Kormányváltás után is Orbán emberei maradhatnának pozícióban – viszik a kutatóhálózati vagyont is
Piros lapot a kutatóintézetek szétverésére! címmel csütörtök délután tüntetnek az egykori akadémiai kutatóhálózat dolgozói a kormány legújabb átalakítási terve ellen. A kabinet a Magyar Tudományos Akadémiától (MTA) nyomott áron megvenné az általa öt éve alkotmányellenesen használt épületeket, a kutatást pedig a brüsszeli haragot kiváltó egyetemi alapítványokhoz (kekva) hasonló új gigaszervezet alá rendezné, amelynek vezetőségi tagjait már a kormány delegálná. Ha a kutatóhálózat igent mond, a kormány elvileg megduplázza a pénzeket, emeli a béreket, és az egész koncepciót felvállaló HUN-REN elnök szerint világszínvonalúvá lesz a tudomány. A tiltakozó kutatók nem így látják: ők maradék autonómiájuk és állásuk elvesztésétől tartanak. Kérdés-válasz formában, szájbarágósan mondjuk el, miről szól a történet.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni! Öt évvel ezelőtt a kormány azzal zsarolta meg a Magyar Tudományos Akadémiát (MTA): ha nem adja át tudományos kutatóhálózatát, akkor április elsejével ötezer dolgozója marad bér és fenntartási költség nélkül. Egyszerűen kikapcsolják az áramot. Az MTA némi ellenállás után végül engedett, az állam cserébe 2019 és 2022 között megduplázta, 17-ről 39 milliárd forintra emelte a kutatóhálózatoknak szánt forrásokat, és mintegy 30 százalékkal megnövelte a béreket is. Aztán beállt a szokásos rothadásos szakasz: az emelést elinflálták, a nehézségek pedig újratermelődtek. Ma úgy beszélnek a változás szükségességéről, mintha öt évvel ezelőtt nem a kormány találta volna ki és erőltette volna át a mai rendszert.
Mi az a HUN-REN Kutatóhálózat?
Az MTA-nak 365 hazai választott tagja van, ők a tudomány doktorai, és közülük legalább kétszáz személy 70 évesnél idősebb. A kutatóhálózatnak viszont ötezer dolgozója van, köztük 3700 kutató. Ők átlagosan 50 év alattiak, és pályájuk egyik csúcsaként lehetnek akadémikusok. Az MTA régen a 365 akadémikusból álló tudóstársaságból és a hozzá tartozó kutatóhálózatból állt, öt éve viszont az Akadémiának már nincs köze a kutatóhálózathoz.
Miért konfrontálódott a kormány az Akadémiával?
A kabinet eredetileg azt hangoztatta, hogy a kommunista örökséget akarta kiirtani, és azzal érvelt, hogy egykoron szovjet mintára kerültek a kutatóintézetek az Akadémiához. Valójában egy karakteres, tekintélyes szervezetet akart móresre tanítani. Ez az eljárás nem ritka az illiberális államok körében.
Mit akarnak megint? És miért pont most?
Az Akadémia öt évvel ezelőtt az Alkotmánybírósághoz fordult, mert úgy tartották, a kormány beavatkozása alkotmányellenes. Az MTA a parlamenti döntés következtében nem rendelkezhetett a saját tulajdonával, a kutatóintézeteivel és azokkal az épületekkel, amelyekben a kutatók dolgoznak. Az MTA úgy vélte, ez alaptörvény-ellenes. És az is volt.
Mit kifogásolt az Alkotmánybíróság?
Évekig semmit, de három évvel a történtek után, 2022-ben kijelentették: az Országgyűlés valóban alaptörvény-ellenességet idézett elő azzal, hogy elvette az akadémiai épületekben működő kutatóintézeteket, mert ezzel sértette a jogbiztonságot és a tulajdonhoz való jogot. Ne értsük félre: nem a kutatóintézetek kormányzati einstandolása bizonyult alkotmányellenesnek, csupán az, hogy az einstandolt intézetek az akadémia tulajdonában levő épületekben, az akadémia asztalainál ülve, az akadémia könyveivel, kémcsöveivel, kísérleti egereivel kísérletezve lettek einstandolva. Az Országgyűlésnek tavaly júliusig kellett volna pótolni a hiányosságot, vagyis dönteni a tulajdonról, ám eddig ez nem történt meg. Most viszont mozgásba lendültek: a kormány 80 milliárd forintot ajánlott a kutatóintézetek ingatlanvagyonáért.
Nyolcvan milliárd vagy 30 kutatóintézet ingatlanvagyonáért? Amikor nyolcszázmilliárdokból vásárolnak kormányzati irodanegyedeket?
Igen, ez nem túl magas összeg ennyi kutatóintézeti ingatlanért. Ráadásul az sem biztos, hogy az Akadémia megkapná a pénzt. Információink szerint az MTA évek óta nem tud megegyezni felállványozott székháza felújításáról. Most ezt az összeget – vagy annak jelentős részét – a kormány szándéka szerint erre fordítanák. Legalábbis ezt nyilatkozta Gulyás Balázs, a kutatóhálózat vezetője az Indexnek. Nem túl elegáns a két dolgot összekötni, de ez a kabinet ajánlata. Vélhetően össze kell majd hívni hozzá az Akadémia rendkívüli közgyűlését is. A jelenlegi elnök, Freund Tamás még kevésbé szabadságharcos alkat, mint Lovász László, a világhírű matematikus elnök volt. Jelentős meglepetést keltene, ha bajszot akasztana a kabinettel. Megegyezés azonban még nincs.
Kicsoda Gulyás Balázs, aki az ügyet viszi?
Ő a kutatóintézetek hálózatának elnöke. Maróth Miklós mandátumának lejárta előtt a kutatóhálózatnál vezetőt cseréltek, Gulyás Balázs vezeti a most éppen HUN-REN Magyar Kutatási Hálózatnak hívott szervezetet. Gulyás Balázs orvos és fizikus, a Semmelweis Egyetemen végzett, a nemzetközi tudományos világ elismert alakja. Stockholmban professzor, és 2012 óta – ezzel párhuzamosan – a szingapúri Nanjang Technológiai Egyetem orvostudományi karának egyetemi tanára. Ő a mostani folyamatok motorja.
Mi a kormány javaslata?
A történet ismerős. Megint megdupláznák a kutatásra fordított összegeket, három év alatt 48,5 milliárd forintról 97 milliárdra, és már jövőre becsorgatnának 50 százalékot. Ám ehhez a jelenlegi önálló kutatóintézetekből álló hálózatot egy gigaszervezetbe olvasztanák. Az átalakításhoz létrehoznának egy alapítványt, amit nem hívnak alapítványnak, de a tervezet szerint a civil szervezetekről szóló szabályok vonatkoznának rá. Ez lenne a HUN-REN, ami nagyon hasonlítana a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványhoz (kekva), de ezt nem mondják ki, hanem sajátos „magánjogi jogalanyként” írják körül. Cikkünkben mi azért alapítványnak hívjuk, hiszen ami alapítványnak látszik, alapítványi szabályok szerint működik, az alapítvány.
A kekva formában működő egyetemek kiestek az európai ösztöndíjprogramokból, a kutatók meg a kutatásiakból. Mégis azt a formát másolnák?
Nem mondják ki, de az alapítvány és a kekva szabályozásában sok a hasonlóság. Az akadémiai dolgozók szervezete attól tart, hogy az új gigaszervezet vezetőségét nem választott tudósok, hanem központi kinevezettek adnák, és ezért az unió megint kifogást emelne. Orosz Ferenc elnökségi tag lapunknak azt mondta: a kormány a tűzzel játszik, reális veszély, hogy az egyetemek után elakadnának az uniós kutatási források itt is. A szervezet igazgatóságát a javaslat szerint a kormány, vezetőjét pedig a miniszterelnök nevezné ki.
Mi a céljuk ezzel?
Egy esetleges kormányváltás után is az Orbán-kormány emberei maradhatnának pozícióban, és viszonylag szabadon rendelkezhetnének az egykori akadémiai vagyonnal, ráadásul kevéssé átlátható módon. Gulyás Balázs azzal érvel, hogy ma a kutatóintézetek önálló szervezetként működnek, a jövőben egyetlen jogi személyiséggel rendelkező központ maradna. „Ha egyetlen jogi személy marad, akkor lesz egy olyan tárgyalóképes, ütőképes partnere a kormánynak, amely képes a teljesítményalapú finanszírozási modell alapján új szerződést kötni” – érvel a professzor. Ilyen alapon az Akadémiának is vissza lehetne adni a kutatóintézeteket, mivel a jövőre 200 éves testület választott és elismert tudós elnöke még tárgyalóképesebb és ütőképesebb partnere lehetne a kormánynak. Csak éppen ezt nem akarják. A tüntetést szervező Akadémiai Dolgozók Fóruma (akik ugye már nem is akadémiai dolgozók) szerint a kutatói autonómia csorbítása a cél, és egy kormányzati kinevezettekből álló testület bebetonozása.
Mi az igazság?
A fórum joggal kifogásolja, hogy a javaslat „lényegi döntéseket hagy a később megalkotandó alapító okiratra, amelyet már nem az Országgyűlés fogadna el” – ezek közé tartozik például az is, hogy mi történne a jelenlegi kutatóintézetekkel. Ráadásul úgy, hogy ennek kialakításában sem az MTA, sem más magyar tudományos intézmény, sem a kutatóhálózatban dolgozók nem kapnának semmilyen szerepet – legalábbis a törvényjavaslatból nem olvasható ki ilyen. Nagy a veszélye tehát, hogy ugyanazt az alapítványi modellt viszik keresztül, amit az egyetemeknél alkalmaznak. Az átalakítás céljaként pedig azt jelölik meg, hogy mentesíteni szeretnék a kutatóintézeteket az adminisztratív feladatoktól. Ugyanaz a centralizációs modell áll a középpontban, amit a kormány annyira szeret, és a kórházaktól az oktatásig már számos helyen bevetett. Az akadémiai dolgozók nyilatkozatban tiltakoztak a döntés ellen: „A törvénnyel megszűnik a kutatás szabadsága Magyarországon. A törvény lényegében befejezi a kutatási intézethálózat szétverését, amely a kutatóhálózat MTA-tól való elcsatolásával kezdődött, az egyetemek „privatizációjával” folytatódott, és most a megmaradt kutatóhálózat „kekvásításával” zárul, keretbe foglalva a magyar akadémiai szabadság bukását.”
Öt éve a Fidesz a népszerűsége csúcsán állt, könnyen felvállalt egy csatát a „kommunistának” bélyegzett Akadémiával. Most más a politikai helyzet. Kell ez nekik?
Forrásaink szerint a kormány nincs feltétlenül tudatában annak, hogy mekkora itt a feszültség, és hogy 700 dolgozó írta alá eddig a tiltakozó nyilatkozatot. Azt még nem tudjuk, az akadémikusok hogyan fogadták Gulyás szavait: „évek óta napirenden van az Akadémia székházának felújítása, ami jó eséllyel meg tudna valósulni a megegyezés esetén”. Esélyt láthatnak ebben, de az is lehet, hogy a vagyon felélésének tartják a központi székház felújítására költeni el csaknem a teljes ingatlanvagyonuk ellenértékét. Nem ismerjük azt sem, a kutatóintézetek jelenlegi igazgatói hogyan reagálnak a tervekre, mert ez csak a csütörtöki tárgyaláson derül ki. Gulyás Balázs mindenesetre arra hivatkozik, hogy valamennyi dolgozót megkérdeztek a tervekről és pozitív válaszokat kaptak. (A törvénytervezet véleményezésére a kormány egyébként egy hetet adott.) A Válasz Online forrásai szerint viszont a kutatóknak a következő kérdésekre kellett felelniük:
Milyen kommunikációs csatornákon keresztül szeretne tájékoztatást kapni a HUN-REN működésének megújításáról
Milyen gyakran tart igényt tájékoztatásra?
Mi az 5 legfontosabb pozitív várakozása a HUN-REN működésének megújításával kapcsolatban?
Mi az 5 legfontosabb félelme a HUN-REN működésének megújításával kapcsolatban?
Vagyis: nem a konkrét tervekkel kapcsolatban kérdezték meg őket.
Mik hát a konkrét tervek?
Éppen ez nem tudható.
Hogyan függ össze ezzel a kutatás autonómiája?
Korábban arról volt szó, hogy a HUN-REN nevű szervezet 11 tagú irányítótanácsát közösen jelöli az MTA és a kormány. Azóta 7 tagúvá zsugorodott az irányítószervezet, és eltünedeztek belőle az akadémia karcosabb hangú tagjai. Most a kormány új törvényjavaslatában az új irányító testületben már nem is jelennek meg MTA-s delegáltak, csak annyit írnak, hogy a „tudomány művelői” is szerepet kapnak bennük. Ám nem pontosítják, kik a tudomány művelői.
A tagok mandátuma hat évre szól, és még hat évre újraválaszthatóak lennének. A törvényjavaslatból úgy néz ki, mintha a kormány által delegált első szereplők maguk állítanának utódot maguknak. Tehát az Akadémia választott testületétől eltérően központi kinevezettekből állna a szervezet, ahova a javaslatból kihámozható módon csak a kormány delegálna tagokat. A kabinet már öt éve is eltökélt volt abban, hogy a tudomány irányítása ne maradjon az Akadémiánál, most pedig befejezi az akkor elkezdett változásokat. Öt éve az Akadémiai Dolgozók Fóruma élőláncot szervezett az akadémia épülete köré, hogy kitartásra bátorítsa a világhírű matematikus Lovász László elnököt. Ma Freund Tamás az elnök, akinek most már csak az ingatlanokra van befolyása. Most a dolgozók a kutatóintézetek igazgatóit bátorítják az ellenállásra a tüntetésükkel.
Mit szól ehhez az Akadémia?
Nyilvánosan egyelőre semmit.
Miért kell megint átalakítani a magyar tudományfinanszírozást?
Az öt évvel ezelőtti reformtervek életképtelenségét pont az jelzi, hogy az ígéretek ellenére sok minden nem változott. A „megegyezés” után átlagosan 30 százalékkal megemelték a béreket, mégpedig egy teljesítményértékelésen alapuló rendszer alapján, de a növekményt azóta felzabálta az infláció. A kutatók egyre nagyobb hányada csúszik be a diplomás minimálbér alá. Most azt ígérik nekik, hogy három éven belül a kutatói átlagbér meghaladhatja az egymillió forintot. A terv fontos része, hogy Gulyas Balázs kapcsolatrendszerének köszönhetően valóban neves külföldi kutatókkal mérették fel a magyar tudomány állapotát, és arra jutottak, hogy annak jelenleg is vannak nemzetközileg sikeres részei – a természettudomány területén. A társadalomtudósok pedig rendre azzal érveltek, hogy az ő kutatásaiknak más a tétjük: lehet, hogy nem publikálnak a világ legfontosabb tudományos folyóirataiban, ám a magyar tudományon kívül keveseket fog érdekelni a magyar történelem, a hazai irodalom vagy éppen a társadalom szerkezete. Vagy a magyar tudósok kutatják ezt, vagy senki.
Az elmúlt években nem nagyon hallottuk az Akadémia szavát. Mit akarnak még tőlük?
Öt éve még arról is szó volt, hogy az Akadémia konfrontálódott a politikával, jogászaik felemelték szavukat a közigazgatási bíróságok ellen, amikor a kormány ezek bevezetésén gondolkodott. Támadták Matolcsy György jegybankelnök gazdaságpolitikáját, amikor a kabinet még lelkesedett érte. Az Akadémia közgyűlése leszavazta Palkovics László korábbi terveit, és Lovász László elnök nem hajolt meg a nagyhatalmú miniszter előtt. Palkovics anno közölte, hogy az önálló kutatóintézet-hálózat elvételét erőből át fogja vinni, és át is vitte. Azóta az Akadémia Fideszhez közel álló – egyébként jelentős tudós – elnököt választott, és nem nyilatkozik meg politikai kérdésekben. A társadalompolitikai kutatóintézetek viszont továbbra is kutatják a magyar társadalmat, és nem csak sikerekről számolnak be.
Miért lenne baj, ha politizálna az Akadémia?
Mindig is politizált. Például tíz évig nem ült össze az 1848-as szabadságharc után. 1956-os forradalom alatt visszafogadta 1949-ben eltávolított tagjait. A rendszerváltáskor a bős-nagymarosi építkezés felfüggesztését kérte a demokratikus mozgalmakkal együtt. A kormány azonban minden ellenpontot igyekszik kiiktatni. Az Akadémiát vélhetően már elhallgattatta, de vannak még tudományos műhelyek, amelyeket nem.
Az alapítványosdit most találták ki?
Nem, öt évvel ezelőtt is azt akarták, hogy létrejöjjön egy alapítvány, amelybe beviszik a kutatóintézeti hálózatot. Lényegében a teljes magyar tudományt azon keresztül finanszíroznák pályázati alapon. A terv megvalósításáért azonban az elmúlt öt évben nem sokat tettek. Gulyás viszont úgy szeretné irányítani a kutatóhálózatot, mint egy vállalatot. Azt reméli, hogy ő lesz az alapítvány elnöke. Vélhetően nem téved.
A kormány öt éve is a Max Planck Társaságra hivatkozott, és Gulyás Balázs is ezt említi. Tényleg hasonlít a német példára a kabinet elképzelése?
Akkoriban Koncz Csabához, a tudomány doktorához fordultunk: a Max Planck Társaság kölni intézetének csoportvezetője öt éve azt mondta lapunknak 37 évnyi tapasztalata alapján, hogy valóban volt a német történelemnek egy olyan fájdalmas szakasza, amelyben a hatékonyságot a tudomány direkt állami támogatásában látták, de ennek még az emlékét is szeretnék elfelejteni. „1948 óta a Max Planck nevet fölvéve a legnagyobb német tudományos társaság visszatért a demokratikus alapelvekhez, amelyek legfontosabb eleme a tudomány szabadsága és a tekintélyelvet kizáró, tudáson alapuló vita és döntési rendszer. A társaság kormányzati szervektől és minisztériumoktól lényegében független, munkáját a szervezet választott szervei és vezetői irányítják.” A tudós határozottan cáfolta, hogy a német modell hasonlítana arra, amit a kormány be szeretne vezetni. A mostani elképzelések szerint szó sincs választott szervekről, központi kinevezések történnének. A kekva miatti brüsszeli szankciók miatt ugyan maguk a vezetők nem lehetnek regnáló politikusok, de attól még politikai kinevezettek volnának a tervezet szerint.
Kik szervezik a mai tüntetést?
A kutatóhálózat dolgozóiból alakult érdekképviseleti szerv, az Akadémiai Dolgozók Fóruma és a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete. A tudomány autonómiájáért, a dolgozók biztonságáért és az akadémiai vagyon privatizációja ellen tüntetnek. A demonstrációt azért mostanra időzítették, mert a kutatóintézeti vezetők éppen a tüntetés idején találkoznak Gulyás Balázzsal, és mondanak véleményt a jogszabálytervezetről. A mai napnak ezért nagy hatása lehet a magyar tudomány jövőjére.
Nyitókép: Az akadémiai dolgozók 2019-es tüntetése, akkor is a kutatóhálózatot óvták volna a kormánytól. (Fotó: Kisbenedek Attila / AFP)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
