„Szóltam a Fideszben, hogy így elveszthetjük a választást” – Manninger Jenő Keszthelyről és 30 év politikai tapasztalatáról
Mai tudásával már nem indulna a polgármester-választáson Manninger Jenő. A Fidesz veterán politikusa 2022-ben húsz év és öt egyéni győzelem után köszönt el önként az országgyűlési képviselőségtől, és vállalt egy csonka ciklust polgármesterként Keszthelyen. Az újrázása júniusban nem sikerült, amiért szerinte a helyi kórház ügyén túl főként a „Magyar Péter-hatás” a felelős. Nagyinterjúnkban Manninger beszél az MDF-es idők naivitásáról, a századvéges mérések működéséről, a Balaton beépítése körüli vitákról és arról, miért számít ő „fanyalgó értelmiséginek” a Fideszben.
A 2024. júniusi kettős választás sok meglepetése közül a keszthelyi volt az egyik legnagyobb: a Fidesz 2006 óta szakadatlanul tartotta a várost, sőt a Balaton-parti település egy négyéves kitérőt leszámítva 1994 óta mindig „narancs” volt. Most mégis egy, a politikában nullkilométeres civil ellenzéki jelölt, Tóth Gergely közgazdász tudott nyerni. A választás után nem sokkal portréinterjút készítettünk vele, mely után kormánypárti ellenfele, a várost két évig vezető Manninger Jenő olvasói levéllel fordult lapunkhoz, néhány pontosítást kérve. Mivel Manninger a Fidesz igazi veteránja, aki több évtized után köszönt el a nagypolitikától, interjút kértünk tőle is, de nyáron abban maradtunk, hogy majd az átadás-átvétel után térjünk vissza Keszthelyre.
Így hát november közepén visszatértünk, hogy a megválasztott után a leköszönő polgármesterről is elkészülhessen a porté.
×××
– Országgyűlési képviselő, polgármester, önkormányzati képviselő – egy politikai karrierív pont fordítva szokott kinézni. Nem bánja?
– Kihagyta, hogy önkormányzati képviselőként kezdtem! Bár nem Keszthelyen, hanem a fővárosban. De a kérdés jogos, sok ismerőstől meg is kaptam az elmúlt hónapokban, hogy kell-e ez még nekem, miért nem élvezem a nyugdíjas éveket.
– Nem hívta fel a miniszterelnök, hogy kellene egy jó közlekedéspolitikus?
– Három éve elvileg volt róla szó, de most nem illeszkednék a gépezetbe. Aztán felvetődött, mint általában „a kivonulóknál”, valamilyen diplomáciai terület. Az sem állt volna messze tőlem, dolgoztam a külügyi bizottságban, jártam ki az Európai Parlamentbe és a Tanácsba, beszélek angolul. Végül ebből sem lett konkrét ajánlat, de nem bánom. Nem vágytam semmilyen pozícióra.
– Nem úgy van, hogy „a Fideszben munkát osztanak, nem pozíciót”?
– Én
a Fideszben, ahogy ők mondják, fanyalgó értelmiséginek számítok.
– Miért?
– Szoktam kérdezni, van kritikám. Igaz, hogy nem a nyilvánosság előtt. Ezt 25 évig betartottam, most is így fogok tenni.
– Mert ha kritizál, megszegi a tizenegyedik parancsolatot, miszerint „ne mondj rosszat fideszes társadról”?
– Ha én most valamit kibeszélek, úgyis rám fogják, hogy a Manninger megsértődött. Annak meg nem sok értelmét látnám. Egyébként nem vagyok sértődött, noha a mostani önkormányzati vereség döntően az országos politika változásának köszönhető. Húsz évig voltam egy nagyon szép és nyerő körzet képviselője.
– Marad a kérdés, hogy akkor miért is vállalta évtizedes nagypolitikai karrier után az önkormányzati képviselőséget?
– Noha túl vagyok a nyugdíjkorhatáron, mégsem akartam tétlenül ülni. Nem szégyen ez a feladat. Nemcsak polgármester voltam korábban, hanem megyei elnök is, tehát az önkormányzat világa abszolút nem ismeretlen, és szeretném szemmel tartani a projekteket, amelyeket még az én városvezetésem alatt kezdtünk el. Keszthely fontos nekem.
– 2022-ben országos kuriózumként úgy indult el a keszthelyi időközi polgármester-választáson, hogy az ellenzék egyáltalán nem szállt ringbe. Az ön neve egyedül szerepelt a szavazólapon. Akkoriban a kommentátorok két táborra szakadtak, egyfelől „állampártot”, másfelől „töketlen ellenzéket” kiáltva. Nem láttam, hogy ön azóta bármikor elmesélte volna, hogyan élte meg ezt belülről.
– Az ellenzék akkoriban eléggé romokban volt Keszthelyen, miközben olyan erős fideszes többség volt a városi testületben, hogy talán tényleg nem is nagyon volt értelme, hogy ne kormánypárti foglalja el a polgármesteri széket. Ezzel együtt igaz, hogy nem a demokrácia legnagyobb dicsősége az egyszemélyes szavazólap, de az az ellenzék politikai hibája volt. El kell indulni. Mindig. 2022-ben is el kellett volna nekik, bár – talán nem tűnik nagyképűnek – akkor is simán nyertem volna. Én tényleg sokat foglalkoztam Keszthellyel, ami nem csoda: ez volt a választókerületem székhelye, és húsz évig voltam országgyűlési képviselő. Mindent megnyertem addig, és a Fidesz biztosan engem indított volna a ’22-es országos választáson is, ha egy évvel korábban nem döntök úgy, hogy kiszállok a képviselőségből.
– Miért akart kiszállni?
– Elsősorban egészségügyi okból. Volt egy krónikus betegségem, nem nagyon súlyos, de az orvosok azt mondták, kevesebb stressz kéne ahhoz, hogy ne legyen rosszabb. Miután a korábbi keszthelyi polgármester Nagy Bálintból képviselő lett, felkértek, hogy lépjek a helyére. Vállaltam, először annyit, hogy a hátralevő két évet végigcsinálom.
– Ha töredék ciklusra mondott igent, miért indult idén is?
– A Fidesz minden jelöltet megméret. Velem is így tett.
– A Századvéggel?
– Igen, 2023 decemberében. 53-54 százalék körül volt a támogatottságom.
Szó szerint le volt írva az összefoglalóban, hogy „személyi kérdés nem merül fel”. Ez alapján döntöttem, hogy még egyszer elindulok.
Nyilván az eredmények tudatában most már azt mondom, nem kellett volna. A feleségem egyébként is megfenyegetett, hogy elválik, ha el merek indulni. Nem vált el, de így neki is igaza lett.
– Hévízen viszont nem a regnáló polgármestert indította a Fidesz, a veterán Papp Gábor helyett a fiatal Vértesaljai Lászlót küldték ringbe, de kikapott. Itt is „a mérés” döntött, hogy ki legyen a kormánypárti a szavazólapon?
– Mint mondtam, mindenhol mérnek. Ha valakiről azt látják, hogy kockázatos, akkor változtatnak. Ez, úgymond, teljesen jogos. De Hévíz – a vereségek dacára – teljesen más történet, amit nem akarok összehasonlítani Keszthellyel.
– Az előbb azt mondta, egyfajta „fanyalgó értelmiségi”, legalábbis a párton belül így könyvelték el. Ezt az MDF-es szocializáció hozza? Mérnökként miért pont az írók és bölcsészek pártjában indult?
– 1988-ban léptem be, tehát alapító tag voltam az MDF-ben. Mindig érdekelt a politika, a ’80-as években olvastam a Beszélőt, a Magyar Füzeteket, eljártunk a többségében mérnök ismerőseimmel vitaestekre, előadásokra. Ekkor a későbbi törésvonalak még nem látszottak. Volt olyan, hogy Kis Jánost láttuk vendégül egy beszélgetésen egy barátom lakásán. A legelején nem láttam nagy különbséget aközött, hogy ellenzékiként valaki az SZDSZ-ben vagy az MDF-ben kezdi-e a politizálást. Én mindenesetre a Magyar Demokrata Fórumba kerültem, a XI. kerületi szervezetbe, de csak ’90 után jelöltek a budapesti listán, és onnan lépdeltem feljebb, lettem ’94-ben frakcióvezető. ’98-ban kért föl a Fidesz, hogy legyek államtitkár Katona Kálmán közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter alatt.
– Látta az Antall József-féle nagy korszakot, aztán az 1996-os szakadást, amikor Lezsák Sándor pártelnökké választása után többen kiléptek, és megalapították az MDNP-t.
– Kiváló emberek nagy korszaka volt a rendszerváltás körüli MDF, hálás vagyok, hogy a részese lehettem, fantasztikus élmény volt szellemileg is. De én akkor nem voltam az első vonalban, csak ’96-ban kerültem az elnökségbe, már a szakadás után, melyben nem vettem részt.
– Lezsák Sándor mellett maradt. Miért?
– Látszott egyfajta szocializációs és habitusbeli törésvonal: volt egy értelmiségi, egyetemi tanári kör Szabó Iván körül – ők mentek az MDNP-be – , és egy másik vidéki, plebejus jellegű, de „politikusabb” kör Lezsáknál. Emberközelibbnek éreztem, amit ők képviseltek. De nagyra tartottam Szabó Ivánt és Szabad Györgyöt is, amellett, hogy lehetett érezni: a politizáláshoz nem annyira értenek. Ők voltak az egyik véglet – a másik pedig az, amit ma látunk, hogy minden apró lépés ki van mérve előre, és aszerint alakul a politika, amit közvélemény-kutatás mond.
– A régi MDF politikailag amatőr volt?
– Hadd meséljek valamit. Az MDF középgenerációjához tartoztam, élénken emlékszem, hogy a ’94-es kampányban a Boross Péter-féle vezetés lelkesen mondogatta, hogy biztosan győzünk. Honnan tudják? – kérdeztem. Hát, mert most jönnek a vidéki kampányról, és tele volt a kultúrház!
– Aztán nyertek Horn Gyuláék…
– És az SZDSZ-szel együtt kétharmaduk lett. Megnéztem a Blokád című filmet. Tudom, hogy szidják Göncz Árpád ábrázolása miatt, de szerintem olyan szempontból nagyon igaz és megható, hogy ezek az emberek tényleg ilyenek voltak. Naivak, kicsit amatőrök, szentimentálisak. És persze tisztességesek, de a politizálás mai értelemben vett gyakorlatiassága hiányzott belőlük.
Nem tudták fölmérni, hogy Kádár után ez az ország milyen állapotban volt, és hogyan fog reagálni egyes intézkedésekre.
Hozzáteszem: emberileg teljesen értem őket. Nem tudtak lemenni kutyába.
– 2000-ben lépett át a Fideszbe, Demeter Ervinnel együtt, amiért egy 168 Óra-cikkben megkapták, hogy karrieristák.
– Pedig semmi előnyöm nem volt abból, és ha valaki ismeri a Fideszt, akkor pontosan tudja, hogy önmagában az, hogy valaki belép a szervezetbe, nem igazán jár előnnyel. Sőt, kívülről talán kedvezőbb pozícióban lehet tárgyalni sokszor. Tény, hogy Demeter Ervinből gyorsan miniszter lett, de az az ő története. Kövér László azt mondta neki, hogy egyedül benne bízik, neki kell a helyére lépni. (Kövér 1998 júliusától volt polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter, mely pozícióból 2000 májusában távozott, utódja Demeter Ervin lett. – a szerk.)
– Tíz év múlva az MDF megsemmisült. Mi okozta a bukást?
– Kár ezt már boncolgatni. Történelmileg kódolva volt, hogy a rendszerváltás utáni első kormány meg fog bukni, és a párt is rá fog menni. Annyi persze elmondható, hogy ha az MDF-nek ügyesebb politikusai lettek volna, akkor átmenthették volna a pártot vezető erőként. Talán ha Antall nem hal meg, akkor ez így is történik. Akkor lett volna egy erős konzervatív párt, és a Fidesz nem egyedül megy fel erre a pályára.
– Két évtizedig volt „Zala 3-ban” és „Zala 2-ben” fideszes országgyűlési képviselő. Teljesen átalakult a politika azóta, hogy önt először megválasztották 2002-ben. Mi ennek a nagy időszaknak a fő tanulsága?
– Végbement egy folyamat, ami nekem személy szerint nem volt kedvező. Ez arról szólt, hogy a képviselők egyre kevésbé vesznek részt a politika intellektuális, szakmai részében, és helyette úgymond a terepen dolgoznak. Járnak településről településre, és tartják a kapcsolatot az emberekkel. A körzetben száz településem volt, és ez azt jelenti, hogy időről időre le kellett járni a legtöbbet.
– Vagyis agitálni, pártmunkát végezni?
– Nem így fogalmaznék. Kapcsolatot tartani, beszélgetni kell az emberekkel. El is várják, hogy a képviselő odamenjen. Nyilvánvaló, hogy ha jön a választás, és útra kelek X településre, hogy szavazzanak rám, de előtte négy évig nem is láttak, akkor hiteltelen leszek. Igen,
le kell járni a körzetet, ebben a Fidesz mélyen benne van, és komolyan ellenőrzi is, hogy megcsinálják-e a képviselők.
Közben az MSZP és a belőle kivált baloldal hagyta teljesen leépülni a vidéki szervezeteit. Nem volt ellenemre ez a munka, ez is lehet hasznos és érdekes. A baj az, ha szinte csak ez marad.
– A Fidesz fő ereje a folyamatos vidéki jelenlét és a hozzá kapcsolódó infrastruktúra?
– 2002-ben 30 ezer szavazaton múlott a Fidesz győzelme. Ez azt jelenti, hogy ha szavazókörönként három szavazatot össze tudott volna még szedni, akkor kormányon maradhatott volna. Ez máig meghatározó élmény a pártban. A Fidesz ezt úgy dolgozta föl, hogy kiépítette a rendszerét, hogy mindenütt jelen legyen, mert lehet, hogy egy-két százalék fog számítani a választáson. Mondjuk az is tény, hogy a körzetek menedzselése mellett a képviselőknek nincs annyira idejük a szakmai munkára, esetemben vízügyi, közlekedéspolitikai kérdésekre. Az eltelt húsz év másik nagy trendje az én szememben az informatika robbanásszerű fejlődése, illetve a közvélemény szondázhatósága. Ez egyszerre teszi profibbá és személytelenebbé a politikát.
– Személytelenebbé?
– Korábban ez úgy nézett ki – kissé leegyszerűsítve – , hogy összegyűltek a képviselők és elmondták a véleményüket, hogy szerintük mit gondolnak az emberek. Ez megváltozott: jön XY kutatóintézet mérése tegnapról, ami azt mondja, hogy bocs, gyerekek, ez a helyzet, nem az, amit ti mondtatok.
– Ez az igazi hatékonyság, nem?
– Így van, de a közvélemény-kutatás pillanatfelvétel csupán, egy-egy politikai döntés összetettebb mérlegelés és viták után kell, hogy megszülessen – legalábbis szerintem. Ezt leginkább a koronavírus-járvány alatt tapasztalhattuk.
– Mármint mit?
– Nyilván tudják, hogy a COVID alatt is folyamatosan szondázták a közvélemény állapotát.
– Hogy mikor zárjuk az iskolákat, mikor nyissuk a teraszokat?
– És a kormányzat sikeres lett, bár voltak kritikák ezzel a módszerrel kapcsolatban. Mire a válasz egyértelműen az volt, hogy Európában egyedül a Fidesz erősödött meg a járvány alatt.
– De a legmagasabb – más számítások szerint a második vagy harmadik legmagasabb – halálozását is produkálta az ország.
– Mondom, hogy voltak kritikák. Az enyémet elintézték azzal, hogy közismert orvos családban nőttem fel… De nem szeretnék ennél mélyebben belemenni, a lényeg annyi, hogy a járványos évek mutatták meg számomra a legélesebben, hogy a közvélemény-kutatásoknak rendkívül meghatározó szerepe lett a politikában.
– A júniusi önkormányzati választást követő egyik legtanulságosabb vita a Hévízen fideszesként próbálkozó Vértesaljai László és ön között zajlott. Vértesaljai egy Facebook-bejegyzésben szokatlanul erős hangnemet választva azt írta, „kiszámítható fejlődés nincs”, „karizmatikus, jövőbelátó vezető nincs”, „elbaltázott beruházások vannak”, „irigység, gőg és elefántcsonttornyok vannak”. Erre ön azzal válaszolt, hogy „vereség után rögtön ne vagdalkozzunk” és „ne szidjuk hasonló pártállású elődünket”. De mikor szólaljon meg a belső kritika, ha nem egy kijózanító vereség után?
– Megszólalhat, de most is úgy gondolom, hogy Vértesaljai László az idézett bejegyzését indulatból követte el. Nyilván még kezdő politikus csupán, tehát én nem haragudtam rá egy percre sem. Féligazságokat tett egymás után abban a bejegyzésben, és kicsit olyan pozíciót vett fel, mintha semmi sem történt volna itt évek óta. Ez így nem igaz. A problémákat sem helyesen vetette fel: nem a koncepció hiánya, hanem a centralizációs politikák ártottak a legtöbbet a térségnek. Elbaltázott beruházásokról írt, és kétségtelen, hogy voltak sikertelen beruházások, de ezt nem szabad ráhúzni az egész térségre.
– De ha egyszer a választó azt látja, hogy a Helikon Parkot nem sikerült befejezni, a Reischl-féle sörház felújítása pedig el sem indult, akkor mit mondjon, ha nem azt, hogy ezek „elbaltázások”?
– A Helikon Parknál teljes lelkiismerettel, nyugodtan tudom mondani, hogy nem rajtunk múlott a dolog. Hiába támad ezzel az új polgármester is. A kampányban azt hirdették, hogy én vagyok a hibás, mert 20-30 százalékát csináltuk meg a projektnek. Holott ez hazugság, összességében 70 százalékot teljesítettünk, de elismerem, ezek a számok egy kampányban már elsikkadnak. 2022-ben, amikor polgármester lettem, akkor zárult le a közbeszerzés, kész tények elé lettünk állítva: vagy megkötjük a szerződést azzal a kivitelezővel, vagy nem. Nekivágtunk hát, mert az árajánlat egyébként rendben volt. Később derült ki, hogy a kivitelező nem dolgozik, és képtelen befejezni a munkát. Ugyanez történt, ugyanezzel a kivitelezővel Hévízen és Balatongyörökön is.
– Tényleg az a helyzet, hogy a tizennegyedik éve alkotmányozó többséggel kormányzó, a megyében is minden szinten hatalmon levő politikai erőn kifog egy pitiáner építési vállalkozó?
– Nem volt meg az eszköz arra, hogy rábírjuk a vállalkozót, hogy dolgozzon. Az uniós ciklusból egy év volt hátra, így szerződést nem bonthattunk, mert új kivitelező beszerzésére nem volt idő. Felszámolási eljárást indítottunk ellene még az én időm alatt, ez most folyamatban van. Ha az utódomnak szerencséje lesz, végigmegy a folyamat, és akkor többet ez a vállalkozó sehol sem tud indulni. Tény, hogy nem tudtunk megbirkózni a problémával, de körülbelül 400 millió forintot mégiscsak sikerrel beruháztunk a parkban, a többit pedig lehet folytatni. A pénzt nem költöttük el, ott van most is az önkormányzat számláján.
– A nyáron megjelent bejegyzésében azt írta, ha majd eljön az ideje, akkor kiértékeljük a választást, és a Telexnek a minap adott nyilatkozattal ez el is kezdődött. Úgy látja, hogy a vereség egyik fő tényezője a keszthelyi kórház ügye volt?
– A lehető legrosszabbkor jött a szülészeti osztály leállása a választás előtt. Tapolcán már megtanulhatta a Fidesz, hogy mit jelent a kórház a helyieknek: választást dönthet el.
– Ennek az egésznek mégiscsak az a gyökere, hogy a városnak, a helyi politikusoknak az államosítás óta semmilyen beleszólása sincs abba, hogy legyen-e kórház vagy ne legyen. Tizennégy évnyi központosítás eredménye.
– A centralizáció és az államosítás nagyon sok helyen vitatott volt, de itt az egészségügynek nem az a problémája, hogy elvették a várostól a kórházat. Nem ördögtől való, hogy az állam átveszi az egészségügy irányítását, mert szakmailag, felügyeletileg a kisebb önkormányzatok nem voltak erre felkészülve, forrásuk sem volt hozzá, az egész nyűg volt nekik csupán.
– A keszthelyi szülészet azért került bajba, mert nincs a környéken elég szülész-nőgyógyász?
– Van elég. Tudom, utánajártam. Csakhogy mindegyikük elment magánpraxisba, és nem hajlandó bejönni az állami kórházba. Hogy miért? Mert az egészségügyi kormányzat még nem tudta lereagálni a hálapénz megszűnését és annak tovagyűrűző következményeit. Mert ugyan a hálapénz kivezetése nagyon jó, én is azt mondom, hogy fontos lépés volt. De óriási változás állt be az egészségügyben, mert a hálapénzes szakmák – tipikusan a szüléshez kapcsolódó szakemberek ilyenekben dolgoznak – milliós bevételtől estek el.
– És most csak magánban dolgoznak?
– Tele van a környék szülész-nőgyógyászati magánrendelőkkel. Pedig ez nekik sem jó szakmailag, mert nincs tere a fejlődésnek. A bonyolultabb, szövődményes eseteket a magánrendelők elutasítják, azokra csak az állami marad. Keszthelyen egyébként 600 fölött van a születésszám, majdnem annyi, mint Nagykanizsán, tehát még azzal se lehet érvelni, hogy üres szülészetet kellene fenntartani. Nem volt elég orvos, a kórház-üzemeltető pedig azt mondta, hogy így nem tud megfelelni az előírásoknak, föl kell függeszteni a működést.
– Komoly problématérképet vázolt fel. Megtette ezt a párt felé is?
– Volt olyan fideszes vezető, akinek én ezt az egészet elmondtam még a választások előtt.
Azt a választ kaptam, hogy az orvoslobbi miatt nem lehet megcsinálni a szükséges változtatásokat.
És tény, hogy nem egyszerű jogi és politikai kérdés, hogyan lehet a magánszektorban dolgozókat állami feladatra kötelezni. Akkor azt mondtam, hogy az orvoslobbi biztosan nagy probléma, de akkor mi meg elveszítjük a választást. Szó szerint lezajlott ez a beszélgetés.
– Történt azért valami, mert a szülészet rövid időre újranyitott.
– Átvezényeltek orvosokat máshonnan. De ez csak egy darabig működhetett.
– Tartja az állítását, hogy a kórház helyi ügye mellett Magyar Péter országos hatása volt a döntő, hogy nem tudott nyerni júniusban?
– Magyar Péter megjelenése pszichésen számított. Eljött ide is az országjárás alatt, kiállt a mólóra, elég sokan elmentek meghallgatni. Elmondott bizonyos problémákat, hangzatos jelszavakat, hogy „Keszthely a NER balatoni központja”, ami túlzás, de hatásos.
– Tiborcz-szállodák, Mészáros-beruházások…
– Értem, de Magyar Péter olyan szállodákra is rámutatott, hogy „az ott a NER”, amiknek semmi köze a rendszerhez. Aztán ott van a kikötő: Tiborcz már az elején kiszállt belőle, de egy ideig kétségtelenül benne volt. Az pozitív történet lett, mert a terület halódott, a Bahart-kikötő nagyon rossz állapotban volt, és megcsinálták, tele van, most jól működik. Tehát a vállalkozók végül is hozták az eredményeket. Úgy látszott, hogy ennek a pozitív oldala, hogy itt végre történik valami, és állami támogatásokkal és segítségekkel Keszthely megint bekerülhet a turizmus vonzó célpontjai közé. A vendégéjszakák száma növekszik.
– Szép eredmény, viszont a miniszterelnökhöz közel álló szereplők sokszor vissza nem térítendő állami támogatásból végzik a tevékenységüket, a Válasz Online összesítéséből például az derült ki, hogy a kormány az igénylők fél százalékának adta a turisztikai támogatások kétharmadát.
– Nézze, 15-20 év alatt a rövid szezon miatt egyetlenegy hazai vagy külföldi befektető nem volt, aki azt mondta volna, hogy saját maga tud építeni egy szállodát, amely meg is fog térülni. Mindig azt mondták, hogy ehhez nekik kell állami vagy uniós támogatás. A Kisfaludy Program alapvetően sikeres volt – ha nem is hibátlan.
– És a Zala Kemping ügye? Kampánytéma lett abból is.
– Az szerintem sem jó irányba ment. Tény, hogy a terület borzasztó elhanyagolt, de a lakóparkos beépítés nem mutat jól. Korábban volt szó egy ökokemping-pályázatról, végül az nem született meg, így „győzött a tőke”.
– Nem tudott odahatni helyi politikusként, hogy ne haragudjanak, de nem tudom átnyomni a választókon, hogy itt óriási lakópark lesz?
– Megpróbáltuk, de
lepattantunk, illetve szerintem más is lepattant, aki ezt megpróbálta,
mert az egész Balatonnál volt egy ilyen jelenség, hogy a régi, rozoga kempingeket beépítik. De ne higgyék, hogy a dolog fekete-fehér: Keszthelyen van egy kemping „a belvárosban”, amit a tulajdonosa be akar zárni, mert azt mondja, hogy nem nyereséges.
– Hogy látja, ami a beruházásokat illeti: a Balaton „megtelt”?
– A kormányzat is, mi is korábban azt mondtuk, hogy igen, a Balaton megtelt, tehát most már csak nagyon óvatosan szabadna fejleszteni. A négy évszakos turizmus érdekében még kellenek mértéktartó beruházások. Az általam terveztetett partközeli építkezések ilyenek lennének. Azokra a szállodákra is, amiket a Kisfaludy Programból építettek, döntően még szükség volt. Keszthely persze térségközpont is, ahol a városias fejlődést biztosítani kell, de nyilván nem környezetromboló módon. Jó lenne, ha a Balaton önálló érdekképviselete erősebb lenne. Ez lehet akár a Balaton Fejlesztési Tanács, ami ugyan létezik, csak hát eléggé konzultatív jellegű szerepe van, de alkalmas arra, hogy a Balaton a jövőben jobban hallassa a hangját.
Nyitókép: Manninger Jenő a keszthelyi Balaton-parton 2024. november 19-én (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
