Divatmajom a ketrecben: Herczeg Zoltán bőven megbűnhődött a hülyeségéért
Holnap lesz Herczeg Zoltán divattervező büntetőügyének első tárgyalása. Herczeg fél évet töltött rács mögött, és a börtönben olyan bizarr szokásokat, viszonyokat ismert meg, amilyeneket idekint elképzelni sem tudunk. Hogy elmeszelhető-e kábítószer-kereskedelemért, az erősen kérdéses. Egy biztos: a kép, amely két éve, a tervező lebukása után terjedt el, hogy ugyanis Herczeg kockás gúnyái valójában drogbárót takarnak, biztosan hamis. Itthon azonban akár évekre börtönbe kerülhet az is, aki a haverjait megkínálja egy spanglival – igaz, ehhez más körülményeknek is teljesülniük kell. A divattervezőt telefonja lehallgatásával és tőrbe csalással buktatták le – hogy ez mennyire általános gyakorlat, arról megoszlanak a vélemények.
Ez itt nem tipikus könyvajánló. Valójában nem is az. Inkább valóságajánló. Előbbinek egyrészt jócskán megkésett lenne: Herczeg Zoltán Divatmajom a ketrecben című könyve ugyanis már tavaly ilyenkor olvasható volt. Hogy mégis érdemes kézbe venni éppen most, annak nem kizárólag a lendületes, szórakoztató stílus, a jó szerkesztés és a cseppet sem hétköznapi sztori – a divattervező börtönélményei első kézből – az oka. A kötet azért különleges, mert a benne megírt igaz történet folytatása nem második kötetben zajlik most, hanem a valóságban. Aki mondjuk ma olvassa el ezt a valamivel több mint 300 oldalt, tekinthet rá egy jó sorozat első évadaként, míg a másodikat az élet szolgáltatja. Lehet izgulni rajta még hónapokig, de a következő részig csak egyet kell aludni.
Holnap, csütörtökön lesz ugyanis az első tárgyalása a Herczeg Zoltán és vádlottársa, a gyakran csak Piciként emlegetett F. József elleni büntetőügynek. Vallomástétel várható, tanúk is, ítélet meg talán jövő tavasszal, minden valószínűség szerint most még nem. Több mint két évvel azután sem, hogy Herczeget elkapták száz gramm fűvel. A nyomozás több mint egy évig tartott, csak idén lett meg a vádirat, tavasszal pedig volt egy előkészítő ülés. És ez egyébként teljesen normálisnak számít. Ezek az ügyek ennyi ideig szoktak tartani itthon.
Hogy mi történt 2022-ben azon a bizonyos október 21-én, arra alighanem mindenki emlékszik, aki az azt követő napokban bármilyen magyar híroldalra kattintott. Csak úgy özönlöttek a cikkek arról, hogy letartóztatták a divattervezőt, mégpedig kábítószer-kereskedelem gyanújával. Amikor nem sokkal később a Herczeg otthonában tartott házkutatásról, főként pedig arról is szállingózni kezdtek a hírek, hogy 19 gramm kokaint találtak nála a nyomozók, tömegekben alakulhatott ki a kép ruhabizniszt falból űző, titokban drogügyleteket folytató profi bűnözőről. Elvégre ki rohangál száz gramm fűvel, kinél van otthon 19 gramm kokain?
Logikus gondolat volt, csak éppen utóbbinak már az alapja sem volt igaz. A kokainról ugyanis kiderült, hogy valójában egy grammot sem ért el – a 19-es szám meg azért terjedt el, mert a rendőri gyakorlat szerint a lefoglalt drogot nem bizgerálják: úgy mérik le, ahogy találták. Ha kis dobozkában, akkor a dobozkával együtt. Ez történt itt is. A vegyész szakértő aztán kibontja persze a pakkot és megállapítja, hogy valójában mennyi az annyi, de addig eltelik fél év is – az igazságszolgáltatás malmai bizony lassan őrölnek. Ja, és ha már őrlés: a házkutatás során
semmilyen kábítószer-feldolgozásra, porciózásra használatos eszközt nem találtak Herczeg lakásán, ahogy később a munkahelyén sem. Még egy árva drogmérleget sem.
Amit kétségkívül megtaláltak: száz gramm füvet a kocsijában. Az érintett emlékei szerint a lebukás pillanatai a következőképp néztek ki az ő szemszögéből (trágár szöveg, de hiteles hatást kelt):
„2022. október 21. péntek, 10.50. Rendőrautó lámpája villog mögöttem. A Váci úton tartok hazafelé. Szirénahang nincs, csak villognak és integetnek, hogy húzódjak le. A kurva életbe! Bazmeg! Pont most! Dugdosom azt a zsemlényi méretű szart egy manneres zacskóba rejtve. A lábam alól, a padlószőnyegről próbálom betuszkolni az ülés alá első parámban. Nyilván nem megy, ez nem egy Trabant, tele a Lexus elektronikával, motorokkal, mechanikával. Hiába tuszkolom, kurvára nem megy. Közben muszáj húzódnom jobbra. Lassítok. Pont egy párhuzamos leágazás jön. Ezerrel ver a szívem, jár az agyam. Hova rejtsem kurva gyorsan ezt a kibaszott szart? Vezetőoldalon a nagy fakkba lent hiába erőltetem, fullon tele. Marad a jobb oldali ajtón a másik nagy fakk, mivel minden más is tele. A kesztyűtartó CD-kkel, a középső box minden lószarral. Egyébként meg már kurva mindegy, ez tuti nem véletlen! Ilyen véletlen egyszerűen nincs. A kurva életbe! Leállok a párhuzamos mellékutcában a telibe csíkozott részen. Mögém befér a hirtelen, határozottan fékező rendőrkocsi. Kurvára ver a szívem. Most mi lesz? Óriási bukó, hatalmas szopás. Faszom, faszom, faszom! Joviális arcú, normális, rendezett fazonú, de civil ruhás rendőrök igazoltatnak. Próbálok higgadt, nyugodt maradni. Talán még menthető a helyzet, ha ésszel kezelem. – Igazolványokat, forgalmi engedélyt legyen szíves! Kicsit remeg a kezem. Nyugi, mély levegő. Csak lazán, ne tűnjön fel semmi. Higgadj le, add oda. Sima közúti igazoltatás lesz ez, semmi baj.”
Lett baj. Herczeg ugyan csak fél órára ugrott el otthonról aznap délelőtt, ám fél évvel később mehetett megint haza. Addig rács mögött volt. Abban mindenesetre ráhibázott, hogy
nem a vakvéletlen dolgozott ellene.
Rögtön sejtette, hogy megfigyelték, tőrbe csalták: az ő verziója szerint ugyanis életében nem volt nála ilyen mennyiségű fű, ekkor is csak azért, mert akitől vette, régóta győzködte már, hogy nem lesz a piacon, most kell nagyobb adagot beszerezni. „Még meg is kérdezte, mit mondanék, ha elkapnának. Aztán néhány perc múlva elkaptak. Ilyen véletlen szerintem tényleg nincs” – kommentálja most kérdésünkre az esetet. Hogy a lebukás előtti hónapokban tényleg lehallgatták, később valóban kiderült, ám a politikai szálat, amellyel az eseményeket először magyarázta, Herczeg már nem emlegeti. Bizonyítani lehetetlen, ráadásul közéletileg ő azért nem volt nagy hal.
Igaz, teljesen nem volt elrugaszkodva a valóságtól a megérzésével: a kormány egyáltalán nem csak hatalmas cápákat figyeltetett titkos eszközökkel a 2010-es évek végétől. Gémesi György telefonján is megjelent például a kormány által rendelt Pegasus kémszoftver, amikor a gödöllői polgármester Új Kezdet néven pártot tervezett gründolni, de Simicska Lajos fiáén vagy Chikán Attila közgazdászprofesszorén is – utóbbi „bűne” annyi lehetett, hogy részt vett egy értelmiségi beszélgetésen, amelynek szervezője Varga Zoltán médiatulajdonos volt. Elég volt tehát olyan körökben mozogni, amelyben jelen van a tényleg fontos ember – ez Herczegre akár is igaz lehetett. A divattervező ellenzéki tevékenysége pedig, bár átütőnek nem volt mondható, azért nem is merült ki néhány O1G-póló legyártásában. Már 2019-ben „megdizájnolta” Márki-Zay Péter mozgalmát, amelyhez csatlakozott is a Herczeg alapította Fehér Szalag Mozgalom, 2022 márciusában ráadásul kitalálta a KÉK Mozgalmat, amelyből pártot is épített volna. Elmondása szerint fél év alatt 100 komoly „vállalója” és 750 önkéntese, csatlakozója lett – ekkor kapcsolták le.
A mozgalomszervezés és az elkapás időpontja persze lehet véletlen egybeesés is, ráadásul
örök igazság marad: aki nem vesz száz gramm füvet, azt nem lehet elkapni száz gramm fűvel.
Herczeg megfigyelésének oka ráadásul, mint később kiderült, nem elsősorban a politika volt: a HVG írta meg, hogy a divattervező egyik ismerőse állásra jelentkezett az Innovációs és Technológiai Minisztériumnál, annak pedig feltétele volt a nemzetbiztonsági átvilágítás. A „barát” a kitöltendő kérdőívbe beírta, hogy rendszeresen szív, majd azt is állította, hogy 2010 óta Herczegtől veszi a füvet. Az Alkotmányvédelmi Hivatal erre átadta a tudomására jutott információt a rendőrségnek, akik elkezdték lehallgatni Herczeg telefonját. Hogy ez mennyire általános megoldás? Erről megoszlanak a vélemények.
Arról viszont nem, hogy a kép, amelyet Herczeg könyvében a börtönviszonyokról fest, a valóságot írja le. Ügyvédje, a korábbi bíró, Keviczki István is megerősíti ezt érdeklődésünkre.
„Elképesztő humánerőforrás-hiánnyal dolgozik a büntetés-végrehajtás, a meglévő személyzet színvonala pedig nagyon vegyes. Van, aki komolyan veszi a feladatot, más pedig visszaél a hatalmi pozícióval. Zoli zömében a Venyigében volt. Ott nem jut minden szintre bv-s állomány. Az adott szinten megjelenek, mint ügyvéd, hogy a védencemmel beszéljek, és nincs ott senki. Az égadta világon senki.” Hogy ki veszi észre, ha az zárkában valaki komolyan rosszul lesz, vagy netán megölik egymást – Keviczkinek erről sejtelme nincs. Gyakori, hogy fél órákat álldogál, hogy valaki beengedje. Esetleg más szinteken kezd hajkurászni őröket. Amikor végez a beszélővel, bekerül két rács közé és ott álldogál fél órát. „Ami már erősen a személyi szabadság korlátozásának irányába hat. Miért kellene nekem ügyvédként fél órát rácsok közé zárva ácsorognom néhány négyzetméteren? Kibírom persze, csak azt szeretném megerősíteni: amilyen állapotokat Zoli a könyvben leírt, azok valósak, nem színezettek.”
Ha nem is színezettek, bizony nagyon is színesek. Megismerjük a börtönszlenget (biztonsági zárkaátvizsgálás: hipi, a zárkaajtón lévő nyitható kis rész, amelyre a reggeli érkezik: tátika, stb.), normális és zakkant őröket, amilyen mondjuk az órákon át Jézusról papoló „Atya”, a folyamatos, kötelező és látszólag teljesen értelmetlen meztelenre vetkőztetést, valamint olyan bizarr börtönszokásokat, amilyeneket idekint el sem tudunk képzelni. „Kiderül, hogy itt az a sikk, és nemcsak a melegek, hanem főként a cigányok között, hogy műanyag fogkefe szárából a betonon vagy akárhol csiszolt, „esztergált”, körülbelül borsónyi golyócskákkal érdesítik a faszukat a makkjuk körül. (…) Azt beszélik, hogy van, aki nem éri be eggyel és telepakolja ezekkel a kis bogyókkal az egész farkát, amitől az úgy néz ki, mint egy cső kukorica.” Állítólag olyan is akad, aki vazelint fecskendez a hímtagjába, amely ettől úgy néz ki, mint egy rúd párizsi – használni mondjuk nem lehet már és fáj is, de az illető büszke rá, mert neki van a legnagyobb.
Utóbbi történetek valóságtartalmát persze nincs módunk ellenőrizni, azokat ráadásul a könyvben is rejtői figurák mesélik csupán Herczegnek: a zárkatársai. A „báró” és a „gróf”, azaz K. Tibor, aki fűtermesztésért van bent és nem száz grammal, hanem kétszáz kilóval bukott meg, valamint Bessenyei Csaba, akit sikkasztással gyanúsítanak. Utóbbi neve valójában nem ez – ő nem járult hozzá, hogy a sajátjával szerepeljen a könyvben, amelyben pedig vicces figuraként jelenik meg. Igaz, egyúttal az éjszakában járatos, anyagias, opportunista üzletemberként.
Pedig Herczeg Zoltán a könyv zárkabéli írásának pillanataiban még messze nem sejthette, hogy ez a zárkatárs majd jóval az ő szabadlábra helyezése után, a holnap esedékes tárgyaláson is megnehezítheti az életét.
Ha ugyanis csupán a száz gramm fű és a minimális kokain birtoklása lenne a vádiratban, elég könnyű dolga lenne. A száz gramm ugyanis soknak tűnik első hallásra, de valójában
a csekély mennyiséget meghaladja ugyan, a jelentős mennyiséget viszont nem éri el.
Épp a kettő közötti szürke zónában van, 13 százalékkal meghaladva a csekély felső határát. (Ahhoz, hogy jelentősnek minősüljön a mennyiség, 100 százalékkal kellett volna meghaladni azt.) Ennek márpedig azért van jelentősége, mert a jelentős mennyiség birtoklása önmagában is kereskedelmi tevékenységre utal – Herczeg esetében erről azonban nincs szó.
A vád ellene tehát pusztán birtoklás – ami 1-től 5 évig tartó szabadságvesztéssel büntetendő. A vádirati tényállásban viszont van két mondat, amely a kínálást kimerítheti – ezért nem lehetett előkészítő ülésen befejezni az ügyet tárgyalás nélkül. A kábítószer-kereskedelemnek ugyanis négy elkövetési magatartása van: kínál, átad, forgalomba hoz, kereskedik. A kínálás tehát már a kereskedés kategóriájába esik, a büntetése 2-től 8 év. Ehhez még pénzt sem kell elkérni a fűért: elég átnyújtani egy spanglit valami buliban. Mielőtt azonban milliók ijednének meg, hogy óvatlan tini csemetéjük a Venyigében köt majd ki évekre egy elhajlott házibuli után, jelezzük: itt megint jelentősége van a mennyiségnek. Ha csekély mennyiségű drog van valakinél és úgy kínál mást, az nem ebbe a kategóriába esik, s a bírói gyakorlat inkább a fogyasztáshoz tartja hasonlónak, amikor is általában féléves elterelés következik, majd az eljárás megszüntetése.
Csakhogy Herczegnél a csekélynél nagyobb mennyiség volt. Ha tehát bebizonyosodna, hogy az elévülési időn belül, tehát az elkapását megelőző nyolc évben valakit megkínált egy spanglival, akkor bizony már 2-től 8 évig terjedhetne a büntetése – most az ügyészség 2 év 8 hónap letöltendőt kér rá. A bírói gyakorlatot elég jól ismerő egykori bíró, Keviczki szerint elég szokatlan módon – ahogy
szokatlan volt szerinte az is, hogy a divattervezőnek fél évet rács mögött kellett töltenie, majd hónapokig lábperecet viselnie.
„Ilyen mennyiségnél 72 óra után ki szokás engedni az embereket. Zoli büntetlen előéletű, ráadásul végig együttműködő volt, megbánást is tanúsított, nem győz drogprevenciós programokat tartani – régebb óta ismerve őt úgy gondolom, hogy utóbbi ráadásul nem is a tárgyalásnak szól.” Persze ha úgy vesszük, Herczeg nem is a legrövidebbet húzta: a magyar jog módot ad arra, hogy adott büntetési tétel mellett akár három évig is előzetesben tartsanak valakit ítélet nélkül.
S hogy miként jön ide a volt zárkatárs, „Csabi”? Nos, úgy, hogy a történetnek van egy másik verziója is: a vádlottárs Picié. Aki szerint nem ő adott el Herczegnek, hanem épphogy ő vett füvet a divattervezőtől. Ezen állítását pedig „Csabi” vallomásával is igyekszik alátámasztani, aki szerint Herczeg a zárkában azt mondta neki, nem Picitől vette a füvet. „Bízom az igazságszolgáltatásban, a hamis tanúzást pedig a törvény bünteti” – mondja érdeklődésünkre Herczeg, s Keviczki sem tart különösebben az alternatív verziótól. Arra hívja fel a figyelmünket, hogy tárgyi bizonyítékok vannak arról a napról, Herczeget ugyanis megfigyelték és fotózták. Márpedig jól láthatóan üres kézzel ment az újpesti címre, majd egy csomaggal jött ki onnan. Az ügyvéd szerint Herczeg bírói gyakorlatnak megfelelő, reális ítélete tehát nagyjából 1 év, három évre felfüggesztve. „Nincs az a bíróság, amely végrehajtandó szabadságvesztést adna ezért Herczeg Zoltánnak” – mondja.
A bíróság persze a meglévő törvények alapján dönt és ez jól is van így. Egy azonban már az eddigiekből is világos:
az a kép, amely két éve terjedt el, hogy Herczeg kockás gúnyái egy drogbárót takarnak, biztosan hamis.
Fél év börtönben – a hülyeségeiért akkor is megbűnhődött, ha a törvény szövege szerint akár egy spangli átnyújtása is beleeshet a kereskedelem kategóriájába.
Aki nem hiszi, olvassa el a könyvet. Nem panasz az, de szórakoztató mivolta ellenére is erős, önmagával szembenéző szöveg egy hebehurgya, magát rocksztárnak képzelő művészlélektől. Zárkában körmölve, ahonnan még a bűnről és bűnhődésről megejtett lamentálások is téttel bíróvá, a gyermeteg szerelmes rajzok és versikék is érthetővé – s kivételesen talán megbocsáthatóvá is válnak.
Nyitókép: Kis Márkó
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
