Trump megint elnök lesz, Európának meg kell tanulnia megvédeni magát
Donald Trumpot választották az Egyesült Államok következő elnökévé. Az önfejűségéről ismert, provokatív gesztusokra mindig kész politikus 2016 és 2020 között már megmutatta, hogy nem viseli a szívén Európa megmentését, szövetségi rendszerek helyett üzleti megközelítésű alkukban hisz. Ez pedig azt jelenti, hogy az orosz agresszió ellenére sem számíthat automatikus amerikai védelemre Európa. A második világháború utáni világrend változása felgyorsul Trump győzelmével.
Donald Trump simán megnyerte az amerikai elnökválasztást. A republikánus politikus 2016 és 2020 között egyszer már vezette Amerikát, és akkori teljesítménye erősen megosztotta a világot, de saját környezetét is. 2019-ig, a világjárvány berobbanásáig kifejezetten jól teljesített az amerikai gazdaság, és Trump elnöksége alatt kevesebb amerikai katona esett el a világ csataterein, mint a korábbi évtizedekben. Ugyanakkor az elnök kiszámíthatatlansága, impulzív döntései és az USA szövetségeseit gyakran vérig sértő kijelentései a saját embereit is annyira aggasztották, hogy többen közülük kijelentették, soha többet nem szabad megengedni, hogy Trump újra hatalomra jusson.
Bob Woodward, a Watergate-botrányt kirobbantó újságíró három és fél könyvet írt az utóbbi években Trumpról (az utolsóban Biden kormányzásával párhuzamosan vizsgálta tevékenységét). Ezen utolsó, War című könyvének végén összeszedte, kik mondták azt, hogy az USA jövőjét alapjaiban veszélyeztetné Trump újraválasztása. A felsoroltak kivétel nélkül olyan magas rangú politikusok és katonai vezetők, akiket maga Trump nevezett ki, és akik egyébként elkötelezett republikánusok: egy külügyminiszter, a hadsereg parancsnoka, két hadügyminiszter, két nemzetbiztonsági főtanácsadó, egy elnöki kabinetfőnök és az alelnök is köztük van. Szerintük
Trump megbízhatatlan, aki mérlegelés nélkül, indulatból dönt, a szakértők véleményére nem ad, egy oldalnál hosszabb szöveget képtelen elolvasni, figyelme a legfontosabb megbeszéléseken is csapong, és szívesebben tájékozódik tévéműsorokból, mint a nemzetbiztonsági szervek jelentéseiből.
Mark Milley, aki az USA hadseregének legmagasabb rangú katonája volt Trump alatt, azt mondta, ha Trumpon múlt volna, akkor legalább kétszer atomháború tört volna ki a kormányzása alatt, Észak-Koreával, illetve Kínával is. Utóbbit állítása szerint személyesen akadályozta meg, amikor 2020 januárjában felhívta telefonon a kínai néphadsereg főparancsnokát, hogy megnyugtassa, az USA nem akar Kínára támadni. Milley attól tartott, hogy Trump az elnökségét egy háborúval akarja meghosszabbítani 2019-es választási veresége után, és a kínai elhárítás erről értesülve megelőző csapást készített elő az USA ellen.
Trump és a hozzá lojális politikusok viszont arra emlékeztetnek, hogy Trump egyetlen új háborút sem indított, és a vezetésével tárgyalták ki az afganisztáni kivonulást is.
Orbán beemelte ezt a választás a magyar politikába
Soha nem volt még a magyar belpolitikának ennyire fontos ügye egy amerikai elnökválasztás, mint most. Orbán Viktor a saját – és ezzel Magyarország – külpolitikai törekvéseinek sikerét kötötte a választás kimeneteléhez, és ezzel a hazai közönség számára magyar üggyé tette ezt a választást.
Orbán Viktor szembefordult az EU-s tagállamok többségével az ukrajnai háború értékelésével. Ezzel a magyar kormány érdekérvényesítő képessége nagyot gyengült Brüsszelben, de Orbán azt ígérte választóinak, hogy az európai vezetők kénytelenek lesznek hozzá csatlakozni, és elismerni az igazát, amennyiben Donald Trump nyeri az amerikai elnökválasztást. Orbán álláspontja leginkább abban különbözik az európai politika fő áramlatától, hogy szerinte Oroszország nyeri az ukrajnai háborút, úgyhogy jobb mihamarabb leállítani Ukrajna katonai és pénzügyi támogatását, és egy új jaltai egyezményt kötni Moszkvával az érdekszférák felosztásáról.
A demokrata amerikai vezetés és a legtöbb európai ország kormánya szerint azonban nem engedhető meg, hogy Oroszország háborúval, katonai agresszióval terjessze ki az érdekszféráját, felmondva a korábbi nemzetközi szerződéseit is (például az Ukrajna szuverenitását garantáló 1994-es Budapesti Memorandumot), mert így összeomlik a második világháború óta érvényes világrend, és a területszerző háborúk legitimmé válnak, ami veszélyesebbé teszi a világot.
Orbán azt feltételezi, hogy Trump nyitottabb lesz egy alkura Moszkvával Kelet-Európa felosztásáról, és ez a nagyhatalmi diktátum véget vet Ukrajna nyugati támogatásának.
Trump ukrajnai tervéről semmit sem tudunk
A helyzet azért fonák, mert semmit sem lehet tudni arról, hogy Trump hogyan kezelné az ukrajnai konfliktust. Annyi látszott, hogy idén az év első felében rávette a képviselőházi republikánusokat, hogy ne szavazzák meg az Ukrajnának szánt aktuális támogatást, de végül Andrzej Duda lengyel elnök és Lindsay Graham republikánus szenátor meggyőzték, hogy járuljon hozzá a 60 milliárd dolláros program megszavazásához. Azzal érveltek, hogy jó befektetés Ukrajna önvédelmére költeni, és Trump végül elfogadta ezt.
Trump ugyan a kampány alatt többször is elismerően beszélt Orbán Viktorról, és elsősorban azt emelte ki, hogy Orbán szerint ha ő lett volna az elnök 2022 februárjában is, akkor nem tört volna ki a háború. Trump sokszor elmondta, hogy ez tényleg így van, de hogy elnökként mit kezdene a háborúval, hogyan állítaná azt le napokon belül, ahogy ígérte, az egyáltalán nem világos. Lehet, hogy belemenne egy új Jaltába Putyinnal, de az is lehet, hogy atomfegyvert adna az ukránoknak, hogy elrettentsék Putyint a további agressziótól. A környezetéből ennyire sokféle forgatókönyvről lehetett hallani az elmúlt hónapokban, de hivatalos irányvonalat egyet sem.
Trump politikájának egyik legfontosabb jellegzetessége, hogy nem számol a hosszabb távú következményekkel, csak a pillanatnyi előnyökkel. Igen emlékezetes történet elnökségének elejéről, hogy kitalálta: felmondja a Dél-Koreával kötött kereskedelmi egyezményt, és kifizetteti Szöullal az ott állomásozó amerikai katonák költségét. A Pentagon irányítói és a vezető diplomaták annyira megijedtek ettől, hogy valaki kilopta Trump íróasztaláról az erről szóló elnöki rendeletet – és Trump elfelejtette, hogy nem írta még alá, holott előtte hónapokig vitatkozott róla az embereivel.
Kínával várhatóan kemény lesz
A két nagy amerikai párt között egyetértés kevés ügyben tetten érhető, de Kína gazdasági és katonai erősödését, illetve egyre aktívabb külpolitikáját mindkét oldal fenyegetésként értékeli. Az USA és Kína vetélkedése határozza meg minden jel szerint a következő évek világpolitikáját. Ebben a tekintetben a Kínával különösen jó viszonyra törekvő magyar kormány már csak azért sem számíthat Trump jóindulatára, mert az EU egyetlen blokknak számít washingtoni szemszögből a vámunió miatt:
amikor Trump büntetni ígéri az EU-t, mert túl megengedő Kínával, akkor a teljes uniót bünteti majd, nem tehet kivételt például Magyarországgal szemben.
Obama első elnöksége óta a mindenkori amerikai kormányzat elsősorban Ázsiára figyel, Európa jelentősége washingtoni nézőpontból csökkent. Joe Biden idején az európai fókusz valamennyire visszatért, de Trump ebben a kampányban legfeljebb kereskedelmi riválisként és nem potenciális szövetségesként emlegette az EU-t. Eddigi megnyilvánulásai alapján Európa nem önmagában, hanem a Kína elleni törekvésein keresztül lesz számára elsősorban érdekes. Ez azt is jelentheti, hogy Európa addig veheti magától értetődőnek az amerikai hadsereg védelmét, ameddig kereskedelmi politikáját legalább részlegesen az amerikai igényekhez igazítja. Egyébként pedig Európa kénytelen lesz a mostaninál jóval többet költeni a saját védelmére. Ennek lehetséges módjáról máris élénk viták kezdődtek Európában: a francia kormány közös, EU-s hitelből képzeli ezt megvalósítani; míg például a németek erről hallani sem akarnak, és a tagállamokra bíznák a védelem megerősítését. Trump győzelme sürgőssé teheti ennek a vitának a lezárását.
Az erőszak árnya
Egy rendszer stabilitását kiválóan mutatja, hogy mennyire békés, rendezett a hatalomátvétel. A 2021. január 6-án tapasztalt drámai washingtoni események azt mutatták, hogy az USA stabilitása megrendült. Donald Trump akkor nem fogadta el a vereségét – hivatalosan egyébként a mai napig sem fogadta el. Személyesen hergelte az érte tüntető tömeget a Capitolium közelében, majd távozása után a tüntetők megostromolták az amerikai törvényhozás épületét, ahol többek között Trump akkori alelnökét, Mike Pence-t kívánták felakasztani. Az ostrom idején, illetve az ott szerzett sérülések nyomán összesen hat ember vesztette életét, a sebesültek száma meghaladta a kétszázat.
A hatalom erőszak nélküli átadása viszonylag friss vívmánya az emberiségnek, különösen nagy birodalmak esetén, ahol a tét tényleg óriási. Minimum a családtagok egy részének a kiirtása, de sokszor évtizedes háborúságok követték egy-egy uralkodó halálát. Az egyenlő választójog legfőbb értelme, hogy legitimitást adjon a következő vezetőnek: mindenki beleszólhatott az utód kiválasztásába, mindenki könnyen beláthatja, hogy el kell fogadni a játékszabályokat. Amikor az egyik jelölt nem fogadja el ezeket, az súlyos csapás a rendszer legitimitására, és ha a vezetőváltás erőszakkal jár, az nagyon komoly válságot jelez.
Donald Trumpot pont ezért tartják nagyon veszélyes politikusnak, mert azt látják benne, hogy képes a saját érdekében akár válságot is gerjeszteni, és a legbrutálisabban ezt azzal fejezte ki, hogy nem fogadta el a 2020-as választás eredményét, bár minden jogi vizsgálat azzal zárult, hogy Joe Biden megválasztása törvényes és szabályos volt. Most ilyen probléma nem merülhet fel, hiszen győzött, de a korábbi viselkedése intő jel, hogy a demokratikus játékszabályokat képes figyelmen kívül hagyni, és ez hatalmi pozícióból is okozhat válságot az amerikai intézményrendszerben.
Ám az is fontos, hogy most a demokraták ismerjék el a vereségüket. Trumpot ugyanis az amerikai igazságszolgáltatás a 2021. januári cselekedetei ellenére is engedte elindulni a választáson, és ezzel győzelme legitimmé vált. Azt vitatni szintén a stabil államiság aláásása lenne.
Az, hogy Trumpot legalább egy alkalommal majdnem megölték ebben a kampányban, szintén azt mutatja, hogy gyenge korszakát éli az USA politikai rendszere. Az elnökök elleni merényletek ugyan végigkísérik az amerikai történelmet, de sosem lehet normálisnak tekinteni egy ilyen eseményt: az erőszak és a politikai versengés keverése mindig válságtünet, minden politikai rendszerben.
Az ijesztgetés jobban teljesített
Kamala Harris csak nyáron lett elnökjelölt, miután Joe Biden egészségügyi okok miatt visszalépett az újraindulástól. Harris kifejezetten pozitív üzenetekkel indította a kampányát, és fordított egyet a demokraták addigi üzenetén, miszerint Trumpot nem veszélyes diktátornak, hanem habókos öregembernek próbálta beállítani. Az utolsó hetekre azonban bekeményített, és már fasisztának nevezte ellenfelét, visszahozva azt a régi demokrata fenyegetést, hogy az USA önfelszámolását hozhatja Trump győzelme. Ennek ellenére is alapvetően az álmok valóra váltása, a szép kilátások volt kampányának fő üzenete.
Vele szemben Trump végig apokalitpikus üzenetekre tette a hangsúlyt: az erőszakos bevándorlóktól, az atomháborútól, a bűnözéstől féltette választóit, azt ígérve, hogy csak a győzelme esetén kerülhető el a hanyatlás. Úgy tűnik, hogy összességében ez hatott jobban az amerikai választókra.
Nyitókép: Donald Trump az amerikai elnökválasztás és kongresszusi választások utáni eredményváróra érkezik a floridai West Palm Beachben 2024. november 6-án hajnalban (fotó: MTI/AP/Evan Vucci)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
