„Megszállott volt, de intelligens” – Alekszej Navalnij új önéletírásáról Sz. Bíró Zoltánnal
Nemrég magyarul is megjelent a februárban elhunyt orosz ellenzéki politikus, Alekszej Navalnij Hazafi című önéletrajzi könyve. A korai emlékekből és a börtönnaplóból álló kötet mögött a szerzőnek nemcsak a politikai érzéke, hanem írói vénája is megcsillan – még a legutolsó időkben is. HetiVálasz podcastunkban Sz. Bíró Zoltán történészt, Oroszország-szakértőt Navalnij emlékezete mellett a későszovjet időszakról, a birodalom bukásáról és a keményedő Putyin-rezsimről is kérdezi Ablonczy Bálint és Vörös Szabolcs.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található. A podcast Youtube-on is fent van!
Részletek a műsorból:
Milyen volt leningrádi egyetemistaként a késő-brezsneyevi Szovjetunió, amelyről Navalnij az első emlékeit leírja?
„Még a ’70-es évek kádári Magyarországa is nagyon jelentős mértékben eltért attól, ami a brezsnyevi kor utolsó öt évét jellemezte. Ezt a különbséget mindazok, akik oda kijöttek, és egy kicsit is volt receptoruk arra, hogy ezt az összehasonlítást megtegyék, nyilván érzékelték. (…) Ha bement az ember a boltba – még egy akkora nagyvárosban is, mint Szentpétervár –, akkor nagy valószínűséggel talált vajat, egy-két fajta felvágottat, krumplit, tojást, ömlesztett sajtot, és többé-kevésbé ezzel leírta a teljes repertoárt. De például ahhoz, hogy tejet vagy kefirt kapj – nagyon finomak voltak egyébként –, ahhoz ritmusérzék kellett: el kellett körülbelül találni, hogy melyik az a 2,5 óra, amikor éppen hozzák a tejet, és még kapsz. És ez ugyanúgy egy tejboltra is igaz volt. Tehát a hétköznapi élet jóval szerényebb volt és zordabb volt, mint Magyarországon, de mondjuk 20-22 éves fiatalemberként azért ez annyira nem foglalkoztatott. Két nyomasztó dolog volt azonban: nem volt szabad a későszovjet közgyógyellátásba bekerülni, másfelől pedig a szovjet hatóságokkal bármilyen bürokratikus ügyben kapcsolatba lépni – az »adminisztrálás szenvedélye« hihetetlen volt.”
Mi volt Navalnij: naiv, idealista, megszállott?
„Megszállott biztosan. Zsigereiben is politikus volt, ugyanakkor intelligens politikus. A hatalomakarása azzal, hogy »megváltoztatom Oroszországot, valami olyasmit teszek vele, aminek következtében az emberek jobban és méltóságtelibben tudnak élni« – szenvedély nélkül ilyen vállalást nem lehet tenni. A megszállottság mellett ugyanakkor volt folyamatos önreflexiója. Persze nem tudjuk, hogy ha hatalomra került volna, ez az önreflexió és önkorlátozás ott marad-e mellette.”
Van-e esély arra, hogy férje politikai örökségét Julija Navalnaja továbbvigye?
„Oroszország politikai változásait nem az emigráció fogja kezdeményezni. Sajnos lehet, hogy bár van néhány nagyon tehetséges, erkölcsileg is intakt és kifogástalan ember, de szerintem Oroszországban csak belülről lehet komoly változásokat elérni. Ráadásul gyakran felesleges viták osztják meg ezt az emigrációban lévő ellenzéket, ezért – nem a személyes adottságok vagy képességek hiánya, hanem – a történelmi szituáció és az Oroszországban kialakult rendszer természetéből fakadóan azt gondolom, hogy nemcsak Navalnajának, hanem a többi emigrációba kényszerültnek sem lesz ebben meghatározó szerepe.”
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
