HUN-REN-ügy: „Elfogadták heves kritikáinkat, a kormány most békét akar”
Az összes kifogásukat elfogadta a kormány, ez tehát így már egyáltalán nem „kekvásítás” – állítja a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont főigazgatója a Válasz Online-nak. Kiss Lászlót azért kerestük meg, mert szerettünk volna tisztán látni az egykori akadémiai kutatóhálózat újabb átalakítását követő politikai purparlé közepette. A főigazgató elismeri, hogy két hete elfogadhatatlan kormányjavaslattal találták szemben magukat, és most először vázolja, hogyan következett be a radikális fordulat. Amely szerinte így már akár jót, a hat éve tartó exlex állapot megszűnését hozhatja és normális munkafeltételeket is teremthet a kutatók számára. Ha azonban a Magyar Tudományos Akadémia ellenállásán megbukna a terv, „könnyen egy százmilliárdos játszma sakktáblájára kerülünk – egérpiszokként valamelyik paraszt alá”. Interjú.
– Kapott engedélyt nyilatkozni?
– Kaptam.
– Akkor most majd védi a mundér becsületét, a HUN-REN központot és a kormány terveit?
– Attól függ, melyik tervekről kérdez. Mert ez itt a lényeg, miközben megint zajlik a vita az akadémiai intézetek és a kutatóhálózat körül. Kimondottan hátrányos most, hogy a sajtóban két végletesen polarizált nézőpont jelenik meg: egyrészt a HUN-REN-vezetés, valamint a Kulturális és Innovációs Minisztérium sikerkommunikációja, illetve az Akadémiai Dolgozók Fóruma mindent elutasító, radikálisan szektás ellenvéleménye.
– Radikálisan szektás? Azok után, hogy végignéztük az egyetemek alapítványokba kényszerítését, a kekvásítást, nem merész ez kicsit?
– Amikor a HUN-REN-törvényjavaslat két hete kedden 21:45-kor a parlament.hu-n megjelent, az ADF Facebook-oldalán hajnal 2-kor egy „újabb támadás a kutatók és az EU ellen”-hangolású bejegyzés élesedett. Szerda reggel már a Telextől a Népszaváig arról szóltak a szalagcímek, hogy „benyújtotta a kormány a HUN-REN törvényjavaslatot, a kutatók és az akadémikusok fel vannak háborodva, tiltakoznak”. Miközben aki tiltakozott és fel volt háborodva, az az ADF Facebook-oldalának egyik adminja volt, aki hajnalban kiírta magából a világfájdalmát. Mindez nem lenne érdekes, ám a HUN-REN intézményvezetőjeként úgy látom, hogy ezzel
most tényleg a lehető legrosszabb időben folytatják a kardcsörtetést.
– Miért?
– Mert hat év után először van remény arra, hogy az áldatlan exlex állapot végre rendeződjön. Egyrészt: a Magyar Tudományos Akadémia a 2007-ben Gyurcsány Ferenc által átadott vagyonért most Orbán Viktor kormányától kapni fog a híresztelések szerint egy tetemes összeget.
– 80 milliárdtól 130 milliárdig terjednek a tippek.
– Akárhogy is: nem volt feltétlenül rossz befektetés 17 évig tulajdonosnak lenni a korábban állami vagyont jelentő ingatlanok felett. A kormány most ráadásul az intézményvezetők összes kérését figyelembe vette a törvényjavaslat benyújtása előtt. Egyszerűen nem igaz tehát, hogy az intézeteknek ez mindenképpen rossz lesz. Nem lesz egyszerű, de talán végre nem kell minden évben válságmenedzselni. Az MTA december 11-én esedékes rendkívüli közgyűlése felé haladva tehát fontos, hogy árnyaltabb vélemények is megjelenjenek – nem csak a kormánysajtóban.
– Épp abban az évben lett a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont főigazgatója, amikor leválasztották önöket az akadémiáról, ugye?
– Igen, 2019. január 1-jén már kutatóhálózati főigazgatóként nyitottam ki a szememet és futottam neki az új évnek úgy, hogy semmit nem tudtam a januári fizetés fedezetéül szolgáló költségvetési támogatásunk létezéséről, nem létezéséről, várható menetéről, semmiről. Amikor Palkovics László akkori miniszter javaslata nyomán átkerült az MTA-intézetek költségvetése az akadémia fejezetéből az ITM fejezetébe, csak annyit tudtunk, hogy létezik a pénz, de nem az akadémiától jön majd a szokásos havi utalásokkal, hanem a.f.t.
– A.f.t.?
– A.f.t., azaz a fene tudja.
– Vagy úgy! Aztán mi lett?
– 2019 áprilisáig havonta kaptunk az ITM-től egyhavi bértömeget egyedi támogatási szerződéssel. Négy hónapon át az adott hónap 20-22. napjáig tehát nem tudtam, hogy fogok-e utalni bért a következő hónap elején. Augusztusra szülte meg aztán az ezzel megbízott ügyvédi iroda az Eötvös Lóránd Kutatási Hálózatot létrehozó jogszabály, a KFI-törvény elfogadott alakját, mi pedig szeptember 1-től lettünk a frissen kinevezett Maróth Miklós által vezetett ELKH intézetei. Az év végéig egyszeri átutalással megkaptuk a költségvetésünket.
– Az olvasó már biztosan elvesztette a fonalat, hogy pontosan miért volt ez a sok hűhó. Mi változott a gyakorlatban?
– Soha nem ért közvetlenül politikai nyomásgyakorlás, ha ez érdekli.
– Jó, azt azért mégsem írhatják elő, hogy mostantól csak a „magyar, nemzeti csillagokat” vizsgálhatják.
– Tény, hogy ideológiai szempontból nem vagyunk túlságosan kitettek, de
az adófizetők pénzén eltartott tudósként számomra amúgy is édesmindegy, milyen színű a kormány.
Lehet narancs, kék, fekete, zöld, nekem azzal kell tárgyalnom, aki hatalmon van, hogy az általam képviselt uszkve 200 munkatárs és családjaik, nagyjából ezer ember megélhetése biztosított legyen.
– Ha nem volt politikai nyomásgyakorlás sem, tényleg mi értelme volt, hogy köztestületi költségvetési szervből központi költségvetési szervvé alakították önöket?
– Ezt nem tőlem kell megkérdezni. Nekünk az volt fontos, hogy közben megőriztük az önállóságunkat, amit alapvetően a jogi személyiségünk, illetve a saját gazdasági szervezetünk és autonóm gazdálkodásunk biztosít. Megőriztük a bankszámlánkat, adószámunkat, a főigazgató egyszemélyi felelős vezető maradt, aki rendelkezik a központ bevételeinek elköltéséről. Az MTA-t az új törvény kötelezte, hogy a tulajdonában álló ingatlanokat ingyenesen az ELKH-intézetek rendelkezésére bocsássa – ezt találta évekkel később az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek.
Ezért mondhatom, hogy bő öt éve effektíve exlex állapotban vagyunk.
– Jogászkodó csillagász?
– Kénytelen vagyok, már csak ha körülnézek, akkor is. Az irodámban például jelenleg négyféle tulajdon lelhető fel. Az épület az MTA tulajdona; a költségvetésünkből vett eszközök állami tulajdont képeznek – MNV Zrt. –, a kutatóközpont saját bevételeiből vett eszközök kutatóközponti tulajdont jelentenek, a családi fotók az asztalomon pedig magántulajdont. Ezeket mind tételesen, külön vezetni kell, leltározásokkor és selejtezésekkor szabályosan teljesíthetetlen adminisztrációs nehézségekkel. A központom érintett volt egy nagyobb ingatlanfejlesztésben is, de hat év alatt még elindítani sem tudtuk a folyamatot a forráshiány, illetve az ELKH/MTA/MNV Zrt.-s megállapodásképtelenség miatt. Az akadémiának tulajdonosként mindenhez hozzá kell járulnia, csakhogy az ELKH és az MTA vezetése közötti bizalmatlanság légkörében az ilyen témájú tárgyalások mindig feszültek voltak és nem vezettek eredményre.
– 2021-ben aztán megduplázták a költségvetésüket. Az sem volt elég jó?
– Majdnem megduplázták, de cserébe elvesztettük közalkalmazotti jellegünket. A jogviszonyváltás pedig nem volt egyszerű feladat, maradjunk ennyiben. Hab volt a tortán, hogy egy évvel később a központomat érintő ELKH-s belső átszervezés miatt elveszítettem egyik intézetemet és a teljes gazdasági igazgatóságomat. Utóbbit új telephelyen, nulla tapasztalatú emberekből villámgyorsan kellett felépítenem. Volt, hogy EU-s pályázat brüsszeli auditjának a pénzügyi riportját én készítettem el. Nem főigazgatói feladat, de nem volt más, aki értse, hogy mit kérdeztek a PwC Bukarestből érkező ellenőrei.
– 2023 tavaszán a kutatóhálózat élén Maróth Miklóst Gulyás Balázs váltotta. Igaz a hír, hogy több mint egy éven át nem találkozott még önökkel, a kutatóközpontok főigazgatóival sem?
– Azon a nyáron és ősszel voltak rövid egyeztetések, de kár lenne tagadni, hogy velünk, intézményvezetőkkel nem ült le külön. Ehelyett elindultak a negyedévente megszervezett HUN-REN workshopok, ahol az elnök úr által meginvitált nemzetközi szakértőktől hallhattunk sok érdekességet a globálisan kiemelkedő sikerességű intézmények jó gyakorlatairól. Ezeknek is megvolt a saját értéke, ám valóban sokan hiányoltuk a vezetők közötti rendszeres és közvetlen kommunikációt.
– Kérték pedig Gulyást, hogy találkozzon önökkel, nem igaz?
– Ez is tény. Maróth Miklós alatt volt Intézményvezetői Kollégium – ritkán, de összehívott minket és közölt pár iránymutató információt. Gulyás Balázs elnök ilyesmire valóban nem szakított időt, de most ősszel, a bő egy évig tartó workshop-sorozat, illetve a párhuzamosan lezajlott nemzetközi intézményi átvilágítás után, október közepén előállt a megoldással: külön HUN-REN törvény, benne kétharmados passzusokkal, sok-sok évre érvényes kikötésekkel.
– Szép, csak éppen azt lengette be mellé, hogy meg fognak szűnni, merthogy túl sok ez a jelenleg 19 önálló jogi személy.
– Gulyás elnök úr hozott erre nemzetközi példákat, az önálló jogi személy elvesztése azonban minden kutatóközpont vezetője számára elfogadhatatlan volt: amikor november 7-én megkaptuk a törvényjavaslat szövegét,
a főigazgatók egymás közötti levelezése azonnal felizzott.
– Ezért kaptak kivételesen lehetőséget, hogy elmondják a véleményüket a törvényszövegről?
– A lényeg, hogy lehetőséget kaptunk. November 13. szerdáig összeállítottuk az észrevételeinket, egy napra rá, csütörtökön pedig szóban is elmondhattuk ezeket. Az egyeztetésen ott volt Bódis László, a KIM helyettes államtitkára is. Múlt hétfőn délutánra aztán ismét összehívtak minket. Gulyás Balázs ekkor jelezte, hogy a KIM és az Igazságügyi Minisztérium az összes kifogásunkat elfogadta, a változtatások tükrözik az általunk kérteket.
– Azaz, hogy maradhatnak a HUN-REN központ saját önálló jogi személyiséggel rendelkező szervezeti egysége?
– És hogy lesz saját gazdasági szervezetünk, gazdasági vezetőnk, szerződéskötési jogunk, mi magunk leszünk az átalakulás után önmagunk jogutódjai – a futó EU-s szerződések így változásbejelentéssel, de alapvető módosítás nélkül mehetnek tovább. Kikerült a törvény szövegéből minden utalás az alapítványokra. Így már hunyorítva sem látszunk annak.
– A két héttel ezelőtti tervekben még annak látszottak.
– Tény. De elértük, hogy ne így legyen, ez tehát így már egyáltalán nem „kekvásítás”.
– Biztos?
– Biztos.
– Talán megkapják az épületeket?
– Nekünk, mint kutatóközpontnak nem lesznek tulajdonunkban az épületek, amelyekben működünk – ez azonban nem is hiányzik. Teljesen jó a vagyonkezelői jogviszony, hiszen a tulajdonnal kötelezettség is jár, például időszakos felújítások, állagmegóvás. Ez legyen továbbra is a központ feladata, tegyen félre rá felújítási keretet és pályázati rendszerben ossza szét. Ez teljesen jól működött az MTA alatt is, az utóbbi hat évben viszont elhalt az exlex állapot miatt. Az MTA-nak forrása nem volt felújításokra, az ELKH-nak dettó, hiszen nem ő volt a tulajdonos, így
két szék között a földre esve csak süllyedtünk és süllyedtünk, az épületeink állaga egyre csak romlott.
– Ha az ingatlanok mégiscsak valamilyen kiszervezett alapítványban kötnek ki, simán lehet ez még kétlépcsős kekvásítás.
– Csakhogy az ingatlanok nem külső alapítvány tulajdonába kerülnek, hanem a HUN-REN központ tulajdonába. Ez így megnyugtató háttérnek látszik.
– Erre mi a garancia?
– Ígéretek a részletes szabályokat lefektető, már előkészített kormányrendeletekről. Ha minden igaz, a kormány explicite rendelkezni fog a HUN-REN 2025-2030 közötti éves fejlesztési terveiről és a várható plusz forrásokról, illetve a tulajdon átadásáról az MNV Zrt.-től a HUN-REN-nek.
– Látta ezeket a tervezeteket?
– Gulyás Balázs elnök úron kívül kevesen látták. Mi, főigazgatók az ő szavaira hagyatkozhatunk, de nincs okunk kétségbe vonni azokat – más konstrukciók is hasonló kormányrendeletekkel voltak elrendezve. Az ígéret tehát az, hogy ha a HUN-REN törvény meglesz, lesz majd 18 milliárd plusz a 2025-ös évben. Az erre való utalás nagyon elrejtve szerepel a benyújtott költségvetési törvény 225. oldalán is, ahol egy talán 676 milliárdos céltartalék szöveges leírásában használják a „kutatói bérek emelése” kifejezést – elvileg ez ránk vonatkozik. A 18 milliárd plusz az idén az intézetek között szétosztott 37 milliárdnak éppen a fele, időarányosan több mint 50 százalékos emelés valósulhat meg. Tehát
a kormány most láthatóan tényleg békét akar és valóban elfogadták egyébként igen heves kritikáinkat.
Így talán már érthetőbb, miért tartok attól, hogy az MTA közgyűlése december 11-én kisiklatja az egész folyamatot.
– Mi lesz, ha nem megy át a törvény, mert az MTA nem fogadja el az ingatlanokra adott ajánlatot a kormánytól?
– Hogy akkor mi lesz, nem tudom, de sok jóra nem számítok. Közben most először érzem 2019. január 1. óta, hogy van végre esély a kutatóimnak nyugalmat biztosító irányítói környezetre és hogy jogászkodás helyett is a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont tudományos eredményeinek, sikerének növelésére szentelhetném az időt.
– Miért nem egyszerűbb visszatenni a kutatóhálózatot az akadémia szárnyai alá, ahol egészen jól elvolt addig?
– Véleményem szerint kevés értelme lenne: a több tucat fős döntéshozó testületekkel operáló akadémia mindig is nehezen mozdította az intézethálózat fejlődési irányait. Amit az ADF erőltet, az tehát egyszerűen nem jó megoldás. Ez, ami most körvonalazódik, lehet jó. Csak ha most nem vigyázunk, könnyen egy százmilliárdos játszma sakktáblájára kerülünk – egérpiszokként valamelyik paraszt alá.
Fejlemények:
A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendkívüli közgyűlése december 11-én nagy vita után, csupán 53-41 százalékos arányban, de megszavazta, hogy az Akadémia adja el a kormány által kínált 80 milliárd forintért az értékbecslés szerint 130 milliárdot érő kutatóhálózati ingatlanjait az államnak. Az összesen 49 kutatóintézeti ingatlant a kormány a magánosított HUN-REN kutatóhálózatnak adja át, éppen úgy, ahogy azt Kiss László, a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont főigazgatója a Válasz Online-nak ebben az interjúban előrevetítette november végén. A pénz nagy részéhez az MTA csak 2027-ben juthat hozzá.
A tervezett átszervezést ellenző Akadémiai Dolgozók Fóruma csalódottan értesült az MTA közgyűlésének döntéséről. Az elfogadott határozat azonban álláspontjuk szerint úgy értelmezendő, hogy a vagyon átadására csak akkor kerülhet sor, ha a kutatóhálózatra vonatkozó törvényjavaslat elfogadását 2026. január 1-ig elhalasztják, és arról társadalmi vitát folytatnak le. Ha ez nem valósul meg, az MTA elnöke szerintük nem írhatja alá a konkrét adásvételi szerződéseket.
*
Alig hat nappal azután, hogy a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése nagy vita után megszavazta, hogy az Akadémia adja el az egykor hozzátartozó kutatóhálózat ingatlanjait az államnak, az Országgyűlés már el is fogadta a hálózat kiszervezéséről szóló törvényt.
A 2025. január 1-én életbe lépő jogszabály szerint a HUN-REN Magyar Kutatási hálózat „sajátos jogállású jogi személlyé” alakul át. Ez az új kategória hasonló a sok vitát kiváltó kekvákhoz (közérdekű vagyonkezelő alapítványok). A törvény gyors elfogadásával a kormány látványosan semmibe vette az Akadémia kérését, hogy a magyar tudományosság jövőjét meghatározó törvényről legyen társadalmi vita, és a jogszabály megalkotását halasszák el egy évre.
A törvény szerint a HUN-REN szinte teljhatalmú elnökét és Irányító Testületének tagjait a miniszterelnök jelöli ki, megbízatásuk hat évre szól. Az első elnököt a kormányfő a kultúráért felelős miniszter, Hankó Balázs és az MTA elnöke javaslatára konszenzussal jelöli. Az átalakítás egyik legtöbbet bírált eleme, hogy a kekvák kuratóriumához hasonlóan az Irányító Testület is önmaga választja újra tagjait üresedés esetén (kiegészülve a HUN-REN felügyelőbizottságával). A következő elnököket szintén az IT választja meg.
A HUN-REN az alapítással csak szerény ingatlanvagyont kap, ingyenes juttatásként kizárólag készülő székháza (Akadémia utca 29.) és egy Fehérvári úti telephely (a Bay Zoltán Kutatási Közhasznú Kft. bázisa, Fehérvári út 133-144.) kerül a birtokába. A volt akadémiai ingatlanvagyon egyelőre állami tulajdon marad, a kutatóintézetek az épületeket ingyenesen használhatják tovább.
Nyitókép: HUN-REN CSFK
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
