Lázár János most a MÁV legértékesebb ingatlanait adná magánkézbe
Történelmi bűnt készül elkövetni Lázár János a magyar vasút és Budapest ellen: 99 évre magánkézbe adná egy sebtében kiírt, összecsapott pályázattal a főváros négy nagy pályaudvarát, a Nyugatit, a Keletit, a Délit és Kelenföldet, valamint a kapcsolódó barnamezős területeket, összesen 89 hektárt.
Szinte nem akar hinni az ember a szemének. Egy európai főváros legértékesebb fejlesztési tartalékterületeit lehet most elvinni egyben, némi felújítási ígéret fejében. És nem kell érte konkrétan vállalni szinte semmit. Se vasútfejlesztést, se zöldterületet, se a történelmi épületállomány valódi rehabilitációját, se új gyalogos és kerékpáros összeköttetéseket, esetleg autóutak, kötöttpályás kapcsolatok megépítését. Semmit: csak azt, amit maguk a pályázók akarnak.
Cserébe lehet építeni szabadon bármit, például irodaházat vagy bevásárlóközpontot. Faltól falig, zsúfoltan, ahogy azt tették a Bosnyák tér mögött vagy az Ajtósi Dürer soron. Papíron a terület állami tulajdonban marad, de csak papíron, mert az újonnan létrejött projektcégek földhasználati jogot szereznek a fejleszthető részekre, és az ott felépülő építményeknek már a tulajdonosai lesznek.
Kínálkozik a párhuzam a kastélyvagyon elherdálásával, hiszen a módszer igen hasonló: a közvagyon szemérmetlen elajándékozása. De mégis lényegesek a különbségek. Látogatható kastélymúzeumot fenntartani valóban nem nagy bolt, inkább teher, ezért is lenne állami feladat.
Ezzel szemben a vasúti barnamezős területek beépítése mindenképpen nagy üzlet ingatlanfejlesztési szempontból, különösen ha elvárások sincsenek, amik a profitrátát érdemben korlátoznák a közjó érdekében.
A barnamezős rehabilitációba természetesen a magántőke értelmes módon bevonható. De nem így, hanem szabályozottan, konkrét feladatokra, projektelemekre.
Itt viszont magát a koncepciót is egy-egy magáncég dolgozhatja ki, ahogy az Zuglóban vagy a BudaParton is történt. És tudjuk, hogy ugyanez a modell Rákosrendező esetében.
Budapestet ezzel történelmi kár éri: elveszti a lehetőséget is arra, hogy ezek a területek emberközpontú, korszerű városfejlesztési elvek mentén újuljanak meg, mint ahogy az Európa sok nagyvárosában történt, történik. Nem pusztán arról van szó, hogy nem lesz park a Nyugati mellett, ahogy Soproni Tamás VI. kerületi polgármester panaszolta. Mert lehet, hogy valami zöld csík végül azért lesz, hiszen az új tornyok közé is kell ilyesmit tenni (tettek Zuglóban is). Nem csak arról van szó, hogy valószínűleg elpusztul a Kelenföldi indóház történelmi épülete vagy a Nyugati melletti remek modern motorkocsijavító csarnok. A kár ennél általánosabb: maga az élhető város esélye foszlik szét a szemünk láttára.
Nyitókép: a felújított Nyugati pályaudvar (fotó: Róka László / MTI)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
hirdetés
