„Nem kell erről kérdeznie!” – Navracsics Menczerről, közpénzekről és a jobboldalról
Az uniós pénzeket példásan használtuk fel, az pedig Budapest fejlesztését jelenti, hogy a kormány megvette Tiborcz István irodaházait, mert ott jobbak lesznek a munkakörülmények – állítja Navracsics Tibor. A kormány leginkább Európa-párti, közigazgatásért és területfejlesztésért felelős minisztere, aki Navrával Európában címmel podcastot is indít hamarosan, kitartó nógatásunkra sem akarta elítélni Menczer Tamás akcióját, s a Szuverenitásvédelmi Hivatalt is teljesen európai intézménynek tartja. Interjú.
– Első szavunk a köszöneté.
– Az én első szavam is.
– Esetünkben indokolt! Miniszter úr ugyanis szép szál legény. Magas.
– 190, igen. És?
– Mégsem azzal fogadott: „Na, mi van, kicsi?! Vége van, kicsi!” Jó napot kívánt. Ezt fideszesnek mostantól, úgy fest, illik külön megköszönni.
– Ez ugyanúgy elmondható a másik oldalról is, de valóban sajnálatos eseménye a magyar politikának, ami a pécsi gyermekotthon előtt történt.
– Akkor rosszul tette Orbán Viktor, hogy kiállt Menczer Tamás mellett?
– Nagyon nem fair, hogy most Menczer Tamás nyakába varrják az ügyet, nagyon nem!
– Ki ment oda a másik politikai rendezvényét megzavarni, három centiről a gyerekeiről üvöltözni az arcába?
– Ki volt az, aki a feleségéről titokban készített felvételt nyilvánosságra hozta? Ki volt az, aki magánügyből közügyet csinált?
– Magyar Péter akkori felesége mi is volt éppen?
– Az teljesen mindegy.
– Egyáltalán nem mindegy. A magánügyeiket Varga Judit teregette ki interjúban, az a hangfelvétel pedig közügyet érintett: az igazságügyminiszter beszélt arról, hogy minisztertársa belenyúlhatott ügyészségi anyagokba.
– Teljesen másképp látjuk, úgyhogy azt javasolnám, zárjuk le ezt az ügyet!
Elmondom újra: amit most Menczer Tamás nyakába akarnak varrni, azt nem ő kezdte.
Nem ő mondta el a kormánypárti politikusokat mindenféle trógernek, nem ő tett fel a Facebookra vállalhatatlan szövegeket az ellenfeleiről és a feleségével titokban készült felvételt sem ő hozta nyilvánosságra.
– Akkor tehát Vogel Evelin is vállalhatatlan?
– Elmondom újra: nagyon nem fair, hogy most Menczer Tamás nyakába akarják varrni az egész ügyet! És most azt javasolnám újra, hogy zárjuk le ezt a kérdést, és dolgozzunk!
– Csak hát láthatóan megtervezett akció volt Menczeré: hetek óta posztolt arról, hogy majd odamegy emberkedni Magyarhoz személyesen.
– Tényleg nem szeretném, ha ez az interjú erről szólna, eddig sem kommentáltam – nem véletlenül. A jövőben sem fogom.
– Mi sem örülünk, hogy ilyesmiről kell kérdezzük, de most nem arról van szó, hogy ismeretlen kopaszok akadályoztak meg ellenzéki népszavazási kezdeményezést, hanem arról, hogy az ön pártjának kommunikációs igazgatója erőszakoskodott.
– Nem kell erről kérdeznie, én biztos nem várom ezt el! Tudom, a Versenyképes Járások Program nem hozna annyi kattintást, de mi itt a minisztériumban ezzel a kérdéssel foglalkozunk, nem egy ellenzéki párt elnökével.
– Ön Menczerrel van egy politikai közösségben, talán érthető, ha róla kérdezzük.
– Azért válaszoltam! De higgye el, ez az ügy nem része az életemnek!
– Esetleg már nem kettős párttag?
– Miért ne lennék?
– Ha titokban kilépett a Fideszből és már csak KDNP-s, akkor tényleg mondhatja, hogy nincs köze Menczerhez.
– Ehhez az egészhez semmi közöm. Vagy hallott tőlem valaha olyat, hogy emberről így nyilatkoztam? Soha.
– Éppen ezért lehet ön az utolsó reménysége azoknak a fideszeseknek, akik szerint nem helyes, amit Menczer produkált. Csak mondja ki!
– Nem szeretem, ha valaki megmondja nekem, mit hogyan tegyek. Én sem mondom meg másoknak. Inkább becsukom a szobám ajtaját, dolgozom és az ajtón kívül hagyom ezeket a kérdéseket.
– Pedig fontos kérdések. Ha az erőszak hatalmi pozícióból megengedett, ugyan miért bízzunk abban, hogy önök nem csalják el a választásokat, ha másképp nem tudnak hatalmon maradni?
– Hetek, hónapok óta építik ezt a történetet. A választókerületek átrajzolásától kezdve egy sor kérdés kapcsán bugyog fel, hogy a Fidesz majd nem fogja elismerni a választási vereséget. Semmilyen oksági viszony nincs tehát a két történet között.
– Miért kell két mandátummal kevesebbet adni Budapestnek, ha nem azért, mert a fővárosban nagyon erős a Tisza?
– Mert 60 ezer főt veszített a főváros lélekszámában az elmúlt néhány évben.
– És az újrahúzott vonalak jó helyen vannak, nem pártosak?
– Meg fog lepődni, de nem foglalkoztam ezzel sem. Arra emlékszem, hogy a 2014 előtti rendszerben volt 26 ezres választókerület – épp az én akkori körzetem melletti, a Veszprém 6-os –, meg volt több mint 70 ezres is, valamelyik budapesti. Ennél biztosan arányosabb, igazságosabb lesz a mostani rendszer.
– Egyébként miért zárkózott fel újabban régi barátja, Lázár János mellé a főváros ostorozásában?
– Ilyet tettem volna?
– „Budapest semmit nem tesz jelen pillanatban a Budapesten kívüli Magyarország felzárkóztatásáért” – mondta nemrég egy konferencián.
– És mit mondtam még? Azt tudják idézni?
– Mit?
– Azt, hogy Budapest boldogulása mindannyiunk, sikere az egész magyar gazdaság számára fontos. Csak sajnos
Budapest nem tesz semmit annak érdekében, hogy az ország többi része is felzárkózzon.
Ennek legékesebb példája, amit Karácsony Gergely a minap bejelentett, hogy ugyanis nem fizetik ki a szolidaritási hozzájárulást.
hirdetés
– Jövőre, ha a bíróság nekik ad igazat. Most Budapest tizenkétszer annyi szolidaritási hozzájárulást fizet, mint amennyit a Tarlós-érában fizetett.
– Budapest uniós átlaghoz viszonyított fejlettsége közben 126 százalékról 159 százalékra nőtt. A tizenkétszeres hozzájárulást a pénzügyminisztérium egyébként vitatja. A lényeg az, hogy van egy jómódú fővárosunk, ahol az egy főre eső nemzeti össztermék több mint kétszerese az országos átlagnak. Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom és Fejér az országos átlag szintjén van, az összes többi vármegye jóval alatta. Budapest miért nem tartja természetesnek, hogy az általa megtermelt többletjövedelemből juttat a Budapesten kívüli Magyarországnak?
– 75 milliárdot fizet a főváros szolidaritási hozzájárulásként, 38 milliárd állami normatívát kap, 448 milliárd a teljes fővárosi költségvetés.
– Közben az állam csak idén 1700 milliárdot költött a fővárosra. Hatalmas állami beruházások vannak Budapest-szerte…
– Kérte azokat a főváros?
– Volt, amit igen, de amit nem, az is budapesti munkahelyeket teremt, az is az itt élők életszínvonalát növeli. Ami Budapesten megépült, az a budapestieknek is épült állami pénzből.
– Amikor jóval több mint 600 milliárdért vesz a kormány Tiborcz Istvántól irodakomplexumot, azt persze ideszámolhatja, de azzal mi miért is járunk jól budapestiként?
– Minőségibb munkakörülményeket jelenthet, az infrastruktúra javulását, egy új épületek az egész környék minőségjavulását is előidézhetik.
– Zuglóban éppen az infrastruktúra-fejlesztést nem sikerült megcsinálni, annyi történt, hogy közpénzből megvették egy másik NER-milliárdos, Balázs Attila irodanegyedét.
– Ne felejtsük már el, hogy megépült egy MVM Dome, egy Puskás Stadion –
egy sor olyan beruházás valósult meg, amely jó a budapestieknek. Ahhoz is kellenek, amit a főpolgármester most annyira szeretne: az olimpiához.
– Támogatja ebben Karácsony Gergelyt?
– Ha igényli, persze.
– És önt a párttársai a Versenyképes Járások Program kapcsán? Úgy hírlik, a frakcióban újra fúrják a tervét, hogy 65 milliárdot a járások között osszon szét az elvont helyi iparűzési adóból.
– Van, aki támogat, van, aki nem. Aki nem, azért nem, mert nem szereti, hogy van egy összeg, amiért egyezkedni kell. Vannak települések, amelyek nagy iparűzésiadó-bevétellel rendelkeznek, de nem akarják ezt megosztani a környező falvakkal, holott onnan is járnak hozzájuk dolgozni azok, akik megtermelik a hasznot és az adóbevételt. Debrecen például nem szereti, hogy a nála megtermelt pénzt Hajdúsámsonnal meg kell osztania, pedig nemcsak onnan, de a tágabb térségből is sokan járnak dolgozni Debrecenbe. Székesfehérvár meg támogatja a járási tervet, pedig ott sokkal több település van. Csak éppen Cser-Palkovics András látja, hogy a város fejlődéséhez a térséget is fejleszteni kell. Ez tehát nem politikai törésvonalak mentén alakul, inkább a polgármestereken múlik. Szerintem elértünk ma oda, hogy a fejlesztéspolitikában térségekben kell gondolkodnunk. A Magyar Falu Program nagyon hasznos, a Modern Városok Programmal kapcsolatban már több a kétség, de ha tovább akarunk lépni, nem fókuszálhatunk csak a településekre.
– Nyáron még arról hallottunk, hogy az iparűzési egy részét egyszerűen elvennék, a központi költségvetésbe folyna be.
– Volt ilyen terv, igen.
– Ön feküdt keresztbe neki ezzel a járási visszaosztós rendszerrel?
– A megyei jogú városok régóta követelik, hogy a szolidaritási hozzájárulás egy része jusson vissza. Most 65 milliárdról van szó összesen, a járások jelentős része 250 millió forintot fog kapni, tehát kis lépték ez, de ki fog derülni, hogy a polgármesterek képesek-e együttműködni. Ha igen, akár sokkal nagyobb tételben is gondolkodhatunk, a szolidaritási hozzájárulást is át lehet irányítani ilyen módon. Távlatosan nem is járásokban, hanem városkörnyékekben gondolkodunk – a cél az lenne, hogy ezek a térségek együtt tudjanak fejlesztési stratégiákat alkotni. Ha a választók 2026-ban úgy döntenek, hogy mi maradjunk kormányon, miniszterelnök úr pedig úgy, hogy én maradjak a miniszter, ebbe az irányba teszünk majd egyre nagyobb lépéseket.
– Efféle térségi fejlesztésekre elvileg EU-pénzeket is lehetne szerezni, ám most úgy fest, a néppárti Magyar Péter sokkal könnyebben hozná haza ezeket, ha nyerne. Milyen érzés?
– Most jönnek még a pénzek, az operatív programok is tartanak, az elkövetkező időszakban lesz ez nagy kérdés. Bóka miniszter úr tárgyal ezekben az ügyekben.
– Önt tehát leszedték az EU-pénzek megszerzéséről?
– Nem szedtek le, én eddig is az EU-források magyarországi hasznosításáért voltam felelős.
– Tavaly, tavalyelőtt mégis ön szaladgált Brüsszelbe ezekért a pénzekért.
– Azért, mert akkor az alapmegállapodások sem voltak meg, amelyek egyáltalán megnyitották a lehetőséget. 2022 decemberére az általános megállapodást aláírtuk a kohéziós pénzekről, 2023 decemberére pedig az RRF, azaz az újjáépítési alap pénzeiről is meg tudtunk állapodni.
– Mégsem jönnek, hatalmas a lemaradás. Lemondtak már arról a majdnem 10 milliárd euróról?
– Nem mondtunk le róla, hiszen nem csak nálunk, más tagállamokban is hatalmas a lemaradás. Ennek az új bizottságnak lesz a feladata, hogy kezelje a helyzetet: a legtöbb tagállamban nem lesz tartható a 2026-os nyári határidő.
Mi eleve később írtuk alá a megállapodást, így nehezebben fordulunk rá a megvalósításra.
A nagy energetikai és közlekedési beruházások, amelyek a magyar újjáépítési program lényegét jelentik, hosszabb előkészítési idővel tudnak csak megvalósulni.
– Amikor a szuverenitásvédelmi törvényről dönt majd a bíróság, esélyes, hogy befagyasztanak újra minden pénzt és ön feleslegesen dolgozott?
– Semmiképpen sem dolgoztam feleslegesen, hiszen a 2021-2028-as ciklus pénzfelhasználását tekintve még a mostoha körülmények ellenére is ott vagyunk az első tízben – legutóbb, amikor néztem, a hetedik helyen álltunk. Nem rossz ahhoz képest, hogy a pénzeink jelentős része be van fagyasztva. Ez azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló forrásokat viszont nagyon jól, nagyon hatékonyan költjük el. Felhasználás tekintetében a 2014-2021-es időszakban egyébként holtversenyben elsők voltunk a csehekkel. Abban bízom, hogy jövőre, amikor az új Bizottság ténylegesen dolgozni kezd, megfelelően tudunk majd velük kommunikálni és csökkenteni tudjuk a befagyasztás mértékét is.
– Nem nehezíti ezt, hogy közben Szuverenitásvédelmi Hivatalt hoztak létre, amely hivatalos jelentésben idegen ügynöknek minősít újságokat? Lánczi Tamás tevékenységét mégis hogyan tudja elhelyezni egy normális európai demokrácia keretei között?
– Vannak ilyen intézmények más országokban is.
– Oroszországban, persze.
– Az Egyesült Államokban is, sőt, az Európai Bizottság éppen arra szólítja fel a civil szervezeteket, hogy az EU-tól kapott pénzt ne lobbizásra használják fel. Věra Jourová készített elő olyan csomagot, amely az EU-val szemben ellenséges civil szervezetek finanszírozásának és aktivitásának feltárását célozza.
Ez szerintem belefér egy állam, politikai szervezet önvédelmi tevékenységébe.
– Olvasta a Szuverenitásvédelmi Hivatal Átlátszót érintő „jelentését”?
– Nem.
– Nemzetközi ügynökökként próbálnak benne lefesteni egy tényfeltáró lapot, amely egyébként azt szokta feltárni, a magyar közpénzmilliárdokból hogyan lesz NER-luxusjacht, az Orbán családnak meg hatvanpusztai birtok.
– Gondolom, a hivatal az Átlátszó finanszírozását vizsgálta.
– Nem csak. Magyarországra veszélyt jelentő idegen érdekeket is emleget a „jelentés”.
– Ez hadd ne legyen az én problémám, hogy definiáljam, ki újságíró és ki külföldi ügynök.
– Szerintünk sem miniszterek, még csak nem is Lánczi Tamások dolga. Épp erről beszélünk.
– Akkor esetemben megkönnyebbülhetnek. Az életben sok terület van, amelyhez nem kívánok hozzászólni. Ehhez sem.
– Hogy bírja?
– Alacsony vérnyomással, nyugodtan.
– Szed rá valamit?
– Nem kell, hála az égnek.
– Veleszületett cinizmus akkor, hogy ilyenkor egyszerűen elfordítja a tekintetét? Veszprém ura akar lenni, ennyi érdekli, a többi nem számít?
– Veszprém polgára szeretnék lenni, nem az ura, másrészt engem arra neveltek, hogy amit rám bíztak, arra a feladatra koncentráljak. És ahogy mondtam már: én sem szeretem, ha mások belebeszélnek az én dolgomba, közigazgatási kérdésekbe például.
– Kormányon belül?
– Belül, kívül, mindenhol.
– Ha csak a maga dolgával törődik a szobája mélyén, minek indít podcastot december végén?
– A cél az, hogy különböző emberekkel beszélgessek arról, számukra mit jelent Európa. Hangsúlyozottan nem pártpolitikai nézőpontból. Amikor az egyetemen tanítok, politikát tanítok bár, de azt sem pártpolitikai szempontok alapján teszem.
– Ha ön podcastol, mi beülhetünk cserébe heti egy órára a miniszteri székébe?
– Tessék megdolgozni érte, aztán persze!
– Csak azért, mert ezek szerint a HetiVálasz podcast versenytársa lesz, de adófizetői pénzből.
– A podcastomra saját forrásokat is felhasználok, szóval ez így nem talált.
– A tisztességes versenyért odáig vagyunk. Kik lesznek a vendégei? A reaktivált Európa-profi Szájer József például?
– Remek ötlet, megfontolom. De olyanokkal is tervezek beszélgetni, akik pártpolitikai témában nem biztos, hogy leülnének velem.
– Podcastjával majd visszacsábítja a Fidesz által egykor még megszólított Európa-párti, mérsékelt jobbosokat, vagy mégis mi a cél?
– Lehet, hogy teljesen őrült ötlet, de tényleg hiszek abban, hogy ha beszélgetünk egymással – azok is, akik az élet sok területén egyébként nem értenek egyet –, abból kijöhet valami jó. A beszélgetőpartnereket tehát nem politikai alapon, hanem úgy válogatom: ki az, akivel fél órán át értelmesen lehet beszélgetni egy témáról.
– Nem létezik, hogy ne legyen valamilyen politikai célja.
– A cél annak bemutatása, hogy
a jobboldal nem Európa-ellenes. Vagy: nem mindenki az a jobboldalon.
És hogy lehet beszélgetni oldalak között, adott esetben mondjuk szocialista politikussal…
– Tiszás politikussal lehet?
– Nem ismerek tiszás politikust. Itt olyanokkal fogok beszélgetni, akikkel régebb óta van már valamilyen kapcsolatom.
– Magyar Pétert talán nem ismeri régebbi, még fideszes korából?
– Egyszer, ha találkoztam vele valami rendezvényen. Szóval nem. Azt sem hiszem, hogy lehetne vele úgy beszélgetni, hogy az ne az aktuálpolitikáról szóljon. Pedig nem minden a politika. Sokszínű a világ, az élet. A politika egyetlen szín csupán ezen a palettán.
– És nem az a lényege neki, hogy 15 év kormányzás után esetleg ne takargatnivaló állapotban legyenek a gyermekotthonok?
– Kérdés azért, hogy gyermekotthonokat ilyen szinten kell-e politikai bombahírek tárgyává tenni. Senki nem tagadja, hogy vannak gyermekotthonok, amelyek lepukkantak, amelyeket fel kell újítani. Kormányhivatalokban is vannak ilyen irodák, kórházakban is vannak ilyen osztályok. Viszont, ha valaki ebből politikai cirkuszt kezd csinálni, már csak az ott dolgozók nyugalma érdekében is jobb, ha nem hagyjuk, hogy felforgassák az életüket.
– Talán a „cirkusszal” rá lehet venni önöket, hogy ezeket újítsák fel, ne Tiborcznak utalják a százmilliárdokat.
– Ne tegyünk már úgy, mintha nem javult volna rengeteg minden ebben az országban infrastruktúra szempontjából az elmúlt 14 évben! Jöjjön el Veszprémbe például. Vagy Zalaegerszegre. Ha nekem nem hisz, higgyen az Európai Bizottságnak: még szerintük is példásan használtuk fel a EU-pénzeket. Az OLAF szerint is mi vagyunk az az ország, amely beépíti az észrevételeiket. Jobban, mint a tagállamok többsége. Óriási problémák vannak még itthon, igen, sok mindent kell még megoldanunk – de egyáltalán nem fair azt állítani, hogy minden pénz rossz helyre ment itt az elmúlt másfél évtizedben.
Nyitókép: KTM/Csürke Máté
Ezt az interjút nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
