„A bírák függetlensége az emberek alapjoga” – elnökük ellen fordulhatnak az OBT tagjai
Bizalmi szavazást tarthat ma az Országos Bírói Tanács (OBT) saját elnöke ellen, miután a bírák országszerte tiltakoznak a tanács szerintük bírói függetlenséget sértő döntése miatt. Választott szervük ugyanis megszavazta a kormánnyal való megállapodás aláírását, elfogadva, hogy a béreik emelését a kabinet az igazságszolgáltatás átalakításához kösse. Utóbbi csomagnak több, a demokráciát közvetlenül érintő eleme is van. A bíróságoktól a hatóságokhoz kerülhetne például a pártok, egyesületek bejegyzése és felügyelete. Háttér. (Frissítés: Bírósági forrásból kedd kora délután úgy értesültünk, hogy még a rendkívüli ülés előtt lemondott elnöki pozíciójáról Szabó Péter, a tiltakozók akciója tehát sikeres volt, a bizalmi szavazásra végül nem is került sor.)
A biztosítékot egy nem hivatalos „leirat” verte ki Szabó Péter, az Országos Bírósági Tanács (OBT) elnökének újpesti látogatásáról. A Győri Ítélőtábláról érkező Szabó szavait egy „ismeretlen jegyzőkönyv-vezető” osztotta meg a nyilvánossággal. Eszerint az elnök november 25-én az újpesti bírák előtt azt mondta: „Lehet itt kényeskedni és finnyáskodni a bírói függetlenség miatt”, de a kormánnyal (és két másik igazságügyi testülettel) a megállapodást így kellett elfogadni. „Ha nem írjuk alá, nincs béremelés, még ki tudja meddig.”
A bírói függetlenség nem valami elérhetetlen idea, hanem minden magyar állampolgár alapvető joga. A kormány az elmúlt közel másfél évtizedben igyekezett fékteleníteni és ellensúlytalanítani a demokratikus intézményeket. Az elmúlt években folyamatos harc dúlt az igazságszolgáltatás függetlenségéért, többnyire két hasonló nevű intézmény: a kormány által könnyebben befolyásolható, sokáig Handó Tünde által vezetett Országos Bírósági Hivatal (OBH) és a bírák választott szerve, az Országos Bírói Tanács (OBT) között.
Újpestre éppen a bírák által választott testület, az OBT vezetője érkezett. Szabó Péter arra reagált, hogy november 20-án testülete megszavazta a kormánnyal (valamint a Kúriával és az Országos Bírósági Hivatallal) kötött megegyezést. Eszerint 2025. január 1-je után, három év alatt összesen 48 százalékkal emelnék a bírák bérét, és a kormány 130 milliárd forintot szán erre.
A titkárok és fogalmazók bére 82 százalékkal nőne, a többi tisztviselő juttatását pedig megdupláznák. A bírák utoljára 2019-ban kaptak emelést, azóta az infláció több mint 50 százalékát ette meg a juttatásaiknak. Nem jövedelemrobbanásra számíthatnak hát, hanem korábbi reáljövedelmük, pontosabban annak egy részének visszapótlására. Kevesen számítottak közülük arra, hogy egy béremelés ígérete ilyen indulatokat kavar.
A Válasz Online több tekintélyes bíróval folytatott háttérbeszélgetés után – az OBT tagjai ugyanis nem nyilatkozhatnak a mai ülés előtt – arra jutott, hogy
a bírákat magukat is meglepte az az elemi erejű felháborodás, amit az OBT döntése, majd az elnöknek tulajdonított szavak okoztak.
Nemcsak a bírák, de még a legnyomottabb bérrel rendelkező bírósági dolgozók (jegyzőkönyvvezetők, leírók, kézbesítők) körében is vihart váltott ki, hogy a testület ilyen megállapodást kötött. Nem az emelés mértéke, hanem a támasztott feltételek miatt. Tucatjával jelentek meg civilszervezetük, a Magyar Bírói Egyesület (MABIE) honlapján a tiltakozó levelek. Köztük Fatalin Judité. A Fővárosi Ítélőtábla büntető ügyszakos bírája (35 kollégája által támogatott) véleménye szerint a bírói szervezet nem nyújthat a béremelésért cserébe „ellenszolgáltatást“, mert az a harmadik hatalmi ág – a bíróság – függetlenségét sértené.
Vasvári Csaba Fővárosi Törvényszéki bíró, az OBT korábbi szóvivője úgy fogalmazott: „A bírák függetlensége nem a bírák privilégiuma, hanem az emberek alapjoga. A függetlenség olyan, mint a levegő: csak akkor vesszük észre a hiányát, ha már nincs. Vigyáznunk kell rá nagyon.”
Léhmann Zoltán, a Budapest Környéki Törvényszék Büntető tanácselnöke azt írta: nem gondolta, hogy a hatalommegosztás elve nem mindenki számára nyilvánvaló, hanem „azért nekünk, bíráknak napról napra küzdenünk kell. Márpedig ezért most tenni kell, azt közösen meg kell védenünk.” Volt olyan bíró, aki úgy fogalmazott: az OBT elárulta a bírói kart. A Kaposvári Törvényszék tíz dolgozója a bírák nyilvános megalázásáról, megzsarolásáról, megvesztegetési kísérletről írt.
Laczó Adrienn, a Res Iudicata egyesület elnökségi tagja, a Fővárosi Törvényszék büntető tanácsának elnöke tiltakozásként lemondott bírói hivataláról: „Az az igazságszolgáltatás, amelynek elkötelezett képviselője voltam, mára megszűnt létezni. Más választásom nem lévén, a mai napon a bírói tisztségről lemondtam” – fogalmazott a jelenleg is folyó Simonka-ügy, a volt fideszes országgyűlési képviselő és 32 társa elleni per bírája. „Meg nem hajol, meg nem rogy, meg nem törik”– idézte a bírónő a Trónok harcát. Az utolsó csepp a pohárban az volt számára, hogy eloszlott a remény: legalább a bírák önigazgatási szerve kiáll a bírói függetlenség mellett.
A felháborodást növelte, hogy a bírák kaptak 100 ezer forintot az OBT terhére, amit egyesek „Júdás-pénznek” minősítettek, és tiltakozásként sorozatban utalják át jótékonysági célra vagy legkevesebbet kereső bírósági alkalmazott kollégáiknak.
Hogyan lehetséges az, hogy az OBT tagjai, akik korábban olyan harcosan kiálltak a függetlenség mellett, most így „benézték” a tagság akaratát? Úgy, hogy ez egy új összetételű testület. Egyetlen tagja sem azonos a régivel.
Egyik forrásunk úgy fogalmazott, hogy a január végén felállt tanács eléggé visszafogott tagokból áll, akik finoman szólva sem a bírói kar közismert szereplői. Rendes, megbízható bírák, de zömük semmilyen tapasztalattal nem rendelkezik az érdekvédelem területén.
A cél éppen ez lehetett, a harcos után egy „lightos” testület felállása.
Ha megnézzük a magyarországi bírák összetételét, azt találjuk, hogy a mintegy 2900 hazai bíró 40 százaléka a központi régióban dolgozik, közülük 700 a Fővárosi Törvényszék területén, és még közel ötszáz főt tesz ki a Budapest Környéki Törvényszék, a Fővárosi Ítélőtábla és a Kúria bírói létszáma. Az OBT-be azonban csak egy bíró jutott be a szakma országos létszámának negyedét foglalkoztató Fővárosi Törvényszékről, az egész régiót is csak két választott bíró képviseli. (A Kúria elnöke hivatalból tagja a tanácsnak.) A tagok zöme vidéki, és alulreprezentáltak a büntetőbírák: a tizennégy választott tagból nyolc polgári ügyeket tárgyaló bíró.
Forrásaink szerint ez úgy fordulhatott elő, hogy ügyesen irányították a szavazást, végül tizenegy vidéki bíróságról kerültek be tagok a testületbe. Nem a vidékiség a lényeg, hanem az, hogy az ország más régióiból érkezve ők maguk sem ismerték egymást, ami megnehezítette az együttműködésüket. Meglépő volt, hogy máskor az elektorok akár öt-hatfordulós szavazásokat is tartottak, most egyetlen körben simán megállapodtak a tanács tagjairól. A bírák nem közvetlenül a tanács tagjaira, hanem elektorokra szavaznak, és az elektorok választják meg maguk közül az OBT tagjait. A választás előtt különböző listák keringtek „veszélytelennek” tartott jelöltektől, és előzetes leosztásokról. Nem mindenki tulajdonított ennek jelentőséget, de többektől is azt hallottuk: végül a tizennégy megválasztott tag közül tizenkettő szerepelt az egyik ilyen névsoron. Többen is úgy fogalmaztak, hogy
a mostani botrány csak a tünete a bajnak. Az igazi probléma az, ahogy a tanácsot megválasztották. Nem azért nincsenek karakteresebb jelöltek, mert ők eleve nem indultak.
Nem azért van a Fővárosi Törvényszékről egyetlen tag, mert más nem szeretett volna bekerülni a tanácsba. Úgy tudjuk, a most bírói hivatásáról lemondó Laczó Adrienn büntetőbíró és Res Iudicata nevű egyesületének – ahol elnökségi tag – több tagja szeretett volna az OBT tagja lenni, de nem fértek fel a listákra.
Volt ugyanis egy kormányzati elvárás, hogy legyen nyugalom a tanács körül, amely nagy befolyással lehet az uniós pénzek megérkezésére. Vélhetően maguk a bírák is megelégelhették már az elmúlt hat év örökös harcát, vagy legalábbis ezt hitték, jobb a békesség, és kevéssé konfrontálódó személyiségeket választottak a tanácsba.
A november 20-i megállapodást követően azután gyorsan kitört a vihar. A kormánnyal kötendő megállapodásra szavazó OBT-tagok megijedtek a népharagtól.
De mit lehet tenni egy 8:7 arányú, tehát meglehetősen szoros döntés után? Az már megszületett, hiába jelzik a kollégáik sorban a felháborodásukat, kifogásolva, hogy a megállapodásra a saját választóik megkérdezése nélkül adták le a szavazatukat. A nemmel szavazó vagy a döntésüket felülbíráló bírák számára most vált világossá, hogy a februárban felállt új tanács működésével több probléma is van.
Korábban élt egy illúzió a körükben: 12 év után végre csend lehet a bíróságok környékén. Mára kiderült, hogy az illúzió is illúziónak bizonyult. Ez sem először történt meg.
A kormány már 2012-ben kísérletet tett a bírói kar betörésére, ekkor hozta létre az Országos Bírósági Hivatalt Handó Tünde vezetésével, aki azután éveken keresztül háborúzott az Országos Bírói Tanáccsal. A tanács ellenállt, Handó utódjával is megvívta harcait, és végül jelentős eredményt ért el: az unió kérésére megerősítették a jogköreit. Ám ezekkel már nem tudott élni, az új testületi tagoknak kellene ezt megtenni. Elvileg tehát az történt, hogy egy erős karakterekből álló, de gyengébb jogkörökkel rendelkező régi tanácsot felváltott egy kevéssé határozott csapat, aminek viszont sokkal erősebbek a jogosítványai. A parlament megerősítette a testület hatáskörét, mert azt remélte, a bírói függetlenség védelmére hivatott testület pacifikálásával uniós pénzhez jut. Az OBT-tagcserének ez a módja pedig egyáltalán nem volt ellenükre.
Az elmúlt 12 évben a bírák valóban elfáradtak a folytonos csatázásban, és a felek „fáradásos töréseket” szenvedtek.
A parlament Handó Tündét 2019-ben az Alkotmánybíróságra ejtőernyőzte. A testület tagjai főszabályként nem nyilatkozhatnak, így sikerült a konfrontatív főhivatalnokot egy időre eltüntetni a nyilvánosságból. A tanácsból pedig azóta sikerült a választásokkal kiiktatni a kiterjedt kapcsolati hálóval rendelkező, jól szervezett fővárosi bírákat. A politika nem állt le, a Fidesz hozzá közel álló jogászokkal töltötte fel az Alkotmánybíróságot, Varga Zs. András személyében egy korábbi ügyész-alkotmánybírát ültetett a Kúria élére. Jó ideje minden bírói tekintet a Kúriára és a keményen fogott törvényszéki elnökökre irányul, mert sokan attól tartanak, a bírói függetlenség következő bástyái ott repedezhetnek meg.
De hogyan jutottunk el 11 hónap alatt odáig, hogy a január végén még 13 szavazattal választott Szabó Péter ellen felvetődhet a bizalmatlanság kérdése?
Szabó bizalmi tőkéje onnan származott, hogy még Handó Tünde idején tiltakozott, amiért a rájuk nehezedő óriási nyomás miatt lemondott OBT-tagok helyére központilag gátolták új tanácstagok választását. Szabó „az igazságszolgáltatás elleni, központilag szervezett obstrukcióról” írt akkor. Úgy vélték, határozott, független elnököt választanak maguknak.
A bírák számára fontos visszajelzés volt, hogy az új elnök székfoglalójában Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas biokémikus gondolatát továbbvíve azt mondta, a demokrácia DNS-e a bírói függetlenség, mert nincs demokrácia, nincs jogállam bírói függetlenség nélkül. Volt olyan OBT-tag, aki lapunknak korábban név nélkül képletesen azt mondta: „Leültem a lábához. Hát van olyan bíró 2024-ben, aki ki meri mondani a demokrácia szót?”
Fölényes győzelméhez ez a hozzáállása és korábbi bátor kiállása is szükséges volt, ez biztosította a támogatottságát. A másik jelölt mindössze két szavazatot kapott.
Most széles körben arról beszélnek a bírák, hogy Szabó Péter azóta megváltozott. Szabó vitatja az újpesti „jegyzőkönyv” hitelességét, de az interneten keringő leiratot csaknem minden bíró ismeri. A bírói függetlenséggel kapcsolatban állítólag emlegetett kényeskedés és a finnyáskodás szavak mellett többen azt is kifogásolták, hogy az elnök – állítólag – azt mondta: lényegében nem tudja, mi áll abban a jogszabálytervezetben, aminek előzetes támogatásához a béremelést kötötték.
Biztosan csak azt tudjuk, hogy az elnök öt nappal a november 20-i szavazást követően tényleg járt Újpesten. A feljegyzéssel megegyezően valóban Gyulára vitték az OBT kifogásolt ülését, a megállapodás tervezetét tényleg csak az ülés közben tették fel az OBT honlapjára. A fővárostól távoli helyszínen a bírák közönségként nem tudtak megjelenni. A megegyezés tervezetét előzetes véleményezésre nem küldték meg a bírói egyesületeknek, sem a nagyobb bírói közösségeknek. A MABIE hiába kérte a közönség számára a videóközvetítést, azt csak az egyik meghívott vendégnek biztosították. Az elnök tehát a bírói nyilvánosságot nélkülözve, rohamtempóban döntetett a kérdésről, mintha nem lenne holnap. Azóta közel két hét telt el, és lényegében semmi látható nem történt a megállapodás óta. A végleges jogszabály-tervezetet azóta sem kapták meg az OBT tagjai, nehezen érthető hát, mire fel volt az a nagy lendület, amivel siettették a döntést. Mármint akkor, ha nem a tapasztalatlan tagokra akartak így nyomást gyakorolni.
A tagok megszavazták a megállapodás aláírását. Úgy döntöttek erről, hogy nem ismerhették azok véleményét, akiket képviselnek.
Ez mára jócskán megváltozott: a bírósági honlapokra húszasával kerülnek fel a tiltakozó aláírásokat tartalmazó nyílt levelek. A máskor hűvös visszafogottsággal nyilatkozó bírák most erős jelzőket használtak tiltakozásuk kifejezésére.
Nem vitatható, hogy a tanács tagjai nehéz helyzetben voltak, hiszen nemcsak a saját bérükről volt szó. Tömegével hagyják el a testületet a megélhetési nehézséggel küzdő beírók és jegyzőkönyvvezetők, a fogalmazók, a titkárok, de még a bírák is.
Az OBT csapdahelyzetbe került tehát, mert ugyan a béremelés a kormány és a parlament dolga, de a bíróságok függetlenségéhez a tisztes javadalmazás is hozzátartozik. A nemrégiben lemondott Laczó Adrienn egyesületének több tagja és a hozzájuk tömegesen csatlakozó bírák köre már a nyáron az Európai Bizottsághoz fordult, hogy induljon kötelezettségszegési eljárás a magyar állam ellen, amiért nem tesz eleget alkotmányos feladatának. A megnyugtató megoldás az volna, ha az országgyűlési képviselők javadalmazásához hasonlóan indexálnák a béreket, például a bruttó átlagkereset megfelelő arányában határoznák meg, és évente erre a szintre emelnék. Ha így történne, a kormány nem tudná feltételekhez kötni a bérek inflációhoz való igazítását, például egy újabb bírósági reform támogatásához.
Fontos megjegyezni: a tanács végül megszavazta a megállapodásban való részvételt, egyes tagjainak haragja mégis az elnök ellen irányul.
A vele kapcsolatos bizalomvesztést többen azzal magyarázták lapunknak, hogy Szabó Péter már a kinevezése utáni hetekben sem jól reagált a hatalmi pozícióra.
(A korábbi elnökkel szemben ő főállású, jelentős nagyságú és költségvetésű hivatalt igazgat.) A kívülállók ennek jeleként észlelhették Gergye Tamás tag lemondását. A bíró azután távozott a testületből, hogy Szabó részt vett a Türk Államok Szervezete igazságügyi tanácsai vezetőinek májusi isztambuli ülésén, holott korábban ezt több tag is kifogásolta. Már az is nehezen érthető, hogyan kerül egy magyar bíró a türkök közé, de emellett Szabó együtt fotózkodott Recep Tayyip Erdoğan török elnökkel. A török állam politikai okokból ezrével bocsátotta el az igazságügyi dolgozókat, ami ellen az OBT mellett többször is kiálló, az EU-tagállamok bírói tanácsait képviselő European Network of Councils for the Judiciary (ENCJ) is tiltakozott.
A november 20-i ülésen a döntést végül a tagok 8:7 arányban, szoros eredménnyel hozták meg. A Budapest Környéki Törvényszékről érkező Félegyházy Megyesy Fatime Mária igennel voksolt, ám az azt követő napokban változtathatott a véleményén. (Nem függetlenül a saját bíróságáról érkező erős tiltakozó hangoktól.) Úgy tudjuk, a bizalmi kérdést felvető mai rendkívüli tanácsülésnek éppen Félegyházy Megyesy Fatime Mária lett az egyik motorja. Innentől a megállapodásnál megfigyelt szavazati arány 7:8-ról 8:7-re változhat. Ha az elnök nem szavaz a saját sorsáról, akkor esetleg 8:6-ra. Egyelőre nem lehet tudni, van-e jelentősége, de a bírónő volt az elnöki pozícióra a tagok másik jelöltje még az év elején.
A jogszabály szerint nyolc szavazat nem elég az elnök eltávolításához, csak önként távozhat, vagy akkor, ha a „feladataival kapcsolatos kötelességeinek vétkes megszegése, hosszabb időn át történő elmulasztása vagy súlyos elhanyagolása miatt az OBT kétharmados többséggel hozott határozatával felmenti”. Tíz szavazat kell tehát az elmozdításához.
A tagok között ott van a Kúria elnöke is, aki aligha fordul az elnök ellen. Az OBH által törvényszéki elnöknek kinevezett Bagdi Árpád Gyulai Törvényszéki elnöktől forrásaink szintén nem várnak az elnök elleni szavazatot.
Nagy a tét: nemcsak a bírák bérezéséről, hanem önmagában a bírói függetlenségről van szó.
Többen arra számítanak, hogy a politikai ellenzék megerősödése miatt a Fidesz igyekszik átmenteni a pozícióit az igazságszolgáltatás terén is. Több csúcsvezető is „elfogyasztott” már kilencéves mandátumából öt esztendőt, a legfőbb ügyész és az OBH elnöke is 2019 óta van hivatalban. Polt Péter legfőbb ügyész pozíciójának változására utalhat, hogy legközelebb nem pusztán ügyészt lehetne választani erre a pozícióra. A jól értesültek azt is mondogatják: esetleg az OBH jelenlegi elnöke sem töltené ki a mandátumát, és a helyére a tanács tagjait megszelídítő egyik bíró kerülhetne.
Csakhogy az OBT a jelek szerint épphogy nem szelídül. Sokaknak nem tetszett, hogy a bírói kar sokáig legharcosabb testülete „letérdelt ”a kormány elé. De sokkal fontosabb kérdések vannak most terítéken egy bírói testület és a kormány csetepatéjánál: utóbbi reformcsomagja nemcsak szimbolikus üzenetet hordoz, annak több, a demokráciát közvetlenül érintő eleme is van.
Az egyik legfontosabb: a civil testületek bejegyzését – ami a rendszerváltás egyik fontos vívmánya volt – például elvennék a bíróságoktól és a közigazgatás venné át ezt a feladatot. Vagyis a kormány valamely szerve döntene arról, hogy egy új párt létrejöhet-e, egy vele kritikus egyesület megkezdheti-e működését, vagy éppen valamely civil szervezet – és számos médium, kulturális program mögött áll ilyen – létezhet-e. A független bíróság helyett a jövőben egy politikai irányítás alatt álló szervezet feladata volna a döntés ilyen ügyekben.
A törvényszékeken ráadásul „mobilbírók” is működnének, vagyis olyan személyek, akik hol az egyik, hol a másik városi (járási) bíróság területén dolgoznának. Nem ismerjük ennek részleteit, egyes aggodalmak szerint a renitenskedők esetleg könnyen egy ilyen „büntető pozícióban” találhatnák magukat. Előfordulhat, hogy néhány durva lakosságszám-csökkenést megélő megyében – vagy járásban – van ennek létjogosultsága, de az OBT a javaslat ismerete és vitája nélkül ment bele a megegyezésbe.
A védelemhez való jogot érintené, hogy a kirendelést nem vállaló ügyvédektől pénzt szednének, és ebből finanszíroznák a választott ügyvédet fogadni képtelenek jogi képviseletét.
Kifogásolják azt is, hogy 30 helyett 35 éves kortól lehetne valaki bíró, és a fogalmazó-bírósági titkár-bíró szokásos karrierúthoz képest a kívülről érkezők előnyben lennének.
Ismét hozzányúlna a kormány a bírák nyugdíjkorhatárához. Emlékezetes, hogy előbb – alkotmányellenesen – 62 évre szállította le a határt, majd számos bíró elbocsátása után 65 évre emelte. Most újra 70 éves koráig ítélkezhetne valaki, de ehhez külön engedélyre volna szüksége. A bírói függetlenséggel márpedig nehezen egyeztethetők össze a folyton módosuló, ráadásul egyedi mérlegeléssel hozott szabályok.
Ha a ma 10 órakor kezdődő ülésen leváltják az elnököt, azzal még nem válik érvénytelenné a kormánnyal kötött megállapodás. Túl nagy súlya azonban nincs, mert az OBT-nek erős jogosítványai vannak a jogszabályok véleményezésénél, egy ilyen megállapodás tehát nem akadályozza meg, hogy aggály esetén a testület fellépjen a javaslatok ellen.
Ha az elnökkel szembeni bizalmatlansági indítvány célba ér, nagyjából akkor is úgy állnak majd, ahol az indítvány megszavazása előtt. Vagy majdnem úgy. Kissé megtépázva, de – ahogy egyik forrásunk fogalmazott – térdet, fejet nem hajtva.
Nyitókép: a Fővárosi Ítélőtábla és a Kúria épülete a budapesti Markó utcában (fotó: MTVA/Róka László)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
