Exkluzív: újra aktív az oroszok egyik legjelentősebb magyar lobbistája
Elképesztő történetre bukkant a Válasz Online: az orosz világ egyik legjelentősebb hazai lobbistája új szabályokat járt ki egy orosz hátterű gázkereskedőnek. Góczi István az Emfesz-botrány főszereplője volt egykor – aki egyetlen dollárért adott túl a cégen, amely a magyar földgázkereskedelem majd’ negyedét ellenőrizte a 2000-es évek végén. Góczi most reaktiválódni látszik, többek között egyre több orosz műtrágyát is terít. Döbbenetes történet, amelyben szerepet kap a KGB, Donald Trump köre, valamint egy oroszpárti ukrán oligarcha is. Sztori.
A modern magyar gazdaságtörténet egyik legabszurdabb jelenete volt, amikor 2009. április 27-én Góczi István, az Emfesz nevű cég ügyvezető igazgatója egyetlen dollárért eladta az általa vezetett vállalatot a svájci bejegyzésű RusGas-nak. Az Arany János utcai Bankcenter mélygarázsában az eset után állítólag felfegyverzett testőrök kergették egymást. Az ügylet megmutatta, mennyire kiszolgáltatott volt akkoriban a magyar gazdaság a posztszovjet világ vadkeleti brutalitásának.
Az Emfesz akkoriban a teljes magyarországi földgázkereskedelem 23 százalékát ellenőrizte, számos nagyvállalat és rengeteg háztartás tőlük vásárolt. A céget csak 2003-ban alapították, de árbevétele alapján 2009-re a 27. legnagyobb magyarországi vállalattá nőtte ki magát, és éppen azt készítették elő, hogy Nyírtasson felépítsék Közép-Európa legnagyobb gázerőművét.
A cég 1 dolláros eladását a magyar állam ahogy csak tudta, úgy segítette: a tulajdonosváltást néhány óra alatt bejegyezték a cégbíróságon, majd az iparágat felügyelő energiahivatal 24 órán belül jóváhagyta az adásvételt, holott hasonló kaliberű ügyleteket hónapokig szokott vizsgálni. Az eset különösségét pedig az tette igazán feltűnővé, hogy a cég tulajdonosa, Dmitro Firtas ukrán oligarcha azt állította, hogy nem járult hozzá a cég eladásához, később pedig azt is sérelmezte, hogy a vállalkozás számláin lévő 150 millió dollár eltűnt.
Az iparágat ismerők számára nyilvánvaló volt, hogy a Kremlben osztották újra, a nyugati végeken ki kereshet néhány milliárdocskát az immár EU-tag Magyarországon.
Ahol a Brüsszelben előírt gázpiaci liberalizációból olyan alakok szedhették meg magukat, akiket a korabeli brit sajtó Szeva bácsi, azaz Szemjon Mogiljevics orosz maffiavezér főembereinek tartott. A 90-es években Magyarországon élő Mogiljevics egy időben szerepelt az FBI tíz legkeresettebb bűnözője listáján is.
Az Emfesz a 2009-es eladás után 2011 novemberéig még vegetált, aztán a magyar állam elvette a gázkereskedelmi engedélyét. A cég eladását évekig tartó pereskedés követte még, végül 2014 őszén a Kúria úgy határozott, hogy nem történt bűncselekmény.
Az egészen bizarr történet mögött alapvetően orosz és ukrán politikusok, üzletemberek és – nyugati feltételezések szerint – az orosz titkosszolgálathoz bekötött szervezett bűnözői körök háborúja állt. Amit akkoriban tudni lehetett az ügylet hátteréről, azt 2009-ben az Indexen két részben írtam meg, itt és itt lehet elolvasni.
Góczi most műtrágyát árul
Ahogy néhány hete megírtuk, elképesztő ütemben növekszik az EU-ban eladott orosz műtrágya mennyisége. A műtrágya legfőbb alapanyaga a földgáz, az előállítási költség 75-80 százalékát teszi ki a gáz beszerzési ára, ami Európában az orosz–ukrán háború eszkalációja nyomán rendkívüli mértékben megdrágult. Idén november 20-án a három balti állam és Lengyelország kormánya közösen javasolták az Európai Bizottságnak, hogy büntetővámmal sújtsák az orosz műtrágyát. A magyar elnökség alatt ezt nem vették napirendre, de januártól a lengyel kormány vezeti majd az EU Tanácsának üléseit, és információink szerint a következő félévben a tagállamok elé kerül majd a javaslat.
A Forbes angol nyelvű kiadása már augusztusban cikkezett a problémáról, és ott többek között Lakatos Benjámin, a MET energiakereskedő vezérigazgatója is európai fellépést szorgalmazott az iparág összeomlását megelőzendő. A Svájcban élő magyar üzletember azt javasolta, hogy vagy az importot kellene korlátozni, vagy pedig EU-s gyártású termékek kötelezően használt kvótarendszerét kellene alkalmazni. Lapunknak hasonló szellemben nyilatkozott Bige Zoltán, az egyetlen magyarországi műtrágyagyár stratégiai igazgatója.
Büntetővámot azért könnyebb kivetni az EU-ban, mint szankciót, mert utóbbihoz az összes tagállam támogatása kell, de a vámok megállapításához minősített többség is elég. A magyar kormány elvi alapon ellenzi az új vámok kivetését Oroszországgal szemben, mondván ez valójában szankció, és egyes országok így akarják kikerülni a magyar vétót. Az Orbán-kormány elsősorban az orosz olaj és földgáz megvámolásától tart, és a műtrágya elleni fellépést rossz precedensnek tartaná.
Mint cikkünk megjelenése óta megtudtuk, az orosz műtrágya egyik legjelentősebb hazai forgalmazója a CETL Közép-Európai Kereskedelmi és Logisztikai Kft.,
ami sok szállal kötődik Góczi Istvánhoz, az Emfesz egykori ügyvezetőjéhez.
Ahhoz a Góczihoz (nyitóképünkön), aki annak idején egy orosz hátterű cégnek egyetlen dollárért eladta a gázipari nagyvállalatot.
A CETL egyik ügyvezetője Góczi egyik gyermeke, a másik pedig egy olyan karcagi illetőségű férfi, aki Góczi egyéb érdekeltségében is vezető tisztségviselő. Tulajdonosként tavaly augusztusban megjelent két Dubajban bejegyzett cég, mindkettő magyarországi megbízottja maga Góczi István.
E cégek a Közel-Keleten lényegében csak irodákat tartanak fenn (ugyanabban az épületben), és nyilvánvalóan orosz érdekeltségek. Műtrágyával, acéllal, szénnel és mindenféle vegyipari termékkel kereskednek. A háború óta alkalmazott modell szerint működnek: az orosz nyersanyaggal kereskedő vállalatok irodát nyitnak egy olyan országban, amely nem vetett ki szankciót Oroszországra (például az Emirátusokban). Mivel orosz bankokon keresztül nehéz most nyugati vállalatoknak üzletelni, ezért a papíron arab cégek intézik az üzleteket, de ettől még a termékek és a személyek az eladói oldalon mind oroszok.
A háború kitörése után vették át az említett dubaji cégek a CETL-t, akkor kapta a mostani nevét, és a profilját is megváltoztatták. 2022-ben 1,3 milliárd, míg tavaly közel 4,7 milliárd forint bevételük volt. A dubaji Quest Group, amely az egyik tulajdonosa lett tavaly a CETL-nek, ukrán lapértesülések szerint többek között az Uralchem nevű orosz műtrágyagyár áruját teríti a világban. Góczi maga is többször utazott Dubajba az elmúlt hónapokban, legalábbis a magyar–orosz üzleti világot ismerő forrásaink ezt állítják, és tudomásuk szerint műtrágyáról jár oda tárgyalni. A CETL Logisztikai Kft. 2023-as beszámolójából az is kiderül, hogy
3000 tonna műtrágyát Mészáros Lőrinc egyik mezőgazdasági cége, az Agrolink egyik raktárában helyeztek el.
Góczi egy másik, orosz irányítású cégnél is jelen van, hiszen felügyelőbizottsági tagja a CETL Gas Trade Kft-nek, amelynek egyik tulajdonosa Bulgakov Dzhamil, aki a Gazprom Germaniának, azaz az orosz állami gázóriás németországi leányvállalatának volt befektetési igazgatója – a céget 2022-ben a német kormány elvette a Gazpromtól és államosította. A másik tulajdonos pedig a korábban említett másik CETL nevű vállalkozás, a dubaji orosz tulajdonosokkal.
A CETL Gas Trade még nem üzletel, de úgy tudjuk, hogy egészen merész tervei vannak. Elsőként akarnak Magyarországon úgynevezett small scale LNG-kereskedelemmel foglalkozni. Ez egy olyan technológia, amikor a földgázt cseppfolyósított formában speciális tartálykocsikkal vagy hajókkal szállítják a felhasználási helyre, ahol a nagy kikötői terminálokhoz képest jóval kisebb üzemben alakítják vissza légneművé. Magyarországon idén január óta van erre lehetőség, ahogy arról a Telex beszámolt az év elején.
Úgy hallottuk, hogy a CETL Gas Trade járta ki a technológia engedélyezését és szabályozását a magyar kormány illetékes hivatalánál,
mert egy dunai hajókra épülő LNG-terminált terveznek felhúzni. Góczi kapcsolatrendszere és érdekérvényesítő képessége a mai napig kiváló, annak ellenére is, hogy néhány évvel ezelőtt a felesége, Volkova Ekaterina Jurjevna 1,44 milliárd forintos hátralékával az első helyen állt a NAV legnagyobb adósokat összesítő listáján. Góczi István mindig is orosz vonalon mozgott, az 1990-es években orosz olaj importjával foglalkozott. Az sem volt egy átlátható üzleti közeg, derül ki a 24.hu cikkéből.
Firtas 10 éve nem hagyhatja el Bécset, és ezzel még jól járt
A Emfesz körüli háború másik főszereplője is a közelben van, és róla is újra lehetett hallani az elmúlt hetekben. A tűzoltóból lett ukrán oligarchát sokáig Szemjon Mogiljevics gázipari intézőjének tartották, bár ő mindig is tagadta ezt. Külsőségekben viszont vitte a maffiavonalat: amikor a 2000-es években Budapestre járt, mindig gépfegyveres testőrök vették körbe, és ha nyilvánosan telefonált, akkor egy embere tartotta az arcához a mobilt, mesélte róla egy gáziparban akkoriban érdekelt szakember.
Firtas egy időben Ukrajna egyik leggazdagabb embere volt,
és lényegében ő felügyelte az ukrán gázkereskedelmet, kivéve azokat a periódusokat, amikor ellenfele, Julija Timosenko volt hatalmon. Az Emfesz csak egy volt számtalan vállalkozása közül, és korántsem számított a legnagyobbak közé. Például a Gazprommal közösen, fele-fele arányban tulajdonolta a Roszukrenergo nevű céget, amelytől az Emfesz (és az ukrán állami gázszolgáltató is) vásárolta a földgázt. A modell lényege az volt, hogy a Roszukrenergo papíron türkmén gázzal üzletelt, ami olcsóbb volt a Gazprom úgymond orosz gázánál, bár a valóságban a különböző mezőkről származó gázmolekulák teljesen összekeveredtek az orosz és ukrán vezetékrendszerben. Magyar szempontból az volt a lényeg, hogy Firtas a saját gázát adta el a saját gázkereskedőjének Magyarországon.
Firtas és a Timosenkóhoz kötődő ukrajnai körök sok éven át háborúztak az ukrán–orosz gázüzlet felügyeletéért. Timosenko második miniszterelnöksége (2007-2010) idején tört ki az addigi legsúlyosabb orosz–ukrán gázvita, amikor 2009 januárjában az oroszok három hétre elzárták az Ukrajnába tartó gázt, és ezzel elzárták a Magyarország felé tartó szállítást is. A vita lényege az volt, hogy Timosenko ki akarta szedni a Roszukrenergót a rendszerből. Ehhez talán abból is bátorságot merített, hogy 2008-ban Moszkvában adócsalásért letartóztatták Szemjon Mogiljevicset. Timosenko és Putyin végül egy hat órán át tartó négyszemközti tárgyaláson egyezett meg az új gázpiaci modellről, és ekkor dőlt el, hogy Firtas cége kikerül a rendszerből.
Hamarosan a Roszukrenergo már az Emfesznek sem tudott gázt szállítani. Ennek hatására lépett Góczi István, és adta el a céget a svájci székhelyű RosGasnak, amelynek tulajdonosa egy Seychelles-szigeteken bejegyzett offshore cég volt. A RosGas egyik tulajdonosa később egy orosz gazdasági lapban mutatkozott be, és kiderült róla, hogy korábban a KGB tisztje volt.
Firtas ugyan 2009-ben egy időre elvesztette a gázüzletét, de bőven maradtak még érdekeltségei más szektorokban, ráadásul Timosenko hamarosan börtönben végezte, mert egy ukrán bíróság arra jutott, hogy hazaárulást követett el, amikor 2009 januárjában új gáztarifákban egyezett meg Putyinnal. Firtas 2010-11-ben négy műtrágyagyárat is vásárolt Ukrajnában, ami jelzi, hogy továbbra is tudott olcsó gázt szerezni, de volt többek között bankja és hét tévécsatornája is, illetve Londonban vett egy használaton kívüli metrómegállót, hogy valami szépet építsen rá (erre végül nem volt lehetősége). Firtas sorsa a kijevi forradalom győzelme nyomán, az oroszokkal vívott háború kezdetén, 2014 elején fordult igazán rosszra. A felfordulás elől Bécsbe menekült, ahol utolérte az Egyesült Államok kiadatási kérelme. Amerikában ugyanis azzal vádolják, hogy egy indiai titánbánya megvásárlása érdekében kenőpénzt próbált adni.
2014-ben az osztrákok letartóztatták, majd 125 millió euró óvadékért szabadlábra helyezték. Hamarosan egy osztrák bíróság megállapította, hogy nem lehet kiadni az Egyesült Államoknak, mert az ottani vád politikailag motivált, nem elég megalapozott. 2017-ben viszont egy másodfokú, majd 2019-ben egy harmadfokú osztrák bírósági ítélet is kimondta, hogy Firtas kiadható.
Közben Firtas pert vesztett Chicagóban is, ahol azt próbálta elérni, hogy a bíróság mondja ki: az amerikai hatóságok nem illetékesek indiai ügyekben. Firtas akkoriban sok követ megmozgatott Amerikában,
például megegyezett Rudy Giulianival, aki Donald Trump ügyvédje volt,
hogy bizonyítékokat szerez Ukrajnából a Biden család ottani korrupt üzelmeiről, ha cserébe segítenek neki leállítani az ellene folyó amerikai eljárást. A megállapodásból végül semmi sem lett, bár az amerikai nyomozók megállapították, hogy Firtas 1 millió dollárt utalt egy Giuliani-munkatárs feleségének számlájára. Firtasnak korábban közös amerikai szállodabefektetése volt Paul Manaforttal is, aki egy időben az oroszbarát ukrán elnök, Viktor Janukovics tanácsadója volt, majd 2016-ban Donald Trump kampányfőnöke lett. 2019-ben Manafortot több év börtönre ítélték adócsalás miatt, de felmerült a neve mint az orosz titkosszolgálat kapcsolattartója is. 2020-ban Trump elnök kegyelemben részesítette, úgyhogy nem kellett a büntetését letöltenie. A Firtas körüli hasonlóan gyanús figurák neveit még hosszan lehetne sorolni.
2019-ben tehát az osztrák igazságügyi miniszter jóváhagyta Firtas a kiadatását, de azt egy bécsi bíróság megakadályozta, mondván Firtas perújrafelvételt kért, és az arról szóló határozatot még meg kell várni. 2022-ben elutasították a perújrafelvételt, viszont 2023-ban másodfokon mégis engedélyezték, mondván Firtas új bizonyítékokat mutatott be az ügyében.
Így jutottunk el odáig, hogy idén december 4-én ítélet született a megismételt perben, amit az ukrán üzletember ezúttal megnyert, és most megint ott tartunk, hogy Firtast nem adhatja ki Ausztria. Az osztrák ügyészség azonban az ítélet ellen fellebbezni készül, úgyhogy Firtas egyelőre továbbra sem hagyhatja el Bécset, ahonnan immár több mint tíz éve ki sem tehette a lábát. Novemberben a brit kormány egyébként szankciót vetett ki ellene az ukrán gázüzletben elkövetett korábbi csalásai miatt, és ezzel befagyasztották ottani vagyonát.
Úgy hallottuk, Firtas nem mondott le arról, hogy gázzal üzleteljen még Közép-Európában, és abban bízik: ha a kiadatási ügye véglegesen lezárul Ausztriában, akkor egykori orosz kapcsolatait felélesztve visszatérhet a Gazprom közelébe. Még az sem kizárt, hogy egy napon ismét szembetalálná magát Góczi Istvánnal a magyar piacon. Orosz főnökeik meg majd eldönthetik, hogy egymás ellen, vagy egymásért küzdjenek-e tovább Magyarország felfűtéséért.
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
