Gyanús törvénymódosítás: rájárhat a múzeumi műtárgyakra a kormány és elajándékozhatja azokat?
November 29-én egy salátatörvénybe bújtatva jelent meg egy különös paragrafus, ami arról rendelkezik, hogy a kormány protokolláris ajándékként ingyen odaajándékozhat bármilyen állami tulajdonú ingóságot. Három évvel ezelőtt Orbán Viktor miniszterelnök a Magyar Nemzeti Múzeum egyik legértékesebb műtárgyát, a Jagelló díszpáncélt ajándékozta oda a lengyeleknek. Akkor ehhez még külön kormányhatározat kellett.
November 29-én egy Nagy Márton által jegyzett salátatörvénybe bújtatva gyanús törvénymódosítást fogadott el az Országgyűlés. A jogszabály az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvényt egészíti ki egy új paragrafussal:
„(12) Állami vagyonba tartozó ingóság reprezentációs célból, protokolláris ajándékként (a továbbiakban: protokolláris ajándék) ingyenesen átruházható. A protokolláris ajándék tulajdonjogának ingyenes átruházására az átadás során az állam protokolláris képviseletében eljáró személy e törvény erejénél fogva jogosult.”
Vajon mire vonatkozik ez a módosítás? A kötelező indokolástól sokkal okosabbak nem leszünk, abból ugyanis úgy tűnhet, hogy a módosítás pusztán jogtechnikai jellegű, és arról szól, hogy nem kell az ajándék értékét külön meghatározni „figyelemmel arra, hogy az erre fordítható keretet a költségvetési törvény protokoll kiadás jogcímen már tartalmazza.”
Az elmúlt napokban ennek ellenére három aggódó múzeumi dolgozó is megkeresett minket azzal, hogy attól tartanak:
a jogszabály szélesre nyithatja a kaput az állami közgyűjtemények nagy értékű tárgyainak elajándékozása előtt.
Nagyon egyszerűen: attól félnek, hogy gyakorlattá válhat, diplomáciai utazások előtt a kormány tagjai egyszerűen kiemelnek majd egy-egy jobb műtárgyat a raktárakból, például festményeket, iparművészeti remekeket, antik fegyvereket, és elviszik protokolláris ajándékként külföldi diplomáciai utazásokra. Attól az Európai Unió és Magyarország viszonyát ismerve nem kell tartani, hogy a nyugati állam- és kormányfők kapnának ilyen ajándékokat, de például a keleti nyitás sikeréhez ilyen módon a magyar közgyűjtemények is hozzájárulhatnának.
Ennek a félelemnek két okból látjuk alapját. Az egyik, hogy a rendelkezés nem tartalmaz semmilyen explicit korlátozást a múzeumi javakra nézve. Általánosságban rendelkezik az állami vagyonba tartozó ingóságokról, pedig nagyon egyszerűen be lehetett volna írni a szövegébe, hogy „a muzeális intézmény alapleltárában szereplő kulturális javak protokolláris ajándékként nem átruházhatók” – de ilyen kitétel nincs a szövegben.
A másik ok sokkal konkrétabb: alig néhány évvel ezelőtt Orbán Viktor miniszterelnök személyesen döntött a Magyar Nemzeti Múzeum egyik legértékesebb, abszolút csúcskategóriás műtárgyának elajándékozásáról Lengyelország számára. Akkoriban persze még más volt a magyar-lengyel viszony, az ukrán háború kitörése előtt az akkori lengyel kormány a magyar kormány legfontosabb szövetségese volt az unióval vívott csatákban. Ma a lengyelek már biztos nem kapnának reneszánsz díszpáncélt, de
a diplomáciai szövetségek képlékenyek, a Nemzeti Múzeum – és ezzel az egész magyar kultúra – vesztesége viszont végleges.
Az 1533-ban Innsbruckban készült reneszánsz gyermekpáncélt Zsigmond lengyel királyfi kapta Ferdinánd osztrák főhercegtől, későbbi német–római császártól, amikor annak lányát, Erzsébet főhercegnőt eljegyezte. A tárgyat valószínűleg II. Miksa császár uralkodása óta, vagyis a 16. század kezdetétől őrizték a bécsi császári fegyvertárban. Tulajdonképpen egy tévedés eredményeként került Magyarországra, mert összekeverték egy II. Lajos magyar király számára készült hasonló páncéllal, és a bécsi gyűjteményekről szóló, 1932-ben megkötött osztrák-magyar egyezmény alapján mint magyar eredetűnek hitt tárgyat egy évvel később Budapestre szállították. Attól kezdve a Nemzeti Múzeum nemzetközi szinten is kiemelkedőnek számító, a gyűjtemény ötven legértékesebb darabja közé sorolt tárgyaként tartották számon, sokáig az állandó kiállításon is szerepelt.
Ezt a páncél ajándékozta a miniszterelnök 2021-ben Lengyelországnak. Ellenszolgáltatás nélkül. Érdemes tisztázni: a páncél valószínűleg sosem járt korábban Lengyelországban, nem volt korábban lengyel tulajdonban, tehát nem restitúcióról volt szó. Hanem egyszerűen protokolláris ajándékról. Mégpedig a diplomáciában megszokottnál sokkal értékesebbről: ez azért nem egy szarvasagancsos hamutartó vagy egy kalocsai terítő.
Mi volt a jogi alapja ennek az elajándékozásnak? A Magyar Közlöny 2020. karácsonyi számában, december 24-én megjelent kormányhatározat. Az ingyenes átruházást ez két jogszabállyal támasztotta alá. Az egyik az 1993-as magyar-lengyel kulturális együttműködésről szóló nemzetközi egyezmény. Csakhogy ez semmi olyan kötelezettséget nem ró Magyarországra, hogy minden lengyel vonatkozású, jogilag egyébként teljesen tiszta hátterű műtárgyát ajándékozza oda – ilyen kényszer természetesen soha nem volt. A másik ennél általánosabb: a vagyontörvény 36 § (2) bekezdés a) pontja és (3) bekezdése. Az előbbi megint csak arról szól, hogy nemzetközi egyezmény alapján állami vagyon tulajdonjoga ingyenesen átruházható, a másik arról, hogy erről nyilvános kormányhatározatnak kell rendelkeznie.
Láttuk tehát, hogy amikor
egy kiemelt magyar műtárgyat a kormány ki akart venni a Nemzeti Múzeum alapleltárából, és oda akart adni protokolláris célokra, azt eddig is megoldotta
– egy olyan nemzetközi egyezményre hivatkozva, ami egyébként nem ezért született.
Az új rendelkezés a maga általánosabb megfogalmazásával mintha szükségtelenné tenné a hasonló trükközést, és egyszerűen megnyitná ezt a lehetőséget a kormány számára. Természetesen lehet, hogy minden aggodalmunk alaptalan, és ilyesmi nem történik majd. Az ügyben kérdést küldtünk a Nemzetgazdasági Minisztériumnak, ha válaszolnak, frissítjük a cikket.
Egy biztos: a magyar közgyűjtemények vezetőitől nem várható, hogy nyilvánosan felszólaljanak, ha a gyűjteményt kár éri. Ha a politikusok nem a díszpáncélhoz hasonló, szem előtt lévő műtárgyakból csemegéznek, hanem „csak” a raktárra kezdenek rájárni, arról tudni sem fogunk. Kivéve, ha a muzeológusok között akad olyan szakmáját szerető, elkötelezett szakember, aki szól.
Nyitókép: Mateusz Morawiecki lengyel és Orbán Viktor magyar kormányfő kezet fog II. Zsigmond Ágost lengyel király gyermekpáncéljának átadásán a krakkói Várban 2021. február 17-én (fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán/MTI)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
