Felborult a világ legnagyobb Rizikó-táblája, amelyen igazi emberek harcolnak
Kisebb-nagyobb intenzitással 14 éve tart a polgárháború, most viszont néhány nap kellett csak az Aszad család 1971 óta tartó uralmának megdöntéséhez. Hogyan volt ez lehetséges? A Válasz Online megmutatja a világ legnagyobb élő társasjátékát, egyben a legvéresebbet. A több mint egy évtizede tartó polgárháború miatt Szíria nagy része romokban hever, minden család gyászol, egy teljes generáció nőtt fel úgy, hogy az iskolai felelés helyett az életben maradás volt számukra a hétköznapok kihívása. Hogy erről az alapról lehet-e egy (vagy két vagy több) normális országot építeni, az csak évek múlva derül ki. Háttér.
November 27-én a szunnita szír ellenzék egyik fegyveres koalíciója támadást indított Aleppó közelében. December 7-re az Aszad család 1971 óta tartó uralma megdőlt, az elnök Moszkvába menekült, a hivatalos szír állami hadsereg lényegében ellenállás nélkül megadta magát. Az Aszad-rezsimet az utóbbi évtizedben életben tartó iráni és orosz erők is csak néhány napig próbálkoztak valamiféle ellenállással. A szír fegyveres ellenzék bejelentette, hogy a 2011-ben kezdődött polgárháború véget ért, és ideiglenes kormány alakul. A hatalmuk azonban legfeljebb az ország területének kétharmadára terjed ki.
Hogy az események elképesztő gyorsaságát érzékeltessük, érdemes visszaemlékezni: a 2010-es évek közepén négy évig tartott, mire Aszad hadserege az orosz légierő hathatós segítségével visszafoglalta Aleppót a szunnita felkelőktől.
Most másfél nap elég volt, hogy a felkelők elfoglalják a várost. Egy hét elteltével pedig már 350 kilométerre délre, a fővárosban, Damaszkuszban jelentette be a főnökük, hogy győztek.
A világ legbonyolultabb hadszíntere
Hogy a helyzet rendkívüli bonyolultságát jelezzük, érdemes kitérni rá, hogy egy másik szunnita fegyveres csoport, amely Törökország támogatását élvezi, a felfordulást arra használta, hogy elfoglalja a kurdoktól Manbidzs városát. Manbidzs volt az a szír kisváros, ahol 2017 kora tavaszán egyszerre jelentek meg az orosz állam szolgálatában álló csecsen zsoldosok és 400 amerikai katona is, hogy útját állják az Eufrátesz Pajzsa nevű török hadműveletnek. Az oroszok Aszad elnök, azaz a hivatalos szír állam területét védték akkor, az amerikaiak pedig a kurdokat, akikkel az Iszlám Állam szíriai részét számoltatták fel éppen. Végül a törökök, az amerikaiak és az oroszok is elvonultak a város alól, anélkül, hogy egymásban kárt tettek volna, és mostanáig a kurdok ellenőrizték a vidéket. Orosz és amerikai katonák jelenleg is állomásoznak Szíriában, az ország két egymástól távoli régiójában.
Az oroszok novemberben Idlib környékét bombázták például, hogy eltántorítsák a támadástól a szunnita felkelőket; az amerikaiak pedig az Iszlám Állam (ISIS) terrorszervezet maradék táborait lőtték még októberben is, az ország délkeleti részén. Június 18-án a brit légierő is bevetett egy drónt az ISIS ellen a szír sivatagban.
Az éppen Hajat Tahrír as-Sám (Levante Felszabadításáért Mozgalom – HTS) néven működő szunnita felkelők között pedig ujgur egységek is vannak, akik Kínából menekültek ide, harcolni a muzulmánok ügyéért. Az iráni katonák gyors kivonulása, míg dél felől az izraeli hadsereg bevonulása pedig csak az elmúlt órák legfrissebb fejleményei. Beláthatatlan tehát, mennyiféle haderő volt jelen Szíriában az elmúlt években. Már csak emiatt is nehéz lesz konszolidálni a teljesen szétlőtt és kivéreztetett országot.
Túl sokan, túl sokat költöttek már erre a háborúskodásra ahhoz, hogy az egymással összeférhetetlen terveket szövő felek csak úgy levonuljanak, és átengedjék riválisaiaknak a kezdeményezést.
A HTS győzött a fontos nagyvárosokban
Szíria különböző vidékeit három nagy és sok kisebb szervezet irányítja. Az ország nyugati felének nagyvárosait, Szíria gazdasági és kulturális központjait a múlt héten a HTS néven ismert csoport által dominált erők rohanták le, és igyekeznek most valamiféle államigazgatást szervezni. A HTS elődszervezete az Iszlám Állammal, majd az al-Kaidával állt szövetségben a polgárháború kitörésekor. A parancsnokuk a 2000-es években még Irakban harcolt az amerikaiak ellen, öt évig volt ott hadifogságban, és az Egyesült Államok 10 millió dolláros vérdíjat tűzött ki a fejére. Ugyanakkor már évekkel ezelőtt bejelentette, hogy szakított a terrorszervezetekkel, a globális dzsiháddal, és most toleráns kormányzást ígér. A keresztényeket biztosította, hogy megtarthatják idén a karácsonyt, és eltiltotta a katonáit attól is, hogy a nőket öltözetük miatt zaklassák. Washington azt mondta, kivárják, tényleg megváltoztak-e az egykori dzsihadisták. Az biztos, hogy a tálibok vagy az ISIS hatalomátvételéhez hasonló terrort még nem vezettek be sehol. Ám az is igaz, hogy három nap telt csak el a Aszad bukása óta.
Izrael viszont, biztos, ami biztos, heves bombázásba kezdett,
már több mint 400 csapást mért a szír állam (értsd az Aszad-féle hivatalos Szíria) megmaradt katonai létesítményeire: repülőtereket, fegyvergyárakat, katonai raktárakat, légvédelmi állásokat támadnak folyamatosan, és rakétákkal kiiktatták a szír flotta megmaradt hajóit, továbbá lebombázták a titkosszolgálat épületeit is. Izrael mindent megtesz, hogy a HTS (vagy aki utána jön), ne juthasson hozzá a szír hadsereg legütőképesebb fegyvereihez és titkosszolgálati dokumentációjához. Akárki kerül majd hatalomra, ne legyen képes fizikailag veszélyeztetni Izraelt, és ne legyen módja megkísérelni az 1967-ben elfoglalt Golán-fennsík visszaszerzését.
Most a HTS és szövetségesei ellenőrzik azokat a városokat is, ahol az oroszok korábban katonai kikötőt és repülőteret létesítettek. Ezeket egyelőre nem támadták meg, és egyáltalán nem világos még, hogy az oroszok megtarthatják-e bázisaikat. Az biztos, hogy ha ki kell vonulniuk (és ez a valószínűbb), akkor Oroszország nemcsak a Földközi-tengeren veszti el a befolyását, hanem afrikai műveleteinek logisztikai hátországát is elbukja, és ezzel beavatkozási képessége visszaszorul az egykori szovjet területekre.
A törökök vazallusai
Szíria északi határsávját a HTS-féle szövetségtől független, a török államhoz szorosan kötődő szervezet irányítja. A terület valójában török megszállás alatt áll. Törökország kezdettől támogatta az Aszad-rezsim elleni felkelést, és emiatt az oroszokkal is konfliktusba került: 2015 augusztusában a törökök még egy orosz repülőt is kilőttek, mondván, másfél kilométerre áttévedt a légterükbe.
A 2016-os törökországi puccskísérlet után enyhült csak a viszony – az irániak azt állították, hogy a szíriai bázisukról az oroszok lehallgatták az Erdoğan elfogására készülő török légierő parancsnokainak beszélgetését, és figyelmeztették a török elnököt, aki így tudott időben meglépni a nyaralójából, és mozgósítani a hadsereg hozzá lojális egységeit. Akárhogy is történt, a török–orosz kapcsolat sokat javult 2015 óta, és a mostani felkelésben a törökök segéderői nem is vettek részt közvetlenül az Aszad-rezsim elleni küzdelemben. A HTS-t viszont támogatták a törökök, és a korábbi terrorszervezet aligha kaphatott más irányból fegyvereket a támadáshoz.
Mindenesetre a Törökországhoz lojális erők a mostani zavaros helyzetben azonnal a kurdok ellen fordultak, és némileg lerövidítették azt a szakaszt, ahol a kvázi független kurd terület határos Törökországgal.
Északkeleten a kurdok irányítanak
A polgárháború kitörése óta Szíria északkeleti részét a kurdok uralják, ami még akkor is fontos, ha ez a vidék részben lakatlan sivatag. Épp a sivatagban vannak ugyanis Szíria legfontosabb olajkútjai.
A szíriai kurdok autonóm területe a leginkább világias irányultságú államalakulat a térségben, és erősen baloldali ideológia alapján szerveződött. A törököknek az a bajuk, hogy kurdok élnek a határ török oldalán is, akik évtizedekig vívtak háborút az ankarai kormánnyal a függetlenségükért, és a törökországi meg szíriai mozgalma szorosan összefonódott.
A törökök mindenképpen meg akarják akadályozni, hogy a szíriai kurdok kvázi függetlensége megmaradjon. Erről beszélt Erdoğan, amikor mostanában minden nap elmondta, hogy Szíria egységének fenntartása mindennél fontosabb. Csakhogy a szíriai kurdok Amerika támogatását élvezik, mert ők végezték el a piszkos munka nagy részét, amikor az ISIS terrorállamának szíriai oldalát felszámolták 2016-17-ben, és azóta is kemény harcok árán folyamatosan akadályozzák a kalifátus újraszerveződését. Aszadék is békén hagyták a kurdokat, mert fontosabb volt számukra a HTS elleni harc. A közeljövő egyik legfontosabb kérdése, hogy mi lesz a kurdok ellenőrizte területtel, integrálódik-e az újjászerveződő szír államba. A terület déli vidékein a helyi arabok több településen is fellázadtak most a kurdok ellen, és azonnal bejelentették csatlakozásukat a HTS-hez, tovább bonyolítva ezt a képletet.
hirdetés
Ugyanakkor a kurdok arra továbbra is jók lehetnek az új damaszkuszi vezetőknek, hogy Irak felől védjék a határt, és ne engedjék be Szíriába az Irán által felfegyverzett ottani síita csoportokat. Akik az Aszad-rezsim szövetségesei voltak. Illetve (az amerikai légierő támogatásával) továbbra is féken tartsák az Iszlám Állam sivatagban megbúvó maradékát, amely fénykorában, a 2010-es évek közepén lebontotta a szír–iraki határt, és a két országból jelentős területet egyesítve önálló kalifátust szervezett. Amelynek iraki felét amerikai–iráni összefogással, a szír felét pedig amerikai–kurd–orosz összefogással győzték le. A szövetségi rendszerek errefelé hadszínterenként és évenként is változhatnak.
Moszkvában és Teheránban is bánkódhatnak
Miközben megdöbbentő mértékű változások történtek november vége óta az országban, az eddigi harcokhoz képest nagyon kevés a halott. Aszad hadserege szinte lövés nélkül kapitulált, a kurdok szabadon elvonulhattak Manbidzsból, a szunnita felkelők békén hagyták a más vallású lakosságot a megszerzett területeiken, az oroszok decemberben leálltak a civilek bombázásával, az iráni fegyveresek felszívódtak.
Az elmúlt években szokás volt úgy hivatkozni a szír polgárháborúra, hogy ott befagytak a frontok, de ez csak a tízes évek vérzivatarához képest volt igaz. Az eddig kifejezetten nyugodtnak számító 2024-es évben sem volt olyan hónap, amikor legalább 300-400 halottja ne lett volna az összecsapásoknak, általában több fronton is folytak harcok, és volt hónap, amikor ezek bőven 500 feletti áldozattal jártak.
Aszad elnök váratlanul gyors bukásához mindenképpen hozzájárult, hogy Izrael a szomszédos Libanonban nagyon súlyos csapást mért az ősszel Iránra, illetve az Irán által szervezett Hezbollahra, és közben rendszeresen bombázta Irán szíriai állásait is. Ezzel a szintén síita kötődésű Aszad-rezsim legfontosabb támogatója annyira meggyengült, hogy most nem tudott hathatós védelmet nyújtani számára. Az ukrajnai háborúval elfoglalt oroszok sem tudtak olyan szintű támogatást nyújtani a rezsimnek, mint 2015-ben. Saját ereje pedig, mint kiderült, lényegében nem maradt Aszadnak. A katonái éppúgy elmenekültek, mint 2021-ben az afgán kormány katonái abban a pillanatban, hogy az amerikai csapatok kivonultak onnan. A különbség annyi volt, hogy az oroszok és az irániak nem jelentették be, hogy elhagyják Szíriát, hanem egyszerűen csak annyira meggyengültek, hogy nem tudták megvédeni a helyi szövetségesüket.
A most elindult változás egyik leglátványosabb fejleménye, hogy Irán jelentős befolyást vesztett a Földközi-tenger vidékén.
Irakban és Jemenben még komoly erőkkel és szövetségesekkel van jelen, de az egész térséget fenyegető, évtizedek óta tartó expanziója megtört.
Hogy az oroszok megtarthatják-e támaszpontjaikat Szíriában, az még ugyan hivatalosan nem dőlt el, de az máris komoly presztízsveszteség számukra, hogy Aszad hatalmát nem tudták megvédeni. Fontos fejlemény lehet, ha Szíria ezentúl nem akadályozza meg, hogy Katar és Szaúd-Arábia felől gázvezeték haladjon keresztül a területén, Törökország és onnan Európa felé. A szíriai orosz beavatkozás egyik értelme ugyanis az volt, hogy a világ egyik legnagyobb termelőjének számító Katar ne tudja könnyen az EU felé szállítani a gázát – az orosz beszállítás jelentőségéről és az Ukrajna elleni háború összefüggéseiről itt írtunk részletesen.
Nagyon fontos hatása volt a szír polgárháborúnak az EU-ra nézve a 2015-ös menekülthullám, amelyet jelentősen gerjesztett az orosz beavatkozás, hiszen milliókat bombázott ki otthonukból az orosz légierő azon a nyáron. Az EU-s tagállamok azóta is nyögik a következményeket: a német belpolitikai helyzetet alaposan felforgatta a menekültek tömege, akiknek harmada szíriai volt, és azóta is ez az ország adja az EU-ba menedékjogot kérők legnagyobb csoportját (tavaly 183 ezer szír kért menedékjogot az unióban). A hatalmas szír menekülthullám hozzájárult a balkáni csempészútvonalak kialakításához is. Nem véletlen, hogy ezen a héten sorra jelentették be az európai országok, hogy felfüggesztették a szír állampolgárok kérelmeinek elbírálását, mert lehet, hogy Szíriát biztonságos országnak lehet tekinteni nemsokára.
Aszad rémuralmának vége mindenképpen esélyt ad arra, hogy valamivel jobb világ köszöntsön Szíria népeire. 2011 óta százezrek haltak meg, és további milliók menekültek el otthonaikból. Szíria nagy része romokban hever, lakói traumatizáltak, minden család gyászol, egy teljes generáció nőtt fel úgy, hogy az iskolai felelés helyett az életben maradás volt számukra a hétköznapok kihívása. Hogy erről az alapról lehet-e egy (vagy két vagy több) normális országot építeni, az csak évek múlva derül ki.
Nyitókép: szíriai felkelő katona Bassár el-Aszad elmenekült szír elnök portréján tipor Háma városában 2024. december 6-án (fotó: AFP/Mohammed al-Rifai)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
