keleti hitel feltételeiről pedig semmi információnk. Hozzáértők szerint a kínai gigaberuházások legjobb esetben is nullszaldósak Magyarország számára, s akkor még nem beszéltünk a környezetre gyakorolt hatásukról. Világosan látszik tehát, pusztán Pekingre támaszkodva képtelenség berúgni a magyar gazdaság motorját.
– Orbán Viktor tusnádi beszédében jelezte, Orbán Balázs a felelős a nagystratégia kidolgozásáért. Ugyan milyen lehet az a mesterterv, amely szerzője az agresszorral szemben az azonnali behódolást választaná?
– Valóban van ebben valami jelképes. Ugyanakkor a miniszterelnök politikai igazgatójának nyilatkozata logikusan következik az elmúlt egy évtizedből. Kimondta nyíltan, amit eddig is sugallt a kormányzati kommunikáció. Orbán Balázs nyilatkozatával megerősíti az orosz–kínai nagystratégiai vonalat, azt, hogy a Moszkvának és Pekingnek kedvező döntések nem ad hoc lépések, elszólások. Ahogy korábban a miniszterelnök mondta: ne azt nézzük, amit mond, hanem azt, amit csinál. A kép pedig elég egyértelmű.
– Megszavaztuk az Oroszországgal szemben hozott 14 uniós szankciós csomagot, idén nyáron Magyarország exportálta a legtöbb áramot Ukrajnába, rengeteg menekültet is befogadtunk. Olaf Scholz német kancellár nemrég járt Pekingben, Emmanuel Macron francia államfő fogadta a kínai elnököt; hol van itt Magyarország orosz–kínai különútja?
– A magyar kormány azzal szokta elütni a kritikákat, hogy csak kereskedik a két keleti nagyhatalommal. Ha valóban csak üzletről lenne szó, nem állnánk ki demonstratívan az érdekeik mellett, a magyar állam által ellenőrzött média nem az orosz propagandát visszhangozná, a szankciós csomagok elfogadása előtt pedig nem próbálnánk minden eszközzel zsarolni az orosz érdekeknek megfelelően – lásd Kirill orosz pátriárka törlését a szankciós listáról. Nemcsak fegyvert és hadianyagot nem szállítunk Kijevnek, de azt is meggátoljuk, hogy mások a pénzükhöz jussanak az Európai Békekeretből. Tavaly decemberben pedig Orbán Viktor előbb igyekezett megakadályozni Ukrajna EU-csatlakozási tárgyalásainak megindítását – sikertelenül – , majd megvétózta az Ukrajnának nyújtott segélycsomagot.
– Nincs mit tennünk, függünk az orosz energiától…
– A hozzánk hasonlóan az orosz olaj- és gázszállításoknak kitett közép-európai államok az elmúlt két évben jelentős lépéseket tettek a kiszolgáltatottság csökkentésére. Mi viszont meghosszabbítottuk a hosszútávú gázszerződést, továbbra is az orosz olajtól függünk és a paksi bővítést is az oroszokra bíztuk. A stratégiai ágazatnak számító energetikában tehát nemhogy csökkent, még nőtt is az orosz kitettség. 2019-ben a kormány Budapestre hívta az orosz hátterű Nemzetközi Beruházási Bankot, amelyet kémbanknak szokás nevezni és amelyből 2023-ban csak amerikai nyomásra lépett ki Magyarország. A legutóbbi jelképes döntés a nemzeti kártya kiterjesztése orosz és belarusz állampolgárokra. Tökéletesen kifejezi a magyar kormány politikáját a Külügyminisztérium rendszereinek orosz feltörése. Ezt előbb a tárca tagadni próbálta, majd az ügy nyilvánosságra kerülése után semmiféle következménye nem lett szuverenitásunk durva megsértésének, miközben szövetséges államok nagyköveteit egy-egy mondatért is berendelik Szijjártó Péterék. (Az online térben történt támadások nyomán Frész Ferenc kiberbiztonsági szakértő – 2015-ig a Nemzeti Biztonsági Felügyelet kibervédelmi központjának vezetője – beszélt podcastunknak Magyarország stratégiai szintű sebezhetőségéről. – a szerk.)
| Fehér Zoltán az Eötvös Loránd Tudományegyetem amerikanisztika és politikaelmélet szakjain végzett, majd jogi doktorátust szerzett a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, végül Master in Public Administration diplomát a Harvard Egyetemen. PhD-disszertációját 2023-ban védte meg a nemzetközi kapcsolatok tudományából a Fletcher School of Law and Diplomacy-n (Tufts University, Boston). 2002 és 2014 között diplomataként dolgozott többek között a washingtoni magyar nagykövetségen és ankarai külképviseleten, ahol ideiglenes ügyvivő is volt. 2015-ben a Miniszterelnökség európai uniós ügyekért felelős államtitkárságán szolgált osztályvezetőként. Jelenleg a washingtoni székhelyű agytröszt, az Atlantic Council Globális Kína Központjának szakértője. Több amerikai egyetemen is tanított geostratégiát és nemzetközi kapcsolatokat, a George Washington Egyetem vendégkutatója. |
– A háború ügyében az európai fősodortól eltérően gondolkodó Robert Fico Szlovákia miniszterelnöke lett, Gert Wilders pártja a holland koalíció része, az FPÖ nyerte az osztrák választást, Németországban tör el előre az AfD, Le Penéktől függ a kisebbségi francia kormány. Lehet, hogy Orbán Viktornak még nincs igaza, de „igaza lesz”!
– Kétségtelenül van egy felfutása az Oroszországgal jóval megértőbb nacionalista-szuverenista pártoknak, de az európai politikai porondon nem ők diktálnak, hiába hallottuk ezt a 2019-es és a 2024-es európai parlamenti választások előtt is. Ráadásul a jobboldalon jelen vannak az Ukrajna-támogató, oroszellenes konzervatív formációk, lásd az ECR-ben Meloniékat vagy a lengyel PiS-t. Megerősödött az atlantista jobbközép pártszövetség, a Néppárt is. Valóban vita folyik az EU-ban arról, mi legyen a geopolitikai orientációja, miként alkalmazkodjon három másik hatalomhoz, az Egyesült Államokhoz, Kínához és Oroszországhoz. Azt viszont látjuk, hogy az ukrajnai invázió óta az EU keményebb pozíciót foglal el Oroszországgal és Kínával szemben és közelebb került Amerikához. Az EU és a NATO olyan komoly egységbe rendeződött, amilyenre évtizedek óta nem volt példa.
– Éppen ezt a blokkosodást kerülné el a magyar kormány, amikor „gazdasági semlegességről” beszél. Ügyes megfogalmazás, hiszen a hidegháború idején a nagyhatalmi vetélkedésből kimaradó semleges európai államok (Ausztria, Svájc, Finnország) voltak a legsikeresebbek. Miért ne kövessük a példájukat?
– A gazdasági semlegesség – a korábban használt „konnektivitás” helyébe lépő új terminus – ködösítés. Vegyük észre, hogy nem a keleti nagyhatalmakkal való üzletelésről, hanem biztonságpolitikai-geopolitikai, sőt nagystratégiai elköteleződésről van szó. Jól hangzik, hogy mindenkivel szóba állunk, mindenkivel jóban vagyunk, csak éppen nem igaz. A valóságban ugyanis a magyar kormány saját szövetségeseivel áll éles konfliktusban. Julia Gross budapesti német nagykövet a minap azt mondta, „Magyarország jelenleg olyan úton jár, amely eltávolítja a barátaitól” és szerinte hazánk a német egység megteremtésében játszott szerepével szerzett tőkét herdálja el érthetetlen okokból.
Németország a legfontosabb szövetségesünk és kereskedelmi parterünk, nem emlékszem, hogy budapesti német nagykövet valaha nyilvánosan ilyen erőteljesen fogalmazott volna.
Elromlott a kapcsolat az Egyesült Államokkal, Lengyelországgal, az Európai Néppárttal is, lényegében megszűnt a visegrádi együttműködés, s elmérgesedett a viszony az európai intézményekkel. Legnagyobb szomszédunkkal, Ukrajnával, amely pont a Nyugat felé törekvése miatt áll invázió alatt, szintén mélyponton állnak a kapcsolataink. Alapvetően nem értek egyet a konnektivitással, azt gondolom, hogy a blokkosodó világban nekünk nemzeti érdekeink, hagyományaink, kereskedelmi kapcsolataink, biztonságunk miatt a nyugati oldalon a helyünk, amely oldal az EU-t, a NATO-t, az Egyesült Államokat és ázsiai szövetségeseit, például Dél-Koreát vagy Japánt jelenti. A másik oldalon pedig Kína, Oroszország, Irán és Észak-Korea áll. Tegyük fel azonban, hogy nincs igazam és tényleg konnektivitás kell. Akkor viszont tényleg semlegesek lennénk, nem engednénk be a kritikus infrastruktúrába a kínaiakat, nem vennénk fel kínai hitelt, nem állapodtunk volna meg arról, hogy járőrözhessenek nálunk kínai rendőrök. Ha valóban a konnektivitás lenne a cél, nem ütköznénk folyamatosan nyugati szövetségeseinkkel, és nem képviselnénk ennyire demonstratívan a mi szövetségi rendszerünket gyengíteni akaró kínai és orosz érdekeket. Ha pusztán gazdasági semlegességről lenne szó, a miniszterelnök és a külügyminiszter ugyanolyan gyakran járna Moszkvába és Pekingbe, mint Berlinbe és Washingtonba. Ez nem így van, a magyar vezetést fogadják az orosz és a kínai fővárosban, de a németben és az amerikaiban nem.
– Donald Trump győzelme a közelgő amerikai elnökválasztáson siker lenne Orbán Viktornak, ugyanakkor a republikánus politikus a Kínával való konfrontáció híve. Mi következik ebből az egyenletből Magyarország számára?
– Trump történelmi érdeme, hogy elnöksége idején kedvezőbb irányba, az egyensúlyozás és feltartóztatás felé fordította az amerikai Kína-stratégiát. Alighanem folytatná a kemény kéz politikáját, már csak azért is, mert ezt az örökségét Biden is képviselte. Ha Trump nyer, akkor a magyar kormányzati rulettgolyó jó helyen állt meg. Ha a magyar–amerikai kapcsolatok ezáltal javulnak, annak csak örülhetünk. Sokan úgy vélik, hogy egy újabb republikánus kormányzat keményen felróná Budapest közelségét Pekinghez, én ebben azonban egyáltalán nem vagyok olyan biztos. Trumpnak láthatóan nagyon hízeleg, hogy a magyar miniszterelnök személyében talált egy szövetségest és a hozzá közeli értelmiségi világban Orbán Viktornak nagy az ázsiója. Jelenleg inkább arra fogadnék, hogy egy Trump-adminisztráció esetén a magyar kormány egyértelmű kínai–orosz irányultságát a döntéshozók éppúgy ignorálnák, mint az amerikai konzervatív értelmiség Trumpot támogató, radikálisabb része. Ráadásul Magyarország számára Kína nem egy külpolitikai vonal a sok közül, hanem a nagystratégia alapja. Jöhet bármilyen nyomás Washingtonból, ez nem mozdul ki a helyéről.
– Kamala Harris megválasztása pedig politikai armageddont jelentene?
– Bizonyosan tartósítaná a nyugati magyar elszigeteltséget. Mivel a magyar kormánynak bevallottan nincs B-terve, azaz nem készül egy demokrata adminisztrációra, lényegében az amerikai választók kezébe tette le a sorsát, ami politikai abszurdum. Ismételten a konnektivitás hiányára hívom fel a figyelmet: ha a kabinet komolyan venné saját jelszavait, nem ideologikusan, hanem pragmatikusan építene kapcsolatokat mindkét nagy politikai táborral az Egyesült Államokban. Diplomataként megtapasztaltam, hogy 2010-ig akárki volt Magyarországon kormányon – beleértve a Fideszt is –, baráti kapcsolatokat igyekezett kialakítani mindkét amerikai párttal, jól felfogott nemzeti érdekünkben. Más országok továbbra is így működnek. Csak mi tettünk fel mindent egy lapra.
Nyitókép: Orbán Viktor fogadja Herbert Kicklt, az Osztrák Szabadságpárt elnökét a Karmelita kolostorban 2023. március 9-én. Mellette Orbán Balázs, a kormányfő politikai igazgatója (fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
